2007/6
HONISMERET
A HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XXXV. ÉVFOLYAM.
Kazinczy Ferenc útján Erdélyben
Abihari születésû Kazinczy Ferenc a honi föld számos pontján otthon érezte magát: a szülõi ház körül
Regmecen, a pataki kollégiumban, a késmárki szászok és a kassai dámák között, a pesti barátok körében,
a bécsi képtárakban, Pécelen Szemerénél, Pannonhalmán Guzmicsnál, az újhelyi levelestár boltívei
alatt – meg a széphalmi otthon írói mûhelyében, könyvei társaságában. Szívesen utazott, amikor
megengedhette magának, de sorsa úgy alakult, hogy nem léphetett ki a Habsburg-birodalom határai közül;
Bécstõl nyugatra csak rabláncon jutott. Útjairól rendre beszámolt barátainak, olykor a tágabb olvasóközönségnek
is, hogy megossza élményeit másokkal. A legnagyobb hatást erdélyi útja tette rá az ott
talált emberek, tájak, értékek miatt. Külön hazának számított az akkori magyarok szemében a Királyhágón
túl húzódó világ, s Kazinczy joggal érezte úgy: „
Magyarország nem ismeri Erdélyt. Megszokvánnyugot felé venni útunkat, valamikor honunkból kimozdulunk, feledjük, hogy kelet felé egy rokon nép lakik,
melyet nem illik nem ismernünk
.” Históriai személyek, történelmi tettek, alkotások jelentettek elsõsorbanvonzerõt számára, vágyott arra, hogy személyes tapasztalatokat szerezhessen. Hûséges levelezõtársai
segítségével éveken át tervezgette a maga útját, amelyre aztán végre 1816 júniusa és szeptembere
között sor kerülhetett; ellátogatott a vágyott és tisztelt erdõn túli országba, hogy élményeirõl az
Erdélyilevelek
lapjain színesen beszámoljon.Kristóf György kolozsvári professzor Kazinczy útleírásának 1944-es kiadásához írt elõszavában
igen határozottan és merészen fogalmazza meg Erdély hatását Kazinczyra, mondván: „Kazinczyt íróvá
az erdélyi szellem biztató kisugárzása avatta fel”; „Kazinczy erdélyi, az enyedi Bethlen kollégiumból
kinõtt példán és mintából vette észre és tûzte ki maga elé azt a határozott célt és feladatot, melynek mûvelése
és munkálása által nyelvünk, irodalmunk, ízlésünk, egész nemzeti mivoltunk megújítójává magasztosult”.
Erdély azóta is sokakat vonz és lelkesít, bár még mindig érvényes Kazinczy figyelmeztetõ
szava, mert nem ismerjük eléggé. AKazinczy Ferenc Társaság hétfõnyi önkéntes csapata ezért is vállalkozott
arra 2007 májusában, hogy végigjárja Kazinczy útját, s személyes benyomásokat gyûjtve térképezze
fel a maga számára szellemi értelemben is a tájat, miközben keresi a régi nyomokat.
Zsibón 1805-ben az idõsebbWesselényi Miklós vendége volt Kazinczy, s azt követõen szinte folyamatosan
készült arra, hogy oda, továbbá Cserey Miklós, a Sárospatakról ismert Sípos Pál, az irodalomszervezõ
Döbrentei Gábor, Gyulayné Kácsándi Zsuzsanna és mások látására Erdély felé útnak indulhasson.
Végre 1816. június 11-én indult el Széphalomról legnagyobb gyermekével, az akkor kilencéves
Eugeniával, a nevelõnõvel, inasával és kocsisával a három hónapos útra, s szeptember 10-én érkezett
vissza otthonába. Négy ló vontatta kocsija elég gyakran elakadt a meredek vagy vízzel elöntött, sáros
utakon, élményeirõl mégis lelkes beszámoló készült, s alig tért haza máris arra vágyott, hogy feleségével
újra bejárja a számára oly kedves helyeket. Újabb lehetõség azonban már nem adódott, anyagi körülményei
nem engedtek több hasonló utazást.
Példája azonban, lám, hat ma is. Aki beszámolóit elolvassa, vágyik arra, hogy hasonló értékeket lásson,
kíváncsi lesz, mit fedezhetünk fel 191 esztendõ múltán abból, amit Kazinczy megcsodált. Ha arra
gondolunk, hogy mit adhatott neki ez az utazás, akkor belátjuk, azt ma csak részben tapasztalhatjuk
meg, élhetjük át újra. Kazinczyt elsõsorban az emberek érdekelték. Emberek, akik történelmünk jelesei
voltak s tevékenységük színhelyén, szülõ- vagy sírhelyükön tiszteleghetünk emlékük elõtt. S emberek a
kortársak közül, akik gondolkodásban, szeretetben közel álltak hozzá, de akiknek mi már csak nyomait
kutathatjuk. Vonzotta a táj is, s bár az utak vonalvezetése módosult azóta, s gyökeresen átalakult a települések
arculata és népessége, valami talán mégis maradandó a völgyek, dombok, hegyek között. S hívogatták
az emberi kultúra kincsei: a könyvgyûjtemények, a képzõmûvészeti és építészeti alkotások, a
kertépítés remekei. Arra gondoltunk, hogy itt-ott magunk is megilletõdve állhatunk meg olyan látvány
elõtt, amelyre õ nagy megbecsüléssel tekintett. Nosztalgiaútra készültünk tehát? Ha ezen valami honvágyfélét,
hazatérést értünk, akkor igen. De nem az elmúlt idõk, a régi dolgok utáni vágyódás vezérelt
77
EMLÉKHELYEK
elsõsorban, hanem annak igénye, hogy részesüljünk valami olyan hatásban, amit egy jeles elõd átélhetett,
magáévá tehetett. Ha Kazinczy gazdagodott erdélyi útja által, legyünk hát gazdagabbak mi is! Várnak
a ritkán vagy soha még nem látott tájak, a történelmi emlékek, s talán várnak olyan emberi találkozások
is, amelyek segítenek a látottak, tapasztaltak megértésében, elmélyítésében.
Az útvonal adott volt. Ezúttal nem a turistalátványosságok füzére alakította a menetrendet – le kellett
mondanunk például a Székelyföld bejárásáról –, Kazinczy nyomában haladtunk lépésrõl lépésre,
amennyire a megváltozott közlekedési viszonyok engedték. Mikrobuszunkon 2000 kilométeres utat tettünk
meg kilenc nap alatt, s Kazinczynak sógorához tett lugosi kitérõje kivételével végigjártuk az általa
látott helyeket. Illusztris útitársunk volt az író ükunokája, dr. Kazinczy Ferenc személyében, aki Svédországból
jött el, hogy csatlakozzon hozzánk, s életében elõször Erdély földjére lépjen. Kis csapatunkat
a gazdálkodás hálátlan feladatát is ellátva a Kazinczy Ferenc Társaság elnöke, Fehér József vezette, s az
elnökség tagjai közül velünk tartott a történész dr. Csorba Csaba és a könyvtáros Kiss Endre József, továbbá
az Erdélyi levelek új kiadását gondozó Eötvös József Kiadó vezetõje, Héjjas Zoltán, valamint ifjú
tanár kollégánk, Palicz István, aki az autóvezetés terhét magára vállalta. Utunkat hónapokkal azelõtt
megterveztük, arra olvasmányokkal, valamint fizikailag is, anyagiakkal is igyekeztünk felkészülni.
Ajánlásaink figyelembevételével Dukrét Géza nagyváradi helytörténész barátunk dolgozta ki a részletes
útitervet. Neki köszönhetjük, hogy mindenütt értõ emberek fogadtak, szakszerû eligazításban volt
részünk, olyan helyekre is betekinthettünk, melyek nem nyílnak meg egy átlagos turistacsoport elõtt. Õt
váratlan megbetegedése megakadályozta abban, hogy velünk tartson, helyette két érsemjéni tagtársunk,
Varga József és Keresztúri Lajos kísért el minket egymást váltva a tolmácsi szerepkörben.
Indulás elõtt elzarándokoltunk Széphalomra. Megnéztük a magyar nyelv múzeumának építkezését,
az emlékcsarnokot, s megálltunk a Mester sírjánál, ezzel is kifejezve, hogy – hozzá hasonlóan – mi is
innen kezdjük erdélyi látogatásunkat. Mint ahogy utunk elsõ napjának délelõttjén tiszteleghettünk Kazinczy
szülõfalujában szobra, emléktáblája elõtt is, s ismételten megtapasztalhattuk az érsemjéniek
testvéri ragaszkodását, hagyományaikhoz való hûségét. A minket körülölelõ tájról Kazinczy szép szavakkal
szól írásában, igyekeztünk ezeket menetközben felidézni.
78
Kis csapatunk áll az érsemjéni Kazinczy-szobor elõtt. Balról jobbra:
Palicz István tanár, mikrobuszunk vezetõje, Kováts Dániel, Kiss Endre József sárospataki lelkészkönyvtáros,
Balázsi József Érsemjén polgármestere, Pásztor Ilona érsemjéni iskolaigazgató,
Héjjas Zoltán, az Eötvös József Kiadó vezetõje, Kazinczy Ferenc mérnök Svédországból,
Csorba Csaba történész, Varga József érsemjéni nyugalmazott iskolaigazgató, Keresztúri Lajos
az RMDSZ érsemjéni szervezetének titkára, Fehér József, a Kazinczy Társaság elnöke.
Micske és Margitta gyermekkori emlékeket ébresztett benne, nagyapjára és annak barátaira gondolt.
Egy helyen azt írja, „
Magyarországot Erdélytõl Széplak bihari s Ip krasznai helységek közt a Berettyóválasztja el
”, úgy látszik ez élt az õ történeti tudatában. Ma Szilágysomlyó e vidék egyik központja,ahol a Báthori-vár maradványai és a templomok keltettek figyelmet. Érdeklõdéssel közeledtünk
Krasznához, amely Cserey Farkas miatt volt igen kedves az egykori utazónak. Református templomát
mi is megcsodáltuk, tornyából széttekintve kerestük az egykor messze földön híres arborétum helyét,
de az sajnos elpusztult idõközben. Cserey háza sincs meg, kis kopjafa emlékeztet csupán reá a templom
elõtt. Pedig otthonában szobrok, dombormûvek, képek, a 4000 kötetes könyvtár remekei fogadták annak
idején a vendéget. Délután megengedtünk magunknak egy kis kitérõt Zilahra, hogy ha Ady szülõfalujába
nem juthattunk most el, legalább diákévei helyszínét lássuk, s megnézzük a hatalmas református
templomot, Wesselényi monumentális szobrát. Itt is tapasztaltuk, hogy a szocialista iparosítás
mennyire megváltoztatta az egykori városok hagyományos arculatát és hangulatát; nehéz volt Adyt
odaképzelni a forgalmas utcákra, a panelházak közé.
Utunk második napján keltünk át a Meszesen, melynek tetejérõl Kazinczy elragadtatással tekintett
szét: „
Végre egészen eltikkadva a legfõbb ponton valék. Hah! Mily rezzenõ pillanat! Elõttem fekvék azegész Erdély. És bár eléggé érezhetõleg önthetném szóba, amit láttam. ... Megfordulék sarkamon, s valamerre
tekinték, éjszaktól keletig s onnan tovább dél és nyugat felé, dombot láték és völgyet... Egyedül
a Vlagyásza üté ki magát..., s oldalain foltonként fehérle még mostan is a hó. Szótlanul állék itt. Úgy
tetszék, mintha valamely Isten egy magas kiálló pontról nézte volna sok ideig a habokban hánykódó
tengert, s tündérbotjával egyet ütve éppen most parancsolta volna, hogy a tenger azon alakban változzék
földdé
...” Örömét tükrözik az elragadtatott szavak. A mai utazó nem talál a fák közt olyan pontot,ahonnan ezt a látványt újraélhetné, de a tájban gyönyörködve közeledtünk Bánffyhunyad felé. Az
Egregy és az Almás völgye azonban ígért valami látványosságot. Kazinczy megemlékezett róla, hogy
Wass Sámuelné Bethlen Rozália nagy kastélyát és lovardáját megtekintette Almáson. Mi a hajdan pompás
épületnek omladozó falait láthattuk csupán, bejárata fölött látszik még a kettõs címer, de minden a
múlandóságra emlékeztetett. Nem találtuk meg azt az emlékkövet, amelyet gróf Wass Sámuel tiszteletére
emeltek, s amelyre Kazinczy küldött versezetet 1813-ban tanúságot téve arról, hogy „
a szeretet s abaráti hûség / Meggyõzi a halált, s túléli a koporsót
”. Aznapi kitérõnket református templomaik miattBánffyhunyadra s Körösfõre tettük. Utóbbi helyen koszorút helyeztünk el Vasvári Pál kopjafájánál, hiszen
– úgy tudják itt – innen indult végzetes utolsó útjára a gyalui hegyek közé.
Délután már Kolozsvár várt bennünket, a város, amely Kazinczynak is egyik fontos úti célja volt. Õ
kedves szavakkal örökítette meg élményeit. Amint összefoglalta: „
Gyönyörûségeim Kolozsvárt úgy tolták,ûzték egymást, mint a mágiai lámpás festései, idõ kell rá, míg azokat magamban elrendelhetem,
tisztára hozhatom. Ez a hét nap valóban életem legszebb napjai közé tartozik, s vádlom sorsomat, hogy
a jó földet hamarább nem láttam
”. Nekünk csak pár óra adatott a széttekintésre, õ két tucatnyi barátot,ismerõst említ név szerint, akikkel itt találkozhatott, köztük volt Buczy Emil, Döbrentei Gábor, ifj.
Gyulay Lajos, Teleki József. Mi fontosnak éreztük, hogy a házsongárdi temetõben megálljunk többek
között a száz éve elhunyt Dsida Jenõ, Kós Károly, Apáczai Csere János sírjánál, utóbbin elhelyeztük
koszorúnkat. A Farkas utcai református templom, a református kollégium, a Szent György-szobor, a
Babeº-Bolyai és a Sapientia Egyetem (utóbbi Bocskai szülõházában), Mátyás király elsõ otthona és lovas
szobra, a Szent Mihály templom megtekintésére jutott némi idõnk, s este szállásunkon Dáné Tiborral
beszélgettünk az erdélyi magyarság helyzetérõl, az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület törekvéseirõl.
(Utunk hetedik napjának estéjén kis idõre újra visszatértünk még Kolozsvárra, a feleki tetõrõl bámultuk
meg a nagyváros fényeit.)
Másnapi utunk elsõ állomásáról Kazinczy azt jegyezte föl: „
Torda a maga sok templomaival smesszire sokat ígérõ házaival kiesen fekszik egy szõlõdomb lábánál
.” A városka központja szerencséremegõrizte kedves arculatát, elismerésre késztetett mind az ó-, mind az újtordai református templom, a
most felújítás alatt álló történelmi „fejedelmek háza”. Kazinczy Gyöngyösi Jánossal, a leoninusok buzgó
költõjével találkozott itt, mi csak kõben, emléktáblákon érzékeltük a magyar múltat. Asebes folyású
Aranyos mentén az író cigánytáborral találkozott, aztán epret szedõ román asszonyokat látott.
Gerendkeresztúron, Maroskecén át jutott Marosludasra gr. Bánffy Györgyné házához, egy „tágas mezei
lak”-hoz, megjegyezvén, hogy „De az ily fényû udvarház mellett igen szegény a falu!” Kazinczy a folyosón
ebédelt, majd megnézte a portrékkal ékesített termeket. Ezek látványa késztette e szép mondat
leírására: „õseink hálás tisztelete religiosus érzés”. Minket most nem engedtek be a megkopott épületbe,
a fényképezést is korlátozták, mert elmebetegek otthonául szolgál ma. Az elhanyagolt környezetben
is sejtet valamit e kastély hajdani pompájából.
79
Kazinczy a Maros áradása miatt három napig Bogáton idõzött Gyulay Lajos grófnál, akinek emberei
bivallyal vontatták ki a sárból az elakadt szekerüket. Radnóton megnézte a Bethlen Gábor által épített s
elhagyatott kastélyt, Ugrán Haller Gábor kertjét, istállóját, könyveit tekintette meg, s „hanyatlék a nap
– írja –, midõn Vásárhelyt egy hegynek nyugotra fekvõ oldalán megpillantánk”. Nagy élménye, akárcsak
a mai utazónak, a Teleki-féle bibliotéka meglátogatása volt, ahol „
sárga rézbõl font drót ajtók zárjákel a könyveket, hogy címjeik láttathassanak, de a kincs meglopás veszélyének kitéve ne legyen
”.Részletesen leírta mindazt, amit látott, „
a könyvek száma az nap, melyen én itt valék, harminchatezer-kilencvenhat kötetet teve
”, sajnálta, hogy csak félnapja volt a széttekintésre, igyekezett azonban figyelmétösszpontosítani: „
Nem akartam senkit látni, míg a bibliotheca megtekintésével készen nemvalék, nehogy elfogjanak, vagy velem jõjenek s örömimet megháborítsák
”.Azután útra keltek megint. Közben Koronka ura, Tholdalagi Zsigmond gróf hívta meg az áradások
által teremtett közlekedési akadályok eltüntetéséig kúriájába Kazinczyékat, s „
a hold teljes karimájábankele fel, s a számos társaság a tágas kertben oszlott csoportokra, a ház gyermekei s az enyém...
táncnak eredének
.” Sajnos mára mind a Kazinczy látogatása után klasszicista stílusban átépített kastély,mind annak gyönyörûnek mondott természetes parkja az enyészeté. Az esõ áztatta, rossz utakkal megküzdve
igyekezett Kazinczy tovább egyik legkedvesebb vendéglátójához, Gyulayné Kácsándi Zsuzsannához.
Mi simább úton haladhattunk, mégsem találtunk nyomára a Kazinczy említette barátságos
otthonnak, nem tudtuk megnyugtatóan azonosítani a több környékbeli Andrásfalva nevû település mai
megnevezését. Így aztán csak Kazinczy leírása ,alapján lelki szemeinkkel látjuk a környezetet: „
Végrenapszállat felé, a kedvetlen és fáradságos menés után, felérénk egy magas bércre, s meglátánk egy szûk
völgyet, melyben Oláh-Andrásfalvának kertje s gróf Gyulai Ferencnek sok épületei helyt fogtak
; maga afalu a hegynek éjszaki oldalát lepte el. A fekvés nyárban románi; de mely szomorú lehet télben! Túl a
szûk nyíláson, de nagy távolságra a fogarasi magányos rengetegek vonultak el, anyjokhoz hasonlító
gyermekei a nagy Tátrának.
” Itt is, máshol is megfigyelhetõ, hogy Kazinczy az erdélyi tájat a maga felsõ-magyarországi helyeivel veti egybe; ismételten emlegeti a Bodrogot, a tokaji és újhelyi tetõket, s
Vásárhely környékét Kassáéhoz hasonlítja.
A Küküllõ völgyében Fehéregyházán át Segesvárra értek „Ez a legelsõ szász hely, melyet láték”,
jegyzi meg; fölment a templomhoz. „
Oda egy egyenes és meredek százkilencvenhárom lépcsõjû, fedett,mocskos grádics viszen; a Szent Miklós temploma a hegy tetõjén Luthernek születése esztendejében
(1483) készült
”. Mi is felgyalogoltunk számlálva a lépcsõfokokat, széttekintettünk a hatalmas templomban,amely a szászok elûzése, kihalása óta ma csupán idegenforgalmi látványosság, helyi hívek
nem visznek bele életet. Kazinczy nem sok rokonszenvet mutatott a szászok iránt, mi viszont a városépítõ
képességük jeleit látva elismerést éreztünk. És fájdalmat Erdély múltjának egyik meghatározó társadalmi
csoportja szinte teljes eltûnése miatt. Amikor az Európa kulturális fõvárosa címet elnyert
Nagyszeben utcáit jártuk, akkor sem feledkezhettünk meg arról, mit köszönhet a jelen az elõdök teremtõ
erejének. Vajon így gondolkoznak a város mai lakói is?
Kazinczy Segesvár mellett azt a csatateret kereste Nagyszõlõsnél, ahol Kemény János fejedelem elesett
az Apafit védõ törökökkel vívott csatában, s látta, „
még áll a Kemény emléke, de besippadva, félregörbülve, s felülírása olvashatatlan
”. Mi egy másik Segesvárhoz, Fehéregyházához, Héjjasfalváhozkötõdõ csatahelyet kerestünk, s Petõfi emlékjeleinél tisztelegtünk. Jó tudni, hogy minden rongálás ellenére
az itt elesett költõ emlékezete él, s talán egyszer a segesvári dombra is visszakerül onnan eltávolított,
a csatatér felé tekintõ egykori szobra, melyet onnan Magyarországra számûztek.
Aszebeni Brukenthal-múzeumot Kazinczy is megcsodálta, s ma – újra az evangélikus egyház birtokába
adva – felújítva, újrarendezve fogadja a látogatókat. Agyûjtemény alapítójáról, Brukenthal Sámuelrõl,
aki a kancellári méltóságig emelkedett, az író elismeréssel szólt: „
Erdélytõl, sõt az egész magyarnemzettõl, örök hálát érdemel e kincsekért, s annál szívesebbet, mert ezt csak honszeretetbõl gyûjtötte,
nem a mesterség értésébõl.
” A gyûjteményt csak 1817 februárjában nyitották meg a nagyközönségelõtt, Kazinczy azonban már az elõzõ évben alaposan széttekintett ott az egyik leszármazott és a könyvtáros
kalauzolásával. Bár a hírneves mûgyûjtõ végrendeletében az épületet és kincseit az evangélikus
egyházra hagyományozta, 1946-ban államosították azt, sõt a legértékesebb alkotásokat elvitték Bukarestbe.
Kerestem azt a két képet a mai tárlaton, amelyeket õ leginkább megcsodált. Mint írja, „
A galériafõdíszének itt a magyar Szent Hieronym tartatik
”, (azért magyar, mert Csáktornya táján született), talánGuido alkotása lehet. Most én a Lorenz Lotta (1480–1556) által festett „Jeromos a pusztában” címû
festményt fedeztem fel a képtárban, de ezen nem skarlát lepel fedi a szent életû remete testét, amint azt
az író említi, hanem kék. Kazinczyt azonban jobban megragadta Szent Sebestyén ábrázolása, „
kezeknélkül
”. Most a Francisco Mattei (1620–1660) nevéhez fûzõdõ Szent Sebestyént találtam a kiállításon,hátratett kezekkel, szemét a mennybe függesztve. Nem lehetek biztos benne, hogy õ is ezeket a festmé-
80
nyeket látta-e, mégis megnyugtató benyomást tett rám, a kulturális hatások folyamatossága, amelyeket
az ilyen történeti becsû közgyûjtemények teremtenek meg. Némi kárpótlás volt ez azért, hogy utunk során
addig - a vásárhelyi Teleki Tékán kívül - már nem találtuk nyomát a Kazinczy által tanulmányozott
magángyûjteményeknek.
Útjának felénél járhatott Kazinczy, amikor végiggondolta, mi vár még reá. „
De még hátra Vajda-Hunyad, hátra Fehérvár és a helyek, hol a nemzet szentjei éltek, jártak s halhatatlan tetteket tettek. Azokat
látnom kell, illetnem kell sírköveiket, s azon érzést adni magamnak, hogy nagyobb lettem ereklyéjök
ihletése által.
” Minket is vonzottak azok a történelmi helyek, amelyek Hunyad megyében õrzik elõdeinknyomát, s amelyeket legtöbben most kerestünk fel elõször. Viszonylag szûk területen mennyi emlék!
Itt van a tragikus balladában megénekelt magas Déva vára, melyben Dávid Ferenc unitárius püspök
haláláig raboskodott; itt terül el a Kenyérmezõ, ahol 1479 novemberében Báthori erdélyi vajda és Kinizsi
Pál temesi bán gyõzelmet aratott a nagy túlerõben lévõ török sereg felett; itt áll még (szerencsére felújítva)
a marosillyei kastély, amelyben Bethlen Gábor született. A branyicskai impozáns udvarháznak
egykor Martinuzzi Fráter György és Jósika Miklós regényíró volt gyakori lakója, (ma megrokkant öregek
otthona, s nem bocsátják be az érdeklõdõt, pedig Kazinczy részletes leírást ad a helyrõl). Hátszegen
Jókai hõsei jelennek meg ma képzeletünk képernyõjén; Vajdahunyad díszes palotája Hunyadi János és
Szilágyi Erzsébet alakját idézi elénk; Õraljaboldogfalván a XIV. század elején épült templom csodáltatja
magát, miközben a magyar református hívek szinte teljes kihalása döbbent meg bennünket; Piskinél
Bem apó és katonái hõsies harcára gondolunk. Kazinczyt itt ihlette versre a töröktõl felszabadult Erdély
történelmi példázata, szakaszaiban az idegen elnyomás képei éppúgy megjelennek, mint a testvérharc
tragikus árnyai, hogy végül valami diadalérzet is megfogalmazódjék: „
Szabadon lihegsz, szeretett hazánk,/ Szabadon, szeretett, szabadon megint! / S mi törénk le, mi! láncaidat
.”A történelem, a nagyok helyi emlékei mellett a baráti szívek vonzották további útjára az írót.
Tordoson Sipos Pálhoz tért be, akit Sárospatakról jól ismert – 1805 és 1810 között ott tanított –, s aki
visszakerült szülõföldjére lelkésznek, s metafizikával, matematikával meg a klasszikusokkal foglalkozott.
A találkozásnak utolsó lehetõsége volt ez, a tudós annak az évnek szeptemberében meghalt. „
Erdélyérzi, mit veszte a szeretetreméltó férfiban, s sokáig nem fogja felejteni
”, jegyzi meg Kazinczy. Azutánegy különösen kedves hely várt reá, Gyulayék másik kastélyában, Dédácson. Elbûvöli a környezet:
„
A hideg Sztrigy a délfelé fekvõ havasokból siet a völgybe s a grófné kertje alatt omlik együvé az itt sebesenelfutó Marossal, az erdélyi vizek fejedelmével... Túl a szilason egy rendesen költ hegy messzirõl
magára vonja azoknak szemeiket, kik Fehérvár vagy Szeben felõl jövén, a keskeny kies áldott völgyet, a
két sor rengeteg között s magok elõtt a komoly dévai tetõt, eltelhetetlen örömben, majd csak festõi szemekkel,
majd a hazafiúság szent érzései s örvendõ bú s bánatos örvendezések közt nézellik
.” A máranagyrészt átalakult környezetbõl a látogató üdítõ érzéssel sétálhat be a parkba, amely természetvédelem
alatt álló arborétum, s útjain haladva elképzelhetjük, merre járhatott Kazinczy, karján a birtok úrnõivel,
Zsuzsannával (Süsie) és Karolinával (Lotti). Látjuk a vizet: „
Döbrentei és én virradatkor megferdünk aMarosban, s új életet veszünk az örömmel s egészséget és erõt
”. S keressük az emlékoszlopot, amelynekrajzát Kazinczytól ismerjük, s amelynek helyét is õ választhatta meg. Talán sohasem találtuk volna meg
egy nagy rét mellett, a fák közt szerényen meghúzódó követ, ha az arborétum jólelkû román õre oda
nem vezet bennünket. Így elhelyezhetjük koszorúnkat, s lefényképezhetjük Ferenc barátunkat ükapja
emlékjelénél. Ennek a szürke obeliszknek is megvan a maga története. Felállítását frissiben megtervez-
81
Koronka-Tholdalagi kastély
te Kazinczy, s 1824 februárjában azt írja Eugénia lányának: „
Dédácson, azon a szép réten, mely ángluscsavargó utakkal van a Sztrigyen általlökött híd és a vén szilas köztt, közel ahhoz a Maros szélén álló
fához... nekem egy emlék fog kelni, s még az idén.
” Fel is vázolja a levélben a helyet. Az irodalombólazonban úgy tudjuk, ezt a most látható követ gr. Kuun Géza és nõvére, Fáy Béláné emeltette 1881-ben;
megformálásában igazodtak Kazinczy elgondolásához; rajta ma már nehezen vehetõ ki a felirat: „
KazinczyFerencz kedvencz helye
”. Tavaszy Sándor „Erdélyi tetõk” címû könyvének egyik lábjegyzetébenazt írja: „A dédácsi (piski) parkban nem látható a Kazinczy emlékére állított obeliszk, mert azt az
1970-es években ismeretlen helyre szállították.” Szerencsére ma (ismét?) ott van, bár nehéz megtalálni.
Marosnémeti ugyancsak a Gyulayaké volt;
Lajos gróf élt itt, a legnagyobb (száznegyven kötetes)magyar napló írója, aki a reformkori magyar értelmiség egyik jeles képviselõjeként belátta, hogy önmagunkban
kevesek vagyunk, egész Európában kell gondolkodnunk. Ma is áll itt egy kúria, amely azonban
már Kazinczy látogatása után, 1830 táján épült. Érdekes találkozásban volt itt részünk. Motoros
kézikaszával füvet vágott egy munkaruhás férfi, mint kiderült: a kastély magyarul beszélõ gazdája,
Horváth-Tholdi Péter, aki az államtól visszaperelte nagyszülei birtokának egy részét, s most rendbe
hozza, rendezvények céljára alkalmassá teszi az épületet, amely az útkönyv szerint Erdély legnagyobb
méretû klasszicista kastélya. Az államosítás elõtti utolsó tulajdonosa a jelenleginek a nagyanyja, Wass
Ráhel, Wass Albert író nõvére volt. Az épületben kocsma, majd laktanya mûködött, szerencsére azonban
viszonylag ép állapotban került most vissza négy és fél évi pereskedés után a családhoz. A kúria
mai gazdája világot járt üzletember, aki többnyire Ausztráliában él, de lányát Egerbe küldte magyar
szót tanulni, õ meg a maga erejébõl – némi kedvezményes állami kölcsönt felhasználva – helyrehozza a
régi kastélyt, hogy jó ügyeket szolgáljon. A dévai Szent Ferenc Alapítvány máris több rendezvényét
hozta el ide az épületbe és az öt hektáros parkba.
(Utunk során más helyeken találkoztunk hasonló döntéssel. A keresdi Bethlen-kastélyt, amelyben
1949-ig élt a család, a romániai Legfelsõbb Bíróság most visszaítélte a család képviselõjének, Bethlen
Anikónak; berendezését azonban széthurcolták, elkerült Brassóba, Segesvárra. Apáratlan szépségû, kevesek
által ismert várkastély remélhetõleg hamarosan felújítva nyithatja meg kapuit az érdeklõdõ közönség
elõtt. Az õraljaboldogfalvi Kendeffy-kastélyt, amely most is jó állapotban van, mert az állami
gazdaság központja kapott helyet benne, nemrég ugyancsak visszakapta a család, szállodát terveznek
ott berendezni. Hadadon az egyik Wesselényi-kastélyt a Degenfeld, a másikat a Bánffy család kapta
vissza.)
Kazinczy a Maros mellõl látogatott át „
azon helyre, mely nemzetünk elõtt örökre szent marad, mert aleglelkesebb magyarnak õsi örökje, s hihetõleg szülõhelye is vala, Vajda-Hunyadra
.” Kazinczy szinterajongva szól mindig Hunyadi Jánosról, (külön fejezetet iktat be útleírásába a kormányzó származásáról,
életútjáról), itt érthetõen megilletõdik: „
Hatalmasabban kele fel lelkemben az a gondolat, hogy aholmost vagyok, hogy amit most látok, ott Hunyadi is járt, azt Hunyadi is látta, s magáénak látta, s ez nagyobbá,
felségesebbé tevé elõttem minden tárgyát
.” Részletesen leírja a látottakat, s arra gondol, Hunyadihozszólván, milyen „
kevés örömet érzettél volna, ha láttad volna, mi várja elhunytad után hazádatés házadat
”. Megvallom, valami hasonlóra gondoltunk magunk is... Kazinczy itteni élményeibõl isvers születik, amelyben látomásként megidézi az itt élt nagyok szellemalakját, s amelynek zárógondolata
megszívlelendõ: „A hív érti a szent jelenést, s felriad álmaiból”.
Kitérõt tett Demsus felé – s útját követve ezt tettük mi is –, mert van ott „
egy oláh szertartású templom,melyet Mars istennek építettek a rómaiak, s ez még a maga épségében
”. Szemléletes leírást ad ekülönös építményrõl egy 1775-ben Bécsben kiadott német nyelvû munka közléseit is felhasználva. „
Azoltárkõ körül négy másfél lépésnyi szélességû, három lépésnyi hosszúságú, egymástól két lépésnyire álló
polcozaton, ugyanannyi négy ölnyi magasságú dóriai oszlopok tartják a boltozatot, melynek közepében
emelkedik a kémény, amit most toronynak mondanak
.” Bent fényképezni nem szabad; minket egyhófehér hajú és szakállú pópa fogad, aki nem evilági mosolyával mintha maga is a régi idõk maradványa
volna. Már a IV. században állt itt egy ókeresztény templom, amelybe beépítették a környéknek a
rómaiak idejébõl hátramaradt köveit. Mai formáját talán a XV. században nyerte el, abból az idõbõl valók
a freskói. Érdekelték Kazinczyt a római emlékek, kitér Várhelyre, a rómaiak Ulpia Traiana nevû városába,
a dák királyok lakhelyére.
Pihenni aztán a gyógyi fürdõbe tért, amelyet már a dákok és a rómaiak is használtak, s amelynek hévize
ma is vonzza az embereket. Mi ugyan idõ hiányában elkerültük, de olvastuk Kazinczy részletes leírását
az akkor még kevéssé kiépített, szinte érintetlen környezetrõl, amely a forrás vizei körül reá várt.
Õt idéztük Alvincon is – ahol a ferencesek házának vendégei voltunk éjszakára -: „
még állanak azonépület romjai, melyben Martinuzzit Castaldo oly vadon meggyilkoltatá
”. Igen, kevesebb ugyan az épületmaradvány,tehenek legelnek a falak tövében, de a borús ég alatt elõttünk is kirajzolódik annak az
82
1551. évi decemberi reggelnek a véres jelenete, amelyen a bíborost felkoncolták: „
a gyilkos kettéhasítjaa fejét... pisztolyt sütnek mellébe... összeszabdalják lelketlen testét
”. Azzal hessegetjük el a rémképeket,hogy egy örvendetes helyi értékre, a jeles regényíróra, Kemény Zsigmondra gondolunk, aki e falak között
született 1814-ben.
Gyulafehérvár mind Kazinczynak, mind nekünk örömmel várt úticél volt, s mind neki, mind a mi kis
csapatunknak némi csalódást is hozott. Az író dicséri a vár III. Károly lovas szobrával ékesített, diadalívre
emlékeztetõ pompás kapuzatát (most a felújítás miatt bedeszkázták, nem látható), s annál inkább
meglepte, hogy mögötte pusztulásnak indult házakat látott. „
A püspöki lak, a bibliotheca, Hunyadi Jánosés sok fejedelmek hamvait õrzõ templom szegénységet s teljes elhagyatást mutatnak, s a piacon nem
látni egyebet szállongó katonáknál, rongyos gyermekeknél
”. Minket nem ilyen lehangoló látvány fogadott,mert folyamatosan felújítják a püspöki székesegyházat, teljes pompájában díszeleg a mellette álló
bizánci stílusú ortodox katedrális, amit 1922-ben 52 m magas, hatalmas harangtoronnyal építettek,
rendben van a Babilon-épületben a múzeum, az egykori tiszti kaszinóban lévõ Egyesülés terme (ahol
1918-ban kimondták Erdély egyesítését Romániával), az egykori Bethlen-kollégium és a volt jezsuita
kolostor épülete. Mi azért szomorodtunk el, mert nem juthattunk be a Batthyány püspök által létesített
Batthyaneumba, ebbe az 1792-ben alapított könyvtárba, ahol kultúránk kimagasló értékeit õrzik; Bukarestben
kell engedélyt kérnie annak, aki be akar lépni kapuján. Kazinczy betérhetett oda, meghallgathatta
Cseresznyés András könyvtáros-kanonok tájékoztatását, láthatta az akkor 15-20 ezer kötetnyi
gyûjtemény legértékesebb darabjait, amelyekrõl részletesen megemlékezik útleírásában.
Mi a könyvtár helyett kaptunk egy váratlan ajándékot. Martonyi József professzor, aki a székesegyházban
és környékén kalauzolt bennünket, megnyitotta elõttünk Márton Áron puritán berendezésû egykori
szobáit, ahol házi õrizetben élt; sétát tettünk a kertben a kis filagóriához, ahol a boldog emlékezetû
püspök elmélkedhetett, imádkozhatott, ahol ritka látogatóit fogadhatta. Végiggondoltam ott magamban,
amit Márton Áronról tudtam: 1896-ban született, 1938-ban lett Erdély püspöke, 1949 és 1955 között
súlyos börtönéveket szenvedett el, 1957-tõl tíz éven át élt itt házi õrizetben, s bár 1967-tõl valamivel
szabadabban mozoghatott, pár év múlva súlyos rákbetegség támadta meg, 1980-ban meghalt, a székesegyházban
temették el. Meghajtottuk fejünket sírjánál, mint ahogy Kazinczy tette ittjártakor az ide
temetett nagyokra emlékezve. Elõbb három szarkofágnál állt meg: „
Ezek a Hunyadiak kövei. A gubernátorvajda közben fekszik, jobbja mellett László, balja mellet a gubernátor testvére, az ifjabb János, a
Miles Militum. Most üres mind a három kõ. Vad kezek szórák el a nemzet szentjeinek hamvaikat
.” Leírtaaz emlékköveket részleteiben, mint ahogyan Izabella királyné és János Zsigmond szarkofágját, Bethlen
83
A keresdi kastély
Gábor és I. Rákóczi György fekete márvány sírköveit is. Martinuzzinak nem volt síremléke, de tudták,
hová temették János Zsigmond közelében. Kazinczy a könyvtárban tett látogatása után másodszor is
betért a templomba: „
Órámat és jegygyûrûmet rá tevém a vajda sírkövére, hogy az által szenteltetéstvegyen... Menjen által érzésem minden maradékaimra!
” Késõbb ez a jegygyûrû, melyet a családi emlékezetszerint Kazinczy halála napjáig balkezének kisujján viselt, s tõle Iphigenia lánya örökölt, az unoka,
Becskeházi Becske Bálint révén a széphalmi emlékcsarnok ereklyéi közé került, s az odalátogatók
által sugározhatta tovább Kazinczy óhaját.
Az író Fehérvárról Gáldtõre sietett tovább, s elhaladt Szentimrénél az egykori csatatér mellett, „
melyetKemény Simon szent hazafisága tett tiszteletessé
”. 1442. március 18-án ugyanis itt szenvedett vereségetHunyadi János Mezid bég seregétõl, amikor Lépes György erdélyi püspök is áldozatul esett, Hunyadi
életét pedig Kemény Simon önfeláldozása mentette meg. Egy héttel késõbb azonban Hunyadi
aratott gyõzelmet, s a töröktõl szerzett zsákmányból építette fel, újította meg a marosszentimrei templomot.
Megálltunk mi is ennél a templomnál, nemcsak azért, mert Hunyadira emlékeztetett, hanem mert
Jékely Zoltán 70 évvel ezelõtt írt drámai versébõl ismertük: „
Tízen vagyunk, ez a gyülekezet, / a tizenegyedikmaga a pap, / de éneklünk mi százak helyett, / hogy hull belõl a por s vakolat.”
A XIII. századialapokon épült templomot 30 évvel ezelõtt már félig romosként említi az egyik útikönyv; most azt láttuk,
hogy rendbe tett tetõzet védi a puszta falakat a további romlástól. Az 1992-bõl való adatok szerint a
falu (a társközséggel, Gáldtõvel együtt) 2661 lakosából mindössze 35 a magyar. Nem tudom, hány a református
közülük, de aligha lehet erejük templomuk fenntartására.
Gáldtõn nem találtunk semmit, s a rendelkezésünkre álló írott források sem segítettek, pedig Kazinczy
elidõzött itt gr. Bethlen Imre küküllõi fõispán kastélyában, a ház hatalmas parkjában. Agróf vitte át
Kazinczyt Nagyenyedre, aki az ottani nagy múltú kollégium fõgondnoka volt akkor. Mi is otthon éreztük
ott magunkat, hiszen – amint Kazinczy is észrevette – „
Enyednek fekvése sokat hasonlít a mi Újhelyünkéhez,de hegyei nem oly tetõsö
k.” Ezeken a hegyeken is (akárcsak a mi Hegyaljánkon) bor terem, sa kollégium visszakapott szõlõinek termését mi is megkóstolhattuk a bennünket fogadó igazgatónõ jóvoltából.
Kazinczy idejében tíz professzor tanított ott mintegy ezer diákot, akik közül mintegy kétszázan
végeztek akadémiai szintû tanulmányokat, a többiek az alsóbb osztályokba jártak. Kazinczy megjegyzése
szerint kevesebb itt a diák, mint akár Debrecenben, akár Patakon. A könyvtár mintegy nyolcezer
kötetbõl állt, s az író sorra nézegette nevezetes darabjait, kóülönösen Báróczy hagyatékát, Bod Péter
és Benkõ József gyûjteményét, a kéziratokat, képeket. Épp akkoriban tervezték a kollégium új épületét,
amelynek alapkövét 1819-ben tették le, s amelybe mi most ellátogattunk. Az udvaron azonban áll
a régi Bagolyvár, amely most internátus, s helyet ad az iskolamúzeumnak.
Az író innen Tordán át Kolozsvárra tért be – akárcsak mi –, hogy aztánWesselényi szûkebb pátriájába
jusson. Útközben Esküllõn éjszakáztak, s bár váratlanul tértek be éjjel a betegeskedõ Mohai úrhoz,
az „
kikele ágyából, megöleté tulkait, madarait”, vendégül látta Kazinczyt és kíséretét. Alkalmat adottez az Erdélyi levelek írójának egy megjegyzésre: „
Erdély, az enni erõsen szeretõ, e részben nagy dicséretetérdemel, s a mi hideg embereink ide csak azért is eljöhetnének, hogy tanuljanak felmelegedni
”.Nekünk ugyan nem voltak ezen az úton különösebb kulináris örömeink – bár jóízûnek találtuk a fenyõvizet
és a puliszkát –, de ezt a felmelegedést igen sokszor megtapasztaltuk szálláshelyeinken és étkezéseink
során, amikor helybéliekkel találkoztunk. Kazinczy a kolozsvári piaci kenyérrõl írta, hogy annál
ízletesebbet sehol nem talált, sajnos mi azt nem kóstolhattuk meg.
Tihón, Zsibótól két órányira, az író Cserei Miklós személyében olyan baráttal találkozhatott életében
elõször, akivel már régóta levelezésben állt. Kazinczy megemlékezik róla, hogy a két település közötti
völgyben vívta meg vesztett csatáját II. Rákóczi Ferenc, innen kellett Lengyelországba elmenekülnie.
S itt következik Kazinczy útjának egyik nagyon emlékezetes állomása, a zsibói Wesselényi-kastélyban.
Tizenegy évvel elsõ látogatása után jutott el ide; akkor az idõsWesselényi fogadta, most már a
fia lett a ház gazdája. A kertben reggeliznek, verseket olvasnak, majd az istállóban nézik meg a híres-
neves lóállományt. Kazinczy beszámolójában oldalakon át írja le a paripákat, de bõven jut hely a település,
a kastély és környezete jellemzésének is. „
A mezõváros felett nyugotnak egy déltõl éjszak feléelnyúlt dombon emelkedik, s ezen áll a kastély, s ezen domb megett egy második, a família temetõjével, s
ennek aljában a csûrrel, majorral
.” Avárossal, a reformátusok templomával kezdjük az ismerkedést miis, majd indulunk a dombra a kastélyhoz. Belépõdíjat fizetünk, mert állami botanikus kert van itt, ennek
köszönhetõen viszont rendben tartják a parkot, az impozáns barokk és klasszicista vonásokat mutató
kastélyt. Amodernnek szánt üvegházak ugyan rontják az összhatást, de talán bízhatunk a környezet tartós
rendezésében. Hatalmas udvart vesznek körül a kastély épületszárnyai, s szomorúan gondolunk arra,
hogy 1849. augusztus 25-én Kazinczy Lajos ezredes, az író legkisebb (akkor 29 éves) fia csapataival
itt tette le a fegyvert az orosz cári haderõ elõtt, innen vitték el Aradra, ahol alig két hónappal késõbb õt
84
is agyonlõtték. Keressük a Wesselényi család kriptáját. Útikönyvünk azt mondja, hogy a domb tetején
áll, szép reneszánsz és barokk sírkövei vannak. De mi csak puszta romokat találunk; bevallom, nem is
akarom elhinni, hogy így elpusztulhatott a két nagy Wesselényi – a zsibói bölény és az árvízi hajós –
síremléke; abban reménykedem, hogy az épségben megvan valahol, csak mi nem találtuk meg. Kazinczy
leírja a zsibói kripta falán látott feliratokat, idézi az 1787-ben elhelyezett latin nyelvû táblát: „
Lugeviator”.
Magyarul így adhatjuk vissza záró sorait: „Gyászolj, vándor, s hogy a közeli gyásztól rommálett ház majdan örvendezve feltámadjon, kérd a jóságos és hatalmas Istent
.”Szilágycsehen keresztül Hadadra megyünk tovább Kazinczy útját követve. A református templomnál
állunk meg elõször – a legtöbb településen a református lelkész volt helyi vezetõnk –, a tiszteletes
urat keressük. A tekintélyes parókia az egyházközség hajdani gazdagságra emlékeztet. A dombon álló
templom és iskola azonban leomlott falakkal áll, gerendákkal alátámasztva, földcsuszamlás okozott itt
hatalmas károkat. Igen-igen nagy költséggel elõbb betonpillérekkel kell megelõzni az újabb földmozgást,
hogy aztán újraépülhessenek a falak. Egy új templom felépítési költségének sokszorosáért igyekeznek
megmenteni, visszaállítani ezt az 1423-ban Szent László tiszteletére felszentelt gótikus szentélyû
templomot, melynek egyik ékessége az 1754-bõl való faragott szószék. Innen mentünk át megnézni
a két egykori Wesselényi-kastélyt, a kisebb 1763-ban épült, a nagyobb fél évszázaddal késõbb. Az „alsó”
kastélyt most birtokosa jóvoltából a reformátusok használhatják; míg templomuk újjá nem épül, itt
tartják az istentiszteleteket. A „felsõ”-ben a polgármesteri hivatal székel. Itt megvannak a régi istállók,
a benne tartott lovakat annak idejét Kazinczy is megtekintette. Kazinczy azt jegyzi föl, hogy az elsõ éjszakát
Wesselényi Miklóssal beszélgetéssel virrasztották át, majd Wesselényi Farkasnál zenei élményben
volt része, mert az ifjú gróf francia zene- és énekmestert tart házánál, akik hangversenyt adtak a
85
Az útvonal
vendégek tiszteletére. Az író itt rekeszti be erdélyi útját, Wesselényieknél „
Miklós csókja volt utolsó,mellyel eleresztetém
”. Úgy búcsúzik: „Majd ha átlépek Gencs és Nagykároly közt a határon, visszatekintekaz elhagyott dombok felé, áldást könyörgök az annyi jó és nagy fiak, az annyi jó és nagy leányok
szülõföldjére
.”Mi Hadadtól nem követtük tovább Kazinczy hazafelé tartó útját, elõbb kitérõt tettünk az ákosi románkori
templom és Szilágylompért – az Ady család fészke – megtekintésére, majd Nagyváradra tértünk
be, itt kívántuk befejezni erdélyi, partiumi látogatásunkat. Kazinczy ugyan 1816-ban nem erre
ment, de Nagyváradhoz sok szállal kötõdött; bihari szülõföldjének ez volt a székvárosa, jól ismerte,
gyakran emlegette a Körös-parti várost, fürdõjében többször idõzött. A városban tett esti és reggeli sétánk
mellett arra kerítettünk sort, hogy jeles emberekkel találkozzunk, velük összegezzük frissiben tapasztalatainkat.
Dukrét Géza barátunk jóvoltából fogadott bennünket Tempfli József római katolikus
megyéspüspök, akiben egyszerûsége, közvetlensége mellett tartalmas lelkületû, józan gondolkodású
fõpapot ismertünk meg. Törékenynek tûnõ testében erõs szellem lakik, s meggyõzõdését talán ez a
mondata foglalja össze legtömörebben: „Az örök igazságokat az elveknek és tényeknek szintézisében a
mi idõnkben kell kibontakoztatnunk, mely teljes harmóniában egybefog eget és földet, Istent és embert”.
Helynöke, Fodor József pápai prelátus vezetett el bennünket a székesegyház, valamint az impozáns
barokk püspöki palota újra birtokba vett termeinek megtekintésére. Az általa szerkesztett történelmi
sematizmusból ismerhettük meg e Szent István-i alapítású, Szent László által váradi székhelyûvé
tett egyházmegyének gazdag múltját és küzdelmes jelenét.
Nagyváradon az értelmiség más képviselõivel is – köztük Csûry István református püspök helyettessel,
Péter I. Zoltán szerkesztõvel, Kupán Árpád tanárral – folytathattuk eszmecserét. Kazinczyhoz hasonlóan
mi is elmondhatjuk, hogy az utunk során megismert emberek által igen meggazdagodtunk. Õ
mások mellett Naláczy József íróbarátja, Szilágyi Ferenc klasszika-filológus, Teleki József történetíró,
Gyöngyösi János költõ, Aranka György író, Zeyk Miklós tanár, Kozma Gergely unitárius esperes,
Gyarmathy Sámuel nyelvész, Haller Gábor gróf, Ponori Thwerewk József történész, Buczy Emil író
társaságában ismerkedett az erdélyi szellemiséggel. Minket a korábban említetteken kívül többek között
Balázsi József semjéni polgármester, Kádár György krasznai, Püsök Sándor Csaba zilahi, Kusztos
Tibor bánffyhunyadi, Bessenyei István segesvári, Bíró Endre bögözi, Bódis Miklós hátszegi, Dobai
Zoltán ákosi, Szõnyi Levente szilágylompérti lelkészek, továbbá a marosvásárhelyi Balázs Árpád és dr.
Ábrám Zoltán, a székelykeresztúri Fülöp Zoltán, az udvarhelyi dr. Vofkori László segítettek a tájékozódásban,
a helyi múlt és jelen megismerésében. Emellett kalauzaink voltak a bejárt tájakhoz kötõdõ költõk,
akiknek verseit magunkkal vittük, s autózás közben idéztük. A Szilágyságban és a Kalota partján
Adyt hallgattuk, a házsongárdi temetõben Áprily és Dsida verse került elõ, Vásárhelyen Csokonai filozofikus
gondolatait hallgathattuk meg, a Maros mentén Gyulai Pál sorai kísértek, Segesváron Illyés
Gyula szólt hozzánk, Petõfi Piskinél Bem apót, Vajdahunyadon Hunyadit idézte közénk, Déván
Kõmíves Kelemenné nevezetes balladáját mondogattuk, Zsibón Berzsenyi siratta el Wesselényit, Váradtól
Juhász Gyula és Janus Pannonius szavaival búcsúztunk. S hallgattuk, mit mond Szentimrei Jenõ,
Szemlér Ferenc, Kányádi Sándor, Farkas Árpád...
Kilenc nap nem nagy idõ egy a mai Magyarországnál jóval nagyobb terület bejárására, de a megtett
út, az intenzív program mégis gazdagította ismereteinket. Jobban helyhez tudjuk kötni történelmi olvasmányainkat,
akár Móricz Erdély címû regényét, akár Jókai ott játszódó mûveit. De a mai viszonyok
is feltárultak elõttünk, akárcsak a közelmúlt rémségei. Az esti találkozások, a helyi értelmiségiekkel való
beszélgetések sok problémát felszínre hoztak (népességfogyás, magyar nyelvû iskolázás, felsõoktatás,
újságírás, jóvátétel, az egyházi javak részleges visszaigénylése, a politikai megosztottság stb.), tájékozódásunk
ilyen értelemben is hasznos volt. Részesültünk szomorú tapasztalatokban az omladozó,
üresen maradt templomokat látva, pusztuló kúriákkal találkozva,Wesselényiék zsibói sírboltjának romjait
szemlélve, de felemelõ benyomásokat is bõven szerezhettünk. Bár fogy Erdély és a Partium magyar
népe, a kitartásnak, a hûségnek, az áldozatvállalásnak is szép példáit tapasztalhattuk meg. Kazinczyt
követtük ugyan, de a mai talajon jártunk, a magunk számára szereztünk élményeket.
Amikor hazafelé indulva visszatekintettünk, az íróhoz hasonlóan mi is áldást kívántunk a meglátogatott
tájra és embereire. S a Kazinczyéhoz hasonló meggyõzõdéssel összegezhetjük tapasztalatainkat:
„
Jó föld! Tiszták és nem tiszták mindenhol vagynak, nálunk, mint nálatok, s nálatok mint nálunk. De tevalóban nem vagy úgy elromolva, mint mi. E vallással térek el innen, s ezt mondom majd azoknak, kik
ide jõnek, hogy meglássanak, s reménylem, hiszem, amit én érzék, érzeni õk is fogják
.”Kováts Dániel
86
„Ne kívánják halálunkat idõ elõtt…”
Batthyány Lajos Jánosházán
Jánosháza ma csaknem 3000 lelkes nagyközség
a Nyugat-Dunántúli Régióban, a Kemenesalja
délkeleti peremén.
A falu közepén áll az egykori Korona vendégfogadó.
Hozzá kapcsolódik történelmünk
egy kevéssé ismert eseménye. 1849. áprilisában
osztrák katonák által õrzött rabok érkeztek az
udvarára. Köztük volt gróf Batthyány Lajos is.
Mikor a környéken híre ment, hogy miféle vendégek
érkeztek a faluba, a vidéket forradalmi láz
kerítette hatalmába. Hajnalra fáklyákkal, kardokkal
és dorongokkal felfegyverzett, néhány
száz fõs tömeg vette körül a fogadót, követelve a
rabok szabadon bocsátását. A kapitány azonban
elzárkózott a tárgyalásoktól, katonáit sortûzre
állította fel, és felkészült az ütközetre. De a pattanásig
feszült helyzetben még tett egy utolsó
kísérletet, a felesleges vérontás elkerülése érdekében.
Megkérte Batthyányt, hogy próbálja meg
távozásra bírni Jánosháza népét. A miniszterelnök
szobája ablakából remegõ hangon, megrendülten
megköszönte Jánosháza lakosságának
„hazafias jóindulatát”, és kérte a forradalmárokat,
hogy hagyjanak fel az ostrommal. „Ne kívánják halálunkat idõ elõtt – mondta –,
s ne idézzék fel, amint már mondtam, s most könyörögve újra mondom, a mit kikerülni lehetetlen volna, Jánosháza végpusztulását.
”Tudta, hogy a sokaság ugyan kiszabadíthatná õt rabságából, de azt is tudta, hogy ennek
súlyos megtorlás lenne az ára. A tömeg hallgatva a józan észre, feloszlott; a rabok pedig reggel tovább
indultak Ausztria felé. Ez volt az elsõ magyar miniszterelnök utolsó nyilvános szereplése. Batthyányt
87
az ellene indított felségárulási perben halálra ítélték, és – mint ismeretes – október 6-án tizennegyedik
vértanúként Pesten kivégezték.
A hajdan szebb napokat megélt Korona néhány évtizeddel ezelõtt raktárként szolgált, de mûködött
benne galvanizáló mûhely is. Ennek veszélyes hulladékát az udvarra öntötték. A talaj rehabilitációja
sokba kerülne. Így az épület jelenleg romos állapotban csúfolkodik Jánosháza közepén. Falán azonban
ott van a „hálás” utókor emléktáblája.
Romhányi András
88
A kiszabadítási kísérlet makettjét Imhof János készítette el a körmendi múzeum kiállítása számára
A Honismereti Szövetség az 1996-ban elfogadott adózási törvény értelmében
a 2006. évi állampolgársági adó 1 %-ából 120 042 forint támogatást kapott.
Elnökségünk és szerkesztõbizottságunk megköszöni a támogatást, s hogy
egyetértve törekvéseinkkel, felajánlásával segítette munkánkat. Az összeget ifjúsági
honismereti rendezvényekre, valamint a Honismeret folyóirat megjelentetésére
használtuk fel.
Aki továbbra is egyetért célkitûzéseinkkel, a hazaszeretet elmélyítése, a
hagyományok éltetése érdekében tervezett programjainkkal, folyóiratunk megjelentetésével,
kérjük, szíveskedjen Honismereti Szövetségünket megjelölni
2006. évi adója 1 %-ának felajánlásakor.
Adószámunk: 19624947-1-41
Segítõ támogatását hálás szívvel köszönjük!
Magyar lélekébresztés
Mindszenty József missziója Venezuelában
Manapság sokan fájlaljuk, hogy Magyarországon háttérbe szorul anyanyelvi kultúránk, de azok az
értékeink is – hagyományaink, színházi életünk, oktatási rendszerünk –, melyek nemzetközi elismerést
hoztak hazánk számára. A nemzeti zászló, a Himnusz, nagy elõdeink tisztelete – nem beszélve a magyar
identitásról – a politikai és közvéleményt formáló erõk céltáblája lett. Ezzel szemben például
Amerikában az amerikai zászló szent dolog, az amerikai öntudatról nem is beszélve, de Svédországban
is azt láttam, hogy a házakon olyan zászló lobogott, amilyen nemzetiségû a tulajdonos. Mennyivel
egészségesebb a lelkük azoknak, akik a családban és felnevelõ közösségükben megkapják a keresztény
és morális erkölcs alapjait. Ezt tapasztaltam például egy olyan családnál, ahol az édesanya magyar, az
édesapa német, a gyerekek Venezuelában születtek, az alapértékek mégis a helyükön vannak az életükben.
Kunckelné Fényes Ildikó a venezuelai – közelebbrõl a caracasi – magyarság egyik vezetõje, képviselõje,
akinek sikerült úgy felnevelni három gyermekét, hogy életük természetes része lett Magyarország,
Erdély, s nemzeti kultúránk szeretete. Kicsi gyermekként került ki családjával Caracasba. Férje
német, három gyermekük magyar anya- és német apanyelvû, mindkét kultúrában jártasak, kicsi koruktól
természetes közegük volt a Magyar Ház, a cserkészet, a magyar nyelvû istentisztelet.
•
Kedves Ildikó! Tisztelem azt a kitartást és lelkesedést, mellyel a magyar anyanyelvi kultúra megmaradásáértharcol a távoli Caracasban…. Természetesen adódik a kérdés: mi indította arra, hogy
egyetemi munkája és három gyermeke mellett ezt a többlet elfoglaltságot vállalja?
– Természetesen a szüleimtõl kaptam az elsõ élményeket. Bár édesapám a mûszaki tudományok
doktora volt, rendkívüli humán mûveltséggel is rendelkezett. Õ rendezte meg például Caracasban az elsõ
Szent István ünnepet. Irodalmi elõadásokat tartott, sõt Vaszary Piroskával színészként is fellépett a
Magyar Házban. Arany, Vörösmarty, Kölcsey verseket szavalt. A családi nyaralások közben pedig Jókai
„A magyar nábob” címû könyvét olvasta nekünk, vagyis inkább elõadta, olyan érdekesen, hogy
minden délután vártuk a folytatást. Természetes módon éltük meg a magyar közösségi életet.
Atöbbes szám a két Fényes lányt jelenti. Ildikó testvére Csilla, jól ismert Magyarországon, hiszen õ
szervezte meg nálunk a Magyar Máltai Szeretet Szolgálatot Csilla von Boeselager néven. Akét kislány,
akik a szülõi házban tudatos magyar és keresztény nevelést kaptak, iskoláikat elõször Venezuelában,
majd Amerikában végezték. Ildikó 1956 szeptemberében kezdte meg tanulmányait New York-ban. Október
23-án kitört a forradalom Budapesten. A szabadságharc leverése után megindult a menekültek
áradata. Az egyetemhez közel volt az a kollégium, ahova a magyar menekült diákokat összegyûjtötték.
Fényes Ildikó önként jelentkezett tolmácsnak, tudta, hogy nagy szükség van a magyar nyelvet ismerõ
emberre. Az amerikai egyetemisták szervezetének egyik képviselõje felkereste és megkérte arra, hogy
egy nagygyûlésükön – ahol pénzt gyûjtöttek az 56–os menekültek részére –, beszéljen nekik a magyarországi
eseményekrõl, angolul. Így ismert meg akkor sok magyar diákot, részt vett a gyûjtésekben és
egyre szorosabb kapcsolatba került velük. Ezek a tapasztalatok nem múltak el nyomtalanul.
•
Az egyetem elvégzése után visszatért Caracasba a szüleihez és az egyetemen kezdett oktatni. Szüleivel,késõbb német származású férjével és gyermekeivel együtt részt vett a magyar életben
.– A magyar kolónia életében gyökeres változást hozott egy látogatás – meséli beszélgetõtársam.
1975-ben dél-amerikai pasztorális látogatásra érkezett Mindszenty József bíboros hercegprímás és
Venezuelában is töltött tíz napot. Tudtuk, hogy rengeteg szenvedésen ment keresztül, egyébként is
83 éves, ezért igyekeztünk kíméletes programot összeállítani számára. Aztán minden másképpen
alakult. A programot félretette és 16 órás napok következtek: mindenkit fogadott, misézett, keresztelt.
89
EMLÉKEZZÜNK
90
A caracasi katedrálisban magyarul prédikált – a venezuelai televízió végig közvetítette. Óriási hatással
volt az emberekre, de még a gyerekekre is: „Szeretett magyarjaim”, kezdte beszédeit, s mindenki úgy
érezte, hogy hozzá szól.
• Milyen életprogramot tudott adni a hazától oly távol élõ magyaroknak?
– „Nem sírni kell, hanem tenni! „A jövõ az érdekes, nem a múlt”! Ez volt a visszatérõ jelszó. „Nem
kell nagy dolgokra gondolni – mondta – hiszen tudom, hogy a mindennapok szürkeségében, amikor valaki
fáradtan hazaér, nem sok ereje marad, de annyi igen, hogy a gyerekével magyarul imádkozzon, és
hétvégén magyarul tanítsa a gyermekét”. Amikor ezt hallottam, arra gondoltam, hogy ezt én is meg tudom
tenni! Annyira felrázott minket az ottléte, a kisugárzása, hogy a látogatása után egy héttel ismét
beindult a magyar óvoda, amit addig csak tervezgettünk.
Megrendítõ volt Mindszenty József látogatásának befejezése is – emlékszik vissza Kunckel Ildikó.
Venezuelából még átrepült egy pár napra Columbiába, de a visszatérésekor már nem tudott kiszállni a
repülõgépbõl. Kérte, hogy menjek fel hozzá a gépre (a sajtóreferense voltam Caracasban), s átadta nekem
a számunkra írt szellemi végrendeletét. Ausztriába érkezése után azonnal mûtötték, de már nem
tért magához.
• Mi lett a végrendelet sorsa?
Szétküldtem az általam ismert magyar nyelvû újságoknak, az eredeti példányt pedig az Antall-kormány
idején hazajuttattam. Jelenleg Lakitelken, az emigrációs múzeum archívumában található.
Számunkra valóban sorsdöntõ változást hozott Mindszenty bíboros hercegprímás látogatása, mert
az õ hatására teljesen új alapokra helyeztük a magyar munkát, különösen az ifjúság nevelését. Vasárna-
91
pi iskola, néptánc, cserkészet nálunk is mûködött, a Külföldi Magyar Cserkész Szövetséggel is kapcsolatban
voltunk. Meg kell említenem az európai parancsnok, Kölley György nevét, aki mindenki szeretett
Gyurka Bá’-ja lett. El lehet képzelni, mit jelentett a világ minden részérõl érkezõ magyar származású
gyerekeknek a téli-nyári tábor, ahol 200 fiatal között alakulhattak ismeretségek. Amellett, hogy sok
szép magyar népdalt, verset megtanultak, életre szóló barátságok szövõdtek.
Ezt én is bizonyíthatom, hiszen Kunckel Csilla budapesti esküvõjén a világ minden részébõl összesereglettek
a cserkész barátok. Soha nem vettem még részt ilyen összejövetelen, ahol a võlegény és a
menyasszony barátai messzi tájakról érkezve együtt elevenítették fel gyermek- és ifjúkoruk közös élményeit.
•
Tudom, hogy a külföldön élõ magyarokat is sokkolták azok a hírek, felvételek, melyek Budapestrõlérkeztek az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának megcsúfolásáról. Ezzel
szemben a nyugati országokban tisztelettel emlékeztek 56 hõseire, akik szinte az egész világ figyelmét
Magyarországra irányították. Venezuelában például az ott élõ magyarok ünnepségsorozatot rendeztek,
és a venezuelaiak is tudomást szerezhettek mindarról, ami ötven évvel ezelõtt ebben a számukra oly távoli,
ismeretlen országban történt. A fõvárosban, Caracasban egy tér viseli azóta a Plaza Ungria nevet.
Az ünnepség sorozat egyik szervezõje szintén Kunckelné Fényes Ildikó. Kérem, elevenítse fel ezzel kapcsolatos
élményeit.
Mi már 2006 februárjában megkezdtük az elõkészítõ munkálatokat, amikor a venezuelai tb. Fõkonzul
vezetésével összeállt a megemlékezéseket rendezõ bizottság. A város egyik elegáns negyedében
kaptunk egy háromszög alakú teret. A terveket építészmérnök férjem készítette el. Bronzból készült a
magyar címer és a névtáblák: Magyar tér – Plaza Hungria. Október 23-án avattuk fel, a magyar szabadságharc
50. évfordulóján. Caracas említett negyedének polgármestere sátrakat állíttatott fel, az egyikben
a magyar közönség, a másikban a zenekar kapott helyet. Elénekeltük a magyar és a venezuelai himnuszt,
aztán felolvasták a forradalom és szabadságharc történetét spanyol nyelven. A magyar kolónia
részérõl én emlékeztem, a Magyar Köztársaság nevében az újonnan kinevezett nagykövet beszélt, végül
a fiatal polgármester lelkes, szép beszéde és fogadás következett.
A hivatalos ünnepségen kívül koncert, filmvetítések és egy bensõséges összejövetel a Magyar Házban
gazdagították az ünnepség sorozatot. A venezuelai televízióban is megemlékeztek a magyar
’56-ról.
Ehhez annyit tennék hozzá, hogy Venezuelában egy alig 5000–es létszámú magyarság él, többségük
a háború alatt érkezett oda, ’56-ban kevesebben. Mégis fontosnak tartották és el is érték, hogy a befogadó
országgal megismertessék Magyarország elnyomóikkal szembeni hõsies harcát.
Zika Klára
92
Mindszenty látogatása a bajorországi Burg Kast-ban lévõ
magyar iskolában, 1972
Fegyvertelenül Dániában II.
Magyar katonák sorsa a II. világháború
utolsó szakaszában
Különös idõk
Lønborg és Vostrup község 1945 február elején kapott némi ízelítõt abból, amitõl tartani lehetett.
Farsang utolsóelõtti napján érkezett a magyar egység a környékre. Akatonák és a családtagok zavartaknak
és fáradtaknak tûntek, ez a benyomás maradt róluk. Alig egy hét múltán újra eltûntek a magyarok,
és csak kevesen tudták a környéken, hogy Nymindegabba irányították õket, a legtöbben azt gondolták,
hogy a frontra vezényelték az egységet.
Március végén fokozódott a baj. Avirágvasárnapot megelõzõ napon érkezett a pécsi 4. híradós zászlóalj.
Az emberek úgy látták, hogy ezek a katonák jobban néznek ki, mint az elsõk. Nem hagyták úgy el
magukat, sokkal több érdeklõdést mutattak, és amint nem sokkal utána kiderült, keresték a kapcsolatot
a helybeliekkel. A helyi plébános, Anders Bork Hansen érzékelte elõször ezt az érdeklõdést, amikor a
zászlóalj segédtisztjével, Világi Zoltánnal utánajárt, hogy elszállásolási lehetõségeket találjon. A két
férfi nagyon különbözött egymástól. Az egyik ügyvéd volt, a másik teológus. Világinak nagy háborús
tapasztalata volt a keleti frontról,1 Bork Hansennek pár lövészeti gyakorlaton túl, amit a helyi hírszerzõ
szolgálatnál teljesített, nem volt háborús jártassága, mégis rokonszenv támadt kettejük között. [...]
Bork Hansen nemcsak pap volt, hanem a hírszerzõ szolgálat informátora is. Hogy ez milyen feladatokkal
járt, kiolvasható egy röviddel a háború után írt rendõrségi jelentésbõl. Az ellenállás hírszerzõ
osztályával olyan megállapodást kötöttek, hogy azokat a szövetséges pilótákat, akiknek a
Ringkobing-fjordtól délre kellett kényszerleszállást végezniük, irányítsák a lønborgi plébániára ahol
meg kell próbálni mintegy nyolc napon át bújtatni oket.2
Valószínû, hogy Anders Bork Hansen továbbadta a magyar zászlóaljról szerzett ismereteit a hírszerzõ
szolgálatnak. A közép-jyllandi körzet ellenállásának Nørre Nebelben mûködõ vezetõje, Carl P.
Jensen megerõsítette ezt, õ is azt a felvilágosítást adta, hogy Bork Hansen az ellenállás tagja volt a
szomszéd Hemmet községben. „Nagyon ügyesen és okosan kapcsolatot teremtett a magyar katonai
erõkkel, akiket a községben szállásoltak el. Istentiszteletre jártak a templomba. Így tudott Bork-Hansen
közelebbi érintkezést kialakítani az egység parancsnokaival, valami ritka és kölcsönös bizalom támadt
közöttük, és hallgatólagos megállapodás történt – mint sok más helyen az országban – a kölcsönös segítségrõl
az X napon, amikor majd a nácizmus megszálló ereje ellen a végsõ harcot megvívják. Abizalmas
megállapodás úgy jött létre, hogy az egyesített csapattest német parancsnokai nem tudtak róla” –
írta a ellenállás körzeti vezetõje.3
Bork Hansen megpróbálta egy a plébánián tartott találkozón Világi Zoltánnal és Steiner Jenõvel szorosabbra
fûzni a kapcsolatát. A megbeszélésrõl mind Világi, mind pedig Bork Hansen beszámolt késõbb
egy 1947 májusából való rendõrségi jelentés szerint; mind Steiner, mind Világi kijelentette, hogy
készek az ellenállás oldalára állni. „A megbeszélés során a plébános megkérdezte õket (a magyarokat),
hogy megértve az országban kialakult a helyzetet, hajlandóak-e támogatni a szövetségeseket a dán ellenállási
mozgalmon keresztül. Dr. Világi azt válaszolta erre, hogy igen. Ugyanakkor megkérdezte,
hogy ki tudná a magyarokat a helyi ellenállással kapcsolatba hozni, amelynek a létezésérõl már hallottak.
Aplébános elmondta nekik, hogy õ a közvetítõ. Dr. Világi azt válaszolta erre, hogy amikor valamilyen
konkrét lehetõsége nyílik, hogy segítséget nyújtsanak az ellenállásnak, egyszerûen értesítsék errõl
a községben tartózkodó csapat parancsnokát.”4
93
1 A diákszövetség 1970-es évkönyvében (Borris Mezõgazdasági Iskola) Helge Drewsen igazgató beszámol arról,
hogy jó barátja, Világi Zoltán, aki Sztálingrádnál, a Donnál harcoló magyar hadseregben volt tiszt, 1943
telén a mínusz 40-50 fokos hidegben a visszavonulás alkalmával közel állt a fagyhalálhoz.
2 A rendõrségi jelentés része volt annak a vizsgálati anyagnak, amelyet a Különleges Ügyek Minisztériuma készített
1947-ben a háború folyamán ott lévõ magyar csapatokról.
3 Carl P. Jensen: Som jeg husker det (Ahogy én emlékszem). Az ellenállási mozgalomról Nyugat-Jylland vidékén.
1978.
4 A Különleges Ügyek Minisztériuma, ügyiratszám 258/1945, 650/1945 és 18.61/1947. (Dán Országos Levéltár.)
Érthetõ, hogy Anders Bork Hansen sok évvel késõbb nehezen találta a megfelelõ szavakat, hogy leírja
a magyarokkal való kapcsolatát. Pap voltából és Világi századossal való jó kapcsolatából kifolyólag
sikerült õket nagyon közelrõl megismernie. Bepillantást nyert gondolkozásukba, mentális állapotukba
és nyomorúságos hangulatukba. De ez az ismeretség egyben teher is volt, és Bork Hansen késõbb sem
hagyott kétséget afelõl, hogy soha sem félt annyira, mint ezekben a hetekben. Rettegett, hogy a zászlóaljhoz
beépített Gestapósok felfedik. Amikor megkérdezte a magyar zászlóalj parancsnokát, hogy mi
történne, ha ezek megtudnának valamit, Steiner azt válaszolta, hogy agyonlövetnék. Ez a tudat nem
nyugtatta meg Bork Hansent, aki jól emlékezett vedersøi kollégája, Kaj Munk halálára. Földijeitõl is
kellett félnie. A magyarokkal való találkozásokat úgy is értelmezhették volna az emberek, mint a megszálló
erõkkel való barátkozást, és kollaboránsnak vagy quislingnek bélyegezhették volna. Borotvaélen
táncolt, ami nagy ügyességet kívánt. Anders Bork Hansen nem áll egyedül ezzel a problémával. Ahálózatához
tartozott Laurids Thomsen, Peter Øllgaard vostrupi kovácsmester, Jens Chr. Jensen halász és
mások. Az ellenálláshoz képest szervezetlenek voltak ugyan, de egymással annyira jó kapcsolatban álltak,
hogy teljes biztonságban találtak volna rejtekhelyet egymásnál.
A plébánián tartott megegyezés után megerõsödött az illegális együttmûködés a vostrupi magyar
zászlóalj és Peter Ollgaard kovácsmester között. Egy magyar tiszt, akinek nevét Øllgaard nem ismerte,
felkereste ot egy nap a mûhelyében, és négyszemközt kijelentette, hogy ha harcra kerül a sor, a század
kész az õ parancsait követni. Kiépítettek egy kommunikációs hálót a mûhely és az iskola között, miután
a magyarok – Peter Ollgaard szerint – mindig pontosan beszámoltak róla, mikor fognak a vasút mentén
vagy a fjordnál õrködni.5
1945. április 25-én éjszaka következett be az elsõ próbatétel, amikor egy szövetséges Halifax repülõgép
hatfõs személyzetével kényszerleszállást hajtott végre a Ringkobing Fjordnál, miután a németek
eltalálták õket. Skavenhusnál ért földet a gép, annak a fjordnak a környékén, ahol a magyar egység Világi
Zoltánnal együtt szolgálatot teljesített. 18 óra elmúltával számoltak be elõször a magyarok a kényszerleszállásról
a német hatóságnak. Ezalatt az ellenálláshoz tartozó emberekkel együtt segítettek az
angol személyzet hat tagjának, hogy eltûnjenek onnan. Kettõt közülük egy tanyán bújtattak el, ketten
német fogságba kerültek, a további kettõ megmenekült.
Ezzel egyidõben egy kis tiszti csoport dolgozott a Kis szótár címû dán-magyar szótár összeállításán,
amely összesen 2000 szót tartalmazott, és amely 650 példányban pár nappal a németek kapitulációja
elõtt jelent meg. Amikor a Gestapo tudomást szerzett a Kis szótár létezésérõl, elfogatóparancsot adtak
ki Világi Zoltán ellen, de ezt már nem hajtották végre a kapituláció körüli kaotikus napokban. A szótár
történelemmé lett azon a napon, amikor készen állt Majholm nyomdász asztalán, és azóta is szimbóluma
a történteknek. Ez a szótár a maga életét élte a hazatért magyarok körében, amikor levelet akartak írni
dán szállásadóiknak, ezért a háború után újra kiadták.6
Többször is emlegették az úgynevezett X-napot, amely a titkos megegyezés szerinti egy tervezett
felkelés idejét jelentette. A legvilágosabban kitûnik ez egy röpiratból, amelyre Világi Zoltán hivatkozik:
„Hamarosan harcba hívunk benneteket dán és magyar tisztek parancsnoksága alatt a gyûlölt Németország
ellen, amely kifosztja és megszégyeníti Dániát, ahogy már kifosztotta és megszégyenítette a
mi szegény hazánkat. Várjátok ezt a pillanatot nyugodtan és fegyelmezetten, és ne kövessetek el semmiféle
meggondolatlan vagy felelõtlen cselekedetet! Amíg nem kerül nyílt harcra sor, a dánok titokban
segítenek nekünk, ahogyan tudnak. Szabotáljátok a németeket, ahol csak tudjátok! Hagyjátok a nyilasokat
’véletlen balesetekben’ eltûnni! Vigyázzatok hogy ártatlanok ne sérüljenek meg! Ha a nyilasok eltûnnek,
a dán ellenállók tudnak nektek segíteni.”7 Aröpcédula szövegét csak úgy lehet értelmezni, hogy
az együttmûködés kiépülõben volt Lonborgban, Vostrupon, és ez a dán ellenállók és a magyarok közötti
tágabb együttmûködési hálózat részét képezte.
Magyar ellenállás Koppenhágában
A németekkel való szembekerülés, amitõl az ország több részében tartani lehetett, a pár héttel késõbb
bekövetkezõ kapituláció miatt elmaradt. Más volt a helyzet Koppenhágában, ahol a Rosenborgkastélynál
egy zendülés április végén véres összetûzéshez vezetett, amely nyolc arra járó dán lakos éle-
94
5 Beszélgetés Peder Øllgaard egykori ellenállóval és kovácsmesterrel, Børkop, 1993. április.
6 Kis szótár, dán-magyar, magyar-dán szótár. 80 oldalas min szótár. Majholms Kiadó Vostrupon. Egy példány
található a Koppenhágai Szabadság Múzeumban, egy pedig a Budapesti Hadtörténeti Múzeumban. Az új kiadás
Magyarországon készült.
7 Világi: Magyar szabadságharcosok Dániában. 89–91.
tébe került a német és a magyar oldalon elesett katonák mellett. Az ok abból fakadt, hogy a németek komolyan
vették, amitõl a magyarok legjobban féltek, a frontra irányították õket. A lázadás április 22-én,
vasárnap reggel kezdõdött, amikor a magyar katonákat kirendelték a Rosenborg-kastély elõtti gyakorlótérre,
ahol egy német tiszt arra utasította õket, hogy még aznap délelõtt a németországi frontra induljanak.
Sohasem derült ki, hogy kik voltak ezek a magyarok. Talán a 93/II-es ezred egy vagy két zászlóalja
lehetett, amely Roskildétõl nyugatra, Hvalsoben állomásozott; de az is lehet, hogy a 93/I-es ezred
egységei voltak, amely azokban a napokban éppen úton volt Fynrõl Koppenhágába.8De akárkik voltak,
a frontra nem akartak kimenni. Néhány másodpercnyi tétovázás után mindenki széjjel futott, és eltûnt a
szomszédos utcákban. Egyenlõtlen harc volt; a gyengén felfegyverzett magyarok nem tudtak sokat tenni
a németek nehéz fegyverzete ellen. Sûrû lövöldözéssel embervadászat indult az egész városban, így a
Nørreport pályaudvarnál, a Gyldenløvesgade környékén és az Ørsted-parkban, ahol a németek
üldözobe vették a magyarokat.
„Ez a dezertálás lett a kezdete az egyik legdrámaibb vasárnapnak, amit a koppenhágaiak addig átéltek”,
írta másnap az Illegális Információ címû újság. „Azonnali hatállyal kivezényelték a német katonaságot.
Heves harcokra került sor a magyarok és német fegyvertársaik között, és a következõ 2-3 órában
az egész kerületben karabélyokból, pisztolyokból, géppisztolyokból, gépfegyverekbõl leadott lövéseket
hallottak. Ugyanakkor kézigránátok robbantak a házak között és az udvarokban a belvárosban is, és
amikor 10-11 óra felé a harc végül elcsendesedett, leverték a magyarokat, akik a harcot kirobbantották,
de a csapattest szétszóródott a szél minden irányában.” Akövetkezõ napokban a németek megpróbálták
eltussolni a felkelést, azt a hírt terjesztették, hogy csupán utcai harci gyakorlatokról volt szó, de a dánok
eleget láttak ahhoz, hogy tudják, mi az igazság. A magyar és német oldalon elesettek és a sérültek számát
soha nem közölték.9
Amagyarok és németek között a koppenhágai utcákon történt összeütközés volt a legsúlyosabb esemény
a magyar katonák Dániában való tartózkodásának az idején. A szerencsétlen végkifejlet ellenére
ez a felkelés a magyaroknak új reménységet adott. Ahíre futótûzként terjedt el a magyar egységek körében
az ország más részeiben. A magyarok egy csoportja, amely Fyn szigetén egy aasumi farm melléképületeiben
lakott, ujjongva és táncolva reagált, amikor a hírt a BBC adásából meghallotta. Holmsland
Kliten, Nyugat-Jyllandon egy magyar tiszt kapcsolatba lépett az ellenállással, és kijelentette: „Tudjuk,
hogy a magyarok Koppenhágában szembefordultak a németekkel. Ha a nyugati szövetségesek jönnek
elõbb, az önök rendelkezésére állunk. Ha az oroszok jönnek, harcolni fogunk ellenük.”10
Az ellenállási mozgalomnak tudnia kellett, hogy mi történik. A lønborgban események és az X-nap
említése arra vallott, hogy az ellenállók és a magyarok a háttérben valamire készültek. Hogy ez mi volt,
homályban maradt mindaddig, míg elo nem került egy irat a budapesti Hadtörténeti Múzeum gyûjteményébõl.
Ez egy hivatalos dán dokumentum volt, amelyet a magyar honvédelmi minisztériumnak küldtek
1947-ben, és amely a magyar csapatoknak 1945 tavaszán a dán ellenállással létrehozott együttmûködésérõl
szólt.
Találkozó a tyúkólban
A budapesti Hadtörténeti Múzeumban dr. Varga József különbözõ iratmásolatokat adott át nekem,
amelyek a magyarok dániai állomásozásával voltak kapcsolatban. Ezek között találtam egy írásos feljegyzést,
amelyet a dán külügyminisztérium 1947 augusztusában küldött a magyar hadügyminisztéri-
95
8 Három forrás szerint Fyn szigetén a 93/I. zászlóalj volt az, amely felkelt a németek ellen, õket utána
Bornholmra küldtek. A) A Nyborgban 1947. május 7-én kelt rendõrségi jelentés elmondja, hogy 300 magyar
katonát, akiket 1945 telén az államvasutak knudshovedi épületében szállásoltak el, Koppenhágába küldtek,
ahonnan tovább kellett volna küldeni õket a frontra. B) A német katonai napló Silkeborgban azt írja, hogy
1945. április 25-én, tehát három nappal a lázadás után parancs jött a 328. tüzérosztályhoz, hogy 400 fõnyi
munkás-katonát küldjenek Bornholmra. Mint ismert, a 93/I. zászlóaljból küldtek egységeket Bornholmra. C)
Egy „Bornholm repülõtere a háború alatt” címû helytörténeti cikkben írja Egon Sorensen a repülõtéri magyar
katonákról: „Akatonák a német Vehrmacht tagjai voltak, de nyilvánvalóan nem voltak megelégedve a dolgokkal,
mert lázadást, vagy más engedetlenséget követtek el Koppenhágában, miután Bornholmra küldték õket a
repülõtér megerõsítését és kibõvítését célzó munkákhoz.”
9 Adán hírszerzõ szolgálat kiadása, 463. szám, 1945. április. (Nordisk Nyhedstjeneste nr. 428.) Részletes beszámolót
adott ki a magyar katonák és a németek közötti koppenhágai összetûzésrõl. A Politiken napilap 1945
májusában közölt egy oldalt ilyen címmel: „Da Ungarerne gjorde Opror i København” (Amikor a magyarok
felkeltek Koppenhágában).
10 C. P. Jensen: Modstandskamp i Vestjylland (Ellenállás Nyugat-Jyllandon). Før og efter 5. maj 1945. (1945. május
5-e elott és után). Centraltrykkeriet K/S, 1985. 115–116.oldal.
umnak, ahol azt annak az évnek októberében kapták meg. A csaknem két A/4 oldalas jegyzéket magyarul
fogalmazták, francia fordítással kiegészítve, és a mellékletben kísérõ dokumentumok találhatók pecsétekkel,
dátumokkal és különbözõ miniszteriumi titkárok neveivel. Az egész dokumentum nagyon
hivatalosnak látszott.
A feljegyzés háttere a következõ: 1947 tavaszán Nagy Bódog ezredes a magyar hadügyminisztériumból
Bratved hadtápos fõhadbiztos útján kérdéssel fordult a Különleges Ügyek Minisztériumához,11
van-e lehetõség közelebbi információkat kapni a Dánia megszállásában részt vett magyar csapatok magatartásáról,
valamint arról a sokféle segítségrõl, amit az ellenállásnak nyújtottak. Amagyar ezredes levelében
érzékeltette, hogy a magyar haderõnek az ellenállási mozgalommal való együttmûködésérõl
szóló pozitív tartalmú hivatalos nyilatkozat hasznos lenne Magyarország számára a II. világháborús
szerepvállalása következményeinek felszámolásában.
1947 áprilisában a minisztérium – a miniszter akkor Per Federspiel volt – elkezdte a kért vizsgálatot.
Kérdést intéztek az ügyben érintett dán hatóságokhoz, a különbözõ helységekben,az ellenállás vezetõihez,
az országos rendõrfõkapitányhoz, a fõparancsnoksághoz és a legfelsõ vezérkar hírszerzõ részlegéhez.
A miniszteri vizsgálatra a válaszok – amelyek több rendõrségi kihallgatási anyagot is tartalmaztak
azokról a településekrõl, ahol a magyarok tartózkodtak – a következõ hetekben érkeztek meg. Ezek
eredményeként készítette el a Különleges Ügyek Minisztériuma a feljegyzést, amit 1947 augusztusában
a külügyminisztériumon és a stockholmi dán követségen keresztül küldtek el a magyar hatóságoknak.
Bevezetésként leszögezték, hogy azok a magyar csapatok, amelyek részt vettek Dánia megszállásában,
túlnyomó többségben feszült kapcsolatban álltak a németekkel, németellenes beállítottságuk volt,
a dán lakossággal pedig jó viszonyba kerültek. Afeljegyzés ezt kibõvíti egy betoldással, hogy a magyar
csapatokat sok helyütt szinte internálták a németek. Általában rosszul voltak felszerelve, s a németek
ritkán vették igénybe õket katonai feladatok elvégzésére.
Magáról az együttmûködésrõl a dokumentum azt jelentette, hogy a magyar csapatok sok helyütt
kapcsolatot kerestek a dán ellenállással, fõleg röviddel a kapituláció elõtt, néhány esetben azonban már
röviddel Dániába érkezésük után. „A magyarok ezekben az esetekben kinyilatkoztatták, hogy ha szükség
lesz rá, akkor a dán ellenállás oldalán fognak harcolni a németek ellen, mint ahogy sok esetben
fegyvert és felszerelést adtak át az ellenállásnak, és szemet hunytak a dán szabotõrök akciói alkalmával,
pedig ezeket be kellett volna jelenteniük. Ez különösen sokszor elõfordult vasúti szabotázsok esetében
ott, ahol a németek magyarokkal õriztették a vasútvonalat.” Egy másik helyen ez áll: „Az összbenyomás
a magyar haderõ beállítottságáról és a németek elleni ellenállásra való hajlandóságáról olyan pozitív
volt, hogy a katonai ellenállás vezetése a németek elleni esetleges harc terveiben Sjoellandon, 1945
tavaszán számolt ezekkel a csapatokkal, bizonyos feladatok elvégzésére.” Továbbá azt közli, hogy több
Jyllandra kitelepített magyar csapat jóindulatú magatartást mutatott a kényszerleszállást szenvedett
szövetséges pilótákkal szemben, pl. úgy, hogy bújtatták õket. A Jylland legészakibb részén tartózkodó
magyar csapatokról azt írja, hogy nem kis szerepet játszottak az ellenállás operációs terveiben.
A feljegyzés és a hozzá tartozó dokumentumanyag most elõször ad áttekintést a történtekrõl. Az ellenállás
munkája, amely elszigetelten, kis településeken történt – pl. Lønborg/Vostrup –, itt egy nagyobb
összefüggésben látható. Bizonyos szavak, kifejezések ismétlodnek a megfogalmazásban. Avizsgálat
mellékleteit természetesen nem küldték el Budapestre. Ott csupán az a feljegyzés van meg, amit a
dán kormány küldött 1947 õszén.12 De a koppenhágai országos levéltárban (Rigsarkiv) sikerült megtalálni
az ehhez készült dokumentumokhoz tartozó 650. számú dokumentummappát „a magyarok viselkedésérõl,
akik részt vettek Dánia megszállásában”.
Az együttmûködésre az volt a jellemzõ, hogy a magyarok keresték a kapcsolatot az ellenállással, és
nem fordítva. Hogy a magyar tisztek voltak a kezdeményezõk, megerõsíti a Stockholmi Legfelsõ Vezérkar
Hírszerzõ Szekciója is, ahol E. M. Nordentoft ezredes a minisztériumnak küldött válaszában leírja,
hogy az elsõ tájékozódás a magyar csapatok dán oldalra való esetleges átállásáról Stockholmban
történt 1945 februárjában, ahol a magyar katonai attasé felkereste Nordentoftot, aki a dánok katonai attaséja
volt. A magyar attasé ekkor adatokat közölt arról, amit a magyarok közötti hangulatról és az ebbõl
adódó lehetõségekrõl tudott. Ezután a dán hírszerzés svédországi részlege biztosította a szükséges
96
11 AKülönleges Ügyek Minisztériumát 1945-ben állították fel, hogy leépítsék az ellenállás erõit és segítsenek az
ellenállás áldozatainak, hozzátartozóinak és tengerészeknek akik a szövetségesek oldalán szolgáltak. A minisztériumot
1947-ben szüntették meg. (Nagy Dán Enciklopédia).
12 Különleges Ügyek Minisztériuma, 258/12945., 650/1945. és 18.61/1947. sz. ügyiratok.
kapcsolatot Dániában. A dán fõparancsnokság részletes felvilágosítást kapott néhány magyar tisztrõl,
de az információ a másik irányba is áramolhatott, úgyhogy Stockholmban is tudtak az olyan tiszteknek
a cselekedeteikrõl, mint Világi Zoltán és Steiner Jenõ. Stockholmból az ellenállás Londonba
Montgomery tábornagyhoz tudta továbbítani a híreket a német oldalon álló magyarok hiányos harci
kedvérõl az esetleges dániai harcokban. A jelentések megfogalmazásában sokszor visszatérõ kifejezés
ez: „egy szövetséges invázió vagy az ellenállás és a német csapatok közötti nyílt harc esetén”.
Az együttmûködés mindenekelõtt titkos megegyezéseken alapult, amelyek nagyon megbízhatónak
tûntek. Így történt például Thistedben, ahol Erény János, a 91/II.-es zászlóaljsegédtisztje a Vestre Skole
iskolából egy német tisztekkel való megbeszélésrõl kijövet megjegyezte az ellenállás képviselõjének
Azel Rasmussennek, hogy a dánok számíthatnak a magyarokra. És Rasmussen mindjárt megértette,
hogy ez mit jelent. Számos esetben adták át fegyvereiket és felszerelésüket a magyarok az ellenállásnak,
emellett szemet hunytak, amikor a dán vasúti szabotõrök mûködésbe léptek. Ølgodból ismerünk
egy példát, ahol egy Fóris Béla nevu, a 2. mérnöki ezredben szolgáló tiszt folyamatosan informálta a
helyi ellenállást a német csapatok elhelyezkedésérõl Varde-ban és környékén. Értékes felvilágosítások
voltak ezek, azonnal továbbítottak õket a szövetségesekhez. Egy további epizód ugyanonnan a vasútvonalnál
elkövetett robbantás volt, amelyre a háború után derült fény, amikor egy magyar tiszt megerõsítette,
hogy az õ emberei voltak a tettesek. Õ maga látta el a legénységet robbanóanyaggal.
Mindezek elõtt különösen fontos szerepe volt egy kapcsolatnak, amely a katonai vezérkarig elért, s
amely belsõ vitákat keltett a magyarok között. A felszabadulás után egyenesen ez a kapcsolat volt az,
amelyhez újra és újra visszatértek. A93. ezred 6. zászlóalja 1945. február 2-án érkezett Dániába, ahol a
katonákat barakkokban szállásolták el a Høvelte kaszárnya szomszédságában Észak-Sjællandon, miközben
a noket és a gyermekeket tehervagonokban szállásolták el Birkerød állomáson. A zászlóalj feladata
a Lyngby és Birkerød közötti vasútvonal orzése volt, de hamar elterjedt a dánoknál annak híre,
hogy a németek nem bíznak a magyarokban. Már február 10-én, egy héttel a megérkezésük után, kapcsolat
létesült a magyar zászlóalj és a birkerødi helyi ellenállás között. A kapcsolat jelentos mértékben
egy Petõ nevû ellenállónak köszönhetõ (másik neve ismeretlen), aki magyar származású mérnök volt, s
az 1930-as évek óta élt Dániában, és február elején a koppenhágai fõpályaudvaron ismerkedett meg a
zászlóalj parancsnokával, Járdány Kálmánnal.13 Az elkövetkezendõ hetekben Petõ mérnök fontos szerepet
játszott közvetítõként és tolmácsként a magyarok és az ellenállás közötti együttmûködésben
Birkerødön. Március hónap folyamán a kapcsolat kiépült a sjællandi ellenállás vezetoségéig, és 1945.
április 1-jétõl elérte az ellenállás legfelsõ fokát, a fõparancsnokságot is.
A Koppenhágában, Lyngbyn, Birkerødön folytatott megbeszéléseken részt vett többek között az ellenállás
birkerõdi vezetõje, I. Tegner kapitány, Frederiksborg megye egyik kerületének vezetõje, C. V.
Deleuran alezredes, valamint a fõparancsnokságról Valeur Larsen százados és T. Hansen fõhadnagy.
Petõ volt a közvetítõ és a tolmács a tárgyalások során, és 1945. május 1-jétõl a magyar származású
Georg Kunwald is, aki a Nemzeti Múzeumban volt asszisztens. A magyar oldalról részt vett a 93/5.
zászlóalj parancsnoka, Járdány Kálmán, Széles fõhadnagy, Torkos és Ficzere hadnagy.14 A biztonsági
intézkedésekrõl a találkozók egyikén az egyik tárgyaló fél C. V. Deleuran alezredes irt: „A legfontosabb
megbeszélést egy tyúkólban tartottuk Birkerødön kívül, miután a környéket nagy gonddal átvizsgálták
a körzet megbízásából, és mert a magyarok nagyon idegesek voltak, hogy a németek nem fedik-e fel
õket; mivel a németek nem bíztak bennük, megkettõzött õrség vigyázott rájuk.”15 A tyúkólban tartott
megbeszélést továbbiak követték, amelyeket a Birkerød és Lillerød közötti vasútvonal mellett egy pajtában
tartottak meg. Ezek eredményeképpen megállapodásra jutottak, hogy a magyar zászlóalj a szövetségesek
haditervének keretében részt vesz egy támadásban a Høvelte-táborban tartózkodó németek
ellen, valamint SS- és Hipo-erõk ellen a Høveltegårdon, valamint a sandholmi táborban. Ezek a mûveletek
egy fegyveres felkelés részét képezték, amely a Svédországban állomásozó dán brigádoknak az útját
készítette elõ. A németek kapitulációja megelõzte ezt a hadmûveletet, de az elõzõ hetekben kialakított
együttmûködés azt mutatta, hogy a magyarok készen álltak a dánok oldalán való harcra – ha szükséges
– fegyverek nélkül is. Ha a német kapituláció csupán egy vagy két héttel késõbb következett volna
97
13 Henning Andersen: 2. „Verdenskrig oplevet fra en nordsjællandsk stationsby”(„A világháború ahogy egy
észak-sjællandi állomás-ról látszott”). Birkerødi Helytörténeti Egyesület Kiadója, 1994. 67. oldal.
14 Kommando Birkerød rapportja „Fõ pontok a VI. zászlóalj ellenállással való kapcsolatához”. (Rigsarkivet).
Henning Andersens könyve 67. oldal.
15 C. V. Deleuran beszámolója a Generalkommandóhoz 1946 február 6.. Frihedsmuseets Arkiv (Szabadság
Muzeuma Archívum).
be, a harc elkerülhetetlen lett volna – állította a Frederiksborg megyei ellenállás egyik jelentése 1945
õszén.
Azt a kérdést, hogy a magyarok részvétele a dánok oldalán milyen eredményre vezetett volna, sohasem
tették fel a dán megszállásról szóló történelemkönyvekben. Alig említik a tényt, hogy egy ilyen
együttmûködés létezett, és láthatólag senki sem ismerte ennek kiterjedtségét. Akormány 1947-bõl való
feljegyzésében maga állítja, hogy számítottak a magyarokra, és hogy biztosak voltak abban, hogy nagyrészük
a dán ellenállással tartott volna egy szövetséges invázió esetén. Ez a végkövetkeztetése az ellenállás
legfelsõ katonai vezetésének, és ugyanez volt az ellenállás helyi irányítóinak véleménye is.
A németek vesztett háborújában
Amegszállás utolsó heteit annak fényében kell vizsgálnunk, hogy bár mindenki tudta, hogy a németek
kapitulációja hamarosan bekövetkezik, azt senki sem tudhatta, miképp ér majd véget a háború. Önként
megadják magukat németek, vagy pedig az utolsó töltényig és az utolsó emberig harcolni fognak,
ahogy ezt mondani szokták? Számításba vehetõ-e a szövetségesek támadása, vagy Dániának egyedül, a
szövetséges hatalmak lényegi segítsége nélkül kell szembeszállni a német hadsereggel, amely mintegy
233 ezer emberbõl állt?
Kimondottan féltek attól, hogy Dánia a háború utolsó óráiban véres csatatérré válhat. Ebben a helyzetben
fontos volt minden, a németek alatt szolgáló idegen csapattest támogatásának a megnyerése,
akár tényleges harcba lépéssel, akár passzív magatartással. Vagy ahogy ezt C. G. Schøller alezredes az
ellenállás észak-jyllandi régiójából kifejezte: „Mind kijelentéseik, mind magatartásuk alapján a régió
azt a határozott következtetést vonta le, hogy a magyarok egy nyílt harc esetén Dániában nagy valószínûséggel
a dánok oldalán harcolnának, vagy legalább is passzívan viselkednének, és ez a következtetés
nem jelentéktelen részét alkotta azoknak a mûveleteknek, amelyeket az ellenállás tervezett a németek
ellen a maguk területén.”16
A németek és a más nemzetekhez tartozók közötti feszült viszony lehetett a másik ok, ami miatt az
ellenállás kapcsolatokat keresett a magyarokkal. Arra törekedtek, hogy megnyugtassák a lázadó elemeket,
míg a németek megadják magukat, és a háború véget ér. ARosenborg-kastélynál történt április 22-i
felkelés bizonyította, hogy nagyon szerencsétlenül sülhetnek el a dolgok. Ez a motívum a Thyben lévõ
orosz hadifoglyokhoz való kapcsolatban is szerepet játszott. Axel Rasmussen dûnefelügyelõ szerint,
aki összekötõ volt a helyi ellenállás és az ott tartózkodó idegen csapatok között, az oroszok nyílt felkelésre
készültek a németek ellen. „És õk [az oroszok] is ide jöttek hozzám esténként azzal a kérdéssel,
hogy mikor kezdjék el az ellenállást, és az én válaszom az volt, hogy még várjanak egy ideig, értesíteni
fogjuk õket. Ilyen módon tartottunk mindent napirenden”, mondta el õ.17
A bizonytalanság átterjedt az egész ellenállásra, hiszen mit tudtak volna tenni a magyarokkal elõzetes
közös gyakorlatok nélkül, és anélkül, hogy beszélni tudjanak egymással, meg tudnák érteni egymást.
Fel volt készülve a harcra az egyszerû magyar közkatona? Hogyan reagáltak volna az ellenállás
emberei egy kihívásra, a veszélyhelyzetre? Peter Øllgaard vostrupi kovácsmester, aki 1945 márciusában
titkos megbízást kapott, hogy harc esetén vezesse a 4. híradó zászlóalj egyik egységét, elore látta,
hogy a dolgok nagyon hamar ki tudnak siklani az ellenõrzés alól. „Az volt a megegyezés a magyarokkal,
hogy ha valami történik, akkor egymás mellé állunk. De ha addig mennek az események, akkor már
a lövöldözés is bekövetkezik. Mi is belekeveredtünk volna. Ez súlyos ígéret volt, de ilyen helyzetben az
ember ezt megteszi. Nem árulhattuk el a magyarokat.”18
Axel Rasmussen dûnefelügyelõ is úgy vélte, hogy a 91/II zászlóaljbeli magyaroknak és a dánoknak
nem volt sok esélyük a harcban a németek nehéz ágyúival szemben. A thyi német parancsnok a háború
után állítólag azt nyilatkozta, hogy teljesen tisztában volt vele, mit terveznek a dánok és mások, de arra
számított, hogy óvakodnak terveik végrehajtásától, mert mit is tudtak volna tenni ágyúk nélkül. „A kérdés
az volt, hogy amit mi meg tudtunk volna tenni, megérné-e az áldozatot, mert ezt a civil lakosság
nagy mértékben megszenvedte volna. Ezért minden arra irányult, arról kívántunk gondoskodni, hogy
ne támadjon felkelés.”19
98
16 Különleges Ügyek Minisztériuma, ügyiratszám 258/1945, 650/1945 és 18.61/1947. (Rigsarkivet)
17 Johan Hvidtfeldt levéltáros beszélgetése Axel Rasmussennel felügyelõvel, Soholt, Thy, 1963. június.
(Rigsarkivet)
18 Beszélgetés Peder Øllgaard ellenállóval és kovácsmesterrel, Børkop, elozõleg Vostrup. 1993. április.
19 Johan Hvidtfeldt beszélgetése Axel Rasmussennel. 1963. június.
A magyarok nagy érdeklõdése az ellenállási mozgalommal való együttmûködésre két okkal is magyarázható:
egyrészt a személyes biztonságuk s nem utolsó sorban a tisztek családja miatti aggodalom
vezette õket. Az utóbbi volt a közvetlen oka annak, hogy a 4. híradó zászlóalj Lonborgban és Vostrupon
kapcsolatba lépjen az ellenállással, mert a németek az asszonyokat és a gyermekeket Németországba
akarták visszaküldeni. Ez a pont is az egyik fõ témája lett a 93/VI-os zászlóalj és a birkerodi ellenállás
között folytatott tárgyalásnak. Egyetértésre jutottak abban, hogy a dánok a zászlóaljhoz tartozó nõknek
és gyermekeknek gondját viselik, ha harcra kerül a sor.
Egy további nyomós ok lehetett az együttmûködésre, hogy a magyaroknak szükségük volt valamiféle
alibire, hogy felelni tudjanak, ha Magyarországra való hazatérésük után elszámoltatásra kerül sor a
náci hadsereggel közös múltjuk miatt. Egy olyan igazolás, hogy a németek kapitulálása elõtt tevékenyen
együttmûködtek a szövetséges hatalmakkal, valószínûleg jobb megvilágításba helyezte volna
õket. Ez a 93/VI-os zászlóalj és a birkerødi ellenállás közötti egyik tárgyaláson fogalmazódott meg. A
magyarok egyik feltétele az volt, hogy ha együttmuködnek a közös felkelésben, arról az angol rádió
számoljon be. Követelték, hogy a németek kapitulációja után indítsanak tárgyalásokat a Szovjetunióval
arról, hogy visszaadják az orosz csapatok által Magyarországon elvett földet azoknak, akik a dánok oldalán
harcoltak.20 Végül a magyarok írásbeli igazolást kértek arról, hogy miután az ellenálláshoz kapcsolódtak,
németellenes magatartást tanúsítottak. Világi Zoltán százados a 4. híradó zászlóaljtól céltudatosan
gyûjtött ilyen igazolásokat a németek kapitulációja utáni napokban. Kapott ajánlóleveleket az
ellenállástól és a szövetséges pilótáktól, akiknek menekülését elõsegítették, és ez késõbb nagyon elõnyös
volt. Sok példa van arra, hogy a magyarok – az egyszerû közkatonáktól a tisztekig – a kapituláció
után írásbeli tanúsítványt kértek az ellenállástól. Néhányan szerencsések voltak, és még az országból
való elindulás elõtt megkapták ezt. Mások a hazaérkezés után levélben kérték ilyen igazolás megküldését.
„Jó lenne, ha az igazolásban az állna, hogy náciellenes voltam, hogy segítettem a dán ellenállásnak,
és részt vettem a két angol pilóta megmentésében”, írta Vassányi Béla egy levélben 1946 novemberében,
amelyben dán bajtársát, Harald Jensent arra kérte, hogy szerezzen a lønborgi paptól egy igazolást a
számára. „A plébános biztosan emlékezni fog erre az esetre, mert o ellenálló volt, és az angol pilóták
nála rejtõztek. Ettõl az igazolástól függ az egész jövõm.” Az ellenállás sok igazolást állított ki. 1946 júniusában
Thybõl küldtek egy nyilatkozatot, amelynek hatálya a 91/II.-es zászlóalj tisztjeinek legnagyobb
részére kiterjedt.21
Végül az utolsó és a legnyomósabb indok az együttmûködés keresésére a magyaroknak az a szándéka
volt, hogy ne vegyék õket egy kalap alá a németekkel. Ez az óhaj abban fogalmazódott meg, hogy a
német hadsereg összeomlása után a magyar zászlóaljjal jobban bánjanak, mint a német katonákkal,
akiktõl el akartak szakadni. Azászlóalj dán földön akart maradni mindaddig, míg a Magyarországra való
közvetlen visszatérés lehetõvé válik. Arra gondoltak, hogy majd vonattal szállítják haza õket, és nem
kell gyalogmenetben hazatérni. Éppen ez az ígéret vezetett számos problémához a németek kapitulációja
után. Mert a többi ígérettel ellentétben – például, hogy megvédjék a nõket és gyermekeket, valamint,
hogy igazolásokat állítsanak ki – azt az ígéretet, hogy a magyarokat másképp kezeljék mint a németeket,
nem váltották be.
Nagyjából és egészében nem volt kétség afelõl, hogy az ellenállás számított a tisztekre, így Guthy
Tibor alezredesre, a lemvigi 10. tüzérosztályból, Eperjessy Olivér õrnagyra az ölgodi 2. mérnökezredbõl,
Járdány Kálmán századosra a 93/VI. høveltei zászlóaljból és Steiner Jenõ századosra a lonborgi 4.
híradó zászlóaljból. Õket mint aktív vagy passzív ellenállókat mind beépítették az ellenállás terveibe.
Egy további kérdés a két legnagyobb ranggal rendelkezõ tiszttel volt kapcsolatos: Kóbor János alezredessel,
a 91. ezred parancsnokával, valamint Vittay Béla ezredessel, az összes magyar egység parancsnokával.
Vajon együttmûködtek-e és rokonszenveztek-e az ellenállással? Hogyan ítélték meg azt, hogy
a német oldalon álltak a háború utolsó napjaiban? Egyikük sem hagyott maga után írásbeli dokumentumot
arról az idõszakról, amelyet a magyar csapat tisztjeiként Dániában töltöttek. Megtartották anonimitásukat
a háború alatt és utána is. Amit tudunk róluk, azt az ellenállás adataiból, a családjuktól s némely
más forrásból tudjuk. Ezek az információk azonban több ponton ellentmondanak egymásnak.
99
20 Helge Klint: Efterretningstjenesten og hærens illegale transporttjeneste 1940–45. A hírszerzés és a katonaság
illegális transzportszolgálata 1940–45. 82. [Nem érthetõ, hogy mire gondoltak, a tolmácsok valószínûleg félreértettek
valamit. A fordító megjegyzése.)
21 Különleges Ügyek Minisztériuma, ügyiratszám 258/1945, 650/1945 és 18.61/1947.
Kóbor János és kísérete 1945. február közepén érkezett a Nymindegabnál fekvõ Outrupba, ahol a
németek kapitulációjáig tartózkodott. Ezekben a hetekben együtt lakott feleségével, Ilonával és Miklós
fiával a boltos lakásának ebédlõjében, amit a németek számukra lefoglaltak. De Kóbor nem tartózkodott
sokat ezen a helyen, mert többnyire úton volt a környéken, ahol ezrede egységei állomásoztak.22
Semmi nem mutat közvetlenül arra, hogy Kóbor János együttmûködött volna az ellenállással, noha valószínûleg
tudott róla, hogy ilyenre sor került. Magatartásából azonban nem vonhatjuk le azt a következtetést,
hogy ellenséges volt a beállítódása, még akkor sem, ha néhány ellenálló úgy vélte, náci volt.23
Több vizet zavart a dán ellenállás köreiben kelet-dániai tiszttársa, „vitéz” Vittay Béla ezredes, ezredparancsnok.
Egy magyar katonai kézikönyv szerint különbözõ csapattestek parancsnoka volt a keleti
fronton, mielõtt 1945 tavaszán a Dániában tartózkodó magyar egységek fõparancsnoka lett.24 Vittay
Béla ezredes törzskarával 1945. január 26-án érkezett Dániába. Párnapos esbjergi tartózkodás után a
törzset Koppenhágába küldték, ahol az ezredes fõhadiszállása a koppenhágai Norrevoldon lévõ
Kobmandsskoleban volt 1945 áprilisáig. Ezután a Roskilde-be költöztek, ahol a haraldsborgi
Husholdningsskoleban helyezték el õket. Az ellenállás dokumentumaiban mint nácit emlegetik. Ez a
jellemzés a háború után bekerült a hivatalos levelekbe, helytörténeti könyvekbe anélkül, hogy jobban
megvizsgálták volna az ügyet.25 Kiderült, hogy a vád egyetlen meghatározható esetbõl támadt, a németek
kapitulációját követõ napokból. 1945. május 6-án a 93/VI.-as zászlóalj a hoveltei táborban megtagadott
egy német parancsot, hogy a németekkel együtt vonuljon a határ felé. Járdány Kálmán százados
ekkor kijelentette, hogy a zászlóalj kivált az ezredbõl, és az ellenállás irányítása alatt áll. Anémetek ezután
Vittay ezredparancsnokhoz fordultak, hogy tegyen rendet soraikban. Õ pedig roskildei fõhadiszállásáról
telefonon keresztül vette fel kapcsolatot Járdány századossal, akit leváltott és letartóztatásba helyezett.
26 A következõ órákban az ügy drámai fordulatot vett. Hogy elkerülje a letartóztatást, Járdány
kapitány mindkét segédtisztjével egy közeli erdõbe menekült. Egyidejûleg a németek gépfegyverekkel
körbevették a tábort, felkészültek a harcra, annak ellenére, hogy már megtörtént a kapituláció, és a kivonulásra
készültek. Vittay ezredes Roskildebõl Hoveltebe sietett, közben azonban az ellenállók egy úttorlasznál
Farumban feltartóztatták, és foglyként vitték az sjællandi ellenállás központjába, Holtéba.
Ugyanaznap az este, amikor az angol fohadiszálláson a koppenhágai d´Angleterre szállodában ezt megtudták,
elrendelték, hogy engedjék szabadon, ami másnap reggel meg is történt. Ebbõl az esetbõl kiindulva
állította az ellenállás birkerodi parancsnoka jelentéseiben a dán kormánynak, hogy ez a férfi „ismert
náci” volt. Ez a minõsítés többször is felbukkant, többek között amikor a Felszabadítási Mozgalom
Tanácsának elnöke, Mogens Fog 1946 júniusában a magyar kormányhoz fordult.27
Emberek egy embertelen háborúban
Mit mondhatunk ma ezekrõl az eseményekrõl? Közelebbrõl tekintve a magyarok nem hagytak sok
maradandó nyomot maguk után. Néhány felirat a sírköveken, egy szótár, itt-ott egy bajonett, egy fába
faragott címer. Nem sok. Visszatekintve: a magyarok, akik Dániába jöttek, baj nélkül megúszták a dolgot.
A II. világháború hatalmas emberveszteségét tekintve, ahol Magyarország borzasztóan nagy árat
fizetett, Dánia nem volt a legrosszabb tartózkodási hely, ha eltekintünk a késõbbi tragikus eseményektõl,
amely a bornholmi magyar katonákkal történt. Ahazatérés utáni években jöttek rá sokan arra, hogy
milyen szerencséjük volt, hogy Dániába kerültek. Így a legtöbben megmenekültek az orosz munkatáboroktól.
Éppen ezt emelte ki Muzikár Sándor, amikor elõször találkoztam vele kis üdülõházában, fent
100
22 Klara és Chresten Pedersen boltos lánya, Karen Margarethe Rødbroból, aki ekkor 16 éves volt, elmeséli, hogy
családja gyakran beszélt Kóbor feleségével amikor férje távolt volt. Amikor otthon volt, a család általában sokat
tartózkodott a nappaliban, ami az I. emeleten volt. Egy tiszthelyettes hozta az ételt a közeli outrupi tábori
konyháról.
23 Fõhadbiztos C. C. G. A. Bratved a Különleges Ügyek Minisztériumának1947. április 11.-én készült beszámolójában
említi, hogy „Ovtrupon (Nyugat-Jylland) egy tüzér ezred (3000 ember) kapcsolatban volt az ellenállással.
Itt a parancsnok valószínûleg náci volt, ezért õt kihagyták a dologból.
24 Bilderchronik der kgl. ungarischen Streitkräfte (1919-1945). Ordensrat des Vitez-Ordens, Michelfeld, 1977.
33.
25 A könyvben – 2. Verdenskrig oplevet fra en nordsjællandsk stationsby – az ezredest úgy említik mint aki „lelkes
náci” volt. 68.
26 A birkerødi parancsnokság beszámolója a dán honvédelmi miniszternek, 1945. június 18. Különleges Ügyek
Minisztériuma, ügyiratszám 258/1945, 650/1945 és 18.61/1947.
27 Levél, kelt 1946. június 21-én. Magyar Hadtörténeti Múzeum, Budapest.
a Mecsekben, Pécs felett. Az akkor 85 éves volt századparancsnok ezt mondta: „Most is szerencsémnek
tartom, hogy Dániába mentünk. Ha nem, talán Szibériába kerülünk, ahol szenvedtünk és talán meghaltunk
volna. Isten óvja Dániát! Gud bevare Danmark!”
Nem a háború, nem az ellenállás, nem a katonai együttmûködés, nem a meghiúsult ígéretek kötötték
össze a magyarokat a dánokkal a háború utáni években, hanem a vendégszeretet, amit ott-tartózkodásuk
idején megtapasztaltak. Személyes kapcsolatok alakultak ki, amit az ország elhagyása után is megtartottak.
Talán emlékeztette õket valami otthonukra, talán láttak egy álmot, hogy hogyan is lehet élni.
Ezért történt, hogy soha nem tudták elfelejteni az ittlétet? A Magyarországra való hazatérésük, 1946
után gyakori levélváltásokkal folytatódott a kapcsolat a katonák és egykori vendéglátóik között a nehéz
körülmények ellenére is. [...]
A magyarok kívül estek azon a képen, amilyennek egy háborús megszálló hadsereget el lehet képzelni.
Belekényszerítették õket egy háborúba, amely nem az övék volt, sokszor nehéz volt megkülönböztetni,
hogy kik is voltak a megszállók, kik a megszállottak. Sokan a magyar katonák közül nagyon
fiatalok voltak, elõször jártak idegen országban; többen közülük még nem is jártak a maguk faluján túl.
Elszigetelt helyekrõl jöttek Nyugat- és Dél-Magyarországról, olyan településekrõl, mint Kaposvár,
Pécs, Mohács, Szekszárd és Szeged. Meghatározó szerepet játszott, hogy lakhelyükön a magyar katonák
és hozzátartozóik oly közel éltek a dánokhoz. Ebbõl kölcsönös megértés fakadt. „Társaink voltak a
szenvedésben, de õket keményebben érintette a háború valósága mint minket,” mondták róluk a dánok.
[...]
Ma mindez már történelem. Nem létezik többé a vasfüggöny, amely Kelet-Európát és Magyarországot
elválasztotta Európa többi részétõl. Megbukott a diktatórikus rezsim, a magyar nép ismét szabad.
Politikai és katonai értelemben az akkori három fél – a magyarok, a németek és a dánok – egymás mellett
állnak mint a NATO és az Európai Unió tagjai.
Adánoknak a maguk diszkrét módján megvolt a képességük és akaratuk a vendégszeretetre, amikor
a magyarok 1945 telén és tavaszi hónapjaiban kopogtattak ajtóikon. Gesztusuk távlatos magatartást és
értékeket tükrözött. Ezt a magyarok sohasem felejtették el...
Søren Peder Sørensen
101
A Bethlen Gábor Alapítvány (Bp. Károly krt. 5.) az 1996-ban elfogadott
adózási törvény értelmében a 2006. évi állampolgári adó 1 %-ából 133 510 Ft támogatást
kapott, melyet a Bethlen-díj átadására szervezett ünnepség költségeire,
valamint az alapító okiratban megfogalmazott célokra fordítottunk.
Az Alapítvány köszönetet mond mindazoknak, akik támogatásukkal segítették
munkánkat.
* * *
A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület (1011 Bp. Corvin
tér 8.) az 1996-ban elfogadott adózási törvény értelmében a 2006. évi állampolgári
adó 1 %-ából 199 796 Ft támogatást kapott. A felajánlott összeget névadónk,
Lakatos Demeter csángómagyar költõ verseinek megjelentetéséhez használtuk
fel.
Köszönjük segítõ támogatásukat!
„Jézus kiûzte belülle az ördögöt…”
Adalékok egy újkígyósi búcsúsvezér,
Jézuskás Matyi bácsi arcképhez
Közösség és egyén
Újkígyós nagyközség alapítói Békéscsabától délnyugatra,
annak a Békés-Csanádi löszhátnak a peremén
települtek meg, amely az Alföld síkjából szerényen
kiemelkedve, akár vízválasztónak is tekinthetõ
a Körös és a Maros között. Bálint Sándor a „Szögedi
Nemzet” tudós krónikása régi iratokban találkozott
a község nevének Dohányoskígyós változatával is,
ami arra utal, hogy településünk eredetileg gányófalu,
azaz az önellátáshoz szükséges vetemények megtermelésén
túl, monokultúrás dohánytermesztéssel
foglalkozó településként jött létre.1 A nagy idõt élt
Csatlós Gyuláné Molnár Matild néni így foglalta
össze a falualapítás történéseit családi hagyományra
támaszkodó visszaemlékezésében a néprajzi gyûjtõ
magnetofonja elõtt:
„Az én ëdösapám nagyapjaTápérul gyütt ide. Tápén tizenkét fia vót az öreg
Mónár Ferkónak mög vót ëgy hajója, ëgy halászhajója
a vizön. Mikó Kígyós községöt mögszálták, mán
kezdték telepíteni, aszonta az öreg: halljátok
gyerökök, hallottam, – aszongya az öreg Mónár –
hogy Kígyóst telepítik, mer’ Vënkhájm Frigyes kiadott
ëgy birtokot Kígyós részirül. Na akkor aszonta
a legidõsebb fia Ferenc: na én elmögyök! Hát azt a helyet, amin a templom van azt az édösapám apjának
az apjának tötték. Oda akartak építeni. De, hogy fölmérték a községnek a közepit, û elkapta az Öreg
úccán azt, ahun most Kupërdáék laknak, mostmán van ottan ëgy nagy magtár, még tán most is mögvan,
aztat kapta ottan, úgy, hogy itt két numerust vött az öreg Mónár, ottan kapott két és fél numerust. Hát
oszt a tizenkét gyerök idegyütt építeni.
2Mint az idézett szövegbõl is kitûnik, a telepesek egységesen a jellegzetes szegedi „õzõ” nyelvjárást
beszélték.3 A község nyelvére csupán igen halványan hatott a békési „e-zõ” és „í-zõ” népnyelv, így az
1970–1980-as évekig s szórványosan napjainkig családi körben töretlenül megmaradt a szépen zengõ
szögedi tájszólás, amely a nyelvjárásszigetekre jellemzõ belterjes nyelvi vonásokkal társult. Hamar
erõs virágzó település lett Újkígyós, õrizve archaikus hagyományait, amit, Algyõrõl, Apátfalváról,
Árnyásról, Baksról, Csanyról, Csongrádról, Felgyõrõl, Földeákról, Hantházáról, Homokról, Makóról,
Mindszentrõl, Síróhegyrõl, Szõregrõl, Szegedrõl és az elõbb emlegetett Tápéról hozott magával.4 Õriz-
102
HAGYOMÁNY
1 Bálint Sándor: A szögedi nemzet; A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1978/79. 1. Szeged; 1980.
2 Csatlós Gyuláné Molnár Matild született: 1894. A gyûjtés idõpontja: 1986. március 27.
3 Bálint Sándor: A szögedi nemzet; A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1978/79. 1. Szeged; 1980. 245. old.
4 Újkígyós telepítésében részt vevõ települések sorát Králikné Füzesi Etelka gyûjtötte ki a plébánia anyakönyveibõl.
A témával kapcsolatban lásd Králikné Füzesi Etelka: Újkígyós. Történeti áttekintés. Újkígyósért Közalapítvány.
Újkígyós 1996. 11–12. old.
ve a katolikus hitet annak ellenére, vagy inkább éppen azért, mert területét szorosan ortodox románok, a
régi kígyósiak szóhasználatával élve “olájok”, valamint zömmel evangélikus vallású szlovákok, “tótok”
által lakott települések vették körül. A település népessége erõteljesen gyarapodott, 1844-ben a
kígyósi kertészség már 2052 lelket számlált.5 Újkígyós – a legészakabbra szakadt szegedi eredetû kertészközség
– népi mûveltségérõl és mentalitásáról elmondhatjuk azt, amit Lele József ír, az “óhaza”
egyik meghatározó községérõl, Tápéról:
“A samanisztikus kelti világkép és a középkori katolikus liturgiakölcsönhatásaiból, majd összeötvözõdésébõl alakult ki a néphitnek nemzedékek hosszú során õrizgetett,
ihletett paraszti személyiségekben folyton újjászületõ világa.”
6Ebben a szegedi gyökerekbõl táplálkozó közösségbe született egy kisfiú 1870. február 20-án, az Úr
föltámadásának napján, Csatlós János közrendû földész és felesége Süle Mária törvényes gyermekeként.
Négy nap múlva, csütörtökön tartották keresztvíz alá a Szûz Mária Szent Nevének tiszteletére
emelt újkígyósi templomban. Ezen a napon a keresztény világ Szent Mátyás apostol és vértanú emléknapját
üli, így a gyermek is a Mátyás nevet kapta a keresztségben.
Csatlós Mátyásra szûkebb családján kívül ma már nem, de Jézuskás Matyi bácsira, az elõimádkozó
búcsúsvezérre a mai napig sokan emlékeznek Újkígyóson. Mára gyakran használt szólássá nemesedett
nagykalapos, fehér bõgatyás alakja ott él a község idõsebb lakónak emlékezetében. Ha valaki valamivel
nagyon elõresiet, kígyóson csak annyit mondanak rá: „Elõre van, mint Jézuskás Matyi bácsi az imádsággal.”
A gyûjtés nehézségei
Idézett szólásunk és a gyûjtés során megismert személyes viszonyulások is bizonyítják, hogy a búcsúsvezér
képviselte értékrend és a hozzá kapcsolódó hagyományos hitvilág és világkép a közösségen
belül lassan-lassan elvesztette kizárólagos érvényét. Térvesztése Újkígyós esetében különösen 1960 –
az Aranykalász Mezõgazdasági Termelõszövetkezet megszervezése után – vált szembetûnõvé. Avallási
és középparaszti identitás felszíni elemei a közösségi tudat mélyebb rétegeibe húzódtak. Ahagyományos
értékrendet immár tudatosan fölvállaló személyek és csoportok marginalizálódtak.7 Bár a tudat
célzott átformálásnak a lehetõségekhez mérten Újkígyós közössége ellenállt, ám az 1960-as években a
fiatalság egyre inkább elfogadta a „mezõgazdaság szocialista átszervezése”-vel együtt, mintegy árukapcsolásként
a községünket is elérõ technikai forradalmat. Az elektromos áram bevezetésével, a vízhálózat
kiépítésével, a rádió és késõbb a televízió elterjedésével valósággal átrendezõdött a község értékrendje
s végsõ soron közösségi struktúrája is. Külön tanulmányt érdemelne az itt említett változásokhoz
kapcsolódó viszonyulás a beszélt nyelvhez, nyelvjáráshoz, Egyházhoz, Egyházközséghez és a
többi, korábban meghatározó jelentõségû közösségi megnyilvánuláshoz, intézményhez. Az itt említett
folyamatok esetünkben, Matyi bácsi e folyamatok szempontjából korai, 1950-es halála miatt nem vezettek
a közösség új értékrendje és a búcsúsvezér közötti konfliktushelyzetekhez. Saját gyûjtési tapasztalatunk
alapján az ebbõl fakadó feszültség azonban például az oroszhegyi Bálint I. László, a
bogdánfalvi Andor János és a lészpedi Jánó Ilona esetében lényegi szinten más és más, de minden esetben
a további életutat is meghatározó konfliktussá duzzadt. E konfliktusok lehetõségei már az idézett
helyeken is megjelennek a 30-as és a 31-es számú szövegrészekben.
Adatközlõink egybehangzó, de nehezen megfogható vélekedése volt, hogy a korábban is jámbor és
mélyen vallásos férfi kivételezett búcsúsvezéri hivatását 1920 körül kapta. Elhívatása a közösség búcsús
hagyományainak fönntartására vonatkozott. Elsõsorban a Kisasszony napi máriaradnai búcsúshagyományok
ápolása volt a cél. Trianon után az Újkígyóstól 120 km-nyi távolságra fekvõ Arad megyei
kegyhely Romániához került. Érthetõen a búcsújárás feltételei megnehezedtek. Ebben a nehéz helyzetben
lépett föl az újkígyósi búcsúsvezér, úgy, hogy a radnajárás üdvös hagyománya nem, hogy nem
szûnt meg, de a két világháború között sajátos virágkorát élte.
103
5 Népösszeírások alapján (BmL Közgy. ir. 1774/67., 1845/7.) Békéscsaba Története; Elsõ kötet. A kezdetektõl
1848-ig Szerk.: Jankovich B. József–Erdmann Gyula 1991. 522. old.
6 Lele József: A tápaiak hite. Tápé. 1998.
7 Az itt említett folyamatok esetünkben, Matyi bácsi e folyamatok szempontjából korai, 1950-es halála miatt
nem vezettek a közösség új értékrendje és a búcsúsvezér közötti konfliktushelyzetekhez. Saját gyûjtési tapasztalatunk
alapján az ebbõl fakadó feszültség azonban például az oroszhegyi Bálint I. László, a bogdánfalvi Andor
János és a lészpedi Jánó Ilona esetében lényegi szinten más és más, de minden esetben a további életutat is
meghatározó konfliktussá duzzadt.
Szólnunk kell róla, hogy adatközlõink, Jézuskás Matyi bácsi rokonai, unokái, szomszédai, koruknál
fogva csupán az idõs, élete végén járó búcsúsvezért ismerhették. A tõlük lejegyzett történeteknek csupán
egy része nyugszik valódi személyes emlékeken. A szövegek zöme a kollektív közösségi tudatban
keletkezett, mesei, mondai és legendai elemeket is fölhasználó népköltészeti alkotás. Az ifjú és érett
felnõtt korú Csatlós Mátyás személyisége rejtve maradt, ugyanígy élete és hétköznapjai sem ismertek.
A Jézuskás Matyi bácsihoz kapcsolódó hiedelemszövegek gyûjtése közben megerõsödött a néprajzosaink
régi tapasztalata, miszerint az adatközlõk mondandójukat úgy kezdik, hogy elhatárolódnak annak
nyilvánvalóan jól ismert és elfogadott tartalmától.
„Hát, én abba nem hiszök, de vótak ilyen bûbájosembörök…”
kezdte majdnem minden történetét egyik kedves adatközlõm. Ennek a sztereotíp szövegnekindítékára vonatkozóan megdöbentõ adalékra találtunk gyûjtésünk végén, mikor a régi családi
fényképek között egy kopott, egykor kötelezõ tananyagként számon kért ponyvafüzetre bukkantunk,
amely itt most nem valamely csodás gyógyulás, vagy mindent legyõzõ szerelem izgalmas fordulatát
osztja meg olvasóival, hanem módszeresen a népi hitvilág gyógyító praktikáit kisarkítva s nevetségessé
téve a „babona elleni harcot” hirdeti meg. Az 1951-ben megjelent, mindössze 15 lapból álló füzet a
„Szülõk Iskolája” sorozatcímet viseli.
„Az elmondottakból láthatjuk azt is, hogy az ellenség tudatosanszítja az emberek között a babonás hiedelmeket. Mindezt azért teszi, mert a babonák az emberek tisztánlátását,
jövõbe vetett hitét és ezen keresztül elérik, gátolják fejlõdésünket, a szocializmus építését
– olvashatjukaz osztályharcos hevülettõl sem mentes brossúrából. –
Az ellenség arra számít, hogy visszaállítsaa tõkés urak országát, a kizsákmányolást, a nyomort, a sötétséget. Ezt bizonyítja a nemrég lezajlott
Grõsz-per is. Az ellenség a maga hasznára és aljas célja érdekében ma újabb formáit hinti el a babonának
az emberek körében.”
8Közösségi szerepei
A függelékben közölt 32 narratíva fölvázolja elõttünk Jézuskás Matyi bácsi alakját, külsõ és belsõ
tulajdonságát, személyiségének egy-egy jegyét, viselkedésben, ruházatban, életvitelben megnyilvánuló
alkotó ragaszkodását közössége hagyományihoz. Ám a közösségi szerepének és hivatásterületeinek
pontos meghatározásához tágítani kellett az adatközlõk körét. A néprajzi gyûjtés klasszikus eszközei
ebben nem igazán voltak segítségünkre. Mint arra fentebb már utaltunk Újkígyósi búcsúsvezérünk imacsoportjának
és zarándoktársaságának tagjai közül gyûjtésünk idején, 2005–2006-ban már senki sem
élt. Mint arra már utaltunk a visszaemlékezõk többsége kisgyermekként vagy fiatal felnõttként személyesen
ismerte Csatlós Matyi bácsit, ám a vele kapcsolatos információk javarésze nem személyes emlékeken
nyugszik, hanem inkább a közösség újra és újra elmondott, a legendákhoz és anekdotákhoz kapcsolódó
elemeket is magán viselõ kollektív emlékezetének a terméke. Az egykori búcsúsvezér alakja
tehát – mint arra már utaltunk – szerves része az újkígyósi római katolikusok közösségi emlékezetének.
A gyûjtõ, e sorok írója maga is tagja ennek a közösségnek, így tehát alkalma és lehetõsége volt megfigyelni
a közösségi tudat jelen témánkhoz tartozó megnyilvánulásait. E megfigyelések alapján a közösségi
szerepek tekintetében a következõ képet tudjuk fölvázolni:
A hagyományos paraszti viselet õrzése. A hagyományos viselethez való ragaszkodása csupán saját
személyére vonatkozóan része küldetésének.
A vallási hagyományok éltetõje, megújítója.
– A radnai búcsújárás hagyományainak fönntartása a trianoni békediktátum utáni idõben.
– A környékbeli falvak templombúcsúira induló gyalogos zarándoklatok szervezése és vezetése.
– A templombírói tisztség fönntartása, az egyházközség rendtartásának tudatos õrzése.
A paraszti rendtartás és világkép tudatos õrzése.
– Az archaikus családi rend megtartása.
– Szerepvállalás a gyermekek és ifjak nevelésében a családi kereteken túlmutató körben is.
Jézuskás Matyi bácsi közösségi szerepeire utaló adalékokat olvashatunk a halotti anyakönyv megjegyzés
rovatában. Abúcsúsvezér gyászszertartását végzõ Takácsy Dénes esperes-plébános így ír:
»Búcsúvezetõ,„templombíró” és körmeneti keresztvivõ«
. Az eredeti kéziratban is idézõjellel nyomatékosítotttemplombírói tisztség viselõje az egyházi célú létesítményekért volt felelõs. A néprajzi lexikon ide
vonatkozó szócikke szerint feladatai közé tartozott az egyházi és világi közigazgatás szétválasztása
elõtt a templom, a temetõ, a plébánia hivatal gondozása, a templomi ülésrend megállapítása és a rend
egyébkénti fenntartása.9
104
8 Dr. Gál Györgyné (szerk.): Ne higyjünk a babonában; Közoktatásügyi Kiadóvállalat. Bp. 1951. 13. old.
Az újkígyósi búcsúsvezér az egyik visszaemlékezõ szavával élve a „rend õrzõje” volt. Ezzel az öntudatlan
szóhasználattal Matyi bácsi egy régi újkígyósi önkormányzati intézmény, a Nép-Vének Tanácsának
valóságos, ám kései tagjaként jelenik meg.
„Valamint a lélek a testet eleveníti s élteti, s annakeltûnésével a tagok rothadásnak indulva elvesznek; hasonlólag, rend nélkül minden lassú pusztulásnak
indul; ellenben ahol jó rend uralkodik, ott vagyon azon titkos erõ is, amely az egész községet – és erkölcsi
testet – fenntartja és boldogítja...”.
10 ANép-Vének Tanácsának fölállítása és mûködése a XIX. századelsõ felében kísérlet volt a hagyományos, magyar önkormányzat (részleges) visszaállítására egy
kertészközösség adók és bérleti szerzõdések szabta szûkös lehetõségei között. Ez az önkormányzat korlátozott
volt ugyan, de egy élõ közösség, az élet minden területére kiterjedõ hatáskörû vezetésként mûködött.
A testület feloszlatását 1848. február 22-én, az orosházi fõszolgabíró rendelte el, Léhner Mihálynak
plébánosnak címzett átiratában. Ebben leírja, hogy a község jegyzõje panaszt emelt, mivel a
testület minden ügyet a kezében tart, és annak döntéseit az elöljáróság is köteles betartani, így annak tekintélye
elvész.
„A fõszolgabíró a törvényekkel ellentétesnek minõsíti a nép-vének gyûlésének tevékenységét,mert a közigazgatás mûködése felett a megye gyakorol felügyeletet a fõszolgabíró útján.
Léhner Mihályt pedig felkérte, hogy egyházi feladatain túl ne vegyen részt a közigazgatás ügyeiben.”
–írja Jároli József.11 Csatlós Mátyás társadalmi szerepeinek vizsgálta során szembe tûnik, hogy a
Nép-Vének Tanácsa a közösség belsõ értékrendje mentén szervezõdõ, s épp a belsõ értékrend alapján a
szolgabírói intézkedés nyomán meg nem szûnõ önkormányzati forma volt. A „nép-vének” tekintélyét,
mint az Matyi bácsi példájából is kitûnik, a hagyományos hitvilág és világkép fönnmaradásának utolsó
pillanatáig tiszteletben tartotta a közösség. Mindezek alapján Bálint Sándor Orosz Istvánra vonatkozó
szavaival élve elmondhatjuk, hogy Jézuskás Matyi bácsi a régi licentiátusok, félpapok szellemi utódja
is egyúttal, aki jelentõs, a nép fiainál éppenséggel nem ritka, egyházias kultúrájával azt a szakadékot hidalja
át, ami a jozefinizmus kényelmes józanságában nevelkedett lelkipásztor és a vallás heroikus élményét
hordozó nép között sokszor vált a XIX-XX. század folyamán olyan feltûnõvé.12 Mindezek mellett
Matyi bácsit joggal emlegethetjük Engi Tüdõ Vince vagy a tápai szentembör, Fütyü Pista bácsi társaságában,
hiszen a hagyomány õt is felruházta a táltos-mondakör jó néhány elemével.13
Harangozó Imre
Emlékek Jézuskás Matyi bácsiról
Jézus kiûzte belûle az ördögöt.
Mikó kislány vótam beszéték anyáék, hogy a Jézus kiûzte belõle azördögöt, oszt kinõtt a foga az ördögnek a helyin. Hát hogy oszt mi volt igaz… Mikor még mög së
születött az ördög akarta magának a gyerököt. Oszt Jézus mög kiûzte belûle jaz ördögöt, oszt az ördög,
ahova lëtelepedött a gyerökbe, ott kinõtt a foga az ördögnek a helyin, hogy az në tudjon odamönni többet,
hogy oszt mi vót igaz, mi nem, hát azt nem tudom. Hát ilyenöket hallottam sokat… (S.I.K.M.)
Hét évig vót mint huszár az elsõ világháborúba’. Hét évön körösztül a világot összelovagolták.
Tényleg vótak kint Afrikába’, onnat kikerültek aztán Oroszországba, Szibériába is. Úgy kerültek aztán
vissza Magyarországra hét év után, akkor osztán szereltek lëfele. Ûtet is már nem az édösapja nevelte
föl, mert azok möghaltak, hanem a nagybátyjuk nevelte ûket föl. (Cs.M.)
Hát beszakították a fejit baltával. Mikor a tata mögnõsült, akkor a Bánfiaknál vót. Fõdet vött ki,
dohányt termelt rajta. Akkoriba nagyon mönt a dohánylopás. Hát ëgy éccaka fogta magát, oszt kimönt
mögnézni a dohánt. Hát beszakították a fejit baltával az öregnek, pedig hát akkó még fiatal vót! Akkor
osztán másnap bemönt a csendõrségre, oszt mondta, hogy hogy járt. Kapott ëgy forgópisztoly, hogy
ijessze el ûket. Azt mondja, hát ha nem muszáj, és úgysë lüvök embörre! De, ha valaki még egyször úgy
mögtámad, én óvatosabb löszök. Adok én neki ëgy pofont, de azt nem fogja mögköszönni. Mert tényleg
olyan vót a tata! (Cs.M.)
105
9 Tárkány Szûcs Ernõ szócikke a Magyar Néprajzi Lexikonban. 5. kötet, Bp. 1982. 258. old.
10 Részlet a Nép-Vének Tanácsának alapdokumentumából. Az újkígyósi Római Katolikus Plébánia levéltárában.
11 Jároli József – Szigeti Antal: Újkígyós mindennapjai a XIX. század elsõ felében. Szerk.: Erdmann Gyula.
Gyula 1991.
12 Bálint Sándor: Egy magyar szentember. Orosz István önéletrajza. Bp. 1942. 26. old.
13 Hoppál Mihály: Népi gyógyítás; I.n.: Magyar Néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Budapest.
1990. 693–740. old.
Keményfájú embör vót nagyon. Tata mindég fehér bûgatyába’, fekete mellénybe’ mög
bûrpapucsba’ járt. Vót neki kostökzacskója, azon a sallang mellett vót a pipaszurkáló. Û mög az öreg
Bánfi Jani bácsi, Gatyás Bánfi jártak a végin mán csak így. Ûk ketten vótak mán csak gatyába. Bû gatyába’
is temették el nagyapámat. Keményfájú embör vót nagyon. Nagyon keményfájú embör vót.
(Cs.M.)
Térdön állva köllött vele imádkoznunk mindön este. Tata röggel, mikó fölkelt, mindjár’ imádkozott,
az ágyba’ ülve. Akkor, övés elõtt is imádkozott, röggeli elõtt, ebéd elõtt, este szintén vacsorakkor
is. De lëfekvéskor is imádkozott. Ez biztos, hogy mindig imádkozott. Nekünk is köllötött vele imádkozni,
mint gyerökök, mink lë kölött térbetyülni oszt vót ëgy nagy Jézus szíve kép, a falon, mög a feszület,
oszt térdön állva köllött vele imádkoznunk mindön este. (D.P.Cs.K.)
Elég nagytörvényû vót a mi nagyapánk. Ëgy asszony mögjelent az istálló ajtóba’, mer hordta a
szüleimtül a tejet. Ez itt történt szintén, családba’, hordta, a tejet. Ëccör, mikor anyukám fejt ëgy reggeli
idõbe, az az asszony odamönt az istálló ajtóba, oszt ott állt. Hogy mit csinált, anyu ezt nem tudja, nem
látta, nem figyelte, de a tehén röggel még adott tejet röndösen, este, mán csak olyan vérös tejet adott,
röggel mög mán sëmmit. Rugott, hogy a csillagos eget lërugta vóna! Az az asszony olyan vót, hogy így
tudott ilyesmiket csinálni, mink tudjuk, hogy ki vót az asszony, de nem akarom mögnevezni, mer’…,
nem él mán, mán möghalt, de rokonsága van neki, úgyhogy nem akarom mögbántani ûket emiatt. Hát
valamit csinált az én nagyapám avval az asszonnyal, de nem tudom, hogy mit. Hogy mögzavarta, vagy
nem tudom, valami vót. Elmönt a lakására. És akkó ottan, hát azér’ elég nagytörvényû vót a mi nagyapánk
az ilyesmihöz kifolyólag, hogy szerette az igazát, vagy a böcsületit, vagy az igazságot. És valahogy
talán vissza is gyütt az az asszony, este késõn talán, oszt majd utána valahogy állt mög a tehén úgy,
hogy majd nem rugott, mög aztán valahogy, hogy vót tehéntej is, de nem vót annyi, mint azelõtt. Õ
vissza tudta csinálni, de más nem. Aki ilyen boszorkány vót, bemönt az istállóba, de nem látták. Akkor,
amikor mönt be a gazda, vagy a gazdaassszony, akkó’, mint a szél, úgy suhant ki, oszt olyan szél érte,
úgy mögütötte a szél ûket. Nem tudták, hogy mi az, mer kint nem fújt a szél, de nagy széllel mönt kifele
az asszony. A boszorkány, mán így mondjam. Hogy osztán mi vót, hogy vót, ezt így hallottuk, mint
gyerökök, mer’ azér’ úgy ilyesmiket nagyon nem beszélgettek úgy elõttünk, akkor, mer’ nem úgy vót,
mint mán most hogy a gyerök mindönt tud, akkor azér’ úgy sokmindönt úgy eltitkoltak elõttünk. Nem
elõttünk beszélték ezt, de mikor játszottunk, a fülünk azér’ csak ott vót, hogy hát olyanokat ha beszéltek,
amik miránk nem tartozott. (T.P.Cs.V.)
Dícsértessék a Jézus! Möntünk az Anna napi búcsúba a Majorba, Ókígyósra. Na oszt a nagyobb fiúk
elkezdtek röndetlenködni. Matyi bácsi vitte a körösztöt, imádkozott mög ugyë énekölt, elõénekös
vót. Az út mellett mönt a kisvasút sínnye. Na a gyerökök fölmöntek a vasúthon oszt közelebb gyüttek
az öreghön. Az ëgyik valami rosszat mondhatott, de mink hátrább vótunk oszt nem érthettük. Ödamönt
oszt Matyi bácsi a nagy fehér gatyájába, oszt aszonta:
– Gyertök csak ide gyerökök! Tudtok tik köszönni?
A kölkök persze mondták, hogy nem.
Na az öreg oszt bemutatkozott, azon parasztosan ahogy Û szokta:
– Dícsértessék a Jézus!
Oszt mindëgyikket fejbe verte a köröszttel, ami a kezibe vót. Na aszongya:
– Azonnal mönnyetök innen el, mer’ ha most nem möntök, akkor többet kaptok. (S.I.K.M.)
Atajtékpipa. Vót neki ëgy ünneplõs tajtékpipája. Na azt az öccsitül vötte mög azt a nagy hosszú tajtékpipát,
ëgymázsa búzáé’. Mikor möghalt a tata, akkor osztán a másik öccse, az vötte mög anyáméktul
a tajtékpipát. Kérdözték, hogy mennyié’ adják el a tajtékpipát. Mondja apám, hogy hát ëgymázsa búzáé’
vötte mög apám, ëgymázsa búzáé’ adjuk mink is. Hát aztán mög is adta érte Cukros Csatlós Miskának
az apja. Az vötte osztán mög. Hogy hova lött aztán, nem tudom. (Cs.M.)
Búcsúra mindig az ünneplõ tajtékpipával mönt. Mikor möntek Radnára, búcsúra, vagy bárhova
nagyapámék, vagy ünnepi napon, mindig misére mikor mönt, akkor a tajtékpipával mönt. Vót neki ünneplõ
tajtékpipája is, mög hétköznapló’ is, ez így vót. Templomba vagy búcsúra mindig az ünneplõ tajtékpipával
mönt, annak rézbül vót a kupakja, a teteje. Akkó amellett vót ûneki ëgy ünneplõs
kostökacskója. Abba’ vót neki a vágott dohánya. Mindön ünnepkor csak azt használhatta. Hétköznap
ëgy kisebb tajtékpipa vót, vagy pedig cseréppipa. Amellet vót ëgy hétköznaplós kostökacskó, csak az
mán régebbi vót, kopottabb vót, mög ilyen pipaszurkáló, ilyen drótból, ilyen rézdrótból, az vót neki valamikor.
Mikor mönt misére, vagy, hát valami ünnepségre, ünnepkor, akkor mindig, ha õ nem készítette
106
el véletlen, akkor nekünk köllött utána elõkészíteni. A kostökzacskót a dërëkánál, a gatyája korcába tartotta.
Sallangos vót, de nem vót hímzött. Az ünneplõ kostökacskója az mán igön. Nagyon szép tiszta
vót, azt nagyon nagy böcsbe’ tartotta, bent a szobába’, a sublótfiókba’, amit most komódnak hívnak.
(D.P.Cs.K.)
Templomépítés. Sokat mesélte, hogy hogy vót, mikor verték a templomnak a téglát. Akkor oszt
mondta nagyanyámnak, hogy: hallod, elmögyök, aztán segítközök én is. Azt a téglát itt verték a Téglaégetõbe’.
Kézzel gyúrták ki a tégla anyagját, úgy égették. Oszt akkor mönt û is. Mikor mög építötték,
akkor is: na, most mëgint elmék ëgy napra, segítök. Na, mëgint segítött. Hordta a téglát, adta fölfele a
maltërt, vagy amit köllött, amikor mán csigával húzták föl a maltërt is, mög a téglát is.(Cs.M.)
Nagypénteki vesszõzés, mosdás, étkezés. Nagypéntökön abszolút nem löhetett mosni, de még lavórba’
mosakodni së. Hanem nagyhétön, hétfûn, a fahordókat a kivittük a kúthon, oszt akkor tele köllött
húzni vízzel. Na ahogy folyt a víz belülle, mindig öntögették tele. Dagadt össze a hordó, úgy maradt
mög a víz benne. Akkor nagypéntekön röggel Û fölébredt, ahogy kezdött virradni, kapott ëgy kis pálcát
kint az udvaron, oszt akkor beszaladt, na oszt akkor mindönkit megsurikált, hogy hányan vannak az
aprószentök? Azután oszt kiszaladt a kúthoz, pedig kegyetlen félt a hideg víztül, oszt mögmosakodott.
Na, akkor gyorsan szaladt be, mögtörülközött, oszt aztán mindönkinek ki köllött szaladni a kúthon
mögmosakodni. Az aprószentöket is mögvesszõzte. A férfiak kezdtek az ötetéshöz készülni, a fehérnépe
mög pattogatta a kukuricát. Mikó kipattogott na löhetött kukuricát önni, mer akkó a röggeli csak pattogatott
kukurica vót. Szülém, mög édösanyám is csak vajjal, sült vajjal fõzött mindég nagypéntökön.
Nem löhetött akkor fõzni csak valami könnyû ételt, utána aztán abbúl mögvót a vacsora is. (Cs.M.)
Abba esött el Jézus Krisztus a köröszttel… Nagyszombaton aztán fõzték a sonkát, tojást, de önni
belülle még akkor së lehetött. Akkor mögmosakodtak röggel, oszt akkor mán ki lehetött önteni a vizet.
De nagypéntökön röggel nem volt szabad kiönteni a vizet, mer’ Tata mindég azt mondta, hogy Jézus
Krisztus is, mikor elfogták oszt kísérték a vállán a köröszttel, az ëgyik asszony mosott, oszt kiöntötte a
kocsiútra a vizet oszt abba esött el Jézus Krisztus a köröszttel. Hát mifelénk në essön el sëhogy së, azt
mondja, së Jézus Krisztus, së sënki! Nagypéntekön nem volt szabad kiönteni vizet az udvarra mög
sëhova. Ezt Tata nagyon betartatta! (Cs.M.)
Radna. Idõs asszonyokkal tötte mög a búcsújárást, de Benkó Örzse néni az kitartott mellette még talán
végig. Az mindég ott vót mellette. Ahogy möntek az úton, kezdte az éneket az öreg tata, nagyapám,
a többiek mög folytatták, mondták utána. Radnára mikor möntek, akkor péntökön délelõtt tíz órakor vót
általába’ az indulás. Elindultak, oszt elmöntek a határhon közel, ottan ëgy tanyába’ lëszállásoltak. Úgy
negyven-ötven személy mönt ëccõre. Lëszállásoltak, ha kaptak vacsorát, tejet mög kënyeret. Azé
annyit fizettek, amennyit elfogadtak tõlük, de sokat nem fogadtak el sëhun. Akkor onnat oszt möntek
tovább, vasárnap délelõtt értek mindég Radnára, úgy kilenc – tíz órára. Ott aztán elmöntek a misére. A
misérûl elhívták ûket vendégségbe. Este indultak hazafele, oszt keddön a délelõtti órákban értek Kígyósra.
(Cs.M.)
A péntöki mosott ruhába belecsap a villám. Hát Tatáék möntek a búcsúra, oszt akkor mögálltak
pihenni, mer’ gyütt ëgy nagy vihar is, szóval látszódott, hogy vihar lösz abbul a felhõbül. Nagyapa
kérdözte, hogy kin van esetleg péntekön mosott ruha. Na akkor ëgy asszony jelöntközött. Félrekûdte
két másik asszonnyal, hogy úgy vetkõzzenek, adjanak neki ruhát, oszt azt a ruhát, amit péntekön mostak,
azt hagyják távul a csapattul. Na aztán tényleg odaért a nagy vihar, mindön, oszt azt mondták, hogy
abba a ruhába bele is csapott a villám. Azt tartották akkoriba’, hogy a péntöki mosott ruhába belecsap a
villám. Nem vót szabad ruhát mosni péntökön. Akkor még azt is tartotta a nagytata, hogy së’ tyúkólat,
së’ disznóólat, olyat, hogy belsõ ólat, az aklot amit amúgy kitakarítottak mindön ötetésné’ nem szabad
péntökön kisöpörni. A belsõ almot nem takarították el péntöki napon. Nem. Erre én is határozottan
emlékszök még, mert ezt még az én anyámék is tartották. Ugye tyúkólat së, még ha nem is pucolták
mindön nap, péntöki napra soha nem idõzítötték. (T.P.Cs.V.)
A morzsát az abrosz alá köll gyûjteni. Na azt nagyon tartotta Tata, hogy húsvétkor, mikor
szentöltettünk ételt, nem vót szabad a morzsát kidobni. Mer ugyë, addig nem vót szabad hozzányúnia
sonához së, még mög nem szentölték! Aszonta Tata, hogy a morzsát az abrosz alá köll gyûjteni! Az abrosz
alá rakták, még el nem telt az ünnep. Akkor oszt kiszórta a fatüvihön, mög adott belülle a jószágnak
is. Tehénnek, lónak, disznónak, tyúkoknak mindnek adott ëgy csípetöt, hogy szépek, egészségösek
lögyenek. Mög a fa tüvihön, hogy bû termés lögyön! Valamennyire csak úgy emlékszünk rá, de mink
107
mán nem csinátuk. Inkább a bátyánk, mer ugyë û nagyobb, inkább az vót kûdve az ilyenökre. De úgy
tudtuk, hallottuk, láttuk mink is… (D.P.Cs.K.)
Azt mondta Jézuskás Matyi bácsi is, hogy ezt figyeljük mög. Radnára möntek a búcsúra. Már
elõtte napokkal készültek, anyáék is kalácsot sütöttek, mostak, fõztek, hogy a családnak is lögyön, akik
itthon maradtak, oszt elindultak. Oszt mán majdnem Radnára értek, mikor ëgy hatalmas nagy vihar
gyütt. De utána, hogy mán a megye határt átlépték, mer’ akkor még nem vót az, hogy elkülönítve Erdély
Magyarországtul, mer’ ez még akkor vót, a háború elõtt, a tizennégyes háború alatt vót ez. Oszt ott
ugyë fogadta a nép ûket, hát itt pihentek, ott lëültek, ott önni kaptak, kínálták ûket, inni vizet, tisztát.
Oszt ëgy helyön, mikor odaértek ëgy faluba, kegyetlenül zöngött, villámlott az ég. Oszt az a Matyi bácsi,
az vitte a köresztöt ëgyedül. ëgy öreg bácsi vót mán akkor is. Hosszú fehér bûgatyába’ járt, kékfestõ
kötõ rajta, fehér ing, mindig fekete, nagyszélû kalapba’ járt, akár hétköznap, akár vasárnap, mindég,
mög papucs a lábán. Mondja az asszonyoknak, hogy üljünk lë, hátha elmögy a vihar. De nem mönt el a
vihar, hanem ëgyre följebb mönt. ëgyszer mögszólalt, ahogy möntek, hogy asszonyok, akin van
péntökön mosott ruha, në szégyölje, hogy kimosta, hogy tiszta lögyön, mire mögyünk, tögye lë. Lëtötte
az asszony a kötényt, mer’ ëgy kötény vót elõtte, oszt akkor elindultak tovább, alig möntek el száz méterre,
belecsapott a villám. Na oszt akkó oszt mondták az asszonyok, hogy ez az Isten büntetése. Hát
ugyë Jézus szíve péntök, a péntök mindig Jézus szíve péntök, az Isten biztos azér’ csinálta ezt, hogy tanulják
mög, hogy në mossanak péntökön, mer’ së kënyeret nem szabad sütni, së mosni, péntökön.
Elmöntek a búcsúra, mikor visszagyüttek, azután az én nevelõ anyám, mer’ nem édösanyám vót, soha
soha nem mosott, mög nem sütött kënyeret péntökön, mer’ az a Jézus szíve ünnepe vót mindég. Régön
keddön is bûtöt tartottak. Úgyhogy keddön, mög péntökön bûtöltek. Akkor nem ëgy nap vót a böjt a katolikusoknál,
hanem mindenütt kedd is. Az ëgy olyan fogadott bût vót. Akinek betege vót a háznál,
vagy valami probléma, azok mind mögfogadták, hogy keddön mög péntökön bûtöt tartanak. Akeddi az
Szent Anna, Anna napi böjt azér’, hogy egyik Szent Anna, másik mög a Jézus szíve. Szombat délután
mög a Szûz Mária szombatja vót, mindég, mer’ azt mondta Jézuskás Matyi bácsi is, hogy ezt figyeljük
mög, hogy mindön szombaton, akárhogy esik az esõ, ha öt percre is kisüt a nap, hogy mögszáradjon a
Jézus ruhája. Vasárnap el tudja a Szûz Mária vinni a gyerököt a templomba. Ezt az én anyám is mindig
betartotta, hogy szombaton mögfigyeltük, hogy mindég kisütött a nap, télen, nyáron, ha öt percre is, de
láttuk a Napot. Szombaton délbe’ mögebédöltünk, elmosogattunk, fölsöprögettük az udvart, az utcát,
utána mögfürdött mindönki, sënki nem dógozott, mer’ a Szûz Máriáé a szombat délután. Akármilyen
idõ vót, vagy akármilyen munka, még a határból is hazamöntünk. Hát az vót a rönd, hogy a határba,
mög a kertekbe, nem kapált sënki. Még a csendõrök is hazakûdték a határbul, akik kimöntek kapálni.
(S.I.K.M.)
Bicsadékot tanáltam. Mikor oszt ëgyször möntek Radnára, egészen közel vótak a búcsúhoz, és akkor
tanált az öreg tata ëgy bicskát. Hát gyorsan lëhajult, fölkapta. De közbe oszt kezdte az éneköt:
bicsadékot tanáltam… úgy énekölve. Ráfelelik a többiek is: bicsadékot tanáltam! Na tata oszt visszafordult,
azt mondja: olyan sokat elvesztöttek vóna, hogy tik is tanáltatok? Hát, azok mondják: Matyi bácsi
tán tényleg tanált? Kivötte oszt a tata a gatyazsebbül, nézzétök mög, azt mondja, de ha mögtanáljuk
a tulajdonosát, átadjuk neki! De hát nem jelöntközött a tulajdonos! Aztán, hazafelé is még mindég nevették,
Matyi bácsi tanáltunk ëgy bicskát… (Cs.M.)
Nem folyik ki, be van dugva. Mikor möntek búcsúra hát a tatáná mindég vót ëgy kis pálinka is. Mielõtt
a tata mögkezdte vóna az éneköt, mondja neki Örzse néni: Matyi bácsi, kifolyik a pálinka az
üvegbül. Na tata mán hozzá vót készülve az énekléshöz, oszt énekölve mondta:
Nem folyik ki, be vandugva!
Na osz Örzse néni is énekölve válaszolt rá: De kiesött a dugója! Akkor oszt nézi, hát tényleg adugó, a parafadugó kiesött a pálinkás üvegbül! Háromdecis üvegje vót neki, zõd üvegje. Aztat vitte
mindég tele pálinkával, oszt akkor nemcsak û ivott belülle, hanem megkínálta az öregasszonyokat is,
hogy hát igyanak. (Cs.M.)
Tatáék osztán möntek mindönfele, Ókígyós, akkor Apáca, Pusztaottlaka, Csorvás, Gërëndás, még
Irázra is [Búcsúba]. Ezöket a részöket mindég összejárták. Röggel elmöntek, oszt mikor az öreg
Takácsy lött az espörös, attul kérték ki a körösztöt. Az mögáldotta ûket, oszt úgy indultak útnak. Mikor
odaértek, akkor mögvendégölték az odavalósi népek ûket, ëgyik az ëgyiket híta, másik a másikat híta
mög ebédre. Szóval mögvendégölték ûket, utána oszt kimöntek a búcsúra, mikor széjjel nézött,
mögvásárolt mindenki, amit akart, indultak is haza. Végigénekölték az utat. Nem mindég a kövesúton
möntek, hanem sokszor a dûlõutakon. (Cs.M.)
108
Úgy összetartotta, mint Jézus Krisztus a nyáját. A tata csapatába vót amikor vót fiatal lány mög
asszony is. A lány szabad vót, nem vót neki még családja, na fiatalasszonnyal mög mönt az ura is, de
amúgy kevés férfi mönt velük így búcsújáráskor. Jobban csak asszonyok möntek. Akkor oszt
mögkínálta ûket pálinkával, oszt möntek tovább. Vót, hogy összebeszéltek, mondták, hogy na, ha kiérünk
a búcsúra, berúgatjuk Matyi bácsit. Akkor oszt hítták, csalták. ëgy háromcentöst mögivott, többet
nem bírtak beleönteni. Azt mondta, nem! Sok embörre felelök, azér’ hívtam ûket, hogy én ûrájuk
felelök, nem azér’, hogy berúgjak, oszt szétengedjem a nyájamat. Úgy összetartotta ûket, mint Jézus
Krisztus a nyáját. (Cs.M.)
A vallási rendtartás õre. Vót karácsony elõtt Szent Család járás, vagy, hogy mondták. Azt ott
mögkezdték december elejin, oszt akkor vót ëgy tizedbe, aztat vitték végig, ëgyik este ëgyiknél, másik
este a másiknál. Még mikor élt nagyapám, akkor û is elmönt. Mindég û kezdte mög a Szent Családot,
mán az imádságot, mikor mán oszt belemelegödtek az öregasszonyok, mög a házas asszonyok, akkor
aztán û kivonult a konyhába. Ott az embörök mán hozzákezdtek kártyázni, aztán mönt éjfélig is az
imádság mög a kártya is. Éjfél után aztán na, gyerünk mos’ mán haza, de a Szent Család képet
itthagyjuk. Maj’ hónap hozod, oszt mönyünk ehön mög ehön a házhon. Mög vót határozva, hogy melyik
házhon mönnek. Úgy osztán végig, hogy karácsony estére befejezték azt a tizedöt. Anyámnak is
volt egy olyan szentképje, osztán oszt került haza, akasztották föl a falra, ëgy évig ott állt. Ëgy év után
mëgint elindult, akkor vitték. Nagyapámat nem csak ëgy fele hívták, hanem másfele is, hogy sarkon
laktunk, oszt akkor hítták az utca eleje, mög a dërëka fele is. Û mindég mönt, azokná’ mögkezdte, ott is
kártyázott ëgy kicsit, utána osztán ballagott hazafele. Fehér bû gatyába’. (Cs.M.)
Rendszeretet, rendkívüli testi erõ. Mikor elgyütt a Pétör-Pál, mögkezdték az aratást. De ottan
ëgyetlen kalásznak së vót szabad elmaradni. Addig köllött a gereblyét húzni, még össze nem szödték az
utolsó szöm kalászig mindet. Akkor asztagot, mikor hordtak befele, aztat is, û figyelte, hogy hát az szépen
álljon, szépen nézzön ki, de az ótóvíz is mög köllött hogy lögyön. Hát û hetvenhárom éves vót, mán
a második világháború után. Az asztag nem löhetött huszonöt méternél közelebb a lakóépülethöz. De
mán az sok vót, a zsákolók nem möhettek annyit a zsákkal, oszt még vigyék föl a zsákkal a gabonát a
pallásra is. Na akkó tata oszt mondta nekik, hogy hát idefigyeljetök! Nem viszitök föl? Én fölül vagyok
hetven évön, de így a mellkasomon a cséplõgépet traktorral ëgyütt mögkerülöm a hetvenöt kilós zsák
búzával. Nem akarták elhinni néki. Fölállította a zsákot, a tizedik zsákot a mázsán, jól mögrázta, hogy
apróra tudja összeszödni. Afogával mögfogta a zsákot, oszt a mellkasára feszítötte rá, és akkor elindult.
Körüljárta! Bárány Anti mög nagy, erõs embörnek tartotta magát. Nem volt az olyan erõs, mint amilyennek
tartotta magát. Az oszt aszondja mikor tata mögkerülte a cséplõgépet, na Matyi bátyám, ha ma-
109
Ünnepi körmenet Újkígyóson 1943-ban. A menet élén Jézuskás Matyi bácsi viszi a keresztet.
ga ezt mög merte csinálni, én ëgyedül hónapra fõhordom az egész gabonát a padlásra… Na, aztán a többiek
is csatlakoztak hozzája. (Cs.M.)
Ha szeretöd, në félj tülle. A templomba’ is, hogyha a kórusba fölmönt, látta, hogy a kórusbul figyelték
a lányokat a legényök. Persze az oszt nem mönt csöndbe, nézd azt a lányt, én annak szeretnék
udvaróni, mögüsmerködni vele. Abba az idõbe portasi nem ismerködhetött nagyfalusi lánnyal, mer’ akkor
mögverték a nagyfalusiak. Na elég az, hogy akkor az öreg az imakönyv sarkával a fejire koppantott
a legénynek: në beszélgess, majd ha vége lösz a misének, lëmögyünk, oszt a publikációt hallgatjuk, tik
mög a lányokkal beszélgethettök addig. Azt mondja, az anyja-apja a kislányoknak is el lösz a publikációval
foglalva. Aztán oszt akkor figyelte ûket. Nem is haragudtak úgy az öreg tatára, hogy hát a fejükre
koppintott. Kérdözgették tülle, hogy hát a gazdag kislánynak nem udvaróhat szögény fiú? Miért nem,
azt mondja. Csak engedjétek nyugodtan. Të mög, ha szeretöd, në félj tülle. Fog ez úgy dógozni, hogy el
fog tégödet tartani. Még beszéte rá a fiatalokat, hogy hát në féljenek attúl, hogy gazdag lány beleszeret
ëgy szögény fiúba. Oszt akkor azt mondja, hát én is mint árva gyerök nõttem föl, oszt mégis van
mindenöm, ami köll a házhoz! Házunk van, családunk van, mindönünk összegyütt, tudunk élni! Csak
tudni kell aztat is, hogy melyik pézt hova tögyük! Nem szórni, azt mondja, hanem tudjuk, hova
tögyük… (Cs.M.)
Az a baj, hogy hát néma vagy. Hogyha valaki elmönt mellette úgy, hogy nem köszönt, mögfordult,
oszt rászólt, hogy légy szíves, állj csak mög! Mögállt. De szép vagy, azt mondja, csak az a baj, hogy hát
néma vagy! Akkor mögszégyöllte magát a fiatal, oszt utána köszönt neki elõre. Dicsértessék, az volt a
köszönés, dicsértessék, Matyi bácsi! Mindörökké, amen! Látod, milyen szépen tudsz të köszönni, amilyen
szép vagy, annyira szépen tudsz të köszönni is! Afiatalok is annyira maguk közé vötték az öregöt,
hogy hát szerették, mert nagyon szerették. Nem kötözködött velük, nem mondott rájuk rosszat soha, hanem
magához tudta irányítani ûket szeretettel. (Cs.M.)
Beosztó bölcsesség. Ugyanez a Bárány Anti itt lakott a Fõ úccán. Vinni köllött télön a darálóba a kukoricát.
Az oszt fölvötte a zsákot a vállára, két vállra, oszt elindult. Tata mög kiállt az úccára, pipált, de
keveset pipált, csak amikor már besötétödött. Az öreg Szpevár Gyuri bácsi volt a szomszédja, az is
kigyütt oszt átgyütt oda mifelõlünk, ott enyhébb vót, az északi szél nem érte ûket. ëgyszer látik, hogy
hát Anti gyün a nagyfene zsákkal a vállán, hozza a kukoricát. Ûk tovább beszélgettek Gyuri bácsival.
Mikor Anti kilépött a sarkon, û csak rátötte a kezit a zsákra. Anti mög së elõre, së hátra, së elõre, së hátra
nem tudott lépni. Azt mondja, na mi van, erõs embör? Tödd lë azt a zsákot! Matyi bácsi, engedje el,
hogy tögyem mán lë, nëhogy lëdobjam, mer’ kihasad a zsák. Lëtötte, oszt azt mondja neki Anti: vinni
akarom ezt a kukuricát a darálóba. De oszt aszonta neki tata: de az az erõ köll majd öregebb korodra,
még másra is. Eredj be, ott van a talicskánk, tödd rá a talicskára, vidd el a darálóba, vidd haza, oszt hozd
haza a talicskát! Van nekünk is jó talicskánk Matyi bátyám, az a rácsos talicska! Akkor mér’nem viszöd
azzal! Hát, azt mondja, én erõs embör vagyok! Na, én is erõs ember vótam, de vigyáztam az erõmre!
(Cs.M.)
Ëgyik së bírta elhagyni a másikát. Ëgyször tanákozott Zsótér Marikával, de Marika akkor még nagyon
fiatal vót oszt aszongya tatának: Na, Matyi bácsi, gyûjjön fussunk versenyt! De azt csak úgy
viccbül mondta. Hát akkor még olyan tizenkét quadrátos porta vót, mert 6 quadrátot apámnak vött mög
nagyapám, oszt akkor így apám nevire lött írva mind a két porta. Aszongya Marika: na, Matyi bácsi, a
mezsgyéig fussunk versenyt! Hát úgy szaladtak ëgymás mellet, hogy ëgyik së bírta elhagyni a másikát.
Nagyapa az mindég papucsba’ járt, úgy is szaladt, de lëesött a lábárul a papucs. Akkor osztán mezítláb
szaladt, még a görbebotot is elhajintotta. Marika mög nevette, mikor kiértek a mezsgyéig, úgy tött
nagytatat mintha elesött vóna. Ellendült a földre, oszt akkor odaszaladt Marika: mi van, Matyi bácsi,
elesött? Dehogy estem, azt mondja, csak már nem bírom én së nevetés nélkül, úgy nevetté’ rajta. Annyira
tudta irányítani a fiatalokat, mögszerettette magát velük. (Cs.M.)
Elvitte mind a harminckét fogát. Abba az idõbe mikor az én anyámék esküdtek, az vót a szokás,
hogy hát az esküvõrül mikor hazaértek, hát fõzték a tyúkhúslevest mög a pörköltet, de tejberizsának is
köllött hogy lögyön. Akkor mindég ëgy asszony keverte a tejberizsát az üstbe’, ha az új asszony nem
mönt oda a tejberizsát mögkeverni, akkor aszonták, hogy hú, de lusta asszony lösz ebbû’! Anyám
odamönt, mögkeverte, és akkor vött föl belûle, hogy hát mög-e lösz ë má’ fõve, vagy mikor lösz
mögfõve? A nagyapámnak az öccse még akkor élt, odaugrott, oszt figyelte, hogy mi lösz. Nagyapám
meg akarta elõzni anyámat, hogy hát Û kóstolja mög elõször! Ahogy nyúlt oda a szájával a nagy fakanálhoz,
az öccse így möglükte a fakanál nyelit. Nagyapám észrevötte, oszt elkapta a fogával a fakanalat.
Kétfele harapta azt a nagy fakanalat. Na akkor lëcsorbult neki a foga. Utána mindég a pipát is úgy szív-
110
ta, hogy a csorbával fogta mög a szívókáját a pipának. Fogadásbul mög tudta csinálni, hogy fenyõfábul,
fenyõdëszkábul, az akácszöget kihúzta a fogával. Olyan erõs fogai vótak neki. Bizony elvitte mind a
harminckét fogát az öreg csak ez az ëgy foga vót neki kétfele repedve. (Cs.M.)
Egy búcsúsvezér vasárnapja. Vasárnap csak azt csinálta még fiatalembör korán is, hogy fölkelt,
fölöltözött. Nagyanyám nagyjábul ellátta a jószágot, mög mögfejte a tehenet oszt kész. Tötte föl az
ebédöt oszt akkor indult a zárdába, a kismisére. Akkor, onnat û hazaért úgy kilenc órára. Akkorára oszt
a Tata is fölöltözött, oszt indult a nagymisére, föl a faluba a nagytemplomba. Mikor ott vége lött a misének,
möghallgatta a publikációt, oszt gyütt haza. Ûtek lëfele az ebédhöz. Mögebédöltek, oszt akkor
anyám akkorára ha többet nem, de ëgy ötdëka vajat rázott ki, hogy a kártyát mögkennyék. Oszt akkortul
mönt a kártyázás, kint az úccán, mielõttünk. Az öreg Szpevár Gyuri bácsi az köztük vót állandóan, akkor
Zsótér Pali bácsi. Anegyedik az mindég változó vót. Hun az ëgyik, hun a másik gyütt oda. Oszt akkor
kártyáztak egész sütét estig. (Cs.M.)
Vigyétök nyugodtan ezt a nagy tuskót… Na hát abba az idõbe, mikó begyütt a demokrácia mög
vót tiltva a disznóvágás. Na oszt itt laktak A. Bandi bácsiék. Az oszt szeretött áskálódni mindönki után.
Leste mindég, hogy kit löhetne fõjelönteni! Tata oszt aszonta: Maj’ kitolok én veled! Na oszt nagyapámék
mán korán röggel, még nem is virradt sivalkodtatták a disznót az olba’. El vót készítve ëgy tuskó
is. El vót készítve a nagy fatuskó, szalmával lëborítva. Na oszt a disznót mögsivalkodtatták, oszt
elkezdék pörkölni a tuskót. Szaladt az öreg, hogy fõjelöntse. Gyüttek is osztán a végrehajtók, hogy disznót
vágott, vigye be a Tanácsházára. Na oszt tata féreállt oszt aszonta: Vigyétök nyugodtan ezt a nagy
tuskót… (T.P.Cs.V.)
Én adtam magamnak engedélyt. Hát, hogy ez pont hányba történt mán nem vélekszök, de
negyvennyóc, negyvenkilencbe’ kölött, hogy lögyön. Lëvágták korán a disznót, még akkor a mi apánk
nem vót itthon a háborúbul, mán a fogságbul. Abátyám az mán nagyobbacska vót az biztos, mög itt vót
az a pesti fiú is. Ahogy mögpörkölték a disznót, szétszödték oszt kezdték behordani. A akkó oszt
gyüttek a rendõrök! Mögátak a kapunál oszt bekiabáltak:
– Ki adott engedélyt?
Mondta az én nagyapám:
– Én adtam magamnak! Ott a hat gyerök és vágtunk disznót! Éhösek, éhözünk!
– Hát az apjuk?
– Az apjuk odavan a háborúba, a fogságba!
Elég nagy hó vót, mer akkor röggelre esött is a hó. Begyüttek a rendõrök az udvarra, mögnézték. Na
aszongyák:
– Összepakolni az egészet és be köll vinni!
Rárakták kisszánkóra a bátyám mög Tatám, oszt behúzták a Tanácshon. Mi csak a disznó vérit öttük
mög. Sëmmi mást, ëgy falatot nem hagytak. Elkobozták az egészet oszt még azt is mondták, hogy örüljön,
hogy nem zárják lë, azér’, hogy lëvágta a disznót engedély nékül, de engedélyt mög úgy adtak, ha
adtak valakinek, hogy a disznó valamennyi részit be köllött vinni. Úgy, hogy a zsírbul, mög a
szalonnábul, ami ugyë a legjobban köllött, nemigön maradt! Hát, hogy ki jelöntött föl még azt is mondjam?
Möghalt az az embör mán régön, de nem mondom. Nem akarok haragot sënkivel, mer élnek a
lëszármazottyai, inább nem mondom… (D.P.Cs.K.)
Akkor fejezte be… Jóskánknak gyütt a neve napja, oszt akkor csináltak vóna neki névnapot, úgy,
hogy hát elhozza a menyasszony-jelöltjit is. De mán hajnalba tata haldoklott, akkor osztán Jóska ült biciklire,
összejárta a barátait, mög a nagylány barátnõit is, hogy hát në gyertök, mer tata haldoklik. Röggel
négy órakor kezdött hozzá haldoklani, oszt gyüttek ezök az û idõs asszonyai, hogy hát segítsenek
rajta. Körösztöt is vetöttek gyërtyával rajta, de nem bírtak segíteni, nem és nem! Aztán vót itt a zárdába’
litánia, délutáni litánia, odavótunk Sipka Gyuszival, mivel hát Vëca néninek a fia az, odavótunk ministrálni.
Vége lött négy óra után a litániának, akkor halt mög a nagyapa, akkor fejezte be… Siratta mindönki,
nagyon is siratta. Elmondták az életit énekölve. Még mikor az én anyám hetvenhétbe möghalt,
még akkor is vót olyan. Gyërtyát adtak a kezibe oszt akkó siratták. Imádkoztak is mög éneköltek.
Benkó Örzse néni nem hagyta magát, az tizenëgy óráig énekölt. József napon, mert ’950-be’ József napján
halt mög nagyapám. (Cs.M.)
Adatközlõk: Cs.M. = Csatlós Mátyás Szül.: 1942.; D.P.Cs.K. = Dunai Pálné Csatlós Katalin Szül.:
1936.; S.I.K.M. = Susán Istvánné Kazár Mária Szül.: 1929.; T.P.Cs.V. = Tóth Pálné Csatlós Veronika.
Szül.: 1944.
111
„…Jók legyünk hát gyerekek!”
Adventtõl karácsonyig a régi Bagon
A mi falunk, Bag, Aszódhoz közel, a csenden folydogáló Galga és az Egres patak
völgyében fekszik. Régi magyar falu, zömében katolikusok lakják. Ma ismert,
elsõ írásos emlékünk 1394-bõl maradt ránk. Valamikor túlnyomórészt
földmûveléssel, szõlõmûveléssel, állatok tartásával foglalkozta az itteniek. A
föld ugyan gazdag volt, de ha kicsit többen voltunk, hát csak éppen a mindennapi
betevõre tellett. Sokan máshol keresték a kenyerüket, a családot otthon hagyva
az Alföldön summásként vagy a környezõ városokban vasutasként, munkásként.
A bagi emberek régen is, most is hagyományõrzõ, hagyománytisztelõ emberek.
Az idõsek közül még ma is sokan viseletben járnak, s a lankás, domboktól
ölelt falu napjainkban is igen sokszínû népi kultúrát õriz. Itt töltöttem el én is az
életembõl csaknem hetven évet. Gyûjtögetem a még emlékezni tudó öregektõl a
régi dolgokat – fõleg viseleti darabokat –, történeteket, szokásokat, énekeket,
verseket, melyekbõl magam is sokat megéltem, s ismerek. Ezekbõl fogok most
egy csokorra valót átadni.
A téli alkonyatban az ötös vaskályha félrehúzott karikáján átpislákoló fénynyalábok világítják meg
az elsõ szobát, amit betölt édesanyám hangja. A kályha melegénél csak édesanyám öle volt kellemesebb,
hiszen a térdén ülök, és õ a fülembe énekel, számomra a leggyönyörûbb szopránhangon.
Kislányként nagyon szerettem a ezeket az estéket, mert egybe gyûjtötte a családot: a bátyámat, a
nagyszüleimet és az édesanyámat. Édesapám akkor már hiányzott, a háborúból vártuk haza, hiába. De
én ezt akkor még nem tudtam, édesanyám meg még nem akarta tudni. Minden este, az ágyban ülve,
összekulcsolt kézzel imádkoztunk:
„Óh, boldogságos, szép Szûz Máris, magyarok nagyasszonya, hozzádkönyörgünk, hallgasd a mi kérésünket, segítsd haza a mi jó édesapánkat minél hamarabb hozzánk.
Ámen.”
Ebben az idõben mindennapos beszéd tárgya volt édesapám hazatérése. Gyakran kérdezgettem:mit fõzünk neki…, melyik ruháját veszi majd fel…, mit hoz nekem édesapám? Az egyszerû, de
édesanyám számára nehéz kérdésekre sokszor csak egy szép templomi énekkel vagy népdallal válaszolt.
Jolán néném biztatott:
„Magdus, fohászkodjál! Óh, Jézusom édes szíve, add, hogy téged minéljobban szeresselek! – s, meglásd, megsegít.”
Nagyanyám tréfás nótákkal próbálta hiábavaló várakozásomatenyhíteni. Amikor nem szorította a szívét, hogy a nagyapám a kelleténél többet ivott, az est homályában
a tûz fényénél dúdolgatta a fülembe:
„Tizenhárom szélbõl van az én gatyám, / Tizenháromszélbõl varrta a babám”
. És én a nóta végén, a refrénen mindig jóízûen kacagtam. Így, ez az advent kétszeresenis a várakozás ideje volt számomra. Csak az újév hírei, Budavár eleste hozta majd a megmásíthatatlan
hírt: édesapámat „eltûntnek” nyilvánították.
Ez a szoba volt télen a családi fészek: a lakószoba, a konyha, a hálószoba, a minden. Legnagyobb
bánatomra nem mindig vittük be a „masinát” a szobába. Mert a „masina” melege más, mint a kályháé.
A kályha legényesen pattog, szikrákat vet, hangoskodik, furcsa fényeket vet az alkonyi szoba falára és
érezni az égõ fa illatát. A „masina” melege csendesebb, terebélyesebb, lágyabb és anyásan magához
ölel, körülvesz, betölti a konyhát és az életünket. A „masina” mindig az asztal körül ülõ családot, az
asztal közepén illatozó ételt, a közös étkezéseket, a biztonságot jelentette számomra. S mindehhez a
„masinából” áradó meleg adta, a semmihez nem hasonlítható hangulatot. Talán ezért õrzöm dédelgetve
ma is a családi tûzhely melegét, görcsösen kapaszkodva a gyermekkor emlékeihez, amelyek úgy érzem,
összekapcsolnak valami soha vissza nem térõ boldogsággal.
A nyarak a nagyszüleim felügyeletével, meg az unokanõvérem anyáskodó szeretetével teltek. Édesanyám,
az én melegszívû édesanyám – aki annyi mindenre tanított, s annyi szeretet adott, akivel ma is
lelki közösséget élek –, csak az õsz beálltával jött meg, mert a hosszú nyarakon az alföldi nagygazdáknál
kereste a télire való kenyerünket. Keresete, két kis malacka és pár zsák szemes termény, búza meg
árpa volt. Mikor õ hazajött, onnan már gyorsan és vidámabban teltek a napok.
Elõször is jött a „bagi búcsú”. Igaz, Katalinnal (november 25-ével) véget értek a zajos mulatságok,
de Bagon ez másképp volt, mert a templomunk védõszentjét Andrásnak hívják, az meg november 30-ra
esik. Ez a búcsú az esetek többségében már advent elsõ vasárnapja volt, így aztán a bagiak vigassággal
kezdték a szent ájtatosságot, mert a nap végén igencsak nagy mulatságot csaptak Purczi kocsmájának
112
nagytermében. De nekem, a búcsúból is csak a bámészkodók sorsa jutott. Még a „ringisre” is csak úgy
ülhettem fel, hogy a bátyám helyettem is lehajtotta az öt kört, ami a „ringis” tulajdonosánál egyszeri jogosultságot
adott a körhintára.
Kedves színfoltja volt a búcsúnak a festett fakanalak kínálata, melyet gyakran elsõ szerelmi vallomásként
kaptak a serdülõ, eladósorba kerülõ lányok. Talán a legényeknek is könnyebb volt átadni a feliratos
kanalat: „Szeretlek”, mint kimondani a szót, amely nem biztos, hogy viszonzásra talált. Ebben az
idõben még igen tiszavirág életû volt a „lánykodás”, hamar férjhez adták õket, de a „kapós” lányok
sok fakanalat gyûjtöttek. A jópajtások is kaphattak „búcsúfiát”. Egyszerûen, névre szólóan:
Mariskának,Böskének, Terkának
, vagy tréfálkozva szólt a felirat a fakanálon: „Jobb a puszi, mint a kása, csak amama meg ne lássa!”
. Aztán este a zajos mulatság, ahol a Pap Tóth Bandi bácsi, vagy a Náci zenekaramuzsikált. Mi, kislányok a kocsma ablakába – hátam megett az édesanyám vigyázó szemével – lestük,
mi történik odabent.
„Gábriel indula követségbe, mennyekbõl a földre, Názáretbe…”, kántálták másnap reggel az elõénekesek
a templomban. Ettõl kezdve már nem volt zene, valamennyien készültünk testben és lélekben a
„Megtestesülés” ünnepére. Emlékszem a hajnali misékre, az advent elsõ napjától a kis Jézuska megszületéséig.
Valami átláthatatlan misztikum szõtte át ezt a néhány hetet az én gyermeki világomban.
Egészen addig, amíg meg nem értettem az egyházi év rendjét, az ünnepek egymásutániságát. Inkább
csak a lelkemben éreztem, meg a felnõttek tekintetében, visszafogott viselkedésükben, hogy valami készülõben
van. Készítettük a lelkünket és imádkoztunk minden este, csendes szívvel és hangos ajakkal
az ágyban ülve, lefekvéshez készen. Nem égett a villany, de a lelkiismeretünk ébren tartott bennünket
az ágyban az imádság idejére.
Ahajnali rorátéknak – az adventi napok elsõ szentmiséi – Bagon szigorú és méltó viseletrendje volt.
A nagymamák viseletesebb „lagos csizmában”, törõdött ráncú, „bécsi pirossal ajjazott” szoknyában,
idõben indultak a templomba, az adventi, hajnali ájtatosságra, nehogy elkéssenek. Vállukon a nagykendõ
gyapjúból szövött, vastagabb, de ritkább rojtozatú, téglalapalakúra hajtott vállkendõ volt, ami jó meleget
adott az arcot, orrot és fület pirosító hidegben. A fiatalabb korosztály, aki viselhette ruhatárának
minden színét, az elsõ rorátékra lila színû, ráncos, piros posztóval fölszegett szoknyáját vette fel elõször.
Minden hétköznapnak megvolt a maga színe. A csütörtök és a szombat színesebb volt, pénteken
mindig sötétkék, fekete „csicsós”, vagyis apró virágcsokros mintájú szoknyát vettek fel. Minden misét
meghatározott anyagú, színû és mintájú fejkendõ illette, amelynek rendjét a nõk Bagon soha nem szegték
volna meg. Mit szólt volna a falu? Régen kávés kendõket és festõkendõket viseltek, késõbb ezt a delén
kendõ váltotta fel. Így, a csütörtöki napon körtevirágú delén kendõvel kötötték be a fejüket. Aszombat,
Szûz Mária napja volt. Unkanõvérem, mindenki Kurucz Manci nénije, – aki a korhû viselet leggyakorlottabb
mestere volt Bagon – mondta, hogy az õ új menyecske korában szombat reggel Szûz Mária
tiszteletére még a fehér „slingölt” kendõt is fölkötötték a hajnali misére. Abban az idõben a fejkendõt
nem kötötték be a „berlinder” kendõbe és a szépen bekötött fej adta a kendõ érvényesülését, ha hátul
kiterült a nagykendõn.
Kisgyermekként nem kellett korán kelnem, visszahúzott az ágy melege, de már nem aludtam. Hallottam,
hogy az ablak alatt csikorognak a templomba menõ csizmák. Mert akkor még nem volt az utcának
más zaja. Meg tudtam különböztetni, hogy a hó csikorog, vagy „lagos szárú” csizma, esetleg cipõ,
melynek a talpába tett ”csikorgó” adott minden lépésnél zenét. Azt is tudtam, hogy módos vagy szegény
a csizma, cipõ gazdája, mert csak az új, a megkímélt csizmák és cipõk csikorogtak, a sokat hordott
lábbeli elkoptatta a „csikorgót”.
Lelkiekben gazdag az advent, csak méltón kell megélni. Alig ocsúdtam föl a bagi András-napi búcsú
vidámságaiból, csak hatot kellet aludni és máris jött a Mikulás. A Mikulás-várás a gyerekeknek nagy
titkokkal, kíváncsisággal és várakozással teli estéket jelentett. Minden kérdés belefért a hosszú esték
csendjébe. Arra a kérdésre, hogy mit hoz a Mikulás, édesanyám egy ének ütemével ringatott az álom
mezsgyéjére:
Holnap jön már, Szent Miklós, jó gyerekek atyja,
Almát, diót, mogyorót rejteget a zsákja,
Amerre jár reggelig, kis cipõcske megtelik,
Megtölti a Mikulás, hogyha jónak látja.
Én meg behunyt szemmel elgondoltam, hogy nekem biztos tesz valamit a cipõmbe, mert én aztán
igen jó voltam. Aztán még suttogva költögetett a félálomból, hogy „Ne aludj, hé, még imádkozni kell!”
De jutott ének a másik estére is:
113
Esik a hó, óh, jaj, be jó,
Megjött már a Miklós apó.
Hozott ajándékot, cukrot meg játékot,
Esik a hó, óh, jaj, be jó.
Édesanyám nótafáján még mindig volt egy dal, mert a következõ este ezt énekelte:
Bum, bum, bum, bum, ki zörög a nagykapun,
Jaj-jaj, a Mikulás, bújjunk el pajtás.
A puttonyban sok dió, arany alma, mogyoró,
Füge, narancs, datolya, a jó gyermek kapja.
Mikulás apó, haja, mint a hó,
Hátán van egy nagy-nagy puttony abban sok-sok jó.
Aztán a Mikulásnap reggelén a fényesre kipucolt, egyetlen pár cipõnkben egy-két szem
édesanyámfõzte szaloncukor lapult, de az ízét és a szívem boldogságát ma is érzem.
Gyorsan teltek az adventi napok, közeledett a karácsony. Szinte majd minden napra esett egy disznóölés,
estére egy disznótor. Nagyapám híres böllér volt, szívesen hívták ismerõsök és rokonok, ami mindig
újabb kóstolóhoz juttatta a családot. Ez volt a munkáért a fizetség. Boldogan mentünk segíteni, hiszen
a mi könnyen hízó mangalicánkat már októberben levágtuk, mert a zsíros „debenyünk” (úgy is
mondták „döböny”) oldalát már augusztus végén kikapartuk a kenyérre. Én akkor még úgy gondoltam,
biztosan a születésnapomat ünnepeljük, pedig csak a szükség kívánta így. Ami korai disznóölésünkhöz
hasonlóan zajlottak a falubélieké is.
Nagyanyám és nagyapám legelõször megbeszélte, hogy mikor vágjuk a disznót, és hogy „karmonádlira”,
vagy „szalonnára, sódarra” szedik-e széjjel. Ha „karmonádlira” szedték, egészben maradt a
disznó karajrésze. Ebbõl mindig frissen küldtünk Angyél asszonyomnak a pörzsölõért, a maradékot besóztuk
a többi sózni valóval. A disznóölés olyan nagy esemény volt, hogy még az iskolából is otthon
maradhattunk a bátyámmal. A mi feladatunk volt, hogy kölcsönkérjük a pörzsölõt. Nagyanyám mondta:
„Magdus, menjél el Angyél asszonyomékhoz. Kérdezd meg, Jancsi sógor mikor öl, mert nekünk is
köll a pörzsölõ!” Mi, gyerekek készítettük el a hurkafákat is a disznóbél „pecköléséhez”. Ehhez a fogpiszkálószerû
vékony pálcikához a fûzfavesszõbõl készült udvarseprûbõl húzgáltuk ki a legvékonyabb
szálakat. Ezután kiskéssel „lehéjjaltuk” szép, tiszta fehérre. A mi ügyességünkön múlott, hogy milyen
hosszú maradt. Nagyapám apró fát vágott, méretre valót, mert a pörzsölõbe olyan kellett. Akéseket Balázs
Gyuri bácsinál, vagy Majornál, a hentesnél kellett megéleztetni, aki a nagyapám kártyapartnere és
egyben szomszédunk is volt. Ilyenkor a bátyám hajtotta a köszörût és nagyapám volt a szakember.
Nagyanyám hagymát, fokhagymát pucolt, rizskását válogatott.
Aztán eljött a disznóvágás napja és leszúrták a sokat dédelgetett jószágot. A pörzsölõvel szépen
megpörzsölték, majd „sikár” kefével, bõséges vízzel fehérre „sikálták”. A bámészkodás mellett munkánk
is volt, mert a vizet mi hordtuk a böllér keze alá és természetesen nekünk kellett a fát is az üst alá
cipelni. De boldogan szorgoskodtunk, hisz fontos nap volt a család életében a disznóölés. Ami ilyenkor
készült nyár végéig ki kellett tartson. Meg az akkori gyerekek kicsi koruktól amúgy is tudták, hogy a
szülõknek segíteni kell, így neveltek bennünket. Ha visszagondolok, milyen nehéz volt fegyelmezni
magam, hogy ne mondjak nemet, ha nagyanyám megkért, hozzak fát a tûzre vagy vizet az artézi kútról,
mert inni és fõzni az a víz jobb volt, mint az ásott kutunk vize.
Ajól megpörzsölt, szépen lesúrolt disznóból már bontáskor kaptunk finom falatokat, egy kicsit a fülébõl,
meg a farkából. Készült kishurka meg „pici karika”, amirõl azt gondoltam nekem, a gyereknek
csinálták, pedig csak a legkisebb darab belet is fel kellett használni. Az esti disznótorra húslevest fõztek,
hurkát és kolbászt sütöttek édesanyámék. Meg kell mondanom, nem volt bõséges, inkább csak kóstoló.
Anagyanyám intett a szemével nekem meg az unokanõvéremnek, hogy mi csak utoljára vehetünk,
ha jut, fõleg a kolbászból.
A disznótoros vacsora fénypontja – túl az étkek élvezetén –, a „pacúrok” megjelenése volt. A
„pacúrok” viseltes, rongyos ruhába öltözött személyek voltak. A szedett-vedett ruházaton kívül igyekeztek
magukat felismerhetetlenné tenni. Nyers krumpliból fogsort faragtak maguknak, amit, ha a szájukba
tettek elváltoztatta az arcukat és megváltoztatta a hangjukat. Illett õket kínálni, sõt csomagolni is,
kóstolót. Sokszor megviccelték a gazdasszonyt. Elterelték a figyelmét, és közben összeszedték a már
megfõtt, deszkán hûlõ hurkákat. A „pacúrok” általában rokonok, ismerõsök voltak. A tréfa sohasem
fordult komolyra vagy durvára, kárt nem tettek az elkészült disznóságokban. Egy jó pohár bor hamar
megoldotta a „pacúrok” nyelvét, elbeszélgettek a gazdasszonnyal, érdeklõdtek a hízó szépsége felõl.
114
Egy szép hízó legalább 160 kilós volt, ami 4 kiló rizskását bírt el. A szép hízó mércéje:
„mennyi zsírja,hány oldal szalonnája lett”.
Keresztanyám mindig azt mondta: „Magdus, nekem úgy hagyjátok a szalonnát,hogy 50 liter zsír legyen!”
Persze, nem mindenki vághatott nagy disznót, legtöbb esetben csak egy malackát kellett egész évre
beosztani. Szûkösen élõ családunkban, bátyámnak, aki nagyon szerette a szalonnát, sokszor elmondták:
„Kis szalonna, nagy kenyér!” Nehéz évek voltak azok is, amikor késõbb titokban, „feketén” kellett levágni
a disznót. Nem oszthattuk meg a játszópajtásokkal a disznóölés örömét, izgalmát, mert a beszolgáltatás
elvitte volna a család megélhetését. A„beadás” vagy „beszolgáltatás” hízónként 6-8 kiló zsírt
is elvitt. Ebben az idõben, hogy ne sivalkodjon a disznó, elõször fejbe vágták, aztán szúrták le, hogy lefolyjon
a vére. A pörzsölés helyett nagy fateknõben forrázták le a kiskonyhában, hogy senki ne lásson,
ne halljon semmit. Az így vágott disznónak nem volt puha a bõre, a szalonnája ízetlen lett, de hát élni
akartunk, enni kellett.
Katalin, András, gyakran már Márton is, meghozták a havat. A korán sötétedõ téli estéken rokonlátogatóba
mentünk, ahol a beszélgetés tárgya az õszi lakodalmak, vagy a család apró-cseprõ gondjai, a
háború, a hazavárt katonák, a fogságból megtérõk hírei, a katonalevelek voltak. Reménykedtünk, hátha
mi is megtudunk valamit az édesapámról.
Lassan elérkeztünk az advent kilencedéhez: a „szentcsalád-járás és a betlehemezés”, a „népi ájtatosság”
idejéhez. Afalu lakói a befogadó családok „imádkozó házaiban”, a ház legnagyobb lakószobájában
gyûltek össze. Ezek a házak nemcsak a szentcsalád-járásra idején, hanem a Rózsafüzérek végzésekor,
adventtõl Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéig mindig megteltek. Az ülõalkalmatosság mindig
híján volt, ezért ezt mindig vittük magunkkal. Afelnõttek széket, a gyerekek sámlit. Az imádkozáshoz
legalább tizenöt személyek kellett összegyûlni. Aközös imádságokon fõleg az Élõ Rózsafüzér tagjainak
kellett megjelenni, akikre még külön szabályok is vonatkoztak.
Apai nagyapám, Tóth Pál háza is – aki elõimádkozó volt, és akit Bagon csak imádságos Tóth Paja
bácsiként emlegettek – ilyen imádkozó ház volt. Hét családja volt, de helyet adott a népi ájtatosság végzéséhez
is. Legkedvesebb Mária éneke, a „Gyúladozz én szívem Szûzanyámért…” kezdetû ének volt,
amit késõbb magam is megtanultam és elõénekesként szívesen énekelek ma is Mária-ünnepek alkalmából.
Az advent idején végzett imádságokkal, ájtatos énekekkel ezekben az imádkozó házakban felidéztük
a Szent Család viszontagságait. „– Nyissátok fel házatok ajtaját, eresszétek be a kis Jézuskát” –
hangzott az érkezõk szava, s válaszolt a befogadó család: „– Isten hozott Titeket ide, ezen házba”. Az
ájtatosságot minden alkalommal az elõzõ napi hajnali misén felszentelt Szent Család képével vagy
szobrával végeztük, melyet a jelenlévõk körbe adtak, csókkal illettek és közben énekelték:
„Názáretihajlékából elindul Szûz Mária…”
. A kézrõl-kézre adás jelképezte azokat a családokat, akiknél szállástkeresett a Szent Család és végül együtt énekeltük: „Fel vagy már szentelve dicsõ Szent Család”. Aztán
újabb énekekkel, fohászokkal készültünk az öttizedes rózsafüzér elvégzésére, az alábbi szent titokkal:
Kinek eljövetelét a világ 400 évek óta várta.
Kinek eljövetelét a pátriárkák és az ószövetségi igazak hõn óhajtották.
Ki üdvünkért mennyekbõl leszállott.
Kinek születéséhez gondosan készültél.
Kinek nagy buzgalommal és szeretettel szolgáltál.
Minden tized elmondása után együtt mondtuk:
Ó, Istenem, mily nagy a te irgalmasságod.
És a te szereteted, mire hozott téged?
Mennyei szent Atyád kebelébõl a Szûznek méhébe leszállottál.
Ezt nem egyébért cselekedted, hanem miérettünk, hogy örökre el ne kárhoznánk.
Többféle dallammal, de ugyanazon tartalommal végeztük az ájtatosságot egész este. Végül ezzel köszöntünk
el:
Adjon Isten jó éjszakát, küldje hozzánk szent angyalát,
Terjessze ránk szent áldását, bátorítsa szívünk álmát.
Köszöntsük a Szûz Máriát, vele együtt õ szent Fiát!
Jézus, Mária szent neve, legyen nekünk örömünkre!
Íme, eltûnt a fényes nap, felkel-e még nekünk holnap?
Még számadásom nem egész, nem vagyok még az útra kész.
115
Íme sötétben maradok, jöjjetek elõ csillagok,
Ragyogjatok élõ tüzek, mennyei dicsõült szentek.
Ezen ájtatosság végzésével igazán felkészítve éreztük a lelkünket az „eljövetelre”. Boldogan emlékszem
vissza gyermekkorom minden megélt élményére, melybõl tiszta lélekkel merítkezem még ma is.*
Aztán már a karácsony böjtje következett. Ezen a napon a pásztorok felkeresték azokat az állattartó
gazdákat, akiknek csordán, kondán nevelõdött a jószágja. Késõ éjszakáig is járták a falut,
„húnuk alatthozták a köteg pásztorvesszõt”
, amibõl a ház asszonyának kellett kihúzni négy szálat a köténye tisztábbcsücskével. Aztán a vesszõt megõrizte a család egész éven át, de mielõtt letették, még megérintették vele
a gyermekeket, hogy a betegség elkerülje õket. Ezután az étkezésre használt asztal saroklócájának
sarkába állították a négy szál vesszõt, közben ügyeltek rá, hogy nehogy körbevigyék az asztal körül,
mert akkor az állatok kergekórt kaptak volna. Jól látható, könnyen elérhetõ helyen volt, hogy évközben
a rakoncátlankodó gyermekeket ezzel legyintsék meg, nehogy elkanászodjon. Sokszor elég volt annyit
mondani: „Elõveszem a pásztorvesszõt!”, ami igencsak tudott csípni, s a rosszalkodó máris meghunyászkodott.
A pásztoroknak már elõ volt készítve a füstölt sonka, szalonna és a bor. Az étkeket a tarisznyába
tették, a bort, meg egy demizsonba gyûjtötték. Itt aztán összekeveredett az egész falu minden
bora. De így is elfogyott. A pásztorok jókívánságokkal köszönték meg a házigazdának az adományt,
bort, búzát, békességet kívántak és áldást kértek a házra.
A böjt napja a gyermekek számára, a várakozás napja is. Istenem, de hosszú volt az a nap! Hiszen
ezen a napon nemcsak a hústól, de minden zsíros ételtõl tartózkodnunk kellett, s ezt a böjtöt szigorúan
megtartottuk. Pedig máskor sem került gyakran hús az asztalra, csak vasárnap, vagy esetleg csütörtökön,
s egyáltalán nem is éheztünk ezen a napon, de mégis, ami tiltva van, az a legédesebb, arra vágyik
az ember gyereke a legjobban. Az esti húsos vacsorára. Reggel tejeskávét kaptunk, nagyanyámsütötte
kenyérrel beleaprítva, de hát más napokon is ez volt a reggeli. Aztán nagyanyám bedagasztotta a „pusztakalácsot”,
meg a diós és mákos kalácsot. „Pusztakalácsnak” azért neveztük, mert nem volt benne se
mazsola, se töltelék. (Utánozhatatlan ízét azóta sem találom, hiába próbálom – bár a tepsi, amiben a
nagyanyám sütötte, ma is meg van.) Az ebéd mákos tészta volt, aztán mikor kisült a kalács, kaptunk belõle.
A böjti napnál csak az este volt hosszabb, az izgalommal teli Jézuska-várás. Az idõ ólomlábakon
járt, játszani próbáltunk, kártyáztunk, apró dió vagy gyufaszál volt a tét. Ez bizony komoly tétnek számított,
hiszen egy egész doboz gyufánk sem volt összesen, meg apró dió sem nagyon akadt, mert titokban
bearanyozták már az „angyalkák” a karácsonyfára.
Aztán megérkezett a mindennapos cigányasszonyunk, aki az elsõ szoba udvari ablakánál énekelte el
jókívánságait. Nagyanyám már délben gondolt rá és mondta: „Majd jön Margit” – és félretette a számára
kijáró falatokat. Margit ma már 110 éves lenne.
Ehhez a gyönyörûséges, éjszakába nyúló délutánnak bensõséges hangulatához tartozott a nap folyamán
elkészített (majd csak éjfél után elfogyasztható) ünnepi étek illata. Ezért is tûnt talán olyan hosszúnak
ez a nap. Az ételt úgy neveztük: „oldal-kolbász-szalonna”. Afehér, még füstöletlen szalonnát megsütötte
nagyanyám, aminek a zsírjában elõször füstölt kolbászt és oldalast sütött, aztán savanyú káposztát
dinsztelt. Ezt a kalóriában gazdag ételt, csak egyszer egy évben, karácsonykor készítettük –igen
mérsékelt méretre szabott adagokkal –, ezzel oldották fel a böjtöt, annak örömére, hogy
„megszületett,akit vártunk”.
Még egyszer szedni nem lehetett, nagyanyám felettem állt, amíg ettem. Nem ehettük túlmagunkat, mert beosztotta a szükség. Arra nem is emlékszem, hogy õ mikor evett.
Mikor besötétedett, csak a tûzhely fényénél üldögéltünk és a karácsonyi kalács illatával megtelt alkonyatban,
a lassan belopózó karácsonyi éjszakában az éjféli mise elérkeztéig édesanyám énekelgetett:
Nagy karácsony éjszakája,
Jézus születése napja.
A kis Jézus arany alma,
Boldogságos szûz az anyja.
Vedd föl Panka ködmönkédet,
Kösd be kócos fejecskédet.
Maradj itthon te a nyájnál,
Míg ott leszünk Jézuskánál.
116
* A népi ájtatosság imádságait tartalmazó gyûjtésem, melynek kiadására most készülök, valamennyi imádságot
teljes egészében tartalmazza.
János pajtás menj elõre,
András pajtás fordítsd össze,
Mivel Márton nagyon öreg,
Nyája után lassan siet..
Jók legyünk, jók legyünk, jók legyünk hát gyerekek,
Szent karácsony, szent karácsony, közeleg.
Karácsonyfát, nagyot, szépet,
Mindnyájunknak üdvösséget, üdvösséget.
Ám akkor kopogtattak, s megszólalt valaki az ajtó elõtt és megkérdezte:
„Be szabad-e mutatni a Betlehemet?” Édesanyám meg kiszólt: „Be. Csak gyertek!” Megjöttek a
betlehemezõk nagy örömemre. Mert ennek hagyománya volt Bagon. Titokzatosabb, ájtatosabb és hittel
telibb, de egyszersmind vidámabb játék nem volt ennél. Teli torokból zengték a résztvevõk kicsik és nagyok,
gyerekek és felnõttek a Nagy pásztor, a Messiás megszületését idézõ énekeket. Az imádságot
együtt mondtuk, a tréfákon nagyokat nevettünk.
Abetlehemezõk bejöttek és köszöntek: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Aztán rákezdték:
„Aludjatokpásztor társak békén csendesen”
és énekkel folytatták:Csordapásztorok midõn Betlehemben,
Csordát õriznek éjjel a mezõben.
Isten angyali jövének melléjük,
Nagy félelemmel telik meg õ szívök.
„Hallod, pajtás, angyal szólt! Megszületett a kis Jézus, menjünk Betlehembe!” – s énekelték:
Pásztorok keljünk fel, hamar induljunk el,
Betlehem városába, rongyos istállócskába,
Siessünk, ne késsünk,
Hogy még ezen éjjel oda érhessünk.
Mi Urunknak tiszteletet tehessünk.
Éneklés közben tánclépést utánozva eljutottak a saját készítésû kis „Betlehem”-hez, térdre ereszkedtek
és akkor énekelték:
Leszáll az ég dicsõ királya, óh, áldott légy kis Betlehem.
Õ lett a lelkünk Messiása, szegényen, jászolban pihen.
Letérdelünk szent zsámolyához, hol égi gyermek álmodik.
Szívünk az édes Jézuskához, ma glóriáról álmodik.
Aludjatok pásztor társak békén, csendesen.
Álom szárnyán száll a lélek és megnyílik a menny.
Kire vártunk oly epedve sok ezer éve.
Küldd le Isten szegény Földre, üdvösségünkre.
Becsukták a palotákat, mind a vendégfogadókat, nincs Jézusnak helye.
Két citerás, két trombitás együtt mulatnak,
Köztük van a kisded Jézus, vígan mulatnak,
Királyi pálcája, kibimbózott ága, szálljon erre a házra Isten áldása!
Végén a gyerekek édesanyámtól néhány almát, párszem diót, a legények meg az öregebbje egy pohár
bort kaptak köszönetül. Nagy tisztesség volt a háznak, ha betértek a betlehemezõk.
Mire elmentek, indultunk az éjféli misére. A templomban az elõimádkozóval közösen végeztük az
„örvendetes olvasót”, s aztán Angyél néni csengõ hangján felhangzott a következõ ének:
Méltó, hogy mindnyájan most szívbõl örvendezzünk,
Mert igen nagy csoda lett közöttünk.
Az angyalok mennybõl jönnek seregestõl,
Örömet hirdetnek pásztori seregnek.
Mindezt betetõzte a templom orgonájának mindent elárasztó hangja, s a hívek teli torokból énekeltek.
Az új élet születésének boldogsága, a lelki harmónia megérintette valamennyiünk szívét. A mise
után végre megkóstolhattuk az ünnepi „oldal-kolbász-szalonnát”. Asok esemény, a böjthagyó étel, napi
fáradtság és sok izgalom, megtette a magáét, s hamar álomba ringatta a magamfajta leánykát.
117
Karácsony böjtjének napját csak a másnap reggel gyönyörûsége, a karácsonyfa megpillantása múlta
felül. Boldogan énekeltem nagyanyámmal, meg édesanyámmal a dalt:
Jaj, de pompás fa, a karácsonyfa,
Nincs árnyéka, csak játéka,
Jaj, de pompás fa!
Minden ága ég, gyönyörûen ég,
Kis Jézuska vigyáz reá, el ne aludjék.
Az ünnepen szent misékre mentünk és meglátogattuk a szomszéd gyerekek, meg az unokatestvérek
karácsonyfáit. Karácsony elsõ napján a gazdák az istállótól a vályúig vezetõ utat szénával szórták fel, és
azon jártak még újév napján is inni a jószágok.
„Mert az állat érzi, hogy törõdnek vele és hagy legyenegész évben bõséges eledelük”
– mondták.Visszaemlékezésemet egy régi, kedves karácsonyi verssel és Gergely dédapám újévi köszöntõjével
zárom. A verssel, amit az én családomban elmondunk minden karácsonykor, meg a köszöntõvel, amit
családunk férfi tagjai õriznek máig, s köszöntik vele az újévet.
Eljött a nap, mit várva vártunk, az égen csillagfény ragyog.
A Jézuska fáját, ím, elhozták a halkan szálló angyalok.
Köszönjük néked, édes Jézus, hogy szíved minket így szeret,
Az angyalok dalával együtt dicsérjük mi is szent neved.
Ha elmúlik a karácsony, Te akkor is maradj velünk,
Míg élünk, ezt a kis családot szeresd ó, édes Istenünk!”
Boldog újévet kívánni jöttem én,
E szép sugárzó napnak reggelén.
Kérem az Úr Istent, adjon áldást rátok,
Hogy az újév minden napját boldogan járjátok!
Kívánok mindenkinek békés, csendes szent karácsonyt és boldog újévet.
Nagy Jenõné Tóth Magdolna
118
Karácsony 1942
Gróf Batthyány Lajos miniszterelnökre
emlékeztek Jászkiséren
Gróf Batthyány Lajos, Magyarország elsõ törvényesen megválasztott miniszterelnöke neve kevésbé
hangsúlyosan cseng a nemzet emlékezetében, mint a forradalom és szabadságharc más jeles személyiségeié,
Kossuthé, Széchenyié, Görgeyé. Nem igazán vált a köztudat részévé az az emberfeletti munka,
mellyel a miniszterelnök alkotmányos keretek között igyekezett orvosolni a nemzet jogos sérelmeit,
majd a honvédség megszervezésével védelmérõl is gondoskodott. Ezért is nagy jelentõségû, ha a hivatalosság
helyett a spontán emlékezet alkot nagyszerût. Egy kisebb közösség, jelen esetben a
Jászkisériek Baráti Egyesülete tekinti a saját ügyének a nemzet mártírjává vált államférfi emlékének
ápolását, aminek megszervezéséért elismerés illeti Gubicz András Jászkapitányt és feleségét Csejtei Erzsébetet.
Október 5-én gyûlt össze a közönség a jászkiséri Mûvelõdés Házában az ünnepi eseményre. Közel, s
távolról érkeztek vendégek, Szolnokról, Egerbõl, Budapestrõl, de még Ausztráliából is. Jászkísér polgármestere,
Hajdu László mellett az ünnepségen többek között jelen volt a Egyesület Szolnokon élõ elnöke,
dr. Nemes András fõorvos és dr. Lits József, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke is. Az
ünnepség szónoka, dr. Katona Tamás történész mellett a Batthyány-családot Batthyány Bálint, a közelmúltban
II. János Pál pápa által boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László unokája képviselte.
Katona Tamás professzor nagy sikerû elõadásában a miniszterelnök személyes tragédiáját az alkotmányosságért
vívott harc áldozataként értékelte. Részletesen sorra vette az ellene folytatott eljárás koncepciós
elemeit, mozgatórugóit. Mint mondotta, ügyének idõközben napvilágra került iratcsomójára
máig ismeretlen kéz jegyezte fel annak idején: „Meg kell halnia”. Avilág egyik legigazságtalanabb ítélete
volt ez. Élményszerûen idézte fel Batthyány Lajos utolsó napjait, erõfeszítését a méltóságteljes halálért.
Mint elmondta, kései végtisztességén koporsóját többen kísérték, mint ahány lakosa akkor Pestnek
és Budának volt összesen. Egy ország hajtott fejet elõtte, merített erõt áldozatából. „Fogunk mi
még úgy virulni, mint a kiegyezés után” – utalt Katona Tamás arra, hogy a miniszterelnök példája akkor
is talpra állásra ösztönözte a nemzetet, és így lehet ez napjainkban is.
A Batthyány-család nevében szóló Batthyány Bálint elmondta, hogy rokonként van jelen a megemlékezésen.
Széchenyi Istvánt idézve a történelem ismeretének fontosságát ajánlotta a hallgatóság figyelmébe:
„A múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon álluk”. Nekünk ez a haza jutott, ez a nem
mindenben tökéletes kis ország. Ennek nyelvét ismerjük, ennek ízeit, kultúráját érezzük. Szeressük ezt
a kis hazát, egy kicsit jobban, és ha kell érte tennünk, akkor tegyünk érte valamit – végezte a hallgatósághoz
intézett szavait.
Aforradalom korának hangulatát, mindenapjait Bolla János hagyományõrzõ huszár õrnagy éneke, a
helyi pedagógus nõi kar, a Búzavirág Népdalkör és a Pendzsom Néptánc Együttes idézte elõadása idézte
fel az egybegyûlteknek. Mûsoruk ráfelelt az elhangzottakra, méltóképpen keretezte az ünnepi megemlékezés
programját.
Szathmáry István
119
KRÓNIKA
Az önkéntes néprajzgyûjtõk
XX. országos találkozója
„Önkéntes néprajzi gyûjtõ: aki nem hivatalos elfoglaltságból, hanem önként, a népi kultúra iránti
szeretetbõl és tiszteletbõl végzi gyûjtõmunkáját (…) Az önkéntes néprajzi gyûjtõknek kétévenként országos
találkozójuk van, amely a tapasztalatok és eredmények cseréjét, valamint a szakemberek és az
önkéntes gyûjtõk kapcsolatának elmélyítését szolgálja.” – írja Kósa László a Magyar Néprajzi Lexikon
negyedik kötetében. Az önkéntes néprajzi gyûjtõmozgalom kapcsolatot és hidat jelent a néprajz mint
tudomány, valamint a hagyományápolás, mint közmûvelõdési tevékenység között. Fontos, hogy a hagyományõrzõ
közmûvelõdési munka szakmailag megalapozott legyen, és a helyi kulturális hagyományokban
gyökerezzen. Ezért az önkéntes néprajzi gyûjtõk országos rendezvényei céljukat tekintve elsõsorban
módszertani továbbképzéseknek tekinthetõk, ahol a résztvevõk találkozhatnak a néprajztudomány
kutatóival, az önkéntes gyûjtõk számára kiírt pályázatok szervezõivel és bemutathatják egymásnak
munkájuk eredményét.
2007-ben Magyar Néprajzi Társaság a Fejér megyei Mûvelõdési Központ Barátság Házával és a
Fejér Megyei Honismereti Egyesülettel együttmûködve Székesfehérváron rendezte meg az Önkéntes
Néprajzgyûjtõk XX. találkozóját, október 27-20-án a Fejér megyei Mûvelõdési Központ Barátság Házában.
Arésztvevõk száma 43 fõ volt, s több, mint harmaduk a határokon túlról (Erdélybõl, Partiumból,
Kárpátaljáról, Vajdaságból) érkezett.
Agyûjtõtalálkozó fõ témája a „Hazaszeretet és honvédelem – Honvéd hagyományok gyûjtése”, valamint
„Fejér megye hagyományaival, helytörténeti értékeivel való megismerkedés” volt. Idõszerûségét
elsõsorban az adta, hogy hazánkban három esztendeje megszûnt a kötelezõ sorkatonai szolgálat, ezért
különösen fontossá vált az intézmény tárgyi és szellemi emlékeinek, hagyományainak számbavétele és
összegyûjtése. A találkozón résztvevõk érdeklõdése azt mutatta, hogy az önkéntes gyûjtõket érdekli ez
a téma, részben családi összefüggésekben, részben pedig szélesebb alapokon, földrajzi, vagy katonai
körzetek szerint, történelmi eseményekbe ágyazva.
A XX. Önkéntes Néprajzi Gyûjtõtalálkozó ünnepi megnyitóján az ALCOA – KÖFÉM férfikórusa
katonadalok éneklésével adta meg a tanácskozás „alaphangját”. Nem hallgathatjuk el, hogy önkéntes
néprajzi gyûjtõtalálkozót régen tisztelték meg a vendéglátók, a szervezõk és a támogatók részérõl ilyen
magas tisztségekben lévõ vezetõk. Elõször a rendezvény két fõvédnöke, dr. Balogh Ibolya, a Fejér Megyei
Közgyûlés elnöke ésWarvasovszky Tihamér, Székesfehérvár Megyei jogú Város polgármestere –
képviseletében Viniczai Tibor alpolgármester – köszöntötte a résztvevõket, és mutatta be – valóságos
rendhagyó történelemóraként – a megye, valamint a város múltját és kulturális értékeit. Õket követõen
dr. T. Bereczki Ibolya, a Magyar Néprajzi Társaság fõtitkára, Pálfalvi Attila, a Fejér Megyei Mûvelõdési
Központ igazgatója, dr. Lukács László a székesfehérvári Szent István Múzeum osztályvezetõje, és
BraunLászlóné,
a Fejér Megyei Honismereti Egyesület alelnöke szólt a jelenlévõkhöz, hangsúlyozva ahely és a téma jelentõségét, a hagyományõrzés, a néprajzi érdeklõdés és gondolkodás fontosságát. Ezt
követõen Bereczki Ibolya fõtitkár és Halász Péter szakosztályelnök átadta a legkiválóbb önkéntes gyûjtõk
számára létesített Sebestyén Gyula Emlékérmet.
Az elõadások sorában dr. Gelencsér József Székesfehérvár katonai hagyományaival, elsõsorban a
Monarchia korában meggyökeresedett és a világháborúk közötti idõben kiépült helyõrségi élettel, a városban
állomásozó katonai alakulatok sokszínûségével, és a város társadalmi életében betöltött szerepükkel
foglalkozott. Dr. Lukács László elõadásának címe Katona-karácsony, háborús karácsonyfa volt.
Arról beszélt, hogy miként jelent meg és terjedt el Európában a Karácsony ünneplésének ma ismert formája,
és hogy miként ülték meg ezt a keresztény ünnepet a háborúk idején, akár a lövészárkokban is.
ANéprajzi Múzeum által meghirdetett 2006. évi, 49. országos néprajzi gyûjtõpályázat egyik kiemelt
témája a hadifogságra, a munkatáborokra vonatkozó visszaemlékezés volt. Errõl tartott elõadást
VasváriZoltán
, akinek Áldozatok címmel nemrég jelent meg Küllõs Imolával közösen írt, a II. világháborúshadifogolytáborok és a sztálini lágerek folklórjáról szóló könyve. A háborús emlékek egyik sajátos területérõl,
a frontról írt levelek információs értékérõl beszélt Karacs Zsigmond, aki hozzájutott Földes
lelkészének és frontszolgálatos falustársainak leveleihez, s azokon keresztül felhívta a figyelmet ennek
a fontos forrástípusnak a honismereti és néprajzi jelentõségére. Dr. Laczkó Mihály a saját és édesapja
emlékein és élményein keresztül azt mutatta be, milyen hatással van a katonaságnak – háborúban és bé-
120
kében – egy-egy személy sorsára. Elõadásának különössége, hogy míg az apa moldvai csángómagyarként
– kényszerûségbõl – a román hadseregben, addig fiú Magyarországon, önként vállalt hivatásként
az úgynevezett “néphadseregben”, szolgált. Ugyancsak a katonaság, közelebbrõl a “hadifogság”
intézményének szerepérõl és megjelenési formáiról számolt be Lukács Miklós, saját családjának
több nemzedéke sorsának tükrében. A honvéd hagyományok sajátos tárgyainak impozáns gyûjteményét
ismerhettük meg a dr. Varró Ágnes által erre az alkalomra rendezett, A nemzeti szimbólumok a
néprajzi tárgyakon címû kamara-kiállításon.
Másnap délelõtt Granasztói Péter, a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárának vezetõje tájékoztatta
a résztvevõket az 50. Néprajzi Gyûjtõpályázat szempontjairól és célkitûzéseirõl.1 Ez után az önkéntes
gyûjtõk korreferátumai, hozzászólásai következtek. Kiderült, hogy úgyszólván minden gyûjtõ érdeklõdik
a katonaélet és a honvédhagyományok iránt, s szinte mindenkinek van a tarsolyában, de legalábbis a
látóterében olyan anyag, ami gazdagíthatja a néprajz- és a történettudományt. Természetesen nem csak
a honvédelmi hagyományokról esett itt szó, hiszen az önkéntes gyûjtõknek sokféle az érdeklõdésük, s
itt jó alkalom volt arra, hogy bemutassa, vagy legalábbis felvillantsa munkájának eredményét.
Délután került sor a találkozó fõ témájának jegyében szervezett tanulmányi kirándulásra. Felkerestük
Székesfehérvár számtalan katonai emlékmûve közül az egyik elsõ világháborúra emlékezõt, s egy
másikat, ami az 1956-os szovjet sortûz áldozatainak állít emléket. Innen Sukoróra mentünk, ahol az
1848-as pákozdi gyõzelmet elõkészítõ haditanács színhelyéül szolgáló templomban tettük tiszteletünket,
s meglátogattuk a hagyományos paraszti világ gazdag emlékanyagát õrzõ Néprajzi Házat, s a
Don-kanyari emlékkápolnánál fejet hajtottunk a háború hõsi áldozatainak emléke elõtt.. Atanulmányút
végeztével a Pákozdi csata Emlékmúzeumába látogattunk, ahol egyebek mellett érdekes terepasztalon
ismerkedhettünk szabadságharcunk elsõ gyõztes csatájának részleteivel. Mindezeken a helyszíneken
értékes, színes tájékoztatást kaptunk dr. Demeter Zsófiától és dr. Lukács Lászlótól, a Fejér Megyei
Szent István Múzeum munkatársaitól. A hallottakat jól kiegészítette a mai, immár hivatásos hadsereg
elsõsorban „béke-missziós” tevékenységét bemutató kiállítás, amit Görög István ezredes úrnak, a Honvédség
és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezete titkárának, és Törzsök Tibor úrnak, a gyûjtemény
kezelõjének szakszerû tájékoztatója.
Halász Péter
Köszöntjük a „Drávaszög krónikását”
Az Úristen külön ajándéka, és népe megmaradását célzó félreérthetetlen akaratának bizonyítéka,
hogy ennek a mára igen kislétszámú, és rohamosan fogyatkozó magyar közösségnek olyan szolgálattévõt
rendelt, mint a 2006-ban Bél Mátyás-díjjal kitüntetett Pataky Andrást, a határon túli Drávaszög krónikását,
mindenesét, a horvátországi magyarság „tanító bácsiját”. Életérõl, munkásságáról részletesen
szólt a díjátadáskor elhangzott laudáció, ami 2006-ban, a Honismeret 4. számának 97. oldalán megjelent.
Mit tehetnénk ehhez hetvenötödik születésnapjára?
Álljon itt most néhány mondat tõle magától!
„
A földrajzi nevek a természet színes képeskönyve. (...) Egy-egy földrajzi név a régiek üzenete. Mikoréltek itt a névadók? Milyen nyelven beszéltek? (...) Vannak évezredekkel mérhetõ korú földrajzi neveink,
de vannak, amik a mai életünkben születtek. A Duna neve sokezer éves. (…) Csak azt üzenték vele
a régiek, hogy „víz”. (...) A Trianon utáni államnyelvre fordítás sok esetben értelmetlen és rossz.
Egy régi anekdota ezzel kapcsolatban: Apa és fia lovas kocsira ül. A kocsin láda, malacokért mennek.
– Apám, hová is megyünk? – Dubosevicára. – Megérkeznek Dályokra, meg is állnak egy ház elõtt.
A gyerek megkérdezi: – Biztosan itt lakik a Dobos Évica néni?
” (Baranya titkokat rejtegetõ földrajzi nevei.1992.)
Apontosság, a tényekhez való feltétlen ragaszkodás jellemzi Pataky Andrást, ami kiderül a következõkbõl
is: „
(...) Sztárai Mihály 1544-ben már Laskón volt. Ekkor szerkeszti a török is elsõ adókönyvét,(...) melyben 305 családfõ neve szerepel. Az adót nem fizetõk között van Mihál diák is – a török az írástudókat
diák vagy deák névvel jelöli, de csak keresztnévvel –, aki kétségtelenül Sztárai Mihály, a baranyai
és szlavóniai 120 protestáns gyülekezet alapítója.
” (Horvátországi Magyarság, 1995. 7. sz. 19.old.)
121
Persze, ezeknél a „névfejtéseknél” nem hátrány, ha valaki, mint András barátunk, egyformán otthonosan
mozog a magyar, a horvát, az ószláv és a latin nyelvben is (...) és nem utolsósorban „anyanyelvjárása”
a délbaranyai, sõt a drávaszögi tájnyelv.
„(...)
Még az 1686. évben a felszabadító sereg a Dráváig jutott, de a csata évében, 1687-ben a törökújra behatol a Drávaszögbe. (...) A császári zsoldosok két évig tartó fosztogatása, erõszakoskodása betetõzi
a megmaradtak szenvedéseit. Az 1786-87. évben pusztul el Danóc város, Vék, Lak,
Baranyakisfalud, Baranyabán, Bolmány, Szentmiklós, Csibogát, Csatár, Gergelyfalva, Szederjes, Sárkány,
Hálé, Kispeterd, Torjánc, Hencse, Majs, Beszter, Laskafalu, Csemény, és Dárda, de
Baranyaváron is csak három család marad, Pélmonostoron pedig kettõ. (...) 1696-ban 24 falu van meg.
Száz évvel ezelõtt, 1591-ben 55 volt, s 1500 család adózott a töröknek. A XVII. sz. végén a jövevény
szerbekkel együtt 400 család sem maradt
.”Fülembe cseng egy néhai kopácsi halász intése: „Mindönt meg kell írni, hogy maradjon emléközet”.
„(...)
Azzal kezdõdött, hogy fegyveresek jöttek a falunkba, az a hír járta, hogy baranyakisfaludi szerbekleszaggatták a magyar zászlót, kifosztották a református paplakot meg egy kétszintes lakóházat. (...)
Mindez nappal történt, csak az nem látta, aki nem akarta. (...) K. Rudit és S. Istvánt Dárdára vitték egy
éjjel, annyira megverték õket, hogy István egy-két évre rá meg is halt. (…) Aztán Bellyére hívtak temetni.
X. Y. szerb barátjának horvát felesége halt meg. Az összegyûlt nép nem mondta utánam az imádságot
a maga nyelvén... Megismételtem jó hangosan, most már horvátul: „mint ahogy mi is megbocsátunk az
ellenünk vétkezõknek.”(…) Amikor Kopácson Godba Istvánra, a vend vándorra, egykori summásra
mondtam a búcsúztatót régen vágyott, végre meglelt kis hajléka elõtt, a temetõbe már nem mertem kimenni.
Szakállas csetnikek lapultak ott...
Mit is ír errõl Ivo Andrics? Lázasan forgatom a katolikus szerb Nobel-díjas kötetének lapjait. »Sem
kiigazítani, sem eltüntetni nem lehet az egyszer elkövetett igazságtalanságokat....a kísérlet csak új igazságtalanságokat
szül. Az igazságtalanság is szaporodik és terjed, de nem vész el....Ha nem lenne megbocsátás
és feledés, az igazságtalanság beborítaná, és valódi pokollá változtatná a világot.«".
(Rettegõtürelem. Siklós 1997.)
Ezt a könyvét, a délszláv háború közénk-menekültjeinek jajkiáltását, sok magyar hazánkfiának lenne
jó olvasnia.
Pataky András tanítványai fontos posztokon dolgoznak: az Eszéki Magyar Házban, a most megnyíló
Magyar Fõiskolán, a kiveszõfélben lévõ, még magyar, iskolákban. Pécsi és budapesti egyetemeken témáit
dolgozzák föl, a tõle kapott anyagok segítségével. Mert Pataky András csak adni tud. Féltékenykedni?
Soha.
Kevesen vannak, akik, mint õ, pontosan tudják, hogy a két Drávaszög, a határon túli és inneni,
összetartozó, szerves egység, amit csak a trianoni határ vágott ketté. Csonka-Baranya 23 drávaszögi települése
és a Horvátországhoz került 10, a Belsõ-Drávaszögiek mindenben: vallásukban, nyelvjárásukban,
viseletük legjellemzõbb darabjaiban, s a házassági kapcsolatokban – összetartozók. Ezt ilyen pontosan
csak a terepen élõ ember képes érzékelni. És az, akit a délszláv háború pokla öt évre ide számûzött
közénk, a Külsõ-Drávaszögbe. Az õ életében ez az átok is áldássá vált.
Adjon hát néki az Úristen még hosszú éveken át egészségbõl, munkabírásból minél többet! Leányában,
võjében, unokáiban, s pár hete született elsõ kis dédunokájában sok-sok örömöt. Életére, munkájára
– és népére! – áldást, mind a két kezével.
Dr. Simor Ferencné Bokody Éva
Öt ország és tizennégy megye énekesei
A Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének Horizont Kultúrcsoportja látó és látássérült népdalkörök,
kórusok, továbbá énekes és hangszeres szólisták részére dalos találkozót rendezett határainkon
inneni és azokon túli elõadók számára, Szövetségünk székházában, 2007. szeptember 15-én és
16-án. Bereczkné Bihari Erzsébet, a kultúrcsoport vezetõje, a találkozó szervezõjeként köszöntötte a
megjelenteket. E sorok írója pedig a 125 éve született Kodály Zoltán életmûvét ismertette. Ugyanis a
születési évforduló adott alkalmat a kulturális találkozó létrejöttéhez.
122
A zsûriben az elnök Bodza Klára tanár, népdalénekes, tagok: Navratil Andrea tanár és Máriásy István
tanár, zenetörténész voltak. A mûsorközlõ szerepét is ellátó Bereczkné Bihari Erzsébet elmondta:
az I. országos Kodály magyarnépdalos találkozóra 17 dalkör és kórus, továbbá 25 szólista (ének, hangszeres)
jött el Magyarország 14 megyéjébõl, valamint Romániából, Szerbiából, Szlovákiából és Szlovéniából.
E csodálatos seregszemlén összesen 248 személy szerepelt. Bejelentette még, hogy az egész napon
át hallható sok dal között az alkalomhoz illõ verseket is hallgathatunk Borsodi Zsuzsa, Bereznainé
Nagy Ilona és Ézsiás László versmondó tagtársainktól.
Végül Bodza Klára hirdette ki az eredményt. 1. helyen végzett a Zoboraljáról érkezett gesztei népdalkör,
Gál Erzsébet vezetésével. Õk gyönyörû népviseletben tréfás lakodalmas dalokat énekeltek. 2. A
székesfehérvári férfikar, Mihály György tanár vezényletével, katona- és huszárdalokat adott elõ. 3. Az
ikervári népdalkör Pernecker Csilla tanárnõ vezényletével dunántúli és Vas megyei népdalokat szólaltatott
meg.
Aszólóénekesek közül 1. a fiatal budapesti Steffek Adél, aki kiválóan énekelte a csángó dalokat; 2. a
szintén budapesti Gubáné Halmi Aranka; 3. a kecskeméti Bakos László; különdíjas lett a 89 éves
PálIstván
– egykor pásztorember volt, ma Tereskén él (ld. a 127. oldalon) –, valamint Ferenczi István budapestilátássérült fiatalember.
Az énekkarok között különdíjas a mezõfalvi nõi kar; általános sikert aratott Karay: Estéli nótázás címû
kórusénekük, amit dr. Bodolay György kísért zongorán. Amásik különdíjat a nézsai népdalkör kapta:
Szarka Lajosné tanár vezetésével gyönyörû népdalcsokrot hallhattunk tõlük. Aszervezõk különdíját
a csákvári Harangvirág népdalkör kapta, akiket Kunstár Béláné tanárnõ vezényelt.
Bodza Klára az összegezésében egyebek mellett elmondta: a díjazások azt jelentik, hogy vannak
jók, jobbak és még jobbak a dalosok között.
Lak István
A Riedl Ferenc Helytörténeti Gyûjtemény
1987-ben jött létre az akkor Tájház néven engedélyezett budaörsi kiállítás. Elõtte negyven esztendõvel,
1947 augusztusában több, mint száz budaörsi családnak kellett elhagynia a szülõfaluját. Korábban,
az 1946-os tragédia során mintegy 9000 embert ûztek el a településrõl. Egy évvel késõbb újra vagonokba
zsúfolták honfitársainkat! Kimentettek magukkal az 50 kilós batyukban egy-egy régi fényképet,
egy-egy darabot a hajdani népviseletbõl. Így õriztek meg egy darabka múltat. Az utolsó bíró felesége,
Ebnerné hitelesen írta le ezeket a keserves éveket. Múlt az idõ, és ezek az emlékek is új életre ébredtek.
Ki hitte volna, hogy 40 évvel késõbb, 1987-ben lakóitól és múltjától megfosztott falu emlékeit gyûjteni
123
Nyitragesztei asszonykórus (Csiszár Ágnes felvétele)
kezdik az itthon maradottak is? Egy falu, amely csaknem elvesztette a múltját, keresni kezdte a gyökereit.
Ez a táj nem volt ismeretlen a hazai helytörténet-írók számára. Már az 1840-es években
Frankenburg Adolf, a Pesti Divatlap szerkesztõje novellát írt a Budai hegyek falvaiban járó kirándulókról.
A szepességi származású Hunfalvy János fedezte fel 1859-ben a budai hegyek és a bennük megbúvó
kis falvak szépségét. Atudós Jakob Bleyer professzor 1925-ben a budaörsi Úrnap szépségérõl írt. Az
ifjú kutató, Eugen Bonomi a hegyvidéki falvak néprajzát örökítette meg. Franz Riedl doktor szülõfaluja,
Budaörs német nyelvjárását és múltját fedezte fel. Ebner-Gönyei Antal néprajzi értékû fotókkal örökítette
meg e táj szépségeit. Volt tehát hová visszanyúlniuk az 1980-as években a múltjukat keresõ budaörsieknek!
Mégis mindent elölrõl kellett kezdeni. A népszerû Füzér Ferencné óvónõ meg tudta szólítani a lakosságot.
Bader Györgyné – a drága és fáradhatatlan Riczi néni – féltve megõrzött menyasszonyi ruháját
ajándékozta a születõ budaörsi német tájháznak. Joósz József ifjú mérnök pedig darabonként gyûjtötte
össze társaival a budaörsi szoba és konyha bútorait. Egységesen berendezett régi lakást már nem
igen találhatott. A gyûjtött tárgyakból kezdetben a Jókai Mûvelõdési Központ emeletén rendeztek be
ideiglenes kiállítást. Ami ezt a gyûjteményt összetartotta, az a helybeliek szeretete és múltjukhoz ragaszkodás
volt. Pedig még bizonyára félve fogtak a múltjuk felelevenítéséhez!
Az újjászervezõdött Lyra énekkar 1987-ben már a Wéber házban énekelt Johannes Rhau-nak, a
Baden-Württenbergi miniszterelnöknek. Elsõ próbáikat még magánházaknál tartották. A budaörsi
énekkincsüket Szakály Mátyás tanár úr gyûjtötte össze. Volt, aki még korábban kezdte gyûjteni a múlt
emlékeit. Hauser József Budaörsi krónikája 1984-ben jelent meg. A kézirat lektorálását ketten végeztük,
Glatz Ferenc történész volt az egyik lektora. A másik lektor én lettem, késõbb pedig múzeumigazgatóként
is dolgozhattam itt. Sokat tanultam a szerzõtõl a lektori munka során. Hauser József könyvérõl
ma is azt vallom: a krónikás könyv alapmû a kutatás számára. A fáradhatatlan helytörténész tanár és a
fáradhatatlan karnagy kollegája jelentõs munkát végzett. Mindketten méltán lettek Budaörs díszpolgárai!
Ez a kis gyûjtemény lett 1987-ben a mai múzeum alapja. Kezdetben talán néhány száz darabot õriztek
benne. 1990 táján Wendler András, a Német Nemzetiségi Bizottság akkori vezetõje kért, fordítsam
le a Csulits-kápolna latin alapító levelét. Szívesen vállaltam. Ezután András arra bíztatott, hogy pályázzam
meg Helytörténeti Gyûjtemény igazgatói állását. Ez a munka nem volt ismeretlen feladat számomra,
már gyerekkorom óta kaptam múzeumi feladatot, Sopronban kisdiákként ingyenes teremõr voltam,
Ráckevén jelentõs gyûjteményt alapítottam. A budaörsi pályázaton másodállásban elnyertem az igazgatói
megbízást. Ekkor kaptam csaknem 14 évre egy új feladatot. Megszületett az „újabb családtagom”:
ez volt a Tájház. Mindent elölrõl kellett kezdenem nekem is. Tudáson és lelkesedésen kívül örököltem
egy megkezdett leltárkönyvet és több-kevesebb leltározott és leltározatlan tárgyat. Éreztem, ha egy
gyûjtemény csak „csak tájház”, arra hamar ráunnak a látogatók. Új kiállításokat és új közönséget kellett
szerveznem. Meg kellett teremtenünk a gyûjtemény „ifjúsági hátterét” is. Elõször a budaörsi „Illyés
Gyula Gimnázium” Honismereti Szakköre gyülekezett a múzeumban. Majd hamarosan csatlakoztak
hozzánk múzeumbarátként a Mindszenty József Katolikus Általános Iskola honismeretesei. Segített dr.
Paulovits Teréz szakkörvezetõ, aki régóta foglakozott a helytörténettel. Foglalkozásait a helytörténeti
gyûjteményben tartotta. Emlékezetesen jó pályamunkák születtek mindkét diákcsoportban: Máté József
és Turóczi Zsolt gimnazista a budaörsi présházakról írt. Bechler Adrienn, egy törökbálinti gimnazista
leány szülõfaluja német öltözködési szokásait írta le. Ezekbõl a dolgozatokból díjazott pályamunkák
születtek.
A Mindszenty Iskola felsõs fiataljai tanári irányítással rajzolták és fényképezték a budaörsi úrnapi
körmenet virágmotívumkincsét. Felmérték és összegyûjtötték a budaörsi németség vallási emlékeit, hagyományait.
A település 17 fennmaradt fogadalmi keresztjének történetét is megörökítették. Valaha
több mint 40 kereszt állt a katolikus német ajkú faluban. Nagyszüleik segítségével leírták „A gyermekkor,
a családi élet Budaörsön” pályamunkájukban a múltat. A „Szõlõmûvelés Budaörsön” témáról is
készültek jó dolgozatok. Budaörs város vezetése, Wittinghoff Tamás polgármester és Ritter Imre jó érzékkel
vette észre a dolgozatok értékét, ezért támogatták Bordás István szöveggondozásával a kéziratok
megjelenését. Így született meg a Riedl Ferenc Helytörténeti Gyûjtemény „Regélõ múlt” kiadványsorozata.
Számos alkalommal nyertek díjat gyûjtésükkel a Mindszenty iskolások (derûsen kedves nevükön: a
„Dicsértessék” iskola diákjai) a német nemzetiségi ifjúsági napokon.
124
Kutattak a gyûjteményben fõiskolások is. Több zsámbéki tanítóképzõs hallgatónk szakdolgozatot írt
a múzeum anyagából. Késõbb a Károli Gáspár Református Egyetem szakdolgozói is budaörsi vallási
hagyományokból írtak diplomamunkát.
Az elsõ, állandó kiállítás mellé évenként idõszaki tárlaton foglaltunk össze egy-egy helytörténeti témát.
Aszámos idõszaki kiállítás közül emlékezetes „A történeti pillanat” Budaörs történeti sorsfordulóiról.
Jól sikerült a „200 éves a budaörsi plébániatemplom” kiállítás is.
1994 után többször találkoztak Budaörsön a Heimatmuseumban az elûzöttek és az itthon maradtak.
Baden-Württenberg tartományban a Budaörsrõl származó németeket elõször dr. Franz Riedl szervezte
egyesületbe, késõbb Schmidt Mátyás vezetésével mûködtették a „Budaörser Heimatverein”-t. Egy-egy
vándorkiállításuknak szívesen adtunk helyet a múzeumban. Sõt késõbb arra is sor került, hogy az
1990-es évek közepétõl tárgyakat kölcsönöztünk a Bretzfeldben megszületett budaörsi kiállításuk számára.
Így nõtt újra össze a közös múlt, ami különben is együvé tartozott!
Budaörs Város Önkormányzata és a Német Kisebbségi Önkormányzat támogatásával késõbb kétnyelvû
sorozattá alakult át a „Regélõ múlt”, németül „Erzählte Vergangenheit”. A rangos múzeumi sorozat
szellemi gazdája, megszervezõje a Helytörténeti Gyûjtemény lett. A sorozat 2. köteteként
Schmidt Mátyás „Építem a hidat” címû könyve jelent meg. AJoósz József fáradozása nyomán elõkerült
Budaörsi Passiót is két nyelven adtuk ki. Akötet szerzõi Bató Géza tanító és dr. Aubermann Miklós plébános
1933-ban készítették el ezt kéziratot. A sorozat következõ köteteként jelent meg a Kõhegyi kápolna
150 éves története. 2006-ban a budaörsi elûzetés krónikája „Rögös utakon – Auf steinigen
Wegen” címmel jelent meg. Sokat segített a szerkesztésében Riedl Norbert, névadónk fia. Gyûjteményünk
1994 óta „Riedl Ferenc Helytörténeti Gyûjtemény – Franz Riedl Heimatmuseum” néven mûködik.
A kiadványaival saját tudományos sorozata született meg.
Egyszerre folytatott a Helytörténeti Gyûjtemény (Heimatmuseum) okosan szervezett népmûvelõi és
igényes tudományos tevékenységet. Gyûjteményünk tárgyai kutathatók és kiállításon megtekinthetõk.
Leíró kartonjáról visszakereshetõ minden múzeumi tárgyunk! A hajdani néhány száz tárgyas gyûjtemény
20 év alatt több ezer tárgyas múzeummá nõtt. Örömmel emlékezem arra, hogy az évek során három
nagy leltárkönyvünk telt meg. Néhány Pest megyei nagy múzeumi kiállításon szerepeltek már a mi
tárgyaink is kölcsönzött tárgyként. Legnagyobb örömöm, amikor régi és az újabb budaörsi lakosok
megállítottak az utcán, és tárgyakat ajánlottak fel a gyûjteménybe. „Nem õrizzük tovább a régi kézimunkákat,
mikor jön el érte?” – kérdezte tõlem Párkányi Józsi bácsi. „Most!” – válaszoltam, és egy
újabb kiállítási egységgel gazdagodtunk. Dr. Luntz Ottokárék megõrizték az utókor számára Magdi néni
édesanyja teljes ruhatárát. Hosszan sorolhatnám a hazatért értékeket. Harasztos-Hammerl Feri bácsi,
festõmûvész, értékes egyházi tárgyakat ajándékozott nekünk. Bató László emlékeit is haza adta a rokon
Hudomel család!
Budaörs helytörténeti irodalma egyre gazdagabb. Az elsõ kis „Budaörs anno” 1992-es képes füzetemet
számos kiadvány követte. Filipszky István értékes kutatásai vezettek el a középkort feltáró „Elfelejtett
évszázadok” címû könyvig. AGróf Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtár igazgatója a helytörténeti
kutatás egy újabb mûhelyét hozta létre. Az „Antik gyökereink”-kel együtt ma már több gyûjtemény
is bemutatja a budaörsi múlt teljes képét.
A Német Kisebbségi Önkormányzat Ritter Imre vezetésével számos emlékhelyet mentett meg a
múlt emlékeibõl. Áll a Kálváriadomb stációinak sora. 2003-ban a Kõhegyen újra felemelkedett Franz
Wendler Mária kápolnája. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy operáció után néhány nappal elmondhattam
Kõhegyen a Kápolna alapkövének letételekor a múltjára emlékezõ beszédemet. Ugyanekkor helyezte
el itt Varga János plébános úr és a Kisebbségi Önkormányzat elnöke, Ritter Imre a hajdani kegytemplom
alapkövét. Még ugyanabban az évben újjáépült hiteles alakjában a régi Wendler kápolna.
Az életembe beépült a Riedl Ferenc Helytörténeti Gyûjteményben eltöltött 14 esztendõ. Hálás vagyok
mindenkinek, aki ezzel a feladattal megajándékozott. Budaörs városának, Budaörs német és nem
német lakosainak. Választott szülõföldem 2005-ben díszpolgársággal ajándékozott meg múzeumi,
helytörténeti munkámért. Ez arra kötelez, hogy a Riedl Ferenc Helytörténeti Gyûjteményért ezután is
mindent megtegyek, amit erõm enged!
Kovács József László
125
Háromnapos ünnep Bernecebarátiban
2007. augusztus 10–12-én Bernecebarátiban falunapokat tartottak. A három nap programjaiban az
elsõ nap a néprajzé volt, a másodikon az ének, zene, tánc, a harmadikon pedig a sport volt a fõszereplõ.
Az elsõ napon a közösségi házban Gyenes Zoltán polgármester megnyitója után a legelsõ elõadást
falunk híres szülötte, Tóth Imre tartotta Kik voltak a palócok? címmel. Imre bácsi a Palóc trilógia és az
Ipoly menti tájszótár megalkotója; mindkét alkotást figyelmébe ajánlom a palóc kultúra ápolóinak, bennük
az itteni nép sorsának, gondolkodásának legmélyebb titkai tárulnak elénk.
A következõ események Bernecebaráti két nagy kutatójának, Erdélyi Zoltánnak és Korcsmáros
Lászlónak voltak szentelve, megemlékezésekben és valóságosan is emléket állítva nekik. Mindketten
évekig kutatták, gyûjtötték falunk hagyományait, szokásait. Dr. Erdélyi Zoltánról dr. Kemecsi Lajos, a
szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos igazgatója tartott elõadást, fölvázolva a néprajzkutató
munkásságát. Igen gazdag és termékeny volt ez az életút, olyannyira, hogy csodálkoznunk kell,
miért nem eléggé ismert az 1999-ben elhunyt néprajzkutató. Erdélyi Zoltán számos fontos tanulmányt
publikált, több ezer fényképet, több száz gyûjtõfüzetet, iratdossziét hagyott az utókorra, sok más közt a
szentendrei skanzen egyik elindítója, megvalósulásának harcosa volt, kétkezi munkával is sokat segített
az elsõ épületek átmentésén. Élete utolsó éveit Bernecebarátiban töltötte, itt vásárolt egy szépen berendezett
kis parasztházat, melyet azóta özvegye és fia gondoznak.
Korcsmáros László amatõr néprajzkutató volt, aki sok éven át iskolaigazgatóként mûködött itt. Õ is
rengeteget fényképezett, magnófelvételeket készített – a bernecei Illésné Boros Mári nénitõl például
többszáz népdalt gyûjtött. Amatõrfilmes felvételekben, technikai dolgokban legfõbb segítsége volt a
Szobon élõ Micsei László festõmûvész – nagy örömünkre így õ tartott baráti hangú megemlékezést
Korcsmáros Laci bácsiról. Õk ketten az 1970-es években úgy gyûjtötték a népmûvészet kincseit, hogy a
költségeket saját zsebükbõl kellett elõteremteniük, sokszor még buszjegyre sem volt elegendõ pénzük.
Az akkori gyûjtés nehézségeihez vegyük figyelembe, hogy még nem volt sem rádiótelefon (vonalas is
alig), sem maroknyi mp3-felvevõ (helyette 5 kilós csöves magnót kellett cipelni, szalagtekercsekkel),
sem digitális fényképezõ (azaz fotófilmre kellett fényképezni, majd elõhívatni és papírképeket csináltatni,
és csak ekkor látszott, jó-e a fotó).
Ezután a több heti munkával elkészült kettõs emlékoszlopot avattuk föl a közösségi ház melletti
dombon az Erdélyi Zoltán-ház közelében, amely egy kaput formáz. „Két olyan embernek kellett emlékoszlopot
állítanunk, akik sokat tettek községünk múltjának megõrzéséért. Összekötötte õket
Bernecebaráti néphagyományainak és az itteni embereknek a szeretete, ezért a két oszlopot összekötöttem
én is egy olyan díszítménnyel, amin a Nap, a Hold és a Kereszt látható – akárcsak a régi szép
bernecei palóc házakon. A két oszlop mintázatát az Ipoly menti vidékre jellemzõen faragtam meg. Így
jött létre ez az emlékkapu, amelyen jelképesen beléphetünk községünk színes, gazdag múltjába, mert a
két néprajzkutató munkássága oszlopként magasodik elõttünk.” – mondta XY, az emlékoszlop alkotója.
Ezután a közösségi házban képzõmûvészeti kiállítás nyílt, amit a Budapest XV. kerületi Hubay Jenõ
Zenei és Képzõmûvészeti Iskola diákjainak, illetve helyi fiataljaink munkáiból állítottak össze. Amegnyitót
Kissné Preczek Margit tartotta, aki a kiállítás szervezõje és berendezõje is volt.
Kora délután az általános iskolában régi fotókból a község múltját idézõ kiállítást készítettünk,
amely sok emléket csalt elõ, a látogatók lelkesen meséltek egymásnak a képekrõl. Mellette egy teremben
néprajzi kiállítást nyílt: a tárgyak egy részét a váci Tragor Ignác Múzeum, valamint a szobi Börzsöny
Múzeum kölcsönözte, nagyobbik része a falu néhány lelkes hagyományõrzõjétõl származott.
Láthattunk itt régészeti leleteket, viseleteket, számos használati eszközt a kenyérdagasztástól a kenderfeldolgozásig,
régi szuszékot, tulipános ládát, és még számtalan érdekességet. Külön érdemes szólni a
néprajzi kiállítás új részérõl, amelyben Bernecebaráti mai élõ népmûvészetét mutattuk be, fa-, szaru-,
lopótökfaragásokat, botokat, népviseleti babákat, és egy –hagyományos módszerrel itt helyben készült
– ácsolt ládát állítottunk ki.
Apéntek délután estébe hajló szakaszán régészeti, helytörténeti, néprajzi elõadások hangzottak el. A
címek felsorolása már önmagában is felcsillant valamit a gazdag tartalomról.
Torma István: Bernecebaráti elmúlt 1000 évének történelmi áttekintése a régészeti anyagok alapján;
Batizi Zoltán: Bernecebaráti helynevek és személynevek történelmi folytonossága; dr. Hála József:
Néprajzifilmek a Börzsönybõl és környékérõl (Méhkeresés, A hangyatojás gyûjtése, Szikladal)
; Gyenes Tamás:Õsi bútorunk, a szuszék – Az ácsolt láda készítése, XXI. századi újjáéledése.
Aszombati nap a népzene, néptánc jegyében telt el, a helyszín az iskolaudvaron felállított nagy színpad
és annak tágabb környezete volt. 10 órától 16 óráig folyamatos mûsor zajlott a színpadon, miköz-
126
ben az udvar hátsó régióiban ízletes ételekkel készültek a fõzõverseny résztvevõi a nagy megmérettetésre,
és délután egy újabb, „kettõs” néprajzi elõadás hangzott el. G. Szabó Zoltán és dr. Hála József:
Apalóc duda és helye Európában
, valamint Az ipolysági „kanászhangverseny”.A színpadon a perõcsényi asszonyok nyitották a sort, az õ kedves helybeli népdalaikkal. A kéméndi
tánccsoport fellépése következett, nagyon friss, ízes táncokkal: csárdás, karikázó, botoló. A
bernecebaráti asszonykórus elõadása követte õket, mûsoruk a szép csendesen emlékezõ daloktól a friss
ritmusú lakodalmas nótákig terjedt. Ezután újra a kéméndiek vették át a színpadot, és ismét egy fergeteges
hangulatú tánccsokrot adtak elõ. Utánuk a Cimbali Band Balkán Projekt népzenei együttes muzsikált;
mûsoruk nevük ellenére nem csak balkáni muzsikát tartalmazott, hanem igen sok magyar népzenét
is, úgymint például Galga menti népdalokat, egy fiatal, szép hangú lány énekével ékesítve azokat.
Közben, kinek ideje engedte, megejthette az ebédet, és máris jöttek a kazáriak és a lekériek. Akazári
néptánccsoport ugyancsak friss dinamikus zenét, táncot hozott; hiába: a fiatal lányok és legények mozgása,
a libbenõ színes szoknyák, az énekek hangulata semmivel sem pótolható. Lekérrõl a hagyományõrzõ
csoport elõadásában az egykori katonabúcsúztatók hangulatát, szép dalait hozták el.
A Palacsintás király címû mesejáték került ezután a színpadra a bernecebaráti iskolások elõadásában,
meg is dobogtatta az anyukák és nagymamák szívét az õ gyerekeik, unokáik szereplése.
Pál István, azaz Pál Pista bácsi! Ki ne ismerné ezt a nevet a palóc vidéken, mint az utolsó, dudát és
furulyát gyerekkorától fújó juhászét, aki 88 éve dacára még táncot rop a dudaszó mellé? Nagy sikere
volt furulyázásának és nagyerejû, szívet vidámító énekeinek is! Pista bácsiról hadd meséljem el büszkén,
hogy nagymamája bernecei származású volt, Gyenes Apollóniának hívták.
Aszombat délutánt a százdi citerazenekar és a Danubius Dance Team is színesítette, majd az estén a
Kormorán Memory Band, és a Hip Hop Boys szórakoztatta a fiatalokat, bár az utóbbit egy kicsit már
elmosta az esõ.
Vasárnap sportesemények voltak községünkben, amelyek Szokoly Alajos nevéhez kapcsolódtak, aki
a korábban említettek mellett híres olimpikon is volt: az elsõ újkori, athéni olimpián a magyarok közül
elsõként szerzett dicsõséget: harmadik lett a 100 méteres síkfutásban. Kerékpáros emlékverseny és futóverseny,
majd koszorúzások következtek, amely alkalomból híres olimpikonjaink is meglátogatták
Bernecebarátit. A nap során többször kísérte az eseményeket a XV. kerületi iskola fúvószenekara.
Szívbõl reméljük, hogy ez a három nap hagyományt teremt, és jövõre újra együtt ünnepelhetünk!
Gyenes Tamás
127
Pál István tereskei juhász
A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület
honlapja
http://csm-honismeret.uw.hu
A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület tagjai a megye legkülönbözõbb településeirõl való, egy
részük nyugdíjas, más részük munkahelyi kötöttségei miatt nehezen utazhat. Új tájékoztatási-szervezési
lehetõségként felvetõdött az Egyesület honlapjának kialakítása. Az internetes elérhetõség az érdeklõdõ
fiatalok megnyerése szempontjából különösen fontosnak tûnt. Ha megismerik a honlapról tevékenységünket,
eredményeinket, az általunk kínált lehetõségeket, információkat, akkor is sokat elérünk. Így
született meg a CSMHE honlapjának gondolata. A megvalósulás két hónap múlva kezdõdött. Pál Richárd
fiatal szegedi programtervezõ-matematikus díjazás nélkül vállalta a honlap technikai szerkesztését,
édesanyja pedig a tartalmi szerkesztõi munkákat.
2006 õszén az egyesület elnöke, titkára és a szerkesztõk körlevélben értesítették a tagokat az új információs
lehetõségrõl, és egyúttal kérték, hogy a honismereti munkával kapcsolatos ismertetõ anyagokat,
érdekességeket, fotókat, programokat a honlapon közzétehetõ formában küldjék el a szerkesztõkhöz.
A decemberi évzáró közgyûlés jóváhagyta a honlap fõ szerkezeti vázát, az addig összegyûlt anyagok
válogatását, javaslatai azóta beépültek a honlap anyagába, elérhetõk a világhálón.
Az eltelt egy év alatt kialakult a honlap jól áttekinthetõ szerkezete. A nyitó oldalon nyolc fõ egység
fogja össze a tartalmat: Az Egyesület története, a Tagság, Tevékenységünk, Munkáinkból,
Honismeretigyûjtemények
, Kapcsolataink, Fotók, Kapcsolódó oldalak címszavak alatt található az Egyesületünktagjainak sokrétû munkáját tükrözõ anyag. Ugyanezen az oldalon közöljük híreinket, köztük felhívásainkat
a saját vagy a honismerethez kapcsolódó más rendezvényekre, tájékoztatást adunk a tervezett és a
közeljövõben megvalósuló rendezvényekrõl, programokról, egyesületi tagjaink konferenciákon, országos
akadémiákon, küldöttgyûléseken való részvételérõl, kitüntetéseirõl, szakmai sikereirõl, a honlapra
felkerült új anyagokról. Mindig jelezzük, ha a hírhez kapcsolódó bõvebb tájékoztatás, beszámoló, fotó
megtekinthetõ. Törekszünk arra, hogy a felhelyezett írások, információk minden szempontból igényesen
jussanak el az olvasókhoz.
Honlapunkon megjelenési lehetõséget adtunk az Elpusztult és Pusztuló Magyar Falvakért Egyesületnek,
amely emlékoszlopok felállításával kívánja megõrizni a régvolt településeket a maiak emlékezetében,
ezzel is gazdagítva a hazai településtörténetet, erõsítve a helyi kötõdéseket. Publikálási lehetõséget
nyújtunk az iskolákban mûködõ, helytörténetet és történelmet elmélyültebben tanulmányozó körök
kutató diákjainak, kiemelkedõ versenydolgozataikat, évfordulós megemlékezéseiket a megye iskolái
felhasználhatják saját ünnepségeiken is.
Mivel Egyesületünkben több kutató tudós, irodalmár, levéltáros, tanár, könyvtáros, néprajzkutató és
népmûvelõ van, kutatási eredményeiknek publicitásához honlapunk is hozzájárul Munkáinkról címû
fejezetével, ahol publikációs jegyzékeiket, könyvismertetõ cikkeiket, honismereti témájú írásaikat, kirándulásainkról,
rendezvényekrõl szóló beszámolóik megjelentetését biztosítjuk. Különösen hasznos a
helytörténeti kronológiák és bibliográfiák közzététele, eddig Csongrád megye, Szeged, Makó és a Délvidék
kronológiája olvasható nálunk, az idén Vácott megrendezett XII. Országos Kiadványszerkesztõi
Konferencián ezt a törekvésünket követendõ példaként említették. Az Egyesület tagjainak jobb megismerését
segíti elõ Portrék címû rovatunk, amelyben a honismereti mozgalomért sokat tett tagtársainkat
mutatjuk be.
Fontosnak tartjuk, hogy a kisebb megyei települések honismereti gyûjteményei nyilvánosságot kapjanak,
ezért kérjük, hogy ezen gyûjtemények létrehozói, gondozói küldjenek honlapunkra rövid fényképes
ismertetõket elérhetési lehetõségek megjelölésével, hogy honlapunk olvasói utazásaik során megtekinthessék
a lokális hagyományõrzés gazdag néprajzi értékeit. Elsõként Tápé és Pitvaros gyûjteményeit
ajánlhatjuk az érdeklõdõknek.
Érdemes megtekinteni a Fotók címszó alatt látható képek sorát, amelyeket az utóbbi három év során
különbözõ programokon készítettek Egyesületünk tagjai.
Honlapunk tájékoztat más civil szervezetekkel, egyesületekkel kialakított kapcsolatainkról is, így a
hódmezõvásárhelyi Szeremlei Társasággal, a Mezõhegyesi Város- és Környezetvédõ Egyesülettel és a
Marosvidék kulturális folyóiratot támogató Marosvidék Baráti Körrel közös rendezvényekrõl. Lehetsé-
128
ges ezek honlapjaira is átlépni a mi honlapunkról, éppúgy, mint betekinteni a Tápéi Monográfia, a Makói
Helytörténeti Oldalak, az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark és a hódmezõvásárhelyi Emlékpont
anyagaiba.
A honlapunk az elmúlt egy év során sokat fejlõdött, egyik célunkat, hogy az Egyesület életét szervezze,
tagjait összefogja, és azok jobban megismerjék egymást, minden bizonnyal elértük. Tapasztalatunk
az, hogy jól megszervezett, tartalmas programjainkba bekapcsolódva többen lépnek be Egyesületünkbe.
A Délvidékre szervezett tanulmányutunk végén hét új taggal bõvült Egyesületünk. Valószínûleg
a fiatal korosztály is meg-megnézi anyagainkat, néhány rendezvényünkön, kiállításokon, a Levéltári
Napok elõadásain, a honismereti gyûjtemények meglátogatásán nagyobb számban is megjelennek.
Honlapunk íróinak száma is bõvült. Természetesen tudjuk, hogy az élõ, személyes kapcsolatokat nem
helyettesíti az internetes forma, a tájékoztatást és a szervezést viszont jelentõsen megkönnyíti. Reméljük
írásunk megyénk határain túl is ismertté teszi honlapunk elérhetõségét, és kapcsolatainkat bõvíthetjük
más honismereti egyesületek, társaságok weblapjaival tapasztalatcsere céljából. Kérjük, ismerjenek
meg bennünket, tekintsék meg honlapunkat, írják meg véleményüket, honlapjuk címét, és jelezzék igényüket
a kapcsolat felvételére a címen.
Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna
In memoriam
Vargyas Lajos
Vargyas Lajost tanítványai és fiatalabb munkatársai egyaránt Tanár úrnak titulálták. Igen, Tanár úr
volt, pedig sokoldalú és sok újat felmutató tudományos életútja során csak egyszer és rövid idõre jutott
formálisan katedrához, vagy inkább csak annak közelébe: 1952 és 1954 között hirdethetett az akkor éppen
nevét változtatott, Pázmány Péter – Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajz Tanszékén szabadon
választható kollégiumokat, illetve szemináriumokat. „A magyar népzene történeti áttekintése”,
„Népzenei stílusgyakorlatok”, „Gyakorlati népzene-ismeret”, ”Népi tánczene”, „A magyar vers ritmusa”,
„Angol szakszöveg-olvasás” címén tartott órák alig két esztendõ alatt életre szóló irányt és módszert
mutattak nemcsak a néprajz-muzeológiai szak hallgatóinak, hanem annak a nemzedéknek, mely a
háború utáni magyar néptánc- és népzenekutatást felvállalta. Voltak ezek közt már végzett néprajz-hallgatók,
zeneakadémisták és e kutató csapathoz késõbb csatlakozott fiatalabbak. Vargyas Lajos akkor
dolgozott Kodály Zoltán A magyar népzene címû tanulmányának új, önálló kiadásán, és ehhez õ szerkesztette
és válogatta a mintegy 500 dallampéldát, a dallam- és szövegmutatókat. Akéziratos és kefelenyomatos
dallampéldákat adta kézbe, azokról énekeltük el a tárgyalt népdalt, elemeztük hangkészletét,
ritmikáját, zenei sajátságait, párhuzamait, és kerestük meg típusát. A szorosan vett népzenei-zenetörténeti
elemzéseit szerteágazó népismereti, mûvelõdéstörténeti magyarázatok kísérték, melyeket át és átszõtt
személyes élményeivel, fõként áji tapasztalataival, Kodály Zoltán, a mester véleményével, amit Õ
közvetített nekünk. Így ismertük meg széleslátókörû, összefüggéseket és lényeges jellemzõket keresõ,
kutató eszményét, mellyel átlépte a szakma korlátait és a magyar néphagyomány mélyebb, hangsúlyosan
zenei megközelítésû megismerésére kaptunk élményszerû indítást. Az egész Valóság megismerését
igénylõ szemlélet nagy hatással volt ránk.
Két év után bezárult elõtte az egyetem kapuja. Talán éppen azért, mert látható, sejthetõ volt hatása a
hallgatókra. A Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályát vezette ezután, ahol akkor Lajtha László,
Rajeczky Benjamin és Avasi Béla is dolgozott. (1952-tõl már félállásban látta el ezt a feladatot.) Volt
hallgatóival és azok baráti körével ezután már csak itt találkozhatott vagy népmûvészeti rendezvényeken,
esetleg kinn, a „terepen”.
Ennek, az akkoriban többnyire a néptánc-kutatásban elkötelezett csapatnak, e népi-nemzeti elkötelezettségû
társaságnak ekkor már nemcsak tudós tanácsadója, hanem szellemi vezére is. Példáján láttuk,
hogy a maga szakmájában tekintélyt szerzett embernek a közéletben, a nemzet kulturális és politikai
életében is szerepet kell vállalnia – ahogy lehet. A Tudás nem elefántcsonttoronyba zárt kincs, azt a
nemzet javára kamatozó tõkévé, mozdító erõvé kell tenni. A tudomány nemcsak az igazság keresése,
hanem a nemzet szolgálatának eszköze. Ez különösen ma népszerûtlen és idõszerûtlennek kikiáltott
eszmény. Avállalást tanultuk tõle. Mi mindnyájan kimondottan vagy kimondatlanul is hasonló szerepre
készültünk. Amagyar népi kultúra szépségétõl megszállottan akartunk a népismeret, a néprajz szakem-
129
berei, tudósai lenni, de a népmûvészeti mozgalmakban is tevékenykedtünk. Elõttünk egy olyan új Magyarország
eszménye lebegett, melyben végre megszüntetjük a nemzetünk sorsát végigkísérõ megosztottságot,
ellentétet úr és paraszt, nemes és jobbágy, értelmiségi és iskolázatlan tömeg, hatalmon lévõk
és a hatalomból kiszorítottak között. Tudtuk, hogy ez a megosztottság nemcsak társadalmi-politikai,
hanem mûveltségbéli és érzelmi is, és ha nem tudjuk ezt felszámolni a XIX. század nagy nemzedékének
álmai szerint, vagyis ha nem tudjuk népünk sajátos mûveltségét az uralkodó osztályok európai mûveltségével
ötvözni, egyesíteni, akkor a végsõ pusztulásra készülhetünk. Kodály Zoltánra figyeltünk és a
népi írók munkáit olvastuk lelkesen akkor is, amikor azokat már számûzték, és nagy örömmel fedeztük
fel Tanárunkban e gondolatkör különösen képzett képviselõjét, éppen a mi óhajtott pályánkon. Más
kérdés, hogy abban az idõben igazán nem volt a közéleti szerepvállalásnak tere vagy értelme, de példaerejû
volt csendes, látszólag összeütközést kerülõ, szerény magatartása mögött felfedezhetõ keménysége
és bátorsága.
A„vargyasi” embereszmény még így sem teljes. Annak része volt az a vágy is, az a törekvés, hogy e
rövid és ugyancsak meghatározott történelmi körülmények közé helyezett egyedi lét minden lehetõ magasságát
és mélységét is meg kell járnia, meg kell tapasztalnia az embernek. Mindazt, amit egy meghatározott
nemzet fiaként, egy adott korban, keserûségben és örömben, gyászban és reményben megélt az
ember, azt méltósággal kifejezni és továbbadni is kívánja, a mûvészet alkotó és megjelenítõ erejével. A
teljes ember valamilyen mértékben mindig független, és utánozhatatlan módon újrafogalmazza, továbbadja
a lét élményeit, ennek az egyedi és megismételhetetlen kalandnak az értelmét és célját keresve.
Ateljes ember tehát mûvész is, akkor is az, ha a körülmények megfosztják az alkotás vagy az interpretáció
nyilvánosságra hozatalának lehetõségétõl. Önéletrajzában említi, hogy ifjúkorában három neves
énekkarnak is tagja volt, de hangszeres elõadómûvésznek is készült. Bizonyára nem Vargyas Lajos az
egyetlen, akinek alkotó-teremtõ és elõadómûvészi tehetsége és késztetése áthághatatlan fizikai és politikai
korlátokba ütközött. A lényeges, ráción és anyagon túli mélyebb megértése azonban láthatatlan és
letörölhetetlen, de mégis sokak számára felismerhetõ vonásává lesz a kiválasztottaknak. Vargyas Lajos
mûvész is volt, lényeget látó és láttató.
Különösen fontos volt számunkra, hogy egységet tudott teremteni a baloldali népi írók társadalomkritikája
és a magyar népmûvészet csodálata között. Ez ugyanis akkor éppen nem látszott könnyû feladatnak.
Erdei Ferenc a magyar népi kultúrában, a népmûvészetben a megalázott és elmaradottságra
kárhoztatott paraszti lét bizonyítékát látta csak, a minél hamarabb túlhaladandót és elvetendõt. Fordítva
pedig, egyes népmûvészet-rajongók a paraszti mûveltség és lét konzerválásán munkálkodtak és óvták a
társadalmat a radikális megújulástól. Vargyas Lajos Hagyomány és kultúra címû tanulmányában állítja
legérthetõbben helyre a szélsõségek természetes egységét, a „magas” és népi kultúra elválaszthatatlan
összetartozását. Atanulmánykötet címe: Keleti hagyomány, nyugati kultúra nemcsak könyvcím, hanem
tudósi és tanítói munkásságának összefoglalása és jelszava is
. Már ifjúkorában is több volt ez ténymegállapításnál,cselekvési programot is jelentett. 1937-ben Illyés Gyula A puszták népe címû mûvének
méltatását így fejezte be: „A könyv végén nincs megoldás a kérdésekre. Azzal az érzéssel akar elbocsátani,
hogy itt égetõen sürgõs a cselekvés. Vajon lesz e tömeg, amely kiharcolja a megoldást?” Erre késõbb
így emlékezett: „Ez a 23 éves fejjel írt fogalmazás elárulja, hogy már akkor vonzott a politikai cselekvés,
a társadalmi változásokat követelõk tábora, és hamarosan meg is találtam helyemet ebben a táborban.”
A változást, a mûveltség egységesítését akarta szolgálni, elõkészíteni. „Akkor még reményünk
volt rá, hogy szerves fejlõdéssel átmenthetjük a népi kultúra sok értékét a magasabb mûveltségbe,
sõt a népi hagyományok emberségét a társadalomba. Hiszen akkor jutott el a népzenei mozgalom és
az új magyar zene olyan széles társadalmi elfogadtatásra, hogy még a hivatalos körök is fokozatosan
engedni voltak kénytelenek ellenállásukból…” – írta már a háború alatt. (…)
Elkéstünk. Avárt és szükséges reformot, forradalmat idegen hatalom kezébõl kaptuk, szenvedtük el,
természetesen úgy, hogy az még végzetesebben és véresebben más megosztottságot és ellentétet ültetett
a megtépett magyarságba. Vargyas Lajos számára így a cselekvésnek csak egy útja maradt, a helyes
szemlélet és akarat alapjául szolgáló igazság keresése, a népismeret tudományának mûvelése. Ismertté
és megbecsültté nevét ez tette, nemcsak itthon, hanem a folklorisztikában világszerte. (…)
Vargyas Lajos 1961-ben lett az MTA Népzenekutató Csoportjának fõmunkatársa, majd 1970-tõl
igazgatója, így formálisan is tisztelt mestere, Kodály Zoltán utódja a magyar népzene- és néptánc-kutatásban.
Lényegében õ építette bele szervezetileg is a néptánc-kutatást Kodály intézetébe, ezzel is hozzájárult
ahhoz, hogy a folklorisztikának ez az ága is, a népzenekutatáshoz hasonlóan, világhírûvé vált. Figyelemmel
kísérte a néprajz más területen elért eredményeit is, éles szemmel figyelt fel minden újat hozó
írásra és önzetlenül bátorította, segítette a fiatalok munkáját.
130
Kodály Zoltánhoz hasonlóan, akit a magyar géniusz egyik legnagyobb megtestesítõjének nevezett,
õt is a nép mûvészete és sorsa, a magyarság iránti olthatatlan és viszonzatlan szerelme öltöztette a hûség
nehéz ruhájába. Bár 1975-ben megkapta a Magyar Néprajzi Társaság legmagasabb kitüntetését, a
Györffy István Emlékérmet, majd 1980-ban az Erkel- és 1991-ben a Széchenyi Díjat, valamint a Magyar
Örökség díjjal, a Príma Primisima címmel. De nem kapott katedrát, ünnepi köszöntõ-kötetet –
Festschriftet –, és akadémiai tagságot. Némi keserûséggel írta róla költõ barátja, Csanádi Imre:
„Hogy ön nem professzor?
Üsse kõ… Hogy akadémikus se?
Múlhat-e bármi ezen?!
Példa van rá: az a becs, mit
vers nyújt, túlél okmányt, plecsnit…
Ezennel kinevezem!” (1974)
Ami Vargyas Lajosban por és hamu volt, az most a szelek szárnyán szétrepül e hazában. Úgy
mondják, tovább él és köztünk marad mindaz, amit megalkotott: a roppant gazdag életmû, könyvek, tanulmányok,
fontos felfedezések, meglátások a néprajz, a zenetudomány, a mûvelõdéstörténet, az irodalom
és még több más diszciplína találkozó területén alkotott munkák, mintegy félezer tétel. Ez maradt
itt ránk, papíron, könyvben, lemezeken. Ennyi lenne az egész?
Nem! Van egy megtapinthatatlan, egyben láthatatlan és nehezen megnevezhetõ, fontos, talán mindennél
fontosabb rész, – nekünk legalábbis ... Az, ami példájából, útmutatásaiból, tanácsaiból, biztatásaiból,
vallomásaiból és üzeneteibõl bennünk, sokakban hatott, alkotásra késztetett, megsegített, ami
nélkül nem, vagy másféle lenne a mai népzene, néprajz, az elõbb felsorolt tudományok összessége, más
lenne Martin György, Pesovár Ernõ vagy Domokos Mária és Paksa Katalin – hogy csak néhányat említsek
név szerint közülünk, mert még sorolhatnám tovább – életmûve, tudományos munkássága. Más
lenne a magyar tudomány és a magyar társadalom is. Nem csak a mai, a mostani, hanem a reménybeli,
az eljövendõ, a megálmodott. Amit õ álmodott meg, amit mi álmodtunk meg – vele ... Ez a tanulmányokba,
könyvekbe, lemezekre nem került valami, ami az õ életébõl reánk és erre a hazára szállt; tevékenysége,
tartása és hite eredményeképpen.
Embersége, tudóssága, tanító-volta és bátor magyarsága, szerénysége lényeglátó egyénisége az,
aminek egysége oly vonzó és meghatározó volt mindannyiunk számára. Ez pedig azért volt lehetséges,
mert Vargyas Lajos létét, életét feladatnak, kihívásnak tekintette. Kimondatlanul és bevallatlanul, küldetésnek,
feladatok és munkák elvégzésére. A tökéletlenné lett, hiányos és elrontott Világ megjavítására,
tovább-teremtésére, alakítására! Mert nem vak véletlen születtünk, hanem valamiért, valami küldetés
beteljesítésére. Ez a feladat mindenki számára felismerhetõvé lesz, elõbb vagy utóbb, és meg is fogalmazható.
Széchenyi István veretes szavaival: „A magyar népnek – mint én fogom fel, s ha nem táplálna
gyermek koromtól fogva ezen remény, s ezen remény nem emelkedett volna férfiúi koromban éltem
legmeghatározóbb pontján szent hitté, a nyilvános élet mezejére fel soha nem lépek. Az emberségnek
egy nemzetet megtartani, sajátságait mint ereklyét megõrizni s szeplõtelen minémûségében kifejteni,
nemesíteni erõit, erényeit, s így egészen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve, végczéljához, az
emberiség feldicsõítéséhez vezetni, kérdem, lehet-e ennél minden kesertül tisztább érzés; s ha csak mint
hangya ily megdicsõítéshez egy paránnyal is járulhatni, van-e ennél emberek közt, kiktõl lelki örömök
el nem zárvák, édesb osztályrész?” (Kelet népe).
Ennek a népnek „sajátságait mint ereklyét megõrizni s szeplõtlen minémûségében kifejteni” – ez
volt Vargyas Lajos feladata, célja, küldetése, tudományos munkájának lényege. Hogy egy elvakult, romantikus,
a magyarságot istenítõ elfogultsággal sem Széchenyit sem Vargyas Lajost megvádolni nem
lehet, álljon még itt egy részlet e vallomásból: „ a magyar nép bizonyosan annyi jót és nemest rejt magában,
mint az emberi nemnek akármely lelkes és erõs családja, csakhogy mint azoknál úgy ennél is,
külön sajátsági árnyéklatokban ...” Ez volt az õ vállalt feladata, küldetése, ez vezette tudósi, közírói, politikai
megnyilatkozásait, eszméit, melyeket bátran és megalkuvás nélkül szolgált és vállalt. És ezt
akarta és tudta továbbadni, azoknak, akiket tanított, és akiket meg is szeretett. Vargyas Lajos hitt életének
céljában, értelmében, mert hitt abban is, hogy a magyarságnak is van feladata, küldetése és célja.
Aszétszórt por és hamu most szétszáll e hazában, s a porszemeket a déli szél felkergeti Északra, Áj
felé és Keletre a Gyímesekbe ... De én hiszem és vallom, hogy nemcsak pora marad itt és szellemi hagyatéka
él bennünk tovább, hanem a lényegébõl is feljut valami oda, Annak országába, Aki a célt és olthatatlan
vágyát is Benne megteremtette.
Andrásfalvy Bertalan
131
Gazda László
Gazda László tanár úr pontos, lelkiismeretes emberként távozott ebbõl az árnyékvilágból, amelyben
halkan és szerényen, különösebb feltûnés nélkül, de mindig hasznosan élte munkás életét. Jó ideje tudtuk,
hogy egyre súlyosbodó betegséggel küszködik, mégis példamutató az az emelkedettség, ahogy fanyar,
kicsit félszeg humorát megõrizve, szorgos munkájának termését szemenként betakarította, csûrbe
hordta, s végül, fogyatkozó erejével még a zsák száját is bekötötte. Aprólékos gondossággal összegyûjtött,
hatalmas merítésû munkájának kéziratát – szinte utolsó mozdulatával – átadta kiadójának, s immár
önmaga árnyékává lett, beteg testét itt hagyva, 2007. szeptember 10-én elköltözött az örökkévalóságba.
Mikor elért hozzám halálhíre, elsõ gondolatom az volt: igen, így, ezzel a méltósággal kellene kivonulni
az életbõl!
Ha valakire, hát õrá illik az önkéntes, vagy talán méginkább a szolgáló néprajzgyûjtõ kifejezés.
Amíg egészsége engedte, részt is vett szinte minden gyûjtõtalálkozón, és csángó sorskérdésekkel foglalkozó
elõadásai mindig érdeklõdésre számíthattak.
Gazda László annak a Sepsiszentgyörgyön gyökerezõ, kiváló embereket kibocsátó családnak volt
legidõsebb fia, amely a Kovásznán élõ mûvészettörténészt, mûvelõdésszervezõt, Erdélyben, a Kárpát-
medencében, sõt immár a világban szétszóródott magyarság sorskérdéseinek számontartására és
bemutatására vállalkozó Gazda Józsefet és számos kiváló gyermekét; valamint az utóbbi évtizedben
Kolozsváron dolgozó kiváló tudós néprajzkutató, egyetemi oktató, Gazda Klárát adta az erdélyi és az
egyetemes magyar tudományosságnak. Gazda László, két testvéréhez képest talán kevesebb ismertséggel,
de hasonló elkötelezettséggel valósította meg azt a mind ritkább tanári típust, aki teljesítményével
méltán megérdemli a „tudós tanár” és a „szolgáló értelmiség” titulust. A sepsiszentgyörgyi Székely
Mikó Kollégium és a Kolozsvári Bolyai Egyetem kiváló tanáraitól kapta azt a szellemi és lelki muníciót,
amivel gondosan sáfárkodva, élete végén tiszta lelkiismerettel írhatta le önéletrajzi vázlatában:
„
Minden írásommal, egész életemmel a magyarságtudatot akartam szolgálni, hogy erõsítsem népünkönbecsülését, történelmi tudatát és saját erejében való hitét.”
Geológusi pályára készült, de korán megromló egészsége miatt végülis a tanári pályára került:
Baróton, majd Sepsiszentgyörgyön tanított. Emlékét idézve szólhatnánk a színjátszás terén aratott sikereirõl,
a sakkozásban elért bajnoki címeirõl, üzemtörténeti monográfiájáról és tankönyveirõl.
KónyaÁdámmal, Sepsiszentgyörgy szellemi mindenesével közösen megírta az újonnan alakult Kovászna megye
földrajz tankönyvét, amit aztán évtizednél hosszabb ideig újra és újra kiadtak és használtak. Monográfiában
dolgozta fel a Sepsiszentgyörgyi „Olt” Textilgyár történetét. Megszervezte a Román Földrajzi
Társaság Sepsi-rajoni, majd a Kovászna megyei fiókját, s annak elõbb titkára, majd elnöke volt.
1990 után a székely múlttal, õstörténettel foglalkozó tanulmányokat közölt a kovásznai Kõrösi Csoma
Sándor Egyesület Évkönyveiben.
Alegmaradandóbbat azonban a moldvai csángómagyarok sorsának és helytörténetének feltárásában
alkotta. Ha egyszer valaki majd számba veszi Háromszék, vagy akár csak Sepsiszentgyörgy XX. századi
szellemi teljesítményének magaslatait, annak választ kell keresnie arra a kérdésre is, vajon milyen
mennyei igazságszolgáltatás terelte a három Gazda-testvér érdeklõdését a nyomorúságukban is páratlan
nemzeti kulturális értékeket õrzõ moldvai csángómagyarok sorsa és mûveltsége felé? Mert ez a szereposztás
nem lehetett a vak véletlen mûve!
Gazda László érdeklõdését nem az elmúlt másfél évtized hirtelen támadt divatjelensége fordította a
moldvai csángók felé. Alegnehezebb idõkben, példátlan bátorsággal és furfangos székely észjárással, a
hatóságok szeme láttára, pionír-akcióknak álcázott felderítõ utakon járta diákjaival a moldvai magyar
településeket. Értékes írásbeli adatokat, szóbeli emlékeket gyûjtöttek a Kárpátok keleti oldalán élõ archaikus
mûveltségû népcsoportunkról. Õ maga így ír errõl: „Az 1970-es években újabb életcélt tûztem
magam elé. Felhasználtam a pionírexpedíciók adta lehetõségeket, és Moldvába a csángóföldre egymás
után négy évben szerveztem gyûjtõ-feltáró utakat, néprajzi kiképzésben részesítve a tanulókat, és
megtûzdelve a csapatot néprajzkutatókkal. Ezek az alkalmak egyedülálló lehetõségeket kínáltak a reális
kép felmérésére akkor, amikor már megkezdõdött a Moldvába utazások zárlata, s mindenkit kitoloncoltak
arról a vidékrõl, aki odamerészkedett. Minket meg tehetetlenül szemléltek az Országos Pionírtanács
pecsétjével ellátott úti okmányaink birtokában. Így olyan forrásokhoz juthattunk hozzá, amire a hivatásos
kutatók nem is számíthattak. Több mint 30 falut jártunk be, tábortüzeket szervezve, kapcsolatokat
teremtve csángó fiatalokkal, családokkal. Nagy gonddal dolgoztuk fel a gyûjteményeket, gyönyörû albumokat
állítottunk össze… Végül a szekuritáté vetett véget ennek az akciónak, csángó anyagaim egy
része elpusztult.”
132
Az 1990-es évektõl aztán folytatta csángó kutatásait. Az 1990 márciusában, a Sepsiszentgyörgyön
induló „Csángó Újság”-ban, majd a Csíkszeredán „Moldvai Magyarság” címmel megjelenõ, kétnyelvû
havi-lapban közölni kezdte az egykori Etelköz magyar lakosságú településeire vonatkozó, mûfajilag a
lexikonok szócikkeihez igazodó írásait, rendkívül értékes helytörténeti anyagot tudott felmutatni. A
csángók folyóiratában tervszerû következetességgel közölt helytörténeti fejezetekben benne van mindaz,
amit ezeknek a csángó falvaknak a településtörténetérõl, népéletérõl egy Erdélyben élõ, nyugdíjas
középiskolai tanár – akinek romló egészségével is küszködnie kell – összegyûjthetett. Hogy milyen hatalmas
adattár kerekedett belõle, azt már a Bibliotheca Moldoviensis címû, a Hargita Kiadó által indított
sorozat „Gazda László Codex” vaskos kötetében megismerhettük. Harmincöt, mai és egykori, magyaroktól,
vagy magyarok által is lakott, a valamikori Etelközben lévõ település szerepel ebben a
Codexben, ami önmagában is hatalmas szellemi teljesítmény.
Gazda László anyagának fontos részét jelenti a szájhagyomány, a felkeresett települések jó – vagy
kevésbé jó – emlékezetû népével való beszélgetések során szerzett információk. És ez így is van rendjén!
Egy olyan népcsoportnál, mint a moldvai csángók, amelynek magyarul még értõ és beszélõ része
most, a harmadik évezred elején is a szájhagyományozódás állapotában él, s anyanyelvû iskolák hiányában
saját nyelvén sem írni, sem olvasni nem tud, annak történelmi forrásai között legalább olyan
fontosnak kell tekintenünk az apáról fiúra, szájról-szájra szálló szellemi örökséget, mint – mondjuk – a
XII. szd. táján, amikor a „névtelen jegyzõ” hasonló anyagból építette fel a magyarokról szóló krónikáját.
Gazda László „Codex”-ének mûfaját, tartalmának esetlegességét talán a XIX. század nagy
országleírásaihoz – Fényes Elek, Pesty Frigyes – lehetne hasonlítani, amelyek igazi értékét megszületésük
ténye jelentette, s anyagának értéke a múló idõvel éppen úgy növekszik majd, mind amazoké.
Fogyó életének utolsó esztendejében olyan kéziratot hagyott a budapesti Nap Kiadónál az utókorra,
ami 330 moldvai település helyismereti anyagát tartalmazza. Elõzetes címe „
A moldvai csángómagyarvonatkozású települések történeti tára
”, s ha mint a Codex, ez is két nyelven jelenik majd meg, akkorhatalmas szolgálatot tehet az anyanyelvû iskolák hiányában írni és olvasni csak románul tudó csángók
történeti tudatának, önismeretének erõsítésében.
Halász Péter
Stoller István
Tevékeny gyûjtõtársunkra emlékezve írom e sorokat – búcsúzóul.
Elsõ ízben 1998 júliusában találkoztam Stoller Lászlóval. Berettyóújfalun volt az önkéntes néprajzgyûjtõk
XVI. találkozója, amin mintegy félszázan vettünk részt, köztük a Kunszigetrõl érkezett Stoller
László is. Abudapesti átszálláskor helyjegyünk ugyanabba a kocsiba szólt és „Stoller Pisti”-ként mutatkozott
be. Kiderült, hogy ezen a gyûjtõtalálkozón mi ketten képviseljük majd a nyugati végeket.
Talpraesett, bátor, határozott egyéniségnek ismertem meg, aki tele volt tervekkel, ötletekkel, amikrõl
nagy-nagy lelkesedéssel beszélt. Elsõ pályamunkáját is megmutatta, amivel bekerült a néprajzi
gyûjtõmozgalomba. Berettyóújfaluban is rendkívül tevékenyen vett részt a találkozó munkájában.
Akunszigeti zöldségtermelés története
címmel tartott beszámolót. Bemutatkozott és elmondta a pályázatútján való idekerülését, dolgozata szép és tartalmas volt, ízes tájszólással, humoros jókedvvel mutatta
be a zöldségtermelés munkafolyamatokat.
Elsõ pályamunkája óta rendszeresen írt, s küldte dolgozatait a Gyõr-Moson-Sopron megyei néprajzi
és honismereti pályázatokra, szép eredményekkel. Tagja lett a Magyar Néprajzi Társaságnak, rendszeresen
részt vett a megyei honismereti összejöveteleken és a kétévenkénti gyûjtõtalálkozókon. Ilyenkor
mindig lelkesen beszélt a kunszigeti eseményekrõl, boldogan ajándékozta „kincseit” – faluképek, stencilezett
falutörténet, hangkazetták – barátainak, gyûjtõtársainak.
2006. szeptember 13-án, Gyõrben, a Megyei Könyvtárban, a
Ki kicsoda Gyõr-Moson-Sopron megyehelytörténeti kutatásaiban?
címû könyv bemutatóján találkoztam vele utoljára. Megdöbbenve láttamegészsége gyengülését. Botra támaszkodva, de változatlan jókedvvel igyekezett ecsetelni a vele történteket,
komoly mûtéteit. 2007. január 31-én azután megdöbbenve olvastam az újság gyászhírei között,
hogy Stoller István, életének 78. esztendejében elhunyt. Február 2-án búcsúztatták a kunszigeti temetõben.
Halála nagy veszteség nemcsak családjának és szeretett falujának, hanem az egész néprajzi gyûjtõtábornak.
Meghalt, de emléke halhatatlan. Munkáiban tovább él bennünk és a honismereti szakirodalomban.
Korcz Antalné
133
134
PÁLYÁZAT
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága
a közmûvelõdési intézményekkel együtt
HELYTÖRTÉNETI PÁLYÁZATOT
hirdet kutatással, gyûjtéssel nem hivatásszerûen foglalkozók számára.
Pályázni lehet olyan szabadon választott helytörténeti téma feldolgozásával, a mely megyénkhez,
vagy annak kisebb régiójához,valamely településéhez kapcsolódik. Alapkövetelmény, hogy a pályázó
eredeti kutatómunkát végezzen, közgyûjteményben levõ vagy oda be nem gyûjtött eredeti történeti forrásokat:
muzeális értékû tárgyakat, levéltári és egyéb dokumentumokat, fényképeket és egyéb ábrázolásokat,
visszaemlékezéseket stb. használjon, vagy saját tapasztalatait jegyezze le, s jegyzeteiben azok
pontos lelõhelyét tüntetesse fel. Csak nyomtatásban meg nem jelent, kiadás alatt nem álló munkát fogadunk
el! Helytörténeti témájú OKTV dolgozat beküldhetõ.
Feldolgozásra kiemelten javasolt témák: Elszármazottak. A településen születettek, hosszabb-rövidebb
ideig ott élt személyek dokumentált életútja. Kitelepítettek. Az 1950-es évek elején lakóhelyemre
kitelepítettek emlékezete idõsek visszaemlékezései alapján, fényképekkel, dokumentumokkal. Családom
története. Anyakönyvi kutatás, fényképes dokumentáció, idõs családtagok visszaemlékezései.
Vásárlási szokásaink, lehetõségeink az elmúlt fél évszázadban. Változások nyomon követése visszaemlékezések,
háztartásban fellehetõ dokumentumok alapján (helyszínének, mennyiségek változása, a vásárló
indíttatásai stb.)
A pályázatot ifjúsági (20 év alatti) és felnõtt korú kutatók számára hirdetjük meg, rajtuk kívül pályázhatnak
csoportok: ifjúsági és felnõtt honismereti szakkörök, egyéb közösségek is.
A legsikeresebb pályamunkák pénz- és könyvjutalomba részesülnek!
A pályamunkákat két megegyezõ példányban a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága
címére kérjük beküldeni (Szolnok, Pf. 128. 5001). Kérjük, a borítékon tüntessék fel: TÖRTÉ-
NELEM. Lezárt borítékban helyezzék el a pályázó adatait: 1. a pályázó(k) neve(i), a pályázó csoport
megnevezése; 2. életkor, foglalkozás; 3. munkahely, iskola; 4. a pályamunka címe. A pályázat jeligés,
ezért a jeligét és a kategóriát a borítékon kérjük jelezni!
A pályázat beküldési határideje: 2008. február 20.
A pályázni kívánóknak igény szerint felvilágosítást (kérdõíveket, gyûjtési szempontokat stb.) a
Damjanich János Múzeum, valamint a területileg illetékes tájmúzeumok munkatársai nyújtanak (személyesen,
levélben vagy a muzeum@djm.hu címen).
F
Felhívás a 2008. évi Jászságért Díjra
„A Jászságért” Alapítvány kuratóriuma ezúton közzéteszi az általa alapított
Jászságért Díj tizenhetedik alkalommal történõ kiírását.
E díjat az a személy nyerheti el életmûve elismeréseként,
aki a Jászság kulturális és oktatási életében kiemelkedõ alkotómunkát végzett.
A díj adómentes összege: 1 000 000 forint.
A díjazandó személyére részletes indoklással javaslatot kér és vár a kuratórium
magánszemélyektõl és jogi személyektõl egyaránt.
A javaslatok benyújtásának határideje: 2008. február 29.
A javaslatokat az alábbi címre kérjük eljuttatni:
„A Jászságért” Alapítvány kuratóriuma 1537 Budapest 114 Rb. 367.
alapitvany@jaszokegyesulete.hu
135
Testis Temporis – Az idõ tanúja
Körmendi kiadványok a Batthyányiakról
Az elsõ felelõs magyar miniszterelnök születésének
bicentenáriuma nemcsak gróf Batthyány Lajos személyére,
de az egész, Árpád-korban gyökerezõ családra
ráirányította a nemzet érdeklõdését. Nem véletlen tehát,
hogy a Batthyány birtokok nagy részének helyet adó
történelmi Vas vármegyében is nagy figyelmet fordítottak
a megemlékezésekre, kiadványokkal tisztelegtek a
magyar történelemben oly jelentõs szerepet vállaló
Batthyányak emléke elõtt.
A Batthyányak nemzetsége Vas vármegyében címû
füzet1 tizenöt nemzedék jeles személyiségeivel foglalkozik
és megállapítja, hogy „az igen terebélyes, ágas-bogas
családfával büszkélkedõ Batthyányak közül csupán
30-35 jeles személyiség került ez ideig az érdeklõdés
homlokterébe.” Hogy ez sok-e vagy kevés, azt más történelmi
családokkal való összevetéssel lehetne eldönteni,
de kétségtelen, hogy a Batthyányakról már 1651-ben,
Zrínyi Szigeti veszedelmében is „országot támasztó”
szerepben szólt az ének:
Látom Bottyánit is, vállával országot
Támasztja, s romlásra nem engedi aztot,
És noha õ nem vár senkitõl jutalmot,
Maga virtusábul nem vesz elegendõ jot.
A kiadvány ír a Batthyányak nemzetségének középkori
gyökereirõl. Kõvágóörs az elsõ település, amihez
kötõdtek, nevüket pedig a XIV. sz. végén adományként
szerzett Battyán településrõl kapták. Mátyás király idejében
emelkedett fel a család, 1481-ben kapta címerét,
amely elemeiben a mai napig változatlan. „Kék pajczsban
lenn természetes színû sziklaüregébõl sörényes
oroszlán fél testévelkiemelkedik, szájában egyenes kardot
tartva. A szikla tetején pedig fészkébõl kiemelkedõ,
szétterjesztett szárnyú gödény (pelikán) látható, amint
vérével táplálja három fiát. Siasakdísz: növekvõ sárkány
jobbjában kettõs arany keresztet tart.” Acsalád 1628-ban
kapott magyar bárói címet, majd 1630-ben grófi méltóságot.
Gróf Batthyány I. Ádám adott 1650-ben Körmend
városának különleges jogokat nyújtó hajdúprivilégiumot.
Az õt követõ nemzedékkel válik hercegi és grófi
ágra a Batthyány nemzetség. Amint dr. Nagy Zoltán a
bevezetõben megállapítja, „a Batthyányak minden nemzedékében
akadt egy-egy olyan kimagasló személyiség,
aki az osztályrészéül jutó nagy vagyonnal és hatalommal
jól sáfárkodva, nem csak saját és családja érdekeit szolgálta,
hanem a nemzet ügyéért is komoly áldozatokat hozott.”
A kiadvány a jeles nemzetség két grófi és a hercegi
ágának 37 kiváló személyiségét veszi számba és közöl
róluk lexikon szócikk-szerû információkat. Van köztük
várkapitány, fõispán, dalmát-horvát-szlavón bán, tábornagy,
hercegprímás, megyéspüspök, feltaláló, miniszter,
szemorvos, festõmûvész és – mint tudjuk – miniszterelnök.
A család tagjai keveset kuruckodtak, de vitézül harcoltak
a török ellen, továbbá sokat építkeztek, alapítottak,
adományoztak.
A Testis Temporis sorozat másik kötete2 az Elsõ Felelõs
Magyar Minisztérium mártírsorsú elnökével foglalkozik.
A grófi ágból származó gyermek már öt éves korában
elvesztette édesapját, s horvát származású édesanyja
nevelte. Bécsben nevelkedett, csak egyetlen évig
tanult a gyõri bencés gimnáziumban. Jogot Zágrábban
tanult, a katonaságot Itáliában és Stájerországban szolgálta.
Nagykorúságát elérve rendbe tette apjától örökölt
birtokait, s korszerû gazdálkodásba fogott. Az 1830-as
évektõl tudatosan készült a közéleti pályára, külföldi
utakon pallérozta mûveltségét és gyarapította gazdasági
ismereteit. Társadalmilag kötelezõ fényûzõ életformáját
feleségével egyetértésben igyekezett megtölteni szellemi
és politikai tartalommal. 1839-tõl õ lett az országgyûlés
fõrendi ellenzékének vezéralakja, késõbb középhelyet
foglalt el és egyensúlyt igyekezett tartani Széchenyi és
Kossuth eszméi között, bár az utóbbival nem mindig volt
felhõtlen a kapcsolata. Eszméinek progresszivitását mutatja,
hogy 1847-ben felvetette a Habsburg Birodalom
egészének alkotmányos átalakítását, 1848 februárjában
pedig javasolta, hogy Horvátország belsõ ügyeiben használhassa
a horvát nyelvet.
Magyarország elsõ független felelõs kormányának
1848. február 19-tõl elnöke „született vezéregyéniség
volt – írja róla Molnár András –, ám kevésbé a szavak,
mint inkább a tettek embere, elsõsorban gyakorlati politikus,
kiváló szervezõ és irányító. Kortársai rendkívül
büszke, öntudatos és magabiztos személyiségnek ismerték
Batthyányt (…), aki miniszterelnökként határozott,
erõs akaratú, nagyvonalú és nagy formátumú államférfinak
bizonyult.”
Jelentõs szerepe volt a Jellaèiæ elleni honvédelem
megszervezésében, de mindvégig a békés politikai megoldás
híve volt, ezért október 2-án beadta lemondását.
Az 1848 decemberében Magyarország ellen megindult
osztrák támadás idején békeküldöttséget javasolt, ám
Windisch-Grätz nem fogadta, majd 1849. január 8-án letartóztatta
„a diplomáciai mentességet már nem élvezõ,
ám menekülni mégsem kívánó, tetteiért minden felelõsséget
vállaló grófot.” Batthyány Lajos fölött illetéktelenül
és törvénytelenül, koncepciós politikai perben ítélkezett
az osztrák katonai bíróság. Öngyilkossági kísérletével
sikerült meghiúsítania, hogy ellenségei felakasszák,
így golyó által végezték ki Magyarország elsõ felelõs
miniszterelnökét.
Molnár András gróf Batthyány Lajosról írt füzetét
gazdag és kevéssé ismert képanyag egészíti ki.
A harmadik, ugyancsak Körmenden megjelent kiadvány
a Batthyányakról szóló kiállítás vezetõje.3 Bemu-
KÖNYVESPOLC
1 Dr. Nagy Zoltán: A Batthyányak nemzetsége Vas vármegyében.
Testis Temporis – Az idõ tanúja 19. Kiadja Körmend Város
Önkormányzata. Körmend 2007. 48 old.
2 Molnár András: Batthyány Lajos gróf.
Testis Temporis – Azidõ tanúja 17.
Kiadja Körmend Város Önkormányzata. Körmend2007. 28 old.
3
A Batthyányak nemzetsége, gróf Batthyány Lajos Vas megyeiemlékezete
. Szerk.: Móricz Péter. Kiadja a Megyei Múzeum.Körmend 2007. 40 old.
136
tatja a Batthyány nemzetség különbözõ családfáit, majd
foglalkozik a XVI. és XVII. századi Batthyány õsökkel,
elsõsorban a törökverõ Batthyány I. Ádámmal, a család
korai történelmének legkiemelkedõbb személyiségével.
A Batthyány család az 1760-as években érkezett el hatalma
csúcspontjára: “Batthyány Lajos Ernõ nádor befolyása
kiterjedt a magyar közigazgatásra, igazságszolgáltatásra
és törvényhozásra; öccse Károly tábornagy révén a
császári hadvezetésre és a késõbbi királyok neveltetésére;
fia, József érsek révén pedig a katolikus egyházra.” A
Lajos és Károly testvérpár aztán példaképpé vált a száz
késõbb élt miniszterelnök elõtt.
Jelentõs gazdasági és kulturális szerepet játszottak a
nemzet életében XIX. századi kortárs Batthyányak is.
Tódor a hajózás és a kereskedelem iránt érdeklõdött, nevét
elsõsorban egyik találmánya, a „víz ellenében úszó
hajó” õrizte meg; Gusztáv a lóversenysport fejlesztésében
jeleskedett; Kázmér a reformkorban és a szabadságharcban
játszott jelentõs szerepet.
A kiállítás súlypontja természetesen gróf Batthyány
Lajos miniszterelnökre került. Képzõmûvészeti alkotásokon
való megjelenése sokoldalúan mutatja be a jeles
államférfit, mindennapjainak tárgyait, életének egy-egy
mozzanatát.
A kiállításvezetõ szerint „Batthyány Lajos miniszterelnökhöz
mérhetõ, kiemelkedõ személyiség volt dr.
Batthyány-Strattmann László herceg” (1870–1931)
szemsebész orvos, a „szegények doktora”, aki köpcsényi
és körmendi magánkórházában ingyen gyógyította a rászoruló
betegeket, s akit II. János Pál 2003-ban boldoggá
avatott.
Íme, egy nagy múltú, nagytekintélyû, sokágú magyar
arisztokrata család nemzete és hazája iránti szolgálatának
néhány vetülete. Bízunk benne, hogy a Batthyány-
-emlékév elmúltával sem szûnik Körmenden és Vas megyében
e valódi nemességet hordozó család kultuszának
ápolása.
Halász Péter
TÓTH DEZSÕ:
Dákai emlékképek
Dáka 648 lélekszámú dunántúli község, Pápától
mintegy 6 km-re. Különös nevezetessége, hogy gazdag
helytörténeti irodalma van dr. Tóth Dezsõ könyvtáros,
Bél Mátyás-díjas helytörténeti kutató munkásága eredményeként.
Ugyanis õ írta és szerkesztette szülõfalujáról
azt a tíz kiadványt, a Dákai füzeteket, amelyeket a Honismeret
is ismertetett.1 Ezekben alapos könyvtári és levéltári
kutatások alapján feltárta szülõfaluja történetének
egy-egy szeletét: a Batthyány-család Dákán, az iskola
története, a leventemozgalom stb. A közelmúltban megjelent
kötetével a falu életének képi megjelenítésére vállalkozott.
Ingmar Bergman Laterna magica címû mûvében szereplõ
fényképek nézegetésébõl kiindulva csodálatos
portrét rajzol a szüleirõl. Azt gondolnánk, a fotók egyegy
pillanatot örökítenek meg. De késõbb sok-sok gondolatot
szülnek, gazdag érzelem- és gondolatfolyamatot
képesek elindítani. A múlt megidézésével az emlékezés
különös adományaként olyan élménnyel ajándékoznak
meg bennünket, amit az írásos dokumentumok nem mindig
adhatnak meg. Tóth Dezsõ szándéka nem lélektani
portré. Õ szociográfiai hûségre törekszik szülõfaluja és
az itteni emberi közösség bemutatásakor.
A kötet szerkezete tematikus elrendezésû, de a történeti
alapok áttekintését sem mellõzi. Ez ugyan nem túl
gazdag anyag, éppen ezért ennek a fejezetnek a címe :
„Morzsák a történelembõl a XX. századig”. Itt egyrészt a
község területén elõkerült régészeti leletekrõl (ezeket
Pápán, a Gróf Esterházy Károly Kastély és Tájmúzeumban
õrzik) láthatunk képeket. Másrészt azokat az emlékeket
ismerhetjük meg, amelyek azt bizonyítják, hogy a
Dalkai Hathalmi család, Szapolyai István, Botka Ferenc,
a Nádasdy-család, gr. Festetics Leó, majd özv. gróf Batthyány
Lajosné Zichy Antónia voltak a község és az itt
található kastély birtokosai.
A kastélyban írta az özvegy grófnõ visszaemlékezéseit
férjére és annak méltatlan kivégzésére. 1888-ban, a
grófnõ halála után, fia, Elemér örökölte a kastélyt, de eladta
Ilona nõvérének, aki Cinkotán lévõ birtokáról gyakran
járt le Dákára. Kuriózumként tekinthetjük meg azokat
a fényképeket, amelyek Batthyány Lajos kései leszármazottjait
(ükunokáját), a jelenleg Spanyolországban
élõ Szécsényi Tamást és családját örökítik meg. Õk
1990-ben meglátogatták a községet és õseik egykori kastélyát.
A második fejezet faluképei azt mutatják be, milyen
is volt ez az egyutcás falu a XX. század elsõ felében. A
„nevezetes” épületek : templom, mûvelõdési ház, kocsma,
a „törvényház”, a kovácsmûhely mellett zsupptetõs
házak és pajták, amelyek az 1960-as évekig maradtak
fenn. Az épített környezet mellett fontos szerepet töltött
be a falu életében a természeti környezet, a két tó, a kastély
parkja. Ugyancsak elmúlt idõket idéznek a paraszti
munkáról fennmaradt képek is: a lófogatos szántás, a kézi
aratás, a kender tilolása, a tehénfogatos szénahordás, a
gõzgépes cséplés. Egykor mind nehéz, embert próbáló
munkák voltak.
A XX. század elsõ felében csaknem ezer fõs falu lakosait,
az ország más településéhez hasonlóan, a nagy
történelmi események tragikusan érintettek. Szinte reménytelen
vállalkozásnak tekinthetnénk hosszú évtizedek
után, hogy a kivándorlásról, a világháborúkról, a leventemozgalomról
dokumentumokat találjon az ember
az érintett családoknál. Tóth Dezsõ számára ez nem volt
lehetetlen. Mivel szülei, nagyszülei is a faluban éltek,
mély gyökerek, szerteágazó rokoni, baráti szálak, kapcsolatok
révén a falu „mindentudójaként” sikerült nemcsak
fotókat, de Amerikában kiállított születési anyakönyvi
kivonatot, világháborús levelezõlapot, vitézzé
avatási emléklapot felkutatni és közzétenni. Az elsõ és a
második világháborúban részt vett dákaiakról a képeken
kívül a legfontosabb adatokat is felderítette : születési és
halálozási dátumokat, melyik hadszíntéren harcolt, megsebesült-
e, mikor tért haza vagy mikor esett el.
A kötet utolsó fejezeteibe rendezett képek – iskolai,
kulturális és sportrendezvények, családi események – az
elõzõekhez viszonyítva derûsebbek, a dákai családok vidámabb
eseményeit mutatják be. Talán ezeket lehetett a
legkönnyebb összegyûjteni. Hiszen az osztályokról,
konfirmációkról, pedagógusnapokról, a futballmérkõzé-
1 Tóth Dezsõ: Dákai füzetek 1–10. ism. Kolozs Barnabásné.
Honismeret. 2005. 4. sz. 126–128. old.
137
sekrõl, színjátszó csoportokról mindenki szívesen megõrizte
a fényképeket. A színjátszásnak évtizedes hagyományai
voltak Dákán. A képek 1927, 1930, 1946 dátummal
szerepelnek. Többnyire népszínmûvek elõadására
került sor: Betyár Bandi, A gyûrûs zsidó, A falu rossza,
A csizmadia, mint kísértet. Szinte úgy érezzük, Justh
Zsigmond XIX. század végi pusztaszenttornyai parasztszínháza
elevenedik meg elõttünk. A színi elõadásokat, a
mulatságokat a Batthyány-kastély utolsó tulajdonosa,
gróf Batthyány Ilona is nagyon szerette, és ha tehette,
részt vett ezeken. Egy 1927-es felvételen õt magát is lefényképezték
a csoport tagjaival. Az 1940-es évék végén
kulturális csoport már Tóth Dezsõ irányításával mûködött,
hiszen ebben az idõben õ volt a helyi kultúrház
igazgatója.
A jelentõs mennyiségû képanyagot témájuk szerint
tizenkét egységbe rendezte a szerkesztõ. Legnagyobb
számmal a családi életképek szerepelnek 1920-tól kezdõdõen.
A családi képek, ünnepségek, lakodalmak, bálok,
búcsúk, portrék, legnagyobb része amatõr felvétel,
ám akad közöttük jó néhány, amelyek egy-egy emberi
élet teljességét tárják elénk.
A családi képek között természetesen szerepelnek
mûtermi fotók is, ezek beállítottságuk ellenére, ma már
különlegességként hatnak. A két utolsó fejezet már szinte
napjaink eseményeit mutatja be: a dákai Szülõföld Baráti
Kör rendezvényeit és a volt Batthyány-kastélyban jelenleg
is mûködõ szociális otthont.
Nagy idõegységet, a falu egész életét bemutató, jelentõs
képanyagot rendezett, rendszerezett ebbe a szép
kiállítású kötetbe a szerkesztõ. Tóth Dezsõ kincseket
gyûjtött össze, amelyekbõl hajdani varázsokat ízlelhetünk.
Elénk tárja õket – ez az én szülõföldem.
(Dákai füzetek, II. Szülõföld Baráti Kör. Veszprém
2007. 228 old.)
Kolozs Barnabásné
A Visegrádi Országok ipari mûemlékei
Technical monuments of the Visegrád Countries. I.
kötet. Szerk.: Hana SAMKOVÁ. Èeskou komoru autorizovaných
inzenýrù a technikù èinnych ve výstavbì.
Praha, 2000. 184 old., II. kötet. Szerk.: HOLLÓ Csaba.
Magyar Mérnöki Kamara. Budapest, 2004. 239 old.
I. (Anjou) Károly magyar király 1335-ben hívta
össze a visegrádi királytalálkozót, ahol a lengyel, a cseh
és a magyar király Közép-Kelet-Európa kereskedelmi
útvonalairól tárgyalt. Diplomáciai és trónutódlási kérdésekben
is egyetértésre jutottak, amivel fél évszázadra
meghatározták Kelet-Közép-Európa helyzetét. A kiemelkedõ
jelentõségû tanácskozás a középkori magyar
állam egyik központjában, a Duna fölött emelkedõ visegrádi
királyi várban zajlott. A mai
Visegrádi Négyekországcsoport
elnevezése erre a királytalálkozóra utal.Célja a kelet-közép-európai régió jelentõségének növelése
együttes diplomáciai és kereskedelmi döntésekkel.
Az új visegrádi együttmûködés Göncz Árpád magyar államfõ
és Antall József magyar kormányfõ kezdeményezésére
1991-ben jött létre. Akkor a térség három rendszerváltó
államát fogta át (Csehszlovákia, Lengyelország,
Magyarország). Csehszlovákia felbomlásával
(1993) a résztvevõk száma négyre bõvült (Cseh Köztársaság,
Lengyelország, Magyarország, Szlovákia). 2000-
ben állították fel a pozsonyi székhelyû nemzetközi visegrádi
alapot. Ez a V4 együttmûködés egyetlen létezõ
intézménye. Az együttmûködést rotációs alapon a tagországok
soros elnöksége koordinálja. Nagy nekilendülések
és visszaesések jellemzik, elsõsorban a politikai
szférában mozog. Kétségkívül megkönnyíti azonban a
határok menti együttmûködést. Ebben a keretben építették
újjá a második világháború óta romos Mária Valéria
hidat a Dunán, Esztergomnál, Magyarország és Szlovákia
között.
A visegrádi országok mérnöki kamarái most olyan
témával jelentkeztek, amellyel korábban a Duna Menti
Tartományok és Megyék Kulturális és Tudományos
Munkabizottsága is foglalkozott: az ipari mûemlékekrõl
indítottak könyvsorozatot. Elsõ kötetét 2000-ben a
Cseh-, a másodikat 2004-ben a Magyar Mérnöki Kamara
gondozta, jelentette meg. Az elsõ kötet bevezetõjében
Václav Mach, a Cseh Mérnöki Kamara elnöke utalt a
tiszteletre méltó vállalkozás céljára: „Létezik egy sor
igazán érdekes építmény, amely a saját idejében gyakran
a technikai fejlõdés csúcspontját jelentette. A publikációban
a legérdekesebb építmények közül is csak néhány
szerepel. Közös kiadványunk elsõ lépés az építészettörténet
technikai színvonaláról való megemlékezés útján.
Ugyanakkor példa azon problémák közös megoldására,
amelyek a közös történelem miatt gyakran nagyon hasonlóak.”
Akét kötet szerkezete azonos: országonként 6-6 ipari
mûemléket mutatnak be, írnak le valamennyi tagország
nyelvén, a második kötetben angolul is. Gazdag a kötetek
illusztrációs anyaga: a mûemlékek korábbi és mai állapotát
szemléltetõ tervrajzok, metszetek, fényképek teszik
szemléletessé a bemutatást, térképek segítik a helyszíneken
történõ jobb eligazodást.
Ércbányákról, pénzverdékrõl, hidakról, vásárcsarnokokról,
sóbányákról, lóvasútról, keskeny nyomtávú
erdei vasutakról, Budapest millenniumi földalatti vasútjáról,
Szeged víztornyáról, Sopron pékmúzeumáról, Pápa
kékfestõ mûhelyérõl és múzeumáról kapunk hírt az
elsõ kötetbõl. Olvashatunk még csehországi szélmalomról,
kovácsmûhelyrõl, papírgyárról, Lengyelországból a
wieliczkai sóbányáról, Szlovákiából Selmecbánya ipari
mûemlékeirõl, látnivalóiról.
A második kötet a visegrádi együttmûködés jelképének
is tekinthetõ esztergom-párkányi Mária Valéria híd
bemutatásával indul. Több mint 56 évvel háborús pusztulása
után, 2001-tõl ismét közúti híd köti össze a Duna
jobb partján fekvõ magyarországi Esztergomot a Duna
bal partján elhelyezkedõ szlovákiai Párkánnyal. Ebben a
kötetben összehasonlíthatjuk a komáromi erõdrendszert,
a przemyoeli erõddel, amelyekrõl apáink, nagyapáink világháborús
elbeszéléseibõl hallottunk, vagy a csehországi
Doborošov erõddel, amely a Wehrmacht 1938-as bevonulásáig
el sem készülhetett teljesen. Ugyanígy alkalmunk
adódik a morvaországi adamovi õskohó, Szlovákiából
a mecenzéfi hámorok, Magyarországról a Diósgyõr
környéki, ómassai, újmassai õskohók összehasonlítására.
Az elsõ kötetbõl a Èeské Budejovice ? Linz lóvasútról,
a másodikból a
Pozsony–Nagyszombat kozött 1837-1846 között
épült lóvasúti vonalról kapunk tájékoztatást. Szlovákia
ipari mûemlékeinek sorából az Eperjes-sóvári sófõzde,
138
az ógyallai csillagvizsgáló, a körmöcbányai pénzverde is
bemutatásra került.
Csak néhány példát ragadtam ki a visegrádi országoknak
a két kötetben bemutatott 48 ipari mûemléke közül,
de ebbõl is látszik a számos hasonlóság, az egymással
párhuzamos, nagyjából azonos szintet elért mûszaki
fejlõdés. Régiónkban összeköti, egymáshoz közel hozza
ezeket a mûemlékeket az is, hogy tervezõjük, építõjük,
tulajdonosuk gyakran német volt. A német mérnökök,
mesterek együtt dolgoztak a lengyel, cseh, szlovák és
magyar munkásokkal, közösen jutottak el az ipari fejlõdésnek
arra a lépcsõfokára, amelyre a két kötet szerzõi,
kiadói méltán büszkék lehetnek.
A sorozat következõ két kötetét Lengyelország és
Szlovákia fogja kiadni, hasonló beosztásban, így összesen
96 jelentõs ipari mûemlék bemutatására kerülhet sor.
Holló Csaba, a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke, a második
kötet fõszerkesztõje írta a sorozatról: „Mind a
négy ország érdekeit együttesen szolgálja azzal, hogy
megismerteti a hasonló történelmi-gazdasági folyamatokat
átélt szomszédos országok nevezetes mûszaki emlékeit
a saját országban megtalálhatókkal párhuzamosan.
Az egymás szellemi és tárgyi kultúrájának minél alaposabb
megismerése pedig egymás kölcsönös megbecsüléséhez
és baráti kapcsolatok kialakulásához vezet. Minél
többet ismerünk meg a másik nép életébõl, szellemi és
technikai teljesítményébõl, kultúrájából, annál kisebb a
tájékozatlanságból táplálkozó elõítélet, annál kevésbé
nyerhet teret a politikai machinációk szította etnikai ellenszenv,
ami remélhetõleg a közös Európában a szemétkosarakba
kerül, könyvünk pedig reményeink szerint a
mérnökség és a mûszaki kultúra iránt érdeklõdõk könyvespolcának
féltve õrzött kötetei közé.” Ennél szebben
magam sem tudnám ajánlani a visegrádi országok határain
belül és kívül élõ érdeklõdõknek ezt a friss századunk
szellemében fogant könyvsorozatot.
Lukács László
Könyv a legkeletibb Fehérvárról
A régi magyar határtól alig néhány száz km-re,
Odesszától délkeletre egy órányi autójárásra fekszik a
több mint 2500 éves Akkerman városa. A táj földrajzi
adottságainál fogva a legkülönbözõbb népek (ókori görögök
és rómaiak, szkithák és szarmaták, kunok és idevetõdõ
genovaiak, tatárok és törökök) kedvelt idõzõ
vagy letelepedési helye lett. Ezért maradt fenn annyiféle
neve (Tirasz, Belgorod, Mavrakasztro, Monkasztro,
Cetatea Alba, Akkerman), ami mind fehér várat jelent. A
közeli Iassi-t Jászvásárnak elnevezõ eleink ennek a
Dnyeszterfehérvár nevet adták. Ez volt tehát a legkeletibb
Fehérvár, míg a legnyugatibb a Gyula-, a Nándor- és
a Székes- után az Adria partján emelt Tengerfehérvár.
A recenzált könyvnek a borítékra kivitt címe meglehetõsen
hosszú, mivel idézet az egyik benne közölt dokumentumból:
„Ez az erõd olyan, hogy egyik felõl sem
lehet megközelíteni…” s még ezt követi a ténycím:
„Belgorod-Dnyesztrovszkij és környéke a kortársak
visszaemlékezéseiben”. Ehhez képest a terjedelme rövid,
kereken 100 oldal. A szövegeket válogatta, szerkesztette,
a bevezetõiket és a kommentárokat
FjodorSzamojlov
, az Odesszai Nemzeti Egyetem történész docenseírta.
Kilenc, félezer év alatt keletkezett szöveg áll itt egybe.
Ezeknek, mint Szamojlov írja, a jellege, hitelessége
és információgazdagsága fölöttébb különbözõ.
Gilbert de Lannoix francia diplomata a XV. szd. elején
jár erre. Figyelmét a városban élõ különbözõ népek
foglalkozásai és erkölcsei kötik le.
A magyarországi utazásairól is jól ismert Evlia Cselebi
a XVII. szd. közepérõl jegyez föl értékes történelmi,
földrajzi, néprajzi és filológiai tényeket a városról.
Jurij Dolgorukov herceg, tábornok már az 1787–
1791. évi orosz-török háborúnak a városhoz kötõdõ eseményeirõl,
köztük a város kapitulációjáról írhat.
Ivan Liprandi, Puskin honfi- és kortársa a költõ itteni
látogatásáról és a helyi társaság életérõl közöl értékes
tudnivalókat.
Nyikolaj Nagyezsgyin moszkvai író és szerkesztõ,
akirõl tudjuk: a besszarábiai utazása kapcsán a csángókkal
is találkozott, itt nem csupán a városról, hanem a környezõ
vidék természeti érdekességeirõl, pl. a nevezetes
morotváról, a limanról is ír.
Oszip Csizsevics herszoni földbirtokos a korabeli vízi
vadászatról szóló ismereteinket gazdagítja.
Sokrétû anyagot õrzött meg a város és a táj mindennapi
életérõl, a különbözõ társadalmi rétegek erkölcseirõl
és szokásairól az ismert néprajztudós, Alekszandr
Afanaszjev-Csuzsbinszkij.
A középiskoláit a városban végzett Alekszandr
Kocsubinszkij odesszai történészprofesszor rövid önéletrajzi
részlete a tanintézet belsõ életét festi. Õt, mint
megtudjuk, a város díszpolgárává is választotta. Színes
egyéniségéhez Ivan Linnyicsenko szlavista professzor
ad új vonásokat emlékezéseiben.
Mindebben természetesen az itt, sajnos, tételesen fel
nem sorolhatott részletek az igazán érdekesek. Közülük
legalább megemlíthetõk a magyar vonatkozások.
Az elsõ tulajdonképpen negatív, ti. ott nem tartják
nyilván a városnak a címünkben idézett magyar nevét
(legalábbbis a könyvben nem szerepel).
Cselebi felidézi, hogy Fogaras várában olvasott
Akkermanról a magyar krónikákban. Liprandi az egykor
az innen nem messzire lévõ Tomiba számûzött Ovidius
kapcsán ír arról, hogy ott volt egy helység, melyet a magyar
történészek Tomis-varnak neveztek. Nagyezsgyin a
Kárpát-medence õstörténetéhez említi Lysimachos hadjáratát
a Tisza és a Dnyesztr között élõ géták ellen.
Ugyanõ a város nevében lévõ színjelölés kapcsán idézi
az orosz õskrónika szavait a „fehér ugorokról”.
Három tucatnyi illusztráció (néhány metszet, zömmel
fénykép, köztük nem kevés a XIX. századból átmentve)
segít vizuálisan is felidézni a szóban forgó helyszíneket
és embereket. A borító kitûnõ minõségû mai
fényképeken hozza közel a viharos történelmet látott
erõd falait.
Szamojlov könyvei a történelmi tegnapnak a tegnapelõttrõl
kialakított, s már-már elfeledett, személyes hangú
ismereteit emelik át a mába, a holnap olvasói számára
is. Jó lenne hasonló mûfajú magyar könyveket is olvasni.
(Asztroprint kiadó, Odessza, 2002.)
Fenyvesi István
* Elõször Liprandi utal a régi helyi legendára, mely szerint a
római költõ számkivetésének helye éppen Akkerman lehetett
(hogy ti. az Puskint is foglakoztatta), részletesen viszont
Afanaszjev-Csuzsbinszkij cáfolja azt meg az Odessza és
Akkerman között fekvõ Ovidiopol(!) község kapcsán.
139
Angyalföld 1956: emberek, sorsok, emlékek. Írta:
Eörsi László, Juhász Katalin, Szabó Ivett. Angyalföldi
Helytörténeti Gyûjtemény – 1956-os Intézet. Bp.
2006. 108 old.
Aracs. A délvidéki magyarság közéleti folyóirata.
Felelõs szerk.: dr. Vajda Gábor. Kiadja az Aracs Társadalmi
Szervezet. Szabadka 2007. 2. 114 old. – A tartalomból:
Müller Éva: Múltunk és jelenünk; Hornyik Miklós:
Az írók felelõssége és a szabadság; Bata János: A
magyarságtudat-hasadás orvoslója – Fõhajtás a hetven
éves dr. Gubás Jenõ elõtt; dr. Rókusfalvy Pál: Ébred-e a
nemzet?; Székely András Bertalan: Magyarország – „Európa
kitsinyben”; Balla Lajos-Laci: Aracsról – másképpen;
Domonkos László: Óz, a csodák csodája [a csodákról];
Vicei Károly: Az írók szabadon felelõsek; Kiss Rudolf:
A média szerepe a bíróságok munkájának befolyásolásában;
Huszár Zoltán: Sikkasztók, betörõ és gyilkosok
között – és a koncepciós per dokumentumaiból;
Matuska Márton: Lélekváltság helyett (Illés Sándor:
Akikért nem szólt a harang címû regényének angol kiadása
elé); Mirnics Károly: „Szerb Trianon?”;
KovácsNándor
: Lelkeket összekötõ híd – A makói Marosvidékfolyóirat bemutatkozása Szabadkán.
Ábrahám Imre: Écs község múltja: vizsgálódás a település
történeti és nyelvi forrásaiban. Hazánk Kiadó.
Gyõr. 2007. 152 old.
Babucs Zoltán – Maruzs Roland: Ahol a hõsök
születnek. Az egri magyar királyi „Dobó István” 14.
honvéd gyalogezred a második világháborúban. Puedlo
Kiadó. h. n., é. n. 254 old.
Barankovics István és a magyarországi kereszténydemokrácia
öröksége. Barankovics könyvek 3.
Barankovics István Alapítvány és a Gondolat Könyvkiadó.
Bp. 2007. 195 old. – A tartalomból: Csorba László:
A magyar kereszténydemokrácia liberális katolikus
öröksége; Kovács K. Zoltán: A magyar katolikus egyház
és a szociális kérdés; Gergely Jenõ: Prohászka Ottokár
kereszténydemokráciája; Szolnoky Erzsébet: Giessenwein
Sándor társadalomszemlélete; Frenyó Zoltán: Keresztényszocializmus
– hivatásrendiség – kereszténydemokrácia:
A keresztény társadalomelmélet Mihelics Vid
életmûvében; Balogh Margit: A keresztényszociális
mozgalmak az 1930-as években és a kereszténydemokrácia;
Hámori Péter: Kereszténység és közéletiség kisebbségben
és többségben; Gyorgyevics Miklós: Barankovics
István. Új távlatok a magyar kereszténydemokráciában;
Izsák Lajos: Keresztény pártok a forradalomban.
Bariska István: A Szent Koronáért elzálogosított
Nyugat-Magyarország 1447–1647
. Archivum ComitatusCastriferrei. Kismonográfiák 2
. Vas Megyei Levéltár.Szombathely 2007. 204 old.
Bársony István – Papp Klára – Takács Péter: Az
úrbérrendezés forrásai Bihar vármegyében III. k. Belényesi
járás. Debreceni Egyetem Történeti Intézete. Debrecen
2004. 283 old.
Benkõ Levente – Papp Annamária: Magyar fogolysors
a második világháborúban I–II. Pallas-
Akadémia. Csíkszereda 2007. 348 + 240 old.
Békés Márton: A becsület politikája: gróf Sigray
Antal élete és kora.
A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára4
. Vasszilvágy-Szombathely 2007. 310 old.Biczó Zalán: A Gyõri Ítélõtábla története. Gyõri Ítélõtábla,
Gyõr 2007. 179 old.
Bihar vármegye az úrbérrendezés idején. Szerk.:
ifj. Bartha János – Papp Klára. Debreceni Egyetem Történeti
Intézete. Debrecen 2005. 386 old. – Bartha János:
Parasztvédõ rendelkezések a Habsburg Monarchiában a
17/18. sz.-ban; Bársony István: A paraszti gazdálkodás
feltételei és lehetõségei a 18. sz.-i Bihar megyében;
TakácsPéter
: „Biharország” vásárai és vásározó népe a 18.sz. utolsó harmadában; Szerdahelyi Zoltán: Nemesség az
úrbérrendezés-kori Bihar-vármegyében;
Gorun-KovácsGyörgy
: Az 1749–1751. évi dél-bihari parasztmozgalmak;Papp Klára: Jobbágyi szolgáltatások az úrbérrendezés
idején.
Borsod-Szirák. Fejezetek a település mûvelõdés- és
helytörténetébõl. Szerk.: Laki-Lukács László. Borsodszirák
2006. 103 old.
Branczik Márta – Demeter Zsuzsanna: Budapesti
építkezések állomásai. Kiadja a Budapesti Történeti Múzeum,
a Terézvárosi Mûvelõdési Közalapítvány és a Fekete
Sas kiadó. Bp. 2007. 363 old.
Budapesti Helytörténeti Emlékkönyv III. Szerk.:
Gábriel Tibor. Budapesti Honismereti Társaság, Bp.
2007.
Budapest templomai: Rákosmente, XVII. kerület.
Templomtörténeti sorozat 5. Városvédõ Egyesület Bp.
[2006]. 60 old.
Buza Péter: Fürdõzõ Budapest: kétezer éve nyakig a
vízben... sõt! Holnap. Bp. 2006. 160 old.
Csákányi Lajos – Götz Krisztina: Rózsadomb és
vidéke tegnap és ma. C+S BT. Bp. [2006]. 152 old.
Csiffáry Gabriella: Testamentum – magyar végrendeletek
gyûjteménye. Vince Kiadó. Bp. 2006. 440 old.
Csiszár Ádám: A nemzetek együttélésének kérdése
Erdély reformkori országgyûlésein. Elõszó:
Takács Péter.Erdély-történeti Könyvek 5.
Debreceni Egyetem TörténetiIntézete. Debrecen 2005. 131 old.
Dallos Imre naplója: 1944. szeptember 16. – 1945.
május 14. Szerk., sajtó alá rend. és jegyzetekkel ell.:
Soós Viktor Attila. – Kiad.: Gyürki László. Körmend
2007. 186 old. – A Szombathelyi Szeminárium papnövendékének
naplója, mely túl a személyes feltárulkozáson
képet ad a 2. világháború végsõ szakaszáról, Szombathely
és a Székesegyház pusztulásáról is.
Darmos István: Füzér táncai és táncélete. Szerzõ –
Önkormányzat. Füzér – Sárospatak 2006. 101 old.
Dáné Veronka: Torda vármegye fejedelemségkori
bírósági gyakorlata. Erdély-történeti Könyvek. Kiadja a
Honismereti Bibliográfia
140
Debreceni Egyetem Történeti Intézete. Debrecen 2006.
212 old.
Dent, Bob: Budapest 1956 – a dráma színterei. Elõszó:
Rainer M. János. Európa. Bp. 2006. 403 old.
Délvidék/Vajdaság. Társadalomtudományi Tanulmányok.
Szerk.: Papp Richárd. Vajdasági Magyar Mûvelõdési
Intézet. Zenta 2007. 294 old. – Ózer Ágnes:
Történelmi tudatunkról; Káich Katalin: Mûvelõdéstörténet
– Eredmények és a XXI. sz-i kihívások; Németh Ferenc:
A helyismereti kutatások jelene, problémaköre és
távlatai a Vajdaságban; Pejin Attila: Magyar helytörténetírás
a Vajdaságban; Papp György: Avajdasági frazeológiai
korpusz szerkezeti, adattári vonatkozásai;
HózsaÉva
: A perem szorításában; Gábrityné Molnár Irén: Kisebbség-és oktatáskutatások a Vajdaságban; Papp Árpád:
A néprajzi kartográfia módszerének alkalmazhatósága
és a módszer alkalmazásának távlatai a vajdasági
történeti-társadalmi kutatások egyes témái kapcsán;
HódiÉva Tünde
: Egészségügyi paradigmaváltás Szerbiában;Hajnal Sándor: Töprengés a pszichológia elméleti
és gyakorlati kérdéseirõl; Hajnal Virág: Adobradósi beszélõközösség;
Papp Richárd: A délvidéki magyarok
nemzettudatának aktuális állapota kulturális antropológiai
szemmel.
Dénes Nóra: Lírai számla. Írta: Jónás Tamás, a fotókat
kész.: Dénes Nóra, Kassai Ferenc. Szerk.:
KassaiFerenc
. Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata.Szombathely 2006. 179 old. – Mûvészi fotók gyûjteménye
Szombathelyrõl.
Dominkovits Péter: „Egy nemzetek lévén...”. A
Nyugat-Dunántúl Bocskai István 1605. évi hadjárata
idején. Martin Opitz Kiadó Bt. Bp. 2006. 198 old.
Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi
mûködésének oklevéltára.
A Gyõri Egyházmegyei Levéltárkiadványai. Források, feldolgozások.
Gyõri EgyházmegyeiLevéltár 2007. 370 old.
Eörsi László: 1956 mártírjai – 225 kivégzett felkelõ.
Budapest a forradalom napjaiban Szentpétery Tibor fotóival.
Rubicon-Ház. Bp. 2006. 212 old.
Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-egyesület folyóirata.
Felelõs szerk.: Váradi István. Természetjárás, honismeret
és környezetvédelem. 2006. 4. 40 old. – A tartalomból:
Dukrét Géza: 115 éves az Erdélyi Kárpát Egyesület
és tizenöt éves az EKE Bihari Osztály; Bara Lilla:
Czárán nyomában…Teljesítménytúra; Asztalos Lajos:
Menyháza – menyházi, Enlaka – enlaki; Asztalos Lajos:
Petroºan-i és Þibleº-havasok;
Kerekes Ibolya–GáspárMelinda
: „Szeresd magyar testvéreidet, mint önmagadat…”;Ajtay Ferenc: Székelyföldi fürdõk, gyógyhelyek;
Havas Tamás: Két keréken a Rákócziak nyomában;
Szabó D. Zoltán: Magaslesen; Magyarosi Margit: Az
Ompoly-völgye; Szõcs Miklós: Marosszentimre – Alvinc;
dr. Lovász Levente: Vándortúra a Déli-Kárpátokban
1. Királykõ.
Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-egyesület folyóirata.
Felelõs szerk.: Váradi István. Természetjárás, honismeret
és környezetvédelem. 2006. 5. 36 old. – A tartalomból:
Veres Ágnes: XV. Országos EKE Vándortábor
Torockón (2006. augusztus); dr. Lovász Levente: Vándortúra
a Déli-Kárpátokban 2. A Jázer-Papusa;
GaalGyörgy
: Kis kolozsvári egyetem-történet; Szabó D. Zoltán:Bokorsávok mellett; Babos Krisztina: Harminc év
távlatából – Interjú Karácsonyi Károly botanikussal;
Fazakas Ferenc: Túra a Júliai Alpokban; Dósa László:
Királykõi csillagtúrák; Vargancsik Iringó: Kárpáti kalandverseny
hatodszor.
Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-egyesület folyóirata.
Felelõs szerk.: Váradi István. Természetjárás, honismeret
és környezetvédelem. 2007. 1. 36 old. – A tartalomból:
Kovács Zsuzsa: A Berettyó forrásvidéke;
ImecsZoltán
: Cholnoky Jenõ és Kolozsvár; Palczer János: ANagy-Bihar lés a Flóra-rét környéke; Havas Tamás: Tisza-
forrás kerékpártúra; Lukács József: Bocskai István,
az egyetlen gyõztes magyar szabadságharc fejedelme
(2.); Miklós Levente: Nemzeti értékeink pusztítása
Négyfaluban; Szabó D. Zoltán: Vízimadarak a Meleg-
Szamos tározótavain; Szabó D. Zoltán: Mindennapi madaraink
monitoringja; Asztalos Lajos: BélavárÝBélavára?
PosadaÝPodsága?; Dezsõ László: Gondolatok a
természetfotózásról; Török Zsolt: A csend hangjai – téli
kenutúra a Bélesi-tavon; Dávid Lajos: Nagybánya és
környéke; Zsigmond Éva: Lírai beszámoló egy túráról –
az Istenszéke télen.
Erdõvidéki Lapok. Helytörténeti, helyrajzi és néprajzi
folyóirat. Szerk.: Demeter László. Barót 2006. 4. 34
old. – A tartalomból: Halász Péter: Néhány szó az Erdõvidéki
Lapokról; Nagybaczoni Molnár Ferenc: Adalékok
Nagybacon történetéhez; Demeter Éva: Háztetõdíszek
Olasztelken; Hoffmann Edit: Fejér Dávid orvos,
Barót szülötte; Sylvester Lajos: Taliánok Háromszéken;
Deák István: Köszönöm neked Rika; Kónya Ádám: A
Sütõ család laudációja – Erdõvidék Kultúrájáért Díj);
Lõrincz Sándor: Nagybölön- és Kisbölön-patak portyaút.
Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata.
2006. 3. 211–330. old. – A tartalomból:
LukácsLászló
: A karácsonyfa a közép-európai néprajzi kartográfiában;Kovács Elõd: Hol volt, hol nem volt a magyar
mesekezdõ ótörök származása;
Balázs János – BölkeiZoltán
: Cserépedénybe temetett, réz által konzervált,részlegesen mumifikálódott magzat;
Az 1784. évi erdélyi parasztlázadás magyarországi
iratai. Összeáll.: és elõszó: Grun-Kovács György. Kiadja
a Debreceni Egyetem Történeti Intézete. Debrecen
2006. 260 old.
Az 1749–1751. évi erdélyi parasztlázadás iratai.
Összeáll.: és elõszó: Grun-Kovács Blanka. Kiadja a
Debreceni Egyetem Történeti Intézete. Debrecen 2006.
289 old.
Festõi Ferencváros. Írta
Gönczi Ambrus, Várnai Vera,Winkelmayer Zoltán
. Ferencváros képi ábrázolásokon)Ráday Könyvesház. Bp. 2006. 138 old.
Forradalom és megtorlás: Edelényi járás,
1956–1957. Összeáll., szerk.: Hatvani Zoltán. Kiadja az
„’56-os Bódva-völgyi Munkástanácsok” Közhasznú
Alapítvány Miskolc; Edelény. 2006. 147 old.
Föld és társadalom. Konferencia a Kiskun Múzeumban.
Szerk.:
Bánkiné Molnár Erzsébet. BibliothecaCumanica 7.
Kiadja a Kiskun Múzeum Baráti Köre. Kiskunfélegyháza2007. 415 old. – Papp Imre: Földbirtokviszonyok
a XVIII. sz. végi Franciaországban: a nemesi
birtok; Egyed Ákos: Föld és társadalom a székelyeknél –
141
a székely örökség mint birtoktulajdon és jelentõsége s
székelyek történelmében;
BárthJános
: Egyéni birtoklás és közbirtoklás az alcsíki tízesekben;Bánkiné Molnár Erzsébet: A birtokszerkezet
társadalmi vetületei Kõvár-vidéken, a nemesi közbirtokosságokban;
ifj. Bartha János: Földosztályok és jövedelmek
Zemplén megyében a XVIII. sz. végén;
NovákLászló Ferenc
: Földbirtoklás a Három városban; PappKlára
: Az érmelléki szõlõtermelés a XVIII. sz-ban;Gorun Gheorghe: Konfliktusok a bihari bordézsma
ügyében; Orosz István: Szõlõföld és társadalom Nagyváradon
a XVIII–XIX. sz.-ban; Nagy Molnár Miklós: Erdõbirtoklási
közösségek a dél-gömöri Száraz-völgy falvaiban
a XIX–XX. sz. fordulóján.
Gerendás Lajos: Székelyderzs és erõdtemploma.
Unicus. h. n., é. n. 160 old.
Görcsös Mihály: Debrõd története és népi gazdálkodása
/ – Múzeumi Könyvtár 14. Gömöri Múzeum és Baráti
Köre. Putnok 2006. 281 old.
Gráberné Bõsze Klára: A Veres Pálné Gimnázium
története 1. k.
Schola-Orbis magyar iskolatörténeti adattár1.
Veres Pálné Gimnázium. 2006. 377 old. – Az OrszágosNõképzõ Egyesület tanintézetei és a leánygimnázium,
1869/70–1947/48.
Gritsch Mátyás (összeáll.): Sopron Város Fúvószenekara
50 éves. Kiadja a Város Fúvószenekara. Sopron
2007. 110 old.
Gubás Jenõ: Magyarságtudat-hasadás.
Aracs Könyvek3.
Püski Kiadó – Aracs Társadalmi Szervezet. Bp. –Szabadka 2006. 280 old.
Haizler Lászlóné: Ajánló bibliográfia a Csepregi
Honismereti Kör 50. évfordulója alkalmából. Petõfi Sándor
Mûvelõdési-, Sportház és Könyvtár, Csepreg 2006.
16 old.
Hasulyó Ferenc: Ajakról az Avas tetejére. Szerzõi
kiadás. H. n., é. n. 180 old.
Hegedûs Katalin: A 150 éves Eötvös József Gimnázium
története: az iskolaépület története. Reáltanoda
Alapítvány. Bp. 2006. 309 old.
Herényi István: Anyugati gyepû erõdítményei. Erõdítmények,
várak Nyugat-Magyarországon. Heraldika.
Bp. 2007. 126 old.:
Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok.
Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Szerk.:
SzékelynéKõrösi Ilona.
Kiadja a Bács-Kiskun Megyei ÖnkormányzatKatona József Múzeuma. Kecskemét 2005. 240
old.
Hódoscsépány társadalomtörténete a XX. század
közepéig Írta: Alabán Péter – Csépányi Attila. Ózdi Városi
Mûvelõdési Központ Lajos Árpád Honismereti Kör.
Ózd 2006. 103 old.
Honismereti Híradó. A Kõváry László Honismereti
Kör lapja. Szerk.: Ács Zsolt, Kiss Margit, Tóth Orsolya.
Kolozsvár 2007. 16 old. – A tartalomból: Kiss Margit:
Tizenöt éves a Kõváry László Honismereti Kör;
GergelyGabriella
: Akiknek sokat köszönhetünk [Bolyai János];Soós S. István: Somlyóújlak református temploma;
KovácsZsuzsa
: Verespatak múlt és jövõ, az arany jegyében;Kiss Margit: Szászok földje – Székelyföld;
Jakab-Medvéssy Alice
: Barangolás a Dél-Alföldön.In memoriam templomépítõk. Szerk.:
Kovács Lajos.Dorogi füzetek 32.
Dorog Város Barátainak Egyesülete.Dorog 2005. 140 old.
Jeney-Tóth Annamária: Míves emberek a kincses
Kolozsvárott. Iparos-társadalom a 17. sz.-i Kolozsváron.
Erdélyi Tudományos Füzetek, 247. Erdélyi Múzeum
Egyesület és a Debreceni Egyetem Történeti Intézete kiadása.
Kolozsvár 2004. 263 old.
Jósa Piroska: Virágszõnyeg a váradi utcaköveken.
Visszatekintés a bécsi döntés nagyváradi eseményeire a
korabeli sajtó, néhány dokumentum és irodalmi mû, valamint
a szemtanuk emlékezése tükrében. Erdélyi Magyar
Ifjak. Nagyvárad 2007. 200 old.
Kallódó örökségünk. Dorogiakról – dorogiaknak.
Gyûjtötte, szerkesztette:
Kovács Lajos. Dorogi Füzetek35.
Kiadja Dorog Város Barátainak Egyesülete. Dorog2006. 189 old.
Kapolka Gábor: Séták a zsidónegyedben/ Walks in
the Jewish quarter. Elõszó: Bächer Iván, Ford. Rácz Katalin.
Vince Kiadó 2006. 231 old.
Kardos József: Iskola a politika sodrásában
1945–1993. Bp. 2007. 200 old.
Keresztezett életutak: Halmay Béla és Honti Béla
miskolci polgármesterek. Szerk.: Dobrossy István. A
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és a Pfliegler J.
Ferenc emlékére a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltárért
Alapítvány közös kiadványa. Miskolc. 2006.
153 old.
Kerületünk épített világa: Budapest XVI. kerülete.
Írta: Lantos Antal, Tóth Miklós, Szémann Richárd.
Máyer Ny. és Kvk. Bp. 2006. 303 old.
Kézmûvesipar Északkelet-Magyarországon. Szerk.:
Veres László, Viga Gyula. Fotó: Kulcsár Géza. Herman
Ottó Múzeum. Miskolc 2006. 268 old.
Kincses Gyula: Görög katolikus iskolája Pocsajban.
Görög Katolikus Hittudományi Fõiskola. Nyíregyháza
2006. 70 old.
Kis József: Miskolc, 1956.
Borsod-Abaúj-ZemplénMegyei levéltári füzetek 45.
Miskolc 2006. 251 old.Kiskunfélegyháza díszpolgárai. Készült az elsõ
díszpolgárrá választás 150. évfordulójára. Szerk.:
KapusBéláné.
Kiadja a Móra Ferenc Közmûvelõdési Egyesület.Kiskunfélegyháza 2007. 151 old.
Kiss Endre József: Kazinczy Ferenc könyvtári gyûjteménye
Sárospatakon. Acta Patakina 19. A Sárospataki
Református Kollégium Tudományos Gyûjteményei. Sárospatak,
2006. 192 old.
Kiss László: Orvostörténeti helynevek a Felvidéken.
Lilium Aurum. Dunaszerdahely 2006. 213 old.
Kiss Melinda: Evangélikus síremlékek Sopronban: a
Soproni Múzeum 17–18. sz.-i síremlék-gyûjteménye.
Gyõr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága –
Soproni Múzeum, Gyõr – Sopron 2007. 23 old.
Kiss Tamás – Szabó Béla – Székely Zoltán: ASzent
László-herma 400 éve Gyõrött. Gyõri Egyházmegyei
Kincstár és Könyvtár. Gyõr 2007. 86 old.
Kocsis Lajos: A csíki magánjavak története
(1869–1923). Debreceni Egyetem Történeti Intézete.
Erdély-történeti Könyvek 6.
Debrecen 2005. 198 old.142
Komporday Levente: Jeles újhelyiek a köztemetõben.
Sátoraljaújhely Város Polgármesteri Hivatala. Sátoraljaújhely
2006. 70 old.
Ködöböcz József: Életem. Sajtó alá rend., a jegyz. és
az utószót írta Kováts Dániel. Kazinczy Ferenc Társaság.
Sárospatak 2006. 32 old
Kölcsey Ferenc: Parainesis – Intelem. Aracs Könyvek
4. Szabadka 2007. 160 old.
Magyar Zoltán: Lüdérc võlegény. Póra Péter meséi
– gyimesfelsõloki népi elbeszélések. Szent Maximilian
Kiadó. Bp.
Makói Honismereti Híradó, 2007. Szerk.:
dr. ForgóIstván
. Kiadja az Önkormányzat Képviselõtestülete. Makó2007. 40 old. – A tartalomból: dr. Csillag András:
Pulitzer József születésének évfordulójára;
Siket IstvánLászló
: Antal József templomigazgató emlékezete; BogdánKároly
: Akálvária vége [az aradi Szabadság szoborról];Szabó Jenõ: Adatok Makóról és a világról;
SzabóJenõ
: Magyar fejedelmek, királyok és államfõk; VassJózsef
: Óföldeáki magmaradt örökségek; Siket IstvánLászló
: Tutajok a Szamoson; Rácz István: Pápa bakonyiés Makó maros-parti város barátságának alakulása;
dr.Forgó István
: Milyen sors vár a munkanélküliekre, különösena fiatalokra?; A Makói Honismereti Kör 2007. évi
munkaterve.
Marosi Endre: 50 év – 50 kép: az 1956-os forradalom
és szabadságharc emlékei Pesterzsébeten.
A PesterzsébetiMúzeum könyvei; 4.
Pesterzsébeti Múzeum.2006. 111 old.
„Minden örömöm elegyes volt bánattal” Csáky
Kata levelezése. Összeáll. és szöveggond., bev.:
PappKlára.
Kiadja a Debreceni Egyetem Történeti Intézete.Debrecen 2006. 410 old.
Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Sántha Attila. Hargita
Kiadóhivatal. Csíkszereda 2007. 5. 24 old. – Atartalomból:
Sántha Attila: Lezajlott az MCSMSZ éves közgyûlése;
Sántha Attila: Hatékonyabb, tagközelibb szervezetet
– beszélgetés Solomon Adriánnal, az MCSMSZ
új elnökével; Oláh-Gál Elvira: Aki õsei nyelvén imádkozik
– beszélgetés László Józsefné Kiss Erzsébettel;
Oláh-Gál Elvira: Csendes, dolgos hétköznapok –
frumószai oktatási körkép; dr. Gál Mihály: Bolgár csángók;
Mirk Szidónia-Kata: Nélkülözhetetlen kézikönyv a
moldvai csángókról: A moldvai csángók bibliográfiája;
Duma Péter: Kommunizmus Klézsén, avagy a sokoldalú
fejlettség oldalai; Demse Márton: Somoskai tél;
FerenczesIstván
: A legéteribb magaslatok felé – Iancu Laura:Karmaiból kihullajt c. könyvérõl; Gazda László: Egyedhalma;
Iancu Claudia: A honvágyam; Istók Péter:
Táncháztalálkozó Budapesten; Barbóc Julianna: Amagyarországi
„kis kirándulás”; Istók Péter: Emlékeim
édesanyámról és a szövésrõl; Iancu Laura: Anyóm szavai
a napsütötte házból.
Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Sántha Attila. Hargita
Kiadóhivatal. Csíkszereda 2007. 6. 24 old. – Atartalomból:
Salak Attila: Isten kegyelmébõl felszentelték a
lábnyiki Gyermekek Házát; Oláh-Gál Elvira: Az utolsó
gorzafalvi fazekas; Peti Lehel: Ritualizált közösségi látomás:
a moldvai csángók napbanézése I.; Duma Péter:
Kommunizmus Klézsén, avagy a sokoldalú fejlettség oldalai;
Gazda László: Jugán; Iancu Laura: Mese az apropóról.
Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Sántha Attila. Hargita
Kiadóhivatal. Csíkszereda 2007. 8. 24 old. – Atartalomból:
Oláh-Gál Elvira: AMagyar Máltai Szeretetszolgálat
tábora Csíkszépvízen; Nyisztor Ilona: Pusztinai és
frumószai gyerekek Baróton, Keszthelyen és Párkányon;
Pilat, Liviu: Az etnológus, a csángók és a történelem;
SeresAttila
: Németh Kálmán missziója a bukovinai székelyekés a moldvai csángók között I; Halász Péter: Demse
Márton könyveirõl; Duma Péter: Kommunizmus Klézsén,
avagy a sokoldalú fejlettség oldalai; Gazda László:
Aknavásár; Iancu Laura: A falumba érek.
Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Sántha Attila. Hargita
Kiadóhivatal. Csíkszereda 2007. 9. 24 old. – Atartalomból:
Duma-István András: Moldvai magyar gyermekek
táboroztatása a Szeret-Klézse Alapítvány együttmûködésével
2007-ben I.; Kosztándi T. Ildikó: „Földeket
vásárolok odahaza…” – interjú Nistor Bélával, a Hannoverben
élõ fiatal csángó üzletemberrel; Seres Attila: Németh
Kálmán missziója a bukovinai székelyek és a
moldvai csángók között II; Duma Péter: Kommunizmus
Klézsén, avagy a sokoldalú fejlettség oldalai;
GazdaLászló
: Bírófalva; Salak Attila: „A költõ legyen, mi népe!”;Iancu Laura: Évszakváltás.
Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Sántha Attila. Hargita
Kiadóhivatal. Csíkszereda 2007. 10. 24 old. – A tartalomból:
Oláh-Gál Elvira: Magyartanítás Gajdáron –
botrány után; Borbáth Erzsébet: Moldvai csángó diákok
erdélyi magyar nyelvi képzése a 2006–2007-es tanévben
a Domokos Pál Péter Alapítvány segítségével; Jávor Béla:
„Otthon a szülõi házban beszéltem magyarul, de nem
célom megállítani a csángók elrománosítását” – interjú
Robu Mihály jászvásári püspökkel, 1932;
Duma-IstvánAndrás
: Moldvai magyar gyermekek táboroztatása aSzeret-Klézse Alapítvány együttmûködésével 2007-ben
II.; Duma Péter: Kommunizmus Klézsén, avagy a sokoldalú
fejlettség oldalai; Halász Péter: „Egész életemmel a
magyarságtudatot akartam szolgálni” – Gazda László
halálára; Gazda László: Mojnest; Iancu Laura: Emlékezés
októberi estekre.
Múzeumõr. A múzeumi ismeretterjesztés lapja.
Szerk.: Bánkiné dr. Molnár Erzsébet. Kiskunfélegyháza
2007. õsz 36 old. – A tartalomból: Mészáros Ágnes:
„Mikor Urunk Jézus elindult Jeruzsálembe…” – Kiskunfélegyházi
ráolvasások; Kovács Zita: Hetven éve hunyt
el Nagy István festõmûvész Baján; Kállainé Vereb Mária:
Megemlékezés Móra István halálának ötvenedik évfordulóján;
Légrády Andor: A honismeret és a kulturális
turizmus; Székelyné Kõrösi Ilona: Kecskeméten jártak a
kolozsvári Kõváry László Honismereti Kör tagjai;
BorkaElly
: Az Ócsai Tájház.Mûemlékvédelem. Kulturális Örökségvédelmi folyóirat.
2007. 4. 145–288. old – Atartalomból: Varga István:
Komáromi erõdrendszer: a déli erõdöv megújulása;
Gráfel Lajos: Ne carte nec marte – a komáromi erõdrendszerrõl;
Borhy László – Számadó Emese: Régészeti
kutatások Brigetióban, Komárom/Szõny római kori
elõdjében; Herczeg Renáta: Szõny uradalmi építkezéseinek
emlékei a XVIII–XX. századból; Horváth István:
Régészeti kutatások Esztergom-Vizivárosban; Borsodi
143
Zsófia: A tatai eszterhézy-kastély kertjének története és
helyreállítási terve.
Nagy Csaba: A Fertõ-Hanság Nemzeti Park: ahol a
puszták véget érnek. Alexandra Könyvkiadó. Pécs 2007.
207 old.
Nagy István: Húsvéttól húsvétig. 1. k. Gyõr harmincöt
bombázása. Gyõr-Moson-Sopron Megye Gyõri
Levéltára. Gyõr 2007. 159 old.
Neveléstörténet. A Kodolányi János Fõiskola folyóirata.
Fõszerk.: Tölgyesi József. Székesfehérvár 2007.
3-4. 184 old. – A tartalomból: Géczi János: Az iskola
kultúrája: nevelés és tudomány II.; Isó Dorottya: Avallásos
nevelés felfogása a pedagógiában; Farkas Gábor: Iskolaépülete,
tanszemélyzet Székesfehérváron
(1688–1900); Vasdinnyey Miklós: Egy tankönyv [Bél
Mátyás magyar nyelvtankönyve] a korabeli tudományosság
tükrében; Tölgyesi József: Apedagógusképzés a
XIX.–XX. szd-ban – európai kitekintéssel.
Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság tájékoztatója.
Szerk.:
Bárth Dániel, Hála József, MátéGyörgy.
Bp. 2007. 1–2. 136 old. – A tartalomból: AMagyarNéprajzi Társaság 119. rendes közgyûlése;
L. JuhászIlona
: Jelek a térben: szakrális és nemzeti jeleinkrõl;Marinka Melinda: ’56 a néphagyományban;
BarnaGábor
: 1956 – Emlékezés és emlékezet; Mód László:Emlékülés – 50 évvel ezelõtt hunyt el Cs. Sebestyén
Károly; Voigt Vilmos: Bori Imre a budapesti Folklore
Tanszéken; Hubai Gabriella: Néprajz szakos egyetemi
hallgatók találkozója; Bárth Dániel: A XXVIII. OTDK
Humán Tudományi Szekció néprajzi elõadásai;
TátraiZsuzsa
: Száz esztendeje született Manga János; JuhászAntal
: Péter László nyolcvan éves; Flórián Márta: H.Csukás Györgyi 60 éves; Granasztói Péter–Tasnádi Zsuzsanna:
Forrai Ibolya köszöntése; S. Laczkovits Emõke:
Köszöntjük a hatvanéves V. Szalontay Juditot;
SzilágyiMiklós
: Tisztelgés Szûcs Judit 60. születésnapján; VoigtVilmos
: Róheim Géza arcképe a „Tolnai új világlexikoná”-ban; Balogh Balázs: Gondolatok a népmûvészet
támogatási rendszerérõl; Néprajz a mozgóképen –
Tari Jánossal beszélget Vasvári Annamária.
Nováki Gyula: Nyergesújfalu és a Muzsla (Karva)-
Csenke-puszta kuruc kori erõdje.
Helytörténeti Olvasókönyv1.
Nyergesújfalu 2006. 22 old.Örökségünk. Történelem – néprajz – Néphagyomány.
Fõszerk: Kolumbán Zsuzsánna. Kiadja a Hargita
Megyei Hagyományõrzési Forrásközpont. Székelyudvarhely
2007. 1. sz. 32 old. – A tartalomból:
MihályJános
: Romokban hever a szentkeresztbányai vashámor;Gidó Csaba: Az újságírás kezdetei Székelyudvarhelyen:
„Udvarhely”; Novák Károly-István: A székelyek képe a
dualizmuskori leírásokban; Zepeczaner Jenõ: Egy jó
feredõ; Sófalvi András: Árpád-kori templomok Udvarhelyszéken;
dr. Balázs Lajos: Lármafából láncfa;
IvácsonyíZsuzsa
: A középiskolai néprajzoktatás esélyei;Róth András Lajos: Zsilvölgyi Bethlehemes-játék;
Sándor-Zsigmond Ibolya
: „Keresztúri szitások, / A városirostások…”; „Egy nagyon szép történelem, amely tele
van eredetiséggel” – Novák Károly-István beszélget
Egyed Ákos történésszel; Oláh Sándor: „…Ép elméjén
és tiszta Szólló nyelvén…”; Hermann Gusztáv: „Utazni,
s még inkább utazást írni, korunk literatúrai divatjai közé
tartozik”; Kovács Piroska: A máréfalvi tájház;
KovácsSéndor
: Homoródszentmártoni Bíró Sámuel; NovákCsaba Zoltán
: Areopolisz, több mint helytörténet; MihályiJános
: Orbán József eredeti meséi és anekdotái.Örökségünk. Történelem – néprajz – Néphagyomány.
Fõszerk: Kolumbán Zsuzsánna. Kiadja a Hargita
Megyei Hagyományõrzési Forrásközpont. Székelyudvarhely
2007. 2. sz. 32 old. – A tartalomból: A középkori
Udvarhelyszék mûvészeti emlékei – Novák Károly-
István beszélgetése Dávid Lászlóval; Miklós Zoltán:
Gazdasági stratégiák hiánya által gerjesztett szegénység;
Róth András Lajos: A Székelység (1931–1944)
néprajzi tárgyú cikkei, Balászi Dénes: A székelypálfalvi
boríttómeccõ; Gidó Csaba: Egy erdélyi ellenzéki sajtótermék:
a „Baloldal”; dr. Vofkori László: Székelyudvarhely
fekvésének és városi funkcióinak szakirodalmi
méltatása; Kolumbán Zsuzsanna: Az asszony a vétkek
forrása?!; Bálint Mihályné: Kápolnásfalu és tájháza;
Mihály János: Tájház lesz a Kárpát-medence legöregebb
házából; Hermann Gusztáv: Keresztúr és London;
TóthLevente
: Templomi ülésrend 1682-bõl; Oláh Sándor:„Utolsó szükségre jutván…”; Mihály János: Székely
Mózes; Róth András Lajos: Székely honfoglalás, avagy
mikor költözhettek a székelyek a Kárpát-medencébe;
„Azt mondják, Attila egy korondi székely” – Zágoni Mátyás
Sándor (1847–1895) adomái; Szõcs Lajos: Ereklyés
országzászló Firtosváralján.
Padányi Lajos: Crumerum.
Helytörténeti Olvasókönyv2.
Kiadja az Önkormányzat. Nyergesújfalu 2007.40 old.
Papp Klára: „Esze, kardja, s házassága után boldogul
az ember”. Tanulmányok a Csáky család 16–19. sz.-i
történetébõl. Erdély-történeti Könyvek. Kiadja a Debreceni
Egyetem Történeti Intézete. Debrecen 2006. 256
old.
Pataki József: Kór-tünet. Egy ‘56-os nemzetõr
visszaemlékezései. Szerzõi Kiadás. Mezõkövesd 2006.
151 old.
Petõ Bálint: Harminckét erõsség a Várvidékrõl.
Kariosz. Bp. 2005. 135 old.
P. Fischl Klára: Ároktõ-Dongóhalom bronzkori tell
telep. Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4.
Herman Ottó Múzeum. Miskolc 2006. 209 old.
P. Miklós Tamás: Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum
története (1975–2005). Zánka 2005. 295 old.
Porkoláb László: Források Diósgyõr-Vasgyár történetéhez,
1920–2005.
Tanulmányok Diósgyõr történetéhez13.
ABorsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és azOrszágos Mûszaki Múzeum Kohászati Múzeuma kiadványa.:
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és az
Országos Mûszaki Múzeum Kohászati Múzeuma. Miskolc
2006. 375 old.
Rákóczi Gyömrõn. Szerk.: Rakó József. H. n. 2006.
32 old. – A tartalomból: Rakó József: Mánya-rét, 1905.
július 3.; Hodruszky Lajos: Köszöntõ; Baksa László: A
Mánya-réti beszéd elõzményei; Arató Éva: Gomba a Rákóczi-
korban; Józsa Imre: A Rákóczi hagyományok jegyében;
Basa László: A Tápió-mente vázlatos történelme
a Rákóczi szabadságharc idején; dr. Samu János: A
Rákóczi szabadságharc emlékei Tápióságon;
NémethRamóna
: Rákóczi évek a nagykátai Kossuth Lajos Ha144gyományõrzõ csapatban; Fehér László: Üllõ a kuruc szabadságharcban;
Rákóczi gyömrõi beszéde; Tóth József:
A Rákóczi-szabadságharc emlékei Kókán;
Kondás Imre– Vásárhelyi Géza
: Rákóczi kereszt Monoron; HorváthLászló
: Szentlõrinckáta hûségesen õrzi Bottyán Jánosemlékét; Szende Márta: A Rákóczi harang;
SzmoliczaJózsef
: Isaszeg a Rákóczi szabadságharc idején; id. PálMihály
: Rákóczi Gyömrõn; Kaposvári Kálmán: Rákóczi-emlékõrzés Gyömrõn; Kaposvári Kálmán: [Rákóczi]
szobor avató beszéd; Kaposvári Kálmán: Gondolatok
Rákóczi szobra elõtt; Pál Mihály: “Emlékkút”;
Rálátás. Zsákai Helytörténeti – honismereti, kulturális
tájékoztató. Szerk.: Dankó Imre. Zsáka 2007. 3. 48.
old. – Szilágyi Miklós:A vidéki élet kemény valóságfa az
’50-es évek elején; Bánkiné Molnár Erzsébet: Adalékok
a Beöthycsalád történetéhez és Hencida birtoklásához;
Bakó Endre: A Nadányiak története – család, iskolák,
felkészülés; Dankó Imre: Nadányi János Emlékünnepség
halálának háromszáz éves évfordulója alkalmából szülõvárosában,
Körösladányban; ifj. Bartha János: Tájékoztatás
a Debreczeni Egyetem Bölcsészettudományi Kara
Történelmi Intézetben folyó Erdély-történeti kutatásokról;
Dankó Imre: A zsákai vár darvairól – távlatokban;
Csorba Csaba: Értelmiségeink nemesítése; Emlékek a
szegény sorsú ifjak iskolázási támigatásáról;
KolozsváriIstván
: Rálátásom a Rálátásra – Egy folyóirat üzenete éstanulságai; Biró Miklósné: A zsákai honismerethelytörténet-
közmûvelõdés kapcsolatának története az
utóbbi negyven évben; Szabadi István: Egyház és erkölcs
a reformáció-korabeli Tiszántúlon, Debrecen példáján;
Dankó Imre: Hogyan, hol szerezték be a sárrétiak
cserépáru szükségleteiket.
Redemptio. A jász és kun települések honismereti
lapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a Jász
Múzeumért Alapítvány. 2007. 2. 24 old. – Atartalomból:
Dr. Szabó János: 200 éve város Kunszentmárton; BME:
Beiktatták az új kiskunkapitányt; Cseh János: Egy régi
archeológiai ásatásról Jászfelsõszentgyörgyön;
BankaCsaba
: Világtalálkozóra gyûltek a jászok; Smuta Zsolt:A nagykunkapitány jelenti; Hortiné dr. Bathó Edit: Búcsú
Faragó Jánosnétól; dr. Vadász István: Nemesi címerlevél
a XVIII. századból; Farkas Edit: Szobrok a Jászságban;
Hortiné dr. Bathó Edit: Szent Iván-éjszaka titkai
a Jász Múzeumban; B. Jánosi Gyöngyi: Múzeumok éjszakája
a Hamza Múzeumban; Gulyás Katalin: A 2007.
évi néprajzi, nyelvjárási és helytörténeti pályázatok;
FodorIstván Ferenc
: Utazások a Délvidéken.Redemptio. A jász és kun települések honismereti
lapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a Jász
Múzeumért Alapítvány. 2007. 3. 24 old. – Atartalomból:
dr. Bagi Gábor: Miért nem lett Szászberek jász település?;
dr. Farkas Ferenc: Nemzetközi tanácskozás Jászberényben;
Sugárné Koncsek Aranka: Nemes Bartal Ferenc;
Goda Zoltán: Petõfi jászberényi látogatásai, a
Szendrey és a Sismis család kapcsolata; dr. Farkas Ferenc:
Két ima a háború idejébõl; Szûcs Sándor emlékülés;
dr. Bathó Edit és Dudás Dániel: A Barkóca Együttes
Kis-Ázsiában; Víg Márta: Kádár Endre író emlékezete;
dr. Örsi Julianna: Ünnep a túrkevei Finta Múzeumban;
Gálikné Nagy Erzsébet: Megyei honismereti verseny
az általános iskolák és nyolcosztályos gimnáziumok
5-8. évfolyama részére; dr. Örsi Julianna: A
JKászkunság folyóirat évfordulója; IRIS: Képes riport
Szent János úsztatásáról.
Redemptio. A jász és kun települések honismereti
lapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a Jász
Múzeumért Alapítvány. 2007. 3. 24 old. – Atartalomból:
dr. Bagi Gábor: Ferencesek Jászberényben a XV–XVI.
sz-ban; dr. Vadász István: Õsbölénykoponya egy régi
egyleti gyûjteménybõl; dr. Baski Imre: A kun miatyánk,
mint nyelvemlék; Varga Istvánné: Gondolatok Fülöpszállás
történetérõl, nevének eredetérõl; Papp Izabella:
Kõképek Boldogházán; dr. Farkas Ferenc: A nõ a Jászkunság
társadalmában; Zámbori János: AJász-Kun Hármas
Kerületek III. aratóversenye Kiskunfélegyházán;
dr.Farkas Ferenc
: A III. Egyházi Népénekes Találkozó aJászberényi Fõtemplomban; Gyõri János: In memoriam
Murcsányi László; deli Julianna: Drótszamárral Jászapátin
és környékén; dr. Ducza Ljos: X. Kun Viadal Kisújszálláson;
Iris: Képes riport a Déryné ünnepségrõl.
Reformátusok Budapesten I–II. (Szerk.:
KósaLászló
. Argumentum/ ELTE BTK MûvelõdéstörténetiTanszék. Bp. 2006. 1572 old.
Sárdi Józsefné: Zsebeháza 1346–2006. Községi Önkormányzat
Képviselõtestülete. Zsebeháza 2007. 77 old.
Sárközi Mátyás: A Király utcán végestelen-végig.
Kortárs. Bp. 2006. 91 old.
Simon Zoltán: Füzér vára.
Vártörténeti kismonográfiák1.
História-antik Könyvesház Kiadó. Bp. 2006. 61old.
Schmidt Zsuzsa: Maróti csata, 1526. szeptember
13–15. Helytörténeti Olvasókönyv 3. Kiadja az Önkormányzat.
Nyergesújfalu 2007. 24 old.
Szabó Henriett: Rábahídvég. A kötetet terv., rajz.
és a fényképeket kész.: Kamper László. Bertha György
Közalapítvány, Rábahidvég. Szombathely 2007. 88 old.
Szegedi Mûhely. Várostörténeti Szemle. Szerkeszti:
Péter László. Kiadja a Somogyi-könyvtár. Szeged 2007.
1–2. 100 old. – Atartalomból: Farkas János László: „Dr.
Révész Sándor Békéscsabáról”; Péter László: Elégtétel
Révész Sándornak; Füzesi Márton: Igazgatói jelentés az
Árpád nevelõotthon elsõ két évérõl, 1908–1910 (Közli:
Horváth Dezsõ); Péter László: Scossa Dezsõ [szegedi
irodalom- és mûvészettörténész] idézése; Scossa Dezsõ:
Az újszegedi Árpád Otthon; Lexikon címszavak
Scossáról; P. L.: Levelek a Délmagyarország történetébõl;
P. L.: Bálint Sándor három dedikációja.
Szent István Városa: Esztergom története. Szerk.:
Meggyes Miklósné. Kiadja a Város Önkormányzata.
Esztergom 2007. 234 old.
Székely András Bertalan: Népben, nemzetben.
PoLíSz sorozat kötetei. Kráter. Pomáz 2007. 172 old.
Szörényi Gábor András: Tíz év várkutatása Borsod-
Abaúj-Zemplén megyében, 1996–2005.
Múzeumimozaik
. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság.Miskolc 2006. 36 old.
Takács Péter (szerk.): Földesurak és szolgáló népeik
Székelyföldön 1920-ban.
Források Erdély történetéhez5.
Kiadja a Debreceni Egyetem Történeti Intézete. Debrecen2003.
Takács Péter (szerk.): Kolozs vármegyei parasztvallomások
I–II. Források Erdély történetéhez 6/A-B.
145
Kiadja a Debreceni Egyetem Történeti Intézete. Debrecen
2006. 416, 426 old.
Tamási Miklós – Ungváry Krisztián: Budapest
1945. Corvina. Bp. 2006. old.
Tanulmányok a Kisalföld múltjából. Szerk.:
NémaSándor
. Gyõr-Moson-Sopron Megye Gyõri Levéltára.Gyõr 2007. 196 old. – Atartalomból: Néma Sándor: Vízbíráskodás
a Gyõr vármegyei Csilizközben (Vizek, árvizek
és a társadalmi konfliktusok összefüggései a 18–19.
században); Tatai Zsuzsanna: A Mayer család iratai
Gyõr-Moson-Sopron Megye
Gyõri Levéltárában; Szalai Attila: Gyõr román megszállásának
története (1919. augusztus 18.-október 4.);
Nagy Róbert: A Magyar Vagon és Gépgyár olaszországi
kapcsolatai.
Taródi István: A soproni Taródi-vár építéstörténete
és életem rövid összefoglalása. Taródi István. Sopron
2007. 63 old.
Tatai Zoltán: A területfejlesztés egyetemi oktatásáról.
Területfejlesztõ Öregdiákok Közössége. Bp. 2005.
178 old.
Tisza partján lakom I–II. Honismereti olvasókönyv
a tiszakécskei iskolák számára. Szerk.: Tajti Erzsébet.
Kiadja a Tiszakécskei Honismereti Kör.
Tiszakécske 2007. 464 old.
Tóth Dezsõ: Dákai emlékképek. Dákai füzetek 11.
Kiadja a Szülõföld Baráti Kör, Dáka. Veszprém 2007.
228 old.
Tóth Imre: A nyugat-magyarországi kérdés,
1922–1939. Diplomácia és helyi politika a két világháború
között. Dissertationes Soproniensis 2. Gyõr-
Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára. Sopron 2006.
272 old.
Turán. A magyar eredetkutatással foglalkozó tudományok
lapja. Fel. szerk.: Esztergály Elõd. 2007. 1. sz.
172 old. – A tartalomból: Pályázati felhívás az Árpád
Emlékév alkalmából; Demeter Zsófia: Csak a kõ mutatja
helyét; Cser Ferenc – Darai Lajos: Új szemlélet és módszertan
az ember, a társadalom és az emberiség õstörténeti
kutatásában; Cser Ferenc – Darai Lajos: Genetikai
vizsgálatok korlátozott embertörténeti alkalmazása;
SzabóZoltán
: Feltételezhetõ õseink keresése Belsõázsiában;Radó Gábor: Attila királyunk emléke az ausztriai
Tullnban; Szabó Zoltán: Kõrösi Csona Sándor és utódai
a magyar kelet-kutatásban; Puskely Mária: Példaképek a
magyar múltból IV. (X–XVII. sz.); Varga Géza: A magyar
társadalomszervezet keleti gyökerei.
Turán. A magyar eredetkutatással foglalkozó tudományok
lapja. Fel. szerk.: Esztergály Elõd. 2007. 2. sz.
192 old. – A tartalomból: Libisch Gyõzõ: Forrai Sándor;
Friedrich Klára: Forrai Sándor emlékezete; Forrai Sándor:
A Teleki-ügy felderítése nemzeti érdek; Darai Lajos:
Árpád vezér ébresztése; Detrich Attila Lajos: II.
András király; Varga Géza: Atprus jel újabb magyarázatai;
Szász Tibor András: A vargyasi rovásfeliratról;
CserFerenc – Darai Lajos
: Kárpát-medencei népünk elõdeinekkiemelkedõ helyzete és szerepe; Szõnyi József: Gyökereibõl
táplálkozik a jövõ! – Pilisszántó múltját keresem;
Puskely Mária: Példaképek a magyar múltból V.
(X–XVII. sz.); Esztergály Zsófia Zita: 2007 Árpád fejedelem
emlékéve – beszélgetés Szörényi Leventével a
magyar államiság kezdeteirõl és a magyar föld szeretetérõl.
Valkay Zoltán: Zenta építészete. Fórum Könyvkiadó.
Újvidék 2007. 509 old.
A Vasi-Hegyhát lankáin. Képek a kistérség településeirõl.
Szerk.:
Kálmán István, Drimmer László, ZágorhidiCzigány Balázs.
Hegypásztor Kör, Oszkó. Szombathely2007. 24 old.
Vasi Szemle. A Vas Megyei Közgyûlés Tudományos
és Kulturális folyóirata. Szerk.: Gyurácz Ferenc. Kiadja:
Vas Megye Közgyûlés. Szombathely. 2007. 5. 515–640.
old. – A tartalomból: Gál József: Dohnányi Ernõ szombathelyi
koncertjei; Pánczél Hegedûs János: „Várjuk a
királyfit!” – A magyar legitizmus politikai küzdelmei a
két világháború között és annak megyei vonatkozásai I.;
Sill Aba Ferenc: Gróf Batthyány Lajos régi-új emlékhelye;
Kövér István: Az 1956-os forradalom és szabadságharc
vasi vagy vasi kötõdésû mártírjai és vértanúi;
Simola Ferenc: Ügyeletes tiszt voltam a megyeházán
1956-ban; Garzuly Ferenc–Dancs János: A jótékonyság
szolgálatában – A Savaria Lions Club 15 éve és a karitatív
mozgalmak; Tóth Vilmos: Budapesti temetkezõhelyek
vasi vonatkozású emlékei; Lõcsi Péter:Weöres-mozaikok
XVI. – Weöres Sándor sándor és Bognár István
barátságának dokumentumaiból.
Várak, kastélyok, templomok. Történelmi és örökségturisztikai
folyóirat. Kiadja a Talma Bt. Bp. 2007. 5.
50 old. – A tartalomból: Kikinda András: A pécsi püspöki
vár; Paál József: Újra vár a cseszneki vár;
KarczagÁkos – Szabó Tibor
: A Kudzsiri-havasok dák várai;Jancsó Norbert: Lipótvár, a 36 napos hõsiesség története;
Szatmári Sarolta: 100 éves a kétszer felépített Vajdahunyadvár;
Kõnig Frigyes: Holics; Virág Zsolt: A
nádasladányi Nádasdy-kastély; Erdélyi Lili Ada: Beszélgetés
Bak Jolánnal Fertõdön; Ferenczy Sándor József:
Hõnig – Újvár; Csorba Csaba: Fallal kerített városaink;
Lakatos Benedek: A nagyõri Mednyánszky-kastély;
Názer Ádám: Egy „ellenséggel cimboráskodó” emléktáblája
Lóréven.
Várak, kastélyok, templomok. Történelmi és örökségturisztikai
folyóirat. Kiadja a Talma Bt. Bp. 2007. 5.
50 old. – Atartalomból: Vándor László: Rezi vára;
VargaKálmán
: Kastélyprogramok – részsikerek; Kupovics Renáta:AHimfyek vára Döbröntén; Suba János: Adéli védelmi
rendszer; Visy Zsolt: Megjegyzések a pécsi püspöki
vár kutatásához; Csorba Csaba: Selmecbánya;
CsorbaCsaba
: Garamszentbenedek erõdített kolostora;Kõnig Frigyes: Ligeti Antal, a történelmi tájfestészet kiemelkedõ
mestere; Ferenczcy Sándor József: Kapi vára;
Fereczi Géza: Látogatás a délkelet-erdélyi kora középkori
magyar határvédelmi rendszerben;
Karczag Ákos –Szabó Tibor
: Vártúra a Tarcal-hegységben.Várostörténeti Források Erdély és a Partium a
16–19. sz.-ban. Szerk.:
Papp Klára – Gorun KovácsGyörgy – Jeney Tóth Annamária.
Debreceni EgyetemTörténeti Intézete. Debrecen 2005. 397 old.
Városunk. Budapesti Honismereti Társaság Híradója.
Fel. szerk.: Gábriel Tibor. Bp. 2007. 4. sz. 16 old. – A
tartalomból:
146
Százéves a Vajdahunyad-vár; Kadlercovits Géza:
Száz éve város Újpest; gt.: Levéltári kiállítás a reformkori
Pestrõl; gábriel: A születõ város [Újpest] és polgármestere;
Gavlik István: Budapest võlegénye – báró
Podmaniczky Frigyes; Pagurka Anna: A Víziváros elfeledett
patikája; Miklósi László: Történelemtanárok Egylete;
Karacs Zsigmond: A negyvennyolcas tábornok árvaháza
II.; Bender Máté: A Lánchíd Kör-út: Határon túli
fiatalok Budapesten.
Veres László: Üvegmûvességünk a XVI–XIX. században
Szerk.: Viga Gyula. Fotó: Kulcsár Géza. Herman
Ottó Múzeum. Miskolc 2006. 261 old.
Veszelka Attila: Pipás Pista, az átokházi tanyavilág
hóhéra. Bába Kiadó. Szeged 2006. 150 old.
Vincze Gábor: A számûzött egyetem. A Ferenc József
Tudományegyetem sorsa Kolozsvártól Szegedig
(1919–1921). Szeged 279 old.
Winkler Gábor: Pápai éveim. Jókai Mór Városi
Könyvtár. Pápa 2007. 143 old.
Zakariás Erzsébet: „Édesanyám kicsi korban megtanított…”
Szerk.: Szabó Á. Töhötöm. Triade. h. n. 2006.
248 old. – Tanulmányok a hagyományos társadalomra
jellemzõ asszonyi tudás kérdéskörébõl.
Zakariás Erzsébet: Miesnapok képei – Moldvai
csángó hétköznapok. Koinónia Kiadó. Kolozsvár 2006.
254 old.
Zalán falukönyve 1751—1795. Kiadja:
DemeterLajos.
Szerk. és bevezetõ: Takács Péter. Székely falvak 3.Kiadja a Debreceni Egyetem Történeti Intézete. Debrecen
2006. 187 old.
Xantus László – Xantus Juliánna: Tar-kõ-hegység
és Gyimes vidéke. Erdély Hegyei 29. Turisztikai kalauz.
Pallas-Akadémia Könyvkiadó. Csíkszereda 2006. 144
old.
BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET
OLCSÓSÁGOT, EGÉSZSÉGET
LEHETÕLEG BOLDOG ÉVET
DOLGAINKBAN TELJESSÉGET
OTTHONUNKBAN VÍGAN LAKÁST
GONDJAINKBAN FOGYATKOZÁST
ÜGYEINKBEN BONTAKOZÁST
NEMES, EREDMÉNYES MUNKÁT
NÖVEKEDÉST, GYORS HALADÁST
ERÕINKNEK ÖSSZEFOGÁST
PANASZUNKNAK ELAPADÁST
EMBERSÉGBEN GYARAPODÁST
KEDVÜNKBEN FRISS MEGÚJHODÁST
ELMÉNKBEN IS MEGIFJODÁST
TÖBB SZERENCSÉS TALÁLKOZÁST
147
Dobos Gyula dr: Levéltárak a történelmi ismeretek
gyarapításának szolgálatában 1/3
Horváth György: Kultúra, turizmus, honismeret.
Beszélgetés Debreczenyi Jánossal, Veszprém
Megyei Jogú Város polgármesterével 3/4
Joós Eszter: Honismeret és kulturális turizmus.
Beszélgetés Lasztovicza Jenõvel, a Veszprém
Megyei Közgyûlés elnökével 3/3
Zika Klára: Honvéd hagyományok 5/3
ÉVFORDULÓK
Bajtai Mária: Emlékezzünk Prielle Kornélia színmûvészre
4/6
Balassa Zoltán: Az újratemetés jegyében 1/12
Basics Beatrix: Batthyány Lajos ábrázolásai 6/17
Bene János: Vay Ádám 2/8
Bozó Gyula: Mocsáry Antalra emlékezve 4/5
Demeter Zsófia: Utazás ismeretlen állomás felé.
Gróf Batthyány Lajos Fejér megyei állomásai
6/34
Dukrét Géza: Fényes Elek születésének kétszázadik
évfordulójára 5/6
F. Dózsa Katalin: Batthyány Lajos és a divat 6/23
H. Szabó Lajos–Mezey Zsolt: A pápai kollégium
két oszlopa: Bocsor István és Tarczy Lajos
3/16
Halász Péter: A 35 éves Honismeret folyóirat 4/8
Halász Péter: Földi István és a teveli Kõrösi
Csoma Sándor Székely Tanintézet 5/14
Horváth József dr.: Kilencven éve halt meg Gyóni
Géza 3/20
Höhn Mária: Kitaibel Pál 2/11
Kiûzetésünk szülõföldünkrõl, a Felvidékrõl
(TóthDénes)
2/22Kolta László: Bonyhádi emlékek a száz esztendeje
született Sárdy Jánosról 5/13
Láncz Irén: Nyelvõrségen. 175 éve született Szarvas
Gábor 2/14
M. Lovas Krisztina: Battyány Lajos gróf és a Kilencek
újratemetése 1870-ben 6/26
Marossy Endre dr.: A salgótarjáni sortûz emlékezete
1/24
Martinák János: Szent Imre herceg ezer éve 3/5
Mezey Zsolt–H. Szabó Lajos: A pápai kollégium
két oszlopa: Bocsor István és Tarczy Lajos
3/16
Molnár András Batthyány Lajos gróf életútjának
magyarországi és külföldi helyszínei 6/ 13
Molnár Imre: Szent Imre emlékezete a lengyelországi
Szentkereszthegyen 3/14
Pálffy János: Gróf Batthyány Lajos 2/3
Pelyach István Egy miniszterelnöki kinevezés históriája
6/ 7
Perényi Roland: Egy nem létezõ kultusz emlékei.
Az Újépülethez és a kivégzéshez kapcsolódó
„Batthyány-ereklyék” 6/45
Sárkány Viola: Árpád nagyfejedelem halálára emlékeztek
Árpádon 5/5
Sebestyén Kálmán: Kõváry László, Erdély neves
magyar történésze 5/10
Sipka László: Tisztelet a kalandozóknak! Apozsonyi
csata 1100. évfordulójára 6/3
Szabó József: Nyíri Antalra emlékezve születésének
100. évfordulóján 2/19
Tóth Dezsõ: Dáka közössége emlékezik gróf Batthyány
Lajos családjára 6/49
Zika Klára: Szent István ünnep a székelyeknél 4/3
ISKOLA ÉS HONISMERET
Tanítómestereink
Bálint Sándor: A karácsonyi ünnepkör 6/52
Bessenyei György: Magyarság 2/25
Cholnoky Jenõ: Balaton 3/22
Katona Imre: Katonanóták 5/50
Márai Sándor: Füveskönyv 1/27
Szûcs Sándor: Rétészkedés, pákászat 4/12
Bodó Mária: Ahonismeret-tanítás utolsó állomása
a középiskolában: az érettségi 5/53
Kaudersné Madarász Zsuzsanna–Máté György: A
fóti Népmûvészeti Szakközép-, Szakiskola és
Gimnázium 3/35
Lukács László: A székesfehérvári Ciszterci Gimnázium
és a Szent István Király Múzeum 1/34
Máté György–Kaudersné Madarász Zsuzsanna: A
fóti Népmûvészeti Szakközép-, Szakiskola és
Gimnázium 3/35
A 2007. évfolyam tartalomjegyzéke
Matyikó Sebestyén József: Reõthy Ferenc emlékezete
2/29
Nagy Janka Teodóra: Múltban gyökerezõ értékeink
2/26
Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Helytörténet a középiskolai
oktatásban 1/29
Rásky Mihályné: Beszélõ kövek közt… Veszprém
megyei modulfüzet a hon- és népismeret tanításához
10–11 évesek számára 3/32
Szabó Szabolcs dr.: A magyar népdal rejtõzködõ
üzenetei 6/58
Tarr Péter: Hogyan vittem be a „múzeumot” Zamárdiban
az iskolába? 4/15
A HONISMERET FORRÁSAI
Batthyány Lajos feleségéhez írt levele a siralomházból
6/66
Batthyány-gyászünnepély (Vasárnapi Újság 1870.
június 5.) 6/67
Piry Czirjék: Gyászbeszéd néhai gróf Batthyány
Lajos elsõ magyar miniszterelnök ünnepélyes
eltemetésére 6/69
Vahot Imre: Gróf Batthyány Lajos, az elsõ magyar
miniszterelnök és jellemrajza címû munkájából
(részlet) 6/64
EMLÉKHELYEK
Beke György: Móricz Zsigmond Zagyvarékason
1/46
Hála József dr.–Kardos László dr: Palota a Stefánián
4/56
Kardos László dr.–Hála József dr.: Palota a Stefánián
4/56
Kováts Dániel: Kazinczy Ferenc útján Erdélyben
6/76
Lánczi Ágnes: Aszázötven éves Múzeumkert. Beszélgetés
Debreczeni-Droppán Béla történésszel
1/41
Romhányi András: „Ne kívánják halálunkat idõ
elõtt…” Batthyány Lajos Jánosházán 6/86
HAGYOMÁNY
Bagu Balázs: Táncélet a kárpátaljai Bátyúban
1/72
Bagyinszky Marianna–Erdélyi Mónika: „Szép magyar
vitézek, aranyos leventék!” Honvéd hagyományõrzés
Szegeden 5/61
Balogh Mihály: A Petõfi-kultusz Kunszentmiklóson
4/24
Eperjessy Ernõ: Vásárok, vásáros helyek, házaló
kereskedõk a Zselicben (1900–1950) 1/56
Fábián Margit: Bukovinai magyarok Kanadában
1/65
Fehér Zoltán dr.: „Bészántottál, bévetettél”. Az
olyan igékrõl, melyek nem tulajdon jegyzísben
vétetnek 1/69
Földesi Ferenc dr.: Egy cõger naplójából 5/54
Frankovics György: Asszonyfarsang és busójárás
1/49
Gáncs Lajos dr.: A Somlói Borrend Somlóhegyen
3/50
Harangozó Imre: Jézus kiûzte belülle az ördögöt…
Adalékok egy újkígyósi búcsúsvezér,
Jézuskás Matyi bácsi arcképhez 6/101
Hudi József: A Pápai Református Kollégium évszázadai
3/40
István Lajos–Szõcs Lajos: Bicskakészítõ korondiak
4/52
Kovács Gábor Zoltán: Mesterek emlékezete. Neves
tanáraink emlékének ápolása a veszprémi
Lovassy László Gimnáziumban 3/47
Lukács Miklós: Az építõáldozat Dévától Gobelsburgig
1/79
Molnár Jánosné: Veszprém virágai 3/36
Nagy Jenõné Tóth Magdolna: „…Jók legyünk hát
gyerekek!” Adventtõl karácsonyig a régi Bagon
6/111
Pálmány Béla: A családtörténet népszerûségérõl,
jelentõségérõl és megújulásáról.Beszélgetés
Szluha Mártonnal 4/44
Romhányi András: Petõfi utolsó óráinak nyomában
4/32
Silling István: A nyugat-bácskai Szilágyi község
népéletébõl 4/48
Szõcs Lajos–István Lajos: Bicskakészítõ korondiak
4/52
Vasvári Zoltán: Felhívás a palóc magyarság esmértetésére,
1817-ben 4/42
EMLÉKEZZÜNK
Bárdos Zsuzsa: „Kis fények nagy árnyékok alatt”.
Rákóczitelepiek háborús visszaemlékezései
5/35
Elek György: Emlékezés a karcagi leventékre 5/31
148
149
Frankovics György: Kuláksors a Szeged vidéki
szerbek körében 4/ 20
Harangozó Imre: Emlékét, mint beosztottja, és
mint magyar ember tisztelettel megõrzöm. Beszélgetés
Vitéz Sebestyén Pállal, a Vitézi Rend
Gyõr-Moson-Sopron megyei hadnagyával 5/47
Kerékgyártó Mihály: Susa a hûség faluja 4/22
Kósa Kinga: Kamocsa és a világháborúk 5/16
Sørensen, Søren Peder
: Fegyvertelenül DániábanII. Magyar katonák sorsa a II. világháború utolsó
szakaszában 6/92
Søren Peder Sørrensen
: Fegyvertelenül Dániában– Magyar katonák a II. világháború utolsó szakaszában
5/19
Zika Klára: „Ha valaki magyarként ébred fel reggel,
az egész napos feladatot jelent”! Beszélgetés
Skultéty Csabával, a Szabad Európa Rádió
egykori munkatársával 4/18
Zika Klára: Magyar lélekébresztés. Mindszenty
József missziója Venezuelában 6/88
TERMÉS
Balogh Jánosné Horváth Terézia: A csepregi Oskola
Ház a XIX. század elsõ felében 4/89
Botlik József: Adalékok az Õrvidék (a mai Burgenland)
történetéhez I. 4/62
Botlik József: Adalékok az Õrvidék (a mai Burgenland)
történetéhez II. 5/69
Csáky Károly: „Lázadókkal nem tárgyalok”. Ivánka
Imre történész, a szabadságharc ezredese 2/
37
Dabóczi Viktória: Vác az Árpád-korban 1/82
Danielisz Endre: Éder Gyula szalontai festményeinek
kálváriája 2/40
Dukrét Géza: A bihari turizmus története 3/57
Gát László: Egy légvédelmi tüzér hétköznapjai
1942–1944-ben 5/ 84
Harsányi Gézáné: Nagykálló muzsikája 4/81
Huszár János: Egy igaz nevelõre emlékezve 3/62
Illés Ferenc: Zirc múltja és újjászületése 3/66
Jánó Ildikó–Bodor Zsuzsánna: Gyimesi táncrend
az 1960-as években 4/95
Karacs Zsigmond: Körtvélyesi István veszprémi
várkapitány 5/76
Kovács Miklós: A zilahi református kollégium
könyvtára 4/74
Mázi Béla: Kacskovics Lajos, a Magyar Tudományos
Akadémia tagja 2/44
Sebestyén Kálmán: Kalotaszeg mentsvára: Almásvára
1/89
Tóth-Bencze Tamás: Zákonyi Ferenc, a Balaton
mûvelõdéstörténésze 3/52
Tölgyesi József dr.: Két Veszprém megyei helytörténészrõl
3/55
ZSENGE TERMÉS
Bézi Katalin: Az 1956-os forradalom eseményei
Makón 2/50
Bocz Bettina: Csendes forradalom Tolnában 2/63
Csekõ Áron: Sortüzek Berzencén 2/62
Csergõ László: „A Bibliának köszönhetem, hogy
még mindig élek” 2/54
Fülöp Loránd: „Az én 56-om” 2/ 55
Hahn Angéla és Marsai Dalma: Stettner László
emlékezete 2/60
Keserû Réka: Az 1956-os forradalom debreceni
eseményei 2/51
Marsai Dalma és Hahn Angéla: Stettner László
emlékezete 2/60
Portik Szabó Izolda: Ferencz Béla Ervin meghurcoltatása
2/58
Titkos Sándorné: Nemzeti emlékezet és az ifjúság
2/49
KRÓNIKA
A Honismereti Akadémia kitüntetettjei 4/101
Ambrus Attila: Járd ki lábam nem parancsol senki
most! II. Brassó megyei néptánc-találkozó 1/
72
Bándi László–Tóth Dezsõ dr.: AVeszprém Megyei
Honismereti Egyesületrõl 3/69
Bartha Éva: Közhasznú beszámoló a Honismereti
Szövetség 2006. évi tevékenységérõl 2/65
Bogdán Lajos: Csongrád Megyei Levéltári Napok
’06 1/98
Csík Gyula: Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar
Közmûvelõdési Civil Szervezetek Fóruma
4/109
Dukrét Géza: XIII. Partiumi találkozó 5/ 91
Gajda Péter: Székesfehérvári diákok Moldvában
és Erdélyben 1/101
Grega Sára: Grétsy László köszöntése 2/69
Gyenes Tamás: Háromnapos ünnep Bernecebarátiban
6/125
150
Halász Péter: A XXXV. Honismereti Akadémia
megnyitója 4/99
Halász Péter: Az Önkéntes Néprajzgyûjtõk XX.
országos találkozója 6/119
Halminé Barthó Anna: Határon átívelõ honismereti
kapcsolatok: Északi Régió, Aszód 3/77
Kovács Dániel: A Honismeret Napja Szegeden 3/
82
Kovács József László: A Riedl Ferenc Helytörténeti
Gyûjtemény 6/122
Kovács T. István: Ahetvenöt éves krónikás – Borbíró
Lajos 4/108
Kováts Dániel: Épül a Magyar Nyelv Múzeuma
3/79
Lak István: Öt ország, tizennégy megye énekesei
6/121
Máté György: „Nem az emberekkel van baj, hanem
a politikával”. Beszélgetés az Életfa-díjas
Stoller Antallal 1/93
Mónus Imre: A hajdúböszörményi Honismereti
Klub mûködésérõl 4/112
Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna A Csongrád Megyei
Honismereti Egyesület honlapja 6/127
Simor Ferenc: Egy gazdag életút a közmûvelõdés
szolgálatában. Beszélgetés Tímár Irmával 1/91
Simor Ferencné dr. Bokody Éva: Köszöntjük a
„Drávaszög krónikását” 6/120
Szathmáry István: Gróf Batthyány Lajos miniszterelnökre
emlékeztek Jászkiséren 6/118
Szemkeõ Endre: Tájkutató Díj Alapítvány Szûcs
Sándor emlékére 4/111
Tál Gizella: Messzire hallatszik a jászkürt 1/ 95
Tamás Edit dr.: Árpádházi Szent Erzsébet és kora
– középiskolás vetélkedõ Sárospatakon 3/81
Tamás Edit dr.: Volt egyszer egy Józseffalva 2/70
Tamás Edit dr.: Zemplén népessége, települései –
Konferencia Sárospatakon /92
Tóth Dezsõ dr.–Bándi László: AVeszprém Megyei
Honismereti Egyesületrõl 3/69
Varsányi Attila: Együtt az úton 1/100
Zsámboki Árpád: Határon átívelõ honismereti
kapcsolatok: Nyugati régió, Szombathely 3/ 75
In memoriam
Andrásfalvy Bertalan: Vargyas Lajos 6/128
Balogh Péter: Pungor Zoltán emlékezete 1/109
Csoma Gergely: Beczásy Antal 2/74
Döbör Istvánné: Id. Vass Tibor 5/97
Fábián Margit: Zsók Béla 5/96
Halász Péter: Gazda László 6/131
Halász Péter: Keserves búcsú Nagy Gáspártól
1/106
Korcz Antalné: Stoller László 6/132
Kovács Istvánné: Pajer Imre 5/94
Kovács József László: Borus József 2/73
Radics Éva: Galambos Iréneusz 4/113
Sebestyén Kálmán: Beke György 1/108
Sebestyén Kálmán: Magyari András 5/94
Simor Ferenc: Tímár Irma 3/83
Tölgyesi József dr.: Pacsu Gergelyné Fodor Sára
3/88
Vas Ágnes: Kovalcsik András 3/84 Zika Klára:
Beczásy István 3/89
PÁLYÁZAT
A Palóc Társaság pályázata 5/B/3
KÖNYVESPOLC
A Borsodi Tájház Közleményei, 19–20. (
Dr.Simor Ferencné Bokody Éva
) 4/ 117A Tardosi helytörténeti füzetek sorozatról (
Dr.Horváth Géza
) 2/91A Visegrádi Országok ipari mûemlékei (
LukácsLászló
) 6/135Alabán Péter: Kiskunhalas története 3. 2/83
Áldozatok. A második világháborús hadifogolytáborok
és a sztálini lágerek folklórjából(
ZikaKlára
) 5/99Az 1956-os forradalom és szabadságharc a fõvárosi
kiadványokban (Gábriel Tibor) 2/76
Bagu Balázs: Életutak. Beszélgetések meghurcolt
magyarokkal, az áldozatok hozzátartozóival
(Závodszky Géza) 4/118
Barsi Ernõ: Lanczendorfer Zsuzsanna: „Mindent
apámról…” Egy sokoróaljai iparos emlékei
5/101
Betlér és Krasznahorka (Csorba Csaba) 2/88
Czucza Emma: Pápa, 1956. (Sebestyén Kálmán)
3/97
Csorba Csaba: A felvidéki várak históriája (
Dr.Marossy Endre
) 2/85Csorba Csaba: Betlér és Krasznahorka 2/88
Csorba Csaba: Rákóczi és a kurucok nyomában
4/115
151
Dankó Imre: Vásárok világa I. 1/111
Debreceni Droppán Béla: Sebestyén Kálmán: Körösfõi
Riszeg alatt 5/103
Dr. Gál József: Marcali. Várostörténet diákoknak
(Kováts Dániel) 2/86
Erdõvidéki Lapok (Halász Péter) 2/97
Fejér László: Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös
története 1055–2005 2/82
Fenyvesi István: Könyv a legkeletibb Fehérvárról
6/137
Folklór–hagyomány–szimbólum (Móser Zoltán)
3/98
Füzitõi füzetek I–V. (Dr. Horváth Géza) 4/119
Gábriel Tibor Az 1956-os forradalom és szabadságharc
a fõvárosi kiadványokban 2/76
Hála József: Ásványok, kõzetek, emberek (
PappPéter
) 3/103Hála József: Kalotaszeg vázolata – régi írások és
képek Kalotaszegrõl (Sebestyén Kálmán) 4/115
Halász Péter: Erdõvidéki Lapok 2/97
Halász Péter: Testis Temporis. Körmendi kiadványok
a Batthyányiakról 6/133
Harangozó Imre: Vajda Mária: „Komádiba, Tótiba,
bocskorba jár a liba” 2/96
Helytörténeti kiadványok Veszprém megyében
(1990–2006) (Márkusné Vörös Hajnalka) 3/90
Horváth Géza dr.: A Tardosi helytörténeti füzetek
sorozatról 2/91
Horváth Géza dr.: Füzitõi füzetek I–V. 4/119
Horváth Géza: Tatabánya a II. világháborúban
2/86
Jászok és kunok a magyarok között (Urbán Miklósné)
2/91
Ki kicsoda a Gyõr-Moson-Sopron megye helyismereti
kutatásában? (Dr. Kovács József László)
3/101
Kiskunhalas története 3. (Alabán Péter) 2/83
Kolozs Barnabásné: Tóth Dezsõ: Dákai emlékképek
6/134
Kovács József László dr.: Ki kicsoda a Gyõr-
Moson-Sopron megye helyismereti kutatásában?
3/101
Kováts Dániel dr.: Gál József: Marcali. Várostörténet
diákoknak 2/86
Könyv a legkeletibb Fehérvárról (Fenyvesi István)
6/137
Laki-Lukács László–Varga Gábor.: Maradjon örök
emlékezetben (Makoldi Sándorné) 2/96
Lanczendorfer Zsuzsanna: „Mindent apámról…”
Egy sokoróaljai iparos emlékei (Barsi Ernõ)
5/101
Lukács László: AVisegrádi Országok ipari mûemlékei
6/135
Lukács László: Marsigli, Luigi Ferdinando: Danubius
Pannonico-Musicus 5/99
Mák Ferenc: Pejin Attila: ADudás család krónikája
2/92
Makoldi Sándorné: Laki-Lukács László–Dr. Varga
Gábor: Maradjon örök emlékezetben 2/96
Márkusné Vörös Hajnalka: Helytörténeti kiadványok
Veszprém megyében (1990–2006) 3/90
Marossy Endre dr.: Csorba Csaba: A felvidéki várak
históriája 2/85
Marsigli, Luigi Ferdinando: Danubius Pannonico-
Musicus (Lukács László) 5/99
Mikita István: Mit ér az ember, ha paraszt? (
RidegIstván
) 2/94Miklós Péter: Péter László: 1956 elõtt, alatt, után
2/81
Móser Zoltán: Folklór – hagyomány – szimbólum
3/98
Nemzetiségi táj- és népismertetõk a reformkorban
(Székely András Bertalan) 2/88
Papp Péter: Hála József: Ásványok, kõzetek, emberek
3/103
Pejin Attila: A Dudás család krónikája (Mák Ferenc)
2/92
Péter László: 1956 elõtt, alatt, után (Miklós Péter)
2/81
Pintér István: Görgei szerepe a téli hadjáratban és
a kápolnai csatában (Tóth Sándor) 5/101
Rákóczi és a kurucok nyomában (Csorba Csaba)
4/115
Rideg István: Mikita István: Mit ér az ember, ha
paraszt? 2/94
Sebestyén Kálmán: Czucza Emma: Pápa, 1956.
3/97
Sebestyén Kálmán: Hála József: Kalotaszeg vázolata
– régi írások és képek Kalotaszegrõl 4/115
Sebestyén Kálmán: Körösfõi Riszeg alatt (
DebreceniDroppán Béla
) 5/103Simor Ferencné dr. Bokody Éva: A Borsodi Tájház
Közleményei, 19–20. 4/ 117
Székely András Bertalan: Nemzetiségi táj- és népismertetõk
a reformkorban 2/88
152
Szõts Zoltán: Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11.
3/102
Tatabánya a II. világháborúban (Dr. Horváth Géza)
2/86
Testis Temporis. Körmendi kiadványok a Batthyányiakról
(Halász Péter) 6/133
Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. (Szõts Zoltán)
3/102
Tóth Dezsõ: Dákai emlékképek (Kolozs Barnabásné)
6/134
Tóth Sándor: Pintér István: Görgei szerepe a téli
hadjáratban és a kápolnai csatában 5/101
Urbán Miklósné: Jászok és kunok a magyarok között
2/91
Vajda Mária: „Komádiba, Tótiba, bocskorba jár a
liba” (Harangozó Imre) 2/96
Varga Gábor dr.–Laki-Lukács László: Maradjon
örök emlékezetben (Makoldi Sándorné) 2/96
Vásárok világa I. (Dankó Imre) 1/111
Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története
1055–2005 (Fejér László) 2/82
Závodszky Géza: Bagu Balázs: Életutak. Beszélgetések
meghurcolt magyarokkal, az áldozatok
hozzátartozóival 4/118
Zika Klára: Áldozatok. A második világháborús
hadifogolytáborok és a sztálini lágerek folklórjából
5/99
HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA 3/105
HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA 4/104
HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA 6/138
HONISMERETI ÉVFORDULÓNAPTÁR 5/112
MEGRENDELÕLAP
Megrendelem a HONISMERET címû folyóiratot ……………………… példányban.
Az elõfizetési csekket az alábbi címre kérem:
Név: ……………………………………………… irányítószám: …………………
Cím:……………………………………………………………………………………
Az elõfizetés díja egy évre: 1980,– Ft
A megrendelõlapot kérjük a Honismereti Szövetség címére visszaküldeni:
1370 Budapest, Pf. 364.
Tel./fax: 327-77-61
396 Ft
Gróf Batthyány Lajos emlékhelyek Fejér megyében
Bicske, az egykori Batthyány-kastély, ma gyermekotthon Gelencsér Ferenc felvételei 2007.
Sukoró református temploma,
az 1848. szeptember 28-i haditanács színhelye
A bicskei követség emléktáblája
a híres „vörös szalon” helyén