100. Zoraida Córdova: A sors keze (A galaxis peremén 1.)


A mű legnagyobb hibája, hogy sok-sok oldalon keresztül lényegében nem történik benne semmi. A szerző csak pazarolja a szavakat, lelkizik, lényegtelen dolgok részletes bemutatására tékozolja a mondatokat, ami egyedül arra jó, hogy türelmetlenné és csalódottá tegye az olvasót. Ez főleg az első 100 oldal után válik bosszantóvá. Aztán a következő 100 oldal után még bosszantóbb lesz. Végül a maradék 50 oldalon megpróbál valami habgyenge akciószerűséget összeügyetlenkedni, amit sikeresen maga alá temet még több szópazarlással és lelkizéssel. Lényegében az egész sztori kimerül egy ömlengős, két személyes szerelmi drámában. Ez így nagyon nem Star Wars, ami több galaxisnyi távolságra esett a fájától. Hiába van szépen, igényesen megfogalmazva, ha egyszerűen nem az SWU-ba való. Így senkinek sem tudom ajánlani elolvasásra.

Ebben a regényben mindössze három olyan jelentéktelen mellékszereplő van, akit az olvasó már ismerhet más Star Wars művekből: Hondo Ohnaka, a weequay kalóz, Max Rebo, az ortolai zenész és Yoh Yowza, a yuzzum énekes Rebo bandájából. Viszont ők sem szerepelnek a regényben személyesen, csak említve vannak, igazából teljesen fölöslegesen. De legalább a változatosság kedvéért ebben a műben zöld színű a tej a Batuu bolygón.

Egy logikai hiba: A lerobbant terepsiklót a két ember fáradtságos munkával tolja az úton és egészen leizzadnak az erőlködéstől. Miért? A sikló lebeg a talaj fölött, tehát nincs gördülési ellenállása, csak a levegővel súrlódik. Vagyis amint legyőzték a tömegtehetetlenségét, a szélcsendes időben játszi könnyedséggel tolhatnák előre.

Készült: 2021.03.02.