104. Alexander Freed: Széthullás (Alphabet osztag 2.)

Sajnos, ez a regény nem lett olyan jó, mint a szerző korábbi művei. Ahogy haladt előre a történet, egyre inkább úgy éreztem, hogy egyes részei összecsapottak, felületesen megírtak. Sokszor nem tudtam, mi történik, hol és miért? Mintha a szerző sem tudná és nem is érdekelné. Koncepció vesztettnek tűnnek egyes fejezetek. Túl sok a szereplő, túl nagy ívű a cselekmény, amit képtelen megfelelően kezelni az író. Ezt így, ebben a formában nem lett volna szabad kiadni, hanem alaposan át kellett volna írni több ezer ponton és rengeteg mindent ki kellett volna belőle venni, illetve beletenni a megfelelő helyeken.

Hibák:

1. A 6. fejezet III. alfejezetében a szerző azt írja, hogy a pajzsgenerátor tányérjaiból áradó energiát emberi szem nem érzékelhette, majd rögtön a következő bekezdésben azt írja, hogy a pilóta az ég felé nézve érzékelte a pajzs által kibocsátott halvány derengést. Akkor most látta vagy nem látta?

2. A 10. fejezet IV. alfejezetében a Lodestar új köztársasági cirkáló fedélzetén a csillagromboló zavarása miatt nem működnek a felderítő műszerek. Miért? Ha zavarják őket, attól még működniük kéne, csak használhatatlan információkat kéne közvetíteniük. A másik probléma, hogy a személyzet papírlapon számolja a megközelítési vektorokat, mintha a cirkáló számítógépei egyáltalán nem működnének, ami totális képtelenség, mert egy dolog a zavarás és más dolog a katonai számítógépek működése a fedélzeten. Ha a birodalom erre képes, akkor hogy veszíthette el a felkelőkkel vívott háborút? A szerző itt totálisan melléfogott, elárulva technikai szakértelmének teljes hiányát.

Készült: 2021.11.24. - 12.12.