105. Charles Soule: A Jedik fénye

Bevallom őszintén, rég olvastam már ekkora ostobasághalmazt, amiben a szerző és a neki segítő technikai tanácsadói újra és újra elárulták mélységes tudatlanságukat fizikából, technológiából, űrhajózásból, égi mechanikából, a Star Wars Univerzum fizikájából, gyakorlatilag mindenből. Soule feltűnően nincs tisztában a történetmesélés alapszabályaival. Túl sok a szereplő, túl sok a helyszín, szétaprózott a cselekmény, így nincs igazi főszereplője az eseményfolyamnak. Senkivel sem tudunk azonosulni, nem köthető néhány személyhez az egész. Maga az alapötlet (hiperűr baleset okozta katasztrófa) annyira rossz, hogy az valami elképesztő. Ez így, ebben a formában egyszerűen katasztrofális. Nagy jóindulattal gyenge egyes alát tudok rá adni, de csak azért, mert jókat nevettem az egészen. Amúgy siralmas.

A fontosabb hibák a következők:

1. fejezet: A Legacy Run kapitányának eszébe sem jut kilépni a hiperűrből, hogy biztonságosabb sebességre lassítsa a teherhajót. A hiperűrben olyan gyorsan száguldanak az űrhajók, hogy emberi irányítással (reakcióidővel) képtelenség benne navigálni. Erre csak egy villámgyors navikomputer képes, aminek tudnia kell kitérni egy ütközőpályán lévő test elől.

3. fejezet: A szerző szerint a Hetzal rendszerben 40 milliárdan élnek, majd közli, hogy ezek javarészt farmerek (mezőgazdaságból élnek) és innen látják el élelemmel a környező bolygórendszereket. Szerintem 40 milliárd lakos olyan sokat eszik a túlzsúfolt bolygón, hogy még magukat sem tudnák ellátni, akkor sem, ha nincsenek a bolygón óceánok és tengerek, csupa jól termő szárazföld az egész (nem az). Arról nem szólva, hogy a bolygó vezetése arra szólítja fel a 40 milliárd lakost, hogy másfél órán belül (!) űrhajóval hagyják el a rendszert, miközben csak pár ezer lakos elszállítására elég az űrhajó kapacitás. Ellenben egy szó nem esik arról, hogy a lakosság vonuljon óvóhelyre, pincékbe, aluljárókba, barlangokba, alagutakba, ahol mégis csak több esélyük lenne életben maradni, mint odakint a felszínen. És nem esik szó se planetáris védőpajzsról, se a nagyobb városokat, űrkikötőket védő pajzskupolákról, amik alá szintén több millió embert össze lehetne zsúfolni ennyi idő alatt.

4. fejezet: Még el sem érte a katasztrófa a bolygót, de máris megérkezett a segítségkérésre válaszul egy Jedikkel teli, nagy űrhajó. Hogyan? Ennyi idő alatt ez totális képtelenség, figyelembe véve a kommunikációs útvonalak adatátviteli idejét, a parancs továbbító hierarchia reakcióidejét és a hiperűri utazás, plusz a normál űri utazás becsült idejét. A valóságban napokba telne, mire az első mentőűrhajó megérkezne a bolygóra.

6. fejezet: Egy közel fénysebességgel közeledő tárgyat gyakorlatilag lehetetlen műszeresen észlelni, mivel olyan gyorsan jön, amilyen gyorsan a róla visszaverődő fény, illetve radarhullámok. Ha pedig észlelhetetlen, akkor becélozhatatlan és garantáltan nem lehet szétlőni a hozzá képest tetűlassú rakétákkal. De tegyük fel, hogy vannak végtelenül gyors távérzékelő rendszerek, amikkel a hiperűrben közeledő űrhajók is azonnal észlelhetők. Ekkor ott van a kérdés, hogy pontosan milyen távolságból? Mivel kétszer messzebbre tekintve a műszerekkel, négyszer nagyobb felületet, nyolcszor nagyobb térfogatot kell átvizsgálni, ami minden rendszer kapacitása számára leküzdhetetlen technikai korlátot jelent, még akkor is, ha csak bizonyos irányvektorok mentén zajlik a hiperűri forgalom. Egyszerűen nem lehet akkora gépeket építeni és gazdaságosan üzemeltetni, amikkel kozmikus távolságokról észlelhetők az űrhajók.

Aztán ott van még az a probléma, hogy az űrhajók nem fénysebességgel vagy annak sokszorosával száguldanak a hiperűrben, hanem a normál térbeli sebességükkel. Ha nem így lenne, minden űrhajó fénysebességgel lépne be a hiperűrbe, illetve ki a hiperűrből és gyorsulniuk, majd fékezniük kellene, de ilyet még soha, sehol, egyetlen SWU műben sem láttunk. Ugráskor nincs gyorsulás, kilépéskor nincs lassulás. Tehát a roncsoknak a hiperűrből kilépve olyan lassúnak kéne lenniük, amennyivel a teherűrhajó a belépéskor ment: tetűlassan.

10. fejezet: Egy közel fénysebességgel száguldó tárgyat hiába lassítanak le 1-5%-kal, az semmit nem ér, mert az űrhajókhoz képest továbbra is őrülten gyorsan halad. Ahhoz, hogy vonósugárral vagy kábelekkel el lehessen kapni egy ilyen tárgyat, minimum 99%-kal kellene csökkenteni a sebességét, ami fizikai okokból szóba sem jöhet, mert a fékút még óriási lassulás esetén is óriási, átszeli a fél naprendszert.

11. fejezet: Mivel a Hetzal bolygó forog, a becsapódó törmelékek pedig mind egy irányból érkeznek, logikus, hogy a lakói a bolygó túloldalán vannak a legnagyobb biztonságban. Tehát mindenkinek hajókra, repülőkre, gyorsvasutakra kellene szállnia és átvonulni a bolygó másik oldalára. Ennek ezerszer több értelme lenne, mint űrhajókkal elhagyni az egész rendszert. A szerzőnek ez sem jutott eszébe. Mert bármilyen nagy is egy érkező űrhajóroncs, a becsapódása nem fog egy bolygót darabokra törni vagy átlyukasztani, ez egyszerűen képtelenség.

15. fejezet: A szerző szerint a selyemkábelek feszülés közben elvékonyodnak, molekuláris szintig, közben megőrzik az erejüket. Na most ez sima fizikai képtelenség. A kábel keresztmetszet csökkenése gyengíti a terhelhetőséget, még akkor is, ha nem szakad el, mert képes átstruktúrálódni valahogy a kábel anyaga a nyújtás során.

17. fejezet: Ha a Jedi Vector űrhajókon van robotpilóta, akkor ebben a fejezetben miért veszíti el öt Jedi az irányítást koncentráció közben és ütközik össze két űrhajó? Bőven lett volna idejük robotpilótára kapcsolni.

Egy óriás tibanna gáztartály olyan kicsi egy csillaghoz (vagy egy bolygóhoz, sőt holdhoz!) képest, hogy az általa okozott robbanás gyakorlatilag jelentéktelen. Nem fog nóva robbanást okozni, még kis pukkanást sem a lakott bolygóról nézve. Gyakorlatilag észrevehetetlen lesz a csillag fényében ez a picurka villanásocska. A szerzőnek láthatóan fogalma sincs arról, mekkora egy csillag és mennyi energiát bocsát ki minden pillanatban.

Az első részt a szerző félbehagyta, elfelejtette rendesen befejezni a hetzali katasztrófát, ami komoly hiba a részéről. Mi történt a többi törmelékkel, amiket nem sikerült eltéríteni vagy lelassítani?

20. fejezet: A Jedik összeszedték a Legacy Run roncsdarabjait, hogy rekonstruálják belőlük az űrhajót, megállapítva, hogy csak a harmadát találták meg, a többi becsapódott valahová vagy még sodródik és egyre messzebbre jut. Emiatt egyre nagyobb területeken kell hiperűr zárlatot elrendelni. Ami egy ostobaság, mert a roncsdarabok egy irányba, együtt mozognak és csak fokozatosan szóródnak szét egy kúp alakú sávban. Tehát ha ismert az irányvektoruk, csak az útjukba eső rendszerekben kell hiperűrzárlatot elrendelni és ott is csak addig, amíg át nem haladnak rajta a törmelékek. Tehát a valóságban szó sem lenne akkora közlekedés leállásról, mint amit a szerző próbál bemesélni nekünk.

28. fejezet: Az Eriadunál a helyi hatóságok villámgyorsan azonosítják, nagy távolságból a New Elite űrhajót és pillanatok alatt megtudják, ki a tulajdonosa. Hogyan? A galaxisban él vagy 10 millió értelmes faj, ebből legalább 1 millió faj űrhajózik, sok milliárd űrhajóval. Se a Köztársaságnak, se senki másnak nincs teljes, átfogó űrhajó nyilvántartása, illetve az egyes civilizációk közt csak korlátozottan van nyilvántartás megosztás.

Arról nem szólva, hogy aki kalózkodni kezd, először is hamis azonosítókat csináltat a hajójának és nem a saját nevén jegyezteti be azt, hogy minél könnyebb legyen körözést kiadni rá később. De még ha így is lenne, akkor is bajos dolog egy távoli űrhajót megbízhatóan azonosítani a profilja és hajtómű jellemzői alapján, akár sorozatban gyártott, akár egyedi űrhajóról van szó. Főleg úgy, hogy a New Elite-nek még álcázórendszere is van, ami a közelében lévő űrhajók műszerei elől is elrejti a kalózhajót a későbbi fejezetekben. A szerző itt nagyon nem volt képben a valóságot illetően.

29. fejezet: A Hetzalon összeállítanak egy 57.817 navidroidból álló szuperszámítógép hálózatot, hogy szimulálják a katasztrófát. Majd a túlterhelt gépek felforrósodnak és leégnek. Mintha a szerző nem tudná, hogy a gépeket le is lehet állítani, szüneteltetve a szimuláció futtatását, amíg lehűlnek. Ráadásul az egész bonyolult folyamatot egyetlen ember irányítja egy táblagépről. A valóságban ehhez több száz technikus kellene, rengeteg terminállal. Arról nem szólva, hogy navidroidokra volt pénzük, ventilátorokra meg nem?

30. fejezet: Üldözés közben a Jedik indokolatlanul megállnak a szekérből kirepült, sebesült nő mellett, hogy segítsenek neki, ahelyett, hogy fékezés nélkül folytatnák a vágtát az űrhajóig és megakadályoznák a felszállását. Miért? Máskor olyan profin reagálnak, de most kifejezetten ostobán.

A második rész végére egyértelművé válik, hogy a Köztársasági Védelmi Koalíció flottája a Jedi Rend segítségével megkeresi és elfogja vagy megsemmisíti a Nihil kalózbandát. Közben viszont senki nem tette föl a kérdést, hogy a kalózoknak honnan van olyan technológiája, amivel másképp tudnak közlekedni a hiperűrben, mint mindenki más? És hogy fogják őket elkapni, ha képesek álcázni a hadihajóikat és olyan utakon haladva tűnnek el a hiperűrben, amerre senki nem képes követni őket? Ez gyakorlatilag lehetetlenség. Mégis, a regény végéig senkinek nem jut eszébe elgondolkodni ezeken a kérdéseken.

Készült: 2022.01.11. - 18.