109. Alexander Freed: A győzelem ára (Alphabet osztag 3.)

Az Alphabet osztag történetének lezáró epizódja nekem nem igazán jött be. A szereplők jellemábrázolása túl van ragozva. Túl sokat lelkiznek és vívódnak magukban, mintha egy szappanoperát olvasnék. Az űrcsaták ellenben sok esetben nincsenek rendesen kidolgozva. Egyes fontos jelenetek ki vannak felejtve, egyszerűen át vannak ugorva említés nélkül, míg más, lényegtelen jelenetek szükségtelenül hosszú és részletes kifejtést kaptak. A szerző sok esetben nem jó helyekre tette a hangsúlyokat. Sokat akart markolni ezzel a trilógiával, de nem sikerült igazán jól a próbálkozása, sajnos.

Ami a leginkább nem tetszett ebben a regényben, az a birodalmi hadsereg parancsnokainak nyilvánvaló ostobasága. Akik egy totálisan értelmetlen harcot folytatnak egymás és a felkelők ellen, amiben felőrlődnek, anélkül, hogy lenne bármi stratégiai céljuk. Bolygókat pusztítanak el, ahelyett, hogy elfoglalnák őket és berendezkednének rajtuk, hogy legyen állandó utánpótlásuk, majd hontalanul tovább állnak. Mind a felkelő, mind a birodalmi harccsoport gyakorlatilag rendes katonai ellátás nélkül harcol hosszú időn át, mindentől távol, javarészt lakatlan rendszerekben. Nem érkeznek hozzájuk utánpótlást szállító teherhajók, így az egységek agyonjavított, toldozott-foltozott, elavult vadászgépeket, eszközöket használnak. A személyzeti veszteségeket toborzással pótolják az időnként meglátogatott világokon. Ennek így semmi értelme. A flotta erők fő feladata mindig az elfoglalt világok, értékes rendszerek védelme kellene, hogy legyen, nem a csatangolás a semmiben. A jakkui csata maga a totális értelmetlenség és ostobaság: harc a semmiben a semmiért. Így lezárni a polgárháborút sokkal rosszabb megoldás lett, mint a régi, apokrif SWU történetekben bemutatott események.

A feltűnőbb hibák a regényben:

1. A fejezetek hangzatos címének többnyire semmi köze a tartalmához - nem tudni, mi okból? Nekem legalábbis nem sikerült rájönnöm, hogy mire utalnak a címek.

2. A 12. fejezetben Quell belép egy nyilvános kommunikációs állomás fülkéjébe, ahol a zárlat miatt a számítógép energiaellátását megszüntették. Erre ő 3 perc alatt felülírja ezt és aktiválja a készüléket. Hogyan? Ha egyszer nincs benne áram, azaz nem működik?

3. A 16. fejezet végén a szerző egyszerűen átugrotta és kihagyta azt, hogyan jutott vissza a sérült U-szárnyú Kairos névtelen szülőbolygójáról a Netalych bolygóra és Chass hogyan tudta visszaszerezni az otthagyott B-szárnyúját?

4. A 19. fejezetben a hiperűrben száguldó X-szárnyú és U-szárnyú utasai rádión beszélgetnek egymással. Hogyan? A hiperűrben sokkal gyorsabban mozognak a fénysebességnél, tehát a rádióhullámok nem tudnak átterjedni egyik géptől a másikig, mert messze lemaradnak mögöttük. Még ha hátrafelé tud is üzenni az elöl haladó gép, a rádióhullámok akkor is annyira eltorzulnak (tachion kúp alakúvá nyúlva) a doppler hatás miatt, hogy képtelenség őket valós idejű kommunikációra felhasználni. Ugyanez a probléma azzal, hogy a pilóta kinéz az ablakon és a hiperűrben meglátja maga mellett repülni a másik gépet. Nem láthatja meg, mert a fény, ami révén lát, az is csak fénysebességgel megy. Ha ez lehetséges lenne, nem lehetne a hiperűrbe ugrással eltűnni az üldözők elől, mert mindenkit követni lehetne, ráadásul még lövöldözni is lehetne a menekülő gépre. A szerző itt lazán megfeledkezett az SWU egyik fontos fizikai alaptörvényéről.

5. A 24. fejezetben Chass polyneusiakat lát röpködni a Jakku felett, akik a csata túlélőit keresik. És 119-en vannak. Amennyien nem lehetnek a 120-ból, mivel az évek során biztos, hogy sokan meghaltak vagy megnyomorodtak közülük.

Készült: 2023.01.22. - 02.04.