114. Daniel José Older: Éjféli horizont (a köztársaság fénykora)


A regény elején és később is rengeteg idő elmegy a szereplők érzelgősködésére. A szerző pazarlóan bánik a szavakkal, szűkmarkúan a cselekménnyel és sok helyen érezni a szövegen, hogy az írója nincs képben a valóságot illetően. Például teljességgel valószínűtlen, hogy egy fiatal lánynak diplomaták védelmére szakosodott testőrszolgálata legyen, ez egyszerűen nevetséges, még akkor is, ha megörökölte a posztot. Vagy az, hogy a koréliai rendőrséghez teljesen véletlenszerűen, ellenőrzés, átvilágítás, kiképzés nélkül szedtek össze új tagokat, akiket aztán egy fontos hajógyár biztonsági őreinek jelöltek ki. Vagy az, hogy egy ismeretlen személyből egy nap alatt híres sztárt csinálnak közönség manipulációs technikákkal. És ennek mindenki, habozás nélkül bedől? Vagy az, hogy a fosztogatók csak úgy észrevétlenül bejutnak a Koréliára a fegyvereikkel, anélkül, hogy ez a határőrségnek, titkosszolgálatnak, biztonsági őrségeknek, bárkinek feltűnne?

Ahhoz képest, hogy Yoda azt tanította Lukenak, hogy a Jedi a jelenben él, mindig arra figyel, ami épp történik körülötte és nem máshol jár az esze, a regényben szereplő Jedik állandóan mással foglalkoznak, mint kéne és folyamatosan másról beszélnek, annyit lelkizve, hogy az már bűncselekmény az olvasó ellen. A szerző szétaprózta a cselekményt, a szükségesnél több fejezetre bontva, amikkel csak megszakítja az eseményeket, fölöslegesen, ahelyett, hogy váltana egy másik eseményszálra. A történet legnagyobb hibája mégis az, hogy kibontakozik egy hatalmas csata, ahol a jelentős túlerőben lévő fosztogatók mind meghalnak, a kis létszámú köztársasági csapatnak meg szinte minden tagja túléli az összecsapást. Itt simán el kellett volna hullania szinte mindenkinek. És hogy Yoda hogy került oda, az események sűrűjébe? Ja, arról a szerző nagyvonalúan megfeledkezett.

Készült: 2024.01.03. - 07.