115. Justina Ireland: A bátorság próbája


Egy csapat fiatal - két Jedi és két civil - túléli egy óriás utasszállító űrhajó katasztrófáját és egy kompban elmenekülnek róla, majd leszállnak egy lakatlan holdra. Komoly hibája a történetnek, hogy egy olyan nagy és jelentős eseményt, mint az óriás utasszállító űrhajó elleni szabotázs és a jármű pusztulása, a szerző röviden, alig két fejezetben elintézett, mintha ez csak valami mellékes dolog lenne.

Utána a karbantartó siklót vezető Avon teljes ostobasággal manőverezni kezd a törmelékmezőben, kockáztatva az életüket, ahelyett, hogy sugárirányban, irányváltások nélkül távolodna az űrhajótól, ami a legbiztosabb módja a roncsdarabok elkerülésének, hisz azok is ugyanilyen pályán repülve szóródnak szét. Így kellő távolságba érve végül simán lehagyhatnák a roncsokat és az egyenletes sebességgel táguló törmelékfelhő határán túl bármilyen irányba fordulhatnának.

Aztán a szabotázs során megrongált siklóval csak úgy, simán leszállnak egy lakható dzsungelholdra, amit az egyik szereplő átalszik, a szerző meg lazán átugrik? Miközben egyikük sem tud rendesen űrhajót vezetni, robotpilóta meg nincs a járművön? Ez nagyon durva írói hiba. Illett volna rendesen bemutatni a kényszerleszállás eseményeit. Ahelyett, hogy sok-sok oldal elmegy a szereplők lelkizésére és sírás-rívására.

A mű vége felé a szerző összeszedte magát és tisztességesen megírta a harcot az ellenséggel, lezárva a történetet. Ez összességében egy ifjúsági regény, fiatalokról, fiataloknak, de felnőtt színvonalon megvalósítva. Nem tartozik a legjobb SWU művek közé, de rossznak sem lehet nevezni.

Készült: 2024.01.08. - 13.