123. Sam Maggs: Háborús sebek


Komoly gyengesége a mű szövegezésének, hogy a harci jelenetek nincsenek rendesen megírva, tisztességesen, átlátható módon kifejtve. A szerző nagyvonalúan elintézi a történéseket néhány sejtelmes szóval, utalással, aztán a többit találja ki az olvasó, hogy mi történhetett? És sorozatosan ezt teszi, amivel csúnyán agyonvágja a sztorit, miközben rengeteg szót fecsérel el lényegtelen dolgokra és a szereplők lelkizésére, érzelgősködésére olyan körülmények között, amikor ennek nincs semmi realitása. Menekülés, futkosás, harc, lövöldözés, kardozás közben senki nem fog hosszan elgondolkodni mindenféléken, ez abszurdum.

Két durva hiba a történetben:

1. 8. fejezet: "A Mantis világítása lekapcsolt, hogy energiát takarítsanak meg a bolygó nappali megközelítéséhez." - Egy ilyen kis űrhajó belső tereinek világítása nagyságrendekkel kevesebb energiát fogyaszt, mint a három hajtómű, szóval sima ostobaság a mondat.

2. 16. fejezet: A Zimara a szerző szerint hold, csakhogy kötött keringésű, így a csillaga mindig ugyanott áll a felszínről nézve. Ennélfogva nem lehet hold, csak bolygó. A terminátor a szerző szerint olyan keskeny rajta, hogy csak pár méteres és simán át lehet rajta sétálni. A valóságban egy akkora bolygón, ami légkört tud megtartani a gravitációjával, a terminátor sávja cirka 20-40 km széles lehet. De ez függ a napkorong látszólagos átmérőjétől és a terepviszonyoktól is. És innen nézve nem fog a Nap Cal feje fölött állni, perzselően tűzve, hanem a horizonton fog ragyogni hidegen, mintha a sarkvidéken lenne. A táj pedig nem lehet forró és száraz sivatag, hiszen a szerző szerint a bolygó lakói gabonát termelnek rajta, amire a terminátor sávja és annak környéke a nappali oldalon a legalkalmasabb.

Készült: 2024.03.18. - 04.01.