127. Delilah S. Dawson: Inkvizítor: A vörös penge felemelkedése


Iskat Akaris Jedi padavan életében először a geonosisi csatában harcol és gyilkol, ami igen megviseli érzékeny és bizonytalanságokkal teli lelki világát. Viszont a küzdelemben tehetséges. Aztán a Jedi csoportját gyorsan kivonják a Petranaki arénából, majd még a csata befejeződése előtt felviszik egy cirkálóra és visszaviszik őket a Coruscantra, ami meglehetősen furcsa megoldás a szerző részéről, mivel a győzelemhez részt kellett volna venniük a sivatagi csatában, illetve a közeli kaptárak ellen indított akciókban. Végül ott kellett volna maradniuk a helyszínen, segíteni a fegyverek, holttestek összeszedésében, a sebesültek ellátásában, a foglyok őrzésében, stb. A szerző erről lazán megfeledkezett.

Iskat a Feyra nevű ismeretlen személyről nem talál információkat a Jedi Templom Könyvtárában, két évnyi keresés után sem. Ez teljes képtelenség, mivel a Jediknek nem csak személyes aktáik vannak, amiket ki lehet törölni, hanem számtalan egyéb adat: beszámoló, küldetésnapló, tájékoztató, hír és feljegyzés is akad ott, amik mindegyikéből képtelenség valakit kitörölni. Nem szólva a biztonsági mentésekről és a Coruscanton bárki számára ingyen elérhető számtalan közkönyvtárról és adatbankról. Ha Feyra elhagyta a Rendet, akkor lennie kellett volna róla egy hatalmas szobornak a Templom előtti téren, amit Iskatnak már biztosan látnia kellett korábban.

A regény fő motívuma, hogy miként lesz Iskatból képmutató, az érzéseit és véleményét gondosan eltitkoló, meg nem értett, hamis Jedi lovag, akivel nem törődik a Rend, akit cserben hagytak a társai, aki nem kapott rendes kiképzést és akiben nem bíznak, ezért ő sem bízik a társaiban. Mindez jól mutatja a Jedi Rend romlottságát, a Jedi mesterek ostobaságát és vakságát, oda nem figyelését, amivel lényegében megágyaznak a saját pusztulásuknak. A szerző olyan jól keveri a kártyát, hogy az olvasó egy idő után szurkolni kezd a Sitheknek és már alig várja a Jedik bukását, noha teljesen nyilvánvaló, hogy a Sithek és csatlósaik, az Inkvizítorok semmivel sem jobbak náluk. Ez igazán szép teljesítmény a szerzőtől, mert mindezt fokozatosan, árnyaltan, kifinomult szóhasználattal teszi, picit sem erőltetve az olvasóban a felismerést, hogy milyen rossz is volt a Jedi Rend a Klón háború alatt, de valószínűleg már előtte is.

A 26. fejezetben a 66-os parancs pillanatait mutatja be a szerző, eléggé összecsapva és felületesen. A Jedik lemészárlása szerte a galaxisban nem egyetlen pillanat alatt zajlott le, hanem hosszú percekig, sőt, talán órákig tartott. Egyrészt, mert a 66-os parancs kijuttatása a Coruscantról a különböző távolságokra lévő bolygókra, űrhajókra, különböző ideig tart, még a hiperűri átjátszók segítségével is. Másrészt, mert egyes Jedik hamar meghaltak, mások tovább harcoltak, menekültek, mielőtt legyűrték volna őket. És a Jedi Templom, valamint a különböző bolygókon lévő további templomok, helyőrségek lakóinak lemészárlása is időigényes folyamat volt. Ennek nem egy rövid impulzusnak kéne lennie az erőben, hanem egy órákig zengő, napok alatt lecsengő impulzusnak.

A szerző több helyen elfelejtette megfelelően tagolni a szöveget. Nem választotta szét a különböző eseményeket külön fejezetekre, hanem egybe ömlesztve következnek egymás után.

Készült: 2024.05.25. - 06.02.