14. Matthew Stover: Luke Skywalker és a Mindor árnyai

Kellemes meglepetés volt a számomra, hogy ez eddig a legtöbb humorral megspékelt Star Wars regény, ami magyarul megjelent (a Szökevényeket is beleértve!). Majdhogynem kész vígjáték, főleg az elején tele elképesztő komolytalanságokkal, amik azonban nem mennek a mű rovására. Inkább kiegészítik és feljavítják az egész hangulatát, mintsem rontanának rajta.

Időnként teljesen úgy éreztem magam olvasás közben, mintha én írtam volna, annyira hasonló Stover stílusa az enyémhez. De ez az érzés csak a mű első felére igaz, mert aztán a befejezés már nem volt olyan, mint vártam. Egy biztos: én egész másként folytattam volna és fejezem be ezt az egészet, ügyelve rá, hogy végig megmaradjon a kezdeti jó hangulata.

Ami a sztorit illeti, az nagyon durva, főleg a vége felé. A Millennium Falcon lezuhanása szerintem jóval több annál, mint amit ez a horpadozott ócskavas a valóságban kibírna, nem beszélve arról, hogy utána még repülnie is kell. Szóval itt Stover komoly túlzásokba esett, akárcsak a csaták ábrázolása során. De örülök, hogy Rokur Gepta után újra felbukkant egy szemétláda varázsló, nem csak folyton Sitheket kell öldösnie Lukenak, mint újdonsült tábornoknak.

A könyvben feltűnően sok a helyesírási hiba, mintha senki nem nézte volna át a magyar változatot a nyomdába adás előtt. Plusz a szerző betegesen halmozza a hasonlatait, amikből fele ennyi is sok lett volna. Gondolok itt az "olyan, mint..." kezdetű dumákra, amik egy idő után majdhogynem idegesítőek.

Készült: 2012.08.23.