24. Paul S. Kemp: Áramlatok

Bár jól megírt történetről van szó, mégis több bajom volt vele olvasás közben. Az egyik, hogy nem tudtam hová kapcsolni a sztorit a különféle utalások ellenére sem. Mivel erről a korszakról (a yavini csata után 41,5 évvel) és a közvetlenül ezt megelőző évek eseményeiről eddig nem jelentek meg magyarul regények. A másik, hogy nincsenek benne nők. Csak hímnemű szereplői vannak, ami elég egyoldalúvá teszi a regényt. A harmadik, hogy a szerző egy nagyszerű ötletet talált ki a múltból előkerülő Sith csatahajóval, majd primitív és fantáziátlan módon gyorsan kivégezte a történetet. Ahelyett, hogy rendesen kibontva az ötletben rejlő különféle lehetőségeket, írt volna belőle egy izgalmas trilógiát, egy rész alatt végzett ezzel a szállal, hogy utána (a folytatásban) a másik szállal folytassa. A másik szál a klónozott Jedi-Sith harcosokkal szintén megért volna egy külön trilógiát, de a két szálat így összemosni, gyakorlatilag értelmetlenül elég rossz megoldás volt. Így összességében csalódott vagyok a regény miatt, amiből sokkal többet és valami jobbat is ki lehetett volna hozni, de a szerző igazi dilettáns módjára elrontotta az egészet. Hogy egy érthető hasonlattal éljek: Kemp csak annyira érzi a Star Wars Univerzumot, amennyire a lábas a benne fővő étel ízét. És ez nagyon meglátszik az írásán.

A könyvben elkövetett logikai hibák közül említésre méltó az 54. oldal, ahol azt állítja a Jedi, hogy az erő segítségével megnöveli a sebességét száz méter/másodpercre. Na most ez átszámolva 360 kilométer/óra, ami igen tiszteletreméltó tempó lenne, ha fizikailag lehetséges volna, mivel lazán lehagyná a Forma-1-es versenyautókat és még egy harci helikopternek is erőlködnie kéne, hogy utolérje a fickót. Sokkal reálisabb lett volna azt írni, hogy tíz méter/másodperc, ami az olimpikon rövidtávfutók átlagos sebessége és nem vált ki berzenkedést az értelmesebb olvasóból.

Készült: 2015.03.07.