35. Tim Lebbon: Távoli csillagok

Bár irodalmi szempontból jól megírt (akciódús) műről van szó, nekem mégse tetszett igazán. Főleg azért, mert ez az alma tényleg nagyon messze repült a Star Wars Univerzum fájától. Annyira, hogy gyakorlatilag egy teljesen ismeretlen világban játszódik, aminek vajmi kevés köze van az eredeti SWU-hoz. Egyszerűen nem tudtam hová tenni ezt a történetet és a hátterül szolgáló Tython rendszert, mivel a szerző nagyvonalúan megfeledkezett arról, hogy ismertesse a fontosabb tudnivalókat az olvasóval. Így kénytelen voltam a regény befejezése után külön utánanézni a vukipédián annak, mi ez a naprendszer, mikor és hol játszódik a történet, mik azok a Tho Yor-ok, stb.

Filozófiai szempontból érdekes újításnak számít a regényben, hogy a Jediket úgy mutatja be, mint olyan erő érzékeny lényeket, akik az erő világos és sötét oldalát egyaránt használják és a kettő közt egyensúlyoznak. Ez jelentősen eltér minden korábbi erővel kapcsolatos vélekedéstől (magyarán: szentségtörés).

Ahogy az is meglepő ötletnek számít, hogy ebben a világban nem léteznek fénykardok. Helyette fémkardokat használnak a Jedik, ami középkori hangulatot kölcsönöz az egésznek. A fémpajzsokat viszont nagyon hiányoltam az eszköztárukból, ahogy a testpáncélokat, rohamsisakokat is.

További hiánya ennek a könyvnek, hogy teljesen kimaradt belőle a romantika, noha szó esik arról, hogy az erő érzékeny emberek házasodnak és gyerekeik vannak.

Összességében így nem tudom, mi értelme volt ezt a könyvet magában megjelentetni magyarul, mivel az egész sztori lóg a levegőben és gyakorlatilag nem kapcsolódik sehová az SWU-ban.

Készült: 2015.12.09.

A könyvről ismertető a coruscant citizen oldalán, itt: Tim Lebbon: Távoli csillagok