38. Chuck Wendig: Utóhatás

Ez egy nagyon jó könyv, még úgy is, hogy a szerzője két hibát vétett. Az egyik, hogy telerakta közjátékokkal, amik fölöslegesek és csak széttördelik a történetet, elvonva az olvasó figyelmét az akciódús lényegről. A kevesebb mondanivaló ezúttal több lett volna. A másik, hogy az írónak láthatóan fogalma sincs a birodalom méreteiről. A birodalmi flotta fénykorában kb. 25 ezer csillagrombolóból állt (és sok százezer kisebb hadihajóból). Ebből a regény időpontjára nyilván elvesztett vagy 5-6 ezret a lázadókkal vívott csatákban, de még mindig rengeteg maradt belőlük, hogy oltalmazza a birodalomhoz hű sok százezer világot. Ebből következően stratégiai szempontból jelentéktelen az Akivánál összegyűlt három csillagromboló, ahogyan politikai szempontból is jelentéktelenek a tárgyalásra összegyűlő hatalmasságok. A szerző ezeket úgy próbálja beállítani, mintha jelentősek lettek volna a történelem és a háború szempontjából, pedig a háttérkörnyezet méreteihez képest mindez csak porszem a nagy gépezetben.

Hátrányára válik ennek a háborús akciódrámának, hogy az összes pozitív főszereplő túlélte az összecsapást, mint a mesében, ahol csak a rosszak vesznek oda. Sokat javított volna az összképen, ha a csapat nagy része elhullik menet közben. És az sem ártott volna, ha a végén felelősségre vonják a kölyköt az árulása miatt, elvégre az ellenség kezére játszotta őket. Mindezen hibák ellenére mégis élvezhető a könyv és ha sikerül Wendignek összekapnia magát, még akár jó író is válhat belőle idővel.

Készült: 2016.01.21.