40. Joe Schreiber: Halálvilág

Ez a sztori a Halálosztag című regény előzménye, ami bő 3600 évvel korábban játszódik egy havas, jeges bolygón működő Sith akadémián. Darth Scabrous Sith nagyúr a mágikus kísérleteihez ellopat egy ritka fekete orchideát egy mezőgazdasági kutatóközpontból egy fejvadásszal, s hozzá kap egy Jedi lovagot, aki képes kommunikálni a növényekkel. Az orchidea hatására a megfertőzött Sithek zombivá alakulnak és horrorisztikus jelenetek közepette igyekeznek felfalni a még élőket.

Ez egy nagyon feszes tempójú, horrorisztikus és túlzottan tömör történet, amiből hiányoznak a hosszú leírások és részletes háttérinformációk. Cserébe viszont csupa ismeretlen szereplője van, akik még nem szerepeltek az SWU-ban és szerintem nem is fognak többé. Engem azonban mindez egyáltalán nem zavart. Egyedül a 26. fejezetet találtam tényleg nagyon kurtának, amit sokkal hosszabbra kellett volna megírni. Mellesleg teljesen valószínűtlennek tartom, hogy egy Sith mester harc közben annyira figyelmetlen legyen, hogy ne vegye észre, ahogy egy zombi mögé lopakodik és elkapja.

A szerző számos hibát elkövetett a mű írása közben:

1. A 9. és 10. fejezetben: A whiphid fejvadász az űrhajóján az orchidea üveghengerét egy ujjnyi vastag kábellel rögzítette egy fali panelhez, hogy ne lehessen elmozdítani. Érkezés után csak annyit mond a Jedinek, hogy hozza a növényt, aki úgy viszi magával, hogy közben mindketten elfelejtették leválasztani a hengerről a kábelt. Ez egy szerzői hiba.

2. A 21. fejezetben Rojo Trace egyszerűen megérkezik az Odacer-Faustin bolygóra, a Sith akadémiához. Az oké, hogy tudta, melyik bolygóra kell mennie, de a szerző vesztegethetett volna pár szót arra, honnan szerzett ehhez egy űrhajót, miként jutott oda ilyen gyorsan, ráadásul egyedül, Jedi társak, köztársasági katonák nélkül?

3. A 29. fejezetben a szerző azt állítja, hogy a fénykardok energiakristályai az idők végezetéig működőképesen tartják a fegyvereket, ami ostobaság. A fénykardokban energiacellák vannak és a sugarat fókuszáló kristályok. A kristályok ugyan örökké tartanak, az energiacellák viszont lemerülnek, ezért újra kell tölteni őket.

4. A 41. fejezetben Hestizo Trace lehetetlenséget művel: az erő segítségével átmenetileg anyagtalanná válik és kicsúszik a béklyóiból. Ilyesmit egyetlen Jedi vagy Sith sem művelt korábban egyetlen történetben sem. Ezt nyilván azért találta ki a szerző, mert nem volt annyi esze, hogy valami reálisabb módon szabadítsa ki a Jedit. Például az erőt használva magához ránthatott volna egy kést vagy kardot a környékről és elvághatta volna velük a béklyóit. Vagy Scabrous kését kényszeríthette volna ugyanerre az erővel.

5. A 41. fejezetben Scabrous az erő segítségével kikapcsolja Rojo fénykardját, aki ostobán eldobja azt, ahelyett, hogy bekapcsolná, majd belehal a küzdelembe. Hestizo később felkapja a kardot és simán aktiválja, vagyis nem lett elrontva, tönkretéve, ami végzetes hiba a Sith részéről. Rojónak illett volna éreznie, hogy nem hibásodott meg a fénykardja.

6. A 44. fejezetben a szerző azt állítja, hogy az űrhajót nem szippantotta be a robbanást követő lökéshullám. Ez vagy ostobaság vagy rossz fordítás, mert egy lökéshullám kifelé taszít, nem befelé szippant.

7. Ha a whiphid úgy leláncolta magát, hogy még ő se bírjon kiszabadulni, miként lehetséges az, hogy a vákuum szívóereje képes volt kirántani az űrbe? A csaj meg közben sima kapaszkodással ellent tudott állni ennek az irdatlan erőnek?

8. A 46. fejezetben a szerző egyszerűen közli az olvasóval, hogy Hestizo Trace visszatért a Marfa bolygóra. Na, de hogyan? Hisz az űrhajóból a technikus kiszerelte a navigációs számítógépet (a 38. fejezetben), anélkül pedig hiába szállnak föl, sosem tudják elhagyni a bolygórendszert és csillagközi távolságra utazni. A navigációs számítógép viszont megsemmisült a Sith akadémia hangárában a fúziós robbanás során.

Készült: 2016.02.08. - 2024.05.17-20. - 2024.08.22.

A könyvről ismertető a coruscant citizen oldalán, itt: Joe Schreiber: Halálvilág