42. James Luceno: Tarkin

Jól megírt könyv, a vége felé egész izgalmas lett, bár nem voltam vele teljesen elégedett. Például kicsit furcsáltam, hogy Tarkint már a Klón háború után nemsokkal kinevezték moffnak, aztán nagymoffnak és nem arról szól a történet, ahogy fokozatosan kapaszkodik felfelé a ranglétrán és csak a Halálcsillag elkészülte előtt éri el a csúcsot. Ugyanez érvényes a többi emlegetett nagykutyára (Tagge, Motti) is. Az életrajzi elemek elszórt bemutatásából pedig erősen hiányoltam Tarkin civil kapcsolatait. Egyetlen helyen említi csupán a szerző, hogy voltak szeretői. És kész, azon kívül semmi. Emiatt nagyon hiányoltam a könyvből leírásokat Tarkin barátnőiről. Volt felesége? Gyerekei? Érdekből házasodott? Volt testvére? Voltak barátai? Mármint olyanok, akik nem érdekszövetségesek. Ezek szerepeltetésével árnyalni lehetett volna a személyiségét.

Ami nagyon tetszett a könyvben, az Sidious titkos terveinek emlegetése. Itt végre kiderült, mi a végső célja a Sithnek. Ugyanakkor feltűnt nekem, mennyire ostobán gondolkodik a fickó. Noha éles szemével látja, hogy a birodalma még rosszabb, romlottabb, korruptabb és életképtelenebb, mint amilyen a Köztársaság volt, mégsem vonja le ebből a nyilvánvaló következtetéseket. Azt, hogy rossz irányba halad a nagy terv és ennek bukás lesz a vége. Ahogy a könyv végén a triumvirátus egyik tagja sem vonja le a nyilvánvaló következtetést: ha a birodalom a brutális, kegyetlen fellépésével maga ellen hangolja a saját embereit, belülről fog szétrohadni. A korlátlan erőszak és elnyomás ugyanis nem megoldás. Ilyen okos, ravasz, felkészült hatalom mániás fickók és nem veszik észre a nyilvánvaló stratégiai hibáikat? Vagy Luceno arra próbál rávilágítani ezzel, hogy igen, pont ez a baj az egésszel, ezért elkerülhetetlen a birodalom bukása?

Készült: 2016.03.22.

A könyvről ismertető a coruscant citizen oldalán, itt: James Luceno: Tarkin