44. Alexander Freed: Alkony század

Ez a regény annyira tetszett, hogy alig bírtam letenni. Rég olvastam már ilyen jó könyvet, pláne SW-t. Másként megfogalmazva: csaknem harminc évig vártam erre a könyvre, amiben végre bemutatják, milyen is volt a lázadás az egyszerű katonák szemszögéből nézve. Ebben a történetben nincsenek ugrabugráló Jedik és gonosz Sithek. Hiányoznak belőle a látványos űrcsaták, mesebeli hősök, vagány csempészek, csinos királykisasszonyok, ravasz kémek, lelketlen politikusok, csetlő-botló droidok és egyéb, megszokott elemek. Ez egy igazi, brutális háborús történet a felkelő gyalogság elkeseredett harcairól a különböző bolygók felszínén. Csupa olyan emberről és más fajú lényről szól, akiknek életét megnyomorította valamilyen formában a birodalom és ezért nem maradt más választásuk, minthogy harcoljanak és megpróbáljanak még néhány napig életben maradni a nyomasztó túlerővel szemben. Szerintem ez a Star Wars (a csillagok közt dúló polgárháború) igazi arca, ami sokkal reálisabb képet fest a nyers valóságról minden korábbi történetnél. SW és SF rajongók számára kihagyhatatlan darab!

Néhány apróbb hiba, amit talán csak egy szőrös szívű kiképző őrmester venne észre a szövegben:

1. A 98. oldalon az szerepel, hogy egy birodalmi rohamosztagost úgy ölnek meg, hogy egy eldobott vibrotőr betalál a sisakja és mellvértje közti védtelen sávba. Ez marhaság. A katonák nyakát pont emiatt védi késálló ruházat (fekete ruha a fehér páncél alatt).

2. A 199. oldalon az áll, hogy a hothi csatába a birodalmiak Gozanti cirkálókkal szállították le a felszínre az AT-AT lépegetőket, külsőleg a hasukra erősítve. Ezzel két gond van. Az egyik, hogy a Gozanti osztályú űrhajók túl kicsik és könnyűek egy AT-AT fölemeléséhez, aminek törzse kb. akkora, mint a hajó. Vagyis legfeljebb egy AT-ST-t tudnának fölemelni. A másik, hogy a korábbi (vukipédiás) információk szerint az AT-AT-ket Y-85-ös Titán szállítóegységek vitték le-fel a Hothra, amiket kifejezetten erre a feladatra terveztek.

3. A 26. fejezetben a 299. oldalon azt olvashatjuk, hogy Namir a Thunderstrike parancsnoki hídján állva kiadja a parancsot a leszállóegységeknek az indulásra. Vagyis ő maga és Chalis nem tart velük. Majd két oldallal odébb már azt látjuk, hogy Namir és Chalis lent van a felszínen a harcoló csapatokkal.

4. A 334. oldalon az szerepel, hogy a felkelő hadihajók a Sullusthoz nagyon közel lépnek ki a hiperűrből: több, mint fél millió kilométerre. Azért, hogy minél gyorsabban indíthassák a leszállóegységeket. A közelség miatt azonban a bolygó gravitációs mezeje károkat okoz a hajók fedélzetén. Ezzel az a baj, hogy minden más regényben az űrhajók ennél sokkal közelebb lépnek ki a hiperűrből, gond nélkül. A Sullust átmérője a vukipédia szerint: 12780 km, vagyis Föld méretű. Így a kilépési távolság kb. 39-40 bolygóátmérőnyi, azaz ennyiszerese annak a távolságnak, amennyire a Falcon kilép a hiperűrből az Új reményben a hasonló méretű Alderaantól.

Készült: 2016.04.03.

A könyvről ismertető a coruscant citizen oldalán, itt: Alexander Freed – Battlefront I: Alkony század