45. Alan Dean Foster: Az ébredő erő

Mivel ezt a történetet nem a szerző találta ki, csak odaadták neki a kész film forgatókönyvet azzal, hogy írjon belőle gyorsan egy regényt, láthatóan meg volt kötve a keze. Ezért nagyon érezhető a szövegen az összecsapottság, a kényszeredettség és az átgondolatlanság. Az, hogy nem örömmel, lelkesedéssel és saját kútfőből táplálkozva készült, hanem muszályból, a beígért sok pénzért. Vagyis Foster nem vette magának a fáradtságot, hogy érdemben hozzátegyen a történethez különféle szükséges, érdekes információkat, kiegészítve velük a film eseményeit és elmagyarázva a fontos háttér tudnivalókat, amiket jogosan elvárnánk egy jó könyvtől. Kénytelen volt túlságosan is ragaszkodni a forgatókönyvhöz, nem akarva többet, mást nyújtani annál. Így az eredmény egy meglehetősen gyenge ponyvaregény lett, ami csak arra jó, hogy csalódást keltsen az olvasóban a szűkszavúan és igénytelenül megírt csatajelenetekkel és elképesztő logikai hibákkal. Igazán kár, hogy a Disney cég csak ennyire volt képes: alkalmatlan emberekre bízták a fontos munkát. Egy kis igyekezettel és hozzáértéssel sokkal jobb könyvet lehetett volna írni ebből a történetből, lehetőleg olyat, ami feledteti az olvasókkal a film rengeteg hibáját és gyengeségét.

Az alábbiakban összefoglaltam a főbb kérdéseket, amik felmerültek bennem olvasás közben:

Nem derül ki a könyvből, ki volt Lor San Tekka. Hogyan jutott el hozzá Poe? Hogyan jutott hozzá a térképhez? Hogyan jutott el hozzá Kylo Ren?

A csillagrombolóra visszatérve Finn miként jutott arra döntésre, hogy dezertálni fog és ehhez a foglyot használja fel? Ahhoz képest, hogy a könyvben külön kihangsúlyozzák a tényt, miszerint a rohamosztagosok szinte soha nem dezertálnak (nyilván a kondicionálásuk és fanatikus kiképzésük miatt), tehát Finn esete rendkívül ritka és különleges, mégsem esik róla szó, miért hagyta ott valójában az Első Rendet? Ezt illett volna rendesen megindokolni, kifejteni.

Finnt, mint rohamosztagost a kiképzése során sosem vitték el menetgyakorlatra egy sivatagos bolygóra? Nem tanították meg az ismeretlen terepen való tájékozódásra, túlélésre? Mert a kényszerleszállás után úgy viselkedik, mint egy zöldfülű.

A Millennium Falcon nevét hiba volt Ezeréves Sólyomnak fordítani, mivel a Star Wars regényekben az űrhajók nevét nem fordítják le hagyományosan, lásd: Finalizer. Mi volt Han Solo teherhajójának neve, amivel a rathtarokat szállították?

Amikor az Ellenállás X-szárnyúi kilépnek a hiperűrből a Csillagpusztító Bázis közelében, a bolygó környezetét figyelő katonai távérzékelő műholdak és a felszíni radarok nem érzékelik őket? Nem kapcsol be a légvédelem? Nem állnak az útjukba a bolygó körül keringő csillagrombolók és nem küldik rájuk a TIE vadászaikat? Hagyják, hogy megközelítsék a bolygót, behatoljanak a légkörbe és megtámadják a felszíni építményt? És csak ezután kezdenek el tetűlassan védekezni? Miért?

A 17. fejezetben az áll, hogy a csillagból átáramló sötét energia a bolygó másik oldalán lévő kollektorokba gyűlik össze. Vagyis az oszcillátor állomással ellentétes oldalon. Mivel ehhez a begyűjtő állomásnak logikusan a bolygó nappali oldalán kell lennie, az oszcillátor állomás környékén éjszakának kéne lennie, de ehelyett ott is fényes nappal van. És az égen látható a csillagból érkező energiaoszlop, ami szintén képtelenség. Úgy tűnik, ezen sem a szerző, sem a forgatókönyvíró zsenik nem gondolkodtak el.

A 18. fejezetben az szerepel, hogy Kylo a fénykardjával megvágta Finn mellkasát. A filmben a hátát vágta meg.

Az egyetlen pozitívum, ami elmondható a könyvről, a 184. oldalon olvasható humoros párbeszéd, ahol Thripio megcsillogtatja komolytalan természetét az olvasó előtt.

Készült: 2016.04.19. - 20.

A könyvről ismertető a coruscant citizen oldalán, itt: Alan Dean Foster: Star Wars VII: Az Ébredő Erő