55. Chuck Wendig: Utóhatás: Adósság

Ennek a regénynek a fogalmazása több helyen összecsapott, szinte már felületesnek mondható. Sok benne a szóismétlés, a leírások nem igazán gördülékenyek és sokszor átgondolatlanok, valószerűtlenek. Jó példa erre a 47. oldalon lévő szöveg: "...amik mentén szétdarabolták az egész világegyetemet." Helyesen: galaxist! Később még több helyen szerepel tévesen a galaxis szó helyett a világegyetem, eléggé érthetetlen módon.

A regény hibái közé tartozik, hogy túl sok benne a szereplők közti értelmetlen és kicsinyes civakodás és veszekedés, valamint túl sok a filozofálgatás és bölcselkedés, miközben az akciók vagy rosszul vannak kitalálva és bemutatva vagy egyszerűen átugorja őket a szerző, mint lényegteleneket. Ezzel gyakorlatilag agyonvágja az egészet és csak őszinte csalódást és hiányérzetet hagy az olvasóban.

További fontos hiba (amit kissé nevetségesnek éreztem), hogy ebben a könyvben mindenki az adósságát próbálja nagy elszántan törleszteni, mintegy megfelelve a mű alcímének. A valóságban inkább csak a hitelezők akarják behajtani a kintlévőségeiket az előlük menekülő adósokon. Így végül a szerző lesz az, akivel kapcsolatban az olvasó úgy érezheti, hogy adós maradt neki egy jó Star Wars regénnyel. Nekem már az első rész sem tetszett, ez a második viszont határozottan rosszabb lett annál.

A regény feltűnőbb hibái a következők:

1. A 82. oldalon: Nem Lambda-típusú, hanem Lambda-osztályú kompot kellett volna írni.

2. A 90. oldalon a nyomozó megbilincseli a fiú karját (a szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy elöl vagy hátul, de logikusan hátul kellene), aki a 92. oldalon összefonja a karját. Anélkül, hogy levették volna róla a bilincset. Ez ugye nyilvánvalóan lehetetlenség.

3. A 2. rész elején az az ötlet, hogy az Alderaan törmelékmezejéhez vontatják az első Halálcsillag kiégett roncsát, hogy helyrehozzák és beleköltözzenek a túlélők, egy akkora bolondság, hogy az valami elképesztő! Több értelme lett volna azt írni ide, hogy a túlélők nagy vontatóhajókkal próbálják összeszedni a bolygó törmelékeit, majd újra összetapasztani őket egy nagy gombócba, hogy végül a saját gravitációjától is egyben mardajon. Azaz megpróbálják összerakni a bolygót, bízva benne, hogy idővel a tömegvonzásával is összeszedi a maradékot. Majd később, évtizedek vagy évszázadok múlva újra meg lehet próbálni légkört és vizet szállítani rá valahonnan, aztán lakhatóvá alakítani.

4. A 153. oldalon: "A nő Jom mellkasára ült, és még mielőtt a férfi tiltakozhatott volna, mecsókolta." Bár Jas Emari egy karcsú zabrak nő, mégis lehetetlenség, hogy gumiemberként így előre tudjon hajolni. Aki nem hiszi, próbálja megcsinálni.

5. A 154. oldalon olvasható támadás a csillagromboló ellen teljes ostobaság. A valóságban hiába lőnének ki rakétákat a rombolóra, azok nem jutnának át a védőpajzsain, meg se karcolnák azt, amikor felrobbannak. Elég nevetséges lenne, ha egy piciny felkelő hajó ilyen simán el tudna intézni egy rombolót, meg a nyomában loholó összes vadászgépét.

6. A 336. oldalon kezdődő Közjátékban szereplő jelenet a leírás alapján nagyjából 3 hónappal az endori csata után játszódhat. Amennyiben illeszkedik időben a regényhez, úgy komoly gond van az egész időrenddel, mivel a történet többi része olyan, mintha évekkel az endori csata után játszódna. Ilyen gyorsan ugyanis nem juthattak el idáig az események, hogy megalakuljon az Új Köztársaság, elbukjon a birodalom és Norra Wexley csapata ennyi mindent csinálhasson azóta. Három hónap erre egyszerűen nem elég, a galaxis puszta méretei miatt.

7. A 35. fejezet kész ostobaság. Ha pókokat engednek ki a csillagromboló hangárjába, a személyzet gyorsan lezárja az onnan kivezető ajtókat, majd kinyitják a zsilipet és kiengedik a hangárból a levegőt, megölve vele a pókokat. Ha ezt mégsem teszik meg, a hangárba érkező felkelők értékes időt és lőszert vesztenek azzal, hogy meg kell ölniük a pókokat, mielőtt tovább mehetnének. Ez logikailag totális agyatlanság és nem méltó Solo tábornok zsenialitásához. Arról nem beszélve, hogy egy csillagrombolót nem lehet csak úgy elfoglalni, semmilyen vakmerő rohammal (fél tucat fegyveressel), de nem azért, amit a szerző ír ebben a fejezetben, hogy csak minimális személyzettel üzemel. Nem a nyers túlerő miatt, hanem mert a hajó belül kész erődítmény, rengeteg lezárható páncélajtóval, amiken nem lehet csak úgy áttörni.

Készült: 2016.12.25 - 28.