62. Chuck Wendig: Utóhatás 3. A birodalom vége

Sajnos ez a rész sem lett jobb a két előzőnél, bár a szerző nagyon igyekezett remekművet alkotni. De valahogy nem érzem rajta, hogy sikerült volna. Talán azért, mert a főszereplők nem jellemfejlődésen, hanem jellemhanyatláson mennek át a történetben és egy csomó agyatlan ostobaságot művelnek, ami egyáltalán nem vall rájuk, a sokat tapasztalt háborús veteránokra. Vagy azért, mert egy idő után eléggé idegesítőnek találtam, hogy a szereplők hosszú, a helyzethez nem illő beszélgetéseket folytatnak egymással olyan témákról, amik nem tartoznak szorosan a tárgyhoz. A sok ömlengés egyáltalán nem illik a szereplők jelleméhez és az aktuális körülményekhez. De az is lehet, hogy a jakkui csata értelmetlensége verte ki nálam a biztosítékot. Egy távoli, jelentéktelen világért miért vívna a birodalom maradványa és az Új Köztársaság egy hónapokig elhúzódó, véres csatát? Ez se taktikai, se stratégiai, se politikai vagy gazdasági szempontból nem jár előnnyel egyik fél számára sem, hátránnyal (veszteséggel) viszont igen.

Az űrcsata még csak rendben van: meg kell semmisíteni a birodalmi flotta csoportosítást, hogy ne veszélyeztessenek más világokat. De mi értelme van csapatokat ledobni a Jakkura és ott harcolni a felszíni erőkkel? Bőven elég lett volna blokád alá helyezni a bolygót. Mivel a sivatagos világon nincs mezőgazdaság, a lent rekedt birodalmi erők előbb-utóbb kifogynak az élelem utánpótlásból és vagy feltétel nélkül megadják magukat vagy éhen halnak a sivatagban. A Jakkun senkire nézve nem jelentettek veszélyt, a minimális lakosságot kivéve, akik viszont lényegtelen tényezők a háború kimenetele szempontjából. Egy normális új köztársasági parancsnok soha nem küldte volna a katonáit a Jakkura harcolni a nagy semmiért, ha egyetlen lövés nélkül is legyőzheti az ellenséget a blokáddal.

A regényben talált fontosabb hibák a következők:

1. A szerző azt írja a 21. oldalon, hogy: "A birodalom bukásával az általa használt pénz is egy pillanat alatt értéktelenné vált..." Ez teljes ostobaság, több okból is. Egyrészt, mert a birodalom még nem bukott el. Másrészt, mert egy milliónyi rendszerre kiterjedő, sokezer civilizációból álló szövetség fizikai okokból, pusztán a mérete miatt nem tud egy pillanat alatt összeomlani. Az ilyesmihez még ideális esetben is hónapok, ha nem évek kellenek. És a pénzrendszer akkor sem fog összeomlani, legfeljebb komoly mozgások kezdődnek a tőzsdéken. Legrosszabb esetben hiperinfláció indul meg és emiatt egyre többen kezdenek el más valutákat használni a birodalmi pénz helyett. Az átállás ekkor is hónapokat, éveket vesz igénybe.

2. A Jakkunál állomásozó birodalmi csillagrombolók nem lehetnek az egész birodalmi flotta, mivel az ennél nagyságrendekkel több hajóból állt még ekkoriban is. Hová tűnt a többi, huszonvalahány ezer csillagromboló és a több százezer kisebb hadihajó?

3. A TIE vadászok folyamatosan lövik a Mothot, de a mentőkabinokat nem? Még csak nem is üldözik őket lefelé menet a felszínig, hogy szétlőjék őket? Miért? És miért nem küldenek utánuk egy deszantot, hogy elfogják az utasokat?

4. A 21. fejezetben Niima, a karcsú hutt sebesülten odakúszik egy Lambda-osztályú űrkomp hasa alá és felemelkedve az oldalára borítja a sivatagban a teherszállító űrhajót, aminek letörik az egyik oldalszárnya. Mintha nem egy tizen-huszon valahány tonnás, nehéz és hatalmas szerkezet volna, hanem egy könnyű játékszer. Ez a mutatvány szerintem még egy atlétikai bajnok rankort is megizzasztana. A huttok ugye puhatestű lények, nincs csontvázuk és gyengék a karjaik. Inkább vitetik magukat, mint önállóan csúsznak-másznak, a sportolást és testedzést pedig hírből sem ismerik. Arról nem beszélve, hogy később, a 26. fejezetben azt olvashatjuk, hogy a három űrkomp sértetlenül leszáll a birodalmi bázison, mintha mi se történt volna. Ki állította újra talpra az űrhajót? A katonák?

5. A 31. fejezetben Brentin úgy oldja ki a mágneses bilincseket, hogy port dörzsöl a mágneskapcsok közé. Ha ilyen egyszerűen, egy kis kosszal ki lehetne nyitni ezeket a bilincseket, a birodalmiak nem lennének olyan hülyék, hogy használják őket, pláne nem egy poros bolygón. Ez a megoldás a szerző súlyos ötlettelenségét dícséri.

Összefoglalva: Mindezek miatt nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek az Utóhatás trilógiát, ami nekem speciel egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, főleg a szerző ötlettelenségéből és perspektívátlanságából fakadó hiányosságok és logikai hibák miatt. És a homoszexuális kapcsolat bemutatása sem dobta fel a sztorit őszintén szólva.

Készült: 2017.07.31. - 08.03.