63. Alan Dean Foster: A közelgő vihar

Ez egy profin megírt, nagy igényességgel kidolgozott, első osztályú SW regény. Foster újra megmutatta, hogy mestere a szakmájának és képes jó sztorit alkotni benne. A szövegről annyit, hogy van benne némi cinizmus és akasztófa humor. Én végig úgy véltem, hogy a Jedik küldetése kudarcba fog fulladni a végén, minden hősies erőfeszítésük ellenére és a szeparatisták győznek, de a szerző mindenképpen hepiendet akart írni, nem egy sötét korszak nyitányát (igazán kár). Az viszont feltűnt, hogy olyannak mutatja be a Köztársaságot és a hozzá tartozó bolygókon az életet ebben a 2002-es regényben, mint amilyen az Európai Unió viszonya jelenleg (2017-ben) a tagállamokkal: elidegenedő, életszerűtlen, tele elégedetlenséggel és a széthullás fenyegető lehetőségével. A politikai párhuzam egyértelmű. Nyilván az erő mutatta meg Fosternek a jövőt!

Megjegyzés: A padawant valamiért ebben a könyvben padavannak írják.

Kissé furcsának találtam, hogy a 14. fejezetben éjszaka őrködő Anakin képtelen volt az erő segítségével a kezébe röptetni a fénykardját. Ezt még nem tanulta meg? Majd a támadás után egyszerűen csak lefeküdt aludni, ahelyett, hogy ellátta volna a sebeit? És ha elfertőződnek és vérmérgezést kap? A ragadozók karmai közismerten nem valami tiszták. És a társai sem igyekeztek, hogy bekötözzék a sérüléseit.

A szőrszerző próbát úgy lett volna a legkönnyebb végrehajtani, ha a négy Jedi együttes erővel elaltatja az állatokat az elme manipulációs trükkel, majd csak ezután ugrál be Luminara a hátukon a cuccért. Nem is értem, miért nem jutott ez az eszükbe, hisz az erőnek nagy hatalma van a gyenge akaratúakon (ez esetben: buta állatokon).

A könyvben talált fontosabb hibák a következők:

1. A 69. oldalon Luminara azt kérdezi a boltostól, hogy nem látott egy ember nőt bejönni? Az illető Barriss Offee, csakhogy ő nem ember, hanem miriali fajú humanoid. Foster erről az apróságról valamiért megfeledkezett és a későbbiekben is következetesen leemberezi Offeet és Luminarát.

2. A 152. oldalon az első mondatban van egy fordítási hiba: nem a rovarfelhő felé vették az irányt, hanem attól elfelé, ellenkező irányba.

3. A 11. fejezetben Barriss bemegy egy barlangba, ahol találkozik annak törpe lakóival. A szerző itt nagyvonalúan megfeledkezett a világítás teljes hiányáról. Úgy írja le az eseményt, mintha mindenki mindent tökéletesen látna, noha egy szót sem ejt arról, hogyan? Talán beszivárgott a szabadból némi fény? Vagy a bennszülöttek világítottak valamivel? Barrissnál ugyanis nem volt lámpa.

4. A 213. oldalon van egy fordítási hiba: "...és később örömmel vezetlek akármeddig!" - helyett ezt kellett volna ide írni: és később örömmel vezeklek akármeddig!

5. A 15. fejezetben a bölcs Luminara mester mond egy jó nagy ostobaságot: "Egy zárt helyen éjszaka könnyebb lenne megtalálni egy fehér szőrű állatot, mint nappal." Szerintem meg egy nyílt helyen nappal könnyebb lenne megtalálni. Mert sötétben minden tehén fekete.

Készült: 2017.08.03.-10.

A könyvről ismertető a coruscant citizen oldalán, itt: Alan Dean Foster: A közelgő vihar