75. Michael Reaves: A Jedik alkonya (Coruscanti éjszakák 1.)

Ez egy szépirodalmi szempontból nagyon igényesen megírt történet. Érződik rajta, hogy a szerzője szereti gondosan kidolgozni a műveit, ügyel a részletekre és körültekintően építi fel a környezetet, a cselekményt, valamint a szereplők lelki világát és motivációit. Nem beszélve a néhol "épületes" párbeszédekről, amiket nem lehet vigyorgás nélkül megállni.

Amik viszont nem tetszettek a történetben:

1. Kaird miért egyedül próbálta becserkészni és megölni Xizort? Miközben nyilván volt egy csomó beosztottja a bűnszervezetben? Legalább egy tucat fegyveres verőlegényt kellett volna magával vinnie, hogy biztosra menjen.

2. Ostobaság Xizor részéről azt állítani, hogy az ERD droid agya beszennyeződött a klón genomjával, ami hibrid vírust hozott létre. Ami a klón RNS-éből és az operációs rendszer memetikus algoritmusából áll. Mivel ezek egymással teljességgel összeférhetetlen dolgok. A szerző itt túl mélyen ment bele olyan tudományos, műszaki részletekbe, amiket nyilvánvalóan nem ért.

3. Jax Pavan erővel való kapcsolatának időszakos megszakadásai, majd újrakapcsolódásai eléggé érthetetlennek tűnnek a számomra. Nem tudom, miért kellett a szerzőnek bevezetnie ezt az "újítást", mint egyfajta Jedi anomáliát.

4. A regény végén a Xizorral való összecsapás jelenete túl van magyarázva, a kelleténél nagyobb a szöveg redundanciája, ahogy a különböző szereplők szemszögéből ugyanazt többször elmeséli a szerző. Ezzel pedig sokat veszít a sztori a mozgalmasságából és érdekességéből, pont ott, ahol fel kéne gyorsulnia az eseményeknek. Ezt nem így kellett volna megírni.

Készült: 2018.11.12. - 22.

A könyvről ismertető a coruscant citizen oldalán, itt: Michael Reaves: A Jedik alkonya