78. Karen Miller: Ostrom (Klónháborús játszmák 2.)

Ugyanolyan túlírt és túldrámázott történet ez is, mint az első rész. A szerző igyekszik az általa kialakított helyzetből maximálisan kihozni a benne rejlő drámaiságot, ami sok esetben már erős túlzás.

A következő dolgok nem tetszettek vagy voltak hibásak a történetben:

1. Az 1. fejezetben Anakin, mint a galaxis egyik legjobb pilótája a siklókocsival képtelen leszállni a célként kijelölt falunál, hanem túlrepül rajta, majd csúnya kényszerleszállást hajt végre, mivel kifogy az energiájuk, ahelyett, hogy időben és főként biztonságosan landolna? Ez nevetséges.

2. A 2. fejezetben Dooku kinéz az űrhajója ablakán és szabad szemmel, játszva meg tudja állapítani a csillagképek alapján, hogy épp hol járnak a galaxisban. Ami teljes fizikai lehetetlenség, még egy Sith lovag számára is, ha belegondolunk a feladat bonyolultságába.

3. A 6. fejezetben Yoda azon gondolkodik, hogy a Jedi Rend története során még sosem fordult elő, hogy egy politikus olyan nagy érdeklődést tanúsított volna egy Jedi iránt, mint Palpatine Skywalker iránt. Ez szerintem teljességgel hihetetlen és valószínűtlen. A politikusok ugyanis pontosan tisztában vannak a Jedik képességeivel és hatalmával, ennélfogva a saját céljaik érdekében állandóan érdeklődniük kell irántuk és megpróbálni hatni rájuk, manipulálni őket. Mert egy ekkora ziccert nem lehet kihagyni.

4. A 9. fejezetben a szerző gondosan kialakít egy lehetetlen helyzetet, amit nem lehet se megoldani, se élve megúszni, majd jól megkínozza és kikészíti a szereplőket, hogy aztán csodás módon mégis megmentse őket. Mindez érezhetően csak az olvasó megdolgozását szolgálja, hogy ne legyen olyan unalmas a történet, szóval nekem nem jött be.

5. A szerző túl sokszor, túl sok helyen használja különféle mondásokban a bantha szót, mintha nem lenne a galaxisban milliárdnyi egyéb lény, aminek a nevét emlegethetnék a szereplők.

6. A 10. fejezetben Yoda teljesen rossz döntést hoz, mint egy idióta. Tétlenségre kárhoztat mindenkit, ahelyett, hogy azonnal cselekedne. Ebben a helyzetben a Lanteeb blokádja az egyetlen helyes cselekedet, aminek hiányában garantáltan kijut a bolygóról a vegyi fegyver és akkor tényleg lesz ok a pánikra. Ahogy ez be is következik aztán a 14. fejezetben.

7. A 11. fejezetben Palpatine úgy dönt katonai, stratégiai kérdésekben, mintha ő lenne a hadsereg főparancsnoka, amiről szó sincs (noha a 19. fejezetben annak nevezi a szerző). Mivel nem képzett katona, hanem politikus, azaz nem rendelkezik a szükséges szakismeretekkel és gyakorlattal. Ráadásul Organa és Yoda sem főparancsnokok, tehát illetéktelen személyekként döntenek a háború alakításáról.

8. A nabooi üvegfúvók vitája a bonadani Ezüsthomok Konzorciummal nevetséges és komolytalan. A galaxis tele van olyan égitestekkel, amiken rengeteg szilikát található, ami a legközönségesebb bolygóalkotó anyagok egyike, vagyis rengeteg van belőle, amit milliónyi bolygón lehet könnyedén bányászni. Úgyhogy ezt az ötletet nyugodtan ki lehetett volna hagyni vagy valami sokkal valósabbal helyettesíteni.

9. A 16. fejezetben az áll, hogy a falut védő pajzs már napok óta működik. Alatta az emberek tábortűzön főzik az ételeket. Amiről az író megfeledkezett, hogy ennyi ember és állat, ilyen kis helyen, ennyi idő alatt biztosan elhasználja a pajzs alá szorult levegőt. Elfogy az oxigén, megnő a szén-dioxid szint és mind megfulladnak. Ahogy arról is megfeledkezett, hogy a tábortűz füstje összegyűlik a pajzskupola alatt és sűrű szmogot képez, amiben látni is alig lehet, nemhogy kilátni a pajzson.

10. A 17. fejezetben Yularen admirális azt állítja, hogy a köztársasági flotta hét fronton (rendszerben) vív háborút, ami egy totális ostobaság. A Köztársaság kb. 1 millió rendszerből áll. Ha ezeknek kb. a fele átállt a szeparatistákhoz, és csak ők támadnak, az akkor is kb. fél millió frontot kéne, hogy jelentsen maximálisan. Ami nyilvánvaló képtelenség. Tehát a valóság valahol 7 és 500.000 közt van. Reálisan ez 1-2 ezer lehet minimum és 10-20 ezer maximum.

11. Egy planetáris blokád áttörésekor mindig a védők vannak hátrányban, mivel nem manőverezhetnek szabadon, hátuk mögött a bolygóval. Ha egy ponton erős támadás éri a blokádot, vagy oda összpontosítják a védők az erőiket, azt kockáztatva ezzel, hogy máshol meggyengül a védelem és az ellenség egy másik csapata átjut. Vagy engedik az ellenséget áttörni. Ennélfogva nem számít, hogy a védők többszörös túlerőben vannak, csak az számít, hogy a támadók milyen ügyesen taktikáznak. A szerző azonban ezt nem tudta, ezért más megoldást választott. Ami nem rossz, de nem is jó.

Készült: 2019.01.22. - 29.

A könyvről ismertető a coruscant citizen oldalán, itt: Karen Miller: Klónháborús Játszmák II – Ostrom