91. Claudia Gray: Mester és tanítványa


Qui-gon Jinn és Obi-van Kenobi nem jönnek ki jól egymással ebben a történetben. Gyakorlatilag pattanásig feszül köztük a helyzet és rengeteget lelkiznek emiatt. Kész pszichológiai esettanulmány az egész történet, rengeteg moralizálással és vitával, ugyanakkor kevés csatával és akcióval. Szerintem hibát követett el a szerző, amikor Qui-gon erő látomását a jövőről úgy mutatta be, mintha az valami ritka és bizonytalan dolog lenne, amire a Jedik nem szeretnek hagyatkozni, noha egyébként rendszeresen előre látják az eseményeket, például harc közben, különben nem tudnák hárítani a feléjük tartó lövéseket. Szerintem nem is igazi Jedi az, akinek nincsenek erő látomásai.

Gyengéje a regénynek, hogy az egyes fejezetek és azok alfejezetei sok esetben (főleg a mű közepe és vége táján) nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, azaz ugrik a történet, megfelelő átmenet nélkül váltva egyik jelenetről a másikra. Ettől valahogy töredékesnek, szétszabdaltnak éreztem egy idő után az eseményeket.

Pax és Rahara átverik a Czerka vállalat képviselőjét, kohlen kristályokat eladva nekik úgy, mintha kyber kristályok volnának, majd nem menekülnek el azonnal a rendszerből, hanem ott maradnak, ostobán húzva az időt és kockáztatva, hogy elkapják őket ezért. Aztán érthetetlen módon nem keresik meg őket a vállalat fogdmegjei és nem kerülnek felelősségre vonásra emiatt. Márpedig azt erősen kétlem, hogy egy bányászati cég űrhajóján ne lenne egyetlen drágakő szakértő sem, aki pontosan meg tudná állapítani, hogy milyen drágaköveket is vettek valójában.

A történet meglehetősen kurtán-furcsán zárul, szerintem túl szűkszavúan, mert nem derül ki, mi történt a Czerka vállalat hajójával és képviselőivel, sem az Ellenállás tagjaival, akikről szintén teljesen megfeledkezett a szerző. Így összességében nem vagyok elégedett a művel, noha a legtöbb részét szépen kidolgozta. Szinte már kellemes élményt nyújtott a regény olvasása egyes helyeken, de az összképen még bőven lett volna mit javítani.

A fontosabb technikai hibák:
1. Lézervágóval a világűr vákuumában nem lehet kettévágni az izzó plazmát.
2. A fénykard pengéje nem hatol át minden pajzson, ahogy azt a szerző a 18. fejezet végén állítja.
3. A 36. fejezetben Rael azt állítja, hogy ha a korvett közelebb megy a Righteoushoz, nem lőhetik szét őket, mert attól ők is elpusztulnak. Ez totális ostobaság, mivel egy páncélozott hadihajóról van szó. Ha közvetlenül mellette állnának, összedokkolva, akkor is simán szétlőhetnék a másik hajót, a sajátjuk sérülése nélkül.

Készült: 2020.01.13. - 16.

A könyvről ismertető a coruscant citizen oldalán, itt: Claudia Gray: Mester és tanítványa