97. E. K. Johnston: Királynő végveszélyben


A történet azzal kezdődik, hogy a Naboon megválasztják királynőnek a kiskorú Padmét, aki öt, szintén kiskorú udvarhölgyet vesz maga mellé segítőknek és védelmezőknek a palotába. Vagyis nem tudjuk meg, hogyan került Padmé hatalomra? Mikor és miért döntött úgy, hogy indul a királynő választáson? Miket csinált előtte? Minden tapasztalat és iskolai végzettség nélkül egyszerűen rábízzák egy egész bolygó irányítását egy éretlen gyerekre? Kik támogatták a kampányát? Mivel tudta meggyőzni az embereket, hogy ő jobb választás, mint egy érettebb, tapasztaltabb felnőtt? És mit kértek tőle a támogatói ezért cserébe? Ők miért nem jelennek meg később, soha, sehol, hogy továbbra is támogassák és elmondják neki, mit akarnak tőle?

Ahhoz képest, hogy elvileg mennyi dolga lenne, Padmé alig csinál valamit, mármint az öltözködésen, sminkelésen és egyetlen csillagközi politikai találkozó megszervezésének a kezdeményezésén kívül. Nem találkozik és tárgyal rendszeresen a minisztereivel, tanácsadóival, szakértőkkel, politikusokkal, támogatókkal, ellenzékiekkel. Nem találkozik a néppel, nem hallgatja meg a véleményüket, teljesen megfeledkezve azokról, akik rá szavaztak. Még soha életében nem látott egyetlen gungant sem, nem találkozott a bolygón élő másik civilizáció egyetlen képviselőjével sem. Az első gungan, akivel szóba áll: Jar Jar Binks. Miért? Ugyanígy nem ismeri a galaxis más népeit és fajait sem, akik elvileg a bolygójára látogathatnak, illetve akiknek nagykövetségeik lehetnek a Naboon.

Padmé nem ad interjúkat, nem szerepel a tévében, interneten, ahol nincsenek róla hírek, pletykák, semmi. Egyetlen újságíró sem kíváncsi rá, mint a bolygó legfontosabb személyére. Nem jelennek meg körülötte a fontos emberek: bankárok, arisztokraták, énekesek, filmsztárok, befektetők, milliárdosok, hírességek, karrierista ügyeskedők, de még csak egyetlen jóképű, fiatal srác sem, akiből futó kaland, titkos szerető, nyilvános pasi vagy hivatalos kérő lehetne esetleg. De nem is lenne sok értelme, mert Padmét, a hormonaival küzdő, serdülő tinilányt semennyire nem érdeklik a fiúk, abszolút aszexuális minden megnyilvánulása. Akárcsak az udvarhölgyeinek, akik közül a legérettebb sem képes eljutni még egy csókolózásig sem az alkalmi udvarlójával.

Padmé nem lép fel a nagy nyilvánosság előtt, nem mond beszédeket, jószerével alig utazik bárhová is, egyetlen mezőgazdasági jellegű látogatást kivéve. Nem látogatja meg soha a családját, sem a barátait, nem hívja meg őket a palotába, ahogy az udvarhölgyei sem. Állítólag azért, hogy így védjék meg őket a különféle lehetséges, de fel nem sorolt veszélyektől. Még a nevét is ezért változtatta meg Naberrieről Amidalára. Csakhogy ez esetben hogy szavazhatott rá bárki is? Ha azt sem tudták róla a bolygó lakói, kicsoda ő? Kinek a gyereke? Milyen családból származik? Senki nem is próbálta meg kinyomozni, ki ez az ismeretlen, névtelen, támogatók nélküli tinilány, aki hip-hop az általános iskolából csak úgy beugrott királynőnek?

Padmé nem megy szabadságra, nem fogad el meghívásokat és nem is hívják sehová, semmilyen okból. Gyakorlatilag önként vállalt, izolált gyerekkort él uralkodóként, behúzódva a palotába, ahol nem ismeri a személyzetet, kapcsolatba sem kerül velük soha, mintha nem is léteznének. Az államapparátusról és annak tagjairól semmit sem tudunk meg, a biztonsági erők arctalan, névtelen tagjairól és a munkájukról alig valamit. A palotában dolgozó droidoknak még a nevét sem említi meg a szerző, ahogy R2-D2 sincs névvel említve.

Padménak nincsenek tanárai, nem tanul semmit. Se politikát, se diplomáciát, se uralkodást, se jogot, se közgazdaságtant, se hadászatot, semmit. Honnan tudja akkor, hogy kell egy ilyen hatalmas, bonyolult, bolygószintű társadalmat irányítani? Nem beszélve a külpolitikáról és a külkereskedelmi kapcsolatokról? Illetve honnan tudja, hogy kell a bolygóját visszafoglalni? Mert a Baljós árnyakban csak úgy, lazán osztja a parancsokat és ismerteti a haditervét az öreg, tapasztalt tábornokokkal, akik vita nélkül el is fogadják a döntését. A tinilány csapat önvédelmi és fegyveres kiképzéséről éppen csak szó esik, mellékesen, hogy valamikor volt ilyen a történet közben, de konkrétumok nélkül. Pedig érdemes lett volna bemutatni, hogyan teljesítettek a lányok a harci kiképzés során? Hogy mentek nekik a lőgyakorlatok, a verekedés puszta kézzel és különféle kézifegyverekkel, használati tárgyakkal? Plusz a járművek vezetésének és a különféle számítógépek használatának megtanulása?

Komoly hibája a történetnek, hogy nem korlátozódik Padmé "munkájára" és Palpatine ármánykodására, hanem a szerző kiterjesztette a leírásokat Darth Maulra, Qui-gon Jinnre, Shmí Skywalkerre, Valorum kancellárra és Yodára is, bemutatva, mit csináltak azelőtt, hogy a Baljós árnyakban összefutottak volna egymással. Ezek a jelenetek szerintem teljesen fölöslegesek a történet szempontjából, jobb lett volna kihagyni őket és helyettük inkább a fontosabb dolgokra koncentrálni; mindazon hiányosságok pótlására, amiket fentebb felsoroltam.

Az első kétszáz oldal olyan, mint egy naiv lányregény: a királynősködésről és az udvarhölgyeskedésről szól, ami kimerül az öltözködésben, sminkelésben, higgadt viselkedésben, egymás utánzásában, menstruációs görcsökben és a trónon való fegyelmezett ücsörgésben. Az utolsó száz oldal pedig a Baljós árnyak rövidített, egyszerűsített, hiányos újramesélése Padmé és udvarhölgyei szemszögéből, gyakorlatilag teljesen fölöslegesen. Majd egyszerűen véget ér a sztori, anélkül, hogy megtudnánk, mi történt ezután? Mi lett az udvarhölgyeivel?

A szerző annyira hiányosra és felületesre írta meg a történetet, amennyire csak lehetséges, gondosan kerülve a realitásoknak még a kósza látszatát is. Meg sem próbálta a Baljós árnyak hibáit, hiányosságait, gyengeségeit kiegészíteni, toldozni-foltozni, javítani rajta. Inkább még tovább növelte a végtelen balladai homályt. Ez így, szerintem, az igényes megfogalmazás ellenére is egy nagyon gyenge egyes alát érdemel. Vagyis semmivel sem jobb, mint a korábbi fércműve (A királynő árnyéka).

További elképesztő logikátlanságok és értelmetlenségek:

1. A szerző szerint a Naboo királynőjének 16 testőre van, akik 4 fős csoportokban váltják egymást körülötte. Na most 4 testőrt játszi könnyedséggel elintéz egy kisebb kommandós vagy mesterlövész csapat. Egy ekkora védelem komolytalan egy bolygó uralkodójához, még akkor is, ha egyébként béke van.

2. Padmé udvarhölgyei a következő álneveket veszik föl: Rabé, Yané, Eirtaé, Saché, Sabé. A regényből kimaradt Cordé és Dormé, akik feltehetően később csatlakoztak Padméhoz, amikor szenátor lett belőle, szintén tisztázatlan körülmények közt, bármiféle tapasztalat és előképzettség nélkül? A hasonló nevek a könnyű összetéveszthetőséget szolgálják, hogy Padmé álruhában elvegyülhessen, amíg valamelyik lány helyettesíti. Mintha nem léteznének korszerű személy felismerő, azonosító rendszerek: a gazdájukat felismerő droidok, kézi szkennerek, biztonsági kamerák, mozgás és viselkedés elemző programok, személyi nyomkövetők, stb.

3. Amikor a lányok éjszaka kiszöknek a palotából egy koncertre, ezt úgy teszik, hogy kihasználják a biztonsági rendszer vakfoltjait. Na most egy jó biztonsági rendszernek nincsenek vakfoltjai, mert különben nem biztonságos. Milyen palotaőrség az, ami mellett csak így ki-be lehet grasszálni éjszaka?

4. A szerző semmivel sem indokolta meg, miért szakadt két részre az udvarhölgyek csapata. Yané és Saché miért maradtak a Naboon? A királynővel kellett volna tartaniuk, mivel ott a helyük. Talán azért tette, mert a filmben az 5 udvarhölgyből csak 3 látszott az űrhajó fedélzetén?

5. Amidala meg sem próbált fegyveres támogatókat, szövetségeseket vagy legalább felbérelhető zsoldosokat szerezni a Naboo felszabadításához? Egész más lett volna a helyzet, ha egy kisebb harci flottával tér vissza és egy-két hadosztálynyi gyalogossal, meg rengeteg fegyverrel, utánpótlással, hogy ellássa velük a nabooi lakosságot. Királynőként joga lett volna megígérni a zsoldosoknak a bőséges jutalmat, a győzelme esetére. És ki is tudta volna fizetni a kincstárból, ha nem rögtön, akkor később, részletekben. Hisz a megszállók nyilván kiürítették a Naboo összes kasszáját a megszállás során és minden mozdítható kincset elvittek.

6. Padménak a győzelem után eszébe sem jut, hogy segítsen Anakinnak, hálából a Tatuinon nyújtott segítségéért és a nabooi harcokban való részvételéért. Fel sem merül benne a gondolat, hogy megvásárolja és felszabadítsa az anyját a rabszolgaságból. Legalább megpróbálkozhatott volna a feladattal. A királynő árnyéka regényben is épp csak meg van említve, hogy később azért nyomozott Shmí után, de eredménytelenül.

7. A történetben minden benne van, kivéve a címe: hogy a királynő végveszélyben lenne. Erről szó sincs sehol. Nem ártott volna fokozni a történet drámaiságát és belecsempészni egy csomó izgalmat meg akciót is, hogy legyen valami Star Wars jellegű íze az egésznek.

8. A regény végén szereplő rövid leírás Leiáról abszolúte nem illik ide, szó szerint semmi keresnivalója itt. Ez ugyanaz az elhibázott befejezési mód, mint A királynő árnyéka regény végén.

Összegzés: A szerző által elkövetett számos hiba közül talán a legnagyobb, hogy a cselekmény utolsó harmada átfedi a Baljós árnyak eseményeit. Így sajnos rövidre, kapkodóra, vázlatosra, hiányosra sikerült, ami szerintem rossz megoldás volt a részéről. Helyesebb lett volna ennek a regénynek a Baljós árnyak kezdeténél véget érnie és egy külön regényben leírni a Baljós árnyak közben történt egyéb eseményeket, jóval részletesebben, mint ahogy itt tette. Hiszen biztos, hogy rengeteg dolog történt ezekben a napokban Padméval és udvarhölgyeivel, meg a többi nabooi szereplővel.

Készült: 2021.02.06.