Londoni napló
2009. 12. 26- 2010. 01. 04
A fotók nagyításához kattints a Kép megjenítése gombra!


Budapest-London, 1509.12. 26

Karácsony másnapján vendégségbe utaztunk Londonba, hogy együtt lehessen a család.
Magyar idő szerint 17 óra 10 perckor landoltunk a lutoni reptéren.
A fiam várt bennünket, és Lutonból bérelt autóval utaztunk a londoni lakásra.
Az esti világváros fényárban úszott, én gyönyörűnek láttam:
a hagyományos és a modern harmóniája lüktetett benne.
Amúgy az első repülőutam nem okozott különösebb izgalmat,
de a dobhártyám pittyegése csak a lakáson szűnt meg a harmadik pohár ital után.
Megtartottuk a közös karácsonyt.


London szeme



London, 2009.12. 27

Otthonunk egy két szobás két erkélyes lakás volt Islingtonban.
Napkeltétől napnyugtáig természetes fény árasztotta el az erkélyek és a fürdőszoba felől is.
(A két szobát és a nappalit plexifal választja el.)
Az erkélyről láthatók a szomszéd épületek háztetői,
ahol időnként vidám élet zajlik.
Minden házhoz tartozik egy pénznyelő "automata".
Például mindenki annyi áramot kap, amennyire a bedobott pénzéből futja.


Az Oroszlán védelmében


London, 2009.12. 28

A városnézés első napja. Mindenkinek volt egy mágneses kártyája,
ezzel bármelyik tömegközlekedési járművön utazhatott.
Dél táján indultunk; négy felnőtt és a két unoka.
Aznap megcsodáltuk a Big Bent és a Parlamentet, a Westminsteri apátságot,
átmentünk a Westminster bridge- en.
A híd déli szakaszáról lépcső vezetett le a parti sétányra,
ahol rengeteg látnivaló akadt.
Salvador Dali néhány szobra,a London Akvárium, London szeme, és a pantomin figurák.
Az egyik szoborrá merevedett "színész", miután pénzt dobtak a kalapjába, azonnal játszani kezdett.
Ilyen az élet is!
Innen sétáltunk a lovastestőrök laktanyájához, és megnéztük az őrségváltást.
Majd a Trafalgár térre sodródtunk.
Horatio Nelson szobra 44 méter magas talapzaton áll, maga az admirális 5 méternyi.
Az angol haza megmentőjét a földről nézve kicsinek láttam; úgy is éreztem magam.
A háttérben látható a szépművészeti múzeum gyönyörű épülete..



London, 2009.12. 29

Ma pihenő napunk volt, a családi együttlét örömeivel.
Beszélgettünk és játszottunk a gyerekekkel.
Eltöprengtem azon, hogy milyenek is a londoniak. Legalább is azok, akikkel én találkoztam.
Mondhatom, kedves és nyugodt emberek, az "átlagmagyar" talán csórónak nézné őket.
Nem tolakódóak, jó érzékkel tiszteletben tartják a másik ember intim szféráját.
Ők többet költenek a biztonságukra és a jövőjükra, mint a külsőségekre.
Takarékosak és megvan bennük a köz iránti elkötelezettség.


London, 2009.12. 30

A British Museumban jártunk.
A múzeum impozáns épületében olyan családi programokat lehet szervezni,
amelyek minden korosztály legmagasabb szellemi igényeit is kielégíthetik.
Nem elég rá egy nap! Amiket eddig könyvekből, albumokból ismertem, most "élőben" láthattam.
Senki nem tehet róla, de szinte átsuhantunk az ókori keleti, a görög- római, az angol középkori termeken.
Kicsit fájt, hogy nem mehettem be a múzeum könyvtárának az olvasótermébe,
ahol híres emberek emlékét őrzik a székek..
Nem láthattam a kizárólag itt található magyar kéziratokat.
Ám a családi együttlét öröme mindent feledtetett velem.



Kattints a Museum mapra!

London, 2009.12. 31

Életem első szilvesztere külföldön. Játszottunk, moziztunk. Konfetti felhőkben úszva.
Fényképeztünk. A fiam ötlete volt, hogy a konfettiágyú csövén át fotózzon.
Éjfélkor meghallgattuk a magyar, majd az angol himnuszt.


London, 2010. 01. 01

Ellátogattunk a közeli Arsenál stadionhoz. Majd onnan az unokák iskolájához. Jöhet az új év!


London, 2010. 01. 02

Irány a Buckingham Palace!
A zenés őrségváltást lekéstük, de messziről még láthattuk az elvonuló csapatot.
A palota nem igazán ragadott magával, talán azért, mert elméláztam a birodalmak és minden múlandóságán.
Innen a Tower Hillhez utaztunk.
Láttuk az erőd falán Boleyn Anna emléktábláját(Bocs, VIII. Henrik nagy király, de nem volt gentleman)
Maga a Tower Bridge Anglia jelképe.
A hídról gyönyörű kilátás nyílik a városra. Innen jól látszik a Belfast csatahajó.
Elképzeltem az öreg hajót, amint közreműködött a normandiai partraszálláskor.




London, 2010. 01. 03

Pihenő nap. Az unokákkal játszottunk.
Ők már egymás között gyakran csak angolul beszélnek,
de semmit nem felejtettek el anyanyelvükből.
Fiam mondta, hogy a magyar nyelv használata egyben szellemi torna is.
Tükrözi mentalitásunkat is- tettem hozzá.
A magyar keresi a pénzt, az orosz dolgozik érte, a német megszolgálja, a francia nyeri,
az angol csinálja, a finn pedig kiérdemli.(Gulya János nyelvész nyomán)
Egy külföldön élő magyar szerint- folytatta a fiam,- azért van annyi feltalálónk,
azért adunk annyi tehetséges embert a világnak,
mert anyanyelvünk igényes használata állandó szellemi edzést kíván tőlünk,
és karbantartja az agyunkat, így nagyobb szellemi teljesítményre vagyunk képesek.
Bármelyik országban élünk is, anyanyelvünket ápolnunk kell.



London- Budapest, 2010. 01. 04

Korán keltünk, mert a gépünk 7.10- kor indult Lutonból.
Már világosodott, így a felhők fölé emelkedve
láthattam a Thames torkolatvidékét, és néhány pillanatra az Északi- tengert.



"Jártam a fellegekben"
és a felhők fölött aranyló tájakon,
ahol valóban kék az ég,
és olyan tiszta minden,
mint a gyermeki lélek.

A megadott menetidőhöz viszonyítva 17 perccel korábban landultunk Ferihegyen,
szép és felejthetetlen emlékekkel.

Cs. Szabó László(csszl41)

Vissza az Európai Napkeletre