A "hajtókutya"
Írta: Dr. Fényes Dezső


A hajtókutyával még kisgyerekkoromban volt első találkozásom, Aradon, úgy 40 évvel ezelőtt. Pulinak mondották és azt hittem, hogy ez és csak ez a puli. Anyai nagyanyám nővérének volt egy kis fényes fekete szőrű, fényes fehér fogú kutyusa, a Bijou. Csöpp kis farka volt, úgy született. Hat szép fényképem van róla.

A háború előtt és azalatt sokat vadásztam Pest vármegye vizes részein, a tehénjárásokban, turjányokban - ott "mudi" néven láttam viszont azt a "pulit", akivel a forradalom után, úgy 1920. tájékán, Fejér vármegye Sár-vidékén, kivált Bogárd körül találkoztam. Sok is, szép is van arrafelé. "Hajtókutya" néven alaposan megismerkedtem vele 1921. óta Nógrádban. A palóc pásztornak ez a valóságos hajtókutyája. Juhot, szarvasmarhát és sertést is hajt.

A nógrádvármegyei Nagy István Múzeumnak legfontosabb és legsürgősebb feladata a palócság pusztuló népi emlékeinek megmentése. A hajtókutya is népi emlék, ez is pusztul, ezt is meg kell tehát a múzeumnak mentenie. Majdnem minden hétfordulót kinn töltök a palóc falvakon, pusztákon; népi emlékeket gyűjtök, fényképezek.

Hol itt, hol ott jó állású, ügyes hajtókutyát találok, megveszem és hazahozom. A legtakarosabb három szukát, akivel találkoztam, madzagra kötöttem és betettem a kocsiba. Ez az Ügyes, meg a kis Bujzi a gyönyörű, meg a Pici. Tudok még kettőt-hármat, majd ha arra kerülök, behozom. De alkalmas kant csak egyet találtam három év alatt. Ez is Ügyes. Nagy szerencse, hogy ez az öreg kan beltenyésztésre kiválóan alkalmasnak bizonyult. Kicsiny, zömök, erős csontozatú kutya, egyenesen és keményen áll a négy sarkán, bár egyik lábát kettétörte a kocsi, másik hátsó lábát meg az autó. Ebcsont beforr. Nagyon jó kan. És csodálatos átütő erővel örökít. Csak egyet láttam még sokkal ügyesebbet. Meg is egyeztem rá nagy nehezen. Nem volt könnyű. Csak, amikor már egyik kezemben madzagot, másikban meg a pénzt tartottam, csak akkor vettem észre, hogy a szép kutya ki van herélve. A madzagot eleresztettem, a pénzt meg visszatettem a zsebembe. (És káromkodtam is.)

Egyik-másik múzeumi kutya ki van adva pásztoroknak hajtani, hogy a mesterségét el ne felejtse. Aki meg itthon van; meg egypár huncut kölyök, hűségesen őrzi a múzeum szép kis palotáját, meg mögötte, a ligetben, a múzeum eredeti palóc-udvarát: a karancskeszi ősi faházat, bocsárlapujtői faistállót, patvarci pajtát, meg ami kívül-belül hozzátartozik. A mai napig pontosan húsz sajátnevelésű hajtókutyakölyköt jegyeztem be a házi törzskönyvbe. Otthon is tartok egynéhányat.

Ügyes, takaros kiskutya a hajtókutya. Szép ránézni. Eleven, mint a halcsík. Magyarfajta. Eredeti népi tenyésztés. A hajtókutya szőre sima, nem okoz gondot: a kefe csakúgy csúszik rajta! Már csak ezért is alkalmasabb a hajtókutya a szobában, fényűzési célra is. Valamivel kisebb, mint a puli és a pumi. Még ügyesebb, még takarosabb, még aranyosabb, még formásabb, még elevenebb, még értelmesebb, még engedelmesebb, még hűségesebb kis jószág. Ennél aranyosabb kutya nincs!

Legbecsesebb és egyenesen bámulatraméltó tulajdonsága a feltétlen engedelmesség. Ez vele születik. Kinn a mezőn szívesen követi a nyúl nyomát. Ha a nyomot elvéti, forog, mint a bolondóra, karikába. De egy pisszentésre összekapja magát, mint akit főbe ütöttek, oszt máris jön befelé, mint a kilőtt golyó. És erre nem kell tanítani!

A tenyésztése, felnevelése játék. Olyan biztosan, hűen örökíti át jellegeit, mint akármelyik áttenyésztett fajta. Következetes kiválasztást és szigorú kiselejtezést feltételezve, visszaütés, úgyszólván sohasem fordul elő a hajtókutya-alomban. Legfeljebb arról lehet szó, hogy egyik-másik újszülöttnek nem tetszetős a színe, vagy a tarkája, mert vagy fehér van benne, vagy pedig vörösbarna árnyalat. - És a szopós kölykök őszi esőben gyúrják egymást, naphosszat, nem kell félni, hogy megfáznak szegénykék. Enni meg esznek, amit kapnak. Megnőnek rajta. Csodálatos, hogy mi magyarok nem tudjuk és nem akarjuk megbecsülni a saját értékeinket. Hány leírást, rajzot, fényképet küldtem, évekkel ezelőtt a hajtókutyáról, szakembereknek! Senki még csak tudomást sem vett róla! Legutóbb azonban - legnagyobb örömömre - Anghi Csaba Geyza barátomtól kitűnő szíves felhívást kaptam a hajtókutya ismertetésére. No, mondom, Ügyes te! Másik Ügyes te! Kis Bujzi te! Pici te! Virganc te! Buksi te! Bungyi te! Bolha te! Meg a többi! Eriggy csak, mutasd meg magadat!