A pozsonyi káptalani iskola története

Pozsony négy iskolájáról tudunk. Az egyik a Szent Márton-egyház mellett, a Vogel-toronynál, a Szent-Miklós-egyházzal szemben - a mai Káptalan-utczában - volt. Már 1302-ben előfordul. Ekkor ugyanis a káptalannal így egyezik meg: Az Üdvözítőről nevezett egyház plébánosa, a kit a város mindig a káptalan tagjai közül választ, az iskolamestert a saját asztalánál élelmezi. S ha ez pap, semmiféle egyházi szolgálatra nem kötelezhető, de a zsolozsmázásra tanítványaival eljő és azt az Úr nevének dicsőségére végezi. A szokásos halotti szertartások végzésére vonatkozó joga szintén érvényben marad. Ezen megállapodáshoz a város és a káptalan még az 1348-iki megegyezés alkalmával is ragaszkodik.

Zsigmond király idejében azonban ismét zsörtölődik a káptalan az iskola miatt a várossal, mígnem úgy egyeztek meg, hogy az iskolamestert a káptalan választja és tartja el; az iskolamester meg növendékeivel minden nap elmegy misére és a reggeli zsolozsmára. Ezen egyességhez hozzájárul a király is.

De a békesség nem lett tartós. A város bírája, Péter, és tanácsa erősen tüntetett az egyesség ellen, 1452. jún. 23-án berontottak a Szent Márton-egyházba, az éppen zsolozsmázó tanulókat iskolamesterökkel együtt kikergették s nem engedték meg, hogy lábukat ide még egyszer betegyék. Mi több, a város lakói parancsot kaptak, hogy a tanulóknak élelmezést adni ne merjenek; magukat a deákokat meg ki akarták a városból tolonczolni. S meg is tették volna velök ezt a csúfságot, ha Széchi Dénes érsek közbe nem lép. Az ő kérelmére intézkedik Hunyadi János mint országkormányzó s a várost erőszakos tervéről letiltja.

Jakab ispán pozsonyi városbíró – az isteni tisztelet iránti szeretetből – az Üdvözítőről nevezett, másként Szent Márton-egyház iskoláját a saját költségén újraépíttette. Ebbe az iskolába ekkor a polgárok fiai és a szegény gyermekek jártak. A káptalan Jakab iránt hálás akart lenni. Miért is 1365. ápr. 4-én elrendelte, hogy az iskolamester tanítványaival, vagyis a polgárok fiaival és a szegény gyermekekkel, >Completorium< -kor, naponkint énekelje el a Salve Reginát Jakab bíró és gyermekei lelki üdvösségéért. Ha az iskolamester ezt megtenni vonakodnék, társaival együtt mindaddig kívül marad az isklolán, míg kötelességének eleget nem tesz.

Miklós hidirnok, a ki egy házat Pozsonynak Vödricz nevű külvárosában 1380-ban Prewer Miklósnak húsz font ezüst dénárért adott el, korábban pozsonyi iskolamester volt. Az iskolamester, a kiről 1427-ben olvasunk, 1434. június. 24-én egy arany forintot kapott, mert a városkapitánynak zsoltárt olvasott.

Nachwinter Márton 1467-ben végrendeletileg száz forintot hagy misealapítványul. Meghagyja feleségének, hogy ezt az összeget Bernát, a Szent Márton-egyház plébánosának kezeihez adja. Az alapítvány szerint a prédikátor, vagy akit ő helyette megbíznak, a Szent Márton-egyházban minden pénteken reggel kilencz órakor, a Szent-Kereszt-oltárnál, a Szent-Kereszt és Krisztus Urunk kínszenvedésének tiszteletére isteni tiszteletet végezzen. Ez alatt az iskolamester is énekel a tanulókkal. És pedig megkezdik az >O crux ave spes unica < és a >Te summa Dei trinitas< czímű himnusszal. Azután végigéneklik a >Nos autem gloriari oportet< kezdetű misét.

Az alapítványi összeget a plébános kezeli teljes jogkörrel. Gondja lesz rá, hogy a száz forintnak jó évi jövedelme legyen. Ezt, az egyházi szokás szerint, a plébános, a prédikátorok és az iskolamester három egyenlő részben megosztják maguk között.

1442-ben az iskola az >Új torony<-nál volt, a melyet >magyarok ellenségének< hívtak. A város 1439-ben három schillingért vásárolt két gerendát, a melyeket az iskola és a Vogel-torony között levő két ajtóhoz alkalmaztak. Ugyanezen évben a város két munkásnak tizennyolcz denárt fizetett, midőn a sekrestyével szemben, az iskolánál az áttört falon dolgoztak. Pozsony város iskolájában 1440-ben nagyhét szerdáján (márcz. 23.) passiójátékot tartottak, s ezen alkalomra a város, a polgármester rendeletére, két kocsi fáért 42 dénárt fizetett. Az iskola mögött levő kőbánya műveléséről 1440-ben olvasunk. A város Haberknapp Márton kétlovas fuvarosnak, a ki a város árkához, az iskola mögé, a Szent Miklós-egyházzal szemben, rőzsét szállított, 1443 nov. 12-én 40 dénárt fizetett.

Somogyi János fia Miklós ifjú a pozsonyi iskolában tanult 1338. febr. 5-ike előtt. Mihály pozsonyi prépost őt, tanügyi érdemeire való tekintetből, Ivánka pozsonyi kanonok kérésére, kanonokká nevezi ki.

1491-ben, a városi tanács megválasztása napján nyolcz gyermek énekelt a mise alatt; s ezért mindegyik egy denárt kapott. 1496-ban a succentor, mivel a gyermekekkel a templomban énekelt, egy ízben kapott 1 ortot.

1506-1508-ban ismét értesülünk az iskolamester és a tanulók közreműködéséről az isteni tiszteletnél.

A pozsonyi káptalan 1506-1508 között saját prépostjával, Sánkfalvay Miklóssal pereskedett. A tárgyalás folyamán sok mindenféle kérdés felszínre jutott. Sánkfalvay többek között még azt is felhozta a káptalan ellen, hogy a >praedicator<-ok a sekrestyében ritkán öltik föl a kápát (cappa, kerek köpeny).

A káptalan ügyvivője, Pápóczy Imre pozsonyi kanonok, erre imigyen felelt: A pozsonyi egyházban az a szokás, hogy , a mint beharangoztak, az iskolamester az ő tanítványaival énekli a kart (chorus), és pedig, a mint szokás, minden nap a >Vesperae< előtt a >Noná<-t; a >predicator< meg az >initium<-ot, a >capitulum<-ot és az >oratio<-kat énekli. S a mint ennek vége van, a >Vesperae<-t folytatólagosan, megszakítás nélkül elkezdi, a kar meg folytatja. Ha a >Nona< végeztével az egész templom hosszában, az asszonyok között, a sekrestyébe mennének, jó hosszú időköz lenne, - s így a hívek és a papok a várakozásban unatkoznának. Másként állna a dolog, ha a sekrestye a kar mellett, a templom oldalán volna; de itt a torony alatt, a hátsó részen, vagyis az ajtó felől van. De még ezen körülmények között is, nagyobb ünnepeken, midőn a prépost infulában, vagy a plébános, esetleg ennek kérésére a kanonokok egyike miséz, - a >Nona< és >Vesperae< összekapcsolásáról szó sincs. Ha meg kisebb az ünnep, e kettőt ugyan egyfolytában végzik, de a segédőr (succustos) a kápát a sekrestyéből a karba (chorus) hozza s azt a >predicator< a >Nona< befejeztével magára ölti s így kap bele a >Vesperae<-be.

Ebből is látjuk, hogy az iskola tanulói minden nap misére jártak és részt vettek a kar-ima végzésében.

Hochpreth János 1531-ben a pozsonyi társas káptalan egyházának iskolamestere. Ágnes nevű feleségével nagyon durván bánt; s e miatt az asszony tőle válni akart.

Hochpreth mellett a válóper iratai még egy succentorról is beszélnek, a kinek, úgy látszik, tényleges része volt azon durvaságokban, melyeket Hochpreth a feleségén elkövetett.

A város polgármestere és kamarása 1550. szept. 13-án szerződést köt Mátyás bécsi építőmesterrel a Szent Márton-egyháznál levő iskola megépítésére nézve.

Az épület hátsó részén készül egymás fölött két nagy szoba, a melyekbe egy-egy választófal jön; kívülről bevakolva. A szobákon lesz hat ablak, pompás kőből kifaragva. A padlózat tégla. S mindez 56 tallérba kerül. Szereztek még az iskolába három táblát 6 schillingért.

Az iskolánál dolgozott Velant is; s ezen kívül segített még kilencz napon át a temetőbe a törmeléket kihordani. S ezért kapott 22 denárt.

A mint az iskola elkészült, Bécsből több mester eljött a megtekintésére. Ezeket a város tizenhét messzely (halb) borral vendégelte meg. A bor messzelye két krajczárt ért; s így a vendéglátás a városnak 4 schillingbe és 24 denárba került.

A Szent Lőrincz-egyház iskolájáról 1448-ban olvassuk, hogy a város homokszállításért fizetett 18 denárt.

A Szent Mihály-egyház iskolamesterét 1529. júl. 28-án Catzianerhez Trencsénbe küldötték. Költsége két tallért tesz ki.

A pozsonyi zsidó iskoláról legelőször 1434-ben esik szó. Ez, az 1439-iki telekkönyv szerint, a Zsidó-utczában (a mai Hummel-utcza) volt.

Forrás:

Békefi Remig: A népoktatás története Magyarországon 1540-ig (Budapest, 1906)