Erdélyi Tudományos Füzetek
217
Bura László
A Szatmári
Református Kollégium
és diákjai
(1610-1852)
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása
Kolozsvár 1994
Sorozatszerkesztő:
Dávid Gyula
ISBN:
973-96946-0-8
TARTALOM
I. Iskolatörténeti vázlat
1. Szatmár feudalizmus korabeli
politikai-közigazgatási helyzete
2. A szatmári iskolázás kezdetei
3. A gimnázium (kollégium) szerkezete és
működése 1610-től 1754-ig
4. A
kétosztályú grammatikai iskola korszaka
és a gimnáziumi tagozat újraéledése (1754-1852)
5. Kitekintés: az abszolutizmus korától
az iskola megszűntéig
II. Az iskola belső élete
1. Az iskola vezetése
2. Tantervek, tananyag
3. Az iskola könyvtára, a könyvtárjegyzék
oktatástörténeti értékelése
4. Az iskola törvénykönyve
III. A kollégium diáksága
1. A források
2. A diáklétszám alakulása
3. A diákok származáshelye
4. A diákok továbbtanulása,
pályaválasztása
5. A diákság társadalmi összetétele
6. A diákság létszáma, származási helye
és társadalmi összetétele az abszolutizmus korától a második világháború végéig
Utószó
Művelődéstörténetünk sürgető feladata legrégibb
középiskoláink történetének, illetőleg társadalmi szerepének eddig ismert
kerettörténetüket meghaladó bemutatása.[1]
Szatmáron a XVI. században két gimnázium létesült, a szatmári református
kollégium, amely 1610-ben a már régen működő latin iskolából alakult
gimnáziummá, és a Pázmány Péter által alapított, az 1630-as évek végén grammatikai
tagozatként működő szatmári jezsuita kisgimnázium.
Munkánkban a szatmári református kollégium korszerű szempontú vizsgálatára törekszünk. Helyének kijelölése a magyar iskolázás múltjában megkívánja, hogy utaljunk a város feudalizmus kori politikai és közigazgatási viszonyaira, valamint az iskola előtörténetére.
Az alföld északkeleti szélén és a tőle keletre
húzódó dombos vidéken már a XI. század folyamán kialakult a Szatmár váráról
elnevezett, előbb királyi, majd később nemesi vármegye. Központja a Szamos
mellé épített királyi vár, amely a vidéken átvezető fontos kereskedelmi utakat
is ellenőrizte. A későbbi századokban földrajzi helyzeténél fogva katonai és
politikai jelentősége is megnövekedett, minthogy erre a vidékre a
Habsburg-királyság és az erdélyi fejedelemség egyaránt igényt tartott. Bár
átmenetileg többször is gazdát cserélt a hatalmi harc során, Szatmár 1540-től a
XVII. század második feléig többnyire Erdélyhez, azután a királysághoz
tartozott.
Ezek a politikai és társadalmi viszonyok
számottevően befolyásolták a szatmári iskolázás kezdeteit, a XVI. század
derekától pedig a református iskola, később kollégium diákságának összetételét,
nemcsak a diákok társadalmi eredetét, hanem származási helyét illetően is. A
politikai és társadalmi viszonyok eredményeként e kor sajátos jelensége ugyanis
a diákvándorlás, ami abban nyilvánult meg, hogy a Habsburg-uralom elől vagy a
törökök által megszállt területekről politikai vagy vallási okokból sok
vállalkozó szellemű diák iratkozott be szülőföldjétől igen távoli iskolákba.
Gazdasági okok, vallási küzdelmek vagy a magyar nyelv tanulásának igénye számos
erdélyi, székelyföldi vagy szászföldi diákot is távolabbi iskolák választására
késztetett.
Szatmár és Németi XVI. század előtti iskoláira
csupán kevés adatból s az ezekre vonatkoztatható analógiák alapján
következtethetünk.
Iskola kezdeményezésére Szatmáron I. (Szent)
István királynak ama rendelkezése alapján gondolhatunk, amely előírta, hogy a
városi plébániák mellett iskola is létesüljön. Ilyen létesülhetett tehát a vár
területén épült templom mellett.[2]
Még valószerűbbnek vélhetjük iskola létesülését a XI. század elején bajor
telepesekből alakult városkában, Németiben.[3]
Analógiák alapján okunk van arra, hogy
föltételezzük: a XIII. század elejétől plébános vezette iskola működött talán
folyamatosan Németiben is, Szatmáron is, ugyanis az ismert plébánosok közül
többen oktatói-tanítói tevékenységük alapján magister, magyarul mester címet
viseltek.[4]
A szatmári plébánia a XIII. század elejétől
főesperesi vezetésű, kiváltságos az esztergomi érseknek közvetlenül
alárendelt intézmény[5],
amelynek vezetői amint ezt Szatmárnémeti 1230. évi kiváltságlevele[6]
is kiemeli a főesperesi hatáskörnek megfelelő felkészültségűek és
hozzáértésűek kellett hogy legyenek.
Bizonyos, hogy a főesperesek közt már a XIII.
század elején s majd a XV. század folyamán többször is voltak külföldi
egyetemet végzettek,[7]
s talán az iskolák élére is került akademita. A ferencesek és a domonkosok
szatmári, illetőleg németi rendháza is fontos bázisa lehetett egy (vagy akár
több?) középkori skólának. Valószínűleg a domonkos szerzetesek iskolája volt
az, amelyről a (későbbi) források azt írják, hogy tekintélyes, rendezett, latin
iskolaként működött.[8]
Az intézményről azonban részleteket (néhány
tanára s tanulója nevén kívül)[9]
nem ismerünk. A domonkos szerzetesház (s valószínűleg az iskola is) 1560-ban
még megvolt, 1570-ben szűnt meg.[10]
Hasonlóképp nincsenek ismereteink az 1535 utáni
években kialakított első protestáns-humanista iskoláról sem. Az első konkrét
adatunk 1610-ből való, amikor is a január 1-jén keltezett jegyzőkönyv szerint
a becsületes tanács úgy rendelte, hogy amikor alkalmatosság adatik, wittembergus
scholamestert [fogadjanak], amikor pedig abban fogyatkozás lenne, honhazánkban
tanult deákot.[11]
Ez azt jelenti, hogy külföldi egyetemen végzett rektort kívántak hívni (a
wittembergus erre utal), de nem zárták ki a domidoctus deák alkalmazását sem.
A szatmári városi-humanista iskola amely a
források szintjén igazolhatóan 1594-ben biztosan működött[12]
magasabb szintre emelkedése Milotai Nyilas István szatmári református
lelkész (1607-1618) közreműködésének eredménye. Példaképe a debreceni iskola
(amelynek 1599-ben szeniora, 1603-ban tanára), ezért mindenekelőtt alkalmas
helyett keres a tervezett gimnázium számára. A városi tanáccsal eladatja a régi
paplak melletti iskola helyiségét és megvéteti a (mai) telket.
Egy jóval későbbi, a szatmári református egyház
levéltárában található okmány expressis verbis úgy utal 1610-re, mint a
kollégiumi típusú középfokú iskolává emelkedés évére: Schola Sathmariana ab
immemoriali tempore suos habuit rectores et studiosos togatus plus minus 10.
Anno 1610 Schola haec in celebrem gyimnazii formam mutata est.[13]
(A XVII. századi latin szövegekben ezt a magasabb szintű iskolatípust még a
hagyományos schola vagy gymnazium elnevezéssel illették. A kollégium szó a
XVIII. században jelenik meg szövegekben a kiemelkedő protestáns iskolákra.)
A XVI. század második felében működő szatmári
iskola szerepe a protestáns vezető réteg nevelése volt, részben nemes családok
gyermekeiből, részben a városi polgárság felsőbb rétegeiből.
A kollégium típusú iskola
szorosan kapcsolódott a korábbi külföldi és hazai előzményekhez, magába
sűrítette a humanizmus hatásait, s olyan műveltséget nyújtott, amelynek
alapvető tartalma a latin nyelv és a klasszikus szerzők műveinek beható
ismerete volt. Ha a kollégiumnak akadémiai tagozata is volt, az említett
műveltségre épült a hagyományos tartalmú arisztotelészi filozófia és a
skolasztikus teológia.[14]
A szatmári református iskola a kollégium gimnáziumi részlegét építette ki,
amelynek ekkor három tagozata volt: elemi ismeretek; latin grammatika;
poétika-retorika.
A harmadik tagozaton klasszikus prózaírók és
költők műveinek irodalmi szempontú tanulmányozása folyt, ezzel párhuzamosan
természetesen részletes elméleti poétika- és retorikaoktatás is.
Az iskola tanítóiról a XVI. század végéig nincs
adatunk. A századfordulón 1597-1605 között Szegedi Lőrinc debreceni
kollégiumi tanító lett az iskola rektora.[15]
Ezt követően 1610-ig ismét nincs adatunk, 1610-től viszont az iskola anyakönyve
megőrizte a tanárok nevét. Az iskola vezetője most már nem rektor, hanem
professzor címet visel.
A szatmári iskola jórészt a debreceni kollégiumtól kapta a tanítóit, később tanárait, felépítésében, tananyagában is azt követte, feltételezhető tehát, hogy osztályszerkezete, illetőleg a tanulmányi évek megnevezése a XVII. század eleji szatmári iskolában a debrecenivel megegyező volt. A XVI. században a hatosztályú középiskola felé haladó debreceni iskola alsó- és középfokú osztályai a következőképp alakultak:
|
Az osztály neve:[16] |
Számozással: |
I. |
abc-darius |
sextarius |
II. |
donatista |
quintarius |
III. |
etymologicus |
quartarius |
IV. |
syntaxista |
tertiarius |
V. |
poetika |
secundarius |
VI. |
retorika |
primarius |
A XVI. századi
szatmári iskolában azonban a tanulókat még bizonyosan nem osztották be
tanulmányi éveik szerint külön osztályokba, s ez az állapot folytatódhatott a
XVII. század első felében is. Akárcsak az egykorú kollégiumokban, Szatmáron is
minden bizonnyal elmosódott a határ az elemi iskola osztályai és a középiskola
alsó osztályai között, s a középiskola osztálykeretei sem különültek el mereven
egymástól.[17]
Ezt igazolja Szatmári Miklós tanár 1652. évi
felterjesztése is, amelyben előadja, hogy a szatmári iskolát classisokra
(osztályokra) szeretnék osztani a váradi (fejérvári) és bányai iskolák
mintájára. Ehhez a reformhoz a megye pénzbeli támogatását kéri, négy oktató
számára fizetést. Minthogy a tanács nem nyújtott segítséget a fejlesztéshez, a
szülők inkább a katolikusok iskolájába vitték gyermekeiket, s ezek maguk is
oda kívánkoztak.[18]
A szatmári iskolában 1610-től kezdve a kollégium
tanára nem egyedül, hanem a legidősebb diákok közül választott segítőtársak, az
ún. collaborátor-ok[19]
segítségével oktatott. A XVIII. századi anyakönyv bejegyzései szerint már
1610-ben két segédtanító (collaborátor és collaborátor secundus, azaz második
segédtanító) működött a kollégiumban, a következő években néha három is.
A korabeli latin nyelvhasználat nem volt
egyértelmű, minden körülmények között azonos jelentésű, így elképzelhető, hogy
az 1643-as aláírási jegyzőkönyvben olvasható collaborátor primus, collaborátor
secundus, collaborátor tertius az első, a második, a harmadik tanítót jelöli,
de jelölheti a primarius, secundarius, tertiarius számozással jelölt osztály
tanítóját is, ugyanis az anyakönyvekben egyaránt megtalálható a collaborator
primarius (1654) és a collaborator primus (1660) megnevezés. A hatvanas
évektől a tanító neve már praeceptor[20]
(köztanító, osztálytanító). Az 1660-as jegyzőkönyvben a praeceptor tertius
megjelölést találjuk, az 1665-ös jegyzőkönyvben pedig a praeceptor quartarius,
praeceptor syntaxis, poesis és a praeceptor grammaticae megnevezést; mindez
utóbbi feltételezésünket látszik igazolni.
A XVIII. század első évtizedeinek
osztályrendszerét nem ismerjük. Az 1731. április 20-i iskolaszéki jegyzőkönyv
nyolc, az 1738. november 20-i hét osztályt említ, 1752-ben viszont csak hat
osztály neve fordul elő.[21]
Az említett osztályok nevét összehasonlítva a debreceni latin iskola 1742 óta
érvényes osztályrendszerével az alábbiakban közöljük:
1731 |
1738 |
1752 |
Debrecen, 1742 |
Alphabetistae Donatistae[22] |
Lectores |
Lectores |
Comparatistae |
Minores Rudimentistae |
Comparatistae |
Comparatistae |
Sextarii decliniste |
Majores Rudimentistae |
Conjugistae |
Conjugistae quintarii |
conjugiste |
Grammatistae |
Grammatistae |
Grammatistae quartarii |
grammatista |
Syntaxistae |
Syntaxistae |
Syntaxistae tertiarii |
syntaxista |
Poetae |
Poetae |
Poetae secundarii |
poeta |
Oratores |
Rhetores |
Rhetores primarii |
orátorok és logikusok |
Adatainkból
megállapíthatjuk, hogy a szatmári református kollégiumban az osztályok
megnevezése még ekkor sem szilárdult meg véglegesen, de nem fejeződött be az
osztályokra való elkülönülés sem. A harmincas évek elején az alsó tagozaton
még két csoportot, alphabetistákat (betűzőket) és donatistákat (a
Donatus-könyv tanulóit)[23]
említenek, a gimnáziumi tagozat első két osztályát egyaránt rudimentistáknak
hívják, s elkülönülésüket csak a minores (kisebbek) és majores (nagyobbak)
jelző jelöli. A harmincas évek vége felé aztán a kezdőket egységesen
lektoroknak (olvasók) nevezik, s láthatóan ekkor szilárdul meg a hatosztályos
gimnázium is.
Az osztályok megnevezése nem teljesen azonos a
debreceni iskola osztályelnevezéseivel, de nyilvánvalóan látható, hogy a
szatmári református gimnázium hatosztályszerűsége már a XVII. század második
felében kiformálódott, a XVIII. század második negyedében pedig teljesen
megszilárdult.
A Szatmáron működő felsőbb fokú iskola mellett
Németiben is működött hasonló jellegű iskola, amelyről azonban csak nagyon
szegényes ismereteink vannak. Tudjuk róla, hogy ez is a debreceni kollégium
partikulája volt,[24]
de csak a grammatikai osztályokig kifejlődött ún. csonka gimnázium. Feltehetően
kevés tanulója volt, ami érthető is, hiszen a szatmári gimnázium közvetlen
szomszédja volt. Ez lehetett az oka annak, hogy a németi iskolát 1749-ben
egyesítették a szatmári kollégiummal.
Az 1660-as években a Habsburg-birodalom és a
török nagyhatalom Erdély miatti hadakozásai Szatmárt is érzékenyen érintették,
ugyanis a király zsoldos csapatai megszállták a várát, s az egész megyét
szabadon rabolható területnek tekintették. A zsoldosok egyaránt sanyargatták a
parasztságot és a nemességet, s így érthető, hogy a megyei közgyűlés már
1664-ben határozatot fogad el a nemesség és a parasztság felfegyverkezéséről, a
lakosságot sanyargató zsoldosokkal való fegyveres szembeszállásról.
A szatmári kollégium diákjait is érzékenyen
érintették a zsoldosok rablásai-harácsolásai, hiszen sokuknak a családja
szenvedett tőlük, másrészt az idegen elnyomók elleni küzdelemre ösztönözhette
őket a kollégiumban kapott nevelés is. Ezt igazolja a kollégium diákjainak a
részvétele a batizvasvári ütközetben. Itt zajlott le ugyanis a korai kuruc kor
első csatája.
A Wesselényi Ferenc nádor szervezte összeesküvés
leleplezése után a bebörtönzés elől megmenekültek 1672-ben Teleki Mihály
erdélyi kancellárt választották fővezérükké. Teleki Mihály a Szamoshát erdeiben
meghúzódó szegénylegényekből a nép kurucoknak[25]
hívta őket sereget toborzott, s első hadi vállalkozásként 1672 szeptemberében
Szatmár elfoglalására készült. Seregéhez diákok is csatlakoztak, köztük a
szatmári református kollégium 49 diákja.[26]
Az iskola történetében törést jelentett az
1754-es év, ugyanis a Helytartótanács az ellenreformáció szellemében az iskolát
lefokozta és kétosztályú grammatikai iskolává minősítette. A tantestület azonban
ebbe az állapotba nem nyugodott bele, s az iskola magasabb osztályait lassan
ismét kifejlesztette. Nincsenek adataink az 1754 és 1788 közti időszakról,
tudjuk viszont azt, hogy 1788-ban a gimnáziumban négy osztály működött:
declinista, conjugista, grammatista és syntaxista. A gimnáziumi osztályok
hivatalosan a lefokozott grammatikai iskola osztálykereteiben működtek,
osztatlanul, egyetlen tanító vezette őket. Ugyanekkor az elemi iskola
háromosztályos volt: lektorok, collektorok és elementáriusok.[27]
Az elemi osztályok tanulóinak nagyon nagy száma két tanító alkalmazását tette
szükségessé.
Az iskola alsó tagozatán ekkor már mind
általánosabb lehetett a magyar nyelvű oktatás, aminek bizonysága éppen a
szatmárnémeti iskolarektor magyar nyelven írt tankönyve. Szatmárnémeti Pap
István 1756-ban maga nyomtatta ki Magyarország
versekben való rövid leírása című, Nagykárolyban 1760-ban második kiadásban
is megjelent könyvét, mellyet az oskolákban tanuló nevendékeny ifjatskák
taníttatásokra Sz. Németi Pap István rendben szedett.[28]
A poétika és retorika osztály 1797-től indult
újra, tanítóját, Laki Sándort a hagyományokhoz híven ezután professzornak
nevezik, ő látja el az iskola igazgatói tisztét is. Két tanítót azonban az
iskola csak a hivatalos állapot kijátszásával működtethetett. Úgy oldották ezt
meg, hogy a poétikai és retorikai osztály tanítóját az egyháztanács második
papnak választotta. Így tanítói fizetését papbér címen a hívektől kapta.
Az iskola kényszerű helyzetét az osztályok
elnevezése is tükrözte. Az 1820-1852 közötti időszak anyakönyvi bejegyzései
tanúsítják, hogy a gimnázium alsó tagozatán még ekkor is az első esztendős
grammatista, második esztendős grammatista, novitius syntaxista, veteranus
syntaxista megnevezéssel jelölték a tanulók tanulmányi évét, csakis így
működtethettek négy osztályt a hivatalosan kétosztályúnak engedélyezett
iskolában.
Ezt a XVIII. század utolsó évtizedeiben
kialakult formát a kollégium újraindult felső tagozatán is bevezették. A
poétika és a retorika osztály sem különült el évfolyamokra.
A református iskolákra akárcsak a szatmári
gimnáziumra sem nem hatott az állami nevelésügy 1777-ben kiadott Ratio
Educationis néven ismert szabályzata, sem a magyar közoktatásügy átfogó
rendszerét és tartalmát szabályozó, 1806-ban nyomtatásban is megjelent II.
Ratio Educationis,[29]
ugyanis a protestánsok vallásszabadságát garantáló törvény biztosította teljes
tanügyi önkormányzatukat, s így joguk volt a tanítás és tanulás módjának,
szabályainak és rendjének saját elképzeléseik szerinti megállapítására, mindaddig,
amíg a törvényhozás nem intézkedik a tanügy országos rendezéséről.
A protestánsok a törvényben biztosított tanügyi
önkormányzatukra hivatkozva a két állami szabályzatot nem tartották magukra
nézve kötelezőnek, s az oktatás és nevelés elméleti-gyakorlati kérdéseinek
átfogó rendelkezésekkel, részleteiben, aprólékosan történő rögzítését
szükségtelennek látták.[30]
A tiszántúli református egyházkerület
egységesítő törekvésű nevelési-oktatási szabályzatát Budai Ézsaiás debreceni
tanár állította össze. Az 1807-ben elfogadott Ratio Institutionis a latin
iskolát továbbra is két részre osztja: a négyosztályos grammatikai és az utána
következő háromosztályos humán tagozatra.
Ezt követte a szatmári református gimnázium is,
amelyben a poétikai és a retorikai osztályt három tanulmányi év alatt végezték.
Ezt az osztályszerkezetet Szatmáron megőrizték 1821 után is, holott ekkor a
debreceni szabályzatot módosították, s a humán osztályok számát kettőre
csökkentették, ahogy ezt az állami szabályzat elrendelte.[31]
A szatmári gimnáziumban a felső osztályok,
illetőleg a tanulmányi csoportok megnevezése a húszas évek elején még ingadozó,
veteranus orátorok, poéták, novitius orátorok (1820), (veteránus) poéták,
mediocrisok, novitiusok (1821). Az 1824/25-ös tanévtől a poéta és orátor
megnevezést együttesen használják: veteránus poéták és orátorok, mediocris
poéták és orátorok, novitziusok, viszont a következő tanévtől már a harmadik
esztendős, második esztendős, első esztendős rétorok és poéták megnevezés
állandósul.
A kollégium tantestülete az 1820-as évektől
három tanerős, egyikük tanítja a kétéves grammatista, másikuk a kétéves
syntaxista, a professzor pedig a hároméves poétikai-retorikai osztályt.
Az 1820-tól vezetett anyakönyv a szatmári
református kollégium alsó tagozatának osztályszerkezetében s feltehetően a
tananyagban bekövetkezett változásokról is tanúskodik. Az anyakönyv szerint
ugyanis az addigi középiskola négy alsó osztályának a novitius grammatista és
a veteranus grammatista, a novitius és a veteranus syntaxista osztály felelt
meg. Az anyakönyv ugyanakkor ezeket követően évről évre közli a Nagyobb Magyar
Fiú Oskola és a Kisebb Magyar Fiú Oskola tanulóinak a névsorát is.
A fentiekből következően a kollégium
intézményének keretében két különböző elemi iskola működött. Az egyik a
Nagyobb Magyar Fiú Oskola a városi elemi iskolákra jellemző bővebb
tananyaggal, a másik a Kisebb Magyar Fiú Oskola a falusi, ún. triviális
elemi iskolának megfelelővel.
Az 1826/27-es tanév anyakönyvi bejegyzéséből
aztán az derül ki, hogy a Nagyobb Magyar Fiú Oskola két osztályát tulajdonképpen
declinista és conjugista osztálynak tekintik. A következő tanévtől viszont
ugyanezeket az osztályokat az anyakönyv Nagyobb Nemzeti Oskola azaz nemzeti
nyelvű iskola , a másik elemit pedig Kisebb Nemzeti Oskola néven említi.[32]
Az 1835/36-os tanévtől a Nagyobb Magyar Fiú
Oskola az egyháztanács határozata értelmében ún. polgári iskolává alakult át.
A felsorolt tényekből arra kell következtetnünk,
hogy a XIX. század első évtizedeiben valószínűleg, az 1820-as évektől
bizonyosan szétválasztották a kollégiumi latin osztályokat az elemi oktatástól,
amely magyar anyanyelvű volt. Másrészt pedig feltehetően a jelentős számú
városi polgárság igényeinek megfelelően megteremtették az algimnázium első
két osztályának megfelelő teljesen magyar nyelvű osztályt is. A grammatisták és
a syntaxisták tehát továbbra is latinos tanulmányokat folytattak, a középiskola
felsőbb osztályainak esetleges végzésére, míg a Nagyobb Magyar Fiú Oskola,
illetőleg a polgári iskola tanulói anyanyelvükön polgári iparos, kereskedő
stb. pályákra készültek.
1852-ben az abszolutizmus közoktatási
reformjának, az Organisations Entwurfnak[33]
a rendelkezései értelmében vagy csak nyolcosztályos fő-, vagy négyosztályos
algimnáziumot ismertek el, nyilvánossági jogot csak a szabályzatnak megfelelő,
az engedélyezett tanterv szerint működő iskola kaphatott. A rendelkezések
szerint a nyolcosztályú gimnáziumban tizenkét, a négyosztályúban hat tanárnak
kellett lennie, s mindegyiküknek 600-800 Forint fizetést kellett kapnia. A
közoktatási reform ugyanekkor megkívánta az egységes állami tanterv
alkalmazását, az állami iskolákban használatos tankönyvek bevezetését, a
tanítóktól pedig tanári jogosítványt, bizonyítványt kért.
A gimnázium ezeknek a követelményeknek nem
felelt meg, következésképp 1852 őszétől felső tagozatos osztályai már nem
működhettek, s algimnáziuma is elvesztette a nyilvános iskolai státust, csak
magángimnáziumként működhetett tovább, tehát államilag elismert bizonyítványt
nem bocsáthatott ki. Ilyen magángimnáziumként működött hét tanéven át, egészen
1859-ig.
Az Entwurf rendelkezései következtében
elvesztett nyilvánossági jogot az iskola 1859-ben szerezte vissza: nyilvános
algimnáziummá lett.
Természetesen azonnal feléledt az iskola teljes
értékű középiskolává fejlesztésének óhaja és szándéka is, s ezért már a
következő tanévekben (persze nem hivatalosan) megindították a gimnázium V.
osztályát (1860/61-ben), majd a VI. osztályt (1861/62-ben). Az iskola nyolcosztályos
teljes gimnáziumi rangját azonban csak 1890-ben ismerték el hivatalosan, ekkor
megindult a VII., a következő tanévben pedig a VIII. osztálya.
Az 1890-es év jelentős állomása volt az iskola
anyagi alapja fejlődésének is, az épület jelentős bővítését és második emeletének
ráépítését ekkor fejezték be.
(Ismeretes, hogy Szatmáron az épületek a
XVI-XVIII. században még vályogból és fából épültek; ilyen volt a régi iskola
is, amely az egykori paplak mellett állott, de ilyen volt az iskola mai telkére
a XVII. század elején emelt épület is. A ma is fennálló téglaépület építését
1805-ben kezdeményezték, s kivitelezése/felépítése másfél évtizedet igényelt. A
hat osztály befogadására alkalmas egyemeletes épület az akkori Rákóczi és
Kazinczy utca sarkán 1822-ben készült el. Az épület Kazinczy utcai részét az
1880-as évek második felében nyújtották meg és az egészre ekkor még egy
emeletet húztak.)
A nyolcosztályos főgimnáziummá válás az épület
további bővítését igényelte, az egykori Rákóczi utcai (ma Piaţa Păcii) részt
1902-ben toldották az épülethez, amely így elnyerte végleges (ma is meglevő)
formáját. A múzeumi hatóságok műemléknek tekintik.
A szatmári református főgimnázium annak
emlékére, hogy a mostani helyén 300 éve állt fenn (és vált mai megnevezéssel
középiskolává), 1910. május 18-20-án jubiláris ünnepet rendezett. Az
ünnepség egyik része a templomi ünnepély volt, amelyen egyebek mellett
Bakcsy Gergely igazgató ismertette a főgimnázium 300 éves múltját és jelenét.
A jubileumi ünnepség keretében tanácskoztak az
Országos Református Tanáregyesület tagjai; a tanáregyesület tizennégy
középiskola képviseltette magát ekkor alakította meg az egyesület erdélyi
körét és a tanítóképző intézeti osztályt.
Az első világháborút követően a református
főgimnázium léte ismét veszélybe került. A román polgári-földesúri kormány
1924-ben megvonta nyilvánossági jogát. A tanulóknak más iskolában kellett
vizsgázniuk, igen magas vizsgadíjat kellett fizetniük. Mindezek a gimnázium
fokozatos leépüléséhez vezettek: 1928-ban már csak háromosztályos algimnázium.
Újbóli kiépülése 1930-ban kezdődik, ekkor indul
meg ismét a negyedik algimnáziumi osztály, a következő tanévtől pedig a felső
tagozat. Így fokozatosan ismét nyolcosztályos gimnáziummá válik, 1935-ben:
líceum.
Ez a főgimnáziumi korszak a második világháborút
követő társadalmi változások folytán rövid idejű, 1948-ban ugyanis az iskolák
államosítása megszünteti ezt a felekezeti gimnáziumot is.
A szatmárnémeti Református Főgimnáziumot ekkor
az 1944 őszétől Állami Magyar Fiúlíceum néven működött volt Királyi Katolikus
Főgimnáziummal egyesítették, az új intézmény a református gimnázium épületében
kezdte meg működését Állami Magyar Líceum néven. (Ugyanez történt a két
lánygimnáziummal.)
1948. szeptember 1-től tehát szétválik az épület
és az intézmény. A gimnázium épületében működő (még magyar tannyelvű) iskola
nemsokára új nevet kap: 3-as számú Középiskola.
1957-ben újabb névváltoztatás következik:
sikerül felvennie a Kölcsey Ferenc Líceum nevet. A névadás indoklására
indítékot keres az akkori igazgató, s ez az iskola fennállásának 400.
évfordulója, amelyet számos rendezvénnyel megünnepelnek; helybeli román
iskolák diákjaival többek között együtt koszorúzzák meg a batizi emlékművet is!
(A szervezők nem ismerték az iskolatörténeti tényeket, s a városban alakult
első protestáns [elemi] iskola [feltételezett] évéhez mérték az évfordulót.)
1958-ban azonban, az újabb tanügyi átszervezés
során, a gimnázium koedukációs iskolává válik, ezúttal 2-es számú Elméleti
Líceum néven (ekkor a Kölcsey egy része a lánylíceumba költözött, az alig egy
éve felvett név elenyészett).
1961-ben újabb átszervezés keretében a
gimnázium a Mihai Eminescu Líceummal egyesül (annak magyar tagozatává válik);
a református gimnázium egykori épületében általános iskola marad. 1965-ben
aztán ezt újra középiskolává fejlesztik 3-as számú Elméleti Líceum néven.
1971. szeptember 1. A városban működő három
líceum magyar tannyelvű osztályaiból minisztertanácsi határozattal magyar
tannyelvű elméleti líceum alakul, a neve: Magyar Líceum. Az intézmény a 400
éves iskola épületében kap helyet.
A romániai oktatásban bekövetkezett további
változások azonban hamarosan érintik az iskolát, a változások jellegét az
intézménynév változásai is jellemzik: 1976. aug. 31-től 1-es számú Reál-Humán
Líceum (román és magyar tagozattal), 1977. aug. 1-től 5-ös számú Ipari Líceum.
Közben a líceum tíz párhuzamos osztályából a
magyar tannyelvűek száma is fokozatosan csökkent, 1989-ben már csak három
maradt.
Az 1989-et követő változások nyomán a líceum
1990 őszétől visszakérte és kapta nevét és jellegét. Ma Kölcsey Ferenc Elméleti
Líceum, reál és humán profilú osztályokkal. (Az ipari osztályai az 1992/93-as
tanév végére felszámolódtak; ismét magyar tannyelvű.)
*
* *
Az iskolatörténet tényeihez hozzátartozik, hogy
1991 szeptemberétől Szatmárnémetiben két (tulajdonképpen felekezeti
érdekeltségű) új Líceum is indult: a Szatmárnémeti Református Teológiai Líceum
és a Hám János Római Katolikus Szemináriumi Líceum. Ezek állami és egyházi
alárendeltségűek, nem azonosak a hagyományos felekezeti iskolákkal.
A két intézmény közül egyik sem rendelkezik
saját épülettel, diákjai délután tanulnak a Kölcsey Ferenc Elméleti Líceum
épületében.
Szatmár iskolája a reformáció utáni időszakban a
városi tanács védnöksége alá került, a város vezetősége segítette, oltalmazta,
főként miután a századforduló után megszületik a magasabb fokú, vagyis
kollégiumi rangú iskola. Tanúsága ennek az, hogy 1608-ban az iskola számára
telket vásárol, s fel is építteti a kollégiumot. A kollégium megindulásakor a
városi tanács határozta meg a tanárok fizetését, a köztanítóknak járó díjakat,
valamint a tanulók közösségét illető jövedelmi forrásokat.[34]
Másfél százados védnöksége alatt a tanács
állapította meg a kollégium tanrendszerét, gondoskodott a tanári állások
betöltéséről, meghatározta a tanárok és a diákok jogait és kötelességeit, s
küldöttei révén részt vett a súlyosabb fegyelmi ügyek kivizsgálásában.
A kollégium ügyeit az iskolaszék vezette,
amelynek állandó elnöke a kollégium professzora volt. Az iskolaszék tagja volt
a diákság iskolagyűlése által évenként (szavazattöbbséggel) megválasztott
vezetőség, a senior (a diákközösség feje), helyettese, a contrascriba (a diákközösség
ellenőre és az iskolaszék jegyzője), az egyes osztályok nagydiákok közül
választott tanítói, a collaborátorok, illetőleg praeceptorok, valamint a XVIII.
század elejétől rendszerint négy juratus (esküdt diák, szavazóbíró).
A tanulóifjúság önkormányzati szerve a coetus
(gyülekezet) volt, ennek tagja volt minden tógás diák. Az egész évre
megválasztott fentebb említett vezető tanács mellett ez még más
diák-tisztségviselőket is megválasztott, némelyeket ugyancsak egész évre, másokat
rövidebb időszakra.
Az 1610-1754 közötti időszak tisztségviselőinek
teljes névsorát nem ismerjük. Az aláírási jegyzőkönyvek rendszerint jelölik a
seniort, contrascribát, gyakran a collaborátorokat, illetőleg a
praeceptorokat, juratusokat, s számos esetben a többi tisztségviselőt, a kántort,
a szolgadiákok gondnokát, a gazdadiákot, sáfárt, a kémlelőt (explorator), a
könyvtárost, az ételesdiákot (coquus).
Diák-tisztségviselőkről a Matricula
studiosorumban megőrzött iskolaszéki jegyzőkönyvek egy része is tudósít. Több
szól a senior és a contrascriba megválasztásáról, olykor lemondásáról. Némelyik
jegyzőkönyv a könyvtáros, egy-egy juratus, néha praeceptor kijelöléséről
tudósít, a szolgák felügyelőjének kijelöléséről is találunk említést. Teljes
tanács megválasztásáról egyetlen, az 1731. április 20-án készült jegyzőkönyv
számol be.[35]
Az iskola vezető tanácsa felügyelt az intézeti
rendre, és intézte a kollégium sokrétű gazdasági ügyeit. Az iskolaszéki
jegyzőkönyvek tanúsága szerint a kollégiumi tanács kezelte a kollégiumnak adott
pénzbeli adományokat, számba vette a vidéki iskolák által a tanítónak ment
diákért fizetett díjakat.[36]
Az iskolaszék kezelte azt az alamizsnából származó közös jövedelmet is,
amelyet a nyári szünetben, illetőleg az ünnepek alkalmával a környező falvakban
a diákok prédikációval szereztek.
Az iskolaszék volt a kollégium fegyelmi
bírósága. A hanyagokat elmarasztalta, nyilvánosan megrótta, olykor kisebb
büntetést is rótt rájuk (soron kívüli kapusszolgálat stb.). A fegyelmi ügyeket
az iskolaszék a hetente tartott gyűlésein tárgyalta, a kihágások ügyében
ítéletet hozott.
A közösség életét, munkarendjét, gazdasági
ügyeit a vezető tanács senior, contrascriba, collaborátorok a többi
megválasztott tisztségviselő segítségével irányította és ellenőrizte.
Ugyancsak főtisztviselő, tulajdonképpen a
collaborátorral egyenrangú segédtanító volt a kántor már 1612-től említik ,
akinek feladata az iskolai énektanítás. Tisztségéhez tartozott a templomi és a
temetési szertartáson részt vevő diákok énekének vezetése, így egy személyben
a templom kántora is volt.[37]
A szolgadiákok
gondnoka (curator, curator servilientum) felügyelt a kollégiumban tanuló
szegénysorsú, magukat szolgai munkák elvégzése révén fenntartó diákokra. A
debreceni kollégium gyakorlata szerint a XVIII. század elejéig nemcsak
gondnoki teendőket látott el, hanem egyszersmind a keze alá adott gyermekek
tanítója és nevelője is volt.[38]
Feltételezhető, hogy ugyanebben az időszakban a szatmári iskolában is hasonló
gyakorlat élt.
Az oeconomus
(gazdadiák, sáfár) feladata volt a rend közvetlen fenntartása. Terhes feladat
volt, s ezért mindig csak magasabb évfolyamú tanuló viselte. Nem állapítható
meg, hogy a szatmári iskolában ez a megbízatás egész évre vagy csak rövidebb
időszakokra szólt-e.[39]
Valószínűleg ő ügyelt fel a gyűjtésből és az adományokból szerzett természetbeni
javakra.
Az explorátor, kémlelő
hivatala az ünnepi kántálás intézményével kapcsolatos. Neki kellett megtudnia,
hogy a városban van-e valamilyen ünnepélyes összejövetel lakodalom, születésnapi
ünnepség, disznótor stb. , ahol az énekes gyermekeknek érdemes, sőt illő
megjelenni. Nyomozása eredményét a seniornak vagy a contrascribának kellett
jelentenie, aki azután utasította, hogy vezesse az énekes diákokat a laktató
énekmondás helyeire.[40]
Az ételesdiák, a
coquus az ételhordás rendjére felvigyázó nagydiák volt. A diákok egy részét a
város polgárai sorkoszttal élelmezték, az ételt kisdiákok vagy szolgadiákok
hordták be a kollégiumba. A kollégiumnak nagy valószínűséggel saját főzőháza is
volt, ennek működését a városi tanács által megajánlott javadalom biztosította,
s feltehetően itt főzettek azok számára is, akik nem szorultak rá a polgárok
segélyére. A kollégiumi konyha ügyvitele szintén az ételesdiák feladata volt.
Az aláírási
jegyzőkönyvben évenként több ételesdiák is szerepel, ami azt sejteti, hogy a
tisztség csak rövidebb, meghatározott időszakra szólt.[41]
A könyvtáros a
kollégium könyvtárát kezelte, nyilvántartotta a könyvkölcsönzéseket, a
jurátusok a kollégiumi bíróság ülésein az iskolai törvények igazságos
alkalmazását vigyázták.
1747-ben a városi tanács az eklézsia ügyeinek intézésére egyháztanácsot
(consistorium) hozott létre, s hatáskörébe utalta az iskolákat és az oktatás
ügyét. Ezután az egyháztanács elnöke a lelkész, jegyzője a kollégium
professzora ellenőrizte a tananyagot, a könyveket s a tanítási módszereket
is. A szükségleteknek és a követelményeknek megfelelően határozott a tógátusok
és a mendikánsok (szolgadiákok) számáról.
A szatmári református
kollégiumban a XVI. században és a XVII. század első felében tanító tanárok
jelentős része tanulmányait a debreceni kollégiumban és a sárospataki kollégiumban
végezte, többeket Erdélyből hívtak meg a professzori tisztségre. A közel másfél
évszázad alatt itt működő tanárok közül 31-en külföldi akadémiákon szerezték
meg a legmagasabb képzést.[42]
Az elmondottakból
következik, hogy a debreceni és a sárospataki iskolából Szatmárra érkezett
tanítók, tanárok az itteni iskolában is ugyanazt igyekeztek megvalósítani, amit
ők diákkorukban maguk körül láttak. Érthető tehát, hogy a szatmári kollégium
belső rendjében, tananyagában, tanulmányi szervezetében, egész szellemiségében
a testvér kollégiumokkal azonosult.
A szatmári iskolának
főként a debreceni kollégiummal alakult ki ily módon egy sajátos, kötetlen
kapcsolata, melynek következtében a kollégiumot grammatikai iskolává való
lefokozásáig a debreceni kollégium ún. partikulájának, résziskolájának
tekintették.[43]
Az egyháztanács egy
1795-ben készült jegyzőkönyve azt igazolja, hogy az újból fejlődésnek induló
gimnázium továbbra is a debreceni kollégiumhoz igazodik. A jegyzőkönyv ugyanis
megállapítja, hogy a szatmári iskola egyes osztályaiban használt tantervek a
debreceni kollégium azonos szintű osztályaiban alkalmazott tudományos tantervek
alapján készültek.[44]
Így aztán, ha a szatmári kollégium tantervei nem is maradtak fenn, valamelyest
körvonalazhatjuk az itt tanított tananyagot és az oktatási módszereket.
A XVII. század eleji református iskoláktól sem kívántak mást, mint hogy
alapos és pontos latin nyelvtudást s ehhez kapcsolódó, vallásos motivációjú
klasszikus-humanisztikus műveltséget adjanak. Ennek oka nevelésük-oktatásuk
legfőbb céljában rejlett. A protestáns iskolaszervezők szerint ugyanis minden
protestáns értelmiségi férfi pap, tanár, orvos, tudós stb. számára
szükséges az alapos vallási képzettség. A különböző életpályákra igyekvő
tanulók aztán választott életcéljuknak megfelelően előbb vagy később abbahagyták
a tanulmányokat, kimaradtak az iskolából. Aki viszont eljutott a protestáns
kollégium legfelső, akadémiai tagozatáig, tulajdonképpen papi
képzést-képesítést nyert.
Ez az állapot nem azt jelentette,
hogy a történelmet, földrajzot nem tartották a műveltség fontos részének,
csupán úgy vélték, hogy az iskola által nyújtott és elsajátított műveltség
birtokában az ifjú és a felnőtt tökéletesen eligazodik a bőven rendelkezésre
álló történelmi és földrajzi könyvek között, nem szükséges azt még külön
tanítani is. Feleslegesnek ítélték az anyanyelvvel való oktatásszerű
foglalkozást is, egyszerűen azért, mert úgy vélték, hogy anyanyelvét mindenki
ismeri.[45]
A XVII. század
negyvenes éveiben két alkalommal is megvitatták a teológiát célzó gimnaziális
képzést adó református iskolák szervezetének, tananyagának, tankönyveinek a
kérdéseit. Az 1646-os szatmárnémeti,[46]
majd az 1748-as sárospataki zsinaton a fenti jellegű iskolák hagyományos
rendjének további fenntartása mellett döntöttek.[47]
Bizonyosnak
tekinthetjük, hogy a tanácskozások színhelyén Szatmárnémetiben, Sárospatakon
az ott elfogadott módon és szellemben tanítottak. Mi lehetett a hagyományos
rend? Valószínűleg az, amelyet a Sárospatakon 1621-ben készült törvénykönyv
rögzített.[48]
Eszerint az iskola tanulóinak a latin nyelvtan, a logika, retorika, valamint a
vallási ismeretek elsajátítására kellett törekedniük, ugyanakkor azonban az
iskolában tanítottak fizikát, metafizikát, görög és héber nyelvet is, valamint
görög-római klasszikusokat.[49]
A sárospataki
mintájára készült 1657-es debreceni szabályzat sem tartalmaz részletes tananyag-előírást,
s nem sorolja fel a kötelező tankönyveket sem, következésképp az igen tág
hagyományos kereteken belül (grammatika, poétika, retorika, filozófia, vallási
ismeretek) nagy szabadságot enged a tanárnak az oktatásban. Nyilvánvalóan ez a
szellem és szokásrend érvényesült a debreceni iskolát példaképül tekintő
szatmári iskolában is. A már említett tantárgyak mellett Szatmáron is
feltehetően a XVII. század végétől követelhették meg fokozottabban a
történelem, földrajz, matematika, fizika megtanulását, ugyanis az iskolaszék
fegyelmi jegyzőkönyveiben a filozófia, a héber és a görög nyelv tanulásának
elhanyagolása miatti megrovások mellett ettől kezdve mind gyakoribb a
történelem és a matematika tanulásában elkövetett mulasztások miatti elmarasztalás.[50]
A sárospataki
kollégium gimnáziumi osztályainak XVIII. század eleji tantervét ismerjük.
Ebből következtethetünk a debreceni kollégium azonos elnevezésű s a szatmári
iskola megfelelő szintű osztályaiban érvényes követelményekre, illetőleg a
megkívánt ismeretek körvonalaira is.
Az első gimnáziumi
Sárospatakon declinista (névszóragozónak fordítható), Szatmáron comparatista
(összehasonlító) osztályban elsősorban latin szavakat, a latin nyelv elemeit,
a főnévragozást tanulták, bibliai történeteket és némi számtant is (továbbá
főként az egyszeregyet gyakorolták). Vallási ismeretekből a tízparancsolat
megismerése volt a tananyaguk.
A második
conjugista, magyarul igeragozónak nevezhető osztályban mindennap latin
beszédgyakorlatokat tanultak, egyszerűbb latin szövegeket fordítottak, továbbá
hétköznapi mondatokat gyakoroltak, ugyancsak latinul. A XVIII. század második
felétől bizonyos földrajzi ismereteket is tanultak. A számtantanulás tananyaga
az összeadás-kivonás, a hittané pedig a keresztény vallás alapjai voltak.
A grammatisták a
harmadik osztály már a nyelvtant tanulták. A főtárgy továbbra is a latinból
és a latinra fordítás s a nyelvtani szabályok besulykolása. Ebben az osztályban
már bizonyos szabad fogalmazásokat is írattak. Számtanból a szorzást, osztást
tanulták, hittanból a Heidelbergi Kátét. Ezenkívül zsoltárokat énekeltek. A
szintaxisták a negyedik osztály tananyaga a mondattan volt. Latinból fogalmazási
gyakorlatokat végeztek, számtanból az arányszabályt gyakorolták, hittanból
folytatták a Heidelbergi Káté tanulását. Az ötödik osztály (a rétorok)
szónoklattant tanult. Latinból Cicerót fordították, latin szónoklatokat is
kellett tartaniuk. Számtanból a különböző számolási módokat oktatták. A hittan
és a földrajz tanítása folytatta az előző évben megkezdetteket. A hatodik
osztály poétikát tanult, azaz a latin költészet szabályait. Tananyaguk Szenczi
Molnár Albert latin grammatikája volt. A latin irodalom klasszikusait
Vergiliust, Ovidiust, Horatiust fordították. Gyakorlatként a tehetségesebbek
maguk is írtak latin verseket. A Heidelbergi Káté tanulása ebben az évben is
folytatódott, számtanból viszont ismételték a korábban tanultakat.
Sárospatakon a
logikusok külön osztályt alkottak, Debrecenben a poétika osztállyal együtt
tanultak. Ők összefüggő latin dolgozatokat készítettek, számtanból a tizedes
számok rendszerét tanulták.[51]
Az elmondottakból arra
következtethetünk, hogy a tananyag elsajátíttatásában bizonyos koncentrikusság[52]
érvényesült, s a tantárgyak osztályonkénti párhuzama lehetővé tette, hogy az
alsóbb osztályokban lerakott alapokat évről évre bővítsék. A gimnáziumi
osztályok legfontosabb tantárgya a református egyház hittételeinek rendszeres
összefoglalása és az egyes tételek értelmezése, bizonyítása volt. Az idézett
tantervből láthatjuk, hogy az alsóbb osztályokban ez a Heidelbergi Káté
megtanítását és zsoltárok éneklését jelentette.
Szatmáron a retorikai
és a poétikai osztályban a jegyzőkönyvek tanúsítják a professzor a
fentieken kívül héber és görög nyelvet, valamint filozófiát,
természetbölcseletet is tanított.
A kétosztályúvá
lefokozott iskolában 1754-től csak a latin nyelv elemeit taníthatták. A Helytartótanács
azt is megtiltotta, hogy a tanulók felsőbb osztályokra magánúton előkészítést
nyerjenek. 1786-ban, amikor elrendelték a német nyelv tanítását, oktatására
külön tanári állást létesítettek.[53]
Az 1792. szeptember
2-i egyháztanács-ülés a szatmári iskola számára a debreceni tanítási mód
szerint készített tantervi és módszertani utasítást fogad el. Valószínűleg a
helyi körülményekhez alkalmazva, kevés módosítással átvették a debreceni
gimnázium tantervét.[54]
A szatmári tantervi utasítások nem maradtak fenn. Ezt a tantervet 1800-ban
módosították, de az újabb tantervből csak a declinista és a conjugista
osztályra vonatkozó utalások őrződtek meg.
Az iskola tanítói és
tanári kara 1827-ben készített részletes, minden osztály tárgyait és tananyagát
kijelölő tantervet[55],
amely a későbbiekben kevés módosítással alapját képezte az 1839-ben életbe
léptetett, az Organisations Entwurf szerinti átszervezésig érvényben maradt
tantervnek.[56]
Mindkét tanterv a
debreceni kollégium tantervéhez, tankönyveihez igazodott.
A XVII-XVIII. századbeli gimnáziumi osztályokban
a diákok nem tankönyvekből tanultak, hanem jegyzetből, amit a rektor, illetőleg
a professzor előadása nyomán maguk írtak. Nem tudunk e korból fennmaradt jegyzetekről,
tehát nem állapíthatjuk meg a tanított tananyagot sem. Az iskola korabeli
könyvtárának ismeretében, bizonyos könyvek jelenlétéből mégis valamelyest
következtethetünk az oktatás tartalmára is.
A kollégium könyvtárára vonatkozó első
feljegyzés 1632-ből való, azokat a könyveket sorolja fel, amelyeket Bethlen
Gábor erdélyi fejedelem adományából vettek. A 38 kötet 44 munkát tartalmaz.
Ugyancsak a fejedelem adományából vásárolták meg a könyvtár számára P. Vaari
Bálint tanító hagyatékát, 57 könyvet.
Nem tudjuk, hogy ezek előtt hány könyvvel
rendelkezett az iskola, azonban bizonyosra vehetjük, hogy valamelyes könyvtára
addig is létezett. Az iskola könyvállománya aztán az évek során folyamatosan
gyarapodott, ajándékozás és vásárlás útján. A matrikulába azonban csak
egyetlen, 1672-ben kapott adománynak, nyolc könyvnek a címét jegyezték fel.
A könyvtár feltehetőleg első leltárát
1673-ban készítették. A könyvállomány ekkor 794 kötet.[57]
Mindjárt a következő évben, 1674-ben a könyvállomány jelentősen, a meglevő
mennyiségnek közel harminc százalékával gyarapszik, ugyanis Tarczali Bogdány
Péter végrendeletileg 250 kötetet hagyományoz a kollégiumra. A következő
évekből még négy adományt jegyeztek fel, 1687-ben Pongrácz Menyhért nyolc,
1688-ban Szathmári István hat, Komáromi István egy-egy, 1694-ben Szathmári
Sámuel két könyvet adományozott a kollégiumnak. A könyvtár könyvállománya a
század végére az ismert adatok szerint immár 1062 kötet.
A feljegyzések szerint az 1703-as tűzvészben a
könyvtár java része is odaégett. Újabb adatunk a könyvállományról 1720-ból van,
amikor újólag leltározták, most már nem szekrényenként, illetőleg polconként,
hanem a szerzők nevének kezdőbetűje szerint. Az egykori gazdag könyvtár most
243 kötetnyire zsugorodott.
A könyvtár további állapotára vonatkozó adat a
matrikulában nincs. Tudjuk viszont, hogy 1759-ben egy iskolaügyben a püspökhöz
intézett levélhez a gimnáziumi könyvtár katalógusát is csatolták, e szerint a
könyvállomány 618 mű.[58]
Ezt követően a könyvtár állománya vásárlások és adományok útján sokat
gyarapodott. Erről azonban mindössze az 1781-től vezetett anyakönyv utolsó,
megmaradt lapján olvasható két bejegyzés tanúskodik.[59]
Bizonyosan tudjuk azonban, hogy 1856-ban Bartók Gábor igazgató egy régebben készült
könyvjegyzék alapján veszi át és rendszerezi a könyvtárat. Ez a jegyzék 2400
kötetet sorol fel, de igen sok, a jegyzékben említett könyv nem volt meg,
számos könyv pedig nagyon megrongálódott vagy hiányossá lett, s így csak 970
ép, teljes munkát tud megtartani. A könyvállomány állapota érthető, hiszen a
könyvtárnak 1754-től sem állandó helyisége, sem felelős gondozója, könyvtárosa
nem volt, a könyvállomány így folyton vándorolt, tanárok, tanítók, lelkészek
lakásán helyezték el.[60]
A kollégium könyvtárának ismeretében többé-kevésbé
körvonalazhatjuk, hogy az iskola tanárai, tanítói tanultságuk és a
tudományokban való jártasságuk alapján milyen bölcseleti és vallási
ismeretanyagot használhattak fel az oktatásban, illetőleg mi állott a tanulni,
önmagukat elmélyültebben művelni akaró diákok rendelkezésére.[61]
A könyvek között megtalálhatták a különféle
természetbölcseleti, valamint vallási irányzatok számos képviselőjének a
munkáit. A helvét irányzat vezető teoretikusai közül Kálvin művei Institutio, kommentárok, levelek
mellett tanulmányozhatták az irányzat számos svájci Bullinger, Béza,
Oecolompad, Lavater, Musculus, Walther (Gualther), Polanus, Grynaeus ,
németországi Ursinus, Pareus,
Scultetus, Piscator, Keckermann, Zanchius, Zepper , francia Mornay és
angol Whitaker, Perkins teológusának munkáit.
A filippinizmus emlékeként Luther, Melanchton és
Brenz művei is feltűnnek. De megtalálhatók az ellenfelek is, főként a
katolikus Bellarmina vitairatai. Az érdeklődő olvashatta a szigorú ortodox
lutheranizmus képviselőinek, David Chytreus (Kockhaf)-nak és Christofor
Pezeliusnak munkáit, a svájci reformáció elleni polemikus irodalmat Osiander
(Hosemann) , a dán Hemming és az antitrinitarizmus ellen hadakozó Oto Cosmann
írásait.
Magyar szerzők közül Kis István, Lisznyai Kovács
Pál, Méliusz Juhász Péter és Tolnai Dali János munkáit olvashatták.
Rendelkezésükre állott a Biblia többféle kiadása
is, valamint a régi egyházi irodalomból Lactantius és Hieronymus írásai.
A kollégiumi oktatás legfontosabb tantárgya a
latin volt. Az alsóbb osztályokban folyó latintanításban használhatták
Melanchton nyelvtanát és mondattanát, Ursinus és Bechmann, valamint Szenczi
Molnár Albert latin nyelvkönyvét. A latin nyelvi ismeretekben elmélyülő
tanulók a latin szavak értelmének megfejtésére elsősorban Szenczi Molnár Albert
Dictionarium Latino-hungaricum és Dictionarium hungaro-latinum című, több
példányban is rendelkezésükre álló szótárait használhatták. Emellett a
könyvállományban ugyancsak több példányban megvolt Calepinus hétnyelvű és
tizenegy nyelvű szótára is. Ez utóbbi a szavak magyar megfelelőjét is
tartalmazta. Esetenként hasznosíthatták a könyvtár latin-német szótárát (Dictionarium Latino-Germanicum) is.
A két utolsó osztályban a tanulók görög és héber
nyelvet is tanultak. A görögöt különféle nyelvtankönyvekből tanulhatták,
Clenardi, Melanchton, Neander, Urbanus stb. munkáiból. A görög nyelv
tanulásában a latinra is támaszkodhattak, mutatják ezt a könyvtár latin-görög
(Pasor: Lexicon graeco-latinum...) és
latin-görög-magyar (Dictionarium
Latino-Graeco-Hungarum) szótárai.
A
héber nyelv tanulására főként Johannes Buxtorf nyelvtankönyve. Thesaurus grammaticus linguae Hebreae szolgált, de forgatták Altingus,
Bellarmino, Beringer, Melfürher és Paius nyelvtanát is. A szavak értelmezésére
Avenarius, Buxtorf szótárát mindkettő Lexicon
Hebraicum , valamint a Decimatorét Sylva
Hebraeo-Graeco-Latina használták. A héber nyelvben való jártasság
fokozására olvasmányul használhatták a héber nyelvű Bibliát (Biblia Hebraea; Biblia Hebraica) és a héber zsoltároskönyvet (Psalterium Hebraicum).
A három szent nyelv-en írt könyveken kívül az
állományban más nyelvű kiadványok is voltak: legalább tíz német nyelvű, köztük
nyelvtani vonatkozású (Liber Synonimorum
Germanicorum), ezenkívül német nyelvű
Biblia (Biblia Germanica), 1720 után
angol-latin szótár, volt francia szótár is (Dictionarium Gallicum), valamint arab nyelvtan (Thomas Erpenius: Grammatica Arabica).
A magyar nyelvtani ismereteket Szenczi Molnár
Albert latin nyelvű magyar nyelvtanából (Novae
Grammaticae Ungaricae) tanulhatták. Volt a könyvtárban magyar nyelvű
Biblia, s több kötet magyar nyelvű, de latinból átültetett prédikáció, Károlyi
Péter, Félegyházi Tamás és Madarász Márton fordításában.
Magyarul írt munkák voltak a Temető praedicatiók Keresztszegi
Istvántól, valamint Czeglédi P. István Csatázó
lélek diadalma, Barátsági dorgálás, Malach
doktor című könyvei.
A kollégium tékája gazdag volt történelmi tárgyú
munkákban. Megvolt a könyvtárban Plinius világtörténelme (Historia mundi), Hérodotosz Historiája,
Titus Livius római történelme (Rerum
Romanorum ab Urbe condita libri), Julius Caesarnak a gall háborúról írt
műve (De bello Gallico). A gall
háború a tárgya Mercurius könyvének is (Gallo-bellici
historicae narrationes). A zsidók
történetét Josephus Flavius művéből (Antiquitates
Judaicae), valamint Vosenius
munkájából (De antiquis mensuris
Hebraeorum) ismerhették meg.
Volt a könyvtárban a lombard, spanyol, egyiptomi
stb. történelemről írt mű is (Historia
Lombardica, Historia rerum
Hispanicarum, Lusitanarum, Judaicarum et Aetyopicarum).
Olvashatták Bethlen János kancellár latinul írt
magyar történelmét is (Rerum Transylvanicarum libri IV.), de
egyháztörténeti munkákat is tanulmányozhattak (Historia Ecclesiastica).
A történelem vitás kérdéseiről szólhatott Vossius könyve, a Controversiae historiae. És persze volt a könyvtárnak Eberi-féle Calendarium Historicum-conscriptuma is.
A XVII-XVIII. századi iskola fontos tantárgya
volt a retorika, a szónoklattan tudománya, hozzátartozott az etika is.
Szónoklattant Alstedius, Buzinkai Mihály, Dresserus, Isagogus Porphyrius,
Ramus, Sturm, Scaliger, Keckermann és Voetius művei alapján tanulhattak.
A középfokú iskolában számottevő időt
fordítottak a diákok vitakészségének kifejlesztésére, s ehhez kapcsolódóan
önálló gondolkodásuk alakítására. A szatmári református kollégium diákjai a
vitatkozás mesterségét, a dialektikát Sturm és Tittelmann könyvéből
mindegyik: Dialectica sajátíthatták
el. A dialektikához tartozott a logika tudománya is. Gazdag irodalom állt a
diákok rendelkezésére, a szerzők nevének betűrendjében: Agricola, Alstedius,
Arisztotelész, Dinaerus, Faber, Keckermann, Martinus, Piscator, Ramus, Timplerus,
Tolnai Dali János, Zabarella logikája (valamennyi: Logica).
A nevelés kérdéseiről szóló ókori és korabeli
munkák is helyt kaptak a könyvtárban, így Plutarkhosz (De libri educendi, De
educatione puerorum), Junius (De
natura hominis) és Comenius (Orbis
sensualium pictus, Janua linguarum)
művei.
A XVII. század első felében mint ismeretes
az iskolában reál tárgyakat alig vagy keveset tanítottak, és a filozófia
járulékos elemeiként magyarázták őket.
A szatmári kollégiumban a többi protestáns
iskolához hasonlóan éneket és zenét is tanítottak. Mivel e kollégium a
szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező iskolák közé tartozott, az ének és
a zene tanítására a nagyobb diákok közül választott segédtanítót, kántort
alkalmaztak.[62]
Az aláírási jegyzőkönyvek tanúsága szerint az idősebb diákok közül 1612-ben
Teremi Mihály, 1614-ben Fanczikai István, 1621-től Hadadi István aki ugyanakkor
az iskola szeniora, 1623-ban osztálytanítója (collaboratora) is volt látta el
a kántori teendőket. Minden bizonnyal a későbbiek során is zenében járatosabb
nagyobb diákok végezték az ének- és zenetanítás feladatát. A kollégiumi énektanítás
anyaga a zsoltártanulás volt, ugyanis a diákoknak közre kellett működniük a
templomi és a temetési éneklésben. Ezért naponta minden lecke előtt és
után valamelyik zsoltárból 1-2 verset elénekeltek, szerdán és szombaton pedig
(legalábbis 1751-től) az iskola valamennyi tanulója együttesen tanulta a
zsoltárokat.[63]
A protestáns kollégiumok énektanításának
segédeszköze a XVII. század negyvenes éveitől Geleji Katona István Öreg Graduál (1636) című munkája volt. E
könyv előszava szerint a diákoktól a kottaolvasást is megkívánták.[64]
Feltételezhetjük, hogy a kollégium könyvtárában Gradual Hungaricum néven feljegyzett zsoltároskönyv azonos a Geleji
Katona István munkájával.
Nem tudjuk, milyen énekanyagot használtak fel az
iskola életében új színt jelentő énekkar létesítésekor. A karéneket a szatmári
református kollégiumban mai ismereteink szerint Bardócz Pál honosította meg
1742-ben[65]
négy-öt évtizeddel megelőzve (Debrecent kivéve) a korabeli
testvérkollégiumokat.
A diákélet rendjét a kollégiumokban törvények
szabályozták, ezeket írásba is foglalták.[66]
Ilyen szabályzat a kollégium kezdeti korszakának törvényeiről Szatmáron nem
maradt fenn, minden bizonnyal az 1703-i tűzvészkor pusztult el. Az 1720-1747
közti időszakból megmaradt iskolaszéki jegyzőkönyvekben azonban a megidézett
192 tógás diák fegyelmi ügyeinek tárgyalásakor gyakran idézik a rendszabályzat
megsértett cikkelyeit, illetőleg a kiszabott büntetés alapjául szolgáló
rendelkezéseit.
A jegyzőkönyvek az elveszett törvénykönyvnek
többnyire a tanulmányokra vonatkozó (De studiis) és a tanulók erkölcseiről
szóló (De moribus scholarium)[67]
cikkelyeit emlegetik. Az iskola törvénykönyvének feltételezett, általunk
kikövetkeztetett neve: Leges Scholae Szathmarinae de studiis, moribus
officiisque scholarium.[68]
A jegyzőkönyvben előforduló hivatkozások alapján megállapítható, hogy a
szabályzatnak a tanulmányokra vonatkozóan legalább 18, a tanulók erkölcseire
vonatkozóan pedig 37 cikkelye bizonyosan volt, ugyanis ilyen számú cikkelyekre
is hivatkoznak. Az ügyek tárgyalásakor azonban csak a vétség mibenlétét, a
vonatkozó cikkely számát és a kiszabott büntetést tudjuk meg, de a cikkely
szövegét nem idézik. Az egyes esetek alapján mégis valamelyest körvonalazhatjuk
a szabályzatot, következtethetünk a cikkelyek egy részének a tartalmára.
Az iskolai törvénykönyv kikövetkeztethető
cikkelyei, törvényei a következő tartalmúak voltak:
A tanulmányokra vonatkozó fejezetből: 2.
cikkely: A vallásos ismeretek tanulásának kötelezettsége; 5.: A tanulásban
való előmenetel és a szorgalom kötelezettsége; 7.: A templombajárás kötelezettségei;
8.: A templomban való magatartás és öltözék; 13.: Az éjjeli őrség kötelessége;
18.: A kapusszolgálat kötelezettsége.
A tanulók erkölcseire vonatkozó fejezetből: 1.
cikkely: Tiszteletteljes beszédmód és viselkedés a vezetőkkel, valamint a
városi polgárokkal; 3.: A diáköltözék megállapítása, viseletének előírása; 6.:
A részegeskedés, káromkodás, emberhez nem illő magatartás tiltása; 9.: Az
iskolán kívüli viselkedésmód előírásai; a kocsmázás megtiltása; 11.: A botránykeltés
elkerülése; 12.: A diáktársak testi sértésének tiltása; 15.: Az iskolából való
kiszökés megtiltása; 16.: A kollégiumból való éjszakai (10 óra utáni, éjfél
utáni) kimaradás büntetése; 17.: Engedelmesség az elöljárók iránt; a hűtlen
tisztségviselés megbüntetése; 22.: A dohányzásra vonatkozó rendelkezések; 25.:
Az anyagi kártételek megtérítésének módja; a lopás megtérítése; 26.: A
szerencsejátékok tiltása; 27.: A legáció kötelezettsége; 28.: Az oeconomus
tisztsége és kötelességei; 29.: A szemérmetlen beszédmód tiltása; 31.: A
szenior kötelességei, a tisztségviselők iránti engedelmesség kötelezettsége;
34.: A kicsikre (alsóbb osztályok? elemi tagozat?) vonatkozó törvények; 35.: Az
iskolaszék meggondolt vezetése; a törvényesség tiszteletben tartása; 37.: Az
igazgatás, vezetés törvényei.
A fegyelmi jegyzőkönyvekből megtudjuk tehát,
hogy mit vétett a tógás diák, ebből viszont következtethetünk az iskolai
törvényekben előírt kötelezettségeikre.
A diákoknak kötelességük volt pontosan részt
venni az órákon, figyelmesen hallgatni a tanár magyarázatait, a tanulásban
szorgalmasan bizonyítani.
Mind a leckéken, mind a délutáni templomi
könyörgésen köntösben kellett megjelenniük.[69]
A diák engedelmeskedni tartozott a kollégium
választott tisztségviselőinek, tilos volt őket sértegetnie. A kisebbeknek
hallgatniuk kellett a nagyobbakra.
Tilos volt a verekedés, az önbíráskodás, a
bosszúállás, a szolgadiákok és a kisebbek bántalmazása. A szabályzat
megkövetelte a diákmivoltukhoz illő beszédmódot és viselkedést. Nem volt szabad
a kollégiumból engedély nélkül távozni, kiszökni, sem éjszaka kimaradozni. A
szabályzatban előírt viselkedésmód az iskolán kívül is kötelező volt.
A tanulóknak számos közösségi feladatuk is volt.
A kapunál természetesen felváltva szolgálatot teljesítettek, éjjel
őrködtek. Felügyeltek a főzésre. Részt kellett venniük a temetéseken. Az
idősebbek közül 3-3 hónapra kántort neveztek ki. Szombatonként a malomban
felügyeltek az iskola búzájának az őrlésére. A nagyobb diákok legációba is
jártak, ezenkívül adományokat gyűjtöttek (supplicálás) a kollégium javára.
A legidősebb diákok közül választották meg a két
elemi és a hat gimnáziumi osztály tanítóit, valamint a tisztségviselőket, a
seniort, a contrascribát, a könyvtárost, az oeconomust stb.
A jegyzőkönyvek minden egyes fegyelmi eljárás
során közlik a kirótt büntetéseket is. A legkisebb büntetés az iskolaszék
ülésén elhangzó figyelmeztetés, megintés volt. Ennek is fokozatai voltak,
melyeket a vétség súlya szerint alkalmaztak. Némelyik esetben mérsékelt megintésről,
dorgálásról, máskor szigorú megintésről tudósít a jegyzőkönyv. Esetenként a
fenyítés szót használják.
A büntetés egyik módja a megsértett (egyén vagy
közösség) megkövetése volt. Ez lehetett (bocsánat)kéréssel való megkövetés
(deprecatio) vagy a vétket a közösség előtt is feltáró és beismerő nyilvános
bocsánatkérés (declamatio).
A jegyzőkönyvből úgy tűnik, hogy a súlyosabban
vétők ügyét a tanulók közössége meg is vitatta, azaz a közösség is elítélte,
megrótta.
A vétkest érzékenyen érintő büntetés volt az
ételosztalék megvonása. Gyakori volt a 3 napos ételmegvonás, súlyosabb kihágás
esetén egyheti ételmegvonással büntették, előfordult teljes ösztöndíjmegvonás
is.
A szolgálatot elmulasztó tanulót újólag
beosztották hasonló szolgálat elvégzésére. Soron kívüli éjjeli őrségre való
beosztással is büntettek.
Számos esetben (s többféle törvénycikk
megszegése miatt is) pénzbeli büntetést róttak ki. A legkisebbek a 11-15
dénáros pénzbüntetések voltak, a leggyakoribb a 25 dénáros büntetés; többször
50, 75, ritkábban 100 dénáros büntetést is kiróttak. Az anyagi rongálásért és
az elmulasztott kapusszolgálatért mindig 25 dénárt kellett fizetniük. A
büntetésből befolyt pénzösszeg a közösség pénztárát gyarapította.
Gyakori büntetésként a tanulót sorrendben lejjebb
helyezték (degradáció). A tanév kezdetén ugyanis, a törvények aláírásakor a
tanulók érdemi-tanulmányi sorrendben írták alá a jegyzőkönyvet. A tanév
folyamán aztán azért vetélkedtek, hogy a tanulói sorrendben előbbre
kerüljenek. A sorrendben hátrébb kerülni kudarc, szégyen volt. Ezért
alkalmazták a tanulói sorrendben hátrább helyezés büntetését. A jegyzőkönyvek
bizonysága szerint a vétség súlyától függően alkalmazták; egy, három, nyolc,
tíz sorrendi hellyel való degradációkról vannak adataink.
A közösség visszavonhatta a tisztségviselők
megbízatását a megbízatás lejárta előtt.
A kollégium szabályzatát nagyon súlyosan
megsértő tanulót az iskolából el is távolították. Ennek enyhébbik formája a
csendes eltávolítás, kiközösítés (emissio, eliminatio) volt, súlyosabb esetben
a megszégyenítéssel való kitaszítás (eiectio).
A szatmári gimnázium első szabályzata megegyező
lehetett a debreceni kollégium régi írásban fenn nem maradt törvényével,
amelyre az 1657-ben készült új debreceni szabályzat számos cikkelyében is
hivatkozik.[70]
Joggal feltételezzük ezt, mert ismeretes, hogy a debreceni diákok zendülését
követően a meglevő iskolai törvényeket éppen az 1627-i szatmári zsinaton
toldották meg új, a diáklázadások megbüntetésére vonatkozó cikkellyel.[71]
A legrégebbi iskolai szabályzat valószínűleg
csak a tanulók tanulmányi és erkölcsi
életét irányító rendelkezéseket tartalmazott, ezért készítették el 1657-ben a
debreceni református főiskola új törvénykönyvét, amely egy általános és
tizennégy különleges fejezetben pontosan előírta a rektorok feladatait,
körvonalazta a tanulók tanulmányi és erkölcsi kötelezettségeit, a
tisztségviselők és a különböző szolgálattevők munkakörét.[72]
Igazodott-e a szatmári gimnázium szokásrendje a
megváltoztatott debreceni törvényekhez? Ismert cikkelyei alapján úgy véljük,
hogy a szatmári gimnázium jobbára követte az 1657. évi debreceni iskolai
szabályzat tanulmányokra vonatkozó fejezetének előírásait, s kisebb
módosításokkal átvette a tanulók erkölcsi életére vonatkozó fejezetét. A
szatmári kollégium XVII. század végi, XVIII. századi szabályzatából
feltételezhetően hiányoztak a tisztségviselők kötelességeire vonatkozó
fejezetek, helyettük néhány cikkellyel megtoldották mind a tanulmányokra, mind
a tanulók erkölcsi életére vonatkozó fejezetet. Feltételezésünket a szatmári
szabályzat ismert cikkelyeinek és a debreceni iskolai törvény vonatkozó
fejezeteinek összehasonlítására alapozzuk. Tartalmában egyező a tanulmányokra
vonatkozó fejezet 2., 5., 7-8. cikkelye. Minden valószínűség szerint a szatmári
szabályzatból hiányoztak a filozófiai-teológiai vitákra vonatkozó cikkelyek,
ezekre semmilyen utalást sem találtunk. Viszont ehhez a részhez csatolták
az éjjeli őrségre, a kapusszolgálatra, a
gazdadiák (oeconomus) feladataira vonatkozó rendszabályokat. A tanulók
erkölcseire vonatkozó fejezet számos cikkelye (1, 3, 6, 9, 15-16, 22, 31.)
egyező, néhány cikkely sorrendi helyéből mégis arra következtetünk, hogy ezen
a fejezeten is módosítottak. A debreceni iskolai törvény azonos fejezete 31
cikkelyt tartalmaz, Szatmáron ezt a fejezetet megtoldották néhány, a kollégium
vezetésére vonatkozó cikkellyel.
1754 után az iskola működési szabályairól és
törvényeiről 1795-ig említés nem történik. Ekkor az egyháztanács egyik
jegyzőkönyve említi, hogy az iskola rektora, a lelkész, az egyháztanács
főkurátora és ennek helyettese, valamint a tanács egyik tagja megbízást kapott
az iskolai szabályok és törvények kidolgozására.[73]
Megbízatásuknak bizonyára eleget tettek, mert 1822-ben érvényes iskolai
törvényei voltak a kollégiumnak. Ezeket feltehetően az előzők alapján
állították össze. Szövegük így hangzik:[74]
Oskolai törvények
1.
Cikkely. Az oskolába való járásról
1. Törvény. A tanulók kötelesek november 1-én, a
tanévnyitás napján az iskolában megjelenni.
2. Törvény. Kötelesek pontosan megjelenni a
tanítási órákon; nyáron 3/4 8-1/2 11, délután 3/4 3 és 6 óra között; télen 3/4
9-től 1/2 11-ig, délután 3/4 3-tól 5-ig; az iskolát a tanítás ideje alatt
engedély nélkül nem hagyhatják el.
A késést, mulasztást (hiányzást) igazolniuk
kell.
A törvény ellen vétők büntetése: dorgálás,
degradálás, az iskola felettes hatóságának való jelentés.
3. Törvény. Az iskolai foglalatosságot délelőtt,
délután énekléssel és imádkozással kezdik, ezen illedelmesen kell viselkedniük.
2. Cikkely. A tudományok gyakorlásáról
4. Törvény. Minden tanuló köteles a szükséges
(templomi és iskolai) könyveket idejében megszerezni. Könyvek nélkül a diákot
nem tekintik iskolai tanulónak.
5. Törvény. Minden tanuló köteles az órákon
figyelni, fegyelmezetten viselkedni, a leckét megtanulni, a házi feladatot
elkészíteni. A készületleneket megintik, megdorgálják, később degradálják,
végül mint korhelyeket az iskolát ellenőrző tanácsbelieknek megbüntetés végett
jelentik őket.
Az a tanuló, aki a tananyagot a tanév végéig sem
tudja, nem léphet felsőbb osztályba. A tanulókat ismereteik és erkölcsük
alapján három csoportba sorolják. A harmadik csoportba helyezettek csak külön
vizsga (pótvizsga) alapján léphetnek a következő osztályba.
3. Cikkely. A templomba való járásról
6. Törvény. Minden tanuló délelőtt és délután
énekeskönyvvel, rendben, párosával, lárma nélkül köteles megjelenni a templomi
éneklésen és imán. Ott a helyhez illően kell viselkedniük; a köztanítóknak
rendelt diákoknak hivatalbeli kötelességeiket maradéktalanul teljesíteniük
kell.
4. Cikkely. A tisztességes magaviseletről
7. Törvény. Minden tanuló engedelmességgel és
tisztelettel tartozik tanítóinak. Az obszervátorok kötelességeiket hűséggel
végezzék.
8. Törvény. A tanuló köteles mind az iskolában,
mind az iskolán kívül szelíden, jámborul és emberségesen viselkedni; kerülnie
kell a civakodást, szitkozódást, kergetőzést, hajigálást, az utcán való
lármázást, estéli kóborlást, télen a sikankózást, nyáron a szülői felügyelet
nélküli fürdőzést.
Megbüntetik a káromkodást, a trágár és fajtalan
beszédet, az orvosi engedély nélküli pipázást, a nyerészkedő játékokat űzőket.
9. Törvény. Minden tanuló köteles a mellette
elmenőket illően köszönteni.
10. Törvény. A latinul tanulók kötelesek mind az
iskolában, mind azon kívül latinul beszélni; aki ezt nem cselekszi, azt a latin
iskolából a magyarba degradálják.
11. Törvény. Tilos más tanuló könyvének,
írásának vagy egyéb dolgának ellopása. A másodszor is vétőt kicsapják.
12. Törvény. Tilos a falakra és a kerítésekre való
firkálás, festegetés; hasonlóképp bankócédulák (pénz) akár tréfából való
rajzolása; tilos a székekre való metszegetés.
13. Törvény. A tanulónak rendes öltözékben,
tisztán kell járnia. A piszkos tanulót nem engedik be az iskolába.
A fenti törvényeket 1846 januárjában még öt
ponttal kiegészítették:
1. Rendetlenkedés esetén egyszerre legfeljebb
két osztályt engednek ki órák közti szünetre.
2. A tanulók közvetlenül tanítójuk felügyelete
alatt állnak, a kihágásokat azok fokozatai szerint vagy a tanító, vagy az
iskolaszék bünteti.
3. Az iskolában lakó tanítók felügyeleti joga
minden osztályra kiterjed, a kihágást elkövetőt vagy saját tanítója, vagy az
iskolaszék bünteti.
4. Az iskolaszék tagjai kötelesek az iskolát
látogatni, jelenteniük kell az ott vagy másutt tapasztalt rendellenességet.
5. Tilos az iskola kapujában ácsorogni,
csoportosulni, a toronyba feljárni, a kútra a kirendelteken kívül veszélyes
volta miatt járni.
A kollégium feudalizmus korabeli képét két
kiadatlan forrásanyag közlésével, szakszerű feltárásával és feldolgozásával
(sok szempontból) jelentősen körvonalazhatjuk, egyúttal a kollégiumról eddig
ismert képet is pontosabbá tehetjük.
A feudalizmus korabeli diákság bemutatásakor
azokat a szempontokat és elveket érvényesítjük, amelyeket a nagyenyedi
kollégium diáknévsorainak bemutatása és elemzése során követtek.[75]
Ez lehetővé teszi az adatok egybevetését, összehasonlítását, s azt, hogy
oktatásunkról a későbbiekben megírandó összefoglaló tanulmány alapja egységes
elvek és módszerek szerint megszerkesztett anyag legyen.
A két forrás egyike a kollégium tanulóinak
aláírási jegyzőkönyve, az ún. Matricula studiosorum[76],
amely 1610-től 1737-ig tartalmazza a kollégiumban tanult felsőbb osztályosok névjegyzékét,
s 1720-tól 1747-ig az iskolaszék jegyzőkönyveit; a másik pedig A Szatthmári
Ref. Oskolába járt Tanulók Neveiket magába foglaló Könyv, amely nem egyéb, mint
az iskolában 1820-1855 közt tanuló diákokról vezetett beírási anyakönyv.[77]
Az iskola tógás tanulóinak nevét 1737 után is
bizonyára feljegyezték, a XVIII. század közepéig, de ez a kötet nem maradt
ránk, 1754 után pedig az iskola egy időre elvesztette középfokú jellegét.
Bizonyosan tudjuk, hogy létezett még egy anyakönyv, amelybe 1781-től 1820 októberéig
jegyezték fel az iskola tanulóit, tanítóit, tanárait. Bizonyítékunk az anyakönyv
fennmaradt utolsó lapja, valamint a XIX. század első feléből való anyakönyv
utolsó lapján olvasható bejegyzés.[78]
Az aláírási jegyzőkönyveket és az iskolaszéki
jegyzőkönyveket tartalmazó kézirat 156 lapos, a lapok mérete 29,4/19 cm. A
bőrkötésbe a díszítőmotívum közé több helyütt az 1668-as évszámot nyomták.
Nyilvánvalóan ez bekötésének időpontja. A kézirat lapjainak vízjele nem
egyforma, más vízjelűek a XVII. és ismét más vízjelűek a XVIII. századi rész
lapjai. Feltehetően az anyakönyv bekötésekor a régi kéziratot előrelátóan
üres lapokkal megtoldották.
A kötet általában jónak minősíthető állapotban
van, számos lapjának a szélére vékony papírcsíkot ragasztottak a lap további
szakadozástól való megóvása érdekében, néhány lapon a kiszakadt részeket
ráragasztott papírfolttal toldották meg. Feltehetően az eltévesztett írás
helyesbítését célozta három lap alján az eredeti írás leragasztása és átírása,
illetőleg négy helyütt két-két lap összeragasztása.
A kolozsvári Egyetemi Könyvtár restauráló
laboratóriumában 1974-ben a kötetet restaurálták, a leragasztott, illetőleg
összeragasztott lapokat szétválasztották. Ez utóbbi lehetővé tette, hogy a
megfelelő részeket összehasonlítsuk, illetőleg ennek eredményeképp néhány
kiegészítést tehessünk.
A kézirat 156 lapjából 31 üres, a többi (a
107-109. lap magyar nyelvű szövegeinek kivételével) latin nyelvű
feljegyzéseket tartalmaz.
A matrikula 1610-től 1738-ig tartalmazza a tanulók
névsorát. Ez a rész foglalja el a kódex 1-72. lapját. Ezt követik (a 82.
laptól) a jegyzőkönyvek, majd a Cathalogus studiosorum defungentium ab anno
1614 című a meghaltakat soroló fejezet. Ez 194 nevet említ. A továbbiakban
(133-137. lap) közli a kollégium könyvtárának teljes jegyzékét 1632-ből és
1673-ból. Ezeket a pénzügyekkel foglalkozó bejegyzések követik (Series pecuniae
sacrae ab anno 1675), majd az iskola könyveinek az 1703-as tűzvész után
készített új leltára.
A becses iskolatörténeti emlék ma a
Királyhágómelléki Református Egyházkerület tulajdonában van. Viszontagságos
múltja indokolja féltését, hiszen amint a fedőlap belső oldalára írt
bejegyzés tanúsítja 1703-ban az égő iskolából, a tűzvészből kellett
kimenteni, 1709-ben raboló katona kezéből. És majdnem elveszett akkor is,
amikor az egykori iskola tanári könyvtárát az 1960-as években elszállították.
Másik forrásunk az iskola 1820-1855 közti
diáknévsorait az alsóbb osztályok, a polgári iskola és az elemi iskola
névsorait is tartalmazza. A kemény kartonba kötött, bőrrel szegélyezett könyv
254 lapot tartalmaz, a lapok mérete 40,5/25 cm. A fedőlapra ragasztott, szív
alakú papírlapon ez olvasható: A Szatthmári Ref. Oskolába járt Tanulók Neveiket
magába foglaló Könyv.
Az anyakönyv jó állapotban van. 193 lapon (385
oldalon) tartalmazza a tanulók névsorát, 60 lapja üres, a végén pedig az előző
anyakönyvre és a kollégium tantestületére vonatkozó bejegyzések találhatók.
Az anyakönyv teljes egészében magyar nyelvű.[79]
A diákok névsorát és adatait ebbe az anyakönyvbe tanáraik, tanítóik jegyezték
be. A diákok neve mellett feltüntették apjuk keresztnevét és foglalkozását, a
tanulók származási helyét, ha pedig a tanuló Szatmárnémetiben lakott, az utcát
is, amelyben lakott.
A rétorok (orátorok) és poéták, tehát a felsőbb
osztályosok neve mellé később olykor további pályájukra vonatkozó adatokat is
bejegyeztek.
A kollégium első matrikulája tehát az 1610-1737
közti időszak adatait tartalmazza. Ez alatt a 127 év alatt 82 tanévben vezették
be a matrikulába a kollégiumban tanuló nagyobb diákokat. A hiányzó évek egy
részében háborús események, máskor járványok akadályozták a kollégium
működését, s ezért maradhatott el a törvény aláírása. Számos esetben azonban
nem találjuk kellő magyarázatát az aláírások hiányának. Az bizonyos, hogy a
hiányzó évek legtöbbjében is tanítottak a kollégiumban, ha ennek nem is maradt
nyoma a matrikulában. Tudjuk például, hogy 1735-ben a diákok hathetes, október
6-tól november 16-ig tartó lázadása, illetőleg az ezzel kapcsolatos fegyelmi
intézkedések folytán jelentősen megfogyatkozott a tógás diákok létszáma, csak
18 diák maradt meg a kollégiumban, majd decemberben a létszám pótlására a
debreceni kollégiumból 12 jó erkölcsű tógás diákot küldtek.[80]
És tanítottak a kollégiumban 1737 után is, hiszen a matrikulában található
fegyelmi jegyzőkönyvek, valamint a közpénztár bejegyzései még további 21 olyan
évből őriztek meg tanulóneveket, néha 30-40-et is, amelyekből nem maradt ránk
subscriptiós névsor.
A matrikulába foglalt tanulói létszámot sem
tekinthetjük teljesnek, mert amint erre a Bethlen Kollégiumról írt
tanulmányában Jakó Zsigmond már rámutatott subscriptióra az egykori
kálvinista kollégiumokban csak az ún. studiosusok, azaz tógát öltött, felsőbb
éves deákok voltak kötelezve. Hiánytalanul közülük is csak a kollégiumban
bentlakó ösztöndíjasok (alumnus) szerepeltek. A városi polgároknál szállást
tartó vagy saját háztartást vivő ún. publicusok neve a XIX. század elejéig csak
elvétve bukkan fel a matrikulák lapjain.[81]
De nem ismerjük a szolgadiákok számát sem. Erre esetünkben mindössze egy
1754-ben készült jegyzőkönyv utal, amely szerint a tógás diákok mellett
ugyanannyi a szolga.[82]
1747-et követően 1820-ig egyáltalán nincsenek a
diáklétszámra vonatkozó adataink. Az azonban bizonyos, hogy az 1781-1820
közötti időszakban is létezett iskolai anyakönyv, amelybe az iskola tanulóit
bevezették. Ez azonban elveszett. E matrikula megmaradt egyetlen, utolsó
lapján olvasható feljegyzésben az iskola rektora összegzi az anyakönyvben
foglalt időszak osztályszerkezetét, vagyis az osztályok felépítését a 39 tanév
során. Az utolsó lap alján ez olvasható:
Jegyzés
Három ízben 3-3 Classisokra voltak osztva a
Tanulók 11 esztendő alatt
Két ízben 2-2 Classisokra voltak osztva a
Tanulók 6 esztendő alatt
Négy Classis állván elő tartott az úgy 14
esztendeig.
Öt Classis támadván fenn áll már 8 esztendő
olta.
Az 1820. évi Octóbertől fogva valók az Új
Könyvben találtatnak, e pedig bétetett a Thecaba.
Signavit
Vajai R.[83]
Az 1820-1852 közti
tanévekről vezetett anyakönyv az 1820. évi kivételével[84]
minden évben pontosan közli a diáklétszámot. A szatmári református kollégium
felsőbb osztályaiba e három évtized során 951 tanuló járt.
A két matrikula összesen 4148 beírt felsőbb
osztályos tanuló nevét tartalmazza.
A felsőbb éves diákok létszáma a kollégium
történetének régebbi és újabb korszakában is, de az egyes korszakokon belül
tanévenként is nagyon változó volt.
Az 1610-1737 közti évek
létszámingadozását jól szemlélteti a következő táblázatunk:
A tanulók száma |
Tíznél
kevesebb (6-9) |
10-19 |
20-29 |
30-39 |
40-49 |
50-59 |
60-69 |
70-79 |
80-89 |
105 |
129 |
149 |
Hány (tan)évben? |
11 |
2 |
14 |
16 |
14 |
5 |
5 |
3 |
1 |
1 |
1 |
1 |
Az 1610-et követő évtizedben folyamatosan, minden évben bejegyezték az
iskolában tanulók neveit, évenkénti létszámuk ebben az évtizedben
kiegyensúlyozottnak tekinthető. 1621-1629 közt már nagyobb ingadozások
tapasztalhatók, az egymást követő években 50, majd 7, majd 58 diák írta alá az
iskola törvényeit.
Nyitott kérdés marad, hogy 1628 és 1631 közt
miért nincs a matrikulában semmilyen bejegyzés. A változó
politikai-közigazgatási viszonyok folytán nem tanítottak az iskolában, vagy
csupán talán az események hatására nem készült aláírási jegyzőkönyv?
1632-től öt éven át ismét folyamatos a matrikula.
1634-ben ugrásszerűen megnövekedett a tógás diákok száma, 58-an írták alá a
matrikulát. Ismét öt éves űr következik, majd 1641-et követően a hetvenes
évekig egy-két évre ismételten, többször is megszakad a matrikula
folytonossága. Nem írták alá a törvényeket 1642-ben, 1644-ben, 1645-ben,
1648-ban, 1651-ben, 1653-ban, 1659-ben, 1661-ben, 1663-ban és 1670-ben. A
negyvenes évek közepétől a hetvenes évekig a létszám az előző évtizedek
átlagánál jóval nagyobb, többnyire negyvenen felüli, sokszor haladja meg a
hatvanat.
1671-től a matrikulát folyamatosan vezették
1703-ig, a város kuruc uralom alá jutásának időpontjáig. Ez alatt a három
évtized alatt a tanulók létszáma nagyon változó. A hetvenes évek végétől néhány
év (1675, 1678, 1684, 1688, 1697, 1703) kivételével a tanulók létszáma
viszonylag alacsony.
Az ostrom idején leégett iskola csak négy év
múlva folytatta tevékenységét, s ekkor, 1707-ben készült is aláírási
jegyzőkönyv, ezt követően azonban csak 1713-ban, s az utolsó jegyzőkönyv
időpontjáig, 1737-ig még hétszer, többnyire nem egymást követő években. Ebben
az időszakban a diákok száma igen megnövekedett.[85]
Ismeretes még az 1754. évi létszám, ugyanis a
helytartótanács megbízottjának a kollégium lefokozása előtt benyújtott
jelentése szerint ekkor a kollégiumban 40 tógás diák volt.[86]
1820-tól a harmincas évek elejéig az osztályok
létszáma általában 33-35, néhány évben (1828, 1829, 1831) negyvenen felüli. A
harmincas években kevesebben tanulnak, az átlag 30-ra, a negyvenes években még
tovább, 25-re csökken.
A XIX. századból való Anyakönyv minden évben
közli az iskola alsóbb osztályaiba járt tanulók számát is, valamint az ún.
Nagyobb Fiú Oskola (a későbbi polgári iskola) és a Kisebb Magyar Fiú Oskola,
azaz az elemi iskola tanulóinak létszámát is.
A kollégium alsó osztályaiba a három évtized
alatt 3515 tanuló járt, a Nagyobb Magyar Fiú Oskolába, illetőleg a polgáriba
2855. A kollégium alsóbb osztályainak látogatottsága 1821-1835 közt évi
átlagban 140 tanuló, míg a Nagyobb Magyar Fiú Oskoláé ugyanebben az időben
átlag 60 tanuló. Ez az arány jelentősen megváltozik a polgári iskola megalakulása
után. Ezt követően az alsóbb osztályok átlaga 74 tanuló (egyes években csak 33,
44, 46), míg a polgári iskoláé ugyanebben az időszakban átlag 118-ra növekszik.
A polgári iskolában mindössze két tanévben alacsony a tanulók létszáma,
1842-ben (50) és 1847-ben (35).
Az elemi iskola I-III. osztályában 1820-1855
közt, tehát a három és fél évtized alatt 4965 tanuló járt, évi átlagban
141-142. Kevés elemi iskolás (82-86) csak 1820-ban, 1831-ben, 1833-ban és
1834-ben volt. Az elemiben tanulók létszáma több évben kétszázon felüli is
volt. Így 1826-ban 261, 1844-ben 205, 1848-ban 230, 1849-ben 225.
Az iskola összes tanulóit számba véve azt kell
megállapítanunk, hogy a XIX. század három és fél vizsgált évtizedében évi
átlagban több mint 350 diák tanult az iskola falai közt, összlétszámuk öt
tanulmányi évben meghaladta a négyszázat, egyben az ötszázat.
Az 1. számú táblázatunk a kollégiumban a XIX.
század első felében anyanyelven működő osztályok felépítését, létszámát mutatja
be, a 2. számú táblázat pedig a latin nyelvű kollégiumi osztályok létszámát is,
az anyanyelvűekét is.
1.
számú táblázat
A kollégium keretében működő anyanyelvű
osztályok
polgári és elemi iskola tanulóinak létszáma
1820-1855 közt
Év |
Nagyobb Magyar Fiú Oskola |
Kisebb Magyar Fiú Oskola |
1820 |
- |
84 |
1821 |
54 |
120 |
1822 |
67 |
118 |
1823 |
47 |
123 |
1824 |
43 |
143 |
1825 |
52 |
149 |
1826 |
68 |
261 |
1827 |
56 |
153 |
1828 |
61 |
124 |
1829 |
76 |
123 |
1830 |
60 |
149 |
1831 |
63 |
86 |
1832 |
51 |
101 |
1833 |
56 |
85 |
1834 |
81 |
82 |
1835 |
89 |
105 |
1836 |
63 |
115 |
2.
számú táblázat
Összesítő táblázat a kollégiumban
1820-1855 közt tanult diákokról
────────────────────────────────────────────
Év Kollégium Nagyobb magyar Elemi Összesen
Felső Alsó Fiú
Oskola osztályok
osztályok osztályok Polgári
iskola I-III.
1837-től
────────────────────────────────────────────
1820 35 92 - 84 211
1821 33 121 54 120 328
1822 36 136 67 118 357
1823 27 156 47 123 353
1824 37 163 43 143 386
1825 34 171 52 149 406
1826 34 139 68 261 502
1827 38 153 56 153 400
1828 44 132 61 124 361
1829 48 118 76 123 365
1830 34 144 60 149 387
1831 41 128 63 86 318
1832 28 160 51 101 340
1833 25 155 56 85 321
1834 24 114 81 82 301
1835 23 119 89 105 336
1836 33 95 63 115 306
1837 34 80 85 133 332
1838 26 81 91 102 300
1839 29 66 114 105 314
1840 22 72 112 136 342
1841 26 46 114 140 326
1842 20 89 50 162 321
1843 25 94 97 196 412
1844 23 84 101 205 413
1845 21 93 110 126 350
1846 32 84 116 173 405
1847 32 77 35 137 281
1848 27 44 71 230 372
1849 24 33 111 225 393
1850 21 46 89 147 303
1851 15 50 127 133 328
1852 - 57 137 118 312
1853 - 57 120 113 290
1854 - 66 97 116 279
1855 - - 91 147 238
───────────────────────────────────────────────
Összesen 951 3515 2855 4965 12286
───────────────────────────────────────────
A XVII-XVIII. századi szatmári diákok származási
helyének megállapítása igen nehéz. Jelentős többségük esetében a családnevük
igazít el. Ez azért lehetséges, mert a családnevek kialakulásának és
megszilárdulásának kezdeti korszakában a nevek többsége a származás helyét
feltüntető helységnévből képzett. S ugyanehhez a csoporthoz sorolhatók a megye-
vagy tájegységnevet tartalmazó családnevek is. A vizsgált matrikulák éppen a
családnevek megszilárdulásának korából valók, ami a birtokos osztálynál zömében
a XV. század körüli időre, az alsóbb néprétegeknél pedig zömében a XVI-XVIII.
századra tehető.[87]
E nyelvtörténeti és társadalomtörténeti tények
mérlegelése alapján követjük mi is Jakó Zsigmond eljárását, aki 1740-ig minden
diákot abból a helységből valónak minősít, amelyikre a neve utal.[88]
Néhány birtokos nemes származásának
valószínűsítésében segítségünkre volt Szatmár vármegye monográfiája.[89]
A szász tanulók a subscriptiókor családnevük
mellé bejegyezték származási helyüket is (Cibiniensis, Nagyschelkensis stb.).[90]
Nehézséget jelentettek azok a származási helyet
(vagy a birtokot) feltüntető családnevek, amelyek egyszerre több megyében is
előforduló azonos nevű helységekre (pl. Daróc) utalhatnak. Számos ilyen
esetben a nevét bejegyző egy-egy betűvel eligazít, esetleg a tájegység
megjelölésével segít (K.Namény: Kisnamény, P.Daróc: Pusztadaróc, K.Daróc:
Királydaróc, Almasi, Transylvanus).
Máskor a falu földrajzi helyzete és korabeli
felekezeti hovatartozása révén valószerűsíthettük a származási helyet. Ha egyik
módon sem sikerült, akkor az olyan neveket, amelyekből több is volt az adott
korban (Szentgyörgy, Szentpéter stb.), inkább a bizonytalanok kategóriájába
soroltuk, hogy ne csökkentsük adataink hitelét.
A XIX. századi beírási anyakönyv kevés
kivétellel minden diák származási helyét is közli.
A szatmári református kollégium diákságának
származási hely szerinti összetétele felől három táblázatunk és az azok alapján
készült grafikon tájékoztat. A 3. számú táblázat évenként, a 4. számú táblázat
pedig évtizedenként összesítve és százalékban kifejezve mutatja, hogy hány
diák tanult a kollégiumban Szatmár megyéből, hányan jöttek az erdélyi megyékből,
a Székelyföld, a Szászföld településeiről, hányan az Erdélyen kívüli
területekről, illetőleg hánynak maradt bizonytalan a származási helye. Az 5.
számú táblázat afelől igazít el, hogy a Szatmár megyéből származó diákok közül
a XIX. században hányan származtak Szatmárnémetiből és hányan a megyebeli
falvakból.
3. számú
táblázat
A
tógás diákok létszáma, származási helye
─────────────────────────────────────────
Év Lét- Szatmár Erdélyi Székely Szász Erdélyen Bizony-
szám megye megyék székek székek kívüli talan
─────────────────────────────────────────
1610 34 8 7 - - 16 3
1611 24 7 7 1 1 8 -
1612 36 14 4 - 2 15 1
1613 18 7 3 1 - 7 -
1614 30 9 4 1 - 15 1
1615 29 9 6 - - 14 -
1616 11 3 1 - - 7 -
1617 21 13 2 - - 6 -
1618 24 11 3 1 - 8 1
1619 24 5 4 - 1 11 3
1620 10 3 - - - 7 -
1621 50 10 12 - - 28 -
1622 7 - 1 1 - 5 -
1623 58 20 7 - - 29 2
1624 39 14 7 1 3 13 1
1625 23 7 2 - - 14 -
1626 20 7 1 1 - 11 -
1627 31 8 3 2 - 16 2
1632 30 11 3 2 5 8 1
1633 25 10 1 1 1 12 -
1634 78 35 3 1 - 38 1
1635 24 13 2 1 1 6 1
1636 18 4 1 1 - 11 1
1641 37 15 5 1 - 15 1
1643 7 3 - 1 - 2 1
1646 60 20 9 4 - 26 1
1647 45 19 6 6 2 9 3
1649 38 12 5 5 - 15 1
1650 40 14 5 3 1 16 1
1652 69 12 10 11 7 22 7
1654 42 12 11 4 4 7 4
1655 46 18 6 8 3 7 4
1656 57 22 7 4 3 18 3
1657 45 22 4 2 - 15 2
1658 63 24 10 4 1 20 4
1660 47 19 5 - - 19 4
1662 42 20 3 2 - 13 4
1664 35 13 - 2 1 18 1
1665 63 14 3 2 2 39 3
1666 70 21 4 5 5 35 -
1669 69 21 5 1 - 37 5
1671 27 6 1 - - 18 2
1672 19 6 1 - - 10 2
1673 8 1 - 1 1 4 1
1674 15 7 - - - 7 1
1675 45 13 1 - - 28 3
─────────────────────────────────────────
Év Lét- Szatmár Erdélyi Székely Szász Erdélyen Bizony-
szám megye megyék székek székek kívüli talan
─────────────────────────────────────────
1676 10 4 1 1 - 3 1
1677 10 6 1 - - 3 -
1678 41 14 3 - - 22 2
1679 9 3 1 - - 4 1
1680 17 6 2 - - 9 -
1681 6 2 - - 1 2 1
1682 8 3 1 - - 3 1
1683 7 3 1 - - 3 -
1684 41 17 2 1 - 19 2
1685 24 7 1 - - 13 3
1686 34 12 3 - - 17 2
1687 14 4 1 1 - 8 -
1688 42 23 3 - - 15 1
1689 13 6 - - - 7 -
1690 10 3 1 - - 6 -
1691 15 9 - - - 5 1
1692 14 3 1 - - 10 -
1693 7 4 - - - 3 -
1694 33 17 1 - - 14 1
1695 8 2 - - - 4 2
1696 11 4 - - - 4 3
1697 39 11 - - - 20 8
1698 13 5 1 - 1 6 -
1699 19 10 1 1 - 7 -
1700 7 2 - 1 - 3 1
1701 16 5 2 - - 9 -
1702 15 2 1 2 - 10 -
1703 52 20 6 1 - 21 4
1707 41 8 9 1 - 18 5
1713 30 7 6 1 - 11 5
1714 77 16 10 2 - 41 8
1719 106 24 15 - - 61 6
1720 12 2 - 1 - 6 3
1721 17 6 2 - - 8 1
1722 13 4 - 1 - 7 1
1723 56 11 15 - - 27 3
1724. nov. 61 41 30 - - 77 3
1725 7 2 2 - - 1 2
1726 23 7 2 - - 12 2
1727 27 12 - - - 10 5
1728 30 9 1 - - 17 3
1729 133 39 19 2 - 61 12
1730 1 - - - - - 1
1731 37 8 2 1 - 19 7
1732 43 12 1 - - 21 8
1733 41 13 4 - - 16 7
1734 29 11 3 - - 10 5
1735 39 11 1 - - 18 9
1736 2 1 - - - 1 -
─────────────────────────────────────────
Év Lét- Szatmár Erdélyi Székely Szász Erdélyen Bizony-
szám megye megyék székek székek kívüli talan
─────────────────────────────────────────
1737 80 22 9 6 - 32 11
1738 2 1 - - - 1 -
1739 2 2 - - - - -
1740 2 - - - - 1 1
1741 2 - - - - - 2
1742 2 1 - - - - 1
1746 2 - - - - 1 1
1747 2 - - - - 1 1
─────────────────────────────────────────────────
1820 35 35 - - - - -
1821 35 32 - - - 1 -
1822 36 34 1 - - - 1
1823 27 27 - - - - -
1824 37 35 - - - 2 -
1825 34 33 - - - 1 -
1826 34 32 1 - - 1 -
1827 38 36 2 - - - -
1828 44 41 1 - - 2 -
1829 48 47 1 - - - -
1830 34 32 1 - - 1 -
1831 41 40 1 - - - -
1832 28 27 1 - - - -
1833 25 24 - - - 1 -
1834 24 22 - - - 2 -
1835 23 23 - - - - -
1836 33 29 - - - 4 -
1837 34 30 - - - 2 2
1838 26 25 - - - 1 -
1839 29 27 - - - 1 1
1840 22 22 - - - - -
1841 26 24 - - - 1 1
1842 20 20 - - - - -
1843 25 24 - - - - 1
1844 23 23 - - - - -
1845 21 21 - - - - -
1846 32 31 - - - 1 -
1847 32 31 - - - 1 -
1848 27 26 - - - - 1
1849 24 1 - - - 2 1
1850 21 21 - - - - -
1851 15 15 - - - - -
─────────────────────────────────────────────────
Összesen: 4148 1950 347 108 45 1457 241
─────────────────────────────────────────────────
4. számú táblázat
A diákok származási hely szerinti megoszlása
(évtizedenként)
Évtized |
Évek száma |
Létszám |
Szatmár megyei |
Erdélyi megyék |
Székelyföldi megyék |
Szászföld |
Erdélyen kívüli |
Bizonytalan |
||||||||
szám |
% |
szám |
% |
szám |
% |
szám |
% |
szám |
% |
szám |
% |
szám |
% |
|||
1610-9 |
10 |
251 |
100 |
86 |
34,22 |
40 |
15,92 |
3 |
1,15 |
4 |
1,59 |
108 |
43,02 |
10 |
3,98 |
|
1620-7 |
8 |
238 |
100 |
69 |
28,99 |
33 |
13,86 |
5 |
2,1 |
3 |
1,26 |
123 |
51,26 |
5 |
2,1 |
|
1632-6 |
5 |
175 |
100 |
73 |
41,68 |
10 |
5,71 |
6 |
3,43 |
7 |
4 |
75 |
42,82 |
4 |
2,28 |
|
1641-9 |
5 |
187 |
100 |
69 |
39,84 |
24 |
12,81 |
18 |
9,54 |
2 |
1,06 |
67 |
35,11 |
7 |
3,71 |
|
1650-8 |
7 |
362 |
100 |
126 |
34,75 |
49 |
13,52 |
38 |
10,48 |
19 |
5,24 |
105 |
28,98 |
25 |
6,9 |
|
1660-9 |
6 |
326 |
100 |
109 |
33,35 |
18 |
5,51 |
13 |
3,98 |
8 |
2,45 |
161 |
19,27 |
17 |
5,2 |
|
1671-9 |
9 |
184 |
100 |
60 |
32,58 |
9 |
4,89 |
2 |
1,08 |
1 |
0,54 |
99 |
53,75 |
13 |
7,06 |
|
1680-9 |
10 |
206 |
100 |
83 |
40,25 |
8 |
3,88 |
3 |
1,45 |
1 |
0,48 |
93 |
45,1 |
18 |
8,73 |
|
1690-9 |
10 |
169 |
100 |
68 |
40,19 |
5 |
2,95 |
1 |
0,59 |
1 |
0,59 |
79 |
46,69 |
15 |
8,63 |
|
1700-7 |
5 |
131 |
100 |
37 |
28,23 |
19 |
14,5 |
5 |
3,81 |
- |
- |
61 |
46,54 |
10 |
7,63 |
|
1713-9 |
3 |
213 |
100 |
47 |
22,37 |
31 |
14,76 |
3 |
1,42 |
- |
- |
113 |
54,21 |
19 |
9 |
|
1720-9 |
10 |
469 |
100 |
133 |
28,17 |
71 |
14,98 |
4 |
0,84 |
- |
- |
226 |
47,09 |
35 |
7,46 |
|
1730-9 |
10 |
276 |
100 |
81 |
29,32 |
20 |
7,24 |
7 |
2,53 |
- |
- |
120 |
43,44 |
48 |
17,37 |
|
1740-9 |
5 |
10 |
100 |
1 |
10 |
- |
- |
- |
- |
- |
- |
3 |
30 |
6 |
60 |
|
1820-9 |
10 |
366 |
100 |
350 |
95,36 |
6 |
1,64 |
- |
- |
- |
- |
7 |
1,91 |
3 |
1,09 |
|
1830-9 |
10 |
297 |
100 |
279 |
93,75 |
3 |
1,01 |
- |
- |
- |
- |
12 |
4,03 |
3 |
1,01 |
|
1840-9 |
10 |
252 |
100 |
243 |
95,62 |
- |
- |
- |
- |
- |
- |
3 |
1,98 |
4 |
2,38 |
|
1850-2 |
3 |
36 |
100 |
36 |
100 |
- |
- |
- |
- |
- |
- |
- |
- |
- |
- |
|
összesen: |
135 |
4148 |
100 |
1949 |
46,78 |
346 |
8,30 |
107 |
2,35 |
46 |
1,10 |
1457 |
34,96 |
244 |
5,85 |
|
5.
számú táblázat
A
Szatmár városi és a Szatmár megyei tanulók megoszlása 1820-1852 közt
──────────────────────────────────────────────────
Év Létszám Származási
helyük
──────────────────────────────────
Szatmárnémeti %-ban Szatmár
megye %-ban
──────────────────────────────────────────────────
1820 35 23 65,71 12 34,29
1821 33 21 63,63 11 33,33
1822 36 20 55,55 14 38,88
1823 27 10 37,03 17 62,97
1824 37 12 32,43 23 62,16
1825 34 12 35,29 21 61,76
1826 34 9 26,46 23 67,64
1827 38 12 31,57 24 63,15
1828 44 15 34,09 26 59,09
1829 48 19 39,58 26 54,16
1830 34 17 49,99 15 41,11
1831 41 20 48,78 20 48,78
1832 28 16 57,14 11 39,28
1833 25 12 48,00 12 48,00
1834 24 11 45,83 11 45,83
1835 23 11 47,82 12 52,18
1836 33 16 48,48 13 39,39
1837 34 13 38,23 17 50,00
1838 26 15 57,69 10 38,46
1839 29 13 44,82 14 48,27
1840 22 9 40,90 13 50,10
1841 26 14 53,84 10 38,46
1842 20 13 65,00 7 35,00
1843 25 15 60,00 9 36,00
1844 23 16 69,56 7 30,44
1845 21 14 66,66 7 33,34
1846 32 21 65,62 10 31,25
1847 32 19 59,37 12 37,50
1848 27 15 55,55 11 40,74
1849 24 8 33,32 13 54,16
1850 21 11 52,37 10 47,63
1851 15 8 52,33 7 46,67
─────────────────────────────────────────────────
Összesen: 951 460 48,37 448 47,10
─────────────────────────────────────────────────
A táblázatok tanúsága szerint a szatmári református
kollégium diákságának közel 47 százaléka Szatmár megyei származású volt. A
Szatmár-vidékiek részaránya azonban koronként változó. A XVII. században és a
XVIII. század első évtizedeiben a kollégium diákságának mintegy 32 százaléka
volt Szatmár megyei származású. Ez a részarány néhány évtizedben A XVII.
század harmincas-negyvenes éveiben, valamint a nyolcvanas-kilencvenes években
az átlagosnál jóval magasabb volt, a XVIII. században viszont 27 százalékra
csökkent. 1820-1852 közt az iskolába beírt felső osztályosok több mint 95
százaléka volt Szatmár megyei, közülük is több volt a Szatmárnémetiből származó
(48,37%), kevesebb a megye más helységeibe való (47,1%).
Az erdélyi megyékből összesen 347 diák (8,32%)
tanult a kollégiumban. A kollégium történetének első korszakában, tehát
1610-1747 között a kollégium diákságának átlag 10-11 százalékát alkották
erdélyi diákok. Számuk tíz vagy ennél nagyobb 1621-ben, 1652-ben, 1654-ben és
1658-ban volt, illetőleg a szatmári békekötést követő években, 1714-ben,
1719-ben, 1723-ban, 1724-ben, 1729-ben és 1737-ben.
Az 1820-1830-as években összesen 9 erdélyi
származású diák tanult a kollégiumban (0,21%); számuk az adott kor diákságának
alig 1-1,5 százaléka.
Az erdélyi megyék közül általában a szomszédosak
adtak több diákot Szatmárnak: Közép-Szolnok 107-et, Kraszna 41-et, Belső-Szolnok
25-öt; sokan jöttek a távolabbi Alsó-Fehér (29) és Küküllő (23) megyéből is.
A kollégiumban székely diákok csak a XVII-XVIII.
században tanultak, összesen 108-an (2,59%). Ez a szám az iskola első korszaka
diáklétszámának 3,32 százaléka. A székely diákok száma 1640-1660 közt
jelentősebb (8-9%), más évtizedekben (általában) csak 1-2 százalék.
A székely székek közül Háromszék településeiről
érkezett a legtöbb diák a szatmári kollégiumba, 83 tanuló (1,99%), a székely
diákok háromnegyede.
A Szászföld településeiről 45 diák (1,08%)
tanult a szatmári kollégiumban, valamennyi a XVII. században. A legtöbben
Szebenszékből (19 diák) és Brassó-vidékéről (12 diák) jöttek.
A szász diákok az aláírási jegyzőkönyvbe mindig
teljes német nevüket írták be, mellette jelölték nemzetiségüket vagy
származási helyüket is: saxo, Cibiniensis. Így megállapíthatjuk, hogy a
kollégiumban összesen 15 szász diák (0,36%) tanult. A többi szászföldi diák az
ottani magyar településekről származott.
Görögkeleti és görög katolikus diák, következésképp
román és ukrán nemzetiségű tanuló református kollégiumban a Türelmi Rendelet
(1781) megjelenéséig nem tanulhatott, ilyeneket tehát a szatmári református
kollégiumban sem találunk.
A fent tárgyaltakon kívül a többi nem erdélyi
megyéből való a kollégiumban tanult diákok 34,96 százaléka. Számuk különösen a
XVII-XVIII. században jelentős. Ezekből, valamint a törökök által megszállt
területekről származók alkották ekkor a kollégium diákságának legalább 45
százalékát. A XVII-XVIII. századbeli diákságból 1433 e területekre való diák
származási helyét valószerűsítettük (34,39%), s még mintegy 129 diákról
(2,92%) bizonyosnak tekinthető, hogy a nem erdélyi területekről való, de a
már említett okok miatt eldönthetetlen , hogy az azonos nevű helységek melyikéről
is van szó.
Az Erdélyen kívüli területekről származott a
XVII-XVIII. században 1254 tanuló (az akkori diákság 38,87%-a), a török
hódoltságból pedig 179 diák (5,55%).
Amelyik faluba egyszer bevette magát a tanulás
szokása, ott az iskolázottak számos fiatalabb családtagjukat és más
falubelijüket vonták maguk után a kollégiumba.[91]
A tanulás szokása mértékének szemléltetésére összeállítottuk azoknak a
helységeknek a jegyzékét, amelyekből 1610-1747 és 1820-1852 közt tízen vagy
ennél többen tanultak a szatmári református kollégiumban. Ezek a következők:
10: Bereg,
Cégény, (Szamos)Dob, Fancsika, Gencs, Kisvárda, Kölcse, Losonc, Makód, (Kis-,
Nagy) Peleske, Récse, Szaniszló, Szentgyörgy, (Máramaros)Sziget, Tárkány,
Vaja, Veresmart, Zsadány
11: Gyügye, Léva, (Nagy)Muzsaly, (Kis)Namény,
Sára, Veszprém
12: Angyalos, Bökény, Fülesd, (Sándor)Homok,
Kecskemét, Nagybánya, Szeben, Tarpa, Tasnád, (Komlód)Tótfalu, Ura, Vác
13: Csegöld, (Puszta)Daróc, Krassó, Szárazberek,
(Kis-, Nagy)Majtény
14: (Aranyos-, Nyír)Meggyes, Sárköz, Ungvár
15: Huszt, Nagyar, (Kis-, Nagy)Szekeres, Szenc,
Tass, Udvari, (Hernád)Vécse
16: Borosjenő, Bökény, Gacsály, (Kántor)Jánosi,
(Kraszna)Horvát, Patak, (Nagy) Szőllős, Rápolt, Técső, Zsarolyán
17: (Kis-, Nyír)Bátor, Cegléd, Cseke, Kisar,
Matolcs, Szentpéter
18: Batiz, (Felső-, Kapnik-, Nagy)Bánya,
(Nagy)Kálló, Sályi, (Bereg-, Nagy-, Tisza) Szőllős
19: Erdőd, Jánk, Rozsály
21: Tunyog, (Szinér)Váralja
23: Lázári, Óvári, Porcsalma, Újlak
25: Császló, (Ér)Szentkirály
26: (Avas)Újváros, Vetés
29: Várad
30: Porcsalma
32: Almás
34: Visk
37: Debrecen
38: (Nagy)Károly
39: Beregszász
43: Mikola
54: (Fehér)Gyarmat
56: Csenger
58: Vári
149: Németi
493: Szatmár
A kollégium anyakönyveiből ismert 4148 tanuló
jelentős többségének, 3903 diáknak (93,67%) ismerjük tehát a származási helyét,
68 diákról (1,63%) pedig tudjuk azt, hogy melyik tájegységről jött a kollégiumba.
A Matricula studiosorumban szereplő 2845 tógás
diák és 274, az iskolaszéki jegyzőkönyvekben megemlített, tehát összesen 3119
diák származáshelyét illetően sikerült meghatározni a helységet, amelyikből a
diák származik. Ebből az időszakból való az a 68 diák is, akinek esetében csak
a nagyobb tájegységet tudtuk valószerűsíteni.
A XIX. századi anyakönyvben szereplő 951 diák
közül mindössze tíznek nem ismerjük a származási helyét.
A pontosan meghatározott származási helyű diákok
megoszlását az 1848 előtti közigazgatási beosztás szerint közöljük, a helység
neve után következő számmal jelölve, hogy az illető helységből hányan tanultak
a szatmári református kollégiumban.
Szatmár megyéből 1950 olyan diák tanult a
kollégiumban, akiknek a származási helye pontosan ismeretes, közülük 743 a
XVII., 299 a XVIII. és 908 a XIX. század első felében tanult az iskolában. Ezek
a tanulók a következő helységekből jöttek a kollégiumba:
Szatmár megyéből a következő elosztásban
tanultak a kollégiumban: Adorján 8, Angyalos 12, Apa 1, (Dobrács)Apáti 8,
(Mező)Aranyos 4, Aranyosmeggyes 10, (Kis-, Nagy)Ar 4, Atya 7, (Csenger)Bagos 5,
(Felső-, Kapnik-, Nagy)Bánya 18, Batiz 18, (Kraszna)Béltek 5, Bere 1, Borzova
6, Börvely 2, Cégény 10, Csaholc 5, Csanálos 1, Császló 25, Csegöld 13, Cseke
17, Csenger 56, Csomaköz 2, (Cégény)Dányád 7, (Szamos)Dara 1, (Fülpös)Daróc 1,
(Puszta)Daróc 13, (Fülpös-, Király-, Puszta)Daróc 9, Dengeleg 2, (Nyír)Derzs
3, (Szamos)Dob 10, Domahida 9, (Nagy)Ecsed 17, Egri 9, (Ér)Endréd 5, Erdőd 19,
Erdőszáda 2, Fábiánháza 1, Fehérgyarmat 54, Felsőbánya 9, Fülesd 12, Gacsály
16, Garbolc 6, Gebe 1, Géberjén 2, Gencs 10, Géres 3, Gilvács 2, Görbed 2,
Gyügye 11, Hermánszeg 5, Hirip 5, Hodász 1, (Nagy)Hodos 3, (Sándor)Homok 12,
Iklód 1, Iriny 1, Istvándi 5, Jánk 19, (Kántor)Jánosi 16, Jármi 4, Kálmánd 4,
(Nagy)Károly 38, Kér 1, Királydaróc 2, Kisar 17, Kiskolcs 3, Kisnamény 4,
Kisszekeres 5, Kocsord 1, (Szamos)Kóród 4, Kökényesd 8, Kölcse 10, Kömörő 2,
(Szamos)Krassó 13, Lázári 23, Lippó 2, (Kis-, Nagy)Majtény 13, Majtis 1, Mánd
8, Matolcs 17, (Aranyos-, Nyír)Meggyes 14, Mikola 43, Milota 1, Misztótfalu 2,
Nábrád 7, Nagyar 15, Nagybánya 12, Nagydobos 3, Nagykolcs 1, Nagyszekeres 1,
(Kis)Namény 11, Németi 149, Olcsva 1, Ombód 2, (Vámos)Oroszi 7, Óvári 23,
Ököritó 9, (Bot-, Kis-, Nagy)Palád 8, (Ó)Pályi 8, Panyola 1, Patóháza 2, (Kis-,
Nagy)Peleske 10, Penyige 6, Mezőpetri 2, Pettyén 9, Piskolt 2, Porcsalma 30,
Rápolt 16, (Kőszeg)Remete 4, Ricse 2, Rozsály 19, Sályi 18, Sár 1, Sárköz 14,
Sárközújlak 1, (Csenger)Sima 2, Sonkád 2, Szakasz 2, (Máté)Szalka 3, Szamosszeg
1, Szaniszló 10, Szárazberek 13, Szatmár 483, Szatmárhegy 1, (Kis-,
Nagy)Szekeres 15, Szentmárton 2, Szentmiklós 7, Szinérváralja 21, Tarpa 12,
(Tőke)Terebes 5, (Mező)Terem 3, Tiszabecs 8, Tiszaberek 1, (Komlód)Tótfalu 12,
Tunyog 21, Tyukod 9, Udvari 15, (Csenger)Újfalu 6, (Szamos)Újlak 25,
(Avas)Újváros 26, Ura 12, Uszka 2, Vállaj 1, (Szamos)Veresmart 10, Vetés 26,
Vezend 2, Zsadány 10, Zsarolyán 16. Összesen 1950 diák (46,80%).
A többi 1954 diák, akinek származási helyét
ismerjük, a következő megyékből, illetőleg helységekből származik:
Abaúj vm.: Balogd 3, Buzinka 3, Eszkáros 1, Fony
2, Füzér 4, Gönc 11, Halmaj 1, Héce: Hejce 2, Ináncs 5, Kassa 3, Nagyida 2,
Pere 1, Pólyi 3, Regmec 5, Rozgony 3, Selyeb 1, Somodi 4, Szepsi 5, Szikszó 8,
Vizsoly 8. Összesen: 75 diák (1,8%).
Baranya vm.: Csuza 1, Eszék 3, Gyűd 1, Karancs
2, Kölked 2, Laskó 1, Liget 1, Mohács 4, Pécs 6, Sepse 1, Somogy 2.
Összesen: 24 diák (0,57%).
Bars vm.: (Ó-, Új)Bars 2, Ény 1, Keresztúr 3,
Kisszecse: Felsőszecse 2, Léva 11, Radóc 1, (Kis-, Nagy)Salló 8. Összesen: 28
diák (0,67%).
Békés vm.: Békés 3, Bélmegyer 2, Füzesgyarmat 2,
Gyoma 1, Szeghalom 1. Összesen: 9 diák (0,22%).
Bereg vm.: (Kis-, Nagy)Bégány 1, Bene 1,
Beregszász 39, (Bereg)Bükös 1, Csaroda 4, Csetfalva 5, (Kis-, Nagy)Dobrony 2,
Fejércse 3, Gát 4, Gulács 8, Halábor 2, Ilosva 4, (Mező)Kászon 7,
(Tisza)Kerecsen 1, (Kis-, Nagy)Lónya 1, Munkács 3, (Nagy)Muzsaly 11, Szombati
9, (Bereg)Szőllős 1, Tarpa 11, Vári 58. Összesen: 176 diák (4,23%).
Belső-Szolnok vm.: Décse 3, Dés 4, Domokos 1,
(Nagy)Mező 1, Ormány 1, Retteg 7, Szentbenedek 1, (Szamos)Újvár 6. Összesen:
24 diák (0,57%).
Bihar vm.: (Ér)Adony 1, Albis 3, Árkus 1,
Bagamér 6, (Nagy)Bajom 3, Belényes 2, (Berettyó)Újfalu 2, Bihar 1, Bogyoszló 1,
Bojt 1, Csatár 3, Csokaly 1, (Bihar)Diószeg 8, Fegyvernek 1, Harsány 1, Illye
2, (Kis)Kereki 1, Kismarja 4, Kistóti 1, Konyár 2, Kölesér 1, Kőrösszeg 1,
(Nagy)Léta 1, Margitta 4, (Ér)Mihályfalva 7, Ottomány 1, Szalacs 8, (Nagy)Szalonta
4, Székelyhid 1, Szentandrás 1, Szentelek 2, Szentimre 6, Széplak 3, Tárkány
14, Telegd 1, Várad 29. Összesen: 130 diák (3,12%).
Borsod vm.: Bessenyő 3, Diósgyőr 1, (Sajó)Galgóc
2, Fejéregyháza 1, Galvács 1, (Tisza)Kezi 1, Miskolc 8, Ónod 2, Szederkény 4,
Szendrő 3. Összesen: 26 diák (0,62%).
Csanád vm.: Csanád 1, Makó 7, (Hódmező)Vásárhely
4. Összesen: 12 diák (0,29%).
Csongrád vm.: Szeged 9, Szentes 1,
(Tisza)Földvári 1. Összesen: 11 diák (0,26%).
Doboka vm.: Göc 2, Kenes 1, Sárvár 2, Szék 2,
Veresegyháza 1. Összesen: 8 diák (0,19%).
Esztergom vm.: Esztergom 1. Összesen: 1 diák
(0,02%).
Fehér vm.: Alvinc 5, Gyulafehérvár 7,
(Nagy)Enyed 6, Kutyfalva 1, Martonfalva 1, Meggykerék 4, Sorostély 1, Tűr 1,
Vajasd 4. Összesen: 30 diák (0,72%).
Fejér vm.: Csut 1, Füle 1, Mány 4, Pákozd 3,
Polgárdi 1, Székesfehérvár 1, Tácz 2. Összesen: 13 diák (0,31%).
Gömör vm.: (Alsó-, Felső)Balog 1, (Alsó)Bátka 1,
Gömörnánás 2, Hamva 5, Harmac 6, Kisfalu 1, Kövi 1, Páskaháza 1, Pást 1,
Pelsőc 1, Rimaszombat 3, Szkáros 3. Összesen: 26 diák (0,62%).
Győr vm.: Győr 1. Összesen: 1 diák (0,02%)
Hajdú kerület: (Hajdú)Böszörmény 8, (Tisza)Csege
1, Debrecen 37, Nánás 7, (Hajdú)Szoboszló 3, Téglás 6, (Balmaz)Újváros 1,
(Vámos)Pércs 1. Összesen: 64 diák (1,54%).
Háromszék: (Közép-, Nagy-, Száraz)Ajta 9,
Aldoboly 3, Almás 5, Árkos 4, Barót 1, Bita 1, (Sepsi)Bodok 3, Bodola 7,
(Kis)Borosnyó 5, (Alsó-, Felső)Csernáton 2, Dálnok 4, Gidófalva 2, Hidvég 2,
Illyefalva 2, Kézdivásárhely 2, Köpec 1, Lécfalva 2, Maksa 2, Nagyajta 1, Oltszem
1, Papolc 3, Páva 2, Réty 4, Torja 6, Uzon 2, Zabola 2, Zágon 3, Zalán 2.
Összesen: 83 diák (1,99%).
Heves vm.: (Kis)Bátor 1, Csász 5, Felnémet 1,
Gyöngyös 4, Maklár 2, (Tarna-, Tisza)Örs 2, Pásztó 2, Poroszló 5, Ugra 3.
Összesen: 25 diák (0,60%).
Hont vm.: Bagonya 1, (Egyház)Marót 1.
Összesen: 2 diák (0,05%).
Hunyad vm.: Cserna 1, Déva 3, Kéménd 1.
Összesen: 5 diák (0,12%).
Jászság: (Tisza)Bura 1, Mesterszállás 1.
Összesen: 2 diák (0,05%).
Kiskun kerület: (Kiskun)Halas 4, Szabadszállás
3. Összesen: 7 diák (0,17%).
Kolozs vm.: Drág 3, Gyalu 1, Hunyad 1, Kolozsvár
3, Komlód 1, Mócs 4, (Magyar)Nádas 1, Nyires 2, Zentelke 1. Összesen: 17 diák
(0,41%).
Komárom vm.: Csúz 4, (Kis-, Nagy)Igmánd 1, Kolta
3, Komárom 9, Neszmély 2, Páth 1, Szomód 2, (Ó)Szőny 4, Tata 6, Udvard 2.
Összesen: 34 diák (0,82%).
Kőrös vm.: Kőrös 3. Összesen: 3 diák (0,07%).
Közép-Szolnok vm.: Ákos 8, Alszeg 1, Ardó 7,
Baksa 3, Bősháza 1, (Szilágy)Cseh 5, (Magyar)Décse 2, Dobra 5, Hadad 6, Krasznacégény
1, Lele 1, Menyő 2, (Ér)Mindszent 1, Monó 1, (Magyar)Nádasd 1, Nagyszeg 3, Pér
3, (Tasnád)Szántó 2, (Tasnád)Szarvad 1, (Ér)Szentkirály 25, Sziget 2, Tasnád
12, (Szamos)Udvarhely 7, (Szamos)Újlak 1, Zilah 5, Zsibó 1. Összesen: 107
diák (2,57%).
Kraszna vm.: (Kraszna)Horvát 16, Kémer 9, Ráton
4, Récse 10, Varsolc 2. Összesen: 41 diák (0,98%).
Küküllő vm.: Apátfalva 1, Halmágy 5, Jövedics 1,
Királyfalva 2, Kiskond 1, Kóród 4, Küküllővár 1, Miklóstelke 1, Radnót 2,
Szentpál 1, Szépmező 4. Összesen: 23 diák (0,55%).
Külső-Szolnok vm.: (Mező)Tur 6, Szolnok 1.
Összesen: 7 diák (0,50%).
Máramaros vm.: Bogdány 1, Hosszúmező 4, Huszt
15, Jablonca 3, Jód 1, Lipcse 3, (Máramaros)Sziget 10, Técső 16, Vajnág 3, Visk
34. Összesen: 90 diák (2,16%).
Marosszék: Fintaháza 1, Galambod 1, Kibéd 1,
(Mező)Madaras 4, Makfalva 5, Marosvásárhely 1. Összesen: 13 diák (0,31%).
Nógrád vm.: Balassagyarmat 2, Fülek 1, (Nagy)Géc
1, Gergelyfalva 1, Kosd 5, Losonc 10, Lőrinci 3, Nógrád 4, (Sáros)Patak 16,
Szécsény 1, Veres 2, Verőce 1, Veselény 1. Összesen: 48 diák (1,15%).
Nyitra vm.: Érsekújvár 1, Geszte 1, Péterfalu 4,
Ság 2, Sasvár 1, Sellye 1, Sempte 5, Szécs 2, Szentmihályúr 1, Szolcsány 1,
rmény 1, Visnyó 2. Összesen: 22 diák
(0,53%).
Pest vm.: Apostag 2, Buda 1, Cegléd 14, Dömsöd
7, Gödelő 1, Hévíz 1, Kecskemét 12, Monor 1, (Alsó-, Kis)Némedi 1, Solt 1,
Szentendre 2, Szeremle 2, Sződ 1, Vác 12. Összesen: 58 diák (1,39%).
Pozsony vm.: Alistel 1, Csákány 2, Csataj 1,
Csötörtök 2, Nagyszombat 2, (Alsó-, Felső)Nyárasd 2, Szempcz: Szenc 15.
Összesen: 25 diák (0,60%).
Sáros vm.: Eperjes 2, Hámbor 1, Harság 1, Magas
4, Megye 2, Rabóc 4, (Kis-, Nagy)Sáros 1, Somos 1, (Kis-, Nagy)Vitéz 2.
Összesen: 18 diák (0,43%).
Somogy vm.: Bara 1, Denna 2, Szentlászló 1, Path
3, Pata 2. Összesen: 9 diák (0,22%).
Szabolcs vm.: (Nyír)Ábrány 1, Apagy 2, Balkány
1, Bátor 19, Bereg 10, Bogát 2, (Nyír)Bogdány 1, (Tisza)Eszlár 1, Gyulaháza 2,
Nagykálló 18, Kemencse 2, Kisvárda 10, (Püspök)Ladány 4, (Nyír)Lugos 1,
(Nagy-, Nyír)Máda 4, Makód 10, Mándok 4, Mogyorós 2, Nádudvar 3, Nagyfalu 1,
Nyíregyháza 6, Őr 7, Pap 2, Pazony 1, Petneháza 1, Polgár 1, Sáp 1, Sényő 1,
Szentmihály 5, Tass 12,Vaja 10, (Kis-, Nagy)Zádor 3. Összesen: 148 diák
(3,55%).
Szászföld: Apáca 2, Bogács 2, Csernátfalu 4,
Doborka 4, Felmér 1, Kisselyk 1, Krizba 6, Moha 2, Nagydisznód 1, Nagyselyk 2,
Omlás 1, Segesvár 2, Szászmeggyes 1, Szászváros 1, Szeben 13, Veresmart 3.
Összesen: 46 diák (1,10%).
Temes vm.: Temesvár 2. Összesen: 2 diák
(0,05%).
Tolna vm.: Decs 1, Máza 1, Paks 3. Összesen: 5
diák (0,12%).
Torda vm.: Berkes 1, (Kis)Görgény 2, (Alsó)Jára
1, Magyari 1, Torda 2. Összesen: 7 diák (0,17%).
Torna vm.: Hídvégardó 1. Összesen: 1 diák
(0,02%).
Torontál vm.: Asztalos 1, Becse 1, Pána 1.
Összesen: 3 diák (0,07%).
Trencsén vm.: Trencsén 1. Összesen: 1 diák
(0,02%).
Udvarhelyszék: (Székely)Dálya 1, (Kis-,
Nagy)Galambfalva 2, (Székely)Keresztúr 2, Mátisfalva 3, Muzsna 1, Újszékely 2,
Vágás 1. Összesen: 12 diák (0,29%).
Ugocsa vm.: (Fertős)Almás 32, Bökény 16, Csedreg
4, Csepe 3, Csoma 4, Dabolc 2, Fancsika 10, Farkasfalva 5, Gyula 5, Halmi 4,
Kökényesd 8, Nagyszőllős 16, Péterfalva 1, Salánk 7, Sasvár 7, Szászfalu 3,
Szirma 2, Tekeháza 6, Tivadar 2, (Tisza)Újhely 6. Összesen: 143 diák (3,44%).
Ung vm.: Baranya 5, Csap 1, Csicser 3, Helmec 4,
(Kis-, Nagy)Kapos 2, Nevicke 1, (Ung)Nyarád 1, Solymos 1, Szenna 1, Szerednye
3, Szobránc 3, Tiba 1, Ungpéteri 1, Ungvár 14, Zahar 2. Összesen: 42 diák
(1,01%).
Vas vm.: Dávidháza 4, (Hidas)Hollós 1, Ispánk 2,
Karakó 1, Körmend 8, Kőszeg 3, Muraszombat 1. Összesen: 20 diák (0,48%).
Veszprém vm.: Devecser 2, Doba 4, Enying 1,
Gyimót 1, Lepsény 2, Pápa 3, Veszprém 11. Összesen: 24 diák (0,58%).
Zala vm.: Páka 1, Vince 1. Összesen: 2 diák
(0,05%).
Zaránd vm.: Erdőhegy 2, (Boros)Jenő 15, Vadász
3. Összesen: 20 diák (0,48%).
Zemplén vm.: Abara 2, Borsi 5, Gercsely 1,
Gesztely 6, (Király)Helmec 2, Kraszna 3, Karcsa 1, Kozma 1, Lask 1, Legenye 4,
Luc 1, Mád 4, Megyaszó 3, Mislye 1, Modra 1, (Hernád)Németi 1, (Kis-,
Nagy)Ráska 8, (Kis-, Nagy)Ruszka 2, Sára 9, Sztára 1, Szőlőske 7, Tarcal 7,
Tokaj 9, (Kis-, Nagy)Toronya 1, Varannó 2, Vécse 12, Vitány 2, Zemplén 1.
Összesen: 98 diák (2,35%).
Zólyom vm.: Mátyásfalva 1, Pónik 1, Zólyom 1.
Összesen: 3 diák (0,07%).
A tájegységet jelölő nevek alapján Szatmár vagy
Bereg megyeinek kell tartanunk a két Szamosközi nevű diákot, Erdélyből valónak
az Erdélyi (7), Transilvanus (4), Kraszna, Közép-Szolnok esetleg Szatmár
megyeinek[92]
a Szilágyi (42), Székelyföldre valónak a Baconi (1), Kovásznai (2) nevűeket.
Tokajhegyaljára való a Submontanus (1), a Dunántúlra valószínűleg Zala
megyébe a Muraközi (1).
Csak megyéket megjelölő nevek: Árvai (1), Liptói
(1), Szerémi (4), Turóci (2).
A XIX. századi beírási anyakönyv adatai alapján
pontosan ismerjük az 1820-1855 között az alsóbb osztályokba járt tanulók
származási helyét is. Közülük 2405 (68,46%) a Szatmárnémetiből, 1056 (29,99%)
a megye különböző helységeiből származó, s csak 54 (1,55%) a más megyebeli
diák.
Az egyes osztályok diákjainak származási helyét
a 6-os számú táblázatban mutatjuk be:
6.
számú táblázat Az alsóbb osztályok
tanulóinak létszáma és származási helye
|
Első esztendős grammatisták |
Második
esztendős grammatisták |
Novitius syntaxisták |
Veteránus syntaxisták |
Összesen |
Szatmárnémeti illetőségűek |
Százalékban |
Szatmár megyei illetőségűek |
Százalékban |
Más megyebeliek |
Százalékban |
1820 |
25 |
25 |
24 |
18 |
92 |
58 |
63,04 |
33 |
35,64 |
1 |
1,08 |
1821 |
42 |
31 |
21 |
27 |
121 |
80 |
66,13 |
41 |
33,87 |
|
|
1822 |
39 |
47 |
25 |
25 |
136 |
86 |
63,23 |
50 |
36,77 |
|
|
1823 |
52 |
40 |
34 |
30 |
156 |
101 |
64,74 |
55 |
35,26 |
|
|
1824 |
53 |
48 |
29 |
33 |
163 |
98 |
60,13 |
63 |
38,63 |
2 |
1,24 |
1825 |
90 |
60 |
45 |
36 |
171 |
114 |
66,66 |
57 |
33,34 |
|
|
1826 |
33 |
33 |
39 |
34 |
139 |
111 |
79,86 |
28 |
20,14 |
|
|
1827 |
38 |
27 |
24 |
44 |
153 |
139 |
90,85 |
12 |
7,85 |
2 |
1,3 |
1828 |
45 |
30 |
26 |
31 |
132 |
100 |
75,76 |
30 |
22,73 |
2 |
1,51 |
1829 |
43 |
29 |
26 |
20 |
118 |
98 |
83,06 |
20 |
16,94 |
|
|
1830 |
50 |
37 |
28 |
29 |
144 |
118 |
81,94 |
25 |
17,35 |
1 |
0,71 |
1831 |
29 |
42 |
32 |
25 |
128 |
109 |
85,16 |
17 |
13,28 |
2 |
1,56 |
1832 |
69 |
26 |
30 |
35 |
160 |
126 |
78,75 |
29 |
18,12 |
5 |
3,23 |
1833 |
54 |
43 |
24 |
34 |
155 |
115 |
74,2 |
35 |
22,17 |
5 |
3,23 |
1834 |
26 |
29 |
37 |
22 |
114 |
86 |
75,44 |
28 |
24,56 |
|
|
1835 |
44 |
21 |
17 |
37 |
119 |
83 |
69,75 |
34 |
28,57 |
2 |
1,68 |
1836 |
33 |
24 |
19 |
19 |
95 |
59 |
62,71 |
35 |
36,84 |
1 |
1,05 |
1837 |
17 |
16 |
28 |
19 |
80 |
57 |
71,25 |
23 |
28,75 |
|
|
1838 |
18 |
17 |
24 |
22 |
81 |
56 |
69,14 |
20 |
24,69 |
5 |
6,17 |
1839 |
26 |
11 |
14 |
15 |
66 |
50 |
75,75 |
13 |
19,7 |
3 |
4,55 |
1840 |
24 |
26 |
14 |
8 |
72 |
50 |
69,45 |
13 |
19,7 |
3 |
4,55 |
1841 |
|
9 |
25 |
12 |
46 |
30 |
65,22 |
16 |
34,78 |
|
|
1842 |
29 |
33 |
10 |
17 |
89 |
64 |
71,99 |
24 |
26,89 |
1 |
1,12 |
1843 |
33 |
18 |
32 |
11 |
94 |
63 |
67,02 |
29 |
30,82 |
2 |
2,16 |
1844 |
28 |
21 |
24 |
11 |
84 |
47 |
55,96 |
33 |
39,28 |
4 |
4,76 |
1845 |
26 |
21 |
21 |
25 |
93 |
53 |
57 |
38 |
40,85 |
2 |
2,15 |
1846 |
26 |
17 |
23 |
18 |
84 |
39 |
46,45 |
43 |
51,17 |
2 |
2,38 |
1847 |
29 |
18 |
14 |
16 |
77 |
41 |
53,26 |
36 |
46,74 |
|
|
1848 |
11 |
12 |
11 |
10 |
44 |
29 |
65,92 |
14 |
31,81 |
1 |
2,27 |
1849 |
9 |
7 |
7 |
10 |
33 |
18 |
54,55 |
13 |
39,39 |
2 |
6,06 |
1850 |
23 |
9 |
9 |
5 |
46 |
20 |
43,49 |
23 |
49,99 |
3 |
6,52 |
1851 |
16 |
15 |
9 |
10 |
50 |
20 |
40 |
30 |
60 |
|
|
1852 |
21 |
15 |
12 |
9 |
57 |
28 |
49,13 |
29 |
50,87 |
|
|
1853 |
21 |
13 |
14 |
9 |
57 |
29 |
50,88 |
28 |
49,12 |
|
|
1854 |
29 |
19 |
10 |
8 |
66 |
30 |
45,45 |
33 |
50 |
3 |
4,54 |
Összesen: |
|
|
|
3515 |
2405 |
58,46 |
1056 |
29,99 |
54 |
1,55 |
A testvérkollégiumok hagyományai Szatmáron is
érvényesültek, a diákok az előző években a kollégiumban tanult társaik neve
mellé megjegyzéseket írtak a Matricula studiosorumba, s bejegyezték
diákelődeik életpályájára vonatkozó ismereteiket is.
Vegyük számba először azokat, akik nem fejezték
be kollégiumi tanulmányaikat. A bejegyzések tanúsága szerint 39 diák (0,14%)
tanulmányai végzése közben meghalt. A matrikula utolsó részében az időpontot
nem jelölve viszont 194 nevet említ. Ez hat kéz írása utólagos
számbavételnek tűnik.
A tanulói létszám megfogyatkozásához a szigorú
iskolai rendszabályzat is bizonyosan hozzájárult, némelyeket távozásra
késztetett a tanulásban tanúsított hanyag magatartásuk is. Összesen 49
tanulóról jegyezték fel, hogy megszökött az iskolából. A diákközösség feltehetően
elmarasztalta őket, ugyanis majdnem kivétel nélkül azt jegyezték be az eltávozottakról,
hogy titokban megszökött, sokuknál még azt is odaírták, hogy dicstelenül, másoknál
azt, hogy az akasztófáravaló.
Tíz tanulóról tudjuk, hogy elbocsátották azaz
csendesen eltávolították , negyvenötöt kizártak, hetet pedig becstelenségben
bocsátottak el a kizárás legsúlyosabb módja volt ez , vagyis a kollégiumból
fegyelmi úton 1610-1747 között összesen 62 diákot távolítottak el.
Hat tanuló házasságot kötött, ezért távozott.
Az aláírási jegyzőkönyvek nem tájékoztatnak a
vétségekről, amelyeknek következménye az erőszakos eltávolítás lett. Viszont az
iskolaszék 1719-1747 közti fegyelmi üléseiről tájékoztató jegyzőkönyvek két
ilyen esetet is megörökítettek: Pályi János seniort részegség, garázdaság, a
feljebbvalók iránti engedetlenség és a közvagyon elprédálása miatt csapták ki a
kollégiumból, Debreczeni Jánost pedig az 1735 októberében hat hétig tartó
diáklázadás megszervezéséért. A lázadásban az egész diákság részt vett, Németi
Sámuel professzor magatartása és nevelői hibái ellen lázadtak fel, de botokkal
támadták meg a város polgárait is. A lázongók közül csak az a 18 maradhatott
meg a kollégiumban, aki újból letette az engedelmesség esküjét, a többieket
kiutasították.[93]
A Matricula studiosorum adataiból
megállapítható, hogy a kollégium XVII-XVIII. századi korszakában a kollégiumnak
a legtöbb kapcsolata a debreceni, a sárospataki, a kolozsvári és az enyedi
kollégiummal volt. A szatmári diákok Debrecenben való továbbtanulása az egész
ötnegyed századra jellemző, ez idő alatt a szatmári református kollégium 102
diákja tanult tovább a Debreceni Kollégiumban.
Gyulafehérváron 5, majd a Nagyenyedre költözött
kollégiumban 14 diák tanult tovább, valamennyi a XVII. század második felében.
Sárospatakon is (32), Kolozsváron is (29) sokan
folytatták tanulmányaikat, többen a XVII. század utolsó negyedében, java részük
azonban a XVIII. század első harmadában.
Szórványosan más kollégiumokba (iskolákba) is
eljutottak szatmári diákok, így Marosvásárhelyre (4), Kassára (2), Győrbe (1).
A szatmári református
kollégium 20 tanulójáról jegyezték fel, hogy akadémián tanult tovább.[94]
A Matricula csak két tanuló esetében jelöli meg, hogy melyik egyetemen tanult,
mindkettő Hollandiában, Franekerben. Eszéki Istvánról (1658) viszont csak azt
közli, hogy Hollandiában tanult, s ott írta Prima
veritas defensa című könyvét.
Azok a tanulók, akik
más kollégiumokba mentek tanulmányaikat folytatni, olykor mindjárt a következő
(tan)évben, gyakorta azonban csak rövidebb-hosszabb megszakítás után iratkoztak
be a másik kollégiumba. A megszakítások többnyire anyagi okokra vezethetők
vissza. Ismeretes, hogy a XVII-XVIII. századi diákok továbbtanulásuk anyagi
fedezetének biztosítása érdekében átmeneti időre, egy-két évre (falusi)
tanítóságot, rektorságot vállaltak, s ezalatt megfelelő pénztartalékot
gyűjtöttek.[95]
A Medgyesi A. András
(1714) nevéhez bejegyzettekből például megtudjuk, hogy Szatmárról Kolozsvárra
ment, onnan Görgénybe rektornak, majd Enyedre, onnét pedig Debrecenbe
rektornak.
A diákok
pályaválasztására vonatkozóan közel háromszáz bejegyzés található a
matrikulában, ezek a diákság mintegy kilencedének életútjára utalnak.
A megjegyzések csupán
37 diák esetében jelölnek meg egyházi pályát (pastor, teológus), valószínű
azonban, hogy jóval többen mentek egyházi pályára, viszont ezeket azok közt
kell keresnünk, akik (többnyire teológiai) tanulmányaik folytatása végett Debrecenbe,
Sárospatakra, Nagyenyedre mentek.
Bizonyos azonban, hogy
a kollégium diákjainak (jelentős) többsége világi pályát választott. A XVIII.
század közepének felekezeti villongásai idején a kollégium létét
szükségtelennek tartók ezt a tényt használták fel ellene, azt állítván, hogy a
tógátusok közül kevés lesz pap, legtöbben tanítókká válnak, akinek pedig ilyen
állás sem jut, mesterember lesz vagy visszatér az eke szarvához.
A bejegyzések közt
valóban számottevő a tanítói-nevelői pályára vonatkozó: 208 diák lett iskolai
rektor, kilencen pedig főnemesi családoknál nevelők lettek.
A XVII. századi, de
még a XVIII. század közepén működő tanítókról meg kell mondanunk, hogy e korban
őket is egyházi értelmiséginek tekintették.[96]
A tanulók neve mellé
írt bejegyzések általában szűkszavúak. Az eddig említetteken kívül még 49
esetben megjelölik a helységet, ahová a diák szolgálatra hívatott, anélkül
azonban, hogy megneveznék magát a szolgálatot. Ezek a diákok is valamennyien
iskolai tanítómesterek vagy rektorok lettek. Egyértelműen bizonyítják ezt a
matrikulában megtalálható pénzügyi feljegyzések, amelyekből (a legtöbb
esetben) pontosan megállapítható, hogy a falusi iskola éppen ezekért a tanítóvá
lett tanulókért mekkora összeget fizetett a kollégium pénztárába a bursa sacra
számára.
Összesen 266 tógás diákból lett tanító.
Többségük falusi iskolában, 21-en városi iskolában. Rajtuk kívül még három
diákból lett tanár, egy-egy diákból debreceni, illetőleg szatmári professzor,
egyből pedig teológiai tanár.
A kollégium diákjaiból alakult a vidék világi
értelmisége is, erre vonatkozóan azonban nagyon kevés az adatunk. Az 1700-as
években négy diákról jegyezték fel, hogy világi állapotba lépett, hétnek a
neve mellé jegyezték be a politicus[97]
jelzőt; három diák jegyző lett.
Néhány diák kereskedői pályát választott,
1678-ból és 1713-ból van erre összesen három adatunk. Többen választottak még
pontosabban meg nem határozható polgári pályát (civis factus est).
Katonai pályára öten léptek. Közülük három
tiszti rangot kapott, brigadéros, zászlótartó, illetőleg tiszt lett.[98]
Ha a kollégium szellemének társadalmi és
földrajzi hatósugarát kívánjuk vizsgálni, számba kell vennünk azokat a
területeket, amelyekre egykori diákjai eljutottak, amelyeken működtek,
illetőleg azokat a rétegeket, amelyekkel az egykori diákok kapcsolatba kerültek.
Az erre vonatkozó adataink nagyon hiányosak,
ezért következtetéseink nem általánosíthatók. A diákság közel kilenctized részének
sorsáról nem tudunk. S bizonyára ezek a távolabbi területekre elkerült,
illetőleg az oda visszatért diákok. Valamelyes képet mégis kaphatunk a
kollégium hatósugaráról, ha számba vesszük azokat a helységeket, amelyekben a
kollégium diákjai egy vagy több évre tanítóságot vállaltak, s munkásságukat
kifejtették, illetőleg az időpontokat, amikor az illető helységbe kerültek.[99]
Az adatokból a következő kép alakul:
Szatmár megyébe a következő iskolákba mentek
tanítónak a kollégium diákjai:[100]
Adorján (1658), Apa 1680, 1687, 1694, 1697,
1719, (1726), Béltek (1658), Cégény (1687, 1688, 1689), 1697, Cseke (1727),
1731, Csenger 1624, 1658, (1660), 1672 (ketten), (1673), 1678 (ketten), 1684,
1685, 1687, 1691 (ketten), 1694, 1719, (1727), 1729, 1733, Dara 1652, Daróc
(1676), 1732, (Nagy)Ecsed 1697, Egri 1660, Endréd 1736, Erdőd 1654, (1671,
1678, 1687), 1734, Feketeardó 1673, Felsőbánya 1671 (ketten), 1678, Géberjén
(1727), Gencs 1672, Géres (1728), (Fehér)Gyarmat 1657, 1658, 1679, 1683, 1684,
1687, (1688), 1690, 1697, 1719, (1726, 1727), 1732, 1734, Hirip 1660, Homok
(1728), (Kántor)Jánosi (1623), 1678 (ketten), Jármi 1713, (Nagy)Károly (1676),
1678, 1680, 1683, 1684, (1689, 1691), 1694, 1697, 1707, 1714 (ketten), 1719,
1729, Királydaróc 1719, Kisszekeres 1686, Kolcs 1684, Kölcse (1685), 1686,
1729, Körtvélyes 1678, Krassó 1685, 1686, (Nagy)Majtény 1633, 1647, (1652),
1655, (1659, 1676, 1688), Matolcs 1694, 1697, 1707, 1719, 1724, (1727, 1728),
1732, (Aranyos)Meggyes 1676, (1676), 1686, 1688 (ketten), 1703, Mikola 1671,
Milota (1726), Misztótfalu 1688 (ketten), 1697, Nábrád 1697, 1729, 1733, Nagyar
1689, Nagybánya 1688, Németi 1713, 1714, 1734, (1727), Óvári 1729 (ketten),
Piskolt 1719, Porcsalma 1658, (1675), (Kőszeg)Remete 1676, Sályi 1729, Sárköz
1685, 1687, 1714 (ketten), Sonkád 1671, (Máté)Szalka 1733, Szamosújlak (1728),
Szaniszló 1686, 1694, 1697, (1726), Szatmár, Hóstát (suburbium)[101]
1657, 1660, 1671, 1676 (ketten), 1678 (ketten), 1679; a kollégiumban: 1662,
1664 (hárman), 1680, 1686, 1703, 1713, Tunyog (1658), 1733, Udvari (1658),
(Avas)Újváros (1671), 1678, (1685, 1686), 1686, 1687, 1688 (ketten), 1694
(ketten), 1697, (1728), Vámfalu 1672, 1678, 1680, 1684 (ketten), 1686, 1688
(ketten), 1707, (Szinér)Váralja 1671, (1684), 1686, (1690), 1728, Vetés 1656.
A kollégium diákjai más megyékbe a következő
helységek iskoláiba kerültek tanítónak:
Abaúj vm.: Gönc 1688, Kassa 1688, Vécse 1713,
Alsó-Fehér vm.: Nagyenyed 1729,
Bereg vm.: Bereg 1686, Gulács 1658, 1686, Kászon
1682, 1684 (ketten), 1686, 1687, 1688, Munkács 1679, 1681, Muzsaly 1656, 1658,
1731, Miszti 1694, Tarpa (1680), 1688, 1694, (1697), 1731, Vári 1678, 1682,
1684 (ketten), 1686 (ketten), 1687 (ketten), (1688),
Bihar vm.: Margita 1649,
Hajdú kerület: Debrecen (1679), (1683), 1701,
Közép-Szolnok vm.: Tasnád (1673, 1675, 1676),
Terem 1633,
Máramaros vm.: Dolha 1633, Hosszúmező (1675),
1694, 1697, Huszt 1735, (Mező)Kászony 1686, 1688, 1714, 1733, Técső 1675,
(1676), 1678 (ketten), 1680, (1681, 1683), 1687, 1694, (1699), Visk (1672,
1676), 1678, 1679, 1681, (1682), 1684, (1685), 1686, 1688 (ketten), 1707
(ketten),
Marosszék: (Kis)Görgény 1713,
Nógrád vm.: Losonc 1678,
Pest vm.: Cegléd (1677),
Sáros vm.: Kende 1658,
Szabolcs vm.: Őr (1676), (Nagy)Máda 1633, 1675,
Ugocsa vm.: (Fekete)Ardó 1658 (ketten), Bökény
(1676), 1694, 1703, 1719, Farkasfalva 1714, 1719, (Nagy)Szőllős (1671, 1675),
1678, 1680, (1684), 1686, Péterfalva (1726), Salánk (1660), 1671, 1672, Sásvár
1658, Tivadar 1684, Újhely 1671,
Ung vm.: Ungvár 1678.
Az adatokból következően mintegy 25 iskoláról
állíthatjuk, hogy a kollégium hatósugarába tartozó olyan kisiskola volt, amely
tanítót, rektort folyamatosan a kollégiumból kért. Ezek az oda küldött
tanítók számát is jelölve a következők: Apa 6, Cégény 4, Csenger 18, Erdőd 5,
(Fehér)Gyarmat 14, Hosszúmező 3, Károly 14, Kászon 4, Kölcse 3, Majtény 7,
Meggyes 4, Matolcs 8, Nábrád 3, Németi 4, Nagyszőllős 6, Sárköz 4, Szaniszló 4,
Szatmár: Hóstát 7, Tarpa 5, Técső 10, Újváros 12, Vámfalu 9, Vári 9, Váralja 5,
Visk 12.
Ezeknek az iskoláknak a tanulmányi rendjét a
rektornak küldött diákok révén a szatmári kollégium szabta meg, illetőleg
irányította, vagyis a szatmári anyaiskola partikulái voltak.
Földrajzi elhelyezkedésüket alábbi ábránk
szemlélteti:
A szatmári iskola partikulái (ide küldték a rektorokat)
Tehát a kisebb városokban s a nagyobb falvakban
is működtek alsóbb fokú iskolák, a rendszeres falusi iskoláztatást azonban
ebben az időben nem tudták megoldani, nem oldotta meg azt a református egyház
sem. A tanítókkal ellátott iskolákat számba véve mégis azt kell
megállapítanunk, hogy Szatmár megye iskolaügyi helyzete a XVIII. század
hetvenes éveiben jónak mondható. Míg ugyanis 1770-1771. évi statisztikai
felmérés adatai szerint a falvakban és királyi városokban működő mintegy 4000
iskolából csak 2000-nek volt külön tanítója, a többiben a jegyző vagy a lelkész
tanított.[102]
Az 1772 tavaszától 1773 szeptemberéig tartó széles körű összeírás pontos
adatait rögzítő helytartótanácsi Lexicon szerint Szatmár megye 225 falujából
211-ben és mind a 19 mezővárosban volt tanító. A megye református felekezetű
falvai közül 57-ben, valamint 8 mezővárosban működött egy-egy, 33 faluban pedig
két‑két tanító. Minthogy az előzőkben ismertetett adatok szerint a
szatmári református kollégium 56 helység iskoláiba bizonyosan küldött
tanítókat, kultúraközvetítő szerepét számottevőnek kell mondanunk.[103]
A kollégium 1820-1852
közti diákságának közel 6 százaléka morzsolódott le: 4 meghalt, egyet kizártak,
11 elhagyta a kollégiumot, 13 pedig elszökött, vagyis titokban hagyta ott az
iskolát.
Huszonhat diákról
jegyezték fel, hogy inassá lett (gubás,
csizmadia, gombkötő, tímár, takács, szabó, mészáros, borbély). Valószínűnek
kell tartanunk, hogy ezek a diákok megszakították kollégiumi tanulmányaikat s
úgy kezdtek az iparosmesterség elsajátításához.
A kollégiumnak, mint
említettük, a XIX. század első felében nem volt nyilvánossági joga,
látogatottságát viszont magyarázza a tantestületnek az a törekvése, hogy a
tanulókat az elismert iskolák szellemi szintjén tartsák. Eredményes munkájukat
tanúsítja az a tény is, hogy más (elismert) iskolák átvették és a megfelelő
osztályban tanították tovább a szatmári református kollégiumból átiratkozó
tanulókat.
Azok a tanulók, akik
hivatalosan is elismert tanulmányokkal kívántak rendelkezni, illetőleg a
kollégiumban nem működő bölcseleti osztályokat is el akarták végezni,
tanulmányaikat a római katolikus Szatmári Püspöki Lyceumban[104]
(20 diák, 2,1%), a Máramarosszigeti Líceumban (10 diák, 1,05%) vagy a
Debreceni Kollégiumban (38 diák, 3,99%) folytatták.
Néhányan Sárospatakon
(5), Eperjesen (3) tanultak tovább, egy-egy diák pedig Nagyenyeden,
Nagykárolyban, Nagykállón, Hajdúböszörményben. Egy diákról csak annyit
jegyeztek fel, hogy más iskolába ment.
Többen Késmárkra (4)
és Lőcsére (3) mentek németül tanulni. Az anyakönyvbe a húszas-negyvenes
években csak szórványosan jegyezték be egy-egy diák későbbi pályáját: rektor
(tanító) lett 2 diák, prókátor 1, patikárius 1, professzor Szigeten 1, bányaőr,
gazda (összesen) 3.
Feltételezhetjük, hogy
a több mint 80 továbbtanuló diák különféle egyházi és világi pályákon
helyezkedett el. A pályák megoszlásáról azonban közelebbit csak akkor tudhatnánk
meg, ha a Szatmári Püspöki Lyceum, a Debreceni Kollégium, a Máramarosszigeti
Líceum és a többi iskola anyakönyveinek diáknévsoraiban nyomon követhetnők az
oda beiratkozott szatmári diákok útját.
Az 1610-1747 közötti szatmári diákság társadalmi
eredet szerinti összetételéről bizonyítottan semmit sem mondhatunk; a
Matricula studiosorum erre vonatkozó adatokat nem tartalmaz.
Összesen négy tanuló neve mellé jegyezték be
azt, hogy nemes (nobilis), illetve hogy paraszt[105]
származású. Néhány családról melyekből mintegy harminc diák tanult a kollégiumban
Szatmár megye monográfiája alapján megállapítható, hogy birtokos nemesi
származású. A többiek közt nemesi, értelmiségi, polgári származásúakat egyaránt
feltételezhetünk. Ezeket az utóbbiakat főként a Szatmárról és Németiből való
diákok közt kell keresnünk. Pontos adataink vannak viszont az 1820-1852 közti
diákság társadalmi eredet szerinti összetételéről. A felső tagozatos diákok
társadalmi eredetét évenként és évtizedenként összesítve a 7-8. táblázaton
mutatjuk be:
7.
számú táblázat
A
kollégiumban 1820-1852 közt tanult felső tagozatos diákok társadalmi
összetétele
────────────────────────────────────────────
Év Lét- Birto- Kis- Pol- Katona Értel- Föld- Egyéb
szám kos nemes gár miségi műves
────────────────────────────────────────────
1820 35 3 5 16 6 4 1
1821 33 2 4 15 7 3 2
1822 36 7 3 14 1 8 1 2
1823 27 7 3 8 6 1 2
1824 37 5 6 7 13 2 4
1825 34 13 7 1 11 1 1
1826 34 13 8 1 10 2
1827 38 13 14 10 1
1828 44 14 17 12 1
1829 48 12 13 10 4 9
1830 34 9 13 10 2
1831 41 14 14 10 2 1
1832 28 1 8 12 6 1
1833 25 6 7 11 1
1834 24 1 3 4 11 1 4
1835 23 1 3 3 10 1 5
1836 33 16 6 5 2 4
1837 34 15 6 5 4 4
1838 26 12 4 3 5 2
1839 29 13 7 3 3 3
1840 22 12 6 4
1841 26 15 7 1 2 1
1842 20 12 6 2
1843 25 14 9 1 1
1844 23 15 5 1 2
1845 21 13 4 2 2
1846 32 6 13 7 1 5
1847 32 1 2 9 10 5 5
1848 27 4 10 7 1 5
1849 24 3 4 5 4 3 5
1850 21 2 4 6 7 2
1851 15 3 2 3 5 2
───────────────────────────────────────────
Össze-
sen: 951 40 278 275 3 214 67 74
───────────────────────────────────────────
8.
számú táblázat
A
kollégiumban 1820-1852 közt tanult felső osztályos diákok társadalmi eredete
évtizedenként
Évtized |
Létszám |
Birtokos |
Kisnemes |
Polgár |
Katona |
Értelmiségi |
Földműves |
Egyéb |
1820-9 |
366 |
34 |
86 |
119 |
3 |
93 |
20 |
21 |
100% |
6,56 |
23,47 |
32,49 |
0,82 |
25,38 |
5,46 |
5,73 |
|
1830-9 |
297 |
3 |
99 |
76 |
|
74 |
22 |
23 |
100% |
1,01 |
33,33 |
25,98 |
|
24,91 |
7,43 |
7,74 |
|
1840-9 |
252 |
8 |
93 |
74 |
|
38 |
13 |
26 |
100% |
3,16 |
36,82 |
29,36 |
|
15,07 |
5,14 |
10,32 |
|
1850-52 |
36 |
5 |
|
6 |
|
9 |
12 |
4 |
100% |
13,88 |
|
16,66 |
|
24,93 |
33,32 |
11,11 |
|
Összesen: |
951 |
40 |
278 |
275 |
3 |
214 |
67 |
74 |
100% |
4,2 |
29,19 |
28,87 |
0,31 |
22,47 |
7,03 |
7,77 |
A felső tagozaton a legszámottevőbb a nemesi származású
diákréteg, 318 tanuló (33,39%); 40 (4,20%) közülük birtokos nemes, 278 (29,19%)
pedig kisnemesi családból való.
A polgárok rétegét 275 diák képviseli (28,87%).
Jelentős az értelmiségi és a papi családból származó diákság száma is (214
diák, 22,47%). Amint táblázataink tanúsítják, sok földműves, kisgazda (67 diák,
7,03%) is taníttatta gyermekét. Ezek főként Szatmár és Németi földműves
lakosainak gyermekei. Egyéb[106]
származású 74 diák (7,77%).
Minthogy az 1820-1855-ös évekből az alsóbb
osztályok, sőt az elemi iskolák tanulóinak társadalmi eredetét, tehát az egyes
osztályok társadalmi összetételét is ismerjük, össze tudjuk hasonlítani a
kollégium alsóbb és felsőbb osztályait, s megállapíthatjuk, hogy az egyes
társadalmi osztályok, illetőleg rétegek milyen mértékben és milyen fokon
iskoláztatták gyermekeiket.
Az alsóbb osztályok tanulói társadalmi
eredetének vizsgálatára a fenti időszakból öt évet választottunk, minden
évtized kezdő évét, tehát az 1820-as, 1830-as, 1840-es és 1850-es évet, s
történelmi jelentősége kapcsán az 1848-as évet. A kollégium négy alsó
osztályának, illetőleg a kollégium keretében működő Nagyobb Nemzeti Iskola
később Polgári Iskola , valamint a Kisebb Nemzeti Iskola, később Református
Kezdő Iskola, majd Elemi Iskola tanulóinak társadalmi eredetét a jelzett
tanévekben a 9. számú, iskolatípusonként összesítve a 10. számú táblázatunkon
mutatjuk be:
9.
számú táblázat
A
kollégium alsó osztályaiban, valamint a polgári iskolában és az elemiben járók
társadalmi eredete
──────────────────────────────────────────────
Év Osztály Lét- Ne- Pol- Kato- Értel- Föld- Egyéb
szám mes gár na miségi műves
──────────────────────────────────────────────
1820
I.
osztályos
grammatista 25 3 9 7 2 4
II. osztályos
grammatista 25 9 8 1 1 1 5
Novicius syntaxista 24 2 10 5 6 1
Veteranus syntaxista 18 2 11 4 1
Kisebb Nemzeti
Iskola 84 67 2 3 22
1830
I.
osztályos
grammatista 50 5 40 2 2 1
II. osztályos
grammatista 37 5 23 7 2
III. osztályos
grammatista 28 2 21 2 3
IV. osztályos
grammatista 29 2 19 5 2 1
Nagyobb Nemzeti
Iskola 60 2 46 2 9 1
Kisebb Nemzeti
Iskola 149 3 112 5 21
1840
I.
éves grammatista 24 3 14 3 4
II. éves grammatista 26 1 16 4 1 4
I. éves syntaxista 14 3 6 2 3
II. éves syntaxista 8 5 1 2
──────────────────────────────────────────────
Év Osztály Lét- Ne- Pol- Kato- Értel- Föld- Egyéb
szám mes gár na miségi műves
──────────────────────────────────────────────
Kisebb polgári
nemzeti iskola
I.
oszt. 54 4 36 1 3 8 2
II. vagy utóosztály 58 7 35 10 6
Református
kezdő iskola
I.
osztály 36 3 22 2 3 6
II. osztály 35 20 1 14
III. osztály 64 3 35 8 18
1848
I.
éves grammatista 11 2 8 1
II. éves grammatista 12 2 6 4
I. éves latin szófűzők 11 4 3 3 1
II. éves latin szófűzők 10 1 2 1 6
Felsőbb polgári iskola
I.
osztály 25 24 1
II. osztály 21 15 5 1
III. osztály 25 2 17 1 4 1
Alsóbb
polgári iskola
I.
osztály 22 1 13 1 7
II. osztály 36 27 3 4 2
Elemi
iskola
Alsó
osztály 80 56 3 4 17
Felső osztály 50 35 2 3 10
1850
Grammatisták,
I. 23 4 11 3 5
Grammatisták, II. 9 1 1 4 3
Latin szófűzők, I. 9 2 4 2 1
Latin szófűzők, II. 5 1 2 2
4. osztályú népiskola
I.
oszt. 25 24 1
II. oszt. 20 15 1 4
3.
osztályú népiskola
I.
oszt. 24 15 3 2 4
II. oszt. 20 14 1 2 3
2.
osztályú népiskola 56 39 1 3 13
Alsó elemi iskola
Alsó
osztály 47 29 1 3 14
Felső osztály 45 31 2 3 9
10.
számú táblázat
A
kollégium alsó osztályos tanulóinak, a polgári iskolába és az elemi iskolába
járó tanulóknak társadalmi eredete az 1820-1850-es évek átlagában
───────────────────────────────────────────
Év Létszám Nemes Polgár Katona Értelmiségi Földműves Egyéb
───────────────────────────────────────────
A kollégium
alsóbb osztályai:
1820 92 16 38 1 13 13 11
1830 144 14 103 16 9 2
1840 72 7 41 3 12 5 4
1848 44 9 19 8 8
1850 46 8 16 11 8 3
───────────────────────────────────────────
Összesen: 398 54 217 4 60 43 20
% 100 13,56 54,25 1,00 15,00 10,80 5,12
───────────────────────────────────────────
Nagyobb
nemzeti iskola/Polgári iskola:
1820 Nem írták be!
1830 60 2 46 2 9 1
1840 112 11 71 1 3 18 8
1848 129 3 96 5 14 11
1850 145 107 7 7 24
───────────────────────────────────────────
Összesen:
446 16 320 1 17 48 44
% 100 3,68 71,68 0,22 3,81 10,75 9,86
───────────────────────────────────────────
Elemi
iskola:
1820 84 57 2 3 22
1830 149 3 112 5 21 8
1840 135 6 77 2 12 38
1848 130 91 5 7 27
1850 92 60 3 6 23
───────────────────────────────────────────
Összesen:
590 9 397 17 49 118
% 100 1,71 67,08 2,87 8,28 19,94
───────────────────────────────────────────
Az összesített
adatok százalékarányát átlagosnak fogadva el, megállapíthatjuk, hogy a
kollégium négy alsó osztályában sokkal 20,08 százalékkal kevesebb a nemesi
származású diák, mint a felső tagozaton, mintegy hét és fél százalékkal kisebb
az értelmiség részaránya is, viszont 4,22 százalékkal nagyobb a városi
földműves és a jobbágyszármazású diákok jelenléte, és több mint 25
százalékkal a városi iparos rétegek gyermekeinek a száma.
Világosan kikövetkeztethető, hogy az iparosság
és a városi földművesek, valamint a jobbágyok gyermekei közül sokkal kevesebb
tanult tovább, mint a nemesi, értelmiségi és szabad polgári származású
családokból.
Az iparos és a földműves réteg gyermekei közül
az 1820 és 1855 közötti időszakban igen sokan nem a kollégium (gimnázium)
alsóbb osztályaiban tanultak tovább az elemi iskola elvégzése után, hanem az
anyanyelven oktató ún. Nagyobb Magyar Fiú Oskolában, illetőleg 1837-től az
ebből alakult Polgári Iskolában. Ebben az iparosság gyermekei alkották a
diákság 85,57 százalékát, a földműveseké pedig a 10,75 százalékát.
A kollégium épületében és keretében működő elemi
iskola tanulóinak többsége (67,08%) a polgárság gyermekeit ölelte fel, de
jelentős volt a zsellér- és szolgacsaládok (19,94%) és a földműves gazdák itt
tanuló gyermekeinek számaránya (8,28%) is. Az elemiben tanulók 2,77 százaléka
származott értelmiségi, 1,71 százaléka nemesi családból.
A kollégium, valamint a keretében működő polgári
és elemi iskolák a Szatmáron lakó tanköteles korú református fiúgyermekeknek
átlag 30 százalékát iskolázták. A beiskolázás aránya nyilvánvalóan más volt a
kollégiumi osztályokban és más a polgári iskolában, illetőleg az elemiben. A
következő táblázat ezt szemléletesen érzékelteti:
──────────────────────────────────────────────
Az
osztályok A tanulók % Közülük A lét- A
város református
átlagos szatmári számhoz fiúgyermekeinek
(évi) illető- számához
száma ségű
viszonyítva
(%-ban)
──────────────────────────────────────────────
A
kollégium felső
osztályai 29 100 14 48,27 5,98
A kollégium alsó
osztályai 104 100 72 69,23 15,51
Polgári iskola 75 100 74 98,66 15,95
Elemi iskola 147 100 147 100,00 31,68
──────────────────────────────────────────────
Összesen: 355 100 297 83,66 30,30
──────────────────────────────────────────────
Az 1862-1944 közti időszakban mintegy
21 337 diák[107]
tanult a szatmári református gimnáziumban, közülük 6596 a felsőbb osztályokban,
14 741 az alsó tagozaton. Az osztályok létszámáról az iskolai értesítők
nyomtatásban megjelent adatai alapján statisztikai táblázatunk tájékoztat:
11. számú
táblázat
A
gimnázium nyilvános tanulóinak létszáma
────────────────────────────────────────────
Év Alsó
tagozat Felső
tagozat Összesen
osztály Összesen osztály Összesen a gimná-
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. ziumban
──────────────────────────────────────────────────────
1862 43 32 29 17 121 14 13 - - 27 148
1869 165
1870 38 34 28 27 127 13 17 - - 30 157
1871 56 33 33 23 145 24 24 - - 48 193
1872 45 54 33 22 154 19 11 - - 30 184
1873 46 34 43 23 146 20 20 - - 40 186
1874 42 30 33 43 148 31 11 - - 32 180
1875 58 38 30 25 151 32 14 - - 46 197
1876 62 36 33 21 152 20 22 - - 42 194
1877 57 35 36 21 149 17 19 - - 36 185
1878 61 49 35 21 166 20 12 - - 32 198
1879 43 45 42 32 162 17 13 - - 30 192
──────────────────────────────────────────────────────
Év Alsó
tagozat Felső
tagozat Összesen
osztály Összesen osztály Összesen a gimná-
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. ziumban
──────────────────────────────────────────────────────
1880 58 37 42 28 165 17 12 - - 29 194
1881 54 41 28 27 150 13 12 - - 25 175
1882 60 47 30 21 158 20 12 - - 32 190
1883 49 51 46 27 173 21 21 - - 42 215
1884 62 36 41 37 176 24 14 - - 38 214
1885 49 44 38 30 161 25 20 - - 45 206
1886 54 41 45 34 174 21 23 - - 44 218
1887 49 48 35 39 171 19 20 - - 39 210
1888 45 42 40 31 158 28 19 - - 47 205
1889 52 37 44 29 162 27 24 - - 51 213
1890 61 47 36 41 185 35 27 29 - 91 276
1891 77 45 44 34 200 32 27 25 23 107 307
1892 57 48 39 29 173 14 24 22 21 81 254
1893 62 47 47 34 190 22 14 22 20 78 268
1894 58 51 43 34 186 29 20 13 22 84 270
1895 67 56 44 43 210 34 25 19 11 89 299
1896 51 48 48 45 192 40 24 21 18 103 295
1897 55 47 46 43 191 29 28 24 21 102 293
1898 57 47 45 39 188 37 28 23 23 111 299
1899 54 44 42 43 183 34 38 28 27 127 310
1900 53 45 41 39 178 35 26 31 31 123 301
1901 63 48 41 31 183 38 31 21 26 116 299
1902 68 48 51 43 210 36 32 34 22 124 334
1903 68 62 54 48 232 40 34 27 37 138 370
1904 68 66 60 51 245 42 45 33 23 143 388
1905 68 68 68 57 261 48 38 44 30 160 421
1906 65 64 61 70 260 47 42 38 45 172 432
1907 74 52 57 56 239 62 45 45 35 187 426
1908 61 64 55 44 224 50 53 43 42 188 412
1909 62 60 58 56 236 35 40 56 41 172 408
1910 70 62 62 63 257 51 31 42 51 175 432
1911 69 62 56 61 248 54 41 35 37 167 415
1912 89 58 62 49 258 45 42 43 36 166 424
1913 69 87 57 58 271 38 37 50 41 166 437
1914 68 59 77 57 261 48 38 33 47 164 425
1915 64 63 63 66 256 36 42 26 48 152 408
1916 74 53 65 66 258 47 34 37 12 130 388
1917 69 67 57 57 250 55 45 29 28 157 407
1918 72 70 70 54 266 59 60 44 21 184 450
──────────────────────────────────────────────────────
Év Alsó
tagozat Felső
tagozat Összesen
osztály Összesen osztály Összesen a gimná-
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. ziumban
──────────────────────────────────────────────────────
1919 99 156 132 149 538 100 103 95 94 393 930
1920 98 83 69 72 322 62 43 46 50 201 523
1921 70 78 51 53 252 40 45 36 39 160 412
1922 49 52 75 53 229 32 31 42 29 134 363
1923 37 40 54 61 192 25 31 25 37 118 310
1924 30 26 26 39 121 21 12 17 15 65 186
1925 44 32 18 14 108 10 17 11 6 44 152
1926 49 22 32 13 116 15 9 12 4 40 156
1927 28 36 19 18 101 13 14 6 8 41 142
1928 27 23 30 - 80 - - - - - 80
1929 42 16 18 - 76 - - - - - 76
1930 46 30 17 6 99 - - - - - 99
1931 46 28 27 14 115 8 - - - 8 123
1932 47 46 32 22 147 14 9 - - 23 170
1933 55 39 46 29 169 18 14 9 - 41 210
1934 48 45 39 45 177 14 18 14 - 46 223
1935 44 38 39 32 153 21 14 18 12 65 218
1936 41 33 34 34 142 17 19 13 17 66 185
1937 31 36 25 27 119 21 20 15 10 66 185
1938 40 31 29 26 126 18 21 18 13 70 196
1939 48 36 26 29 139 28 23 16 18 85 224
1940 108 60 49 37 254 40 35 28 31 134 388
1941 149 104 92 48 393 36 44 28 30 138 531
1942 130 130 108 86 454 38 33 36 27 134 588
──────────────────────────────────────────────────────
21365
──────────────────────────────────────────────────────
E korszak diákságának származási helyéről a következő táblázat tájékoztat:
12. számú
táblázat
A
tanulók származási helye (1862-1942 közt)
───────────────────────────────────────────
Év Helybeli Megyebeli Más - Horvát-
és Más állam- Össze-
megyebeli Szlavonországból ból sen
───────────────────────────────────────────
1862 148
1869 165
1870 157
1871 193
1872 187
1873 67 119 186
1874 103 64 13 180
1875 80 76 33 189
1876 194
1877 185
1878 150 38 188
1879 154 38 192
1880 54 88 33 175
1881 56 89 28 1 1 175
1882 57 95 25 2 179
1883 68 94 36 1 199
1884 73 90 25 1 189
1885 74 86 22 4 186
1886 87 86 21 1 195
1887 69 89 22 1 181
1888 68 92 28 2 190
1889 68 97 34 2 201
1890 81 105 55 2 243
1891 123 116 37 276
1892 118 94 36 248
1893 116 107 30 253
1894 101 129 22 252
1895 124 131 26 281
1896 126 122 30 278
1897 124 146 23 293
1898 118 140 40 298
1899 131 131 36 298
1900 124 132 44 300
1901 130 119 43 292
1902 142 161 29 332
1903 176 148 41 1 366
1904 180 165 43 1 1 390
1905 201 175 48 424
1906 200 177 39 416
1907 183 180 42 405
1908 184 174 51 1 410
1909 211 160 44 415
1910 196 160 73 1 430
1911 187 154 66 3 410
1912 180 174 61 3 418
1913 194 161 82 4 441
1914 212 133 72 417
1915 225 127 47 399
1916 249 141 56 1 447
1917 265 157 48 470
1918 264 150 36 450
1919 175 220 34 94 523
+ 30 5 2 37 lány
1920 303 130 4 5 442
+ 22 4 26
lány
1921 320 94 19 5 438
1922 258 116 17 12 403
1923 226 78 4 4 312
1924 138 42 1 2 183
1925 119 31 1 151
1926 100 42 12 1 155
1927 115 47 162
1928 51 33 84
1929 58 27 85
1930 70 36 106
1941 248 237 95 1 581
1942 221 273 93 1 588
E statisztikából nem derül ki, milyen az alsóbb
és a felsőbb osztályosok területi hovatartozása, ezért csupán feltételezzük,
hogy a nem helybeliek és a más megyéből valók többsége felsőbb osztályos
lehetett.
A két és fél évtizednyi időszak alatt itt tanult 21 337 diák közül 17 429-nek ismerjük a lakóhelyét. Közülük 8365 volt Szatmárnémetibe való, 6931 Szatmár megyei, 1972 más megyéből, 161 pedig más országból származó. Amint ezek az adatok tanúsítják, a gimnázium a XIX. században túlnyomórészt a Szatmár városi és a Szatmár megyebeli diákság taníttatását szolgálta.
Az 1878-1891 közötti, valamint az 1941-es és
1942-es értesítők a más megyebeli diákok származását megyénként is
felsorolják. Ezekből a kimutatásokból megállapítható, hogy a más megyebeliek
többsége ez idő tájt a szomszédos megyékből származott (Ugocsa 83, Szabolcs 44,
Bihar 38, Bereg 31, Közép-Szolnok 22, Máramaros 15, Hajdú 15).
A Habsburg-monarchia más országaiból, illetve
külföldről ebben az időszakban Bukovinából (6), Galíciából (4), Ausztriából
(3), Szlavóniából (1) és Angliából (1) tanultak a gimnáziumban.
A más megyebeli tanulók lakóhelyét az előbbi
időszakokban 13. számú táblázatunk mutatja be:
13. számú táblázat
A
más megyebeli tanulók származási helye (1878-1891 és 1941-1943 között)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
A megye |
1878 |
1879 |
1882 |
1883 |
1884 |
1885 |
1886 |
1887 |
1888 |
1889 |
1890 |
Összesen |
1941 |
1942 |
Összesen |
Végösszeg |
||||||
Arad |
3 |
5 |
|
|
|
1 |
1 |
|
|
|
|
10 |
|
|
|
10 |
||||||
Bars |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
1 |
1 |
||||||
Bereg |
1 |
1 |
6 |
3 |
3 |
|
2 |
5 |
1 |
2 |
7 |
31 |
1 |
|
1 |
32 |
||||||
Beszterce- |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
Naszód |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
3 |
2 |
5 |
|
|
|
5 |
||||||
Bihar |
1 |
2 |
2 |
1 |
6 |
5 |
2 |
3 |
5 |
5 |
6 |
38 |
|
|
|
38 |
||||||
Borsod |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
1 |
1 |
||||||
Csanád |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
1 |
1 |
||||||
Csongrád |
|
|
|
1 |
|
|
|
|
|
|
|
1 |
2 |
1 |
3 |
4 |
||||||
Fejér |
|
|
|
|
|
1 |
|
|
|
|
|
1 |
1 |
1 |
2 |
3 |
||||||
Gömör |
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
1 |
|
2 |
|
|
|
2 |
||||||
Hajdú |
|
|
|
1 |
|
|
1 |
2 |
1 |
1 |
|
6 |
7 |
5 |
12 |
18 |
||||||
Háromszék |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
|
1 |
1 |
||||||
Heves |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
1 |
1 |
||||||
Jász-Nagy- |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
kun-Szolnok |
|
|
1 |
2 |
1 |
1 |
|
|
|
|
|
5 |
|
|
|
5 |
||||||
Kolozs |
|
|
1 |
5 |
1 |
1 |
1 |
|
|
1 |
|
10 |
|
|
|
10 |
||||||
Komárom |
|
|
|
|
|
|
|
1 |
|
1 |
|
2 |
|
|
|
2 |
||||||
Máramaros |
7 |
3 |
|
1 |
|
1 |
1 |
1 |
|
|
1 |
15 |
2 |
|
2 |
17 |
||||||
Nagy- |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
Küküllő |
|
|
|
|
|
|
|
1 |
|
|
|
1 |
|
|
|
1 |
||||||
Nógrád |
|
|
|
|
|
1 |
1 |
1 |
1 |
|
|
4 |
1 |
1 |
2 |
6 |
||||||
Pest |
2 |
|
|
|
1 |
|
1 |
|
|
2 |
1 |
7 |
1 |
7 |
8 |
15 |
||||||
Pozsony |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
1 |
2 |
|
|
|
2 |
||||||
Szabolcs |
5 |
3 |
3 |
3 |
|
2 |
|
1 |
6 |
5 |
16 |
44 |
6 |
8 |
14 |
58 |
||||||
Szepes |
|
1 |
|
2 |
1 |
1 |
|
|
2 |
2 |
3 |
12 |
|
|
|
12 |
||||||
Szilágy |
6 |
4 |
1 |
3 |
|
|
2 |
1 |
1 |
1 |
3 |
22 |
15 |
16 |
31 |
54 |
||||||
Szolnok- |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
Doboka |
|
1 |
1 |
1 |
1 |
|
|
|
|
1 |
|
5 |
1 |
|
1 |
6 |
||||||
Temes |
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
|
|
1 |
|
|
|
1 |
||||||
Tolna |
|
|
|
|
|
|
|
1 |
1 |
|
|
2 |
|
|
|
2 |
||||||
Ugocsa |
13 |
16 |
4 |
9 |
11 |
8 |
3 |
3 |
3 |
4 |
9 |
83 |
21 |
26 |
47 |
130 |
||||||
Ung |
|
|
|
1 |
|
|
|
1 |
1 |
1 |
|
4 |
|
|
|
4 |
||||||
Zala |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
1 |
2 |
2 |
||||||
Zemplén |
|
|
2 |
2 |
1 |
|
|
|
1 |
|
2 |
8 |
|
|
|
8 |
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A megye |
1878 |
1879 |
1882 |
1883 |
1884 |
1885 |
1886 |
1887 |
1888 |
1889 |
1890 |
Összesen |
1941 |
1942 |
Összesen |
Végösszeg |
Anglia |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
|
1 |
|
|
|
1 |
Ausztria |
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
1 |
1 |
3 |
|
|
|
3 |
Bukovina |
1 |
1 |
1 |
3 |
|
|
|
|
|
|
|
6 |
|
|
|
6 |
Galícia |
|
|
|
1 |
1 |
1 |
1 |
|
|
|
|
4 |
|
|
|
4 |
Szlavónia |
1 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
|
|
|
1 |
Háromszék |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
|
1 |
1 |
Heves |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
1 |
1 |
Jász-Nagy- |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
kun-Szolnok |
|
|
1 |
2 |
1 |
1 |
|
|
|
|
|
5 |
|
|
|
5 |
Kolozs |
|
|
1 |
5 |
1 |
1 |
1 |
|
|
1 |
|
10 |
|
|
|
10 |
Komárom |
|
|
|
|
|
|
|
1 |
|
1 |
|
2 |
|
|
|
2 |
Máramaros |
7 |
3 |
|
1 |
|
1 |
1 |
1 |
|
|
1 |
15 |
2 |
|
2 |
17 |
Nagy- |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Küküllő |
|
|
|
|
|
|
|
1 |
|
|
|
1 |
|
|
|
1 |
Nógrád |
|
|
|
|
|
1 |
1 |
1 |
1 |
|
|
4 |
1 |
1 |
2 |
6 |
Pest |
2 |
|
|
|
1 |
|
1 |
|
|
2 |
1 |
7 |
1 |
7 |
8 |
15 |
Pozsony |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
1 |
2 |
|
|
|
2 |
Szabolcs |
5 |
3 |
3 |
3 |
|
2 |
|
1 |
6 |
5 |
16 |
44 |
6 |
8 |
14 |
58 |
Szepes |
|
1 |
|
2 |
1 |
1 |
|
|
2 |
2 |
3 |
12 |
|
|
|
12 |
Szilágy |
6 |
4 |
1 |
3 |
|
|
2 |
1 |
1 |
1 |
3 |
22 |
15 |
16 |
31 |
54 |
Szolnok- |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Doboka |
|
1 |
1 |
1 |
1 |
|
|
|
|
1 |
|
5 |
1 |
|
1 |
6 |
Temes |
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
|
|
1 |
|
|
|
1 |
Tolna |
|
|
|
|
|
|
|
1 |
1 |
|
|
2 |
|
|
|
2 |
Ugocsa |
13 |
16 |
4 |
9 |
11 |
8 |
3 |
3 |
3 |
4 |
9 |
83 |
21 |
26 |
47 |
130 |
Ung |
|
|
|
1 |
|
|
|
1 |
1 |
1 |
|
4 |
|
|
|
4 |
Zala |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
1 |
2 |
2 |
Zemplén |
|
|
2 |
2 |
1 |
|
|
|
1 |
|
2 |
8 |
|
|
|
8 |
Anglia |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
|
1 |
|
|
|
1 |
Ausztria |
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
1 |
1 |
3 |
|
|
|
3 |
Bukovina |
1 |
1 |
1 |
3 |
|
|
|
|
|
|
|
6 |
|
|
|
6 |
Galícia |
|
|
|
1 |
1 |
1 |
1 |
|
|
|
|
4 |
|
|
|
4 |
Szlavónia |
1 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
|
|
|
1 |
A fenti korszak
diákságának társadalmi eredetéről a 14-es számú táblázat tájékoztat.108
14.
számú táblázat
A gimnázium tanulóinak társadalmi eredete (1869-1944 között)
(1869-1881)
Társadalmi eredet |
1869 |
1870 |
1871 |
1872 |
1873 |
1874 |
1875 |
1876 |
1877 |
1878 |
1879 |
1880 |
1881 |
Összesen |
Nagybirtokos, Középbirtokos |
|
|
|
|
|
36 |
48 |
|
|
|
|
|
|
84 |
Kisbirtokos, földműves |
|
|
|
|
|
10 |
12 |
64 |
60 |
54 |
51 |
58 |
|
309 |
Gazdasági tisztviselő |
|
|
|
|
|
4 |
2 |
|
|
|
|
|
|
6 |
Kisiparos, Ipari v. bányatisztviselő |
|
|
|
|
|
34 |
37 |
39 |
52 |
20 |
32 |
48 |
|
262 |
Nagykereskedő, Kiskereskedő, Kereskedelmi tisztviselő |
|
|
|
|
|
3 |
2 |
|
|
|
|
|
|
5 |
Egyéb kereskedelmi személy |
|
|
|
|
|
2 |
|
|
|
|
|
|
|
2 |
Köztisztviselő |
|
|
|
|
|
20 |
30 |
|
|
|
|
|
|
50 |
Pap, tanár, tanító |
|
|
|
|
|
36 |
31 |
76 |
59 |
63 |
64 |
58 |
|
387 |
Másféle értelmiségi |
|
|
|
|
|
12 |
20 |
|
|
|
|
|
|
32 |
Közhivatali altiszt, szolga,
Katonatiszt, Katonaaltiszt, Nyugdíjas tisztviselő, Nyugdíjas altiszt, szolga |
|
|
|
|
|
23 |
|
|
|
|
|
|
|
23 |
Magánzó (magántisztviselő) |
|
|
|
|
|
2 |
1 |
7 |
|
20 |
19 |
15 |
|
64 |
Egyéb és ismeretlen |
|
|
|
|
|
5 |
13 |
|
|
|
|
|
|
18 |
Munkás |
|
|
|
|
|
|
|
8 |
4 |
17 |
15 |
16 |
|
60 |
összesen |
|
|
|
|
|
185 |
196 |
194 |
175 |
174 |
181 |
195 |
|
1300 |
(1882-1890)
Társadalmi
eredet |
1882 |
1883 |
1884 |
1885 |
1886 |
1887 |
1888 |
1889 |
1890 |
Összesen |
Nagybirtokos, Középbirtokos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kisbirtokos, földműves |
37 |
46 |
54 |
42 |
44 |
53 |
45 |
46 |
64 |
431 |
Gazdasági tisztviselő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kisiparos, Ipari v. bányatisztviselő |
50 |
42 |
52 |
58 |
64 |
48 |
48 |
48 |
52 |
462 |
Nagykereskedő, Kiskereskedő, Kereskedelmi tisztviselő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egyéb kereskedelmi személy |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Köztisztviselő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Pap, tanár, tanító |
76 |
99 |
30 |
39 |
62 |
38 |
51 |
34 |
46 |
475 |
Másféle értelmiségi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Közhivatali altiszt, szolga,
Katonatiszt, Katonaaltiszt, Nyugdíjas tisztviselő, Nyugdíjas altiszt, szolga |
|
|
26 |
37 |
9 |
13 |
23 |
36 |
53 |
197 |
Magánzó (magántisztviselő) |
14 |
4 |
17 |
14 |
6 |
17 |
13 |
22 |
22 |
129 |
Egyéb és ismeretlen |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
18 |
Munkás |
1 |
9 |
7 |
10 |
10 |
12 |
12 |
11 |
6 |
78 |
összesen |
178 |
200 |
186 |
200 |
195 |
181 |
190 |
197 |
243 |
1770 |
(1891-1907)
|
1891 |
1892 |
1893 |
1894 |
1895 |
1896 |
1897 |
1898 |
1899 |
1900 |
1901 |
1902 |
1903 |
1904 |
1905 |
1906 |
1907 |
Összesen |
Nagybirtokos |
38 |
17 |
12 |
6 |
5 |
11 |
22 |
20 |
25 |
11 |
7 |
11 |
13 |
16 |
8 |
11 |
25 |
258 |
kisbirtokos |
46 |
51 |
64 |
74 |
88 |
66 |
72 |
86 |
71 |
79 |
85 |
94 |
103 |
99 |
121 |
122 |
105 |
1426 |
alkalmazott |
13 |
12 |
11 |
7 |
6 |
4 |
8 |
5 |
6 |
12 |
6 |
7 |
2 |
1 |
3 |
2 |
6 |
111 |
nagyiparos |
|
2 |
3 |
|
1 |
2 |
1 |
1 |
1 |
1 |
2 |
1 |
34 |
1 |
4 |
|
3 |
57 |
kisiparos |
35 |
31 |
36 |
32 |
38 |
33 |
36 |
34 |
33 |
29 |
28 |
31 |
2 |
33 |
47 |
44 |
50 |
572 |
ipari alkalmazott |
|
2 |
2 |
2 |
3 |
4 |
1 |
|
|
1 |
3 |
1 |
7 |
|
|
|
|
26 |
nagykereskedő |
6 |
3 |
2 |
1 |
2 |
2 |
1 |
4 |
4 |
1 |
4 |
6 |
20 |
7 |
5 |
4 |
6 |
78 |
kiskereskedő |
11 |
11 |
12 |
10 |
21 |
30 |
23 |
16 |
21 |
24 |
14 |
19 |
2 |
17 |
16 |
8 |
9 |
264 |
kereskedelmi alkalmazott |
|
|
1 |
1 |
2 |
3 |
2 |
1 |
|
|
6 |
2 |
62 |
1 |
3 |
3 |
3 |
90 |
állami tisztviselő |
31 |
43 |
40 |
40 |
36 |
42 |
40 |
43 |
48 |
49 |
40 |
55 |
11 |
76 |
68 |
70 |
54 |
786 |
magántisztviselő |
13 |
7 |
10 |
9 |
9 |
9 |
6 |
6 |
6 |
8 |
7 |
6 |
10 |
14 |
13 |
13 |
9 |
155 |
katona |
3 |
2 |
1 |
1 |
2 |
2 |
3 |
2 |
|
|
|
|
|
|
|
2 |
1 |
19 |
más értelmiségi |
62 |
46 |
41 |
51 |
45 |
82 |
52 |
52 |
56 |
46 |
54 |
66 |
64 |
73 |
82 |
84 |
90 |
1046 |
munkás, napszámos |
9 |
8 |
4 |
6 |
7 |
7 |
4 |
7 |
6 |
8 |
7 |
12 |
10 |
13 |
13 |
17 |
13 |
151 |
magánzó, nyugdíjas |
9 |
13 |
14 |
12 |
16 |
19 |
22 |
21 |
21 |
31 |
29 |
21 |
36 |
39 |
41 |
36 |
31 |
411 |
Összesen: |
276 |
248 |
253 |
252 |
281 |
316 |
293 |
298 |
298 |
300 |
292 |
332 |
376 |
390 |
424 |
416 |
405 |
5450 |
(1908-1920)
|
1908 |
1909 |
1910 |
1911 |
1912 |
1913 |
1914 |
1915 |
1916 |
1917 |
1918 |
1919 |
1920 |
Összesen |
Nagybirtokos |
3 |
5 |
4 |
4 |
|
2 |
4 |
3 |
2 |
3 |
2 |
19 |
7 |
58 |
Középbirtokos |
34 |
32 |
24 |
21 |
13 |
18 |
12 |
14 |
31 |
16 |
23 |
|
5 |
243 |
Kisbirtokos, földműves |
74 |
75 |
72 |
57 |
86 |
83 |
58 |
52 |
41 |
61 |
71 |
195 |
55 |
983 |
Gazdasági, tisztviselő |
4 |
4 |
3 |
9 |
|
5 |
6 |
4 |
1 |
6 |
4 |
|
|
46 |
Alkalmazott, napszámos |
|
2 |
4 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
6 |
Gyáros |
|
2 |
2 |
|
3 |
|
|
|
|
|
|
98 |
2 |
110 |
Kisiparos |
50 |
44 |
47 |
43 |
44 |
40 |
42 |
43 |
44 |
48 |
49 |
128 |
86 |
708 |
Ipari v. bányatisztviselő |
1 |
8 |
3 |
4 |
|
4 |
4 |
1 |
2 |
3 |
|
|
|
30 |
Egyéb ipari segédszemélyzet |
2 |
3 |
5 |
4 |
2 |
2 |
3 |
4 |
|
2 |
|
|
|
21 |
Nagykereskedő |
2 |
3 |
5 |
4 |
2 |
2 |
3 |
4 |
3 |
|
7 |
5 |
6 |
46 |
Kiskereskedő |
5 |
7 |
16 |
11 |
18 |
16 |
21 |
20 |
33 |
41 |
40 |
31 |
54 |
313 |
Kereskedelmi v. közlekedési tisztviselő |
24 |
27 |
37 |
32 |
39 |
37 |
41 |
36 |
32 |
41 |
9 |
|
|
355 |
Kereskedelmi altiszt, szolga, segéd |
11 |
16 |
20 |
17 |
9 |
|
9 |
15 |
13 |
12 |
|
|
|
122 |
Keresk. v. közlekedési munkás |
|
|
|
4 |
5 |
13 |
|
8 |
|
|
|
|
|
30 |
Köztisztviselő |
44 |
53 |
36 |
37 |
48 |
55 |
55 |
50 |
50 |
58 |
45 |
207 |
112 |
850 |
Pap, tanár, tanító |
59 |
55 |
68 |
53 |
48 |
48 |
49 |
47 |
53 |
55 |
83 |
99 |
47 |
785 |
Másféle értelmiségi (és ezek írnokai) |
22 |
20 |
29 |
34 |
36 |
10 |
37 |
35 |
50 |
33 |
|
72 |
31 |
409 |
Közhivatali altiszt, szolga |
8 |
7 |
3 |
9 |
11 |
4 |
8 |
12 |
|
7 |
2 |
|
|
71 |
Katonatiszt |
|
1 |
1 |
2 |
2 |
|
2 |
1 |
4 |
2 |
1 |
|
|
16 |
Katonaaltiszt |
2 |
2 |
3 |
3 |
3 |
4 |
3 |
3 |
1 |
3 |
2 |
|
|
29 |
Nyugdíjas tisztviselő |
5 |
8 |
14 |
10 |
1 |
|
21 |
19 |
16 |
18 |
14 |
32 |
18 |
176 |
Nyugdíjas altiszt |
|
|
|
|
9 |
|
3 |
7 |
5 |
1 |
|
|
|
25 |
Magánzó |
31 |
33 |
22 |
38 |
32 |
37 |
34 |
28 |
49 |
57 |
44 |
53 |
43 |
501 |
Egyéb és ismeretlen |
1 |
2 |
1 |
4 |
4 |
3 |
3 |
2 |
1 |
|
|
|
|
21 |
Napszámos |
28 |
16 |
12 |
|
2 |
9 |
7 |
1 |
|
2 |
8 |
|
|
85 |
Összesen: |
410 |
425 |
430 |
396 |
425 |
390 |
422 |
400 |
440 |
469 |
450 |
960 |
468 |
6039 |
(1921-1930)
|
1921 |
1922 |
1923 |
1924 |
1925 |
1926 |
1927 |
1928 |
1929 |
1930 |
Összesen |
Kisbirtokos, földműves |
53 |
54 |
45 |
18 |
16 |
21 |
21 |
13 |
15 |
16 |
272 |
Nagybirtokos |
3 |
5 |
|
8 |
7 |
8 |
3 |
|
|
|
44 |
Nagybirtokos, |
1 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
Kisiparos |
3 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
3 |
Gyáros |
87 |
75 |
65 |
40 |
36 |
30 |
32 |
18 |
21 |
33 |
437 |
Kiskereskedő |
8 |
7 |
7 |
6 |
5 |
2 |
1 |
|
|
|
36 |
Nagy- |
52 |
42 |
34 |
20 |
10 |
8 |
7 |
5 |
3 |
6 |
187 |
kereskedő |
7 |
7 |
3 |
|
1 |
2 |
|
|
|
|
20 |
Pap |
12 |
9 |
7 |
3 |
3 |
4 |
3 |
4 |
3 |
3 |
51 |
Tanító |
19 |
17 |
10 |
8 |
7 |
6 |
3 |
5 |
5 |
6 |
86 |
Tanár |
8 |
6 |
5 |
3 |
3 |
2 |
|
1 |
1 |
2 |
31 |
Tisztviselő |
60 |
92 |
80 |
53 |
32 |
52 |
39 |
22 |
13 |
21 |
464 |
Nyugdíjas |
25 |
11 |
16 |
12 |
8 |
4 |
|
|
1 |
2 |
78 |
Egyéb értelmiségi |
56 |
31 |
24 |
10 |
11 |
8 |
16 |
4 |
4 |
6 |
169 |
Magánzó |
44 |
37 |
13 |
2 |
7 |
4 |
4 |
2 |
3 |
|
116 |
Szolga |
|
|
|
|
5 |
2 |
6 |
8 |
13 |
11 |
45 |
Háztartásbeli |
|
|
|
|
|
2 |
2 |
|
2 |
1 |
7 |
Árva |
|
|
|
|
|
19 |
|
|
|
|
19 |
Összesen: |
438 |
403 |
309 |
183 |
151 |
155 |
156 |
82 |
84 |
106 |
2067 |
(1941-1942)
|
1941 |
1942 |
Összesen |
Középbirtokos |
20 |
6 |
26 |
Kisbirtokos |
176 |
168 |
344 |
Napszámos |
3 |
18 |
21 |
Őstermelő |
2 |
8 |
10 |
Gazdasági tisztviselő |
5 |
9 |
14 |
Földműves, napszámos |
1 |
|
1 |
Nagyiparos |
|
1 |
1 |
Kisiparos |
94 |
98 |
192 |
Bányatisztviselő |
8 |
10 |
18 |
Ipari segédszemélyzet |
4 |
|
4 |
Nagykereskedő |
2 |
7 |
9 |
Kiskereskedő |
32 |
26 |
58 |
Kereskedelmi tisztviselő |
5 |
5 |
10 |
Közlekedési kisvállalkozó |
6 |
34 |
40 |
Közlekedési tisztviselő |
23 |
23 |
46 |
Közlekedési alkalmazott |
28 |
|
28 |
Napszámos |
1 |
|
1 |
Köztisztviselő |
49 |
52 |
101 |
Pap, tanár, tanító |
60 |
47 |
107 |
Más értelmiségi |
19 |
21 |
40 |
Értelmiségi alkalmazott |
5 |
|
5 |
Közhivatali alkalmazott |
9 |
13 |
22 |
Katona |
1 |
2 |
3 |
Katonaaltiszt |
7 |
4 |
11 |
Nyugdíjas tisztviselő |
21 |
13 |
34 |
Tőkés, háztulajdonos |
2 |
1 |
3 |
Napszámos |
9 |
|
9 |
Ismeretlen |
1 |
12 |
13 |
Árva |
|
1 |
1 |
Összesen: |
595 |
580 |
1175 |
Az adatok összegzéséből kitűnik, hogy e korszakban a diákság túlnyomórészt
értelmiségi családokból származott; tisztviselő, tanár, tanító, pap és más
értelmiségi család gyermeke 8327 tanuló (46,61%). Ezt követően a legszámosabb
réteg a kisbirtokos, azaz földműves 3771 tanuló, 21,80% és a polgári
kisiparos, kiskereskedő családból származó diákságé: 3488 tanuló, 19,52%.
Nagybirtokos, középbirtokos, nagykereskedő, nagyiparos, gyáros családból való
1071 diák (5,98%); napszámos, szolga gyermeke 808 (4,52%), munkásoké 322
(1,80%). Egyéb foglalkozású családból származott, valamint árva 79 diák (0,44%).
A tanulók felekezeti és nemzetiségi
hovatartozásáról a 15-ös számú táblázat tájékoztat.
15. számú táblázat A
református gimnázium tanulóinak vallás szerinti megoszlása 1869-1944 között
Év |
Református |
Ágostai
evangélikus |
Római
katolikus |
Görög
katolikus |
Görög-
keleti |
Unitárius |
Izraelita |
Összesen |
1869 |
|
|
|
|
|
|
|
157 |
1870 |
173 |
|
2 |
5 |
|
|
13 |
193 |
1871 |
|
|
|
|
|
|
|
|
1872 |
153 |
|
7 |
12 |
|
|
21 |
193 |
1873 |
|
|
|
|
|
|
|
|
1874 |
125 |
1 |
5 |
17 |
|
|
17 |
165 |
1875 |
146 |
1 |
6 |
15 |
|
|
21 |
197 |
1876 |
137 |
1 |
3 |
12 |
|
|
24 |
194 |
1877 |
133 |
1 |
14 |
13 |
|
|
14 |
185 |
1878 |
144 |
1 |
13 |
12 |
|
|
28 |
198 |
1879 |
155 |
1 |
5 |
9 |
|
|
23 |
193 |
1880 |
159 |
2 |
6 |
8 |
|
|
15 |
190 |
1881 |
146 |
1 |
9 |
2 |
|
|
16 |
175 |
1882 |
159 |
1 |
7 |
2 |
|
|
18 |
190 |
1883 |
149 |
1 |
13 |
8 |
|
|
29 |
200 |
1884 |
145 |
3 |
8 |
11 |
|
|
33 |
200 |
1885 |
140 |
2 |
11 |
9 |
|
|
23 |
185 |
1886 |
143 |
|
10 |
7 |
|
|
35 |
195 |
1887 |
139 |
|
7 |
10 |
|
|
25 |
181 |
1888 |
136 |
3 |
12 |
6 |
|
|
33 |
190 |
1889 |
143 |
3 |
11 |
8 |
|
|
32 |
197 |
1890 |
165 |
7 |
13 |
16 |
|
|
42 |
243 |
1891 |
181 |
12 |
12 |
10 |
|
|
61 |
276 |
1892 |
168 |
8 |
14 |
5 |
|
|
53 |
248 |
1893 |
177 |
6 |
14 |
5 |
|
|
51 |
253 |
1894 |
188 |
7 |
17 |
8 |
|
|
39 |
252 |
1895 |
191 |
7 |
10 |
9 |
|
|
57 |
281 |
1896 |
187 |
11 |
13 |
7 |
1 |
|
59 |
278 |
1897 |
210 |
12 |
15 |
6 |
|
|
50 |
293 |
1898 |
222 |
11 |
10 |
8 |
|
|
47 |
298 |
1899 |
221 |
5 |
10 |
9 |
|
|
53 |
298 |
Év |
Református |
Ágostai
evangélikus |
Római
katolikus |
Görög
katolikus |
Görög-
keleti |
Unitárius |
Izraelita |
Összesen |
1900 |
222 |
9 |
11 |
3 |
1 |
|
54 |
300 |
1901 |
219 |
9 |
9 |
4 |
|
|
51 |
292 |
1902 |
246 |
6 |
7 |
4 |
|
|
69 |
332 |
1903 |
261 |
6 |
10 |
4 |
|
|
85 |
366 |
1904 |
288 |
5 |
13 |
10 |
1 |
|
73 |
390 |
1905 |
323 |
7 |
15 |
9 |
|
|
70 |
424 |
1906 |
331 |
9 |
18 |
8 |
|
|
50 |
416 |
1907 |
329 |
4 |
23 |
9 |
|
|
40 |
405 |
1908 |
333 |
3 |
16 |
12 |
|
1 |
45 |
410 |
1909 |
340 |
6 |
17 |
9 |
|
1 |
42 |
415 |
1910 |
343 |
5 |
14 |
14 |
1 |
1 |
52 |
430 |
1911 |
315 |
11 |
16 |
12 |
2 |
|
52 |
410 |
1912 |
316 |
10 |
18 |
14 |
|
|
60 |
418 |
1913 |
324 |
8 |
22 |
18 |
1 |
|
68 |
441 |
1914 |
305 |
12 |
25 |
9 |
1 |
|
69 |
421 |
1915 |
292 |
9 |
18 |
7 |
|
1 |
73 |
400 |
1916 |
314 |
9 |
20 |
7 |
|
|
97 |
447 |
1917 |
329 |
10 |
21 |
8 |
|
|
102 |
470 |
1918 |
312 |
2 |
16 |
7 |
|
|
113 |
450 |
1919 |
354 |
3 |
312 |
41 |
|
|
209 |
923 |
lány |
17 |
|
2 |
|
|
|
18 |
37 |
1920 |
270 |
6 |
21 |
12 |
|
|
134 |
443 |
lány |
13 |
|
2 |
|
|
|
10 |
25 |
1921 |
272 |
7 |
14 |
9 |
|
1 |
135 |
438 |
1922 |
274 |
7 |
4 |
4 |
|
|
114 |
403 |
1923 |
218 |
7 |
5 |
2 |
|
|
77 |
312 |
1924 |
128 |
3 |
8 |
|
|
|
44 |
183 |
1925 |
105 |
3 |
22 |
|
|
|
21 |
151 |
1926 |
94 |
3 |
53 |
|
|
|
6 |
156 |
1927 |
107 |
6 |
46 |
|
|
|
3 |
162 |
1928 |
54 |
2 |
28 |
|
|
|
|
84 |
1929 |
66 |
2 |
17 |
|
|
|
|
85 |
1930 |
82 |
4 |
20 |
|
|
|
|
106 |
1941 |
531 |
9 |
21 |
3 |
|
1 |
24 |
588 |
1942 |
541 |
9 |
13 |
3 |
1 |
1 |
19 |
587 |
Összesen: |
13532 |
324 |
945 |
495 |
9 |
7 |
2228 |
18594 |
A református gimnázium tanulóinak
anyanyelv-
és nyelvismeret szerinti megoszlása
1869-1944 között
(a
15. sz. táblázat folytatása)
Év Magyar Németül Német Németül Román Ruténül Horvát- Olaszul Angolul Fran-
és
románul szerbül ciául
─────────────────────────────────────────────
1869
1870
1871
1872
1873 179 3 4
1874 165
1875 189 4 4
1876 142 31 13 5 2 1
1877 154 11 16 3 1
1878 173 14 8 2 3
1879 157 27 6 1
1880 148 15 7 1
1881 166 9 1
1882 145 15 7
1883 165 22 8 3
1884 175 13 11 1
1885 169 7 5 4
1886 183 7 5
1887 149 18 11 2 1
1888 172 13 3 1 1
1889 175 18 4
1890 213 19 11 1
1891 209 3 3 1
1892 244 1 3
1893 250 2 1
1894 249 3
1895 277 3 1
1896 276 2
1897 291 1
1898 298
1899 298
1900 300
1901 292
1902 332
1903 366
1904 389
1905 423 1
1906 416
1907 405
1908 391 12 3 - 2 - 2
(szlovák)
1909 414 1
Év Magyar Németül Német Németül Román Ruténül Horvát- Olaszul Angolul Fran-
és
románul szerbül ciául
───────────────────────────────────────────
1910 428 1
1911 410
1912 417 1
1913 441 19 7 1 1
1914 389 21 8 2 1
1915 399 1
1916 447 23 6 - 1 1 1
1917 470 21 5
1918 450 16 5
1919 923
lány: 37
1920 443
lány: 25
1921 438
1922 403
1923 308 1
1924 183
1925 151
1926 149 6 (zsidó)
1927 162
1928 84
1929 85
1930 106
1941 588 1
1942 587 1
───────────────────────────────────────────────────
Össze-
sen: 18265 370 10 146 34 28 5 1 5 2
───────────────────────────────────────────────────
Az értesítők azt tanúsítják, hogy a később
Szatmári Református Főgimnáziumnak nevezett kollégiumban nemcsak református
vallású diákok jártak, tanultak. 1869-től a gimnáziumban tanult közel három és
félszáz más protestáns (324 evangélikus, 7 unitárius), majdnem másfélezer
katolikus (945 római katolikus, 495 görög katolikus), 2228 izraelita és néhány
(9) görögkeleti vallású diák.
E tanulók túlnyomó többsége magyar anyanyelvű,
magyar nemzetiségű volt. Az évkönyvek konkrétan csak 52 tanulóról közlik, hogy
más nemzetiségű, köztük román, német, zsidó, szlovák származásúak. Minden
bizonnyal azonban a "nyelvismeretről" készített statisztika idegen
nyelvek ismeretét jelölő rovatában közölt adatok egy része nemzetiséget takar.
Joggal feltételezhető, hogy a 146 németül és románul is, a 28 ruténül is tudó
tanuló közül legtöbb román, illetőleg rutén családból származott, s
feltételezhetően a németül beszélők között is voltak német, illetőleg sváb
származású diákok.
A szatmárnémeti református kollégium
történetéről szóló tanulmány megjelenését több mint két évtizedes munka s a már
megírt kézirat évtizedes hányódása előzte meg.
A munka megírásának gondolatát (néhai) Dankanits
Ádám történész barátom sugallta. A Hét munkatársaként 1972-ben olvasótalálkozón
járt Szatmárnémetiben, tőle szereztem tudomást a matrikula létezéséről (és
lelőhelyéről). Meg kellene írni mondta a matrikula alapján az iskola
történetét, ahogyan Jakó Zsigmond és Juhász István megírta az enyedi diákokét a
nagyenyedi diáknévsorok alapján.
Az adatgyűjtés- és feldolgozás elveit, a
követendő módszereket Jakó Zsigmond professzor úr körvonalazta számomra
(mindezért s a munkavégzés folyamán kapott mindig hasznos segítségéért ezúton
is köszönetet mondok), aztán munkához láttam.
A latin nyelvű matrikula lemásolása, a sokféle
kézírás, gyakran csak nagyítóval kiolvasható bejegyzés pontos, betűhű leírása,
a rövidítések feloldása, a szövegek megfejtése, értelmezése magától értetődően
igen sok időt igényelt.
Minthogy a kéziratos könyvet az idő (és
hányattatása) megviselte, a szöveg elsődleges rögzítése (a leírás és a
fényképmásolat elkészítése) után a matrikulát az egyetemi könyvtár szakembere
szakszerűen restaurálta. Ennek során szétválasztotta a matrikula több összeragasztott
lapját is. (Minden esetben téves bejegyzések, elrontott szövegek kerültek elő;
közülük többet a feldolgozásban hasznosíthattam; két összeragasztott lap pedig
XVII. századi latin képverset rejtett.)
Mindjárt munkám kezdetén Jakó Zsigmond
professzor úr figyelmeztetett: a szakszerű történeti forráskutatás a
hivatkozott dokumentumok ellenőrzött ismeretét, hű idézésüket követeli meg. A
szatmárnémeti református kollégium XVII-XVIII. századi matrikulája esetében ez
mindenekelőtt azt kívánta meg, hogy szakemberek ellenőrizzék latin szövegmásolataim
pontosságát, hitelességét. Az első ellenőrzést a bukaresti Nicolae Iorga
Történeti Intézet kutatója, Vekov Károly végezte el 1973-ban. Együttesen
olvastuk el a teljes latin nyelvű szöveget, egyeztettük az én olvasatommal,
megvizsgáltuk a feloldott rövidítéseket.
A latin szövegek másodszori ellenőrzését a
kéziratnak a Kriterion Könyvkiadóhoz való benyújtása előtt Kiss András
kolozsvári levéltáros végezte el. (Mindkettőjük fáradságos munkáját ezúton is
megköszönöm!)
A matrikula történetéhez, féltő óvásához az is
hozzátartozik, hogy semmiképp sem akartuk a figyelmet ráterelni, így a róla
közölt (egyetlen) fénykép (Jakó Zsigmond: Írás,
könyv, értelmiség) alá sem írtuk oda a lelőhelyét.
Mindenképpen utalnom kell a forráskutatásban
megtapasztalt tényre: elődeink bizony nem mindig voltak pontosak a források
felhasználása, idézése során; következésképp nem helytálló adatok, utalások is
napvilágot láttak. Mindezekből pedig (természetszerűleg) nem valóságos
állítások, következtetések (is) születtek.
A matrikulát több mint három és fél évszázados
megléte során többen is forgatták, hivatkoztak rá. Pontatlanul idézett
számadatok, hibásan, elferdítetten közölt nevek tanúsítják: nem mindig
hozzáértően jártak el.
Egyik
példája ennek az, amit az 1672-es batizvasvári csatában részt vett és elesett
szatmári diákokról a század elején megírtak. A mai batizi temetőben áll az a
hatalmas obeliszk, amelyet a Szatmárnémeti Református Főgimnázium diákjai
állítottak (1914-ben) a batizvasvári csatában a kurucok oldalán harcoló,
elesett, a tömegsírba eltemetett egykori kollégiumi diákok emlékére.
Erről a XX. század elején feltárt tömegsírról
azt írta Ferenczi János (újságíró, helytörténeti munka szerzője), hogy a sok
száz halott közt található a kollégium e csatában elesett 49 diákja is. Név
szerint fel is sorolja őket. Közlése nem tudni, milyen forrásra alapozta
már csak azért sem lehet hiteles, mert a felsoroltakból 25 diák a csatát követő
években is a kollégiumban tanult, évenként aláírta az ún. aláírási
jegyzőkönyveket.
A kutatómunka során azt is megtapasztaltam, hogy
egy-egy régi (egykorú), nyomtatott forrásban (is) megjelent állítás is lehet
téves. A debreceni kollégium történetével foglalkozó munka (valószínűleg)
meghaltnak nyilvánít olyan tanítót, aki eltűnése után adataink szerint
Szatmáron tanított.
A második alapforrás, a XIX. századi anyakönyv
teljesen magyar nyelvű, mindvégig szép, olvasható kézírással vezetett munka,
olvasata semmilyen gondot nem okozott.
A tanulmány utolsó fejezetében kitekintek az
1852-es évet követő időszakra is, e korszak sok számadatát idézem (táblázatokba
foglaltam), forrásaim a gimnázium nyomtatásban megjelent évkönyvei. Az
évkönyvek java része megtalálható a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban, illetőleg
a marosvásárhelyi Teleki Téka dokumentációs részlegén. A hiányzók adatait a
budapesti Országos Széchényi Könyvtárból tanulmányoztam.
Az elkészült munkát Szatmári diákok 1610-1852 címen 1983-ban benyújtottam a Kriterion
Könyvkiadóhoz, de mint ismeretes tárgya miatt (magyar művelődéstörténet) nem
jelenhetett meg, a mintegy 30 letiltott könyv közé került.
Közben azt javasolta Jakó Zsigmond professzor
úr, hogy fel kellene kutatni és meg kellene írni a (szintén XVII. századi)
Pázmány Péter alapította katolikus kollégium anyagát/történetét is.
Kevés reménnyel láthattam munkához, mert a
jogutód iskolában (valamikor az államosítás utáni években) kidobták a régi
irattári anyagokat. Nem várt felfedezés eredményeképp igen jelentős irattári
anyagra bukkantam, s ebből az derül ki, hogy a Pázmány alapította kollégium
mellett a XIX. század elején még egy, az akkori középiskolára épülő, ennél
magasabb fokú intézmény, az ún. Püspöki Líceum is működött Szatmárnémetiben.
A Szatmári
diákok 1610-1852 című munka így kétkötetessé vált. Természetesen ezt már
nem adtam oda a Kriterion Könyvkiadónak. A könyv megjelenésének egyetlen lehetséges
módjává a külföldi kiadása vált. Ez azonban (elsősorban a már fentebb említett
okból) egyelőre nem volt lehetséges.
Mindkét kötet tartalmazta a szatmári iskolák
könyvtárának anyagát is, ezek leltárát, gyarapodási módját; előkerült ugyanis
a szatmári jezsuita rendi kolostor és a pálos rendiek könyvtárjegyzéke is.
A szegedi József Attila Tudományegyetem I. sz.
Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén működő könyvtártörténeti kutatócsoport
munkaközössége (Keserű Bálint professzor szerkesztésében) Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez címen
megjelenő sorozatának 14. kötete a Partiuni
könyvesházak 1623-1730. Ebben a kötetben közöltem a munkámból ide
illeszthető részt 1988-ban Szatmár A
református kollégium könyvtára
1632-1727 címmel. Terjedelme 45 lapnyi; természetesen álnéven (Kulcsár
György) vállalkozhattam az akkori közlésére.
Elérkezett végül a könyv megjelentethetőségének
az ideje, kiadására a JATE régi magyar irodalmi tanszéke vállalkozott.
Minthogy a munkát (az adattár könnyebb
hasznosítása céljából) diáknévmutatókkal kellett ellátni, s ezek elkészítése
időigényes volt, a megjelentetésben időbeli csúszást okozott.
Változtatni kellett
azonban magán a munkán is, mivel az a Fontes Rerum Scholasticarum sorozatba
került. Konkrétan: a tanulmányi részeket ki kellett iktatni; ezt rövid
bevezetők (mindegyik iskola előtt) helyettesítik.
A
Szatmári diákok 1610-1852 (Szeged 1994) ilyenformán mindhárom
iskola dokumentumanyagát tartalmazza, amelyből azonban kimaradtak a
könyvtárak. A tanulmányi rész pedig két külön kiadványban jelenik meg. Az
egyikben (itt) a református kollégium, a másikban a katolikus iskolák anyagának
a feldolgozása. (Sajnos mindegyikből kimaradt a képanyag.)
*
Habent sua fata libelli tartja a régi latin
közmondás. Romániai magyar tudományosságunk viszontagságos történetéhez e munka
kiadástörténete is beszédes adalék.
Szatmárnémeti, 1994. július 15.
[1]
A korszerű iskolatörténet feladatait Jakó Zsigmond körvonalazta A Bethlen Kollégium diáktársadalma a feudalizmus korában című tanulmányában.
= Jakó Zsigmond Juhász István: Nagyenyedi
diákok 1662-1848. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1979. 41-80.
[2]
A szatmári püspöki egyházmegye Emlékkönyve fennállásának századik esztendejében
(Schematismus centenarius) 1804-1904. Szatmár 1904. 118-120.
[3]
Györffy György: István király és műve.
Gondolat, Budapest 1977. 512.
[4]
Szirmay Antal: Szatmár vármegye fekvése,
története és polgári esmérete. Buda, 1800. I. 39-40.
[5]
Catalogus Clerii Szathmariensis, 1827.2.; Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Kriterion Könyvkiadó,
Bukarest 1979. 136-137.
[6]
Kovács István: A szatmári ref. iskola
története. Debrecen 1880. 3.
[7]
Tonk: i.m. 136-137.
[8]
Bagossy Bertalan és munkatársai: Szatmár-Németi
sz. kir. város. = Szatmár vármegye
monográfiája. Magyarország vármegyéi és városai. Országos Monográfia
Társaság kiadása. Budapest, é.n. [1907]. 167-168.
[9]
Az iskolában tanított Thomas de Zothmar (1340); Martinus Horváth, Bakócz Tamás
és testvére tanára: Petrus Bachkay tanári beiktatása 1554-ben történt.
Bura László: Épület és intézmény. Szatmári Friss Újság 1993. július 3., és uő. A szatmári katolikus gimnázium. Kézirat.
[10]
Szirmay: i.m. I. 207.
[11]
Bakcsy Gergely: A szatmárnémeti ev. ref.
főgimnázium története. Szatmár 1896. 8.
[12]
Bakcsy: i.m. 5.
[13]
Kovács: i.m. 5. és Bakcsy: i.m. 6, 8.
[14]
Mészáros István: Az iskolaügy története
Magyarországon 996-1777 között. Budapest 1981. 240.
[15]
Herepei János: XVI-XVII. századbeli
papok, mesterek, diákok a Szatmári Református Egyházmegyéből. Egyháztörténet, 1943. 29. Debrecenben egyébként
Szegedi Lőrincről úgy tudták, hogy elesett az 1596-i mezőkeresztesi csatában, s
ezt az aláírási jegyzőkönyvbe neve mellé be is jegyezték. Vö. Nagy Sándor: A debreceni
kollégium mint egységes intézmény az egyetem kialakulásáig. [Debrecen]
1940. 32.
Ugyancsak Herepei idézett tanulmányának 30.
lapján az 1610. évtől megemlíti Gönczi András tanító nevét, aki ekkor a várbeli
iskolában működött. Neve egyébként az Erotemata
Gvardini per Georgium Rithaymer pro
rei necesitate aucta című könyv bejegyzésében maradt fenn. A könyv jelenleg
a volt kolozsvári református kollégium könyvtárában található, száma 95990. A
bejegyzés utolsó mondata: Ipsequidem Andr[eas] Geonczi Ludimagister Arcis
Zatthmarien[sis] dono dabat Discipulo suo chariss[im]o Pet[ro] B. Zatthmari
Anno 1610.
Az adat egyébként megdönti Bartók Gábornak
azt az állítását, hogy a várbeli iskolát Bethlen Gábor létesítette volna a
várkatonák gyermekeinek oktatására, akkor, amikor 1622-ben birtokába vette a
várat. (Vö. Bartók Gábor: Szatmár-Németi
szabad királyi város egyházi és polgári történetei. Szatmár 1860. 115. és
uő.: A szathmári és németi ref. egyházak
és iskolák története. Sárospataki Füzetek, 1880. 306.
[16]
Az osztályokat a korabeli leírások felülről lefelé haladó sorban, tehát a
legnagyobbaktól kezdve sorolják fel; mi viszont a ma megszokott sorrendben, az
alsóbb osztályoktól kiindulva.
[17]
Rúzsás Sándor Trócsányi Zsolt Bodolay Géza Kiss József Pölöskei Ferenc:
A pápai kollégium története. Budapest
1981. 17.
[18]
A vármegyei jegyzőkönyvekre hivatkozik (1652. év, folio 335.). Szatmár vármegye. Bp. [1907] Magyarország vármegyéi és városai.
Szerk. Borovszky Samu. 445, 526.
[19]
A collaborator a XVI. században általában a rektor melletti felnőtt tanár neve.
Vö. Mészáros: i.m. 254., a református kollégiumokban később így hívják a rektor
nagydiákok közül választott segítőtársait, segédtanítóit, akik a kisebb
tanulókkal foglalkoztak a gimnaziális képzésben. Vezetőjük az első
collaborátor. Vö. Mészáros: i.m. 314.
[20]
Nagy: i.m. 52.
[21]
Vö. Matricula studiosorum. 96. és Bakcsy: i.m. 54.
[22]
A comparatisták neve korábban Debrecenben is alphabetisták (betűzők) és
lektorok (olvasók). Vö. Mészáros 1981. 616.
[23]
Donatus könyvének tanítása magyarul folyt. Mészáros: i.m. 138-144.
[24]
Nagy: i.m. 65-66.
[25]
Bagossy: i.m. 8.
[26]
Ferenczy János közlése szerint (Művei V. 57-59.) a batizi temetőben található,
a XX. század elején feltárt tömegsírban a sok száz halott között 73 diák (ifjú)
is nyugszik, köztük a szatmári református kollégiumnak mind a 49 ott elesett
diákja. Felsorolja a nevüket is: Szatmári István, Dányádi György, Biltzki
János, Bikinyi Mihály, Poroszlai István, Baksai Mihály, Szenczi János, Tatai
Sámuel, Nádudvari György, Szőlőskei István, Szalacsi János, Selyebi Mihály,
Asrihai András, Diószegi Ferenc, Tunyogi Miklós, Belényesi János, Ladányi
István, Csengeri András, Gacsályi Ferenc, Ecsedi János, Pákai Benedek, Maróthi
István, Miskolczi István, Vecsei István, Borsvai Ferenc, Nagyari Ferenc, Dombi
Ferenc, Gyarmathi Mihály, Czeglédi Oláh István, Kállai Mihály, Szőllősi Ferenc,
Gyügyei Ferenc, Ujlaky István, Csengeri Mihály, Turi Sámuel, Tarpai András,
Vári Miklós, Beregi Ferenc, Patóházi Pál, Miszti István, Szeremi István,
Misztótfalusi Bálint, Szőlőskei János, Pályi György, Debreczeni János.
Forrásait nem ismerjük, viszont adatairól
megállapítjuk, hogy nem hitelesek, ugyanis a Matricula studiosorumban csak az
1671-ben aláírt Stephanus Szőlőskei neve mellett olvasható: 25. Nov. Venit
Sonkadinum ad rectoratum. Decollatus Batizini 20. Sept. anni 1672 a Germanis
hujus loci, cum multis aliis studiosis. A Ferenczy névsorában több név
feltehetően hibás olvasat vagy elírás, ugyanis Nagyari Ferenc és Asrihai András
a jegyzőkönyvben Franciscus Nagyari és Andreas Aszchai, a közlésében olvasható Biltzki János az
1671-ben aláírt Johannes Bélteki lehetne. Bikinyi Mihály esetében a Bökényi
családnévre gondolhatnánk, viszont ilyen nevű diák a kollégium anyakönyvében
az adott időpont előtti tíz évben sem szerepel. Névsora azért sem hiteles,
mert a felsorolt 49 név közül 25 diák neve szerepel az aláírási anyakönyvben a
következő évben. Mindössze 24 tanuló neve nem fordul elő többé, ezek valóban
meghalhattak a batizvasvári csatában.
[27]
Bakcsy: i.m. 25.
[28]
Mészáros: i.m. 607-608.
[29]
Mészáros István: A magyar nevelés
története. 1790-1849. Budapest 1968. 12.
[30]
Mészáros: i.m. 62.
[31]
Mészáros: i.m. 96.
[32]
A Ratio Educationis nyomán a XVIII. század végén meghonosodott s a
századforduló után is használatos nemzeti iskola kifejezés nemzeti
esetünkben magyar nyelvű iskolát jelentett. Ezekben az olvasás, ének, írás
tanítása magyarul folyt. Mészáros i.m. 17., és uő.: Népoktatásunk szervezeti-tartalmi alakulása 1777-1830 között. Budapest 1984. 29.; Bajkó Mátyás: Kollégiumi iskolakultúránk a felvilágosodás
idején és a reformkorban. Akadémiai
Kiadó. Budapest 1976. 64.
[33]
Teljes nevén Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen.
[34]
Bakcsy: i.m. 8-10.
[35]
Harmaczi Gergely az orátorok, Tokai László a poéták, Tarczali János a
syntaxisták, Kállai Ábrahám a grammatisták, Betsei György a nagyobb
rudimentisták, Csengeri Pál a kisebb rudimentisták, Hidvégi István a
donatisták, Sárközi Ferenc az alfabetisták praeceptora lett.
Ugyanekkor Harmaczi Gergelyt seniorrá,
Csengeri Barhász Istvánt contrascribává választották.
[36] A Matricula studiosorum 124-125. lapjának bejegyzései szerint a kollégiumtól kapott tanítókért az egyes egyházközségek a következő összegeket fizették:
Időpont |
A falu |
A tanító neve |
Forint, dénár |
1725. január |
Apa |
Josephus
Németi |
1,50 |
|
Péterfalva |
Valentinus
Vári |
3,06 |
|
Csenger |
Michael
Nyíregyházi |
3,06 |
|
Milota |
- |
0,27 |
|
Gyarmat |
Johannes Vári |
1,36 |
május
1. |
Szaniszló |
Samuel Török
Szathmári |
3,06 |
1727. január 8. |
Gyarmat |
- |
1,50 |
|
Németi |
- |
0,60 |
|
Géberjén |
- |
0,43 |
|
Matolcs |
Nicolaus Rápolti |
3,00 |
|
Cseke |
Franciscus Szathmári |
1,53 |
1728. április 20. |
Gyéres |
Nicolaus Czeglédi |
1,51 |
|
Újváros |
Josephus Lévai |
1,50 |
|
Matolcs |
Andreas Sz. Szathmari |
1,51 |
|
Sz. Váralja |
Martinus Varallyai |
1,51 |
október
9. |
Szamosújlak |
Samuel Göntzi |
1,52 |
október
20. |
Homok |
- |
0,45 |
Valamennyi tanító 1724-ben a matricula
jegyzőkönyvében diákként szerepelt, tehát a következő év(ek)ben kerülhetett a
tanítói állásba.
[37]
Mészáros 1981. 254, 324. és Nagy: i.m. 98.
[38]
Nagy: i.m. 99.
[39]
A debreceni kollégiumban az ökonómus tisztségét hetente más-más tanuló látta
el. Nagy: i.m. 100.
[40]
Benkő Samu: Sorsformáló értelem.
Művelődéstörténeti dolgozatok. Bukarest 1971. 141.
[41]
A debreceni kollégium 1657. évi törvénykönyve szerint (VIII. fejezet, 1-6.
cikkely) egy-egy nagydiák két hónapig ellenőrizhette az ételhordás és a főzés
rendjét. Nagy: i.m. 100.
[42]
A Matricula studiosorum azokat a tanárokat, akik külföldi egyetemeken tanultak,
clarissimusoknak nevezi. Nevük megállapítható a tanárok felsorolásából. Vö.:
Bura László: Szatmári diákok 1610-1852.
Fontes Rerum Scholasticarum V. Szeged 1994. 9-10.
[43]
Nagy: i.m. 65-66.
[44]
Bakcsy idézett művének 82. lapján utal a debreceni ev. ref. főgimnázium
1894-95. évi Értesítőjére, amely a Ratio Educationis előtti, alatti és
közvetlen utána fennálló helyzetet mutatja be.
[45]
Mészáros 1981. 252-253.
[46]
A Szatmárnémeti helynév 1715 előtt mindig Németire vonatkozik.
[47]
Mészáros 1981. 321.
[48] A sárospataki református kollégium.
Tanulmányok alapításának 450. évfordulójára. Budapest 1981. 43-46.
[49]
Mészáros 1981. 323.
[50]
Vö. Matricula studiosorum. 85b-126b.
[51]
A sárospataki református kollégium.
100-101.
[52]
A koncentrikusság elvét akkor mai értelemben nem ismerték.
[53]
Bakcsy: i.m. 59.
[54]
Konkrétan a debreceni kollégium 1770-ben kiadott, 1791-ben kevés változtatással
második kiadásban megjelent rendszeres tantervére, az ún. Methodusra
gondolunk.
[55]
Bakcsy: i.m. 61-66. Az 1827-ben készített tanterv tankönyvül ajánlhatta Jenei
György (szatmári tanácsnok) Katechismus,
a debreczeni útmutatásból szedegetve (Kolozsvár 1826) című könyvét, az
1839-ben életbe lépett tanterv pedig ugyancsak Jenei György Közönséges ó história a tanulók számára
(S.Patak 1838) című munkáját.
[56]
Szövegét Bakcsy idézett könyvének 67-74. lapján közli.
[57]
A könyvtárjegyzékeket (Kulcsár György álnéven) A református kollégium könyvtára 1632-1727 címen közöltem. = Partiumi könyvesházak 1623-1730.
Budapest-Szeged. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kiadása, 1988.
325-373.
[58]
Bakcsy: i.m. 100.
[59]
Az anyakönyv utolsó lapján olvasható latin nyelvű bejegyzés szerint 1789-ben
egyházi alapból vásárolták és a közösség használatára bocsátották a következő
könyveket: Samueli Pavai Catechesis maior, Cellarii Grammatica, Abecedarium
Germanicum, Anreae Törsök Languii Colloquia, Josepho Henter Orthographia
Hungarica et Abecedarium Germanicum, Georgio Szilasi Hübneri Historiae, Josepho
Sárközi Rudimenta Linguae Latinae.
Egy
1790 májusában Gyenge János praeceptor által a tanulók közössége részére
vásárolt könyv a Biblia S(acra) Hungarica; 1792-ben Nagy Ari Mihály
könyvszerzését jegyezték fel (Psalterium; Compendium historiae sacrae).
[60]
Bakcsy: i.m. 100
[61]
Nem minden könyvet sikerült azonosítani, mert a feljegyzések némelyike nem
könyvcím, csak utalás, jelzés.
[62]
Mészáros 1981. 254.
[63]
Bakcsy: i.m. 55.
[64]
Vö. Benkő: i.m. 140., ahol hivatkozik Szabolcsi Bence A XVIII. század magyar kollégiumi zenéje című munkájára.
[65]
Benkő: i.m. 142., Bartók: i.m. 177.
[66]
Thury Etele: Iskolatörténeti adattár. I-II.
Pápa 1908. 68-96., Rúzsás: i.m. 15-17., A
sárospataki református kollégium.
43.
[67]
A törvénykönyvet a Matricula studiosorum jegyzőkönyveiben nem sokszor idézik (a
91-94. lapon), megnevezik viszont a vétséget és az érte kirótt büntetést.
[68]
Vö. a debreceni kollégium szabályzatával! Thury: i.m. 68.
[69]
A diákviseletet 1624-ben I. Rákóczi György fejedelem állapította meg a váradi
zsinat határozata alapján: bokáig érő fekete köntös, fehér gombokkal
kapcsolódott; ehhez járult a sárga szegélyes zöld alapú posztószűr, az ún.
tóga; a diákoknak hosszú, henger alakú nyestbőrből készült kunsüveget, ún.
sinkót kellett viselniük; lábbelijük a csizma volt. 1774-ben helyettük a
kalpagot és a fekete palástot vezették be. (Vö.: Nagy 1940. 72-74.)
[70]
Nagy: i.m. 28.
[71]
Nagy: i.m. 33.
[72]
Nagy: i.m. 36.
[73]
Bakcsy: i.m. 83.
[74]
A teljes eredeti szöveget vö. Bakcsy: i.m. 84-86. Ezt régies nyelvezete miatt
nem közöljük, helyette a törvények felépítését megőrizve mai köznyelven a
lényegre szorítkozunk.
[75]
Vö. Jakó Zsigmond Juhász István: Nagyenyedi
diákok 1662-1848, valamint Bura László: Szatmári
diákok 1610-1852 (a közlés módjáról elmondottakkal).
[76]
Részletes leírása a Szatmári diákok
1610-1852 című kötetben. 5-7.
[77]
Részletes leírása uo. 7-8.
[78]
Az ezen új Könyv előtt levő, melly az 1781ik Oktoberig
eltőlt időt foglalja magában, ezen Oskola Thecajába a többi Oskola Könyvei
közzé tétetvén, [ebben] itt kezdődnek beíródni a Tanúlók neveik. (Vö.:
Anyakönyv 509.)
[79]
A magyar nyelvű anyakönyvezésben a szatmári református gimnázium megelőzte a
többi gimnáziumot, ugyanis Eperjesen is az iskolatörténet ezt tartja a
legkorábbinak csak 1840-1841-ben vezették be. Vö. Bajkó: i.m. 166.
[80]
Kovács: i.m. 20.
[81]
Jakó Zsigmond Juhász István: i.m. 43.
[82]
Kovács: i.m. 25.
[83]
Az elveszett matricula egyetlen megtalált lapját az 1610-es matricula
kéziratának 159. lapja után beragasztottuk.
[84]
1820-ban Országh Pál nem vezette be a Nagyobb Magyar Fiú Oskolába járó
diákokat. Az anyakönyv negyedik lapján a kollégiumba járó grammatisták névsora
után ez a bejegyzés olvasható: Itt rendszerént következtek vólna az Országh Pál
ér Tanítványi, de Tanítói hivatalában itt már bizonnyal esendő változását
okozott bajainál fogva lett bosszús restsége miatt f[el] n[em] jegyzette.
Az anyakönyv utolsó lapján írt feljegyzésben
pedig ez olvasható:
Ezen újabb Könyvből pedig ki lehet látni
1. Hogy Ország Pál Úrnak, ki még a más
Könyvben feljegyzett, és még tán 1811-ben Nagy Bányáról hozatott tanítónak
(:meghalván az az előtt több esztendeig is volt Bottyán János érdemes tanító:)
Tanítványi nincsenek feljegyezve, mivel 1822-ben Hivatalából ki esett...
[85]
Volt olyan év, amikor 129, másikban 149 diák írta alá a jegyzőkönyvet. Minthogy
ez utóbbi esetben két jegyzőkönyvről van szó, az egyiket tavasszal írták, a
másikat ősszel, novemberben, elképzelhető, hogy az egyik nem az adott évre vonatkozott,
hanem a megelőző évét pótolta, esetleg a következő évét jelenti. A helyes
létszám ez esetben 60 körüli lehetett.
[86]
Kovács: i.m. 25.; Bakcsy: i.m. 15.
[87]
Vö. Bárczi Géza Benkő Loránd Berrár Jolán: A magyar nyelv története. Tankönyvkiadó, Budapest 1967. 378-84.;
Kálmán Béla: A nevek világa.
Gondolat, Budapest 1969. 72-73.
[88]
Jakó: i.m. 58.
[89]
Borovszky: i.m.
[90]
A helységneveket 1808-ban számba vevő kimutatásból az derül ki, hogy ekkor az
országban 52 Keresztúr, 20 Szentandrás, 8 Szentbenedek, 59 Szentgyörgy, 32
Szentiván, 27 Szentkirály, 56 Szentmárton, 15 Szentpál, 51 Szentmihály, 34
Szentpéter nevű helységet tartottak számon. Vö. Kálmán: i.m. 155.
[91]
Jakó: i.m. 63.
[92]
A Szilágyi elnevezésen vidéket kell érteni, ugyanis a Szilágyság nem azonos
teljes egészében Kraszna és Közép-Szolnok vármegyékkel. A Szilágy vidéke...
kiterjedt Szatmár vármegyének egyes részeire is, s egyszer nagyobb, másszor
kisebb területet jelöltek Szilágy névvel. Vö.: Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája. I-VI. Budapest 1901-1904. I. 91-92.
[93]
Kovács: i.m. 15-20.
[94]
A következőkről: Stephanus Bathori 1649, Stephanus Eszéki 1657, Georgius
Dányádi, Sámuel Wáradi, Johannes Bélteki, Michael Baxai, Johannes A. Szenczi
1675, Nicolaus éjvárosi 1684, Johannes Pataki, Michael Tatai, Stephanus Váári
1686, Georgius D. Győri 1687, Martinus S. Újvárasi, Nicolaus Újvárasi 1688,
Johannes Pataki 1693, Sigismundus Deák, Georgius Árkosi 1713, Johannes
Mogyorósi 1714, Stephanus Szentimrei 1729, Balthasar Kondor 1737.
Megjegyezzük: az évszámok azt jelzik, hogy a
diákok mikor írták alá a jegyzőkönyvet, tehát (külföldi) akadémiákon csak
későbbi időpontokban fordulhattak meg.
[95]
Benkő: i.m. 98-100. és vö. Jakó Zsigmond nagyenyedi diáknévsoraival.
[96]
Benkő: i.m. 90., Jakó i.m. 74.
[97]
A politicus, secularis világi pályán működő személyre utaló megjegyzések. Vö.
Jakó 1979. 74.
[98]
A jegyzőkönyvek bejegyzései szerint Udvarhelyi Balázs (1610) brigadéros,
Szőlősi András (1636) Thököly háborújában zászlótartó, Udvarhelyi István (1649)
tiszt, (had)vezér lett.
[99]
A helység neve utáni évszám a legtöbb esetben azt az évet jelöli, amelyben a
tanítóvá lett diák nevét bejegyezték. Többször viszont főként a XVIII.
században az évszám a tanítóság kezdetét jelöli.
[100]
A zárójelbe tett évszámok az olyan tanítókat jelölik, akikről nem jegyezték be,
hogy tanítói szolgálatra mentek, de ez a kollégiumi pénztár (Pecunia sacra)
gazdasági bejegyzéseiből megállapítható.
[101]
Szatmár külvárosában, a Hóstátban 1642-ben létesült református elemi iskola,
amikor a lakosság annyira megszaporodott, hogy külön egyházközséggé alakult.
Az iskolát a szatmári református kollégium látta el tanítókkal. 1680-ban Apafi
Mihály erdélyi hadai és a török csapatok teljesen elpusztították a Hóstátot,
iskolája is megsemmisült. Vö.: Bakcsy: i.m. 11. és Borovszky: i.m. 210.
[102]
Mészáros 1981. 641.
[103]
Uo. 641-646.
[104]
A Pázmány Péter által 1636-ban alapított jezsuita iskola 1786-ig működött a
városban. Később 1807‑ben négyosztályos gimnáziumként újrakezdi
működését, 1808-tól pedig már hatosztályos (4 grammatikai és 2 humán osztály).
A hat osztályt végzett ifjak filozófiai
továbbképzésére 1804-ben alakult ugyancsak a szatmári római katolikus
püspökség hatáskörében a kétosztályos Püspöki Líceum. A líceum a papi
szeminárium keretében működött, de világi tanulók is látogatták, függetlenül
vallási hovatartozásuktól. Vö. Borovszky: i.m. 82.
[105]
Pejoratív jelző is lehet.
[106]
Ide soroltuk azokat, akiknél az apa állapotát azaz a foglalkozást jelölő
rovatban a magánzó megjelölés, vagy az apa neve és foglalkozása helyett az
özvegy édesanya neve szerepel, valamint mindazokat, akiknél a rovat
kitöltetlen.
[107]
Az 1862/63-as tanév diáklétszámát a Debreceni Kollégium levéltárában őrzött
jegyzék A helvét hitv. szatmárnémeti hat osztályú Gymnasium tanulóinak név
és osztályzati jegyzéke az 1862/3-ik isk. év első feléről alapján, az 1869.
évtől kezdődő időszak diáklétszámát pedig az évenként megjelent iskolai
értesítők alapján állítottam össze. Az értesítők a kolozsvári Egyetemi
Könyvtárban A-1480-as jelzettel, a marosvásárhelyi Teleki Könyvtárban Bo
26512-es jelzettel találhatók.
108 Eltérés mutatkozik több
értesítõben a diáklétszámról, illetõleg a tanulók társadalmi
eredetérõl közölt adatok és végösszegek közt. Pontatlanok a tanulók
vallási hovatartozására és nyelvi ismereteire vonatkozó táblázatok is.
Konkrétan az 1875, 1876, 1877, 1881, 1886, 1894, 1895, 1911, 1923. és 1941. évi
értesítõkben találtam ilyen pontatlanságokat. Az adatokat
változatlanul közlöm, de a fenti okból a táblázatok végösszegét nem készítettem
el.