 | Navigáció | |
| Bejelentkezés | |
| Legújabb cikkek | |
| Szavazás | |
|
| Mondo 2008/02 - Death Note | |
|
|
Anime infók
|
Death Note - a halál könyve
Az igazságszolgáltatás körüli legendák ?si id?kbe nyúlnak vissza. Már Salamon király történetei is ugyanazt a kérdést járták körbe – micsoda bölcsességre, körültekintésre, alaposságra van szüksége az egyszeri bírónak ahhoz, hogy eldönthesse egy adott b?ncselekményr?l, vajon ki volt a hibás? A megfelel? büntetés kiszabása legalább ilyen körülményesnek bizonyult. Amint egyre m?veltebbé vált civilizációnk, úgy igyekeztünk skálázni a büntetések mértékét. A halálbüntetés sok helyen máig az egyik legkényesebb kérdés. Kinek van akkora hatalma, hogy döntsön egy ember élete felett, legyen akármennyire is b?nös? A Death Note különleges lehet?séget nyújt bármely halandó számára: segítségével kikerülhet?vé válnak a formaságok, a b?nösök pedig megkaphatják a megérdemelt büntetésüket. Mi történik azonban akkor, ha ez a könyv, nem a megfelel? kezekbe kerül, és mit tesz az isteni hatalom azokkal, akik korlátozások nélkül bíráskodnak majd mindenki felett?
Az élet és halál urai
A shinigamik világa üres, kietlen sivatag – tökéletesen illik azokhoz a teremtményekhez, akik a sintó mitológia szerint szabadon döntenek arról, hogy ki mikor haljon meg. A halál könyörtelen urai szerencsejátékkal és fogadásokkal töltik mindennapjaikat. Róluk azt érdemes tudni, hogy mindegyikük rendelkezik egy „Death Note” névre hallgató kis könyvecskével, amelybe bármelyik ember nevét lejegyezve azonnal a másvilágra küldhetik szerencsétlent. Ezt egyébként nemcsak kedvtelésb?l csinálják: az áldozatok visszamaradt „ideje”hozzáadódik shinigamik életéhez, így biztosítva az örök életet, amennyiben szorgalmasan szedik áldozataikat. Egyikük, a különösen furfangos (két Death Note-tal is rendelkez?), de rettenetesen unatkozó Ryuk úgy dönt, hogy kiruccan egy picit, és eldobja az els? Death Note-it, ami az emberi világban landol, pontosabban egy iskola udvarában. Ott rögtön rá is talál egy hasonlóképpen unatkozó egyén, a Yagami Light nev? fiatal srác, aki el?ször igencsak szkeptikusan áll a furcsa instrukciókat tartalmazó sötét füzethez. Ez a hozzáállás azonban megváltozik, amikor az els? próbálkozása (egy túszokat fogvatartó b?nöz? neve kerül a Death Note-be, ezzel megpecsételve a gazember sorsát) sikerrel végz?dik: a jegyzetfüzet bizony m?ködik, és bárkit képes megülni, ha a két alapfeltétel teljesül (I. a 14. oldalon A Death Note szabályai részt). Egy gyilkosság nem a világ, itt még könnyedén meg lehetne állni, f?leg, hogy a szívroham nem sok bizonyítékkal szolgálna a fiatal diák ellen: Light azonban úgy dönt, hogy nem véletlenül került hozzá ez a füzet, és ebben az esetben mindent meg kell tennie azért, hogy hozzájáruljon egy jobb világ megteremtéséhez. A terv azonban gigantikus, és könyörtelen precizitással kellene végrehajtani – a diák nyomban el is kezdi likvidálni a világ különböz? b?nöz?it, ügyelve arra, hogy a napnál is világosabba látszódjon, nem véletlen szívroham végzet mindegyikkel. A célja ezzel olyan utópisztikus világ létrehozása, ahol senki sem mer majd gyilkosságot vagy más b?nt elkövetni, hiszen fentr?l érkezik a büntetés, elkerülhetetlenül. A sok haláleset természetesen felt?nik az Interpolnak, az FBI/CIA/MI6 hármasnak és úgy nagyjából a világ összes rend?rségének, akik tanácstalanul állnak a problémával szemben. Vagy szuperképességekkel megáldott lény, vagy egy hatalmas, olajozottan m?köd? szervezet állhat az esetek mögött, gyakorlatilag korlátlan anyagi lehet?ségekkel. A megoldást egy legendás nyomozó, az eddig minden ügyet hibátlanul megoldó „L” jelenti, aki úgy dönt, kideríti a gyilkos kilétét és bíróság elé állítja komoly b?neiért. L-r?l els? körben elegend? annyit tudni, hogy az arcát még senki sem látta, egyedül megbízottja, Watari segítségével kommunikál a külvilággal. Közben Light (aki még elég rövid ideje használja a Death Note-ot) személye körül valóságos internetes kultusz alakul ki, sorban kapja a javaslatokat, miként lehetne egy gyilkosok nélküli szebb világot teremteni. Még neki tetsz? nevet is kap – állneve nem más lesz, mint Kira (egyben a killer, gyilkos japános kiejtése). A történet akkor kezd beindulni, amikor L egy roppant elmés trükkel rájön, hogy Kira (alias Yagami Light) melyik országban, azon belül pedig mely régióban található… és máris kezd?dhet az ?rült hajsza, ahol a két géniusz ügyesen adogatja egymásnak a világ sorsát befolyásoló hatalmas labdákat. Light személyisége drasztikusan „romlik”, már az els? konfrontáció alatt is: a korai áldozatai ismert b?nöz?k voltak, amikor azonban rádöbben, hogy az elképzelt világrend felépítését megakadályozhatná, ha kilétére fény derülne, úgy kezd egyre kevésbé tör?dni áldozatai kilétével. Ha a helyzet úgy adódik, ártatlan embereket, rend?röket, gyakorlatilag bárkit képes lesz likvidálni – egyszóval mindent hajlandó feláldozni a cél érdekében. A Death Note ereje és komplexitása talán leginkább azzal bizonyítható, hogy a fentebb leírtak alig az els? néhány epizód történéseit fedik le: ez a tempó pedig egyre gyorsabb, halálosabb lesz, ahogy haladunk a végkifejlet felé, ami három tucatnyi epizód után érezik majd el.
Teremtés
A Death Note tipikus példája annak, amikor egy sorozat azonnal, szinte zökken? nélkül kerül az „instant klasszikusok” közé. Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy Shounen Jumpban jelent meg 2003 végén, olyan szériák mellett, mint a D-Gray.man, a Bleach, a Naruto vagy a One Piece. A m?vet jegyz? szerz?páros egyik tagja, Ooba Tsugumi valószín?síthet?en állnevet visel, hiszen máshol még nem találkoztunk vele. Ehhez képest Ooba-sensei végtelen precizitással kidolgozott történetet írt: az apró részletek, a komoly dialógusok, a rengetegszer felbukkanó analitikus megközelítés mind tapasztalt szerz?re utal, akinek nagy eséllyel nem ez az els? és egyetlen története. A rajzoló pedig egy veterán, a Hikaru no Go-nak köszönhet?en világhír?vé vált Obata Takeshi, aki jelenleg egy négykötetes adaptáció, a Blue Dragon Ral Grad után egyel?re rövid történeteken dolgozik, kiváló stílusa pedig azonnal felismerhet?vé teszi ?t. A páros olajozottan, fegyelmezetten hétr?l hétre hozta a roppant magas min?ségi szintet, amib?l végül egyre szövevényesebb detektívregényre hasonlító klasszikus született. A Death Note befejezett történet, száznyolc fejezettel, amit tizenkét kötetben foglaltak össze, illetve megjelent a tizenharmadik kiegészítés plusz információkkal a lezáratlan szálak elvarrása végett. A siker öngerjeszt?vé vált és különféle adaptációkat szült. Szinte egyszerre érkezett az anime és az él?szerepl?s mozifilm bejelentése: a cikkíró komoly szkepticizmussal várta az átiratokat. Miért? Mert a Death Note mangája igazi elgondolkodtató darab, sok beszéddel és bels? monológgal: ezt pedig els? blikkre lehetetlennek t?nt mozgóképes formátumban megvalósítani. A megbízást a Madhouse csapat kapta, akiket a magyar animenéz? közönség is ismerhet a D, a vámpírvadász – Vérszomj, a Trigun, a Paradise Kiss vagy a Metropolisz alapján. Japánban mindenesetre még tucatnyi klasszikus f?z?sik a nevükhöz, itt van például a Record od Lodoss War, a Monster, a NANA vagy a Card Captor Sakura.
A képerny?re adaptálás bizony komoly feladat volt a rendez?, Araki Tetsurou számára (akinek egyébként ráadásul ez csupán a második rendezése volt). El?ször azt nézte meg, mi adja a manga különös hangulatát, majd ugyanezt színesben, mozgóképes formátumban igyekezett megjeleníteni. El?ször a képi világot kellett létrehozni, ahol a fekete és úgy általában a sötétebb színek dominálnak, er?s kontrasztot alkotva azzal a néhány jelenettel, amikor nappal, az iskolában történik valami fontosabb esemény (egyébként a DN cselekményében nem kap fontos szerepet a suli, a f?szerepl? pedig olyan szinten osztályels?, hogy nem túl sokat stresszel a tanulás vagy az órákon való szereplés miatt – szerencsére). Mivel alapvet?en misztikus sorozatról van szó (a Death Note el?z? tulajdonosa, Ryuk folyamatosan Kira nyomában lohol, így igen különös látványban lesz részünk), ezért az sem lehet túlzottan meglep?, hogy az intenzívebb, elborultabb jeleneteknél szabadon bánnak a különféle filmes effektekkel, színekkel, ez a különös stílus pedig egyre inkább er?södik, ahogy rohamléptekkel száguldunk a végkifejlet felé. A zenei részleg hasonló módon épült fel: a lágy, csak a háttérben maradó gitárdallamok nem vonják el a figyelmünket a gondolkodásról és a képerny?n zajló eseményekr?l, de amikor markánsabb fordulóponthoz vagy fontosabb pillanathoz érkezünk, átveszi a vezetést a nagy zenekari aláfestés, kórussal, dübörgéssel. Teljesen profi módszerek ezek, mellyel csak tovább er?sítik az animeátirat életképességét, ezen pedig az sem tudott túl sokat változtatni, hogy az utolsó kötetek cselekményén néha komolyabban változtattak. Összegezzünk, mert szükséges: az el?ször 2006 októberében képerny?re került Death Note még azoknak is er?sen ajánlott darab, akik már olvasták a mangát, hiszen a produkció nem több száz epizód, nem húzzák a cselekményt, nincsenek felesleges kitér?k: csak a tömény izgalom maradt. Azok számára pedig, akik a kiváló dizájnnal, animációval, zenével és seiyuustábbal rendelkez? animékkel kezdenek, csak annyit mondhatunk: bizony életre szóló élményben lesz részük – a Death Note animéje bizonyíték arra, hogy a japán animáció nem ismer korlátokat.
Az anime el?tt pár hónappal, 2006 júniusában már megérkezett az els? él?szerepl?s mozifilm, ami a formátum korlátai miatt igen kevés történetet dolgozott fel nagy átalakításokkal, és éppen csak felvázolta a két géniusz, Kira és L összecsapását. A film – különösen Matsuyama Kenichi zseniális L-jének köszönhet?en – így is hatalmas sikert aratott, több országban megvették, és a nyugati közönség is kíváncsi volt rá. Nem volt ez másként az eredetileg is két részesre tervezett film második, lezáró epizódjával sem, amely er?sen átalakította az eredeti eseményeket, de éppen ezért kihagyhatatlan az igazi rajongók számára. A Death Note franchise-ra közben (szokás szerint) kisebb iparág épült, a shinigami-babák, a milliónyi replika-Death Note, amit iskolai füzet helyett használnak, és az azóta megjelent két regény, a Death Note Another Note: The Ls Angels BB Renzoku Satsujin Jiken és a mellékszálat követ? mozihoz kapcsolódó, azzal azonos címet visel? L change the World is komoly pénzeket hozott a konyhára.
Sajnos muszáj beszélnünk arról, hogy a DN misztikumát egy valódi b?nöz? is felhasználta. Belgiumban tavaly ?sszel egy két részbe vágott, azonosíthatatlan hullát találtak a rend?rök, mellette egy üzenettel, megy így szólt: „Watashi wa Kira dess”. Ez pedig egy jól ismert Death Note utalás (még akkor is, ha a desu helyére dess került), ezzel pedig komoly sajtót kapott a máig megoldatlan, a média által „Manga Gyilkosság” címkével ellátott ügy. Szerencsére ezért nem érte támadás a sorozatot, habár Kínában mellesleg néhány régióban betiltották a mangát, mivel az iskolában egymást kezdték rémisztgetni a tanulók, az ominózus jegyzetfüzet használatával. Magát a Death Note történetét persze nem szabad túl komolyan venni, de az általa felvázolt szituáció semmiképpen sem gyermeteg: többek között olyan klasszikus is született a témakörben, mint a M?n és b?nh?dés, melyet annak ellenére ajánlunk mindenkinek, hogy kötelez? olvasmány.
Death Note betétdalok: Maximum The Hormone
Amikor a Death Note els? tizenkilenc epizódjában megszokott Nightmare-számok után a huszadik epizódban beledörrent a néz?k arcába a két új betétdal, sokaknak a vér megfagyott az ereiben, majd miután magukhoz tértek a sokkból, nyomban rohantak a fórumokra h?börögni. A korábbi opening/ending páros tökéletesen passzolt a tipikus, dallamos J-Rock anime-betétdalok hosszú sorába és ezután az új, hörg?s-zúzós zenék nem csoda, hogy nagy visszhangot keltettek. A két számot elkövet? Maxiumum The Hormone ugyanúgy került a Death Note-ba, ahogy a Nightmare, vagyis az animéért is felel?s és lemezcégként is m?köd? VAP Inc. révén. Noha korábban is elég komoly sikereket értek el, ez volt az, ami igazán bebiztosította a helyüket a japán toplisták csúcsmez?nyében. A zenekar különlegességét az adja, hogy a négy tag közül mindenki énekel is, ráadásul mindegyikük teljesen más stílusban a halálhörgést?l kezdve a dobos lánynak köszönhet? tündéri popos vokálokig, és zenéjük is ehhez passzolóan változatos: keveredik benne punk-rock, hardcore, rap-rock, pop, no meg persze a nu-metal zúzás. Lemezeik hihetetlenül változatosak és szórakoztatóak, egymástól nagyon elüt? stílusban készült számokkal. Gyakran egy dalon belül is vegyítik a különböz? m?fajokat, pl. a Zetsubou Billyben is, melynek a japán pop-ipar legelcsépeltebb kliséit parodizáló videóklippje már önmagában is igazi stílusbravúr. Hálásak lehetünk a VAP Inc. valószín?leg rideg üzleti indokok által mozgatott vezet?inek, hogy a figyelem középpontjába segítették ezt az egészen különleges zenekart.
A Death Note szabályai
A Death Note egy els? ránézésre teljesen átlagos vonalas jegyzetfüzet fekete borítóval, fehér „Death Note” felirattal a címlapján. A bels? borítón lév?, a közérthet?ség miatt angolul írt szabályok azonban már megkülönböztetik az átlagos füzett?l – nézzük is meg, milyen szabályokat ismerhetünk meg az els? epizódban. El?ször is: a Death Note képessége, hogy bárki, akinek nevét beleírják a könyvbe, meghal. Ez a képesség csak akkor használható, ha a Note tulajdonosa már látta az illet?t – ismeretlen, arc nélküli embereket lehetetlen ezzel megölni. Ezzel kizárják azt is, hogy az ugyanazon névvel ellátott személyek egy beírástól azonnal meghaljanak. Alapesetben, ha csak egy nevet írnak a füzetbe, akkor az áldozat pontosan negyven másodperc múlva kerül a másvilágra, a halál oka pedig minden esetben szívroham lesz. Amennyiben más halálnemet szánnak az áldozatnak, azt a név után kell beírni, a halálnem megnevezése után a különböz? módosító körülmények részletezésére négyszáz másodperc áll rendelkezésre. Ezek az alapvet?, a füzetben is lejegyzett szabályok, de az eredeti tulajdonosok, a shinigamik rengeteg egyéb szabályról tudnak, amiket a sorozatban fokozatosan ismerünk majd meg, nagyrészt Ryuk tolmácsolásában. Megtudhatjuk például azt, hogy a Death Note tulajdonosa láthatja a shinigamikat, vagy hogy a könyv tulajdonosi jogáról bármikor lemondhatnak, ezzel kitörölve minden, a Note használatával kapcsolatos emléket. Minden shinigami birtokol egy személyre szabott Death Note-ot, arról azonban nem szól a fáma, hogy mi történik akkor, ha a lapok betelnek.
Töprengés: Pszicho VS. Pszicho
Elmék, tettek, el?re kiszámított akciók és reakciók. Sakkjátszma fejben, ahol felrúgható minden szabály. A tervek mögött megbújó újabb tervek, és az ezeket „megszül?” két játékos, akikr?l nem lehet egyértelm?en fekete-fehér képet alkotni. Mintha Frank Herbert D?néjét kisarkítva kényszerítenénk korunk világába.
Bár a történet önmagában is érdekesnek mondható, az igazi finomságokat a néz? számára nem a gyönyör? rajz és animáció, a kiváló zenei aláfestés, a drámai kompozíciók adják, hanem azok a kérdések, melyeket a két szembenálló er? (nem is feltétlenül konkrét személy) vet fel, amelyek bár elviekben egymás ellentétei, mégis szorosan összefonódnak.
El?ször nézzük az egyik felet. Adott egy jókép?, középosztálybeli fiú, akit a sors zseniális elmével áldott (vert?) meg. Sajnos ennek tudatában is van. Ehhez társul az er?s tehetetlenségi érzés, ami szinte minden korabeli fiatalban megtalálható. Idáig ez rendben is volna, de a sors (vagyis inkább egy halálisten) hatalmat is ad a kezébe. Vajon mihez kezd egy briliáns elméj?, de még fejl?d? személyiség? srác ezzel a hatalommal? Tudja irányítani, vagy az er? szolgájává alantosul? Valóban tisztában van-e tetti következményeivel, és az alap emberi értékekkel, vagy csak gép módjára „számol”? Ezt majd mindenki döntse el magában. De miután döntött, tegyen fel újra pár kérdést: hol húzódik a határ az ember, és valami magasabb rend? lény (isten) között? A hatalom jelentheti-e azt, hogy a birtokosa magasabb rend? a többieknél? Rendelkezhet-e mások felett? Ami viszont a legfontosabb, hogy „istenné válása” után továbbra is érteni fogja-e az emberi érzéseket, vagy csak szükséges adatként kezeli ?ket egy egyenlet megoldásához? Ha viszont ez így van, akkor végül is magasabb, vagy alacsonyabb rend?, mint az ember? (Aki talált megkérd?jelezhetetlen megoldást ezekre a kérdésekre, az jelezze a Mondo honlapján.)
A kép persze nem lenne teljes az „L-enpár” nélkül, aki prédája, és egyben vadásza is els? szerepl?nknek. Társadalmi helyzetük nem is lehetne különböz?bb. Árvaház, kényszeres pótcselekvések, szinte briliáns elme, és mellesleg pár milliárd a bankban. ? az, aki arra hivatott, hogy megállítsa az új isten felemelkedését, háta mögött a fél világ törvényes er?szakszervezeteivel (értsd: rend?rség). De biztos, hogy annyira különböznek? Ez is olyan kérdés, amit mindenkinek magának kell megválaszolnia, annyi viszont biztos, hogy egy gátlástalan ellenféllel szemben nem lehet válogatni az eszközökben. Ha viszont valaki nem válogat az eszközökben, akkor az rend?r, vagy b?nöz?? Egyáltalán vannak-e gátlásai, ha ezt megteszi, vagy szintén „számítógép”, csak ego nélkül? Nehéz kérdés. Ahhoz viszont, hogy (legalább részben) megválaszolja ?ket az ember, látni kell.
A sorozat folyamán a fenti kérdésekb?l kiindulva jól nyomon követhet? a különböz? szerepl?k jellemének fejl?dése, melyet többek között az anime nyitó és zárói is jól kifejeznek. Míg a Nightmare dallamos, árnyalt érzéseket kelt? dalai talán egy emberhez hasonlatosak, addig a Maximum the Hormone k?kemény zúzása csak dühöt, kétségbeesést és nyers életösztönt sugall, ami minden, csak nem emberi.
oldern & lonewolf
?s-Death Note
Hogy Ooba Tsugumi és Obata Takeshi Death Note-ja zseniális történet, ráadásul kit?n? rajzok prezentálják, nem kétséges, de a halálos jegyzetfüzet ötlete nem a 2003decemberében indult mangában jelent meg el?ször. Ahogy arra egy japán blogger még 2006-ban – azóta a Death Note kiadójának kérésére eltávolított bejegyzésében – rávilágított, az ismert horrormangaka, Miziku Shigeru (Gegege no Kitarou) 1973-ban egy mára a feledés homályába t?nt rövid történetet írt Fushigi na Techou (A titokzatos füzet) címmel, ami ugyanezt a témát dolgozta fel. A fókuszban Yamada, egy egyszer? vállalati beosztott áll, akib?l munkatársai állandóan tréfát ?znek, míg egyszer egy holttest mellett egy különös füzetet talál, tele névvel – utolsónak a halottéval. Miután meggy?z?dik a holmi különleges erejér?l, és elmeséli a történetet egy barátjának, az kölcsönkéri a füzetet, mire a munkatársaik sorozatban meghalnak. Yamada ráébred, hogy mire képes a füzet, ha rossz kezekbe kerül, ezért visszaveszi, megöli a sorozatgyilkos barátot, majd saját magát is beleírja a füzetbe, és megsemmisíti, hogy ilyen soha többé ne fordulhasson el?.
Az alap tehát kísérteties hasonlóságot mutat a Death Note-tal, bár Ooba Tsugumi tagadja, hogy Mizuki Shigeru rövidkéjéb?l merített volna ötleteket. Kérdés persze, hogy ennek az állításnak mennyire hihetünk, különösen, hogy a Fushigi no Techou elemei felbukkannak a Death Note els? megjelenésének számító rövid mangában is. A Shounen Jump sorozatok esetében többször is láthattunk már arra példát, hogy a kés?bbi sikeres és kilométeres sorozatot megel?zi egy rövid mangafejezet a legf?bb alapötletekkel, amellyel egyben letesztelik a közönség reakcióit. Így volt ez a Death Note esetében is: 2003 augusztusában, pár hónappal a sorozat indulása el?tt Ooba Tsugumi és Ooba Takeshi együttm?ködéséb?l megjelent a Shounen Jump-ban egy Death Note cím? rövid történet. Ebben felt?nik a Death Note a legf?bb szabályokkal, illetve ugyanúgy Ryuk küldi azt az emberek világába, de ezúttal egy átlagos tizenhárom éves fiú, Kagami Tarou kezébe kerül. Itt nincsenek világmegváltó tervek, csak szerencsétlen,, iskolai bántalmazástól szenved? srácok, akik végül a Death Note-hoz fordulnak, ám a végeredmény félelmetesebb számukra, mint maga a bántalmazás. Megjelenik a rend?rség, majd a nyomozás során felmerül egy korábbi, 1978-79 körüli eset, amelynek során egy cég alkalmazottai rejtélyes módon egy id?ben haltak meg szívrohamban, majd végül egy alkalmazott, akivel mindegyikük kapcsolatban állt, öngyilkosságot követett el – ez pedig megegyezik Mizuki Shigeru mangájának f? pontjaival, csak úgy, mint a (vagy inkább az egyik) Death Note kés?bbi elégetése.
Az Ooba-Obata páros rövid története persze másként alakul, mint a sorozat, és minden horrorisztikus vonás ellenére egy lényegesen könnyedebb mangáról beszélünk, ahol még létezik a „halálradír”, amellyel minden Death Note-gyilkosság visszafordítható, amíg a holttest megvan. Ezzel együtt a vezérgondolatok magvait már itt is elvetették az alkotók, habár leginkább kérdések és egy-egy vélemény formájában, különösebb kidolgozás nélkül. Így ütközik gondolatban a teljes önös érdek a világmegváltó utópiával, és az átlagos tizenévesek megváltásaival, ami egyben arra is kiválóan rámutat, mennyire máskét alakul minden, ha nem Light, hanem például a még ép lelkiismerettel bíró Tarou kezébe kerül a gyilkos füzet. Ez a Death Note nem két briliáns elme párbaja, és nem misztikus krimi, ennek megfelel?en a b?n és (halál)büntetés, ítálkezés és önbíráskodás, gyilkosság, illetve jogos és jogtalan cselekedetek kérdése sem merül fel. Ezzel együtt a hét évvel kés?bb játszódó végkifejlet olyan világot mutat be, ahol a Death Note éppen a legnépszer?bb divattéma (ami akár a mi világunk is lehet ma, a Death Note után), s?t az igaziról élénk a szóbeszéd, a záró oldalon látható kérd?ív pedig épp a Death Note-tal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket veti fel – amivel egyben rámutat a rövid mangát követ? sorozatra, mint a lehetséges válaszok egyikére. Az ötvenöt oldalas szösszenet Death Note-rajongóknak mindenképpen kötelez? olvasmány, különösen, ha kíváncsiak arra, honnan is indult kedvencük, illetve milyen lehet a Death Note világa akkor, ha Ryuk füzetét éppenséggel nem Light találja meg.
By Akera92 |
|
| |
| Hozzászólások | |
|
Még nem küldtek hozzászólást
| |
| Hozzászólás küldése | |
|
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
| |
| Értékelés | |
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
| |
| Toplisták | |
|
