A már megszokottnak mondható körítés vezette fel most is a debreceni
vendégjátékunkat. Annak ellenére, hogy nem mi voltunk az esélyesek
most is elfogyott minden jegy, ami idén 1100 embert jelentett a
vendégben. Az utazás a szokásosnak mondható volt, buszok, rengeteg
autó, és vonattal is érkeztek szurkolók. A beléptetés rendben ment, az
utcán pár kerítéslocsolót viszont megbüntetett a rendőrség.
A meccs elején csendes megemlékezés volt, egy
üzenet kihúzása közben sálak borították el a vendég szektort. Kisebb
probléma után már rendben szurkolt a kibővített vendég oldal, bár most
a kis ütközőszektort nem kaptuk meg. A hazaiak egy üzenet mögött
szintén jól szurkoltak, viszonylag sok néző volt a stadionban, így az
emberek tényleg focimeccsen érezhették magukat. A játék is nézhető
volt, a hazai vezetés ellenére a tábor nem lankadt, sorban szóltak a
dalok. A szünetben a szomjas emberek ellepték a büfét, a tulaj
legnagyobb örömére, aki még nem adott el ennyi sört. A második
félidőben egész jól támadgattunk, így beindult mindenki, a tábor egy
emberként ordított, hatalmas hangulat volt. Volt egy újítás is,
egymásnak felelgetett a szektor.
Amíg mi kihagytuk a legnagyobb helyzetet is, addig a hazaiak persze
lőttek még egy gólt, bár ők is sokat elhibáztak.
Nálunk újra pályára lépett bajnokin is Luque, aki sérvvel is vállalta
a játékot, nem véletlenül Ő a szurkolók kedvence, példamutató a
mentalitása!
Az eredmény a hangulaton most sem látszott meg, a csapat akart, ment
előre, és ezt értékelik a szurkolók, akik a már majdnem üres
stadionban a pacsizás után még elénekelték a szokásos dalokat, aztán
mindenki hazafelé vette az irányt.
ACAB MC.