Petõfi Sándor
Az apostol

A mû eredete:

Az apostolt Petõfi 1848 június-szeptemberében írta meg Pesten, miután képviselõjelöltsége az ellenpárt rágalmai és erõszakossága miatt megbukott.

Szereplõk:

Szilveszter
Szilveszter felesége
Szilveszter gyermekei
Szilveszter anyja
egy kocsis
egy rabló
Szilveszter keresztanyja
egy koldusasszony
egy öregúr
az öregúr fia
egy falubeli pap
egy falubeli földesúr
egy nyomdász
egy börtönõr
Szilveszterék szomszédasszonya
a király
egy hóhér

Történet:

1
A városban sötét van már, csak egy kis padlásszobában világít még a gyertya. A szegényes berendezésû lakban egy anya szoptatja gyermekét, nagyobbik fia alszik, apjuk pedig az asztalnál ülve gondolkozik.

2
Kiderül, a kisfiú nem is alszik, mert lefekvés elõtt még enni szeretne. Apja végül odaadja neki utolsó darab kenyerüket, melyet felfalva végre álomra szenderül idõközben elbóbiskoló édesanyjával és testvérével együtt.

3
A férfi félálomban Isten színe elé járul, s elõtárja gondolatait: minden bûn okozója a rabszolgaság, mikor ember uralkodik emberen. Õ kész ez ellen fizetség reménye nélkül is harcolni, ehhez kér csak erõt Istentõl.

4
Vajon ki lehet ez a férfi, ez a "szent apostol", aki embertársai boldogságát elõbbre tartja saját igényeinél? A következõ 10 rész erre ad választ:

5
Réges-régen egy asszony valamilyen okból meg akart válni csecsemõjétõl, s még születése napján egy bérkocsiba helyezte. A kocsis azonban nem örült az ajándéknak, s kitette a csöppséget egy kocsma bejárata elé. Ott egy részeg tolvaj talált rá, aki hazavitte, s elhatározta, hogy szomszédasszonyával jó pénzért felnevelteti.

6
Másnap a rabló újból átment az asszonyhoz, aki elmondta, hogy a gyermek fiú. Elhatározták, hogy megkeresztelik, s mivel Szilveszter napján találtak rá, a keresztségben a Szilveszter nevet kapta.

7
A gyermek nõtt, s négyéves korára kitûnõ kis tolvaj vált belõle. Ekkor azonban nevelõapját, az öreg tolvajt felakasztották, s keresztanyja elzavarta hazulról, hiszen neveléséért már nem remélhetett több pénzt. Az utcán bolyongva egy vénasszony talált rá, aki hazavitte magával, s szállást adott neki. Feladata az lett, hogy a kissé elhízott öregasszony helyett kellett ezekután koldulnia.

8
Hatéves koráig teltek így napjai, közben jól megbarátkozott a vénasszony kutyájával. Azonban egy nap, mikor egy öregúr megkérdezte, ki õ, nem bírt tovább hazudni, s elmondta az igazságot. Legújabb pártfogója pedig elvitte magával a házába.

9
Új otthonában a nagyságos úr fiát kellett követnie és szolgálnia. Azonban a dölyfös úrfi gyakran megbántotta testileg-lelkileg Szilvesztert. Az egyetlen dolog, amely maradásra bírta, hogy "ura" óráin õ is tanulhatott. Tizenhat éves korára viszont elhatározta, hogy búcsút int ennek a háznak, mert a megaláztatást nem bírta tovább viselni. Búcsúajándékként az öregúr egy évi jövedelmét adta az ügyes, szorgalmas fiúnak.

10
Szilveszter elhagyta a várost, és kiért a szabadba. S ekkor, a természetet meglátva döbbent rá, hogy Isten milyen hatalmas és jóságos.

11
A kapott pénzbõl beiskoláztatta magát, és tanult tovább. A Világtörténetet olvasva rájött élete céljára: a szabadságért kell küzdenie, akár élete árán is.

12
Éppen ezért, elvégezve az iskolát, nem valamely nagyúr szolgálatába állt, hanem elment egy kis faluba jegyzõnek, ott prédikált a szegényeknek, akik nagyon megszerették. Két helyen nem nézték csak jószemmel: a kastélyban és a paplakban. Pontosabban elõbbi helyen csak egyvalaki szimpatizált vele: a kastély kisasszonya, akinek egyszer el is mondta élete történetét.

13
Egyszer azonban a pap a templomban Szilveszter ellen lázító beszédet mondott, minek hatására a falubeliek elûzték otthonukból. A kastély kisasszonyától, aki idõközben beleszeretett, egy jegygyûrût kapott ajándékba. Újból a fõvárosba utazott, s kibérelt egy kis padlásszobát. Azonban a lány titokban követte, s õ ezekután megosztotta vele szegény életét.

14
Így éltek boldogan az Isten elõtt kötött házasságban, amíg Szilveszterben újból fel nem buzogott a tettvágy. Könyvet írt, melyet elvitt a nyomdába, de azt a cenzúrára hivatkozva nem nyomtathatták ki. Végül, hogy valamibõl megéljenek, másolásra adta a fejét. Az évek teltek, a kis család pedig három-, majd négyfõsre gyarapodott. Ezzel el is érkeztünk újból a jelenbe, ahol otthagytuk a gyermekeivel alvó édesanyát és az idõközben lefekvõ édesapjukat, Szilvesztert.

15
Másnap szörnyû tragédiára ébred a család: a csecsemõ az éjszaka éhen halt. Édesanyja keservesen siratja. Szilveszter nagy nehezen elhatározza, hogy eladja utolsó értékét, a feleségétõl kapott jegygyûrût, hogy illõen eltemettethesse halott gyermekét.

16
Szilveszter ezekután sem adja fel életelvét, s kutakodása sikerrel jár: talál egy titkos nyomdát, ahol kinyomtathatja mûvét. Az emberek pillanatok alatt elkapkodják, azonban a törvény szigorú (és igazságtalan): a könyv lázító, szerzõjét el kell fogni. Szilvesztert úgy hurcolják el a pribékek, hogy már nem is találkozhat utoljára szeretett feleségével és fiával.

17
Álmából-ájulásából felébredve egy börtönben találja magát. Nagyon elszomorodik, azonban nem magát, hanem szeretteit sajnálja. Egyszer rabságában megjelenik neki felesége szelleme, aki tudatja vele, hogy õ már elhagyta ezt a világot. A megviselt Szilveszter tébolyultan esik össze.

18
Tíz év raboskodás után egyszercsak isteni jel érkezik, egy veréb száll az idõs Szilveszter börtönének ablakára. A madárka valóban jó hírt hoz, ugyanis Szilvesztert még aznap szabadon engedik.

19
Szabadulása után Szilveszter felkeresi régi otthonát, ahol a szomszédok tudatják vele, hogy elfogása után feleségének a felõle érkezõ híreket hallva megszakadt a szíve, s szörnyethalt. Az agg felkeresi a temetõt, de nem találja a számára oly' drága keresztet. Szörnyû tervet forral: merényletre készül. Mikor a király a város utcáin felvonul, õ fegyvert fog rá, és lõ, de az uralkodót nem éri golyó. Szilvesztert elfogják, s még aznap hóhér vágja le a fejét. Testét az akasztófa mellé temetik el.

20
Telik az idõ, új generációk nõnek fel immár, akik lerázzák magukról a rabláncot, és hálásan, tisztelettel néznek fel a régi idõk Szilvesztereire, akik teste jelöletlenül fekszik a bitófa mellett...