Szereplõk:

Jehan Frollo du Moulin, diák
Gilles Lecornu, párizsi szõrmekészítõ
Andry Musnier, párizsi könyvkereskedõ
Thibaut mester, a párizsi egyetem rektora
Robin Poussepain, diák
Gilbert de Suilly, az autuni kollégium kancellárja
Joachim de Ladehors
Louis Dahuille
Lambert Hoctement
Claude Choart, párizsi abbé
Simon Sanguin, pikárdiai választó
Michel Giborne, színész
Liénarde kisasszony
Gisquette la Gencienne
Pierre Gringoire, költõ
Clopin Trouillefou, a koldusok fejedelme
Charles de Bourbon, bíboros, lyoni érsek és gróf, galliai prímás
Alaudet püspök
Robert de Lespinasse, a Saint Germain des Prés apátja
Simone (Marie?) Quatrelivre, kurtizán
AgnÀs la Gadine, kurtizán
Robine (Marie?) Piédebou, kurtizán
Loys Roelof, louvaini tanácsnok
Clays d'Etuelde, brüsszeli tanácsnok
Paul de Baeust, voirmizelle-i szenior, flandriai elnök
Jehan Coleghens, antwerpeni polgármester
Georges de la Moere, gand-i ítélõmester
Gheldolf van der Hage, gand-i törvényszéki fõbíró
Bierbecque szenior
Jehan Pinock
Jehan Dymaerzelle
Guillaume Rym, gand-i tanácsos
Jacques Coppenole, gand-i harisnyakészítõ
Jacques Charmolue, egyházi törvényszéki királyi ügyész
Jehan de Harley, a párizsi éjszakai õrség parancsnoka
Galiot de Genoilhac, királyi fõtûzmester
Dreux-Ragueir mester, királyi erdei és vízi biztos
Louis de Graville, királyi tanácsos, kamarás, tengernagy, fõerdészmester
Denis le Mercier, a párizsi vakok házának felügyelõje
Guillemette Maugrepuis
Perrette Callebotte
Renault Château, a Châtelet pecsétõre
Quasimodo, a Notre-Dame harangozója
Cheneteau mester
Esmeralda (AgnÀs la Chantefleurie), cigánylány
Djali, az elõbbi kecskéje
Guillaume Rousseau, a diákok fejedelme
Claude Frollo de Tirechappe, josas-i fõesperes
Thibault Fernicle mester
Boniface Disome mester
Boudraque-né
Tarquant-né
Phoebus de Châteaupers, kapitány
Hennequin Dandeche, gyerek
Jehan Pincebourde, gyerek
Mathias Hungadi Spicali, a cigányok fejedelme
Bellevigne de l'Étoile, csavargó
Andry le Rouge, csavargó
François Chanteprune, csavargó
Colette la Charonne, kurtizán
Elisabeth Trouvain, kurtizán
Simone Jodoudyne, kurtizán
Thonne la Longue, kurtizán
Bérarde Fanouel, kurtizán
Michelle Genaille, kurtizán
Claude Ronge-Oreille, kurtizán
Mathurine Girorou, kurtizán
Isabeau la Thierrye, kurtizán
AgnÀs la Herme, az Étienne-Haudry apácája
Jehanne de la Tarme, az Étienne-Haudry apácája
Henriette la GaultiÀre, az Étienne-Haudry apácája
GauchÀre la Violette, az Étienne-Haudry apácája
AloÎse de Gondelaurier, nemesasszony
Fleur de Lys de Gondelaurier, az elõbbi lánya
Robert Mistricolle, a királyi kancellária fõnöke
Guillemette la Mairesse, az elõbbi felesége
Jacques Coictier, a király orvosa
XI. Lajos, Franciaország királya
Robert d'Estouteville, királyi tanácsos és kamarás, a párizsi ítélõszék fõbírája
Florian de Barbedienne, a Châtelet auditora
Jehanneton de Buisson
Robin Chief de Ville, párizsi páncélkovács
Aiglet de Soins, nemes
Hutin de Mailly, nemes
Ambroise LécuyÀre
Isabeau la Paynette
Bérarde Gironin
Thibaud la Thibaude, kurtizán
Gieffroy Mabonue, párizsi zsandár
Mahiette asszony, a reimsi jegyzõ felesége
Oudarde Musnier, egy párizsi könyvkereskedõ felesége
Gervaise asszony, a párizsi õrségparancsnok felesége
Eustache, a reimsi jegyzõ fia
Paquette la Chantefleurie (Gudule nõvér), reimsi kurtizán
Michel Noiret, harsonás
Pierrat Torterue, a Châtelet kínvallatója
Diane de Christeuil
Amelotte de Montmichel
Colombe de Gaillefontaine
BérangÀre de Champchevrier
Falourdel asszony, szállásadónõ
Philippe Lheulier, királyi büntetõbírósági ügyész
Mahiet Baliffre
Boucanbryné
Bechaigne-né
Olivier la Daim (Olivier le Mauvais), kincstári ítélõszéki királyi tanácsos
Guillaume de Harancourt, verduni püspök
Gieffroy Pincebourde, csavargó
Tristan l'Hermite, a királyi testõrség parancsnoka
Henriet Cousin, a párizsi bíróság hóhérmestere

Történet:

Elsõ könyv:

Elsõ fejezet: A nagyterem
1482. január 6-t írunk. A helyszín Párizs, ahol a nép Háromkirályok és a bolondok napjának megünneplésére készül. Különösen sokan gyûlnek össze a citébeli Törvénypalotában, ahol a városban vizitáló flamand követek tiszteletére misztériumjátékot adnak majd elõ. Az elõkelõségek késnek, a tömeg egyre türelmetlenebb, már-már lincshangulat alakul ki. A közelgõ veszélyt megsejtve, a mû szerzõje, az ugyancsak a helyszínen tartózkodó Pierre Gringoire kiadja a parancsot az elõadás megkezdésére.

Második fejezet: Pierre Gringoire
A színészeket meglátva a nép tapsolni kezd, s ezzel útjára indul a viszontagságos életû moralitás, melynek címe Miasszonyunk, Szûz Mária igazságos ítélete. Kisebb megszakításokkal - pl. ezt idézi elõ egy koldus megjelenése - a darab egészen a követek megjelenéséig tart.

Harmadik fejezet: A bíboros
Bourbon bíboros vezetésével megérkezik a flamand delegáció, s a figyelem rögtön rájuk terelõdik, teljesen megfeledkezve a misztériumról. A tömeg számára minden vendéget személyesen mutatnak be, akik közül különösebb megütközést csak Guillaume Rym tanácsos szívélyes köszöntése kelt.

Negyedik fejezet: Jacques Coppenole mester
A harisnyakészítõ, Jacques Coppenole valahogy nem illik az elõkelõségek közé, közvetlensége miatt, azonban a nép rögtön szívébe zárja. Õ veti fel, ejtsék meg végre a minden évben megtartott bolondok pápája választást.

Ötödik fejezet: Quasimodo
A vetélkedés során az embereknek minél torzabb arcképet kell mutatniuk. Végül a gyõzelmet, a Notre-Dame esetlen, púpos, sánta és süket harangozója, Quasimodo nyeri. (Kis szépséghiba, neki nem kell produkálnia magát, hogy csúfnak nézzen ki.) A tömeg vállaira kapja, s egy emelvényen viszi körbe a teremben, majd ki az utcára.

Hatodik fejezet: Esmeralda
Gringoire megsemmisülten konstatálja, hogy - néhány embert leszámítva - teljes közönsége távozott, így - bár végig hõsiesen küzdött - be kell rekesztenie az elõadást. Egyszercsak kiáltozást hall ("Esmeralda!"), s a maradék ember is az ablakokhoz rohan, meglesni mi történik a téren.

Második könyv:

Elsõ fejezet: Szkülla és Kharübdisz között
Gringoire csalódottan járja Párizs utcáit. Pénze nincs, így szállását sem tudja többé fizetni. Ezen kívül nem elég, hogy fázik és éhes, ugyanis minden utcasarkon különbözõ jelek a mai ünnepre emlékeztetik. Végül elhatározza, hogy - követve a sokadalmat - õ is felkeresi a GrÀve teret.

Második fejezet: A GrÀve tér
Hugo megismerteti az olvasót a tér kinézetével és történetével.

Harmadik fejezet: Besos para golpes (A csók fájdalmat okoz [spanyolul])
Gringoire a téren óriási tömeget talál, akik megígézve bámulják az elbûvölõen bájos és tehetséges kis, 16 éves cigánylányt, Esmeraldát, aki táncol és énekel nekik. Az nép figyelmét csak a közelgõ bolondok napi pápai menet tereli el egy idõre. Azonban az ünnepelt Quasimodo boldogsága is szertefoszlik, amint gazdája kiráncigálja õt az emberek gyûrûjébõl, s magával viszi.

Negyedik fejezet: Hogy jár az, aki este szép nõt követ az utcán?
A tömeg szétoszlik, s Esmeralda hû kecskéjével, Djalival hazaindul. Gringoire - nem lévén jobb ötlete - követi, szállás reményében, hosszú sikátorokon keresztül. Egyszercsak azt látja, hogy a cigánylányt két alak megtámadja. A védelmére próbál sietni, de az egyik férfi, akiben Quasimodóra ismer, földhöz teremti. Esmeraldát végül a fiatal lovaskapitány, Phoebus de Châteaupers menti meg.

Ötödik fejezet: Újabb kellemetlenségek
Gringoire kábulatából a vizesárokban ébred. Azonban még mielõtt felfoghatná, mi is történt, gyerekek dobnak rá egy szalmazsákot, melyet el kívánnak égetni. Szegény költõ, épp' csak megmenekül a tûzhaláltól.

Hatodik fejezet: Az eltört korsó
További kóborlásai során Gringoire véletlenül betéved a Csodák Udvarába, azaz a párizsi alvilág felségterületére. Mivel nem tartozik közéjük, a rablók választási lehetõséget ajánlanak fel neki: beáll tolvajnak, vagy felkötik. Az alkalmassági vizsgán a poéta elbukik, így a biztos halál várna rá. Már csak egy dolog mentheti meg, ha valamely kurtizán elfogadja partnerének. Az utolsó pillanatban Esmeralda lép a kocsmába, s felajánlja, hogy feleségül megy hozzá, hogy visszaadhassa neki már-már elveszett életét.

Hetedik fejezet: A nászéjszaka
A "nászéjszaka" egy kis szobában telik. Gringoire próbálja meggyõzni újdonsült feleségét, hogy õ jó férje lesz neki. Vég nélkül sorolja élettörténetét, elõnyös tulajdonságait, de nem veszi észre, hogy Esmeralda oda sem figyel rá. A cigánylány Pierre-t csak "barátként" képzeli el. Valódi érzelmeit akkor árulja el, mikor a költõtõl a Phoebus név eredete iránt érdeklõdik...

Harmadik könyv:

Elsõ fejezet: A Notre-Dame
Hugo feltárja az olvasó elõtt a regény névadójának, a szép, román és gótikus hatásokat egyaránt tartalmazó monumentális katedrálisnak minden szépségét. Csupán csak egy dolog fáj neki: idõvel a szakképzetlen "restaurátorok" oda nem illõ elemekkel helyettesítették az eredetieket.

Második fejezet: Párizs - madártávlatból
Miután az ember feljutott a Notre-Dame tornyaiba, a nagy magasságból körülnézve, megszemlélhette az egész francia fõvárost. Az író lépésrõl lépésre mutatja be Párizs történelmét a három nagy városrész - a Belsõváros, az Egyetem és a Város - nevezetességeinek köszönhetõen.

Negyedik könyv:

Elsõ fejezet: Jótét lelkek
Az elbeszélés tizenhat évvel korábban, az 1466 húsvét vasárnapját követõ vasárnapon "folytatódik". A Notre-Dame közelében található talált gyermekek padján egy csúf kisgyermeket találnak a járókelõk. Torzsága annyira megbotránkoztat mindenkit, hogy már-már - a rontást megelõzendõ - máglyahalálra szánják, ámde ekkor érkezik a fiatal pap, Claude Frollo, akit árva öccsére emlékezteti a kisfiú, ezért úgy határoz, örökbe fogadja.

Második fejezet: Claude Frollo
Claude Frollo élettörténete korántsem volt viszontagságoktól mentes. Nagypolgári családból származott, szülei egyházi pályára szánták, s intenzíven taníttatták. A kis Claude rendkívül okos, tehetséges és szorgalmas gyerek volt, így már fiatalon pappá szentelték. Tizennyolc évesen azonban nagy csapás érte: anyja és apja a dögvész áldozatául esett. Ezután magához vette egyetlen élõ rokonát, a csecsemõkorú Jehant, akit elhatározta, hogy felnevel.

Harmadik fejezet: Immanis pecoris custor, immanior ipse (Iszonyú a nyáj, de a pásztora még iszonyúbb [latinul])
A történtek után már Quasimodót is - az idõközben fõesperessé kinevezett - pap neveli (többek közt nevét is õ adja neki). Megtanítja beszélni, írni, olvasni. Idõvel pedig megteszi a katedrális harangozójává. Viszont sajnos éppen a túlzott zajnak köszönhetõen Quasimodo tizennégy éves korában megsüketül. Ennek ellenére a torzszülöttnek otthonává válik a templom, s kedves barátaivá fogadja a harangokat.

Negyedik fejezet: A kutya és gazdája
Csupán egyetlen élõ ember van ezen a világon, akit Quasimodo nem gyûlöl: nevelõapját, Claude Frollót. Igaz a fõesperes az egyetlen ember, aki szereti és megérti a szerencsétlen sorsú harangozót.

Ötödik fejezet: Claude Frollo (folytatás)
Claude Frollo megöregedett, komoly, zord pappá vált. Öccse nem okozott számára sok örömöt folyamatos csínytevéseivel. Azt beszélték róla, hogy meg nem engedett dolgokkal foglalkozik, boszorkánymesterré vált. Erre okot adott különc és szigorú természete: már-már görcsösen tartotta távol magát a nõktõl, s irtózott a cigányoktól.

Hatodik fejezet: Népszerûtlenség
Mindezeknek is köszönhetõ, hogy valahányszor Claude Frollo és Quasimodo elhagyta a Notre-Damot, a környezõ utcák népe válogatott szitkokat vágott a fejükhöz, s kigúnyolta õket.

Ötödik könyv:

Elsõ fejezet: Abbas Beati Martini (Szent Márton apátja [latinul])
Késõre jár, mikor kopogtatnak Claude Frollo cellájának ajtaján. A király orvosa, Jacques Coictier az egy idõs ember társaságában. Utóbbi azért érkezett, hogy a nagymûveltségû tudóst orvosi és asztrológiai kérdésekben faggassa. Azonban a fõesperes elítéli mindkét tudományt, ugynis már az alkímiát tekinti mindenek fölöttinek. E nyílt és meglepõ állásfoglaláson mindkét vendég igencsak meglepõdik. Frollo pedig azon, mikor megtudja hogy az orvos "kísérõje" maga a francia király volt.

Második fejezet: Ez megöli amazt
A címben szereplõ mondat a fõesperes szájából hangzott el, jobb kezét egy nyomtatott könyvre téve, bal kezével pedig a Notre-Dame-ra mutatva. Értelme kettõs, melyet az író ki is fejt az olvasónak: jelenti azt is, hogy "a sajtó megöli az egyházat", s egyaránt azt is, hogy "a könyvnyomtatás megöli az építészetet".

Hatodik könyv:

Elsõ fejezet: Páratlan pillantás a hajdankori ítélõszékre
1482. január 7-e van. Robert d'Estouteville, a párizsi ítélõszék fõbírája rosszkedvû, jaj annak a rendbontónak aki majdan elé kerül a mai napon! Az Embas du Châtelet-ben már javában folyik az igazságozstás - a süket auditor, Florian Barbedienne vezérletével. Minden rendben halad egészen addig, amíg Quasimodót nem vezetik elé. A két süket közti kaotikus kommunikációnak (is) köszönhetõen a harangozót egy-egy óra korbácsra, illetve pellengérre ítélik.

Második fejezet: A patkánylyuk
A GrÀve tér szomszédságában található a Roland-torony, ami tulajdonképpen csak egy kis föld alatti cella, melyet egy szent életû lány, Rolande de la Tour-Roland építtetett. Ide zárkózhat be bárki, aki vissza akar vonulni az emberek elõl, s magányosan kíván imádkozni.

Harmadik fejezet: Egy élesztõs kukoricalepény története
Három asszony: Mahiette, Oudarde és Gervaise sétál elõbbi fiával a Szajna-parton. Lepényt visznek az elõzõ fejezetben említett cella lakójának. Útközben Mahiette, aki Reimsbõl érkezett, elmeséli városa tragikus sorsú lányának, Paquette la Chantefleurie-nek - vagy ahogy mindenki ismeri: Dalosvirágnak - szomorú történetét: Paquette szüleit elvesztette, elszegényedett, így kutizánnak állt. Egyetlen öröme egyik alkalmi kapcsolatából született kislánya volt, akit azonban egyéves korában a cigányok elraboltak tõle, s helyette egy torzszülöttet - a késõbbi Quasimodót - hagyták ott neki. A fiatal lány nem bírta elviselni a sorscsapást, s elszökött hazulról. A kis kompánia legnagyobb meglepetésére Dalosvirágot - mint Gudule nõvért - a Roland-toronyban találják.

Negyedik fejezet: Vízcseppért könnycsepp
Eközben a szomszédos téren javában folyik Quasimodo nyilvános megszégyenítése. Miután az ítéletvégrehajtó végzett, közszemlére ott hagyják a pellengéren. A nép utálkozva nézi. Akkor is csupán egyvalaki hajlandó neki segíteni, mikor elkeseredetten vízért könyörög. Az "irgalmas szamaritánus" nem más, mint az az Esmeralda, akit tegnap a harangozó el akart rabolni.

Ötödik fejezet: A lepény története (befejezés)
Mivel Paquette visszautasította a lepényt, idõközben a kis Eustache pillanatok alatt felfalta azt. Anyja kedvesen korholja mohóságáért.

Hetedik könyv:

Elsõ fejezet: Titkot kecskére bízni veszedelmes dolog
1482 március elején járunk. AloÎse de Gondelaurier házában gyülekeznek azon nemesek lányai, akik a trónörökös leendõ feleségének kíséretébe pályáznak. Itt található az özvegy lányának, Fleur de Lys-nek jegyese, Phoebus de Châteaupers is, akinek azonban már nem sok kedve fûlik a házassághoz. Egyszercsak a társaság tagjai észreveszik az erkélyrõl a téren táncoló Esmeraldát, s felhívják magukhoz. Azonban mikor közelebbrõl is meglátják, a lányok rögtön a vetélytársat vélik felfedezni benne. A cigánylány udvariasan viselkedik, azonban titkát elárulja kecskéje, mégpedig amikor a szétszóródó kis táblácskákon lévõ betûkbõl kirakja a Phoebus nevet.

Második fejezet: Más a pap, más a filozófus
Eközben Claude Frollo is megigézve figyeli Esmeralda Templom téri táncát, s egy ismeretlent fedez fel mellette. Mikor közelebb ér, Pierre Gringoire-t ismeri fel benne, aki elmondja, hogy éhbérért mutatványosnak állt, s most mint Esmeraldával, tulajdonképpeni feleségével járja Párizs utcáit.

Harmadik fejezet: A harangok
Az utolsó tanácskozás óta a cigánylány kedvessége Quasimodót is megérintette. Olyannyira, hogy hû harangjai iránti "szerelme" is csökkent. Sõt, egyszer, mikor meglátja Esmeraldát, még a harangozást is abbahagyja.

Negyedik fejezet: ANAGKH (olvasd: ANÁGKÉ) (VÉGZET [görögül])
Jehannak elfogyott a pénze, ezért arra vetemedik, hogy bátyjától kérjen kölcsönt. Annak cellájába lépve, õt gondolataiba mélyedve találja. A fõesperes elõször nem kíván segíteni, azonban amikor lépteket hall közelgeni, gyorsan elbújtatja öccsét, s hallgatásáért erszényét ajánlja fel.

Ötödik fejezet: Két fekete ruhás férfi
Az új vendég Jacques Charmolue, az egyházi törvényszék királyi ügyésze. A két férfi rövid eszmecserét folytat egy Marc Cenaine nevû ember boszorkányperérõl, az aranycsinálásról, illetve Esmeralda elfogásáról. Végül közösen távoznak, hogy megtekintsék a templom homlokzatának néhány szoboralakját.

Hatodik fejezet: Minõ hatást teszen hét káromkodás a szabad ég alatt?
Jehan is elhagyja a Notre-Dame-ot, majd az utcán barátjába, a folyamatosan káromkodó Phoebus kapitányba botlik. Rögtön megmutatja neki zsákmányát, s a két férfi elhatározza, hogy az Éva almája nevû kocsmában költik el azt. Duettjükre azonban felfigyel a fõesperes is, s elhatározza, hogy titokban követi õket. Útközben megtudja, hogy Phoebus-nek randevúja lesz Esmeraldával este hétkor a Szajna-parton.

Hetedik fejezet: A barátcsuhás kísértet
A két cimbora elhagyja az ivót. A viszonylag józan Phoebus a tökrészeg Jehant egy szemétdombra fektetve hagyja, s egyedül folytatja útját. Azaz nem is egyedül, mert a homályból egyszercsak elõbukkan Claude Frollo alakja, s féltékenységében - hiszen immár egyértelmû: õ is szerelmes Esmeraldába - vérig sérti a kapitányt. Az párbajt ajánl, de a fõesperes elutasítja. Végül a pap felajánlja, hogy megfizeti a katonatiszt szállásának árát, ha az hagyja, hogy elrejtõzzön a szobában, így meggyõzõdve arról, hogy amaz igazat mondott. Phoebus ebbe belemegy.

Nyolcadik fejezet: Mire jó, ha az ablak a folyosóra nyílik
Minden a tervek szerint történik. A két fiatal kettõsében Esmeralda szerelmet vall a délceg kapitánynak, s utóbbinak sincs ellenvetése a - számára alkalmi - kapcsolat ellen. A lány elõbb elutasítja, késõbb azonban a férfi beleegyezésére elfogadja annak közeledését. Ekkor viszont Claude Frollo elõtör rejtekébõl, tõrjével leszúrja Phoebus-t, majd elmenekül.

Nyolcadik könyv:

Elsõ fejezet: A száraz falevéllé vált tallér
A Törvénypalotában Esmeralda ügyét tárgyalják, akit boszorkánysággal vádolnak, s azzal, hogy egy kísértettel szövetkezve megölte Phoebus de Châteaupers íjászkapitányt. A kíváncsi tömegben elvegyülve itt van Gringoire is, aki csak most tudja meg, hova tûnt rég látott felesége, aki azonban következetesen mindent tagad.

Második fejezet: A száraz falevéllé vált tallér (folytatás)
Ezért a vizsgálóbíró elrendeli a kínvallatást. Pierrat Torterue-nek nincs sok dolga a leánnyal, az ugyanis gyorsan átgondolja a helyzetet, s beletörõdik sorsába: vagy halálra kínozzák, vagy bevallja azt, amit nem tett meg. Esmeralda ez utóbbit választja.

Harmadik fejezet: A száraz falevéllé vált tallér (befejezés)
Ítélethirdetés a palotában. Jacques Charmolue ismerteti a rendeletet a nagyközönséggel, mely szerint Esmeraldát és kecskéjét - akibe maga az ördög költözött - bûnösnek találták, s mindkettejük számára a kiszabott büntetés halál.

Negyedik fejezet: Lasciate ogni speranza (Dante) (Hagyjatok fel minden reménnyel! [olaszul])
Az ítélet végrehajtásáig Esmeraldát a Tournelle föld alatti várbörtönébe zárják, ahol hosszú napokat és heteket tölt egy sötét, nyirkos és penészes cellában. Egy napon azonban vendége érkezik, dom Claude Frollo, aki feltárja elõtte a bûntény valódi történetét és saját elfojthatatlan érzelmeit iránta. A cigánylány viszont elutasítja szerelme gyilkosának (ti. a fõesperes halottnak "nyilvánítja" Phoebus-t) közeledését, s ezzel a menekülési lehetõséget.

Ötödik fejezet: Az anya
Egy szép májusi reggelen kivégzésre készülnek a GrÀve téren. A Roland-torony lakója, Gudule nõvér megtudja, hogy egy cigánylányt akasztanak fel, melynek õ kimondhatatlanul örül. Sõt, öröme még inkább fokozódik, mikor Claude Frollótól megtudja, hogy az áldozat az általa olyannyira gyûlölt Esmeralda lesz.

Hatodik fejezet: Három más-másféle férfiszív
Phoebus azonban nem halt meg. Súlyos sérülésébõl felépült, majd egy idõre Queue-en-Brie-be helyezték. Visszatérte után elsõ dolga, hogy újból meglátogassa jegyesét, Fleur de Lys-t. A Notre-Dame elõtti téren nagy tömeg fogadja. Megtudja, hogy egy cigánylány követi meg itt az eklézsiát. Pontban délben meg is jelenik a halálraítélt, akiben Esmeraldára ismer. A lány elmondja beszédét, s csak utána veszi észre szerelmét, akit meglátva újból visszatér belé az élni akarás vágya. Viszont mindez hiábavaló lenne, ha nem sietne a segítségére Quasimodo, aki kiragadja õt a porkolábok közül, s a templom szent és sérthetetlen, védelmet nyújtó falai közé cipeli, így hálálva meg a pellengéren érte tett korábbi jócselekedetet.

Kilencedik könyv:

Elsõ fejezet: Láz
Dom Claude Frollo sajnálatos módon Esmeralda csodával határos megmenekülése elõtt elhagyta a Notre-Dame-ot, s így nem értelsülhetett arról, hogy szerelme még él. Ezért most õrjöngve rója Párizs utcáit, gondolatai kavarognak a fejében. Csak éjfélkor tér vissza a templomhoz, ahol találkozik a cigánylánnyal, akit azonban a sötétben kísértetnek hisz.

Második fejezet: Púpos, félszemû, sánta
Quasimodo eközben biztonságosan elkvártélyozta Esmeraldát a templomban, mely a középkorban asylumnak, menedékhelynek számított. Saját vacsoráját és saját ágyát adta a lánynak, aki meghatottan vette ezt tudomásul. Elõkerült Djali, a kecske is, aki a nagy kavarodásban ugyancsak elszökött a porkoláboktól.

Harmadik fejezet: Süket
A harangozó másnap tudatja Esmeraldával újabb fogyatékosságát. Ennek ellenére megérti, mit kérdez tõle a lány, s elmagyarázza tettének okát. Felajánlja segítségét is neki: egy sípot ad Esmeraldának, melyet a cigánylánynak csak meg kell fújnia, ha bajban van.

Negyedik fejezet: Homokkõ és kristály
Szegény Quasimodo azonban bármit is tesz, Esmeralda nem képes megbarátkozni a csúfságával. A cigánylány még mindig szerelmes Phoebus-be, s egy nap újból látni véli a közeli Gondelaurier-házba menet. Igaz és mély érzelmeit látva a harangozó felajánlja, hogy a templomba hívja a kapitányt. Kora délutántól hajnali egyig várja a ház elõtt a tisztet, azonban amikor végre jön, az kerek perec elutasítja a találkát. Quasimodo meg se meri mondani Esmeraldának, hogy a kapitány látni se akarja.

Ötödik fejezet: A Vöröskapu kulcsa
Idõvel a fõesperes is rájön, hogy Esmeralda valóban itt lakik a templomban. Szerelme még mindig ég iránta, így egyik éjszaka fel is keresi. Kéreti szép szóval, de a lány nem hajlik a közeledésre. Ekkor erõszakoskodni kezd vele, szegény lány végsõ elkeseredésében a sípért nyúl, s belefúj. Quasimodo tõrrel támad a betolakodóra, akiben azonban a holdvilág fényénél nevelõapjára ismer. Rögtön meghunyászkodik elõtte, de még mielõtt Claude Frollo visszatámadhatna, Esmeralda megszerzi a fegyvert, s visszavonulásra kényszeríti a fõesperest.

Tizedik könyv:

Elsõ fejezet: Gringoire-nak számos jó ötlete támad a Bernát-rendiek utcájában
Gringoire csodálkozó áhítattal járja Párizs utcáit, s figyeli az építészeti remekmûveket. Egyszercsak Claude Frollo lép a háta mögé, s tájékoztatja a költõt Esmeralda helyzetérõl. Arról érdeklõdik, hogy menthetnék meg a lányt, mert három nap múlva érte jönnek, s véglegesen kivégzik. Szerencsére Gringoire-nak van egy ötlete.

Második fejezet: Állj be csavargónak!
A templomba visszatérve öccse, Jehan fogadja a fõesperest. Szokás szerint pénzt kunyerálni jött. Bár elõször nem akar, bátyja végül - még egyszer utoljára - ad neki.

Harmadik fejezet: Éljen az öröm!
A Csodák Udvarának örömtanyájában javában folyik a tivornya, többek között immár itt találjuk a csavargónak állt Jehant is. A különösen erõteljes gyülekezésnek oka van: a tolvajok, diákok és cigányok - Gringoire közbenjárására - harcra készülnek, ki akarják szabadítani testvérüket, Esmeraldát az "igazságszolgáltatás" karmai közül. Pontban éjfélkor a sötét menet elindul a Notre-Dame felé.

Negyedik fejezet: Az ügyetlen jó barát
Quasimodo aggódva látja a toronyból a Templom téren egyre növekvõ hadat. Nem érti mi történik, azt hiszi (tk. jól), hogy el akarják rabolni Esmeraldát. Ezért mikor a csavargók az épülethez közelítenek, egymaga ádáz háborút indít ellenük. Gerendák, kövek repülnek, forró ólom folyik a székesegyház erkélyeirõl, melynek eredményeképp halottak százai fekszenek a lépcsõkön. Látva a kudarcot, Jehan kerít egy létrát, melyen az ostromlók fel kívánnak mászni a falakra, de a harangozó visszalöki õket. A heves ütközetben többek közt megöli nevelõapja öccsét is. Egy idõ után, azonban kénytelen belátni, nem képes tovább visszatartani a tömeget...

Ötödik fejezet: Ahol Francia Lajos õnagysága imádkozni szokott
A Bastille-ban XI. Lajos király és Olivier le Daim számadó vitatja meg az udvar éves költségeit. A szobában található még Tristan l'Hermite testõrparancsnok, valamint a flamand követek közül Guillaume Rym és Jacques Coppenole is. Jacques Coictier érkezik a hírrel, mely szerint a nép fellázadt a Törvénypalota felügyelõje ellen. A király ezt örömmel konstatálja, csak akkor komorodik el, mikor kiderül, hogy az információ téves, a tömeg a Notre-Dame-ot ostromolja. Azonnal küldi a felmentõ sereget.

Hatodik fejezet: "Zsebre a bicskát!"
Gringoire - bár elfogták a király emberei, de kibeszélte magát az akasztás elõl - találkozik Claude Frollóval, akinek tökéletes terve van, hogy szöktessék meg a nagy kavarodásban Esmeraldát.

Hetedik fejezet: Hajrá, Châteaupers!
Újból visszatérünk az ostromhoz. Megérkezik a királyi lovascsapat - Phoebus de Châteaupers vezérletével -, és hátbatámadja a csavargókat. Azok egy ideig még harcolnak, de végül fõvezérüket, Clopin Trouillefou eleste után fejvesztve menekülnek. Quasimodo diadalittasan rohan Esmeralda szállására, de a cellát üresen találja.

Tizenegyedik könyv:

Elsõ fejezet: A kis cipõ
Hogy mi történt közben, most megtudjuk. A küzdelem során egyszercsak Gringoire és egy fekete csuhás alak tûnik fel Esmeralda cellájában, s azt ígérik neki, hogy megszöktetik. Csónakon kelnek át a Szajnán, majd Gringoire eltûnik a kecskével, így a cigánylány és Claude Frollo - hiszen õ volt az - magukra maradnak. A fõesperes válaszút elé állítja a lányt: vagy õ, vagy az akasztófa. Esmeralda inkább utóbbi mellett dönt. Claude Frollo a tébolyult Gudule nõvérre bízza a lányt, amíg hívja a drabantokat. A várakozás közben azonban Paquette az Esmeraldánál lévõ amulettrõl - mely gyermekkori kis cipõjét rejti - a cigánylányban saját elveszett gyermekére ismer. De már minden késõ, hiába próbálja bujtatni a poroszlók elõl, Phoebus-t látva Esmeralda elárulja magát. Mindkettejüket kivonszolják a cellából, a dulakodás közben pedig Gudule meghal.

Második fejezet: "La creatura bella bianco vestita" (Dante) (A szép, fehér ruhás teremtés [olaszul])
A Notre-Dame tetejérõl Claude Frollo nézi kõvé meredten Esmeralda GrÀve téri akasztását. Idõközben háta mögé sompolyog Quasimodo, s meglátva mi történik, mindent megért. Elkeseredésében letaszítja a fõesperest a korlátról, aki - bár meg tud kapaszkodni, de mivel nevelt fia nem segít neki - a kövezetre hullva szörnyethal.

Harmadik fejezet: Phoebus házassága
Epilógus: Claude Frollo teteme - mivel boszorkánymesternek hitték - soha nem került szentelt földbe. XI. Lajos a következõ évben meghalt. Gringoire, aki a viharos éjszakán végül is megmentette a kis kecskét, újból költõnek állt, s hangzatos sikereket ért el tragédiáival. Phoebus de Châteaupers kapitányt nem rázták meg a történtek, ugyanis nemsokára megnõsült...

Negyedik fejezet: Quasimodo házassága
Epilógus: Az akasztás utáni napon Quasimodo is elhagyta a Notre-Dame-ot. Esmeralda holttestét a sólyomhegyi közsírboltba dobták, ide követte szerelmét a szerencsétlen sorsú harangozó is. Mikor két év múlva rátaláltak, csontváza átölelve tartotta a cigánylány földi maradványait.