Arany János
Toldi estéje

A mû eredete:

Miután a Kisfaludy-társaság 1846. február 7-én kitûzött népies eposz pályázatára Arany megírta a Toldit, a trilógia elsõ részét (mely 1847. február 6-án meg is nyerte a pályázatot), még 1847-ben elkészítette a Toldi estéjét is, a trilógia befejezõ részét.

Szereplõk:

Toldi Miklós
Bence, a szolgája
Pósafalvi János, hírnök
Lajos, Magyarország királya
Gyulafi Lóránt, vitéz
Gyulafi Bertalan, vitéz
az olasz vitéz
a kapus
Allaghi Simon, a testõrök parancsnoka

Történet:

Elsõ ének (41 versszak):
Toldi már megunta életét. Három éve nem fordult meg Budán, mert csúnyán összeveszett a királlyal. Édesanyja is rég jobb létre szenderült már. Ezért úgy határoz, megássa saját sírját hû szolgája, a megboldogult "vén" Bence fiának, az "öreg" Bencének a segítségével. Mikor végeznek, hírnök érkezik, Pósafalvi János, aki tudatja az idõs bajnokkal, hogy Budán egy olasz vitéz bajvívásban elnyerte az országcímert, mindenkit legyõz, aki kiáll ellene, s most fennhangon szidja az ország becsületét. Toldiban újból fellángol a harci kedv, s elhatározza, hogy megvív az olasszal, de elõbb még megvendégeli a hírnököt.

Második ének (36 versszak):
Budán már senki nem mer kiállni az olasz ellen, hiszen úgyis vereséget szenvedne. Végül mégis jelentkezik két bátor (iker-)testvér: Gyulafi Lóránt és Bertalan. Azonban az olasz csúnyán elbánik velük: a küzdelemben Bertalan meghal, s Lórántot is csak az idegen vitéz lovagiassága menti meg a haláltól.

Harmadik ének (46 versszak):
Ekkor érkezik Toldi. Szõrcsuháját és ósdi fegyvereit látva, inkább tûnik barátnak, mint Magyarország legnagyobb hõsének. A nép nem ismeri fel, ki is nevetik, s kis híja, hogy fegyverhordozóját, Bencét meg nem lincselik. A küzdelemben Toldi megöli az olasz vitézt, azonban még mielõtt bárki is szólhatna bármit, elviharzik a helyszínrõl. A király tudakolja, ki volt ez az ismeretlen bajnok, végül Pósalaki világosítja fel a királyt, aki ennek nagyon megörül.

Negyedik ének (30 versszak):
Toldit és Bencét Rákosmezõn éri utol a nép és a király követei, ti. a király megbánta, hogy elüldözte hû vitézét, s kész visszafogadni õt. A nép örömujjongása közepette vonulnak be a fõvárosba, ahol azonban Toldi megkéri kísérõit, elõbb hadd látogassa meg rég' nem látott budai házát, melyben már három éve nem járt senki.

Ötödik ének (20 versszak, benne egy 17, illetve egy 7 versszak hosszúságú egy-egy udvaronc által elõadott ének):
Toldi felveszi ünneplõ ruháját, s elindul a királyi udvarba. Ott az udvaroncok már javában mulatnak, egyikük Laczfi Endre Szent László király isteni segítségével a tatárok ellen megvívott sikeres moldovai hadjáratáról énekel, míg másikuk egy Toldit ócsárló dalba kezd. Ekkor lép be Toldi, akit az elõzõ éneken (is) felbuzdulva az apródok kigúnyolnak. Toldi annyira feldühödik, hogy hármójukat azonnal agyoncsapja, s ingerülten távozik a király színe elõl.

Hatodik ének (38 versszak):
Eközben Bence otthon tisztítgatja ura rozsdás szerszámait, miután kikötötte és ételt adott a lovaknak. Toldi érkezik vérbenforgó szemekkel, akit szemmel láthatóan nagyon megviselt az elõzõ eset. Bence az ágyra segíti az immár haldokló hõst. Allaghi Simon érkezik a király parancsával: Toldit börtönbe kell vetni. Azonban Toldit meglátva s meghallgatva megenyhül. Lajos, a történtekrõl értesülve, azonmód, minden pompa nélkül elindul, felkeresi régi barátját, s mindent megbocsát neki. A hõs pedig a király kezét fogva szépen, csendben meghal. Lajos vaskoporsóba fekteti Toldit, s még aznap este elindul a halotti menet Nagyfalu felé, hogy Magyarország hõsét az önkezével megásott sírba temethessék...