Arany János
Toldi estéje
A mû eredete:
Miután a Kisfaludy-társaság 1846. február
7-én kitûzött népies eposz pályázatára
Arany megírta a Toldit, a trilógia elsõ részét
(mely 1847. február 6-án meg is nyerte a pályázatot),
még 1847-ben elkészítette a Toldi estéjét
is, a trilógia befejezõ részét.
Szereplõk:
Toldi Miklós
Bence, a szolgája
Pósafalvi János, hírnök
Lajos, Magyarország királya
Gyulafi Lóránt, vitéz
Gyulafi Bertalan, vitéz
az olasz vitéz
a kapus
Allaghi Simon, a testõrök parancsnoka
Történet:
Elsõ ének (41 versszak):
Toldi már megunta életét. Három éve
nem fordult meg Budán, mert csúnyán összeveszett
a királlyal. Édesanyja is rég jobb létre
szenderült már. Ezért úgy határoz,
megássa saját sírját hû szolgája,
a megboldogult "vén" Bence fiának, az "öreg"
Bencének a segítségével. Mikor végeznek,
hírnök érkezik, Pósafalvi János, aki
tudatja az idõs bajnokkal, hogy Budán egy olasz vitéz
bajvívásban elnyerte az országcímert, mindenkit
legyõz, aki kiáll ellene, s most fennhangon szidja az
ország becsületét. Toldiban újból fellángol
a harci kedv, s elhatározza, hogy megvív az olasszal,
de elõbb még megvendégeli a hírnököt.
Második ének (36 versszak):
Budán már senki nem mer kiállni az olasz ellen,
hiszen úgyis vereséget szenvedne. Végül mégis
jelentkezik két bátor (iker-)testvér: Gyulafi Lóránt
és Bertalan. Azonban az olasz csúnyán elbánik
velük: a küzdelemben Bertalan meghal, s Lórántot
is csak az idegen vitéz lovagiassága menti meg a haláltól.
Harmadik ének (46 versszak):
Ekkor érkezik Toldi. Szõrcsuháját és
ósdi fegyvereit látva, inkább tûnik barátnak,
mint Magyarország legnagyobb hõsének. A nép
nem ismeri fel, ki is nevetik, s kis híja, hogy fegyverhordozóját,
Bencét meg nem lincselik. A küzdelemben Toldi megöli
az olasz vitézt, azonban még mielõtt bárki
is szólhatna bármit, elviharzik a helyszínrõl.
A király tudakolja, ki volt ez az ismeretlen bajnok, végül
Pósalaki világosítja fel a királyt, aki
ennek nagyon megörül.
Negyedik ének (30 versszak):
Toldit és Bencét Rákosmezõn éri utol
a nép és a király követei, ti. a király
megbánta, hogy elüldözte hû vitézét,
s kész visszafogadni õt. A nép örömujjongása
közepette vonulnak be a fõvárosba, ahol azonban Toldi
megkéri kísérõit, elõbb hadd látogassa
meg rég' nem látott budai házát, melyben
már három éve nem járt senki.
Ötödik ének (20 versszak, benne egy 17, illetve egy
7 versszak hosszúságú egy-egy udvaronc által
elõadott ének):
Toldi felveszi ünneplõ ruháját, s elindul
a királyi udvarba. Ott az udvaroncok már javában
mulatnak, egyikük Laczfi Endre Szent László király
isteni segítségével a tatárok ellen megvívott
sikeres moldovai hadjáratáról énekel, míg
másikuk egy Toldit ócsárló dalba kezd. Ekkor
lép be Toldi, akit az elõzõ éneken (is)
felbuzdulva az apródok kigúnyolnak. Toldi annyira feldühödik,
hogy hármójukat azonnal agyoncsapja, s ingerülten
távozik a király színe elõl.
Hatodik ének (38 versszak):
Eközben Bence otthon tisztítgatja ura rozsdás szerszámait,
miután kikötötte és ételt adott a lovaknak.
Toldi érkezik vérbenforgó szemekkel, akit szemmel
láthatóan nagyon megviselt az elõzõ eset.
Bence az ágyra segíti az immár haldokló
hõst. Allaghi Simon érkezik a király parancsával:
Toldit börtönbe kell vetni. Azonban Toldit meglátva
s meghallgatva megenyhül. Lajos, a történtekrõl
értesülve, azonmód, minden pompa nélkül
elindul, felkeresi régi barátját, s mindent megbocsát
neki. A hõs pedig a király kezét fogva szépen,
csendben meghal. Lajos vaskoporsóba fekteti Toldit, s még
aznap este elindul a halotti menet Nagyfalu felé, hogy Magyarország
hõsét az önkezével megásott sírba
temethessék...