Görög mûvészet
(i.e. VIII- i.e. I. sz.)

I. Történelmi háttér:

Homéroszi kor (i.e. II. évezred - VII. század vége): A krétai- mükénéi õslakosságot kiszorították az achájok, a iónok és a dórok. Fõbb foglalkozási területük a földmûvelés, állattenyésztés, kézmûipar, hajózás, kereskedelem.
Kialakultak az istenekrõl szóló mondák. Föníciai hatásra létrejött a görög írás, valamint a pénz- és mértékrendszer.
Archaikuskor (i.e. VII- VI. sz.): Rabszolga tartó rend megerõsödése, gyarmatosítás, zsarnokok hatalomra törése. Spártában arisztokrácia, Athénban demokrácia a jellemzõ államforma. Athén egységes görög államot akarnak=> kitör a peloponészoszi háború (i. e. 431- 404) - Spárta vezetésével. Ezt kihasználja Fülöp, a makedón király és elfoglalja a területeket, majd fia, Nagy Sándor növeli még nagyobbra.
Hellenisztikus korszak: Nagy Sándor halála (i. e. 323) után a birodalom szétbomlott. Hellenisztikus utódállamok jöttek létre.

II. Vallás:

Az istenek a természeti erõket és folyamatokat személyesítették meg. A görögök a maguk hasonlóságára képzelték el õket, de tökéletesebbeknek és halhatatlanoknak. Az isteneknek kultuszhelyekkel is felruházták, pl.: Apolló- delphoi, dodonai és olümpiai jós-, illetve kultuszhelyei.

III. Filozófia:

Ø A görög filozófia alap témái:

1. Õsok (arché) és a világ õstörvényének (logosz) kutatása, valamint az egység okának keresése. Thálész a vízben, Anaximenész a levegõben, Püthagorasz a számokban vélte megtalálni ezt az õselvet.
2. A lét, az igaz ismeret
3. Az emberi természettel és erkölcsi kérdésekkel való foglalkozás: a lélekkel a jóval, az erénnyel, a boldogsággal.

· Démokritosz: Leukipposznak az atomelméletét fejleszti tovább. Eszerint minden oszthatatlan (atomosz) testekbõl áll- anyagukat tekintve teljesen azonosak, és egymástól csak alakjuk, helyzetük és elrendezésük szerint különböznek
· Hérakleitosz: Semmi sem képzelhetõ el az ellentéte nélkül.
· Szókratész: filozófiájának a középpontjában a jó és az erény vizsgálata állt. Szerinte az ember legfontosabb tulajdona az értelme. "Inkább elszenvedem a rosszat, mint elkövetem, inkább velem tegyenek rosszat, mint én tegyek rosszat más emberrel."
· Platón: Saját akadémiát alapított. Szerinte a test és a lélek élesen elkülönül egymástól, a lélek uralkodik a test felett. A halhatatlan lélek az élet elõtti létben szemlélte az ideákat, azonban elfelejtette ezeket, mihelyt belépett a testbe. Minden megismerés, tanulás, visszaemlékezés ezekre az ideákra (anamnézis). Azt az ösztönt, amely az embert újra és újra az igaz lét és a jó területére vezeti, Platón "erósz"-nak nevezi. Fontosabb mûvei: Lakoma, Az állam.
· Arisztotelész: Rendszerezõ filozófus. Megteremtette az egész Hagyományos logika alapját. Metafizikával ("a természet mögött") is foglalkozott. Az elméletrõl a gyakorlati cselekvésre helyezi a hangsúlyt, pl.: vakmerõség- gyávaság helyett a bátorságot tartja követendõ erénynek. Poetikájában kifejtette a katarzis fogalmát.

Ø A hellenizmus filozófiája:

· Sztoikusok: Szerintük az ember forduljon befelé, a külsõ viszonyoktól való függetlenségre törekedjen és a természettel harmóniában éljen. A boldogság csak úgy érhetõ el, ha semmilyen indulat nem zavarja a lélek nyugalmát (apátia). Fõbb képviselõi: Zenón, Seneca, Epiktétosz, Marcus Aurelius
· Empikureizmus: Alapelve az öröm.
· Szkeptikusok: A szó jelentése: körültekintés. Kiindulópontjuk, hogy tartózkodnak bárminemû ítélettõl, és akkor a lélek nyugalmát elérik
· Újplatonizmus: Platón nézeteit ötvözik arisztotelészi és sztoikus tanításokkal. Képviselõi: Plotinosz, Proklosz