A 100 éves Giro d’Italia idén Velencéből indult és a cikk keletkezésének időpontjában Milánóban tart a mezőny. Aki lemaradt volna az 1. hét valamelyik szakaszáról az most elolvashatja hogyan is alakult a rózsaszín trikóért való küzdelem...

1 .szakasz – Lido di Venezia
Az olasz körverseny 2009-ben egy velencei csapatidőfutammmal indult. A 20,5 kilóméteres sík körpályán a Garmin csapata számított esélyesnek, de az újságírók az LPR-t és a Lance Armstronggal felálló Astanát is kikiáltották leendő győztesnek. Végül azonban az elsőként induló Team Columbia érte el a legjobb időt, így sprinterük Marc Cavendish vehette át a rózsaszín trikót. A Garmin sem okozott csalódást, a 2. helyre futottak be 6 mp hátránnyal. Az Astana érte el a harmadik legjobb időt, 13 másodpercet kaptak. Danilo Di Luca csapata az LPR 22, Basso csapata – Liquigas – 40, Cunego gárdája 42 másodperc hátrányt kapott. Semmi nem dőlt még el, az esélyesek percen belül!

2. szakasz – Jesolo – Trieste
Sprintereknek kedvezett az Adria partján megrendezett majdnem sík szakasz. A szakasz elején szökés szökést követett, de csak egy legény volt talpon a vidéken: Leonardo Scarselli (Team ISD) egyedül tudott elszakadni, jelentősen kifárasztva magát már az első hosszabb etapon. Természetesen nem tudott élni a lehetőséggel, a mezőny nem sokkal a vége előtt megfogta. De már indult is a következő támadás: Pozzatto (Team Katusha), Gasparotto (Lampre) és Philippe Gilbert (Silence-Lotto) próbálta megakadályozni a mezőnyhajrát. Az LPR-nek és a Columbiának azonban ez nem volt érdeke, előreálltak és nagy tempót diktáltak: így az utolsó kilóméterre ismét ’Gruppo Compatto’ volt. A hajrát az LPR visszatérő versenyzője Alessandro ’Ale-Jet’ Petacchi nyerte, nyomában a rózsaszín trikós Cavendishhel és a Katusha-s Swifttel. 4. Allan Davis, 5. a fiatal amerikai Farrar lett. Egy versenyző: Matthias Russ (Team Milram) máris feladni készült a háromhetest. Cavendish 2. helyének köszönhetően megtartotta az összetettbeni vezető helyét, a pontversenyben Petacchi vehette át a ciklámen trikót, a hegyitrikó a korai szökésének köszönhetően David Garcia Da Pena-ra került. Petacchinak egyébként ez volt az első komolyabb győzelme visszatérése óta.

3. szakasz: Grado - Valdobiaddene
Egy 198 kilóméteres szakasz várt a mezőnyre 11.-én. Alapjában véve sík szakaszról beszélhetünk, azonban a végén mégis csak volt 3 kisebb emelkedő amit ki kellett bírni annak, aki hajrázni szeretett volna a végén. Ezen az etapon egy ötfős szökevénybolynak sikerült elszakadnie: Giuseppe Palumbo (Acqua e Sapone), Yuriy Krivstov (AG2R), Mauro Facci (Quick Step), Michael Ignatiev (Katusha) és Björn Schröder (Milram) képviseltette itt magát. A mezőny szépen haladt, csupán Vande Velde (Garmin) bukása árnyékolta be a napot: az amerikainak fel is kellett adnia a verseny – pedig esélye is lett volna egy jó eredményre. Az első kisebb hegyet is teljesítette a mezőny Combai környékén, ahol a mezőny 60 fősre zsugorodott, ráadásul a szökevényeket is megfogták. A sprinterek örömét Bruseghin és Visconti próbálta meg elrontani a végén, de szökésük nem járt sikerrel. A hegyeken Cavendish leszakadt, így biztos volt hogy nem tartja meg a rózsaszín trikót. A leggyorsabb a szakasz végén ismét Alessandro Petacchi (LPR) volt, megelőzve Farrart (Garmin) és Gavazzit (Lampre). Ezzel a győzelmével a ponttrikó és szakaszgyőzelem mellé még begyűjtötte a Maglia Rosa-t is. A hegyihajrát Facci nyerte, így ő viselhette a negyedik szakaszon a zöld trikót.

4. szakasz: Padova – San Martino di Castrozza
Az első hegyi szakasz, méghozzá rögtön egy igen kemény hegyi befutóval a dolomitokban. Petacchi nem is reménykedett hogy megtartja rózsaszín trikóját. Természetesen azért ma is voltak próbálkozások, a nap szökése az alábbi emberekhez fűződik: Serafin Martinez (Xacobeo-Galicia), Francesco Bellotti (Barloworld), Davide Vigano (Fuji-Servetto), Ian Stannard (ISD), Francesco De Bonis (Serramenti) és Jens Voigt (Saxo Bank). A szökés sokáig egységes volt, de amint jöttek a hegyek ők is szétrázódtak, Voigt, De Bonis és Bellotti tudtak elöl maradni. Az utolsó hegyen azonban a mezőny is rákapcsolt, megfogták a szökevényeket, és jöhettek a hegyimanók. Egész nagy csoport készülődött a hajrára. A legnagyobb támadást Soler (Barlowordl) hajtotta végre, de Di Luca kb. 400 méterrel a vége előtt faképnél hagyta és megnyerte a szakaszt. Garzelli és Pellizotti jöttek be még a dobogóra, de a többiek sem kaptak nagy időhátrányt. Az összetettben a vezetést a svéd Lökvist (Columbia) vette át, kihasználva az első szakaszon szerzett előnyüket és jó hegyimenő képességét. A pontverseny nem változott Petacchi vezet, Di Luca szakaszgyőzelmével azonban a zöld trikót is átvehette.

5. szakasz – San Martino di Castrozza – Alpe Di Siussi
Az ötödik etap is egy hegyibefutós dolomitos szakasz volt. Ezen két szakasz után tisztábban láthatunk: tudjuk hogy kinek úsztak el összetettbeli esélyei. A szakaszon Eros Capecchi (Fuji-Servetto), Francesco Gavazzi (Lampre-N.G.C.), Daniele Pietropolli (LPR Brakes-Farnese Vini), Jose Serpa (Serramenti PVC Diquigiovanni-Androni Giocattoli), Mauro Facci (Quick Step), Giovanni Visconti (ISD) és Thomas Voeckler (Bbox Bouygues Telecom) voltak a szökevények – hazaérni azonban nagy létszámuk ellenére sem tudtak. A hegyimenők ismét villogtak, a Liqugas kontrollálta a mezőnyt: Szmyd magas tempójának köszönhetően a mezőny apró darabokra szakadt szét az utolsó hegyen. A hajrára egy 7-8 –fős boly érkezett Ivan Basso vezetésével. Az eddig is jól bicikliző Mechov robbantott a végén, di Luca hiába ment utána – utólérni már nem tudta az oroszt. De legalább övé lett az összetett első helye – ideiglenesen. Többen is nagy időhátrányt kaptak nagy meglepetésre pl. Armstrong, Cunego, Bruseghin, Pellizotti, Simoni, stb.

6. szakasz – Brixen – Mayrhofen
Egy kicsit lankásabb szakasz, ami sem a sprintereknek, sem a hegyimenőknek nem kedvezett igazán. Ennek megfelelően a szakasz elején elment egy szökés: Guillame Bonnafond (AG2R La Mondiale), Vasili Kiryenka (Caisse d'Epargne), Oscar Gatto (ISD), Michele Scarponi (Diquigiovanni) és Kasper Klostergaard (Saxo Bank) részvételével. A szakasz során nem volt egységes az elmenés: Kiriyenka és Scarponi az utolsó hegyen elszakadtak a többiektől. A mezőny sem csipkedte magát, így Scarponiéknak megvolt az esélye hogy hazaérjen. Kiriyenkát egy defekt hátráltatta, a nagy öreg Scarponi azonban szökésből képes volt megnyerni a szakaszt. A mezőny még Kiriyenkát is utólérte, a hajrában Boasson Hagen és Davis jött be a dobogóra. A trikók nem változtak, az állás ugyanaz maradt.

7. szakasz – Innsbruck – Chiavenna
Hideg, esős idő és 244 kilométer várta az olasz körverseny résztvevőit ezen az etapon. Elmenés is csak az utolsó lejtőn akadt, Bertolini őrült módjára száguldozott a vizes lejtőkön. Az enyhébb részeken többen is próbálkoztak felérni rá: Boasson Hagen, Hunter, Viganó, Brutt és Bertolini alkottak egy kisebb csoportot elöl. A rózsaszín trikó nem volt veszélyben, így a mezőny hagyta őket hogy hadd döntsék el ők a szakaszgyőzelem kérdését. Meglépni tőlük senki nem tudott, a legtöbb erő pedig a fiatal norvégban Boasson Hagenben volt, így a végén ő vitte el a sprintet, Hunter és Brutt előtt. Viganó és Bertolini is beért a mezőny előtt. Az összetettben, a pontversenyben és hegyi pontversenyben sem változott az élmezőny.

8. szakasz – Morbegno – Bergamo
204 kilométer várt a mezőnyre ezen az etapon. Érdekes szakasz volt, ugyanis a nagyobbak támadásba lendültek. Chris Horner (Astana), David Arroyo (Caisse d'Epargne), Franco Pellizotti (Liquigas), Stefano Garzelli (Acqua & Sapone-Caffè Mokambo), Konstantin Siutsou és Michael Rogers (Team Columbia-Highroad) is úgy gondolta hogy itt az idő egy kis időelőnyt szerezni. Di Lucáék hátul dolgoztak, de ezalatt Siusou meglépett a többiektől, így ő megúszta az utólérést. Boasson Hagen és Cavendish után ő is hozott egy szakaszt a Columbia számára. Ráadásul Hagen ismét másodiknak jött be, Rogers pedig negyediknek. A rózsaszín trikós Di Luca 3. helyre jött be, újabb jóváírásssal növelte előnyét.

9. szakasz – Milano 100
A 100 éves Giro tiszteletére körpályás versenyt rendeztek Milánóban, habár idén nem ott lesz az utolsó szakasz. A versenyzők egy ideig közösen tiltakoztak a veszélyes pálya ellen, így csak az utolsó körökre kezdődött el a verseny. A sprinterek mehettek a hajráért a végén, Cavendish volt a leggyorsabb, Davist és Farrart megelőzve. A szurkolók nagy versenyt reméltek, azonban a kerekesek csak az utolsó körben mutattak valamit – ennek ellenére biztosan óriási hangulatban zárult az első hét a 100 éves Girón.

Zárásként még a trikóviselőket említeném meg:

Rózsaszín trikó – Danilo Di Luca(, 2. Thomas Lökvist, 3. Michael Rogers)

Ciklámen trikó – Danilo Di Luca (, 2. Edvald Boasson Hagen, 3. Alessandro Petacchi)

Zöld trikó – Danilo Di Luca (, 2. Stafano Garzello, 3. Denis Menchov)

Fehér trikó – Thomas Lökvist (, 2. Kevin Seeldrayers, 3. Jakson Rodríguez)

Csapatverseny – Team Columbia (, 2. Astana, 3. Serramenti)