Az óra
Az óra, az emberi tökéletesség,
S precizitás egyik legfőbb szimbóluma.
Egyenletesen járja útját örökké,
Monoton, fáradtságra nem is gondolva.
Oly szép, kerek, egyenletes és szabályos!
Hallgasd csak az édes szavát: kit-kat, kit-kat!
Gyönyör öleli körbe, hisz varázslatos!
De.. hová siet ennyire? Mondd-csak, mondd-csak!
Elengedhetetlen, mert szükségünk van rá,
Hiszen ő a mi barátunk, mi értünk jár.
Értünk ballag, értünk zengi halk ritmusát,
De vigyázz, ne hidd el soha minden szavát!
Vészesen halad az idő, és meg nem áll.
Nézed, majd rabul ejt téged is a látvány,
Mint a kis gyermeket, akiben ég a vágy,
Hogy láthasson ma is egy új, mesés csodát.
De az idő telik, és a múlt elmerül
Elpazaroltad az életed, látod már,
Ahogyan a világ álomba szenderül,
S monotonság rabjaként várják a halált.
Morbid az óra, mert megöli álmaid.
Fülelj, s halld mit üzen: kit-kat, kit-kat, kit-kat.
Telik az időd, számlálja már napjaid
Nem félsz egyáltalán? Mondd-csak, mondd-csak, mondd-csak...
