Csillagok, csillagok
Csillagok, csillagok, ó hogy ragyogtok!
Elviselhetetlenül rondák vagytok!
A fényetek olyan csúf és átkozott,
Akár a megvetekedett fájdalom.
Hulljatok, hulljatok az égből alá!
Tűnjetek utamból, mert zavartok már!
Eljön az idő, mikor nincs megállás,
s a célom útján pusztulásotok vár.
Vesszetek, vesszetek a kárhozatba!
Ne mocskoljátok be azt is ami van!
Hát nem volt már elég, átkozott banda!?
A sötétség csak úgy szép ahogy az van.
Csillagok, csillagok, közeleg a vész!
Mert majd az ösvényemen eljő a fény,
Mely a sötétség képében majd elér,
Mint megváltás, de hit nélkül ne remélj!
