Egy esti kérdés
Csend van. Elhalt a szó.
Csak a vég jönne el,
Lehet az lenne jó.
Az élet dőlne el...
Mégis megkérdem én:
"Ha megtört a lélek,
S a kín oly' erős még,
Hogy hitem a létben
Hírtelen elenyész,
S szívemből kitépném
Mindazt, mi egykor élt:
Örömöt és reményt,
A gyönyört és erényt;
S úgy lelkemnek felét,
Mert mind csak gyengeség,
S kínt teremtő szemét;
Akkor ezek árán
Lehet az élet szép,
Vagy mindez csak ábránd,
S így ér el majd a vég?"
Félve bevallom,
A választ nem tudom,
S azon gondolkozom:
Inkább feladom.
