Kietlenség pusztulása
"Édes fehér tél,
Minden ember téged fél!"
Mert néhanapján kegyetlen vagy,
Olykor a halál él miattad.
Zord vagy, mint a sarki testvéred,
Így hal meg tőled oly' sok élet.
'De én szeretlek.'
Jégházainktól, miket festesz
Senkisem kívánhat már szebbet.
Hófehér havad elfed mindent,
Hát van ettől gyönyörűbb? Nincsen.
'S én szeretlek.'
De olykor aztán eljön a vég,
Mikor minden olyan "jó" és "szép".
Így van, mert így kell történnie,
S érzem, a halálod közeleg.
'Pedig szeretlek.'
A kietlenség pusztulása
Legjobb jellemzés halálodra,
Minden téged sirat, mi nem él:
A folyók, felhők, földek és Én...
'Mert szerettelek.'
