Pravus
Gonosz... előre tör, utat vág
A hosszú-rövid életen át,
Őszinte a vigyor pofáján,
Ösztöne az élni akarás.
Szíveket eszik - nyamm - véresen
Dobog... fogai közt édesen!
Agyvelő köretnek, a tudás,
Kicsit nehéz étek, de csudás!
Kell egy kicsi lélek a szájhoz
Hogy legyen desszert is a tálon,
Bepuszilja egyszerre rögvest,
S tovább áll és még többet keres.
Majd édes-véres szívről szívre,
És agyvelőről agyvelőre,
Lelkecskéről lelkecskére megy,
De mondd, te nem éheztél-e meg?!
