Vágyak
A vágyak oly' kegyetlenek,
És néha feleslegesek.
Belülről gyötörnek minket,
Főként ha nem teljesülnek...
Odabent égetnek, s marnak
Végül ép helyet nem hagynak
A lelkünkben, mely még szabad,
És vágyaktól mentes marad.
Pedig vágyakoznunk muszáj,
Még akkor is, ha néha fáj,
S akkor is, ha egy ronda báj,
Mert ez az mi életet ád.
Vágyak nélkül semmik vagyunk,
Akár a papok: hazudunk,
Kik csak tévhitet hirdetnek:
"Gyermekem, higgy az Istenben!"
De mégis... elég belőle,
S legyek a hamisság őre,
Mert nem érdekel úgy az sem,
Csak már ne zuhanjak, s essek...
Ó, te szíveket csonkoló,
Szebb ígéretet majmoló,
S álmainkból sírt alkotó,
Távozz... te mocsok, te kínzó...
