Vallomás
Nem voltam én sosem
legmelegebb szívek bálványképe,
Nem voltam én sosem
hős szerelmes, ki bárkiért égne.
Csak önmagam vagyok,
üres zsák vérben fürdő szív nélkül,
Csak önmagam vagyok,
kiben még a fény is elsötétül.
Nem voltam én mégsem
mint a Halál: örökké magányos,
Nem voltam én mégsem
árva, s volt nem egy igaz barátom.
Nem voltam én soha
rossz ember, de úgy igazán jó sem,
Nem voltam én soha
álmokban meddő, se víztől részeg.
Nem leszek oly' akár
minden sarki szajhákkal flörtölő,
Nem leszek oly' akár
észt nem ismerve testet stírölő.
S nem vágytam én többre:
egy gyönyörtől könnyes tekintetre,
S nem vágyom én többre...
Szívemet csirázó szóra: "Ne menj..."
