Cím: Szeret.
Író: Matsu.
Korhatár: 12 de nem tudom miért... Elvont.
Megjegyzések: Nincs.

Mi ez a bolondság? mennyiben mások a bolondok mint a zsenik? miben különbözik az ember az állatoktól?
halál. élet. mi a különbség?

tudás. bölcsesség. bolondság. tapasztalatlanság.

A falakon belül ült. Úgy érezte tényleg nincs semmi. De semmi nincs a falak mögött. Függöny. Mögötte üveg, amögött redőny határolta el mindentől. Nem. Nincsen semmi a redőny mögött mert nem látom. Nincs, és ami nincs az nem fáj, láthatatlan a külvilág és amit nem látok az nem fáj.

Ezek a gondolatok jártak a fejében. Nem volt semmi, csak ő és nem fájt neki semmi, mert ha valami nincs, akkor azt nem lehet látni és amit nem lehet látni...

az nem tud fájni.

De akkor a halál sem létezik. És a halál után sincs semmi. Semmi. Üresség. Át. Lát. Átlátta. Átláthatatlan volt. Beletúrt dús fekete hajába és tenyerébe ölelte a a koponyáját. Gyötörték a tudatok, gyötörte az, hogy valóban létezik-e valóság. Mert a valóság is láthatatlan. De lehet hogy csak átlátszó...

Szinte sírt. Belül, az agytekervényein át rengeteg érzelemnek nevezett rendellenes idegsejt futkározott. Vagy micsodák. Ki akart nézni az ablakon de nem merte felhúzni a redőnyt és elhúzni a függönyt. fel aztán le kapcsolta a lámpát.

Felkapcsolva hagyta és meglátott egy női alakot. Olyan homokóra féleség volt. Hosszú és vékony lábai voltak, széles csípője meg nagy mellei. És hosszú piros haja.


- Nézz bolondnak. Tudom hogy nem veszel emberszámba - mondta a fekete hajú
- Már megint bolond vagy... - a vörös
- Tessék... én megmondtam
- Térj észhez. Felesleges dolgokon gondolkozol.
- Mért féltesz engem? A véremé vagy.
- Az öcsédet szeretem téged féltelek.

Szereti. Kimondta. És tényleg így van. És ezt látom. Én látom, a szemében, a csillagokat, amiket a testi-lelki vágy kelt. Lángol a szíve a húsával együtt mert én... hallom is hogy szereti. Hallom minden éjjel, mennyire szereti. A menyasszonyát. A szerelmemet.

Nem bírt a szemébe nézni. A vörös vágyának tüzéből őt csak a szikrák érték. Lángra gyújtották és fájt ahogy a bőrére pattogtak. Mindig mikor a nagy zöld szemeibe nézett, eltalálta pár ilyen szikra. Égették és kigyulladt. A fekete hajú fiú...


Könnyes lett a fekete fekete szeme. Zsepiért nyúlt volna, de a vörös odalépett hozzá és ujjainak hegyével letörölte a könnyeket a vőlegénye bátyjának arcáról. A fekete hajú férfi csak gondolkozott tovább.

pont előtte. pont most. pont így. pont ezért. bassza meg...

Aztán a fiatalabbik fekete hangját hallották, hogy pár óra múlva jön ő is meg a család is vissza, csak megünneplik az apa születésnapját. A fekete hajú báty egyetemista volt az orvosin és elvileg tanulnia kellett volna, de az egyetlen dolog amit tanulmányozott az a vörös fiatal lány anatómiája volt. Felállt mellé, így magasabb volt a nőnél. Ő a lánynak az arcára tette ugyanúgy a kezét pedig azon nem folyt le semmilyen víz.

- Mikor lesz a vizsgád? - kérdezte a vörös.
- Jövő héten. Pénteken.
- Akkor jövő hét szombaton eljössz az öcséd és az én esküvőmre?
- El. Bár szombaton is vizsgázok. De estére végzek...
- Mivel hálálhatnám meg?
- Ó ha te meg tudnád hálálni...

Mélyen belenézett a éjfekete a fűzöldbe. Mint mikor az éjszaka szele simogatja éjféltájt a füvet a szelével.

- Várj egy percet!
És a fűszál hirtelen hajolt le. Elszakadva az éjszakától, mely percekig simogatta.
Mi ez? Mi történik? Mi volt ez az érzés?
*Vakság a világ felé
*Átfutó tűz
*Gyilkos tekintet
Vakság... V. Átfutó... Á. Gyilkos... Gy. Vágy. Ez vágy volt. Kirázta a hideg. Félt így visszamenni. Nem akart bűnbe esni.
Mert ő már menyasszony. Ő házasodni fog. Neki nem szabad ilyet csinálnia. Nem szabadna más iránt vágyat éreznie. Ott állt a szoba csukott ajtaja előtt, melyből nemrég jött ki és nem mert visszafordulni. Nehogy vágyjon. De visszament, leült az ágyra és a kémiáról kezdett el kérdezősködni. Aztán leült mellé a fekete férfi.

- A kémiában... például ha a hidrogén-peroxidot ha...
- Neh... mesélj a... ne mondj semmit. Bizonyára sokat kell tanulnod.
- Tanulni... Én most nem tudok tanulni. Álmodtam tegnap éjjel.
- Álmodtál? Miről álmodtál?
- Rólad álmodtam. Mint mindig. És ezért nem tudtam aludni. Most meg ezért nem tudok tanulni. De ne haragudj rám.
- És milyen voltam álmodban?
- Tüzes. Mint most. A szemed szikrákat szórt... De másfelé, és máshogyan.
- Boldog voltam?
- Boldog voltál.
- Miről szólt az álom?
- Rólunk szólt. És nem volt külvilág.

Gyűlölet. Irigység. Féltékenység. Rivalizálás. Versengés. Győzelem. Vereség. Vigasztalás. Kedvesség. Barátság.
Szerelem.
 

Vissza a lap tetejére