2004. március 1.
A zenével, és a zene közvetítõ eszközökkel való kapcsolatom kiskoromig nyúlik vissza. A legelsõ emlékek talán édesanyám (azóta már üzemképtelen) Panasonic RX-1450W (1,2,3,4) rádiómagnójához kötõdnek. Ezt a készüléket egész sokáig nyüstöltük húgommal, állandóan vettünk fel rádióból valamit, sokat ment szegény. Egyik kedvencünk a beépített mikrofon volt, amikkel mindenféle meséket, bábjátékokat vettünk fel. Körülbelül ebbõl az idõszakból származik még egy emlék, egy National Panasonic R-72S (1,2) ami fura alakja miatt is tetszett mindig. Még arra is emlékszem, hogy a hangoláshoz kellett egy speciális mûanyag valami, amit bele kellett rakni az egyik oldalába, és azon voltak a frekvenciaértékek is. Ez a két darab még elõttem érkezett a családhoz. A következõ, apám kedvence, büszkesége volt: egy Dyras STR-S777 (1,2,3) egész addig, amíg egy betörés folyamán el nem lopták a lent említett hangfalakkal együtt. Anno akkor ez a készülék -bár elsõ ránézésre bizalomgerjesztõnek tünik- egyik paramétere sem érte el, az akkor már hivatalosan is megfogalmazott Hi-Fi szabványt. Õ már két darab Videoton DC2050 (1) hangfalat hajtott. Eme hangfalat a 2. legjobb videotonnak tartom, természetesen hangminõség, és nem hangnyomás szempontjából :-] Az általam legjobbnak tartott videotonra majd még késõbb visszatérek, viszont itt lezárnám a '80-as éveket.

A '90-es évekbõl már több emlékem van, na meg ekkor kezdtem meg tanulmányaimat az általános iskolába :-] Egészen jódarabig semmi érdemre méltó nem történt, majd talán születésnapomra vagy névnapomra kaptam életetm elsõ zenehardwareét, egy Noname kétkazettás gyorsmásolós rádiómagnót. Ez természetesen még nem a mostani cd-s minihifi beépített lézershow-val címû együttes volt, hanem a lehetõ legpuritánabb device, ami a célnak épphogy csak megfelelt. Tipikus téglalap formája volt, két végén fix hangszóróval, aminek úgy 7-8 cm lehetett az átmérõje. A hangerõszabályzás a szokásokkal ellentétbe két db, külön funkcionáló potméterrel történt, így megoldva a balance kérdését is. A gond ezzel csak az volt hogy macerás volt egyszerre mozgatni õket :-] Nem sokkal késõbb, talán vele egyidõbe történt egy esett, miszerint apám szerzett egy volt szomszédtól egy Videoton RA-4324 S (1,2,3,4) receivert, és hozzá egy darab már kissé leamortizált Videoton DC2050 hangfalat. Igen, jól írtam, egy darabot, mivel ennek a "párja" egy, a Videoton RA-4311 S (1,2,3) kiegészítõ "hangfala" volt. Sok gondja volt vele apámnak, elsõsorba a sztereo hatás ugye hagyott némi kívánni valót maga után két ilyen kaliberü hangfal mellett, azonkívül az õ elbeszéléseibõl annyira emlékszem még, hogy sok elektronikai gondja volt a receivernek is. Maga a készülék idõvel elhagyta lakásunkat, a két hangfal azonban megmaradt. A noname masina pár évvel késõbb kezdett szép lassan meghibásodni, ami alatt pótméterek recsegését, a felvétel minõségének drasztikus romlását, érintkezési hibákat kell érteni. Ezután így igazán csak rádióból való felvételre használtam, mivel az addigra beszerzett másik device a rádió részt sokkal jobban helyettesítette. A másik rádiórész állt egy autórádióból, ami a polcom legalsó polcán feküdt, egy Junoszty átalakított tápegységbõl, és a már fentebb említett egy darab Videoton hangfalból, ami a polc legfelsõ polcára került. Igen érdekes egy korszak volt ez. Egész este csak feküdtem az ágyban, villany lekapcsolva, és szólt a rádió a maga egyszerû módján. Akkoriban sokat hallgattam a divatzenéket, amiket a csekély számú rádióadó sugárzott. Ez az autórádió+táp+hangfal/hangszóró kombó éveken át elkisért. Volt amikor az asztalomra lett alulról rögzítve, volt amikor a számítógépem mellé lett kivezetve egy kis hangszóróra a rádió, majd le lett szedve a hangfal az asztal mellé. Voltak olyan éjszakák, amikor csak szólt a zene, és én az f1gp-vel játszottam, és lehúztam együltõhelyembe 63 kört :-] Ebben az idõben vehettem észre azt elõször, hogy a single DC2050 mélynyomójának a pereme foszlik lefelé. Miután eme mûveletet idõvel befelyezte, a pályafutása is annyiba maradt, a szobasarkot választotta átmeneti nyugalmának helyéül.

Van egy olyan érzésem hogy valamit kihagytam, de nem baj. Talán fél évvel késõbb lehetett, hogy egyik nap hazafelé keresztapáméktõl kaptunk egy Granat 216-1 () lemezjátszót, mellé egy Videoton RA-5320 AS (1,2) receivert, és két Videoton DP202 E () hangfalat. Õk is ajándékba kapták, felesleges volt nekik, így gondoltak ránk, hátha nekünk több szükségünk van rá. Ekkor nem emlékszem, hogy megvolt-e még apámnak a másik Videoton receivere, de valahogy hozzám került, így meglett életem legelsõ "komolyabb" rendszere. Legalábbis én a Noname gyorsmásolós magnónál többre tartottam, és tartom ma is :-] Az elsõ idõkbe nagyon csodaszámba ment a dolog. Emlékszem; pakolgattam a hangfalakat ide-oda. Ekkor volt bennem elõször az-az érzés, hogy siessünk haza zenét hallgatni :-] A rádiórészének az érzékenységét még egyik általam látott tuner, receiver se múlta fölül. Bizonyos idõkbe sokszor füleltem a rövidhullámú sávokat. Az egyik ilyen pillanatnak az lett a vége, hogy valami távolkeleti zene szólalt meg benne, valahonnan távolról, igen halkan. Sajnos épp a végére tekertem oda, úgy 10mp-ig szólt még a zene. Nade a döbbenet akkor hasított belém amikor meghalottam a bemondót:
"Köszönjük hogy velünk tartottak. Önök a pekingi magyar kisebbség rádióadását hallották az xyz hullámsávon"
Soha senki nem hitte el nekem, hogy a legtávolabbi befogott rádióadó amit elkaptam ezekkel a hagyományos dipólantennák épp egy pekingi magyar rádióadó volt. Úgy 2001-2002 körül volt egy riport talán a Fókuszba, miszerint a '60-as évek körül tanult valamelyik egyetemen egy távolkeleti diák. A diákot sok-sok emlék fûzte ide, úgy érezte itt alakult ki a személyisége, érdeklõdési köre. Mint kiderült õ a tulajdonosa ennek a rádióadónak kint Kínába :-] Mit is lehet erre mondani? Kicsi a világ :-] Nade visszatérve a témához.
A lemezjátszó mellé kaptunk rengeteg lemezt is, köztük Jean-Michel Jarre-t és Kraftwerk-et. Ekkor éledt bennem fel az ilyen és ehhez hasonló zenék iránt az a bizonyos vonzalom :-]. Eme lap írásakor is JMJ szól a fülembe, azon belül is Equinoxe 5. Nem egyszer volt ,hogy beraktam egy Kraftwerk lemezt, és addig-addig hallgattam éjjel, amíg el nem aludtam. Természetesen ez a rendszer volt az elsõ szgépes hangrendszerem is, sosem volt aktív hangfalom. A szobám elrendezése akkoriban így festett: falnál középütt asztal, bal oldalt szekrény, jobb oldalt szekrény. Így nyílvánvaló volt, hogy a hangfalak a szekrény tetején voltak. Nem tudom mi vezérelt akkor, amikor a hangfalakat leraktam a földre. Az elsõ dolog amit észrevettem, hogy a hangnyomás csökkent (úgy 6dB-el), viszont a mély megnõtt (3dB). Na mondom, ez jóóó csak fentebb kell húzni a hangerõt. Ez volt életem legelsõ gondolatilag feljegyzett tapasztalata a hang tulajdonságaival kapcsolatba. A következõ elõnnyel járt ez még: széknek is lehetet használni a hangfalat. Bizony pont megfelelõ magasságú volt sajnos a két DP202, aminek köszönhetõen egyik példány teteje idõvel belülrõl berepedt. Így ebbe formátumba még 1-2 évet szolgált engemet ez a rendszer, és igen a szívemhez nõtt. Tovább kitartott mint bármelyik PC-m.

Idõközbe sok tapasztalatszerzési útam volt. Elsõsorba megismertem egy embert, akinek azóta is olyan hifije van otthon, ami után én csak vágyok. Valahogy nagyon megmaradt az a pillanat bennem, ahogy egy Sony ES erõsítõ, két Mission hangfalpár, és egy általam nem ismert mélyládából szól felém a Feet of Flames dvd :-] Akkor indultam el talán végleg és visszafordíthatatlanul ezen a bizonyos lejtõn, ami a zene, és úgy kompletten az audio csodálatos, ámde nehéz és hosszú útjára irányított engem. A lejtõre ahonnan nincs visszaút :-] És képzelhetitek milyen volt hazamenni a szegény RA-5320 -hez :-]] Amit még itt meg kell említeni, hogy egyik nap hazafelé ettõl az ismerõsömtõl kaptam egy számára feleslegesnek minõsített Videoton RT-6303S (1,2,3) tunert, ami -bár nem illeszkedett formailag- kiváltotta a rádió részét a receivernek a sokkal jobb minõség, szebb design, többletfunkciók miatt, stb.

Másik ilyen nagyobb tapasztalatszerzésem Upira barátom hangrendszere volt. Részletek nem maradtak meg, csak egypár lényeges momentum. Az erõsítõ egy lemezjátszóval egybeépített Tesla volt, mellé egy Aiwa AD-F250 (1) deck átjátszásra. Hangfalnak két darab Tesla ARS-8204 (). Épp a Bakta Rider-t néztük nála, amikor is felfigyeltem elõször arra hogy nem is rosszak ezek a dobozok. Vagy az erõsítõ? Netán a szobájának az akusztikája? A pontos választ azóta se tudom csak azt, hogy nála sokkal kevésbé megfoghatóak voltak a hangok. Ha becsuktam a szemem és hallgattam a fent említett filmbe az országút zörejét azt hallottam amit kellett volna az országút mellett. És mindezt úgy, hogy elõttem van, szinte megjelenik szemeim elõtt. Otthon mindebbõl semmi nem jött át csak maguk a hangok, az effektek. Az elõbb említett deck pedig nemsokkal azután hogy megláttam beállt a tulajdonaim sorába, egy kedvezõ csere lévén (mindketten jól jártunk).

Egyik nap tudatosult bennem, nekem szükségem van egy jobb erõsítõre. Így hát mivel akkor gyakorlati tapasztalatom nem volt azon kívül amit láttam/hallottam, megkérdeztem a házimozis ismerõsömet. Õ ajánlotta a Videoton EA-6383S (1,2,3) erõsítõt, mivel neki is volt ilyen. A másik dolog ami mellette szólt, hogy a tuner rész már megvan hozzá. Jópár hét nézelõdés után ki is szemeltem az áldozatomat. Már némileg át volt alakítva (pufferkondi cserék, javított belsõ kábelezés, stb), külsõre az állapota tökéletes volt, így hát megvettem. Késõ este lehetet mire hazakerültem vele, gyorsan rádugtam hangfalakat. Körülbelül ez járhatott a fejembe: "Ezek tudnak így is szólni??". Másnap megint csak rohantam haza zenét hallgatni. A kijelzõjébe szerelmes vagyok/voltam/leszek. A hangjába meg csak voltam :-] Akkoriba éltem azt a korszakom, hogy magast, mélyt fullra feltolni. A hangzás így utólag belegondolva pokoli lehetet, nade akkoriban erre volt szükségem ezek szerint :-] Az erõsítõrõl azt illik tudni így hirtelen, hogy 40w körül volt a leadott teljesítménye 8ohmon. A két DP202 pedig 25w, 4ohm. Nem a legbarátságosabb párosítás, hamar eldöntöttem, hogy szükségem lesz másik hangfalakra. Na nem kell félni, nem kíméltem a hangfalakat, kaptak rendesen delejt. Úgy 3-4 hónapja már így mentek a dolgok, viszont másik hangfal még sehol. A hangfalak viszont kezdtek a túlterheléstõl szépen tönkremenni. Igaz így utólag már nagy hülyeség volt, csakhát friss erõsítõ, és nehéz megállni, hogy ne tekerjük jobban meg (elõzõ erõsítõ 7w-os volt, ez 40w és sokkal több dinamikával). Ez kb olyan, hogy betartani a sebességkorlátot egy sportautóval. Belehet persze, csak néha túlcsúszik az a fránya pedál :-] Idõvel sikerült mindkét hangfalat meggyilkolni sajnos (illetve egyiket csak félig). Az idõ alatt meg több mint fél évet tessék érteni. A dobozt elajándékoztam havernak, az elöregedett DC2050-essel együtt, haggy lássa valami hasznát. Az új hangfal vásárlása ezután nagyon esedékes lett, hiszen nem volt minek zajt generálnia.

Találtam apróneten egyik nap egy hirdetést, miszerint Orion HS 511 (1) hangfalpár barna színben eladó, 16.500ft-ért. Hiszen ezért a pénzért nagyon jó, csak 20 ezer felett láttam eddig. Na uccu neki lefoglaltam, majd nyakamba vettem a várost. A helyszín valahol a XVII. kerületbe, sötétedés után. Mikor az utcáról megláttam õket, megfogott valami. Olyan.....nagyok. Erõt demonstrálnak. Uralták a bolt belsejét, pedig nem csak õk voltak ott. Mégis mint a kiskirályok ott ültek fent az asztal tetején. Már maga a gondolat, hogy nemsokára az enyém lesz, végre vége a zenementes korszaknak, és annak, hogy nem kell kicentizni a potméter állását erõt adott ahhoz, hogy tovább lépjek, be a boltba. Az illetõ srác épp nézte melyik a pozitív pólus, megjelölte õket szigetelõ szalaggal (fekete szalaggal a fekete kábelt..grat). Utána nemsokkal rá is próbáltunk. Sajnos a próba abból állt, hogy megfogta õket, és amit leadott szerencsétlen erõsítõ közel maxon ráküldte. Az oké, miszerint nem hallottam, hogy mit mondott tõlem pár centire, de engem nem kifejezetten ez érdekelt, hogy mekkorát szól. Õt sajnos igen. Nah mind1, végülis ismertem a típust régebbrõl, nagy nehezen kicipeltük a kocsihoz õket, valahogy hazamentünk velük. Anyám otthon majdnem hülyét kapott mikor meglátta õket. Nem hiába, elõtte sem a csöndes zenehallgatásról voltam híres. Na kábeleket össze gyorsan, erõsítõ bootol, stb. Ahhhhh...bár nem volt olyan minõségi változás mint áttérni az RA-5320 -ról EA-6383 -ra, de a különbség bõven meghaladta a vártat. Elõkerültek az úgymondd teszt zenéim, már ha annak lehetne nevezni õket :-] Bár semmi különös pozitív tulajdonsága nem volt a hangfalnak, mégsem voltak olyan hiányosságai mint a kicsi DP202-knek. Ezek után boldogan élhettünk volna, amíg meg nem haltunk volna, mondhatnád most. Végülis igen, ha nem szereztem volna egy mp3-at fél évvel késõbb, aminek a jelszintje kb 2x-ese volt az átlagnál, és volt mellette kis bass kiemelés is. Nem egyszer volt az, hogy gyorsan oda kellett kapnom mikor hallgattam a zenét. Egyszer sajnos el is késtem, minek következménye az lett, hogy arra lettem figyelmes, miszerint a balance-al gondok vannak. A mélyközépbõl hiányzik egy oldal. Na uccu neki nézzük meg. Hopsz...nem szól a bal mély. Picsába...nézzük meg. Szétkaptam, nem reagált semmire. Szerencsére leszedhetõ volt a mágnese a mélynek, megnéztem belül látszik-e valami. Nah igen, elszakadt a szál ami ment a tekercshez. Nem is akárhol, már a pille után. Nincs mese, szétbarmolni nem akarom, megforrasztottam a csévetest lyukán keresztül. Tökéletes is volt egy darabig. Aki ilyet látott már tudja, hogy ezek igen pici, vékony fémszálak, amik nem szeretik a nagy hõt, lásd forrasztópáka. Az így elkészült megoldás csak átmeneti volt, egy-két hétre rá megint jelentkezett a probléma. Ekkor arra az elhatározásra jutottam, eladom õket. A küldetés sikerült, baráti áron megszabadultam egy üzemképes, és egy javításra szoruló 30-as mélytõl. Nah most mihez kezdjek? Ekkor jött a képbe Dyno barátom.

Dyno egyik nap átvett két SAL SA2530-as mélyt egy másik volt osztálytársunktól, felajánlotta, hogy enyémek lehetnek az addigi volt Tonsil mélyei. Remek mondom, úgyse tudom hasznát venni, de sebaj, legyen. A mélynyomók felújításra szorultak, el voltak porladva a peremek. Úgy sincs jobb dolgom megcsináltatom õket. Küldetés sikeres volt, potom pénzért került fel az eredeti anyaggal megegyezõ perem (ez is idióta szivacs szerû lény sajna, de ragaszkodtam hozzá, hogy hasonló legyen eredetihez, ne nagyon változzanak a mélynyomó értékei). A két Orion doboz viszont nem maradhatott kihasználatlanul, tehát megfogtam és belecsavaroztam õket nem kis munkával, "nem bírok zene nélkül élni" címszó alatt. A látvány tragikus volt, egy 30-as lyukba 25-ös mély alul rögzítve. De szólni szólt, mélye is volt valamicske. És ez így ment több mint fél évig....

Szokásos anyagbeszerzõ lapomat bújtam, mikor megláttam két Videoton hangfalat eladóba, piti összegért. Csak annyi volt odaírva, hogy 50w, 8ohm. Na ez pont illik a DC2050-re az pedig igen jó kis Videoton volt. Mikor megláttam kis csalódás ért, nem õ volt az. Helyette inkább egy Videoton DB 1600 (1). Na igen, õ a legjobb Videoton hangfal amelyiket hallottam, viszont mélye az közel = 0. Ilyen kis polc hangfal. Ha valaki megnézné, szerintem nem tudná megmondani, hogy mitõl ilyen amilyen. Pici doboz, belülrõl felfüggesztett hangszórókkal, sima dinamikus hangszóró a magas, merevítés nuku, csillapítás minimális, világ legegyszerübb váltója (mély közvetlenül, magas elé egy kondi). A hangfalakat beraktam az egyenlõoldalú háromszög másik kép pontjára, kissé megemelve a hátsó oldalakat hogy valamennyire felém mutasson, egyéb részletek, stb. Hiába alig volt neki mélye, ami volt közép, magas az nagyon jó volt az Orionhoz képest. Jutt eszembe, ekkor már kivettem az Orionokból a Tonsil mélyeket, felraktam õket egymás tetejére, majd oda került az egyik hangfal, amíg másik átelenes oldali szekrény tetejére. Rengeteg zenét hallgtattam rajta, sorba egymás után mindenfélét. A sors fintora volt hogy nagyon megszorultam anyagilag és el kellett adnom õket. Azóta is keresek kettõt, annyira megtetszett. Még akkor is hogyha talán sosem fogom õket használi mert a másik hangfalom jobb.

Itt egy kis kitérõ. Egy napon hugomnak is szüksége lett valami alapfokú audiórendszerre. A minimális kiadások érdekében egy -még az elején említett - Videoton RA-4311 S erõsítõ + egy pár Tesla ARS-8204, olyanok amilyet Upira barátomnál ismertem meg. Az erõsítõ jelen esetben se volt 100%-os, egy darabig nem is lesz az. A felújítás öröme rám vár, majd ha egy átmeneti erõsítõt le tudok adni hugomnak hogy amíg lesz kedvem, alkatrész stb. addig legyen mint hallgatnia. De ami késik nem múlik, csak a lustaság nagy úr. Nagyobb mint én. A hangfalak állapota jóval meghaladja az általam látott azonos típus állapotát, még a "hangfalselyem" is megvan, pedig inkább valamilyen textil. A hangfalban tartalmával eddig nem sokat foglalkoztam, de amint erõt veszek magamon egyszer majd szépen felírom. És hogy hogyan szól? Hát nem szól úgy mint a hozzá tartozó erõsítõvel, sajnos. De ahhoz képest hogy kb 5-7W-ot kap a hangfal, igen szép hangnyomás kerül le róla, és a hangminõség néha engem is meglep. Persze itt nem valami high-end audio dologra kell gondolni, inkább csak arra hogy nem nézné ki belõle az ember, tehát pozitív meglepetésként éri a dolog.

Miután az ismerkedési korszakom lezárult a DB1600-al, visszaraktam Tonsil mélyeket az Orion dobozba, és megpróbáltam élvezni a zenét ezeken a hangfalokon. Lett cash, tehát eszembe jutott mi lenne ha szereznék igenis 30-as mélyeket ebbe a szerencsétlen, megviselt dobozba. Sajnos a korlátaim végesek, miszerint csak 30-as mély jó a dobozba. Ekkor lehetet neten úgy nézni az árba beszerezhetõ hangszórók T/S paramétereit hogy sacc/kb passzoljon a dobozhoz. A választás a SAL SBX3040 hangszórókat hozta ki gyõztesen. Ez egy szép nyári napon volt, na uccu nyakamba a várost, megyünk hangszórót venni. Elrángattam magammal barátomat, nehogy már egyedül cipeljem haza (no meg segítõkész, amit igyekszek neki viszonozni). A boltba csak két db volt, így a paraméterek szerinti mélyek összeválogatására nem nagyon volt lehetõség, de a két mély közti eltérések nem voltak elsõ ránézésre olyan vészések (másodikra sem). Irány haza, Tonsil mély örömmel kivesz, SAL örömmel betesz. Becsavarozással voltak némi gondok mivel a csavarok helyei nem azonos helyre estek, elõször beraktam fixen két csavarral, utána a többivel. Huuu-huu...gyorsan rá erõsítõre meg kell hallgatni. CD elõkap, Scooter - And The Beat Goes On (azóta is a legjobb Scooter album). Annyira a legjobb hogy a 3. után már egy sincs meg...nem láttam értelmét. Szóval Rhapsody in E belök, és hallgat...ahhhh..de jó..pedig nincs is bejáratva. Végülis egy ilyen szinten kiéhezett embernek már minden jó csak legyen :-] Egy hét alatt szépen bejárattam õket, ahogy illik. És még designosabb is lett a doboz a két sárga kevlárral :-] Összességében jobb lett a hangfal, bár az eredeti mélyes állapotra már nem nagyon emlékeztem akkor se, köszönhetõen annak hogy akkor már több mint egy éve nem volt meg.

Következõ lépésnek egy erõsítõ cserét terveztem. Az elgondolást tett követte, kinéztem egy olyan konstrukciót ami árba nekem megfizethetõ (szegény ember vízzel fõz), minõségre viszont többet képvisel mint a Videotonom. A választás egy Sony TA-AX44 ()-ra esett. A cserével igazándiból elégedett voltam, mivel megszünt a Videoton féle loudness-es hangzás, a mélyek kontroláltabbak lettek (ezt mindig is a Videoton egyik nagy hibájának tartottam), a magasak egy kicsit talán tisztábbak, de lehet hogy máshogy kéne megfogalmaznom. Inkább élénkebbek? Inkább..jah. Közép..jaj de jó hogy többet hallok belõle mint eddig. Kár hogy a kis DB 1600-al már nem tudtam kipróbálni. Nah de ami késik az nem múlik..ugyebár? Mindent összevetve itt is megjelent az-az érzés hogy "siessünk haza zenét hallgatni". Az erõsítõ beszerzésével körülbelül egyidõbe a tuner kikerült a hifi láncból.

Hugom audió rendszere ismételt módosításoknak lett kitéve. Elõször is két új programforrás került a birtokába. Kapott egy számítógépet, onnan mp3-at és audio cd-t hallgat. Az Akai deckem is hozzá került, végleg (?) pontot tettem a magnókazettás korszakom végére. Legalábbis jelen sor írásakor úgy gondolom hogy ez igaz.

Ezek után nem tudom hogy mit írjak, hiszen a jelent olyan szinten megközelítettük hogy azóta is ezeket a hanggeneráló deviceokat használom, némi módosításokkal. Értem ez alatt hogy szépen, lépésrõl-lépésre változtatok a Orion dobozon csillapítás, némi váltó, kábel csere stb. téren...szóval azt hiszem a múltat itt lezárom...egyenlõre :-]
(Így utólag végigolvasva kissé meseszerü lett a dolog, nade kérném szépen..az ember nem tudja tényszerûen leírni a múltját...azt majd ezután :-]..és sorry a maradék helyesírási hibákért..)

2004. július 26.
Az orion hangfalakon kábelcsere történt, egészen pontosan jó kis ofc utp kábeleket kapott. Az eredmény pedig: mély pontosabb, közép élethûbb, részletesebb magas.