3. tétel A kommunikáció nem nyelvi kifejezői Az emberek közötti üzenetek igen nagy része nem nyelvi úton történik. Erre mondjuk: beszéd szavak nélkül, vagy nem szóbeli kommunikáció. (nem verbális kommunikáció) A nem nyelvi kifejezőeszközöknek gazdag tárháza van. Ezek egy része az egész emberi nemre jellemző, tehát antropológiai sajátosság. Jórészt velünk születik, ösztönösen használjuk, akaratunktól függetlenül. Ilyen a nevetés, a sírás, az elpirulás, az ösztönös hátralépés, ha valaki túl közel jön hozzánk akaratunk ellenére. Másik része egy-egy kulturális körzetre jellemző, és többnyire nem nyelvhez, nyelvközösséghez kötődik. Az igenlő és tagadó fejmozdulat a világ legtöbb népénél hasonlít, Bulgáriában és Görögország egy részén azonban éppen fordítva használják. A nem nyelvi kifejezőeszközök közül a legfontosabbak: valamint olyan nem nyelvi hangjelenségek, mint a hümmögés, a torokköszörülés, stb. A nem nyelvi kifejezőeszközök helyettesíthetik a szóbeli kommunikációt. Más helyzetben csak kiegészítik, segítik, minősítik szavainkat. Ezt nevezzük metakommunikációnak, a nyelvet segítő, kísérő közlésnek. (az állatok viselkedését, magatartását, „beszédét” kutató tudományág az etológia)