Delfinek
A
delfinek eredete: A delfinek csontváza sok
tekintetben
hasonlít a ma élő, szárazföldi
emlősállatokra. A delfinek csontvázában is
megtalálhatók a koponyacsontok, a 7 nyakcsigolya,
valamint a többi csigolya, a melső végtagok váza
és a medenceöv csökevényes elemei. Mindez
már azt sejteti, hogy a delfinek ősei a
szárazföldön élhettek. De vajon a
feltevés bitonyítható-e ???
Őseik egykor kifejezetten szárazföldi emlősök voltak, és valószínűleg azért másztak a tengerbe, mert ott többféle és kiadósabb táplálékot találtak, mint a szárazföldön. Persze a vízi életmódra való áttérés sok-sok millió év alatt történt. Az áramvonalas "halalak" kialakulásához, a végtagok úszólapáttá való modosulásához idő, sokidő kellett.A delfinek ősei négylábú emlősök voltak. A vízi életmódra való áttérés az eocén korban -50-35 millió évvel ezelőtt- zajlott le .
Észak- és Nyugat-Afrika, Észak-Amerika és Új-Zéland egyes területein sikerült megtalálni és azonosítani a 45 millió évvel ezelőtt élt "ősbálnák", "ősdelfinek" egyedeit, amelyek már tökéletesen alkalmazkodtak a vízi életmódhoz.
Alak és mozgás:
A delfinek teste tökéletesen alkakmazkodott a vízi életmódhoz. Ezek az állatok a szárazföldön ma már teljesen tehetetlenek, mozgásképtelenek.
Testfelépítés:
Az ugrás:
Gyakori mozgásformának számít az ugrás. A legtöbbször nagy sebességgek és lendülettel, ferde irányban hagyja el a kissé ívelt test a vizet. 6-15 m-es ugrás után úszás, majd újból ugrás következik. Az ugrások négy változatát különböztetjül meg:
Sebesség és
mélység:
A közepes nagyságú fajok átlagos úszási sebessége 20-40km/h, a nagyobbra növők -rövid távon- elérhetik a 80km/h-t.
A delfinek zöme a 20-25 m mélységet keresi fel. A viszonylag vastag bőr alatt -egyes fajokon 50-70 cm- zsírszövet van, amely nagyszerűen megakadályozza a hideg tengervízben a meleg test lehülését.
Őseik egykor kifejezetten szárazföldi emlősök voltak, és valószínűleg azért másztak a tengerbe, mert ott többféle és kiadósabb táplálékot találtak, mint a szárazföldön. Persze a vízi életmódra való áttérés sok-sok millió év alatt történt. Az áramvonalas "halalak" kialakulásához, a végtagok úszólapáttá való modosulásához idő, sokidő kellett.A delfinek ősei négylábú emlősök voltak. A vízi életmódra való áttérés az eocén korban -50-35 millió évvel ezelőtt- zajlott le .
Észak- és Nyugat-Afrika, Észak-Amerika és Új-Zéland egyes területein sikerült megtalálni és azonosítani a 45 millió évvel ezelőtt élt "ősbálnák", "ősdelfinek" egyedeit, amelyek már tökéletesen alkalmazkodtak a vízi életmódhoz.
Alak és mozgás:
A delfinek teste tökéletesen alkakmazkodott a vízi életmódhoz. Ezek az állatok a szárazföldön ma már teljesen tehetetlenek, mozgásképtelenek.
Testfelépítés:
- Az áramvonalas "hakforma" gyors előrehaladást biztosít a vízben. Minden olyan testrész illatve testfüggelék, ami az állatot gátolná mozgásában elsorvadt, visszafejlődött.
- Az elcsúcsosodó fej szinte belefúrodik a vízbe.
- A test felültet szinte teljesen sima, másrészt a bőr szerkezete eleve olyan, amely nagyban elősegíti a mozgást, a gyors előrehaladást.
- A mellúszóknak csontos váza van.
- A mozgásban a legnagyobb szerepe a lapos, lapátszerű farokúszónak van, mely függőleges irányban, ritmusosan leng ki.
- A páros mellúszó az elülső végtagokból alakult át. A hátulsó végtagok a legtöbb fajnál még csökevényes állapotban sem találhatóak meg. A mellúszók a test stabilizálására és kormányzására szolgálnak.
- A széles, lapátszerű farokúszó vízszintes helyzetű és nélkülözhetetlen az előrehaladáshoz. A farokúszó erős és rugalmas izomkötegeket tartalmaz.
- A legtöbb delfinfajon háromszög alakú hátúszót is találunk, mely elsősorban a test egyensúlyi helyzetének a megtartására szolgál. Csontos alapja nincs.
Az ugrás:
Gyakori mozgásformának számít az ugrás. A legtöbbször nagy sebességgek és lendülettel, ferde irányban hagyja el a kissé ívelt test a vizet. 6-15 m-es ugrás után úszás, majd újból ugrás következik. Az ugrások négy változatát különböztetjül meg:
- "ívelt" ugrás
- gyertyaugrás (a test majdnem függőleges állapotban van a kiemelkedés pillanatában)
- csavart ugrás (a test 360 fokos fordulatot végez a levegőben)
- hátugrás (amikor az állat elhagyja a vizet, hasa fölfelé fordul, a háta pedig lefelé, a visszazuhanásnál ugyanez a testtartás marad)
A közepes nagyságú fajok átlagos úszási sebessége 20-40km/h, a nagyobbra növők -rövid távon- elérhetik a 80km/h-t.
A delfinek zöme a 20-25 m mélységet keresi fel. A viszonylag vastag bőr alatt -egyes fajokon 50-70 cm- zsírszövet van, amely nagyszerűen megakadályozza a hideg tengervízben a meleg test lehülését.
| Delfinek fajtái | Delfinek gyógyító ereje | Teszt |