„ ... nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9, 16)

DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM DÓCZY GIMNÁZIUMA 4024 Debrecen, Kossuth utca 35.

ISTENTISZTELETEINK ÁLLANDÓ HELYSZÍNE A DEBRECEN-KOSSUTH UTCAI

REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG TEMPLOMA (a ’veres templom’)

Az épületről és a Gyülekezet életéről

Szombathy István, Debrecen város főbírája és felesége, Veresmarty Zsuzsánna 1810-ben 20 ezer forint felajánlásával alapítványt létesített egy új, református templom megépítésére. E templom helyét 1827-ben jelölték ki, az akkori Nagy-Cegléd utca (ma Kossuth utca) végén, a mai Méliusz téren. A templom több mint 70 év múlva épült fel Petz Sámuel budapesti építőművész-tanár tervei alapján az ugyancsak budapesti Gregersen és Fischer cég kivitelezésében, 1886-1888 között.

A templom neogót stílusban épült, az alsó traktusa pedig román építészeti stílusjegyeket mutat. Thék Endre budapesti műbútorgyárában készült a templom szószéke és az ahhoz csatlakozó, úgynevezett Mózes-szék, melyek minden túlzástól mentesen iparművészeti remeknek nevezhetők. Az orgonát, melyet 1894-ben állítottak fel a templom főbejárata felőli karzaton, Angester József pécsi orgonaépítő készítette. A hangszer 3 manuálos, 27 regisztere van. Romantikus stílusban készült.

Kezdetben a templom belül csupán nyersvakolat színű volt, s csak az ólomkeretes színes üvegek voltak meg. Az építőművész kezdettől fogva javasolta a templom falfestését, szolid belső dekorációját, azonban erre csak 50 év múltán, az első nagyszabású felújítás alkalmával kerülhetett sor. Az akkori lelkipásztor, Baja Mihály, aki egyébként korábban az észak-amerikai magyarok körében lelkészi szolgálatot végzett, tehát világot járt és látott ember volt, arra az elhatározásra jutott, hogy a templom külső és belső összhangjának megteremtése érdekében feltétlenül szükség van a templombelső figurális, díszítő festésére. E szándék megvalósítása nem volt könnyű, hiszen a református templomokra a puritánság, az egyszerűség a jellemző, és ez a szemlélet erősen tartotta magát a korabeli egyházi közvélekedésben. Azonban olyan nemzetközi hírű teológiai professzorok karolták fel a gondolatot, mint dr. Csikesz Sándor és dr. Révész Imre, akik segítségével és református hitvallásos megalapozásával 1936-37-ben Haranghy Jenő debreceni születésű, de jórészt Budapesten alkotó, korának népszerű képző- és iparművésze kivitelezésével megvalósulhatott a templombelső kifestése szecesszionista stílusban. Ezek a képek seccók és nem freskók, vagyis száraz és nem nedves falfelületre festett képek. A kifestés során alkalmazott hitvallásos elv a következő volt: nem ábrázoltak emberi arcot, alakot. Az ábrázolt témák csak a Szentírásból választhatók, mégpedig a téma előfordulási helyének feltüntetésével.

A nagyméretű képek: zsoltárillusztrációk, ezzel is érzékeltetvén, hogy a magyar reformátusok szívéhez milyen közel állnak az úgynevezett genfi zsoltárok. A belső kifestés alkalmazott művészet, vagyis nem a művész zsenialitásának az érvényesülése az elsődleges szándék, hanem a megfestett bibliai témák kifejező ereje, hogy a képek beszélő képpé váljanak, megszólítva és tovább gondolkodásra késztetve a szemlélőt.

A II. világháború során légnyomás következtében a déli karzaton található nagyméretű ólomkeretes, színes üvegtábla a falból kiszakadt, és megsemmisült, sajnos, pótolása eddig nem történt meg. Időközben a templombelső beázások és vakolatomlások következtében erősen megsérült, s a belső restaurálásra, az eredeti állapot helyreállítása Szilágyi Elek debreceni festőművész nagy szakmai hozzáértésről tanúskodó munkájával 1985-88 között történt meg. A templom külsejét pedig több egymást követő szakaszban 1990-93 között újította fel a Gyülekezet.

A Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség 1888-1948 között a nagy debreceni református egyház egyházrészeként működött, majd az egyházrészek 1949. január 1-jével önállósultak, s azóta saját presbitériummal, szám- és ügyvitellel, valamint önálló gazdálkodással éli a maga anya-egyházközségi életét. A Gyülekezetnek jelenleg mintegy kétezer tagja van.

Az Egyházközségben úgynevezett rétegcsoportok működnek. Mindennap van istentisztelet, illetve azon túl egy vagy több bibliaóra. Az Egyházközség vezető testülete a Presbitérium, melynek 24 rendes és jó néhány póttagja van. A Gyülekezetnek van egy mintegy 40 tagú énekkara, mely rendszeres szolgálatot végez az egyházi nagy ünnepeken, továbbá meghívás esetén más gyülekezetekben is. Fénysugár c. gyülekezeti lapunk kéthavonta jelenik meg.

Jól működik a mintegy négy évvel ezelőtt szerveződött gyülekezeti nőszövetség. A karitatív feladatok felvállalásán túl több alkalommal szerveznek időszaki kiállításokat a gyülekezeti teremben. Rendszeresen szervezünk gyülekezeti kirándulásokat, testvér-gyülekezeti kapcsolatunk van a Király-hágó melléki Margittai Református Egyházközséggel, továbbá folyamatban van a kapcsolatlétesítés a kárpátaljai Ungvári Református Gyülekezettel. Ezen túl ha nem is intézményesített formában, de jó kapcsolatot ápolunk az erdélyi Zsoboki Református Egyházközséggel.

A Gyülekezet lelki életét szervezi lelkész, beosztott lelkész, segíti segédlelkész, továbbá az Egyházközség főgondnoka, misszió- és gazdasági gondnoka, valamint a kántor-lelkipásztor és karvezető.

Az egyházközség három évvel ezelőtt új parókiát épített, amelyben található egy lelkészlakás, továbbá az alagsorban ifjúsági termek. Ezzel egy évek óta feszítő gondja szűnt meg a Gyülekezetnek. A régi parókiában az elmúlt esztendőkben vált valóra a beosztott lelkipásztor lakóterületének számottévő növelése.

Derencsényi István

esperes-lelkipásztor

Vissza a főoldalra

Vissza

Lap tetejére