Dínócskák Fóruma

Farkas Rozália, pedagógus

Hagyjuk nyerni, vagy tanítsuk meg veszíteni? - Társasjátékokról

Gyermekeink olyan világban nőnek fel, amely túlzott hangsúlyt fektet az anyagi javakra és az egyéni érvényesülésre. Ez a nézet a társasjátékok szabályai között is teret nyert, amely könnyen kudarcot és szomorúságot okoz a játék során. Biztos, hogy így kell ennek lennie?


Nézzünk körbe gyermekeink játékpolcán, és vessünk egy pillantást a játékszabályokra! A leginkább elterjedt társasjátékok arra a szabályra épülnek, hogy egy mezőkből álló táblán előrefelé haladva ki ér előbb célba, ki lesz a nyertes? Ezt azonban sok esetben csak az határozza meg, hogy ki dob szerencsésebben, ki lép jobb mezőre, és ki húz jobb szerencsekártyát.

A játékok durvább szabályai azok, amelyek a résztvevőket arra sarkalják (vagy kötelezik!), hogy a másik társát szándékosan akadályozza a nyerésben. Ilyen például, amikor közös mezőre érve ki kell ütnünk a másik bábuját, társunkat magunk mögé utasítva. Szintén a másikat hátráltatva nyerészkedünk, amikor a mi telkünkre lépve a másiktól pénzt hajtunk be, vagy őt egyéb más módon hátrányosabb helyzetbe juttatjuk.
Bár egyre több játékban igyekeznek a játékfejlesztők az egyéni kreativitást, tudást és stratégiai gondolkodást is érvényesíteni, a nyerés mégis leginkább a véletlenen, illetve a résztvevő játékosok rosszindulatán múlik. Feltehetnénk a kérdést: Mi a baj ezzel? A társasjáték olyan, mint maga az élet, mindig vannak nyertesek és vesztesek, s ha nem küzd az ifjonc elég keményen, nem ő lesz a nyerő, nem ő kapja a jó állást és a jó fizetést...

De most még, amíg gyerekek, hogyan fest a dolog? Mindannyian ismerjük ezeknek a játékoknak a végkifejletét. Egy önfeledten boldog, magára büszke nyertes és egy vagy több szomorú, síró, táblát borogató vesztes. Ezt látva merül fel bennünk a kérdés: vajon hány éves korában kell a gyermeknek megtanulnia veszíteni…

A kérdés megválaszolása előtt mindig először a játékszabályokat vizsgáljuk meg. A nagymértékben szerencsére épülő nyerő-vesztő játékok esetében még a legfegyelmezettebb kisgyermektől sem várható el, hogy csupán a véletlen-adta vesztési helyzetét minden szó nélkül elfogadja. Nem is szólva arról a helyzetről, ha a szülő vagy testvér őt szándékosan hátráltatta a nyerésben. Hiszen a gyermek alapvető szükséglete a biztonság és a kiszámíthatóság. A véletlen és a többi játékos rosszindulata számára nem elfogadható ok a vesztésre.

Ne feledjük el, hogy a gyermek számára a játék nem csak játék, hanem nagyon is komoly dolog lehet, akár a felnőtt élet próbája. A fenti nyerő-vesztő társasjátékok hátrányait a szülő ösztönösen érzi, és ezt úgy próbálja kivédeni, hogy gyermekét hagyja nyerni. Ezt a látszathelyzetet azonban nem lehet vég nélkül fenntartani, testvérek esetén pedig döntéshelyzetbe hozza a szülőt, hogy az adott játékban, kit segítsen nyeréshez. Tehát ismerjük fel, hogy a legtöbb társasjátékban nem gyermekünkkel van a baj, hanem a társasjáték szabályával. Mivel az legtöbb esetben az önérvényesítésre épülő felnőtt világ szabályait modellezi, és nem a gyermekvilágét.

Találhatunk jobb módot is arra, hogy a gyermeket felkészítsük az életre, mint hogy a másik kárán történő nyerészkedésre tanítjuk meg. Nem akarjuk azt állítani, hogy a gyereknek nincs szüksége arra, hogy átélje a vesztes helyzetét, ugyanúgy hazug és káros dolog lenne, ha a széltől is meg akarnánk kímélni gyermekünket, hogy aztán később, kikerülve az otthon biztonságából, a legkisebb szellőt is viharként élje meg. Lehet ezt másként is.

Egymást segítő szerepek a játékban, a mesékben

A népmesékben például másként vannak a dolgok. Népmeséink hagyományai szerint minden embernek végig kell járnia az útját, amelyen csak a másik megsegítése révén érhet célba. Ez a segítés legtöbbször a látszólag legkisebbel és legelesettebbel szemben történik (pl. bajba jutott ember vagy állat), vagyis a segítés célja nem a nyereségvágy, hanem csupán a jót-tevés. „Jótett helyébe jót várj!”- halljuk ilyenkor, és valóban.

A Hős megkapja jutalmát, amikor a földhözragadt önzőségtől képes elszakadni, és a bajbajutott megsegítése révén, bátorságával és önzetlenségével méltóvá tud válni arra, hogy a „kincs” birtokosa lehessen. Azaz felnőtté, felelősen gondolkodó emberré válik. Népmeséinkben a testvérek is segítik egymást. A királyfiak útkereszteződéshez érve szétválnak, mindenki megy a maga útján, majd idővel visszatérnek a kereszteződéshez, és az erősebb testvér a gyengébb megsegítésére siet, sokszor a halálból hozza vissza őt (pl. Benedek Elek: Vízi Péter, Vízi Pál). A testvéri szeretet, az összetartás és az önzetlen segítségnyújtás mellett az adott szó tisztelete, ereje, becsülete és az erkölcsi normák betartása is példaként állhat előttünk. Így van ez hagyományainkban is. A magyarság egyik legismertebb mondájában is, Hunor és Magor „két egytestvér”, egymást segítve, együtt jár.

A játékválasztás során is érdemes olyan játékokat keresnünk gyermekeinknek, ahol a küzdelem egymás legyőzése helyett egymás edzésére, erősítésére és segítésére irányul. Segítsünk gyermekeinknek megtanulni igazi emberi kapcsolatokat kialakítani, ahol az önzetlenség, egymás segítése, a bajtársiasság, a jó testvérkapcsolat és az igaz barátságra való képesség kapja a főszerepet. Ha mindig olyan játékot játszik a lurkó, ahol leüt, kizár, kiejt másokat, akkor nem várhatjuk, hogy képessé váljon később az igazi kincs, az emberek közötti szolidaritás, a szeretet megtalálására.

Sárvári Kinga, óvőnő, pedagógus

Játékos készségfejlesztés otthon

Óvodáskorú gyermekeink életében rendkívül fontos az otthon eltöltött idő: érzelmi biztonságot ad, teste, lelke, értelme fejlődik általa. Használjunk ki mi is minden percet, amit együtt tölthetünk felhőtlen boldogságban, önfeledt játékkal! Boldog az a felnőtt, akinek gyermekkori emlékeiben a nagy kerti kalandozások, a játszótéri élmények, a biciklizés, rollerezés, fára mászás, a családi kirándulások jó hangulata szerepel első helyen... Cikkünkben az otthon is egyszerűen játszható játékokat gyűjtöttünk össze, kitérve arra, hogy gyermekeink mely részképességét fejleszthetjük általuk.



Játékok, amennyiben hosszabb idő áll rendelkezésünkre:

• Társasjátékok
(pl.: Ki nevet a végén?, Malom, Memória, Fekete Péter, Marokkó, Dominó). Ezáltal fejlődik a gyermek szabálytudata, türelme, kommunikációs készsége, gondolkodása, probléma­megoldó képessége, megta­nul nyerni és veszíteni.

• Építő játékok
Építhetünk kockákból várat, várost, bútorokat; igazából, bármiből bármit. Remek szórakozás a dominódőlés is! Ezáltal fejlődik a gyermek képzelete, finommozgása, kreativitása, szem-kéz koordinációja, és nem utolsó sorban kitartása.

Rövidebb ideig tartó játékok
Minden nap adódnak hosszabb-rövidebb időszakok, amikor együtt utazunk vagy együtt várakozunk gyermekünkkel, vagy épp valamilyen rutinszerű házimunkát végzünk, ami nem kíván teljes figyelmet. Élvezetes időtöltésként szedtünk össze pár játékot kedv­csinálónak ilyen alkalmakra.

• Kirakós
A kirakós játékok széles választéka áll rendelkezésünkre, amelyek között min­den korosztály számára megtalálhatjuk a megfelelőt. A kirakós által fejlődik a gyermek rész-egész látása, finommozgása, alakfelismerése és türelme.

• „Mi változott meg?” játék
A játék során kirakunk az asztalra tárgyakat, képeket, a gyerek elfordul, és ez idő alatt mi valamit megváltoztatunk. A gyermek feladata, hogy a változást felismerje. Ez a játék első sorban a meg­figyelőképességet, az emlékezetet és a figyelmet fejleszti.

• Kakukktojás
Ezt is játszhatjuk szavakkal, képekkel, de akár az éppen rendelkezésünkre álló tár- gyakkal is. A játék fejlesztő hatással van az azonos­ságok-különbözőségek felismerésére, gondolkodásra, általánosításra, szabályalkotásra, főfogalom alkotásra és a kifejező­képességre.

• Utánzó játék
Az utanázó játék variációinak számát is csak az adott helyzet (pl. autóban utazva, orvosi rendelőben várakozva, stb.) és fantáziánk határozza meg: „Építs ugyanilyet!”, „Utánozd a mozgásom!”, „Ismételd meg, amit mon­- dok”, ... Mindezáltal a gyermek megfigyelő­képessége, mozgás-koordinációja és emlékezete fejlődik.

Segítés a házimunkában - játékosan!
Előfordul időnként, hogy még ennyi idő sem áll rendelkezésünkre, mert éppen azt sem tudjuk, hogy hova kapjunk a sok elvégzendő munkáink között. Mit tehetünk ekkor? Természetesen vonjuk be a kicsiket a házi­munkába! Az óvodások már szívesen segítenek a felnőtteknek, és ezek a tevékenységek mind erősítik feladattudatukat, és természetesen ké­pes­ségeiket, önértékelésüket.

Az asztalterítés igazi kihívás lehet egy óvo­dás gyermek számára, ami által fejlő­dik a meg­figyelőképessége, a szám­fogalma, a figyelme és a mozgás­koordinációja.

A gyerekek szívesen segítenek a főzésben-sütésben is (pl. lisztmérés, vízöntés, darabolás, sütemény-szaggatás). Ennek eredménye nem csak az, hogy fejlődik a megfigyelőképesség, az utánzás, a finommozgás és az eszközhasználat, hanem az elkészült étel is igazi büszkeséggel töltheti el a kis óvodást, amit aztán jó étvággyal el is fo­gyaszt a család.

A ruhák szétválogatása során (pl. mosás előtt színek szerint) fejlődik gyermekünk figyelme, színek és árnyalatok megfigyelése, azonosságok-különbözőségek felismerése.

A teregetés során a mozgáskoordináció, a finommozgás, és az arányok érzékelése fejlődik. Ez utóbbi azáltal, hogy melyik ruha, mekkora helyre fér el.

Teregetés után jöhet a zokni párosítás, haj­togatás. Mindeközben fejlődik gyermekünk megfigyelőképessége, azonosságok-különbözőségek meglátása és finommoz­gása.

Mindezek a játékok és feladatok ötletek csupán, hogy kedvet kapjunk és találjunk ki sok hasonlót, amit nap mint nap „gyakorolhatunk” és „továbbfejleszthetünk” gyermekünk és a magunk örömére.

Tüske Kata, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus

Képességfejlesztésről pár szóban

Cikksorozatunk célja, hogy kicsit részletesebb betekintést adjunk a felmérés és a képességfejlesztés folyamatába. Sajnos általánossá vált, hogy a fejlesztés szó negatív felhangot kap, mivel akit fejlesztenek –gondolják többen helytelenül -, annál a gyermeknél fejlődési rendellenességek, elmaradások vannak. Holott ez nem ad általánosításra okot.

Fejlesztés, mit is foglal magába ez a mélyen gyökerező szó?



Induljunk ki abból, hogy mint minden élőlény, az ember is fejlődik, a különbség csak abban rejlik, hogy milyen külső tényezők hátráltatják, illetve mozdítják elő a fejlődés menetet.

Véleményünk és tapasztalataink szerint a fejlesztés folyamata a közeg és a háttér kialakításával kezdődik. Legoptimálisabb, ha a gyermek egy motiváló, inger gazdag környezet részévé válik.

A tárgyi feltételek nagyon meghatározóak, de önmagában ez nem elegendő, fontos, hogy a kapcsolatteremtés minden irányból akadálymentes legyen. Itt gondolunk arra, hogy például egy fejlesztés alkalmával a szülő ne egy elefántcsonttoronyban ülő, megközelíthetetlen emberrel találja szemben magát, aki érthetetlenül beszél, holott azokat az információkat továbbítja, amelyek a gyermek hosszú távú fejlődésében mérföldköveknek számítanak. A fejlesztőpedagógus bázisnak számít, hidat képez a gyermek-pedagógus-szülő között. Mindamellett a hosszú távú terv az, hogy a szülők is megtanulják a játékos foglalkozások alkalmával tapasztaltakat beépíteni a hétköznapokba is. Hisz a heti egy alkalom igazából egy útmutatás, melynek segítségével otthon tudják mélyíteni a tudást.

A fejlesztőpedagógus dolga tehát nem áll meg az olyan gyermekeknél, ahol már kialakult, komoly problémák rejlenek, hanem kiterjed a feladatköre a megelőzésre és a tehetséggondozásra is.

A szülők a gyermekükkel kapcsolatos kételyeket, kérdéseket sokszor az internet segítségével próbálják orvosolni, amelyekkel vagy csak erősödnek kétségeik vagy teljesen elengedik gyanúikat . A probléma az , hogy egy-egy információt kiragadva, előfordulhat, hogy nem komplexen látják a tényanyagokat, s ezért nem érzik a cselekvés szükségességét.

Számos fórum részéről érkezik támadás a fejlesztőpedagógia egyes ágazatai irányába, sajnos, mint minden területen itt is fellelhetőek túlkapások. Azonban a szülők és a gyermekek igényrendszerét látva úgy érezzük, hogy ez a terület egy nagyon fontos és nélkülözhetetlen ága a gyermekekkel foglalkozó intézményrendszernek.

Vannak, akik azt mondják, hogy a fejlesztés kifejezetten ártalmas és csecsemőkkel, kisgyermekekkel egy bizonyos korig csak a szülők foglalkozzanak. Mi viszont úgy látjuk, hogy a szülőknek időről-időre szükségük van megerősítésre, játék ötletekre, új lendületre, vagy csak egy olyan személyre, aki hozzáértésével és nyitottságával segítséget tud nyújtani. Meglátásunk szerint ezek a törekvések is a fejlesztőpedagógus kompetenciájába tartoznak.

Sajnos a szélsőségek világában élünk, de bízunk abban, hogy a szülők szükség esetén megértik és megérzik a fejlesztés jelentőségét.

Következő cikkünkben egy kis betekintést szeretnénk nyújtani a képességfelmérés hátterébe és folyamatába.

Tüske Kata
fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus

Kozma Krisztina, fejlesztőpedagógus, óvónő

A tanulási képesség játékos fejlesztése óvodáskorban

Az alábbiakban olyan egyszerű, otthon is könnyen kivitelezhető játékos tevékenységeket kínálunk a szülőknek, amelyek kifejezetten segítik a hallási információ feldolgozásának, a nyelvi, a vizuális, a szenzomotoros (érzékelő-mozgásos), valamint a motoros (mozgásos) képességek fejlesztését óvodáskorban.


Hallási információk feldolgozása:

Rajzoljuk le a hallott mese egy részletét
Ritmustapsolás
Hangszerek, zörejhangok, állathangok felismerése
Nyelvi képességek:

Adott hanggal kezdődő szavakat soroljon (például: sapka, sál, sí, sorakozó)
Két azonos hangzóval kezdődő szópár megkülönböztetése (például: ül-ült
Vizuális képességek:

„Mit látsz a képen?” Alak-háttér megkülönböztetése.
Irányok (alatt, fölött, mögött, jobb, bal stb.)

Szenzomotoros (érzékelő-mozgásos) képességek:

Tárgy felismerése bekötött szemmel
Egymás felismerése bekötött szemmel, tapintás útján
Megérintett testrész megnevezése, becsukott szemmel, fekvő helyzetben
Motoros (mozgásos) képességek:

Nagymozgások (ugrás, járás, futás, egyensúlyérzék)
Ujjismeret (tanítsunk kevésbé ismert mondókát! )