A diszkalkulia fogalma
A diszkalkulia számolási zavar, mely a tanulási zavar egyik típusa. A gyermek intelligenciaszintje alapján az elvárhatónál lényegesen alacsonyabb teljesítményt nyújt a matematika, illetve a számolás területén.
Legalább olyan gyakori a gyermekek körében, mint az írás vagy olvasászavar. Akkor beszélünk diszkalkuliáról, ha a gyereknek komoly, és tartós nehézséget okoz a számlálás, a számfogalom, a nagyságrendek megértése, az alapműveletek alkalmazása.
Kulturális okokból bocsánatosabb bűnnek tartjuk azt, ha egy gyereknek nehézségei vannak a matematikával, mintha nehezen olvas, vagy csúnyán, rossz helysírással ír. Ezért is fordulhat elő sajnos az, hogy a gyerek későn, vagy egyáltalán nem jut segítséghez.
Az is gyakran előfordul, hogy a többség hajlamos a gyermeket okolni.
Jellemzője a különböző számtani műveletek, matematikai jelek, kifejezések, szabályok megértésének; a számjegy, számkép felismerésének, egyeztetésének, ábrázolásának, a számok sorrendiségének, számneveket szimbolizáló számjegyek azonosításának nehézsége jellemző, miközben más teljesítmények (pl.: olvasás, írás) jó színvonalúak.
A diszkalkulia közvetlen okát még kutatják, de valószínű, hogy a diszlexiához hasonló, genetikai eredete van. A diszkalkulia másik lehetséges oka valószínűleg az érzékelés, észlelés folyamatának sérülésében keresendő, mely oka lehet a beszédközpont szervi vagy működéses sérülése. A sérülés bekövetkezhet a születés előtt, a szülés alatt vagy után is.
Mikor kell diszkalkuliára/diszlexiára gyanakodni?
Ha egy egyébként jó képességű, intelligens gyereknek váratlanul komoly nehézségei támadnak az írás/olvasás/számolás megtanulásával és használatával. A legfeltűnőbb jel, hogy a diszlexiás/diszkalkuliás gyerek csak nagy nehézségek árán, átmenetileg képes figyelni a számokra, betűkre. Ugyanez a gyerek más, nem betűkkel, számokkal kapcsolatos tevékenység közben, például legozáskor, társasjátékban kitartóan tud figyelni.
Ennek a tünetegyüttesnek is többféle megjelenési formája lehet:
Ha egy gyerek fordítva írja le a számokat, az nem dyscalculia, sokkal inkább dyslexiára utaló tünet lehet. Természetesen a dyscalculia három típusa bármilyen kombinációban előfordulhat. Akár a három típus egyszerre is, amely teljes számolásképtelenséghez vezethet.
A tanulási zavarok mint a dyslexia, dysgrphia és dyscalculia nem fertőző betegségek, amit a gyerekek elkaphatnak egymástól. Igazából csak tünetek, amelyek sokféle okra vezethetők vissza. Terápiájukban fontos, hogy megtaláljuk a kiváltó okot és az ennek megfelelő területeket fejlesszük, különben nem várhatunk tartós javulást az iskolai teljesítményben.
Az is nagyon fontos, hogy ki sem nőhető!
Tehát hiába folytatunk struccpolitikát, hogy ha nem veszünk tudomást róla, akkor majd magától megszűnik!
Nagyon fontos lenne a megfelelő és folyamatos szűrővizsgálat. Hiszen akinek már a terhesség, vagy a szüléskori gondok miatt kialakuló diszkalkuliája van, pici kortól kellene kapnia a megfelelő fejlesztést.
Óriási a megfelelő egészségügyi, és pedagógiai szakemberek felelőssége. Az orvos, a védőnő, a pedagógus (óvoda, iskola), mindenki, aki kapcsolatba kerül a gyermekkel, és magával a családdal, köteles segíteni, hogy gyanú esetén, hozzájuthasson a szükséges vizsgálatokhoz, a megnyugtató diagnózishoz, és a folyamatos fejlesztéshez, hogy minél előbb javulhasson, és szerencsés esetben, megszűnhessenek a gondjai.
Lényegesnek tartanám megjegyezni, hogy a szülő, nem szakember! Nem lehet egyedül rá hárítani a felelősséget. Könnyű azt mondani, gyakoroljanak otthon többet! Csakhogy mit, és hogyan? A szakszerűtlen, éjszakákba nyúló nyüstölés, többet árt, mint használ!
Ha már tisztázódnak az okok, megvan a megfelelő diagnózis, megtörtént a gyermek állapotfelmérése, hogy hol, melyik szinten rekedt is meg, akkor már a szakember, ki tud dolgozni számára egy haladási ütemet, hogy mivel, hogyan, és milyen tempóban haladva lehet felzárkóztatni a gyermeket. Természetesen, ezt sem szabad mereven kezelni, hiszen minden ember más. Mindenkinek lehetnek jobb, és rosszabb napjai. Mint nekünk felnőtteknek is.
A lényeg az, hogy kapjon segítséget! Ne bűnhődjön olyan dolgokért, amikről nem is tehet! Nagyon rossz dolog, ha valakit folyamatosan olyasmiért büntetnek, aminek nem ő az okozója, inkább csak a szenvedője. Az ilyen állapot, kirekesztettséghez, önvádhoz, önértékelési zavarokhoz, deviáns magatartáshoz vezethet.
Van megoldás, van segítség, csak összefogás, megértés, és türelem kell. A mai világban, az információk áramlása a legfontosabb.
Remélem, ebben segíthet sokaknak ez a honlap.
Vissza