Az óvodáskori tünetek
A későbbi diszkalkuliára utaló jelek már az iskolakezdés előtt megmutatkoznak. Ezeket az óvodapedagógusnak észre kell vennie, hogy segítséghez jusson a gyermek. Minél előbb kap megfelelő támogatást, annál hatékonyabb a dolog.
A diszkalkulia, a számolási gyengeség, kevésbé ismert és felismert, mint az elsősorban az olvasásnál megnyilvánuló diszlexia, de a valóságban ez is nagyon elterjedt probléma. A diszkalkulia azt jelenti, hogy a gyereknek alapvetően hiányosak és hibásak az elképzelései a számokról, mennyiségekről, nagyságokról, és a matematikai műveletekről. A hibák számok felcserélésében, nagyságrendek tévesztésében, számok megfordításában és egy sor más, jellegzetes módon mutatkoznak meg. Ezek a hibák azonban valójában csak az eredetileg meglévő és az átlagostól eltérő érzékelésben, információ feldolgozásban, és az ehhez kapcsolódó akaratlan figyelmetlenségből fakadnak.
A tipikus diszkalkuliás gyerek értelmes, sőt sokszor nagyon értelmes gyerek, aki azonban a vele szemben támasztott követelményeknek egyszerűen nem tud megfelelni. Ez a frusztráció azután ráterjed a szülőkre is, talán mág inkább, mint az olvasási problémáknál, mert a szülők nehezen értik, hogy mit nem ért a gyerek.
Néhány tünet, ami kimondottan a diszkalkuliás óvodásokra jellemző: